Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-02 / 206. szám

Ünnepélyes tanévkezdés a szegedi iskolákban Ma: az első tanítási nap Húszezer közép- és általános iskolás leány és fia s csaknem hétezer középiskolás vett részt tegnap iskolája ünnepélyes megnyitó ünnepélyén. Az iskolák épületeit méltó módon készítettek fel az ünnepélyekre s az iskolai évre. A legtöbb iskola' tatarozással, festéssel, gcndos takarítással vs>vzsolta az iskolai munkára alkalmasakká, ízlésesen tisztává s kecsessé az év kez-" dete előtt szorgos kezek sokefágn. Ezer új elsős általános iskclás kisdiákunkat csakrem mindenütt megkap óim kedv®, szivmelegitő kör Hnéryek között vezették ez iskolák falai közé: az általános iskolák úttörői rendre felkeresték őket volt óvodájukban s ünnepélyesen átvezették őket az új „otthonka". A középiskolák igazgjtói sem mulasztották el Külön köszönteni az álta'áros iskola padjait elhagyó éj. 1620 szegedi középiskolás diákot. Városunk párt- és tanácsi vezetői közül is számosan vettek részt az intézetek ünnepélyein. Dr. Biczó György, Szeged város tanácsa vb elnöke a Tisza-parti gimnázium, Papp Gyula vb-elnökhelyettes a Radnóti Miklós gimnázium, dr. Földi Gábor, a KISZ városi bizottságának titkára a Tömörkény gimnázium megnyitó ünnepélyén vett részt. Igen sok, vidéken élő szülő Szegedre utazott tegnap, hogy gyermeke iskolájának tanévnyitóján meghallgassa az iskolák vezetőinek eligazító, tanácsadó beszédeit az ünnepélyeken. Kellem® színfoltja volt az iskolai ének- és zenekarok közreműködésen felül — az általános iskolákban rendezett ünnepélyeknek az új első osztályosok kedv® sz® replése — szavalatokkal, énekszámokkal. A rend® tanítás a szegedi iskolákban is ma kezdődik. Egyenruha, gyűjtés, kirándulás A tanévkezdés alkalmából több, a szülőket sokat foglalkoztató kérdésről tájékoztatták a Művelődésügyi Minisztériumban az MTI munkatársát. Elmondták, hogy sem az általános, sem a középiskolák diákjai nem kötelezhetők egyenruha viselésére. Helyes azonban, ha az iskolák vezetői, a szülőkkel egyetértésben arra törekszenek, hogy a tanulók ünnepi alkalmakkor egyöntetű öltözetben — úttörő formaruhában stb. — jelenjenek meg. Hétköznapokon célsz® rű, ha ruhájuk 'kímélése érdekében a gyerekek iskolaköpenyt viselnek. Az érvényes rendelkezések értelmében az iskolák pénzt semmiféle címen nem gyűjthetnek a szülőktől. Ugyanez áll a szülői munkaközösségekre is. A Rendtartás előírása szerint a tanulmányi kirándulás — amely a tantervvel függ össze — az osztály minden tanulójára kötelező, ha az úticél helyben vagy a közelben, a környéken van. Távolabbra, két-három napra tervezett kirándulás csak a szülők hozzájárulásával rendezhető. SZEAC—SZVSE 3:3 (2:1) Egy, az Universiade „óriásai" közül A svájci katasztrófa Svájcban, Zermatt közelében — mint beszámoltunk róla — gleccsercsuszamlás történt. A katasztrófa következtében 103 ember meghalt vagy eltűnt. Az anyagi kár tet® mes. Képünkön: munkában a mentőexpedíció tagjai SZEAC-pélya, vezette: Spitzer. SZEAC: Tóth — Kővári, Kürtösi dr„ Cserkó — Dezső/:, Pataki — Csömör, Reményik (Arató), Nemes, Gilicz, Boros dr. SZVSE: Simái — Réti, Halász, Agócs — Karsai, Szalai (Gera) — Tóth III., Bite (Szamosvölgyi), Biltsik, Sonkó, Csordás dr., Szabó (Kisistók). Jól kezdett a SZEAC, s az első negyedórában 2 gólos előnyre tett szert R® ményik szép góljaival. A vasutasoknál Tóth ül. volt elemében, s az ő beadásából Biltsik szépített a félidő végén (2:1). Fordulás után Nemes egy® dül elfutott, s 3:l-re növelte az egyetemisták előnyét. A SZEAC irányította a játékot továbbra is. de pep® cselő csatárai nem voltak eredményesek. A gyors vasutas jobhszélső — Tóth — a hátralevő részben kétszer is a hálóba talált, s így alakult ki a döntetlen eredmény. A játék csak a vasutasok részére volt biztató. •TarroT aruw íj világrekord Az NDK 4x110 yardos v® gyesváltója 4:05.4 perccel új világrekordot állított fel. A régi világcsúcsot 1964. április 10-e óta a Szovjetunió tartotta 4:08 perccel. A 4x100 méteres világrekordot az Egyesült Államok váltója tartja a tokiói olimpiai játékok során felállított 3:58.4 perccel. (MTI) Az Universiade sztorija IRádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Hol?... Ezt kérdezték egymástól az elmúlt héten szombaton a vívóverseny rendezöbizottságának tagjai a Sportcsarnokban. A tunéziai versenyzőket keresték, akik közül senki sem jelent meg a kardcsapatok selejtezőjén. — Talán eltévedtek, vagv valamelyik másik csarnokba mentek — találgatták a várakozók. Kínos ügy. Megkezdődött a körtelefonálás. A szállásukról jelentették, hogy elindultak időben a verseny színhelyére, még reggel fii 9-kor. A Margitszigeten nem toltak. A Kisstadionban sem. Már félórája vívniuk kellett volna, de még nem éreztek meg a Sportcsarnokba. Mint másnap közölték a lapok, a versenybíróság kénytelen volt diszkvalifikálni a tunéziaiakat. Nem szép dolog, dehát valahogy csak le kellett bonyolítani a versenyt. A tunéziaiak még délután sem kerültek elő. Utóbb kiderült, hói voltak, akik városnézésen látták őket. Persze, ók a Sportcsarnokot nézték volna, dehát semerre sem látták. Eltévedtek. A magyar versenyzőknek azzonal hasonló emlék jutott eszükbe. Két éve jártak így párbajtőrözőink Porta Allegrében. De legalább o verseny kezdésére valahogy a mieink mégis csak oia találtak. Az esetből két következtetést lehet levonni. Egyik: ha e. mieink és a tunézviiak közösen tájékozódási versenyt rendeznének, valószínű, abban is a magyar kardcsapat nyerné meg az aranyérmet. A másik: a példa is azt bizonyttja, hogy Budapest mégiscsak nagyobb város, mini Porto AÜ^Ort Z. P. HOGYAN TIPPELJÜNK? 1. Magyarország— Ausztria 1 2. Jászberény— Székesfehérvár 1 2 3. Budafok—MÁV-DAC 1 x 4. Nyíregyháza— Oroszlány 1 5. DVSC—MVSC 1 2 6. Esztergom—Győri D. 1 7. Kaposvári H.—PVSK 1 9. Mosonmagyaróvár— Z. Dózsa 2 1 x 9. PBTC—Kaposvári K. 2 x 10. Veszprém—Várpalota 1 x 11. ZTE—Ikarus 1 12. Gyula—D. Honvéd 1 2 13. Izzó—Bcs. Előre 1 x Tippjeink a p átmér közőse kre: 1 x, 1 x, 1. G. SZABÓ LÁSZLÓ $ Ji zeqedi o»z (2) Fekete Anna ... Sajátos varázst kapott számomra ez a név. Sanyi bácsi, a Bartók-tanítvány zeneszerző lányára gondoltam, aki egy osztállyal alattam járt szülővárosom gimnáziumában. Zongorázott, korcsolyázott, balettet táncolt, szerintem mindent a legszebben. Diákk® romban, amelynek derűjét a háború, a fasiszta terror árnyékolta be, házuk mindennapos vendége voltam. Gyakran táncóráit is végignézhettem — s az első szerelem hamvasságán mindinkább átütött a vér. Egyízben egyedül maradtam szobájukban, a rádió éppen a Faun délutánját sugározta, s én megpillantottam a pamlagon hanyagul odavetett, lenge kis balettruháját ... Atala — így hívták — sohasem vett engem komolyan; ábrándos fűzfapoétának, mulatságos pajtásnak tekintett. S amikor elcsöndraült az ágyúdörej és megindult a népvándorlás, első dolga volt, hogy Párizsba szökjék — tizenhét évesen — egy hatvan év körüli magánzóval. Képét, néhány táncszámának felfelsajgó motívumát hoztam csak emlékeimben ide az Alföldre — s ezerszer elsuttogott nevének sejtelmes. végzetszerű a-betűit. S most Annában az ő vonásait, alakját pillantottam meg, szemében szemét, hajában haját — és még az az anyajegy is... Nevében pedig a „végzetes" a-hangzók tértek vissza, eggyel megfogyva, de teljesen hasonló hangszfnnel. S jobban is illett ez a név a városhoz, Juhász Gyula városához. A költő Anna-verseit még a dunai dombok alján ízlelgettem s akkor nem érthettem meg, mit jelent ez a név itt, a szőke búzamezők közepén, a szeptemberi bágyadt búcsúzók kékje alatt. Fekete Annában egyesült az olvasott Anna s az éveken át félszegen körülrajongott Atala képe — s egy napon, amikor az ismert dal újra felcsendült a hangszóróban, legyőzött bennem minden más dallamot; olcsó ütemeibe nagy szenvedélyek hullámzását éreztem bele. Valamiféle misztikus átlényegülésben hittem; biztos voltam benne, hogy a hiába áhított Atala most Anna képében nekem tért meg, a sors bőkezűbb lesz hozzám, mint az idegen város nagy poétájához, aki itt 1® helte a tiszai szélbe reményt vesztett sóhajait. Szállt, szállt a dal a verőfényben úszó téren át, belopakodott a mellékutcákba, kiszökkent a mezőkbe torkolló sugárutakon s a kék magasságokat ostromolta. Ügy éreztem, vele tágul, suhan, emelkedik a szívem is; elfeledtem a túlpirított rántott leves keserű ízét s azt is, hogy soha még egy szót sem váltottam Fekete Annával ... Négyet kongatott a torony s utána mélyen, méltóságteljesen elütötte a tízet. Felriadtam, előkotortam a cédulát. Ha pénzem lesz, akkorákkor igen, valósággá válnak az álmok. * A piros téglakövekkel borított mellékutcában villaszerű ház bújt meg egy kert sűrű bokrai közt; az utcától vasrács választotta el. A kapun névtábla: „Dr. Kálmán Antal m. kir. törvényszéki bíró." Megrántottam a csengőt. Maga a házigazda nyitott. Alacsony, pirospozsgás, kerekképű emberke. Betessékelt a túlzsúfolt nappaliba, kezét házikabátja zsebébe süllyesztve, kappanhangon hadarva beszélt: — Üljön le, fiatalember. Szóval magát küldték. Hát igen, arról van szó, hogy Lali fiam beteges, gyenge fizikumú. Tavaly is sokat mulasztott. Magyar és latin nyelvtanból speciell... fim ... elmaradt. Foglalkozni kellene vele. Vállalná? Igyekeztem ezúttal életrevaló lenni. Nem mutathattam, mennyire rá vagyok szorulva a legkisebb papírpengősre is. Kérdőn néztem rá: — Attól függ ... —Hja úgy, barátom! Nézze, nem leszünk smucigak, magam is voltam szegény diák. Harminc pengő óránként. Megfelel? Hetek óta nem forgott pénz a kezemben, sejtelmem sem volt, sok-e vagy kevés-e es az összeg a szinte már naponta változó pénzvisz® nyok mellett. Az újság s a tejfel árára gondoltam, számolgatni kezdtem. De a bíró kell® metlen, vékony hangja sürgetett: — Csak nem kevesli, jelölt úr?! Megegyeztünk. Hetenként háromszor jövök két-két órára, délelőtt, mert a gyerek délután Jár iskolába. A foglalkozást rögtön most megkezdjük. Bevezetett fiához, neki mennie kellett a törvényszékre. Lali cingár, tizenkét év® forma fiúcska volt, csöppet sem hasonlított apjához. Beesett arca, magas homloka fölött hullámos, dús fekete haj ült. Éppen a Grant kapitány-ban lapozgatott, csöppet sem volt ínyére, hogy abba kell hagynia. Amikor azután kettesben maradtunk és tájékozódtam, mennyit tud újdonsült tanítványom, csakhamar megláttam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Elképedve kellett elkönyvelnem, hogy a gyerek a szótani elemzésnél a „dühös"-t indulatszónak mondja, az imperativus esetére példaként felhozott misekönyvi latin mondatot, „sed libera nos a malo" pedig kaján kuncogással így fordltja: „Szent Liber áll a szamáron." Már láttam; ez aligha nemtudás, ez nem akarás. Egy óra sem telt el és halkan nyílt az ajtó. Magas, fekete asszony lépett be tarkavirágos selyempongyolában. Sovány, kreol arcából mélyre hatoló, ábránd® szempár világított ki, finoman ívelt ajkán kíváncsi mosoly ült Különös, nehéz illatot hozott magával; nem tudom, parfőmtől származott-e — rám úgy hatott, mint a fülledt gombaszaggal hízelkedő hegyi erdő nyár derekán. Huszonöt körülinek látszott, a hasonlóság miatt bizt®ra vettem, hogy Lali nővére. Ezért döbbentem meg, amikor így fordult a gyerekhez: — Nos, hogy megy, kisfiam? Felálltam, esetlenül bemutatkoztam. Vékony ujjai párás melegséggel fonódtak kezemre, fürkészőn nézett végig, úgy, hogy lesütöttem a szemem. — Áh, az új házitanítónk. Elsőév® ugyebár? Szótlanul intettem. (Folytatjuk.) Del Pozo. Azok, akik látták a budapesti Universiade kosárlabda tornájának mérkőzésein, vagy Szegeden, a SZEAC ellen a Rókusi Tornacsarnokban a kubai kosarasokat, emlékezni fognak erre a névre. S érdemes is nevét megjegyeznünk, mert a kubai főiskolások kétméteres óriása minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely jellemzője a klasszisjátékosoknak ebben a sportágban. Hajlékony. gyors mozgású, ponterős, felugorva kiemelkedik a mezőnyből, s csak „beleteszi" a labdát a gyűrűbe. Fiatal, de még nem kiforrott csapatot ismerhettünk meg a kubaiakban. Az Universiadén elért eredményük jelzi, hogy a nemzetközi mezőnyben mostmár számolni kell a kubai kosarasokkal is. S=0=R=0=K=B=fl=H Kiesési rangadó lesz Csongrádon, ahol a helyi Petőfi csapata játszik az UTC-vel. Ha ez szó szerint is (gy lesz, akkor a két csapat helyet cserél a tabellán. De ha az újszegediek „játszanak" a Petőfivel majd a valóságban, akkor elkerülhetnek még a ki®ő zónát jelentő 13. helyRŐL * A Szegedi P®tás vívói ma, szeptember 2-án délután 2 órakor tartják új vívótanf® Iyamuk első foglalkozását. A tanfolyamra 8 év® kortól lehet jelentkezni a Kossuth Laj® sugárút 4. szám alatti vívóteremben. * Vasárnap délelőtt ismét az atléták v®zik birtokukba a SZEAC-pályát, 9 órakor kezdődik a megyei atlétikai rab harmadik fordulóiénak küzdelemsorozata. dtl-magyarorstág A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyét és Szeged városi bizottsága és a tanács lapja. Meg)eler lk ncitő kivételével mindennap. Szerkeszti a szerkesztő btzottsás. Főszerkesztő dr Mtkö* Zoltán. Szerkesztőség: Szeged, Magvar Tanácsköztársaság útin IS. Telefon: 35-33 30-03 Kl szakai telefon 35-08 Kiadja a Csongrád Megyei Lar>kiadő Vállalat Felelős ktadó • Kovács László Kiadóhivatal: Szeged Macvar Tanácskoztálsasáé dtja 10 Yelefrn: 35-00 31-W 'Beküldött kéziratot nem őrzünk mes és nem adunk vtssza.1 A lapot nyumla S Szeged! Nvomda Vállalat Szeged Kárász u » fNDEX 35 053 Teriesztik a i-aongrad megvel postahivatalok előfizetési díj egy hónapra 13 Ft előfizethető bármely postahivatalnál »» kézbesítőnél.