Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-24 / 198. szám
A másik pólus erősebb Különös eset, hogy a szülői ház már serdülőkortól fogva a gyermek tulajdona, de ilyen is akad. Épp így előfordul az ls, hogy valakit az önzés és kapzsiság sötét fegyvereivel próbálnak kiüldözni tulajdonából. De hogy ezeket a fegyvereket egy asszony a saját gyermeke ellen használja, semmi eszköztől nem riadva a saját vére elleni küzdelemben, az már a legmegdöbbentőbb históriák közé tartozik. Ezért szomorú Ignácz Ferenc történetének legnagyobb része, s ezért volt szomorú hosszú évekig a húszéves fiatalember. Szülei elváltak, a ház, mely közös • szerzemény volt, a bíróság ítélete szerint gyermeküket illette meg. Az apa nemis ellenezte, de az „asszony" (az anya szót a hozzátartozó magasztos asszociációk miatt itt nem szabad használni) 1959. III. hó 2-a, a vagyonperi tárgyalás napja után csak szidalmat és átkot kapott a fiú, még az ennivalót ls elzárta előle, s mindent megtett, hogy elűzze a lakásból. Hát még mikor idén júliusban véglegesen megtörtént a ház átíratása a közben nagykorúvá lett fiúra. A helyzet tarthatatlan volt régen is, tettre azonban csak most határozta el magát Ignácz Ferenc, aki már többször eljutott ugyan az öngyilkosság gondolatáig, de élni akart. Élni, de másutt. Otthagyta hát Hajdúböszörményt, s Szegedre Jött, a „minél messzebb" gondolatától vezérelve. Itt érte meg élete nagy, s talán első zavartalan örömét. Űj munkahelyén, a szegedi textllmflvekben szeretetet kapott az emberektől. A szakszervezet és a KlSZ-szervezet, látva a fiatalember súlyos helyzetét, támogatta, átsegítette a nehézségeken. Anyagilag is segítették, a KlSZ-isták összeadták forintjaikat, legyen lakásra, élelemre, új élet kezdésre. Nemcsak a munkahelyén törődtek vele, a lányok meghívták vasárnapi ebédre is: „olyan egyedül van". Így alakult ki Ignácz í erencben a kökőzösséghez tartozás érzése, az a tudat, hogy Itt már nincs egyedül. A hála tollat adott a kezébe: levelet irt szerkesztőségünknek a vele történtekről. Név szerint mondott köszönetet Gombos Andrásnénak és Kovács Ernőnének, az üzemi bizottság, illetve a munkaerőgazdálkodás dolgozóinak, továbbá azoknak, akiktől munkahelyén közvetlenül kapott és kap segítséget: Gelcz Sándornak, Gurbó Balázsnak, Nagygyörgy Mihálynak, s Tamás Gábornak. Egy ember megtalálta helyét. Ignácz Ferenc történetének szomorú része véget ért, a munkatársak, a vezetők, a KISZ- és szakszervezet jóvoltából. Szép példáját adták a textilesek a segítségnyújtásnak. Hisszük, hogy az utolsó hónap élménye feledtetni fogja a feldúlt otthont, a mostoha bánásmódot, s talán idővel kárpótlást is tud érte nyújtani. Mert bár akad olyan nőszemély, aki a saját fia ellen képes küzdeni, szerencsére a másik pólus az erősebb: ott azok állnak, akik idegenekért is tettrekészek. S. M. A korai silózás a legkedvezőbb Sok gazdaságban már javában folyik a silókukorica betakarítása. Nem egy helyen azonban — hangoztatva, hogy hadd nőjön, hadd adjon nagyobb tömeget és több takarmányt a silókukorica — még várnak a silózás kezdetével. Ez kárt okozó téves felfogás. Mikor helyes a silózást megkezdeni? Amikor a növény összetétele legjobban segíti a jó konzerválást, a tiszta tejsavas erjedést. Ez megköveteli, hogy még a rostos anyagok túlzott mértékű felhalmozódása előtt kerüljön silóba a takarmány. Mint ismeretes, minden takarmánynak, igy a silókukoricának is a fejlődés különböző szakaszaiban jelentőA várakozás kárf okozhat sen változik táplálóanyag tartalma, ezzel egyidőben a szárazanyag- és rosttartalom is. A silókukorica legtöbb hasznosítható táplálóanyagot a tejes-viaszérésben tartalmazza. Nyilvánvaló, hogy a betakarítás idejét ís ehhez célszerű igazítani. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a silókukorica erjedése akkor a legkedvezőbb, ha szárazanyagtartalma 25—30 százalék közötti. A 30 százalékos szárazanyagtartalmat általában a tejesés viaszérés között éri el. Ha a szárazanyagtartalom a 35 százalékot meghaladja, akkor már locsolni kell a silóba kerülő szecskát Ilyen esetben minden többlet szárazanyag-százalékra kilogrammonként két liter 1—2 Diszpécser-automata Egyedülálló diszpécserautomata a Technograph, a Villamos Automatikai Intézet terméke. A múlt év augusztusa óta használják az Egyesült Villamoagépgyárban. Féléves kísérleti idő után februártól 23 termelőberendezést kapcsoltak reá. A tranzisztorokkal, logikai kártyákkal működő „gondolkodó" gép intézkedett, azonnal jelezte, ha valahol elfogyott az anyag utasított, amikor az egyes csoportoknak alkatrészekre lett szüksége. Az ipari televízió képernyőjén látható minden, ami a műhelyben történik. Az eredmény: az Egyesült Villamosgépgyárban csökkent a veszteségidő, februártól júniusig 17 300 000 forintot takarítottak meg a Technograph segítségével. A VILATl-nál elmondták: több gyár érdeklődik a diszpécser-automata iránt. Valószínű, hogy a közeljövőben a Szovjetunióban is felszerelnek néhányat Szeged a hazai lapokban 1965/24 SZABÓ Ferenc: Szeged felszabadulásának bibliográfiája. Könyvtári Figyelő, 2—3. szám. [Szabó Imre munkájának ismert etése.J —nt—: Szegedi mozaik. Dunántúli Napló. aug. 10. (mbi): Kétszázan a 6600 között. Vasiak a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Vas Népe, aug. 10. K. N.: Harminc méteres olajsugár tört fel. Sz ged lesz az első füst nélküU város. Nagy kincs: a gáz. Esti Hirlap, aug. 14. GASPAR Margll: A musical comedy. Magyar Ifjúság, aug. 14. (A West Side story-ról ls. fenyképpel.J MATRAI-BFTEGH Béla: Szegedi Szabadtéri Játékok. 1065. West Side Story. Magyar Nemzet, aug. 15. A vajdasági zsidó deportáltak emléktáblájának leleolezése a szegedi zsinagóga előcsarnokába. ÜJ Elet, aug. 15. BERNATH László: Szerelem, tánc, halál a felhőkarcolók tövében. Párbeszéd egv érdekes mű vitatható előadásáról. Esti Hírlap, aug. 16. [A West Side story-ról, fénykénekkel .1 (GARAI Tamási G. T.: Rómeó és Júlia — musicalben. A West Side Storv Szegeden. Hétfői Hirek, aug. 16. Automata betonkeverő üzem. Népszava, aug. 17. rSzegeden.l RAJK András: Musical a szegedi Dóm téren. A „West Side story" bemutatójához. Népszava. aug. 17. SZENES Imre: A nemzetközt nyelv szegedi műhelye. Népszava, aug. 17. (A III. nemzetközi eszperantó pedagógus táborozásról.] BEKES István: Rózsa Sándor igazsága. Tükör, aug. 17. (E számmal véget ért a folytatásos cikk közlése.1 Eredményesen, gyorsan halad a Szeged környéki szénhidrogénkincs kutatása és feltárása. Magyar Nemzet, aug. 19. [MOLNÁR G. Péteri M. G. P.: Szegedi szabadtéri Játékok, 1963. West Side story. Népszabadság, aug. 19. ALBERT István: Szegedi Szabadtéri Játékok, 1965: West Side story. Film, Színház, Muzsika, aug. 20. iFényképekkel.l [GESZTI Pá!) (g. p.>: Szegedi ..sztori". Film, Színház, Muzsika. aug. 20. IFényképekkel.l KJSS Árpád—SZ. VÁRNAGY Marianne: A programozott tanítás és a felnóunevelés problémái a szegedi Nyári Egyetemen. Köznevelés, aug. 20. PETER László: Dózsa szegedi szobra. Élet és Irodalom, aug. 21. [Hozzászólás Környei Eleknek. a Magyar Nemzetben megjelent cikkéhez.] Szépségverseny. Képes ÜJság, aug. 21. [Az őszibarack kiállításról.] VAG György: ..A vadvizek városa". Képes ÜJság, aug. 21. [Tápéról, szegedi vonatkozásokkal is, fényképekkel/! Bensőséges ünnepségeken és nagygyűléseken köszöntötték országszerte az Alkotmány NapJát. Hétfői Hirek. aug. 22. [Szegedről is, fényképpel.] százalékos sósvizet adagolunk. Korai silózással, jó szervezéssel elérhető, hogy a silókukorica eleje még a tejeséréskor, a vége pedig a tejes-viaszéréskor betakarításra kerüljön. Ily módon jó minőségű szilázs készíthető és ami szintén döntő fontosságú: a silókukorica betakarítása nem csúszik bele az őszi mezőgazdasági munkákba. A helyes számvetés kedvéért érdemes megvizsgálni, hogy mit is jelent a megkésett silózás, az ebből adódó táplálóanyagveszteség. Ilyenkor a növekvő szárazanyagtartalmú silókukoricából egyre nehezebben lehet a levegőt kiszorítani. Emiatt a silóanyag a megengedettnél lényegesen jobban bemelegszik, ez viszont tetemes táplálóanyagveszteséget okoz. Ha ugyanis a takarmánytömeg belső hőmérsékletét nem sikerül 25 fok alatt tartani és például 40—45 fokra is felmelegszik — ami helytelen silózáskor nagyon könnyen előfordul — akkor a besilózott takarmány táplálóanyag egyharmada is veszendőbe mehet. Érdemes tovább számolni és megvizsgálni azt is, hogy például milyen hatalmas többletmunkát és költséget jelent, ha a késői silózás következtében, a kívánatosnál magasabb szárazanyagtartalom miatt sósvíz hozzáadásával akarják a szilázs nedvességtartalmát növelni. Mint ahogy erről már szó vott, a 35 százaléknál nagyobb szárazanyagtartalmú silókukoricához minden többlet szárazanyag százalékra 2 liter, 1—2 százalékos sósvizet kell adni. Tegyük fel, hogy a kívánatos 35 százalékos helyett 40 százalékos szárazanyagtartalommal silóznak, akkor minden mázsa silókukoricához 10 liter sósvíz szükséges. Azaz, 1500 mázsás szilázstömeget alapul véve kereken 15 000 liter sósvizet kellene felhasználni, a silókukoricából hiányzó nedvesség pótlására. A megkésett silózással járó táplálóanyagveszteség, és a jelentkező többletmunka tehát nagyon jelentős. Ez úgy küszöbölhető ki, vagy legalábbis úgy csökkenthető számottevően, ha már késedelem nélkül mindenütt hozzákezdenek a silózáshoz! Azokban a gazdaságokban, ahol még ezekben a napokban is várnak ezzel a munkával, ahol még mindig „tápanyagnövekedést" remélnek, — ott érdemes elgondolkodni azon, hogy minden nap késedelem több mázsa tápanyagtól fosztja meg az állatokat. Minden órai várakozással olyan tápanyag megy kárba, amely már megtermett. B. K. Ribámzki Róbert IRKUTSZKI (dtbkís KELET KAPUJA Korszerű, kétnyomsávos betonúton fut a gépkocsi. Moszkva centrumától 45 kilométerre a fenyő- é® nyírfaerdőből elénk szökik a domogyedovói repülőtér hipermodern, impozáns épülete. Üveg-, alumínium-, vasbeton harmónia. Kitűnő konstrukció. A lenyűgöző hatású várócsarnokban nagy a forgalom. Ügyszólván szünet nélkül közlik a hangszórók a gépek érkezési és indulási időpontját. Bátran nevezhetjük ezt a gyönyörű légikikötőt Kelet kapujának. Betonjáról sűrű egymásutánban emelkednek magasba a gépóriások Szverdlovszk. Alma-Ata, Habarovszk, Taskent, Dél-Szahalin, Frunze, Vlagyivosztok és még 12 más szovjet város irányába. A távolságok sem akármilyenek: 3— 12 ezer kilométerre repülnek a népszerű TU-k és IL-ek. A mi TU—104-ünk 22 órakor startol. Június végén este 10 óra tájt Moszkvában még világos van. Mire gépünk eléri a 10 000 méteres „normális" magasságot és óránként 900 kilométeres sebességgel suhan kelet felé — besötétedik. A nagy magasságból nem mindennapi látvány az alattunk elmaradó sok település, város, üzem fénye. A nyugati horizonton még egy ideig a vörös szín leírhatatlan árnyalataiban pompázik az ég, majd ez is elhalványul és következik a teljes éjszaka. Mire gépünk fékezni kezd, a keleti égbolton már feltűnnek a hajnal első fényei. A számunkra korai hajnal Ázsia határvárosában. Omszkban, a repülőtéren talál bennünket. A pihenő jó részét az elegánsan berendezett Inturiszt váróban töltjük. Jólesik egy kis konyak. De az is jólesik, hogy a társalgó asztalán az idegennyelvű újságok között felfedezhetjük a magyar lapokat is. Mire gépünk újra „rááll pályájára", telje® pompájában bontakozik ki alattunk az ázsiai-szibériai táj. Hatalmas erdőségek, hegyvonulatok. folyók, tavak fölött repülünk. A bal oldali ablakból csillogó-vakltó jégszínű felhőóceán teteje látszik, a jobb oldali ablakból tisztán figyelhetjük az alattunk elvonuló „térképet". Érdekes ilyen magasból nézni a földet. Olyan az érzésem, mintha egy hatalmas, tiszta vízzel telt akváriumba néznék, amelynek az alján látom a fövenyt, a szikladarabokat ... Most ebben az „akváriumban" a mi kis Európánkétól eltérő tájak, színek váltogatják egymást. A zöldnek haragosabb, erőteljesebb változatai, valamint különlegesen vörös, szürke és barna talajszínek keverednek. Vannak gyakorlott utazók, akik földünk valamennyi kontinensét bejárták már és mindezeken a felfedezéseken rég túl vannak, lehet, meg is mosolyognak ezért a lelkendezésért. De ne feledjék, nekik is volt első útjuk, saját földrészükön kívül, más égtájak alatt. Üticélunk, Irkutszk előtt a leszállásnál egy kis szorongás vesz erőt rajtunk. Tejfehér, gomolygó köd öleli körül gépünket és sehogysem akar eloszlani. Azt tudjuk, hogy a föld nem lehet Olaa&Mnk faiak a szegedieknek, sem az ide látogatóknak." AZ ISKOLÁK REGGELI KAPUNYITÁSA Még a tanév kezdete előtt könnyen baleset is lehet, felhívom az illetékesek fi- ezenkívül télen fáztak a gyegyeimét, hogy a múlt tanév- rekek az utcán, ben gyakran tapasztaltam: A korfa érkez6k bizonyá_ az iskolák kapuit későn ra nem _ stréberségböl" sietnyitjak ki. A Mérei utcai ál- nek az iskolába_ hanem szü_ talános iskola előtt például lejk munkába mennek és re?P fx ,5 ÓJ,® ,ta3bAani,T,P biznak az iskola védelmében, diakok álldogálták. A kapu J(. le ha ^ üj tanévben azonban zarva volt. Ez az ut- is gondolnának. ca is eleg forgalmas Szegeden, és bizony az ácsorgásból Pusztai Györgyné AMI NEM TETSZETT AZ ÜNNEPI HETEKBEN A város lakossága a sze- kellemetlen „epizódokat" sem gedi ünnepi hetekben nagy figyelemmel kísérte az idegenforgalmat, s mindazt, ami ezzel összefügg. Bakos Béla, a Korda utcából erről írt szerkesztőségünknek. Kiemelte, hogy az ünnepi hetekben igazán sok szép látnivaló gyönyörködtette a szegedieket, és a városba látogatókat. E mellett azonban több bosszantó apróságot is szóvátett. „Nem tetszett az ünnepi hetekben, hogy a Dugonics téren, a város központjában évek óta ott áll egy felvonulási épület, különféle építési anyagokkal körülrakva. A Széchenyi téren a szép tanácsháza mellett, az átjáró híd alatt, szintén van egy ideiglenes épület, meszeletlen fala plakáttal teleragasztva. Az egész egy romraktár, és semmi esetre sem válik a műemlék tanácsháza és a gyönyörű, virágos tér díszére. A tanácsháza tornya szépen újra van építve, a toronyóra azonban már hosszú ideje nem jár. A vendégek a városban nem tudtak mindig megfelelően eligazodni. Különösen Felsővároson, Alsóvároson és Móravárosban az utcák névtáblái hiányosak, többfelé az utcasarkokon sincs névtábla. A villamosközlekedés megfelelő, néhány megállónál azonban még a régi, elavult rozsdás kis vasbódék vannak, például a textilműveknél, a Belvárosi temetőnél. A fenti hiányosságokat meg kell szüntetni. S reméljük, hogy a következő ünnepi hetekben ilyen és ehhez hasonló hibák nem jelentenek már messze, erre a süllyedés és fékezés Idejéből is következtethetünk — annál inkább izgat bennünket ez az áthatolhatatlan fehérség. Rám mindig megnyugtatóan hat a légikisasszonyok üdítő mosolya. Ekkora magasságban szüksége is van rá az embernek. És bevallom, idegesít, amikor a leszállás idejére visszavonulnak. Az ember mindjárt rosszat sejt. Szerintem különösen ilyenkor kellene szépen mosolyogniuk. Egyébként a gépien látszólag mindenki nyugodt, tovább sülylyedünk, s a stewardesek nem láthatók... Mi marad hátra? Röpke materialista fohászok. Tupoljevhez és mindentudó műszereihez. Valószínű, a gép kapitánya is e műszerekkel lehet elfoglalva, mert végül, nem messzire a repülőtértől, kijutunk a ragaszkodó ködfelhőből. Sima landolás és az irkutszki repülőtéren gördülünk a főépület elé. Délelőtt 10 óra van. A pihenéssel együtt 7 óráig tartott az út és közben 12 óra telt el. Irkutszkban Moszkvához képest 5, Budapesthez képest 7 órával jár előbbre az idő. Meglepő a repülőtér hatalmas mérete és forgalma. Hosszan sorakoznak a. nagy utasszállítók. Az érkező gépeket azonnal szerelők veszik körül. Az egyiket máris vontatják a kifutópálya irányába. Mint később kiderül, észrevételünk a forgalmat illetően jogos. A város repülőteréről nap>onta több mint 200 gép indul távoli, vagy közelebbi útjára. A számon kicsit elgondolkodunk, hasonlítgatunk é® egyre nő a kíváncsiságunk a város iránt. Csodálkozásunk láttán kísérőnk mosolyogva mondja: nemrég egy nyugati turistacsoport tagjai a repülőteret látva — igaz, udvariasan — megkérdezték: valóban a térképen ls szereplő Irkutszkba hozta őket az Inturiszt? KÖVETKEZIK: Jeniszej és Angara „házassága". ANPRASSY LAJOS Ki így tud élni én megátkozom! Ligeti József „összeesküvő!" Tizenkilenc se múlt és „ébredő magyar!" Felzúg a vér fejemben: szenvedő - ősökre látok; roppanó agyar, tört koponyák és reccsenő gerinc fröccsenő drága agyvelők, kezek ütésre lendült földrekoppanók, a mindig újra ébredők, ezek! Tizenkilenc se múlt és „ébredő magyar"! Hát kik ellen? Miért? Ki érti meg?! Kik lent rothadtok lázadástokért s bombatépetten, hát akkor kinek s miért adtátok húsz éveteket!? S a megkínlódott hatvanat! Kikért tépett az éles bajonett, s a gáz kikért folytott halálba titeket?! E csecsszopó — most „ébredő magyar"! — már egybeszántott rónákon futott lepkék után! S hol vért izzadtam én a tudományért: párnásszék jutott osztályrészéül! Mit tudott e korcs arról, amiért apja vére folyt?! — „összeesküvő, ébredő magyar" lelkén hazányi harsány hullafolt, ki így élt itt e negyedszáz alatt már bölcsőjében kénes hulla volt! S kinek dicsére élt e söpredék e százszor kínzott földön, gondtalan? Kit kérdezzek: fejébe mit rakott, hogy vérünk szívta, vélve: hontalan? Vérem felzúg fejemben, s mint a köd rám zúdul árnyéka a gondnak: róttunk követni példát kőfalakba s árnyékaink im, hipp-hopp, perbefognak — „összeesküvő! Ébredő magyar"! Szívem csikordul, légzésem kihagy: — fiam! (nemzettem hisz e földre én, s már szabadságunk csillaga alatt!) — hát az sem biztos, hogy szemedbe nézve megmondhatnám a lángjából: ki vagy?!... Vasárnao. 1965. augusztus 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 339