Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-28 / 202. szám

•MMH L^ÍTT > TK F Klipmm? Kapacitása 1800 lakás ÍBSKJS r^S pesti Házépítő Kombinát. A próbaüzem időszakában már szerelik a gyár termékeit a kelenföldi lakótelepen, a 11 szintes panel épületeket Az üzem teljes kapacitása évi 1800 lakás lesz. A kcpen: a kavicsszállító szalag a házgyárban Téliesítés lehelősi! il A műszaklakról A háztartásokban is igye­keznek nyáron beszerezni a téli tűzrevalót. az építőipar­nak természetesen még in­kább fel kell előre készül­nie az őszre, télre, hiszen munkája függ az időjárás­tői. A téli munka alapját az egyik évről a másik évre át­vihető építkezések képezik, ezeket érdemes leginkább pontos terv szerint ellátni megfelelő technikai felszere­léssel és technológiával. Most csak négymillió értékű Tavaly körülbelül 15 mil­lió forint értékű munkát tu­dott a téli hónapokban el­végezni a Szegedi Építő­ipari Vállalat, s ezt is ke­vesellte, nem tudta úgy be­osztani, hogy folyamatos és minden szempontból gazda­ságos legyen. Az idén vi­szont egyelőre csak 4 mil­lió forint értékű munka ígérkezik: a városgazdálko­dási vállalat számára 400 ezer, a ságváritelepi óvoda és az IBUSZ felújítására 1— 1 millió, a Partizán utcai bölcsőde felújítására 800 ezer és az Április 4. útja II. emeletráépítésére mint­egy 2 millió forint. Ez az utóbbi még csak nem is bi­zonyos. Nincs tervdokumentáció Miként állhatott élő ez a kevés jóval kecsegtető hely­zet? Ügy. hogy egyrészt az idei tervet különböző okok miatt nem tudták a téli munka idényéhez igazítani, a legtöbb építkezést még az idén be kell fejezni. Ez egy­magában nem is baj, sőt jó dolog. Az a baj, hogy az 1966-os indítású, januárban megkezdhető munkák közül , még egyetlenegynek a terv­dokumentációját sem kapta meg a vállalat Az elóbb fel­sorolt építkezések december végéig biztosítják a terme­lést. a dolgozók foglalkozta­tását de hogy januárban mit csinálnak majd. az egye­lőre rejtély. Mivel nincse­nek kézben a tervek, nem tudják, milyen anyagokra van szükség. 6 természete­sen a téliesítésre sem ké­szülhetnek fel. Csak írott malaszt Még meglepőbb a tervdo­kumentációk hiánya, ha tud­juk: rendelet van rá, hogy az 1966-ban építendő beru­házások műszaki kivitelezési terveit a beruházó augusz­tus 31-ig köteles szolgáltat­ni. Az elfogadott 30 beru­házás közül három doku­mentációja érkezett be au­gusztus 26-ig, két OTP és egy falemezgyári társasházé. Mintegy 15 és fél millió fo­rint értékű munka elvégzé­sére adott kijelölést az épí­tők felügyeleti szerve, a vá­rosi tanács, de kész terve­ket még ő sem biztosított. Az említett rendeletet azért hozták, hogy az építkezések­kel kapcsolatos rendszerte­lenség megszűnjék, hogy a beruházó, a tervező és a ki­vitelező összhangban dolgoz­zék. S végső soron azért, hogy a rendelkezésre álló anyagi erőt a lehető leggaz­daságosabban lehessen fel­használni. A Szegedi Építő­ipari Vállalat vonatkozásá­ban sajnos ez a rendelet az idén valószínűleg csak írott malaszt marad. S a felszerelések? Befejezésül — ha egyál­talán érdemes — szót ejthe­tünk még a téliesítéshez szükséges műszaki-technikai felszerelésekről is. A szoká­sos eszközök, a kályhák, s egyebek megvannak, de nincs műanyagfólia, s nem érkezett még meg a meg­rendelt két nagy teljesítmé­nyű hőlégfúvó. Ezekre alig két éve vár a vállalat, bár az is igaz, hogy egyelőre nem is igen tudnának velük mit kezdeni! F. K. A Kenderfonó- és Szö­vőipari Vállalat év­ről évre fejlődik és szebb eredményeket ér el. Ez abban is megmutatkozik, hogy tavaly a jó exportter­melés jutalmául közel hét nap volt az átlagos nyere­ségrészesedés; hogy a sző­ve ttermelés 1963-tól 1,7 mil­lió négyzetméterrel növeke­dett; hogy a jutaárugyár­ban 1965 első fél évében több mint egymillió forint­tal magasabb üzemi ered­ményt értek el; hogy a pé­csi gyár dolgozói — a sze­gedi kenderfonógyár lema­radásának ellensúlyozására — 90—100 tonna terven fe­lüli fonal gyártását vállal­ták. A tavalyi vállalati ter­melékenységet 4,5 százalék­kal túlteljesítettük. Ezért el­ismerés illeti a vállalat va­lamennyi fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozóját. Ez a megállapítás a párt üzemi végrehajtó bizottsági ülésen hangzott el, melyen a műszakiak politikai és gazdasági munkáját vitattuk meg. A vb. behatóan ele­mezte, sok oldalról vizsgál­ta meg e kérdéseket. Akadnak műszakiak, akik esetenként többet tesznek, mint amennyi elvárható, de akadnak olyanok, akik csak akkor adnak, ha kü­lön elismerést kapnak tény­kedésükért Sokakból hiány­zik a műszaki becsvágy, ami nélkül eredményes munkát nehéz végezni. Pe­dig ha valaki megismeri az alkotás örömeit, az „rabja" lesz munkájának és ismét alkotni kíván. Dicsérendő egyesek helytállása, szorgal­ma, szakértelme, de valaho­gyan olyan érzése van az embernek, hogy a dicséretre méltók mindig ugyanazok az emberek. És az elégedetlen­kedők, a hangoskodók is rendszerint ugyanazok, s egyeseknél túlzottan jelent­kezik az anyagiasság. T aoasztalataink azt mu­tatják, hogy a műve­zetők többsége még ma eleget tud tenni és ele­get is tesz a követelmények­Már magasabb a mérce Gazdagabb programot a mezőgazdasági szoc alisia brigádoknak A jó példa újabb híveket szerzett a mozgalomnak. Idén három brigád pályá­zik a szocialista cím elnye­résére. A Dél-alföldi Me­zőgazdasági Kísérleti Inté­zet Gazdaságában így ösz­szesen nyolc szocialista bri­gádot tartanak számon. Több mint száz fiatal akar gyarapodni szaktudásban és alkotókészségben. Jó és szép célkitűzés ez, érdemes pártfogolni törekvésüket. A „veteránok" E mozgalom úttörői eb­ben a gazdaságban a kis­zombori sertéstenyésztő és hizlaló brigád tagjai. Immár negyedszei- nyerték el a szo­cialista címet Tavaly mun­kájukat 117,8 százalékos tervteljesítés és a sertések havi átlagos súlygyarapodá­sának 2 kilós növelése di­cséri. A 28 tagból öten hall­gatták a politikai akadémia előadásait Hargittai Antal brigádvezető a mezőgazda­sági technikumon tanul, Ko­vács János pedig a marxista esti egyetem hallgatója. Két dolgozó a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója" kitünte­tést kapott, többen okleve­let, megtisztelő jelvények tulajdonosai. Megbecsülik tehát őket Valami mégis hiányzik a buzdításból. Idén ugyanis kissé elauldt a „veteránok" szocialista brigádmozgalma. Szabó Ferenc sz-titkár és Gősi János főállattenyésztő biztatására csak most jelen­tette be a k iszom bori sertés­tenyésztő- és hizlaló brigád, hogy ebben az évben is részt vesz a mozgalomban. Ez a lanyhulás figyelmez­tető: többet kell törődni a szocialista brigádokkal. Ál­landóan serkentsék, ösztö­nözzék. A kiszomboriak csak most dolgozzák ki vál­lalásukat Ez azt sejteti, hogy a gazdaság szakembe­rei nem adtak megfelelő programot e brigádnak. A négyéves múlt már arra kö­telezi, hogy a sertéstenyész­tés- és hizlalás mestersé­gét tudományosan, korszerű­en műveljék. Ennek elsajá­títása és gyakorlati alkal­mazása lehetne elsőrendű célkitűzésük. Ügyszeretettel Életrevaló szocialista bri­gád az ásotthalmi kerület­ben dolgozó komplex trak­toros brigád. Naphegyi Ká­roly technikus hozzáértéssel és ügyszeretettel irányítja. Tavaly négyen végeztek gépjármű elektromossági, hárman alapfokú traktorve­zetői tanfolyamot. Két bri­gádtag általános iskolába jár, hét fő pedig politikai oktatáson vett részt, idén (május végéig) már teljesí­tették tervük 48 százalékát. Szécsi József, Rácz Gyula, Berkó János 65—80 százalé­kos teljesítménnyel tűnt ki. Becsületesen, gondosan dolgozik a pusztamérgesi kerület szőlőiben és gyü­mölcsösében a három női szocialista brigád. Vezető­jük, Frank Julianna a „Me­zőgazdaság Kiváló Dolgozó­ja" címet kapta munkája elismeréseként. Az újoncok A kiszombori és a kü bek­házi kerület egy-egy trakto­ros brigádja, valamint az öthalmi kerület tehenész­brigádja idén nevezett be a szocialista cím elnyeréséért indított mozgalomba. Vál­lalásukban a termelés, a szakképzés, a higiénia, a művelődés és politikai kép­zés fokozását ígérik. Hasz­nos, szükséges valamennyi. Célkitűzéseik azonban nem elég mozgósítóak. Megfogal­mazásuk eléggé általános, nem lehet tudni, hol kezdő­dik és hol végződik az a „szint", amelyet ez a moz­galom megkíván. Mini a termelési, mind a művelő­dési. képzési követelménye­ket pontosabban, a brigád képességeihez és szükségle­teihez igazítva kell megha­tározni. Gyökerezzenek és sarjadjanak azok a brigád sajátos „talajában". Csak ez ad tartalmat ós folyto­nosságot a szocialistabrigád­mozgalomnak. Legyen iskola A kiszomboriaknál éppen e folytonosság hiányát érez­tem, midőn a program ké­sei megfogalmazását hal­lottam. Nem tudom, milyen célkitűzéseket jelölnek meg. A négyéves szocialista bri­gádnál már magasabb a mérce, mint a kezdőknél. Hiszen az eddigi tapasztalat és tanulás „ötödik osztálya" kell, hogy legyen a szocia­lista brigád ötödik éve. Az előbb említett lanyhu­lás azt sejteti: nincs egy­másra épülő, felfelé ívelő skálája, alsóbb osztályból felsőbe lépő rendszere a szocialistabrigád-mozga­lomnak. Nem tekintik az állatgondozás és állatte­nyésztés szerves részének, elmaradhatatlan eszközének. Másként nem feledkezhettek volna meg róla a szakembe­rek. A bíráló megjegyzések nem csökkentik a gazdaság érdemét a szocialistabrigád­mozgalom kiszélesítésében a szántóföldeken. Hiszen szá­muk itt máris példás. Csu­pán tartalmában, nevelő­és alkotóerejében kell gaz­dagítaniok. B. 0. nek, főleg ami a gépjavítás, anyagellátás kérdésére vo­natkozik. Felkészültségük azonban nem tart lépést a technika fejlődésével. Ez a probléma különösen most kezd aktuálissá válni, ami­kor befejezéshez közeledik a szegedi kenderfonógyár re­konstrukciója, de a köz­ponti gyárba is egyre na­gyobb számban érkeznek új, modem gépek. Az új gépek kezelését, javítását, a kar­bantartást annak a műveze­tőnek kell legelőször elsajá­títania, akinek kellő műsza­ki tájékozottsága, megfelelő alapja van hozzá. Márpedig művezetőink 61, százaléká­nál csupán gyakorlati felké­szültségről beszélhetünk. Vi­szont arra is van számtalan példa, hogy iskolai végzett­ség nélküli művezető, aki­nek kellő szorgalma van, át tudja hidalni a nehézsége­ket. A műszakiak továbbtanu­lásánál véleményünk szerint csak olyan tanintézetbe való felvételt szabad javasolni, mely a gyár érdekeinek megfelel. Még valamit a tanulásról, illetve a tovább­tanulásról: a tanulók uta­zási költségét a vállalat fi­zeti olyan dolgozóknál is, akiknek ezt a rendelet nem engedélyezi. A kiküldetési rendelvényekkel való vizs­gázás, a tanulmányi szabad­ságok nyilvántartásánál meg­mutatkozó liberalizmus el­len jobban fel kell tépni. Aki tavábbtanulásra vállal­kozott, annak vállalnia kell a várható nehézségeket, kia­dásokat és ezért nem szabad olyan ígéreteket tenni szá­mukra, amihez nincs jogunk, ami törvénybe ütközik. Az sem helyes, sőt nem is be­csületes eljárás, hogy az egyetem elvégzése után né­melyek elhagyják a gyárat. Elhagyják azokat a munka­társakat, akik évekig he­lyettük is dolgoztak. A vezetésnek legalább olyan feltétele az emberek­kel való foglalkozás, a bá­násmód, a megfelelő poli­tikai képzettség, mint a szakmai tudás. Dicsérnünk kell mindazokat, akik a gazdasági feladatokat meg­magyarázzák a fizikai dol­gozóknak, azokat, akik a termelésben elsődlegesen az embert nézik és különbséget tesznek az ember és a gép között. Helyeseljük, hogy a dolgozó anyák problémáinak megoldásához is segítséget nyújtanak. Az a jó vezető, aki ezernyi gond mellett se­gít eligazodni a napi poli­tikai eseményekben is. Az ilyen vezetők száma egyre növekszik. De vannak még olyanok, akik lebecsülik a munkásokat: egyik-másik műszaki irodából sajiK* gyakran kiabálás hallatszik ki, síró munkásnők után csukódik az ajtó, vagy Ö6Z­szeszorított fogakkal távozik a beosztott. Tudjuk, sok a probléma, hogy igen gyak­ran a fizikai dolgozók ma­gatartása is elítélendő, de ezen gorombasággal, a tör­vényes jogok visszatartásá­val, embertelenséggel nem lehet segíteni. Hogy milyen a közösség hangulata, lég­köre, az ott dolgozó kollek­tíva egészének és egyes tagjainak a fegyelme, egy­máshoz fűződő viszonya, és ezeken keresztül a termelési eredmény, az a helyi párt-, gazdasági és műszaki veze­tés munkájától függ. Meg­kívánjuk a vezetőktől, hogy ismerjék és szeressék a szakmát, tudatosan és kö­vetkezetesen segítsék a szo­cializmus építését, munkál­kodjanak a párt politikájá­nak megvalósításáért, értse­nek az emberekkel való foglalkozáshoz. Ilymódon szerezhetik meg tekintélyü­ket is. M űszaki dolgozóink marxista műveltsége — főleg a művezető­ké—a szükséges szintnél alacsonyabb. Az egyes fon­tos napi eseményeket isme­rik, szocialista rendszerünk­kel való egyetértésüket nem vonhatjuk kétségbe, de ke­vesen vannak, akik a napi munka közben hangot adná­nak meggyőződésüknek, gyakran még a szükséges esetekben sem. Sajnos jel­lemző a „nem veszem ész­re" magatartás. A „népsze­rűtlen" feladatoktól tartóz­kodnak, esetenként nem ér­tik meg az összefüggéseket. Nem kellő a társadalmi megmozdulásokban való részvételük, nem mindegyi­kük támogatja és ért egyet beosztottjaik társadalmi munkájával. A vezetés tudomány, amit meg kell tanulni. S ez nem megy máról holnapra. Sok­szor kell elgondolkodni raj­ta: . jól csináltam-e, hogyan kellett volna? Aki e tudo­mány elsajátítására törek­szik, akinek van ereje beis­merni tévedéseit ls, abból — de csakis abból — jó ve­zető lesz! Ilyen vezetőkből szeretnénk minél többet lát­ni, s kinevelni a Kenderfo­nó- és Szövőipari Vállalat­nál. A termelés jó emberi és technikai feltételeinek a kialakításáért és továbbfej­lesztéséért valamennyiünk közös erőfeszítésére van szükség. BALASSY SANDOR a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat pártbizottságának titkára Biztos helyen a forráskútiak gabonatermése Többet termeltek a tervezettnél Nacsa János, a forráskúti községi tanács elnöke tele­fonon jelentette szerkesztő­ségünknek: a falu szövetke­zeti gazdaközössége az ara­tás után most késedelem nélkül befejezte 'a cséplést is. A termés most már biz­tos helyen van. A tavaszi kedvezőtlen időjárás és a belvizek pusztítása ellenére is valamennyi kalászos ga­bonaféleségből többet ter­mesztettek a tervezettnél. Búzából 1356 mázsa szere­pelt a tervben, s a végered­mény — annak ellenére, hogy 30 holdat ki kellett szántani —, 1657 mázsa lett. Rozsból 200 hold vetés pusz­tult el a tavasszal, mAgis az összesen tervezett 5340 mázsa helyett 5434 mázsa rozsot csépeltek el. Öszi ár­pából 34 holddal arattak le kevesebbet, mint amennyit vetettek, mégis 334 mázsával lett nagyobb a termés a ter­vezettnél. A cséplőmunká­sok 1534 mázsa árpával szá­moltak el. Ezek az eredmények —- is­merve a forráskúti sívóho­mokot — jó közös munkáról tanúskodnak. Eredetileg 10 vagon kenyérgabona-felesleg értékesítésére kötöttek szer­ződést az állammal. Ezt cséplés közben három va­gonról szóló pótszerződéssel megtoldották. Most a vára­kozáson felüli eredmények láttán úgy látják a forrás­kúti Haladás Tsz gazdái, hogy még újabb feleslege­ket is felajánlhatnak meg­vételre az államnak. Szombat. 1965. augusztus 28. DÉL-M A G TARORS2AQ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom