Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-27 / 201. szám

SZÜKSÉGES A FELtP J f T A S I HITELEK TERVSZERŰBB FEL­II AS/.VÁI As A — A MEGYE SZOCIÁLPOLITIKAI HELYZETE — A MIHHKAnftl KIÖREGEDETT TSZ-TAGOK MEGSEGÍTÉSE Ülést tartolt a Csongrád megyei tanács A Csongrád megyei ta­nács tegnap, csütörtökön dr. Bacskay Jenő elnökletével ülésezett. Elfogadta és meg­vitatta a megyei tanács idei költségvetésének és község­fejlesztési alapjának első félévi teljesítéséről szóló Végrehajtó bizottsági beszá­molót dr. Bozó Sándor vb­tltkár előterjesztésében. A megye szociálpolitikai hely­zetéről szóló végrehajtó bi­zottsági beszámolót Hantos Mihály vb-elnökhelyettes ter­jesztette eló. Tőrök László vb-elnök előterjesztésére a tanács jóváhagyta a végre­hajtó bizottság idei első fél­évi munkájáról szóló tájé­koztató Jelentést. Balázs Lajos, a megyei NEB elnö­ke tájékoztatta a megyei ta­nácsot a Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság első félévi munkatervének végrehajtásáról, s ismertette a második fél év munka­programját. A tanácsülés — többek között — behatóan foglalkozott a felújítási hitelek felhasz­nálásának alakulásával. Némi előrehaladás van, a helyzet azonban nem meg­nyugtató. Részben a megyei tanács központi költségvetésében, részben Makó, Szentes és a szegedi Járási tanács terüle­tén közel 5 millió forintot tett kl június végén az a felújítási hitelösszeg, amit kapacitáshiány, vagy más hátráltató tényezők követ­keztében nem használtak fel. Mindez szükségessé teszi, ho® a tanácsok fokozott fi®elmet fordítsanak a fel­újítási hitelek tervszerű fel­használására. E témánál is többen hozzászóltak. Például Link Mihály (Kiskundorozs­ma) rámutatott, ho® ellent­mondás van a rendelkezésre álló felújítási hitelek és az építőipari kapacitás között. A megyei múzeum felújí­tásához megvan a pénz, mégis építőipari kapaci­tás hiányában ma sem kezdtek hozzá a nagyon időszerű munkához. Katona Zoltán (Sövényháza) megállapította, ho® a ter­vezésnél jobban össze kelle­ne hangolni a hitelkeretet és az építőipari kapacitást. Napirenden szerepelt a megye szociálpolitikai hely­zete is. Ez Csongrád me­gyében is a szocialista állam fejlő­désével halad előre, s mind a fiatalokról, mind az öregekről a gondoskodást törvényeink előírják, bizto­sítják. Az öregek megbecsülésé­ben ma még nem választó­dott el az anyagi érdekelt­ség, a hasaon, az előny. Ma még viszonylag sok ember­nél a szülők iránti szeretet­nek. tiszteletnek — sajnos — másodrendű szarepe van. Jelenleg a szociális otthoni gondozottak minte® 25 szá­zaléka azért került az ott­honokba, mert közvetlen hozzátartozóik, ®ermekeik elviselhetetlenné tették éle­tüket. A tanácsülés behatóan foglalkozott a termelőszö­vetkezeti öregek helyzeté­vel. A tsz-ek sokat tesznek a munkából kiöregedett tsz­tagok életkörülményeinek javításáért. A megye terme­lőszövetkezeteinek szociális, kulturális alapja X961-ben még 9,7 millió forint volt, tavaly pedig már meghalad­ta a 15 millió forintot. En­nek az összegnek 43,3 szá­zalékát fordították a szö­vetkezetek az arra rászoruló öregek, betegek segélyezésé­re. Fő probléma azonban, ho® az e területen követett elvek és kialakult ®akorla­tok nem e®ségesek. Ezért megtalálható a törvényes kö­telezettségen felüli gondos­kodás. valamint az is, ho® a munkából kiöregedett tsz­tag még azt sem kapja meg, amihez törvényes joga van. A tanácsülés állásfoglalása: fontos, hogy a jó gyakor­lati módszereket egységes­sé, általánossá tegyék. A tanácsülés megállapítot­ta, időszerű, ho® a jövőben — az anyagi lehetőségektől függően — az öregeknek klubokat, napközi otthono­kat létesítsenek. A megye kilenc szociális otthonában megfelelő a gondoskodás az öregekről. Az otthonokban e®-e® gondozottra havon­ként 1370 forintot fordíta­nak. A csökkent munkaképes­ségűek helyzete fejlődött, bár problémák Itt is je­lentkeznek. Az itteni feladatok végre­hajtásához jó segítséget ad­nak a szociális éa egészség­ü®í állandó bizottságok, va­lamint a társadalmi és tö­megszervezetek. Teendő azonban a csökkent munka­képességűek helyzetének to­vábbi Javítása. A tanács végül a további szociálpolitikai feladatokra is határozatot hozott. ÚJ ISKOLA NYÍLIK AIII. KERÜLETBEN A kerületi tanács ülése Tegnap Szegeden a III. kerületben is tanácsülés volt. Molnár János elnökle­tével — e®ebek között — a kerület általános iskolái­nak helyzetét vitatták meg. Az írásos beszámoló, a hozzászólók sokat foglalkoz­tak az eredmények elisme­rése mellett a Móra Ferenc általános iskolában tapasz­talható tanteremhiánnyal. Ez az iskola a város e®ik legrégibb intézménye, de szűknek bizonyul. Ezért például az elmúlt tanévben két alsó osztályt a szomszé­dos nevelőotthonban kellett elhelyezni. E® felső tagoza­tos osztály pedig „vándor­osztályként" működött. Jó hírként közölte a ta­nácsülésen Gulácsy Zoltán, majd Krasznai László, a vá­rosi tanács művelődésügyi •osztályának nevében, ho® 1968 január elsejével meg­szűnik ez a lehetetlen hely­zet a Móra Ferenc iskolában is. Ekkor „lép be" a Béke utcai új iskola, s máris el­döntött tény, hogy két alsó tagozatú osztályt állandó jelleggel ide helyeznek. Fel­hő József, a kerületi műve­lődésü®! áb elnöke a na­pirend lezárásával elmond­ta, ho® a Hámán Kató is­kolában az elmúlt tanév­ben kiemelkedő eredménye­ket értek el a tömegsport­ban. Az iskola sportolói je­lenleg Magdeburgban sze­repelnek. Ezért a tanács kü­lön dicséretben részesítette a tanulókkal foglalkozó Tit­kos Lajos és Mészáros Mi­hály nevelőket. Napirendi pontként került a tanácsülés elé a végrehaj­tó bizottság írásos beszámo­lója az első félévi városfej­lesztési terv teljesítéséről. A témák vitájához hoz­zászólt Sziládi Sándor, Szalma Gézáné és Gulácsy Zoltán. Ezután az interpel­lációk következtek. Balla János arra kért választ a kerületi tanács vezetőitől, mikor csináltatják meg a Pulcz utca 2. számú ház előtti hatalmas lyukat, amely nemcsak a járműve­zetők, de a ®alogosok testi épségét ls veszélyezteti. Nyitrai Antal a ságváritele­pi új üzlettel kapcsolat­ban kért intézkedést. U®anis a földművesszővetke­zet boltja aiigho® meg­nyílt, hamarosan becsuk­ták az üzletvezető betegsége miatt. Most végre újra ki­nyitott, de doho6, romlott árut is árusítanak. Majzik István a Cserepes sori „hosszúház" lakóinak prob­lémájára kért orvoslást. El­mondotta, hogy bár ezzel az üggyel külön bizottság fog­lalkozott, s ígéret is elhang­zott a házak rendbehozá­sára, mégis a mai napig sem fogtak hozzá az építés­hez. Csiszár Antal az alsóvá­rosiak vízellátásának javítá­sához kért segítséget. Ku­runczi István a Horgosi sori út megjavítását sürget­te. Szalma Gézáné a Kál­vária téri „csobogó" fel­szerelését sürgette. Bort István, Tanács Antal, Sa­vanya Rozália, Vági Ferenc, és Ördögh Pálné szintén a kerületben előforduló hiá­nyosságra kért megoldást. A tanácsülés Vincze An­talnak, a kerületi tanács vb elnökének zárszavával feje­ződött be. Nem rohammunkával A mai napon megje­lent az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának állás­foglalása néhány Időszerű ideológiai kérdésről. Kézhez kapják a párt-alapszerveze­teinek vezetőségei, a pártap­parátus tagjai, tömegszerve­zetek vezető funkcionáriu­sai, városi, Járási tanácsok vezető tisztsé®iselői, újság­írók, az egyetemek ideoló­giai tanszékén dolgozó mar­xisták. Hasonlóan a Központi Bi­zottság ideológiai irányelvé­hez, a me®ei pártbizottság sem zárta le a vitatott kér­déseket; kialakította állás­pontját a) a gazdaság és ideoló­gia, termelés és politikai harc összefüggéseiről; b) a munkásosztály, a párt vezető szerepéről, szövetségi politikájáról; c) a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztéséről. Ezt az anyagot a me®ei pártbizottság megküldi az alapszervezetek szeptemberi taggyűléseire, hogy ott a helyi adottságok alapján a kommunisták határozzák meg konkrét módon a teen­dőket. A párt-alapszerveze­teiben dolgozó marxistákat segítik a közeli napokban sorra kerülő járási, városi pártbizottsági ülések, mert itt a járás, a város adott­ságai alapján jelölik meg a párt vezető szervei az elmé­leti, az ideológiai munka lényeges területeit, ame­lyekkel a következő hóna­pokban foglalkoznak. A társadalmi és tömeg­szervezetek a maguk jelleg­zetes tevékenységének meg­felelően alakítják ki teen­dőiket a marxista világné­zet terjesztése érdekében. A szerkesztőségek az újságírás eszközeivel nyúlnak elméle­ti, politikai témákhoz, ad­nak választ, ma®arázatot „húsba vágó" politikai, gaz­dasági, ideológiai kérdések­re. N em rohammunkáról van szó, itt a ne­kigyürkőzés és a föllobbanó, azután ®orsan lelohadó „magya­ron" szalmaláng semmit sem ér. Az elméleti munka ál­landósága: elmélyült, elem­ző, értékelő és összegező, következtetésekre és gya­korlati cselekvésre serkentő tevékenység hozhatja meg a kívánt eredményt ideoló­giai munkánk elmaradottsá­gának fölszámolásában. A Központi Bizottság ide­ológiai irányelvei évekre szólóan igazították el a pár­tot Megjelölték azokat a legfontosabb elméleti, gaz­dasági, politikai területeket, ahol eszménk mélyebb tér­hódításán kell munkálkod­nunk. Ezek közül most né­hány területtel foglalkozunk csupán. Első helyre tette a Az új népművelési évad terveiről A járási tanács vb-ülése A Szegedi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága meg­vizsgálta az 1965/86-os nép­művelési munka irányelveit. Előzetesen az elmúlt év népművelési program végre­hajtásának tapasztalatait ele­mezte. A munka fő irányát, tartalmát a VIII. Kongresz­szus határozatai szabták meg. Fő célkitűzés volt, hogy „egész népünket tanít­suk meg szocialista módon élni, dolgozni és gondolkod­ni". Emelett fontos feladatot jelentett hazánk felszabadu­lása 20. évfordulójának meg­ünneplése. A felnőttok­tatás. az ismeretterjesztés, a művészeti tömegmozgalom és az olvasómozgalom terüle­tén olyan jelentős eredmé­nyek születtek, amelyek mind felhasználhatók az új népművelési évben és to­vábbfejlesztést, egyben ma­gasabb kulturális szintet is jelent. A falusi népművelési mun­ka eredményesebbé tétele érdekében fokozni kell a tö­megek ízlésének a nevelé­sét és a termelőszövetkeze­tek kulturális munkáját szervezetebben kell kibon­takoztatni. A községekben folyó pártoktatásnak nagy jelentősége van az ideoló­giai munkában. Ennek érde­kében biztosítani kell az ok­tatáshoz szükséges személy' és tárgyi feltételeket. A me­zőgazdaság fontos feladata kellő szakemberképzés. A népművelés sajátos eszközei­vel segítenie kell a terme­lőszövetkezetek szakoktatá­sait. A Járási Tanács Mező­gazdasági Osztálya szakem­berképző tanfolyamokat szer­vez az alábbi községekben: Kiskundorozsma, Tiszasziget, Deszk, Al®ő, Baks, Csen­gele, Mórahalom, Szőreg, Kistelek, Pusztaszer, Ásott­halom, Rúzsa, Pusztamérges. A felnőttoktatás a falusi és tanyai lakosság általános műveltségét biztosítja. A községekben be kell ismé­telten indítani a dolgozók általános iskoláit és a tech­nikumok kihelyezett osztá­lyait. Alapos szervezéssel újabb első osztályok beindí­tását lehet kezdeményezni. Az elmúlt évben 19 község­ben 640 Jelentkező részére szerveztek felnőttoktatást. A szakmunkásképző tanfolya­mokon 873 hallgató vett részt. A felnőttoktatás terü­letén azonban igen na®­mérvű volt a lemorzsolódás. Ezt ebben az évben jelentő­sen csökkenteni kellene. Az ismeretterjesztő munka terü­letén erőteljesebben kell ki­bontakoztatni a politikai vi­lágnézeti nevelést. A mun­kásakadémia, a termelőszö­vetkezeti akadémia, a KISZ­oktatások és a különböző tanfolyamok munkáját min­dig a tv megfelelő műso­raival szándékozzák össze­kapcsolni a jövőben. A művészeti tömegmozga­lomra az idén is na® fel­adat vár. A rendezvényeket ki kell terjeszteni a tanyai központokra is. Szorgalmaz­ni kell a Nemzeti Színház bérletezésl akcióját. Fontos, hogy a színjátszó és irodal­mi színpadok e®üttműköd­jenek. Pr. Z. me®ei pártbizottság is a gazdaság és ideológia, ter­melési és politikai harc összefüggő elméleti és ®a­korlati kérdéseinek tisztázá­sát, mert a gazdaság és ideológia együttesen adja az osztályharc fő területét. E küzdelemben elsőrangú esz­közünk: a meggyőzés. Sajnos a képzett marxis­ták között sem kapott ed­dig olyan hangsúlyt e téma összefüggéseinek boncolga­tása, ho® új elméleti és ®akorlati vonásokkal gaz­dagítottuk volna szocialis­ta építésünket. Nem ér sem­mit a klasszikus formulák ismételgetése, variálása; az eleven élet Jelentőségeiből levonandó — a gyakorlat számára hasznosítható —el­méleti következtetéseknek van értékük. E tekintetben a me®ei pártbizottság ülése, a megyei viszonyok alapján levont néhány olyan követ­keztetést, amely a ®akor­lati munkában nyeri el életformáló tartalmát. Ha­sonló módon járnak el já­rási, városi pártbizottsága­ink is, s majd szeptember­ben a párt alapszervezetei. A munkásosztály, a párt vezető szerepe és szövetségi politikájának elméleti kifej­tésén túl megyünk; érvelő, meggyőző módon védjük meg és igazoljuk állásfogla­lásunkat a jobb- és baloldali ferdítések ellenében. S iga­zoljuk a kimondottan reak­ciós politikai torzításokkal, s az ostobaságból származó el­lenkezéssel szemben is! Világnézetünk széles kö­rű érvényesítéséért folyó munkánkban a párttagság, a szellemi élet képviselői is részt vesznek. Állami, igaz­gatási, gazdasági vezető munkakörben dolgozó kom­munisták és olyan pártonkí­vüliek, akik elfogadják és magukénak vallják világné­zetünket. Nem igaz az, ho® a vezetői munkakör csak „szakmai" megbízatás: az is, de éppen olyan mértékben politikai pozíció. Húszén bár­milyen vezető tisztség a munkásosztály hatalmát, a szocialista építést szolgálja; tehát politikai funkciót je­lent. Ennél fogva az esz­mei küzdelemben egyetlen vezető sem helyezkedhet tartózkodó álláspontra. Ha a gazdasági kérdések megol­dása, világnézetünk átütő térhódítása általános folya­mat, akkor a vezető az ál­talános folyamat egészét szolgálja, s nemcsak az egyik — a szakmai — fe­lét. A szocialista demokratiz­mus fejlesztése bonyolult, sokrétű kérdéseit szakava­tottén vitathatja az üzem munkása, mert van képe — személyét érintő képe — az üzem munkásdemokrá­ciájáról; egészen konkrét módon tudja fogalmazni vé­leményét, üzemét, műhe­lyét, személyét, munkatár­sait érintő kérdésekről. Ha­sonló módon a termelőszö­vetkezetek tagságának egé­szen pontos ismerete van arról, ho® a saját szövet­kezetében mennyit ér az ő szava, véleménye. Termé­szetesen a szocialista de­mokratizmus fejlesztésének útját, irányát tovább kell munkálni, alakítani állami, társadalmi vonatkozásban egyaránt. Mégsem elvont, magas eszmei régiókban já­ró fogalmakról van szó, hanem mindennapi életünk­ből sarjadó, s arra vissza­ható elvi, politikai kérdé­sekről. Nincs szükségünk látvá­nyosságra, a teátralitas itt semmit sem használ. Csak az átgondolt, megalapozott, hosszú időre szóló munka hoz eredményt, amelyet azonban sohasem lehet szá­zalékban kifejezni, mert a gondolkodás és érzelemvi­lág nem percentekben jel­zi saját állapotát, hanem *? egyén cselekvésében. Yt 7 an néhány olyan W etikai vonás, amnlv elengedhetetlen. s azonnali ismérv <t meggyőződéses marxisták­nál. A megyei pártbizott­ság állásfoglalásában olvas­ható, ho® „a kammunist* meggyőződésű ember min­denhol és minden helyzet­ben vallja meggyőződését és védelmezi világnézetét. Ezt nem attól teszi függővé, hogy milyen a beosztása, érte-e sérelem, vagy sem. Nemcsak akkor szilárd meg­győződésében, amikor „min­den simán megy", hanem akkor is, amikor leküzdésre váró gondok és bajok ke­letkeznek. A kommunistát éppen eszmei meggyőződése emeli a kishitű, bizonytalan ember fölé." Nem elég tehát magunk között vitatkozni, felfogá­sunkat, meggyőződésünket ott is védjük meg, ahol rá­galommal, ferdítéssel, va® meghamisítással találko­zunk. Ne hagyjuk szó nél­kül az elveinkkel ellentétes nézeteket, mondjuk meg bát­ran a véleményünket. A megyei pártbizottság ál­lásfoglalásából kitűnik, ho® „az elvi politika az egyet­len helyes politika — taní­totta Lenin. Aki letér az el­vi síkról, bármilyen „kis kérdésben" is. előbb-utóbb a nagy kérdésekben is az elvtelenség hordozójává le­het. Az elvi politika hiánya különösen napi problémák megoldásában, személyi kér­désekben teremt sok bukta­tót. Az elvi alap feladásával alakul ki a kispolgári szub­jektivizmus, amely klikkese­déshez, ízléstelen cimbora­sághoz, intrikához, s vé­gül gyűlölködéshez vezet." Az egészségetelen, kispol­gári nézeteket valló ós ma­gatartást tanúsító szemé­lyek csak akkor változnak (s nem egyszerre), ha szó­vá tesszük előttük elvtelen, hibás nézetüket, magatartá­sukat, megmondjuk kifogá­sainkat. Jószándékú észrevé­telek nem személyek ellen szólnak, hanem meglevő ®engesógek ellen, éppen a személy érdekében. A me®ei pártbizottság ál­lásfoglalásában olvasható: „szórványosan még tapasz-, talható az anyagi ösztönzés lebecsülése, semmibevétele; — az utóbbi időben azon­ban sokkal inkább jelentke­zik az anyagi ösztönzés sze­repének eltúlzása, az erköl­csi ösztönzés háttérbe szo­rítása, vagy teljes elhanya­golása; — szellemi foglalkozásúak körében egyeseknél a pénz­imádat olyan ízléstelen meg­nyilatkozásait látjuk, amely nem fér össze szocialista er­kölcsiséggel, sőt a tanult ember önérzetével sem." Ezeket az anomáliákat kommunisták, s jóérzésű, vi­lágnézetünket támogató pár­tonkívüli emberek nem ha®hatják szó nélkül. Sze­mélyes föllépésük konkrét esetekben — elengedhetet­len. • • nmagukban is jel­O zik az idézett meg­állapítások, hogy ez emberközelségnek, a személyes agitatív tevé­kenységnek rendkívül nagy szerepe van. Eszméink ter­jesztésében, világnézetünk tisztaságának védelmében nagy jelentőségű sajtónk, rádiónk és televíziónk, de ezek együttvéve sem pó­tolják a szóbeli, éi-velő agi­tatív tevékenységet. Ehhez első lépésként szeptemberi taggyűléseink adnak megfe­lelő támpontot. S azután évenként négy-öt témát tűznek napirendre a kom­munisták taggyűléseiken, s itt elvi, elméleti kérdések tisztázásával segítik esz­ménk térhódítását és gya­korlati érvényesítését. Ez nem kamoányszerű *el­at, hanem hosszan ta-tó munka, ezért alapos, állha­tatos embereket kíván. •SIKLÓS JÁNOS Péntek, 1965. augusztus 28. OEL-MAGY ARORíiAG 355

Next

/
Oldalképek
Tartalom