Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-17 / 219. szám

Vízivárosi nyár i ">fúmek • A televízióbeli premier után filmszínházaink is mű­sorukra tűzték Horváth Már­ton Vízivárosi nyár című filmjét, mely a harmincas évek magyar munkásmozgal­mából meríti témáját. A te­levízióban nem sikertelenül bemutatott alkotás a .film­vásznon kissé vontatottnak tűnt — az akkori részekre ta­goltság elrejtette, csökkentet­te a film ritmusának néholi lassúságát. Az alapvető probléma, úgy tűnik, abban van, hogy Fábri Zoltán, a film rendezője nem tudta egyértelműen el­dönteni, lélektani drámát akar-e ábrázolni (s akkor szigorúan ragaszkodnia kel­lett volna a kamarajáték­szerű bensőségességhez) vagy pedig a cselekmény sodrású­ra bízza a mondanivaló ki­• fejezödését. A forgatókönyv érzésünk szerint mindkettőre lehetőséget adott, s hogy a két motívum mégis össze­Nádasy Myrtill és Végvári Tamás dramaturgiai szempontból S bár az ember jószándékú­* -j _ 1*1 an hajlana annak clhivésére, sem egyszerű alakjót. mm 'ünvomia Elvetet az hogy í bőrtönben ilyen kép- Fia szerepében Végvári ZV melv íev telen terveket is szülhet a Tamást láthattuk. Póztalan KZ Sássá' l£z gyako- ™bok kétségbeesése, a „ki- játéka jó benyomást keltett. vltelezés" bizony nem men- Nem volt könnyű dolga, a tót^ néhol Smáfnak tes a naivitástól. Olyan „vé- Gál Feri alapjában véve egy tó letleneket" is közbeiktatott rossz közérzetű polgárfiu, ellen tmondo megoldások is. & forgatókönyvlrói Bzándék, akit becsületessége, jót aka­A téma Jo feldolgozása on- ame]yek >csináltsága" csak a rása sodor a munkásmozga­magában is sok veszélyt rejt filmvászrKm vélik igazán lomba. Bizony neki sok min­magában. Egy időben divat nyiivánvalóvá. Igy aztán dennel meg kell küzdenie ­volt nálunk azzal probálkoz- szükségSzerű, hogy ez a jele- elsősorban önmagával ni, hogy a harmincas évek net elienére a több szálra' hogy forradalmárrá váljék, magyar munkásmozgalmát - Ontott cselekmény ügyes ne csak „elméletben", ha­mely történelmünk egyik vágásokkal való pergetésé- nem: fzlg-vérig. Nem könnyű legbonyolultabb, eléggé talán nek BOkat veszít drámai út ez, buktatóktól terhes, s meg nem is elemzett perio- erejéböl) s távolról sem tud- Gál Feri elég sokat botlado­dusa - romanticizálva, meg- ja olyan erővei megjeleníte- zik is. De igy őszinte, így szépítve ábrázolják. A való- nI azt_ amit kifejezni akar, igaz ez. Forradalmárnak sen­ság, tudjuk, ennél sokkal mint amennyire szeretné, és ki nem születik, különösen összetettebb. Igy érthető, mint amennyire kellene. nem egy polgárfiú. Végvári hogy ezek az alkotások nem Tamás visszafojtott játéka a állták, nem álhatták az idő A szereplők sorából az hög intellektuális jellegzetes­próbáját. Horváth Márton a öregedő orvost alakító Páger s^geit domborította ki, a leg­megközelítés nehezebb mun- Antai emelkedik ki.- Rend- több jelenetben tartani tud­kívül szuggesztív erővel áb- ta azt a belső feszültaéget. jat valasztotta. Szandékában ' mely a hitelességhez elen­volt megmutatni az illegális rázolja ezt a kettetort kar- gedhetetlenül szükséges volt. munka hallatlan nehézségeit, rierű figurát, akinek lelkéből buktatóit is. A szereplőket nem veszett még ki a jó- Dc* ^'g^vJt £ nem próbálta eszményíteni, ^en^tlen'házassigL fojtó iellegtelent^adott. A tehetsé­láttatta őket válságos levegőjében, s aki sokáig az Bes f'atal színésznő ebben a pillanataikban is. Ez fő eré- italban keres menekülést. A szerepkörben meglehetősen nye. Sajnos a kerettörténet film végére megért valamit a telies ábrázolásnak a annak a harcnak a jelentősé- fem tudott eleget tenni a fu li ltrT ! , Kéből, amit a kommunisták követelményeknek. Pálos lehetőségét hordozza magá- folytanak S hogy ezt elhisz- GyorSy Noll-ja egyszerusége­ban. A szökési terv és az szük neki, ezt talán nem is ben ,is kifejező volt, de talán ebből kibontakozó szituáció, annyira a forgatókönyvnek, Í? -v wt melynek nvilván a film mint Páger kitűnő alakításé- rtl t- Az ep'zddsz"epl°k kó" melynek nyilván a film nak köszönhetjük akl tén zul Barsi Belát és Sándor csúcspontjának kellene len- )eg sokrétű emlékezetes fi- e 1 megemlítenünk, nie, erősen kiagyaltnak hat. gurává formálta Gél doktor utóbbi rendkívül meggyőző­en formálta meg a lecsúszott úriasszony magatehetetlen figuráját. Mihály András zenéje al­kalomhoz illő volt, jól fes­tette alá a cselekményt, hoz­zájárult a hitelesnek tűnő atmoszféra megteremtéséhez, de néhol kissé fáradtnak ha­tott. Papp Zoltán További korszerűsítések a MÁV-nál A MÁV építészei kétnapos ankéton vizsgálják meg a második ötéves terv során szerzett tapasztalatokat. A tanácskozást csütörtökön Harmati Sándor, a MÁV vezérigazgató-helyettese nyi­totta meg Az ankéton Berey János főmérnök előadásában ismertette a harmadik ötéves terv feladatait. Megemlítette, hogy a következő években be kell fejezni, illetve meg kell építeni a székesfehérvá­ri, a debreceni Diesel-mű­helyt, a miskolci villamos mozdonyszínt, s új műhelyt kell létesíteni Ferencváros­ban a villamosmozdonyok karbantartására. A Miskolc— Nyíregyháza, a Nyíregyháza —Záhony később a Nyíregy­náza—Budapest közötti va­sútvonalak villamosításával egyidejűleg új alállomások és egyéb üzemi épületek építése válik szükségessé. A harmadik ötéves terv idején tovább folytatódik a Nyugati pályaudvar korszerűsítése, Mátészalka, Kaposvár állo­mások felújítása. (MTT) CSÍPJENEK* MEG! A Magyar Elelmezéslpar! hoz intézte szavait. Pedig Tudományos Egyesület sze- az előadás címe egy igen gedi csoportja érdekes elő- fontos kérdés volt: Mit vár adás-sorozatot Indított az a szocialista társadalomiul újításokról és találmányok- újítóktól és feltalálóktól? ról. Várható volt, hogy az Hát, szégyen tde, szégyen üzemek újítási előadói, de oda, be kell vallanunk, mások is megörülnek ennek amit láttunk: még a szak­a váratlan lehetőségnek, s embereket sem érdekli az ott szoronganak majd az újítások, szabadalmak ügye. MTESZ előadótermében, Csípjenek meg! Az ember hogy behatóbban megismer­jék ezt a népgazdaságllag oly fontos területet. Ezzel szemben mi törté­nik? Hiába volt a szervezés, nem meri elhinni, hogy így van. Ugyanis jóhiszeműen azt képzelné, hogy legalább a közvetlen érdekeltek kö­szönettel veszik a meghí­hiába kelt útra 90 névre- vást: nocsak, milyen ügyes szóló és egy sereg intéz­ményhez címzett meghívó, hasztalan csörgött a telefon vállalatoknál, üzemeknél: az előadóterem furcsa kö­zönyt tükrözött mindkét al­kalommal. Pedig annak a „kicsiny seregnek" a látása — írd és mondd 11 fő —, akik kedden ott ültek az előadói asztallal szemközt, bizonyára nem a legjobb érzéseket keltette az Orszá­gos Találmányi Hivatal gé­pészeti osztályvezetőjében, mikor a szabadalmakról kezdett beszélni. S valószí­nűleg furcsa gondolatai tá­madhattak az OTH szaba­dalmi ügyvivőjének is, amikor az előző alkalom­mal mindössze 8 hallgató­kezdeményezés. szükség ls van rá, hisz mostanában igen-igen elevenbe vágó dolgok ezek. tudjunk meg hát róluk minden tudhatót! Sajnos, így csak néhá­nyan gondolkoztak. Most már aztán végképp nem tudni, hogyan magyarázzák meg az illetékesek azt az elszomorító bizonyítványt, amit magukról, vállalatuk­ról — és sajnos „kaláká­ban" — a szegedi hozzáál­lásról is kiállítottak. Leg­alább próbálnának meg ja­vítani! Van még hátra két előadás, ha már a többit nemtörődömségből elmu­lasztották, ne vesszen min­den! S. M. Nehéz szerelem Hogy nehéz-e vagy köny- egyébként kétségtelenül a nyű-e a szerelem, ne fir- legerőteljesebb, legeredetibb tassuk. Ez a film ugyan bevallottan azzal a szándék­kal készült, hogy ezekre a kérdésekre feleletet talál. De azért nem ez a lényeg ben­ne. Mármint nem a filozó­fia. Az életszerűség fontos ebben a filmben, a realitás­nak az a rendkívüli intenzi­tása, ami a legjobb olasz filmeknek — ennek is — elsőrendű sajátja. Alighogy elkezdődik a film, rögtön a való élet le­vegője csapja meg a nézőt; mintha mi is szereplői len­nénk a történetnek. Illetve történeteknek. Mert ez a film négy kis történetet, filmnovellát foglal magába. ez egész műben. ö. L. A fekete tulipán A fekete tulipán című, film formálódott volna az színes, szélesvásznú francia alkotók kezenyomán. A film filmalkotás nem jobb s nem erényeként elkönyvelhető fa­rosszabb a közepesre sike- nyar humor alkalmazásával rült történelmi jellegű ka- még ebben az esetben is bő­landorhistóriák legtöbbjénél, ven élhettek volna. S elke­Hasztalan-való a két fősze- rülhették volna azt, hogy a replőt, a megtévesztően azo­nos arcvonású Julient és Guillaume-t megformáló, népszerű filmszínész, Alain Hogy milyeneket? Írói kö- Defon kétségtelen tehetsége — hiabavaló az egymásra zsúfolódó tömegjelenetek zött ott van Alberto Mora­via, Italio Calvino és Mario Soldati is. A szereplők kö­zött pedig a gyönyörű Cla­uda Móri, a bűbájos Lili Palmer, az Izgalmas Nadia Tiller és a férfias Vittorio Gassman. Nem rossz együttes. A film sem az, amit al­kottak. S nemcsak a rend­kívüli életszerűség miatt. Azért is érdekesek ezek a filmek, mert a történet, amit elmondanak, sokszor egészen képtelen, valószerűt­len. De a néző reális his­tóriáknak fogja fel őket: ezek az olasz művészek mindent el tudnak hitetni a nézővel. Az Egy katona ka- dalmi nép s a szelíd arisz­landja például — a történet tokrata fiúból félelmet nem magvát tekintve — annyira ismerő forradalmárrá érle­bizarr valami, hogy szinte lődő főszereplő — ellenfe­erőltetett. S mégis: a néző leit. Talán, ha a főhőssel és nemcsak hogy nem tartja a néppel szembenálló erö­erőltetettnek, bizarrnak, kép- ket nem ábrázolnák összes­telenségnek, hanem magával ségükben koncepciótlan idi­ragadja, elképeszti, megdöb- ótáknak, igazi, vérbő, izgal­benti ez a történet, mely makban dús, kitűnő kaland­olykor ötletesen fordulatos rendezése — a nézők nem képesek a naiv képsoroktól igazán „tűzbe jönni". Pedig a rendező, s a Du­mas hasonló című regényé­ből forgatókönyvet összeál­lító Henri Jeanson és Paul Andreota mindent megtesz, hogy túltegyen a Három test­őr, a Gróf Monté Christo és társai fűtött izgalmain. A szándék, az elképzelés két­ségtelen mögötte marad a megvalósulásnak. Hol lehet a hiba? Tán mindenekelőtt ott, hgy túl­ságosan is nevetséges pojá­cákként állítják be a forra­néző előre tudja, mi' fog a következő filmkockán tör­ténni ... Az ironikus hangvétel, a látványosság, a romantika színei — a film minden gyengesége ellenére is — bizonyára állandóan zsúfolt nézőteret biztosítanak a sze­gedi Szabadság Moziban. Annál inkább sajnálhatjuk a kiaknázatlan lehetőségek so­rát. D. E. Lány a rács mögött ÉS A „HÁZIÚR" rriitiiiiiiiviiiiiiiiiiifiiiiMiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiif'iiiaiiiiiiiiiitMtitiiiiiiiiiitiiitriiíiti'iiiiiiiiiiiiiftiitii Nyolchónapi büntetése — Én nem bírtam a na- ban állt a szoba közepén, utan alig szabadult a pot kint a földön, de akar- Az egyik ágyban ott feküdt börtönből Harczel Mária 19 éves, Deszk, Béke utca 30. szám alatti lakos, ismét le­tartóztatták sorozatos be­surranásos tolvajlás miatt. Járt a Feltámadás utca 25­ben, a Zákány utca 33-ban, a Szent István tér 9-ben, a Hétvezér utca 23-ban és még egyebütt. Ahol nyitott ajtót talált, onnan mindig elvitt valamit; esernyőt, pénztár­cát, órát, orkánkabátot. Első ízben azért kapott nyolchó­napi szabadságvesztést, mert egy lakodalomból, ahova meghívták mint koszorús­lányt, elemelt különböző női ruhaneműket. Egy napig otthon A vizsgálati osztály be­szélgetőszobájában szemben ül velünk Mária. Zavartan beszél a szüleiről. Mintha félne róluk szót ejteni. — öt hold földjükön egyé­ni gazdák. Évekig én is ve­lük dolgoztam, mert felesbe is fogtak földet. Két féltest­vérem és egy édestestvérem van. Már nem laknak ott­hon, megnősültek. Nem is találkoztam velük régen. Haragszanak is rám. — Van miért? — kérdez­zük. Hosszan maga elé néz, s alig hallhatóan válaszol: — Van ... Ahogy augusz­tusban kiszabadultam, haza- nőkkel való zTvaro7kap"cro mentem akkor nap reggel. latal ánítólagos „humaniz­Anyukam azt mondta: ugy „ ... . , maradhatsz itthon, ha más musa miatt szinte éven" utat választasz. Apám hoz- ként írtunk már lapunkban zútette: ha nem tetszik itt- erről a „házlúrról". Hihetet­hon, s nem fogod meg a ien) hogy mennyi fiatal lány munka veget, szedheted a sátorfádat. Elmentem beje­lenteni magam, s aztán egy nála. A fiú motorkerékpáron beho­zott Szegedre és ittmarad­tam más munkát keresni. — Az a baj, hogy csak akart — teszi hozzá a rend­őrtiszt. — S hol kötött ki is­mét Szegeden, kinél lakott? — A Dugonics tér 2. szám alatt, Kiss Mihálynál. Ott voltam albérlő ötöd magam­mal. A belső szobában két ágy van. Egyiken aludt egy terhes lány, a másikon én. — Kiss Mihály hol aludt? — Velem... — A főbérlő hány éves? — Hatvanöt, de csak pár napig laktam nála — men­tegetődzik. — És közben? — Aludtam egy éjjel az új orvosegyetemi kollégiumban is. öt fiú fölvitt engem, egy másik nőismerősömet és egy férfit. Azok ketten másik szobában voltak, én pe­dig ..., hát hogy is mond­jam ... — A fiúk nevét tudja? — Egyikét sem jegyeztem meg. Aztán visszamentem Kiss Mihályhoz. A terhes lánnyal a következő esté­ken elszórakoztok azt a pénzt, amit a lopott holmik eladásából kaptam. A belső szoba Kiss Mihályhoz régi isme­rősként nyitunk be a Dugo­nics tér 2. számú ház egyik udvari lakásába. Az ágyra­járók tartása, különböző egy mindenórás lány, Kiss úr hebeg-habog, adja a jó­fiút. A pillanatnyilag zavar­ban levő, otthonról elkerült, megszorult fiatal lányok megmentőjének tünteti fel magát. — Ha én nem venném őket pártfogásba, mind el­vesznének. Itt meghúzhat­ják magukat. — Milyen jólelkű maga, Kiss úr — mondja a nyomo­zótiszt. — Azért esnek te­herbe áz albérlői, mert olyan jó hozzájuk. — Ide kérem nem teheti be lábát férfi — szabadko­zik. — Persze, hogy nem. Itt van maga ... Lefőz egy nagy fazék bablevest, krumplile­vest, vagy krumplipaprikást, s a lányok jóllakhatnak. Egynek-egynek százakért ad egy ágyat, s 25-ös égő mel­lett vakoskodhatnak. — Nem kellene magának szociális otthonba költözni, Kiss úr? Elvégre 800 forint nyugdíjat kap, s lassan ma­ga szorul gondozásra, nem a „lányai". — Hova gondolnak kérem, én még nagyon jó erőben vagyok. Új vendég tam. — Tehát mégsem tetszett otthon? — kérdezte a nyo­mozótiszt. — A szülei pedig jó anyagi körülmények kö­zött élnek, de meg is dol­goznak érte. Kiállítás „tengelyen11 Az Avtoexport szovjet kül- ken vagy szombaton érkezik kereskedelmi vállalat egy­más után keresi fel mozgó vándorkiállításával a szocia­lista országokat, hogy bemu­tassa a szakembereknek és az érdeklődőknek a szovjet gépjárműgyártó ipar újdon­ságait A tengelyen gördülő kiállítás húsz kocsiból áll és Budapestre és vasárnap a Dózsa György úton, a sza­badban kiállított kocsik már meg is tekinthetők. A szovjet külkereskedelmi vállalat elhozza Budapestre az új Moszkvics 408-as sze­mélygépkocsik néhány típu­sát, az új Volgákat, továbbá jelenleg Csehszlovákiában a minszki, uljanovszki és gor­tartózkodik Értesülésünk szerint a szovjet autókiállítás pénte­kijl autógyárak legújabb szemé'y- és tehergépkocsi­jait. fordul meg nap mint nap külső szobában la­kó albérlők keveset tudnak a belső szobában történtek­ről. Csak azt látják, hogy ki­be járnak a különböző nő­ismerősök. — Kiss úrnak hány nőis­merőse járt itt az utóbbi he­tekben? — kérdeztük Lajos Erzsébet textilgyári lánytól, aki egy ágy használatáért saját ágyneművel havi 230 forintot fizet a háziúrnak, s ezenkívül még 30 forint vil­lany- és gázpénzt. — Nem mondok sokat, legalább 25—30 velem egy­idős lánynak nyitott ajtót Kiss úr az utóbbi hetekben. Nem ismerem, hogy kicso­dák. A „jótevő" Mikor nekünk is ajtót nyi­tott a háziúr, ingben-glóriá­Közben egy új leány ér­kezik, az egyik lakó friss Is­merőseként, V. I. Algyőről. Bátyját nemrég tartóztatták le betörésért. Apja állítólag kegyetlenül iszik. A 19 éves lány 1963 óta három munka­helyen dolgozott, közben nagy kihagyásokkal. Vajon ő is itt köt ki Kiss úrnál? Elvégre új lány, nem evett még Kiss úr krumplilevesé­ből, annyira még nem ezo­rult meg. És holnap?,.. Semmi munkahellyel nem rendelkezik, rendkívül csi­nos, szemrevaló lány, vi­szont Kiss úrhoz már be­nyitott. De meddig tűri a hatóság, hogy ez a háziúr a jótékonykodás szerepében tetszeleajen, s közben vám­pír módjára kihasználja a nála megbúvókat? Ezt a dzsungelt, Kiss úr zavaros viszonyait végre fel kellene számolni a Belváros szívé­ben, hogy minden esztendő­ben ne kelljen visszatérnünk erre a „témára". •Lődl Ferenc Péntek, 1965. szeptember 17. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom