Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-17 / 167. szám

tanévkezdésig? iSzegedi könyvekről Az Igazgatót „tetten" ér­tük: éppen az épülő Iskola termeiben, folyosóin szem­lélődött. Délután volt, a kő­művesek már hazatértek, így két kisfia társaságában sétált át az Ullési diákok jövendőbeli „alma mater"­lébe. A véletlent, ami összeho­zott, lényegében azonos kí­váncsiság szülte: vajon el­készül-e a község újabb büszkesége tanévnyltáslg? Persze, Csóti Szilveszter igazgatót más „gyöngédebb" szálak is fűzik az épület­hez; számára alkotóműhely, pedagógusi tevékenységének otthona. — Az építésvezető biztat, hogy itt kezdjük a tanévet. Nem tudom, merjem-e hin­ni? — nézi a csupasz tégla­falakat Az ajtók, ablakrá­mák jó részét falba rögzí­tették, a földszinti terme­ket bevakolták. Most az emeleten dolgoznak a kő­művesek. Így félkész álla­potban ls látni: szép otthont kap a középfokú oktatás­nevelés Üllésen. Lent négy, fent két osztálytermet ren­deznek be. Külön előadóter­met kap — két kis szertár­ral — a fizika és kémia ta­nítása. Tágas nevelőszoba, igazgatói iroda, KISZ-szo­ba, mellékhely'ségek. össz­komfortosnak ígérkezik. Csu­pán a szennyvízlevezető csa­torna hiánya követel fele­más, átmeneti megoldást. Nagyon sok aprómunka van még hátra. Vakolás, meszelés, festés, parkettá­zás. Szóval minden, ami az épületet valamivé, ez eset­ben iskolává teszi. — Elkészül-e? — csupán ez a kételkedés árnyékolja be örömünket, amint az új épületben járkálunk és gondolatban berendezzük, benépesítjük a középiskolát. Bodai József építésveze­tő megerősíti: itt nyitják meg az új tanévet. A hát­ralevő munkák gyorsan mennek, újabb embereket ls hozhat ide, ha szükséges. Csupán néhány hiányzó al­katrész, eszköz fékezi elő­rehaladásukban. A Csongrád megyei tanácsi építőipari vállalat vezetőségétől vár­ja ezek megoldását. Sürgős, hiszen az iskolaépítés be­fejezésének határideje au­gusztus vége. Az új középiskola bú­torzata megérkezett. Ideig­lenes szálláson várja, míg saját otthonába költözik. Pezsdülő KISZ-élet a textilművekben Néhány hete a szegedi textilművek KISZ-istáinak problémáiról írtunk. Mi történt azóta? Sikerült-e or­vosolni a hibákat, hogy to­vább fejlődhessen á KISZ­munka? Erről beszélgettünk néhány vonatkozásában a vállalat párttitkárával, szak­szervezeti titkárával, kul­túrfelelösével és a KISZ­vezetőség tagjaival. m — Nehéz volt régebben megteremteni az összhangot a sportkörrel. Azóta új el­nököt választottak, akivel jó a kapcsolatunk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már folyik is a textiles spartakiád előkészí­tése. Tizenkét KlSZ-alap­szervezetünk állít össze női kézilabda-csapatot és nyolc iparitanuló-csapat ls Indul a versengésben. Az első há­rom helyezett részt vesz a városi versenyen. A meg­mozdulások szervezését ml, KISZ-isták végezzük, a fi­nanszírozást vállalták a sportosok. Néhány hete vi­dám női labdarúgó-mérkő­zést is szerveztünk. Aszta­litenisz-, atlétikai és röplab­da-viadalokra készülünk — számol be a fellendülő sport­munkáról a KISZ-szervezet titkára. As fillési középiskola homlokzata várja a vakolást Az új tanárok Ls Jelentkez­tek már az igazgatónál. Idén négy tanárt kap a kö­zépiskola, így minden tan­tárgyat szaktanár tanít. Szerencsés időpontban ér­kezett a Martinusz házas­pár. Most végeztek Debre­cenben és első munkahelyü­kön nemcsak új iskola, de vadonatúj lakás is fogadja őket. Az iskolával együtt ugyanis pedagóguslakás épül, kétszoba összkomfor­tos. A pályakezdés és az otthonalapítás valamennyi feltétele kedvező a fiatal tanárházaspár számára. Lesz-e iskolaavatás a tan­évkezdéssel egy időben? — ez az építőkön múlik. A középiskolai élet munkás, szorgalmas, emberformáló erejének megalapozása már a pedagógusok hivatása. B. Ö. a KISZ-bizottság nem han­golta össze munkatervét. Egy ilyen „egyszerű" hi­ba miatt hónapokig egyhely­ben topogott a textilművek KISZ-szervezetének kulturá­lis és sporttevékenysége. A szakszervezet 6em tudott komoly eredményt felmu­tatni, hiszen rengeteg fia­tal dolgozik a gyárban, akik a KISZ-ben működ­nek. Most viszont sikerült ösz­szehangolnl a „több akara­tot". Az önművelés a cél, a tanulás. Szakítanak például azzal az elmélettel, hogy az irodalmi színpadnak csupán n rendezvényeken való fel­lépés a feladata. Azt akar­ják, hogy a fiatalok az iro­dalmi körben ne csak sza­valjanak, hanem szeressék is meg az irodalmat, igazi szórakozást leljenek ben­ne. Juhász Gyula a forradalmakban Péter László munkája Irodalomtörténeti meghatározza az alkotó em­beri-művészi fejlődését. Az 1918—19-es magyar forradal­mak hatásának nyomai úgy­szólván minden, a századfor­duló táján indult magyar író, költő életművében felfedez­hetők. Néhányuk — Juhász Gyula, Gábor Andor, Komját Aladár — számára forduló­pont, új alkotói korszak kez­dete volt 1918-19. Péter László az Akadémiai Kiadónál — mintegy ötéves ku­ta­tásaink középpontjába né­hány éve új, sokáig méltat­lanul mellőzött terület ke­rült: a József Attila életmű­vében csúcsosodó magyar szocialista irodalom. Számot­tevő eredmények születtek és születnek napról napra. A kutatások három szálon fut­nak: a legintenzívebb és mindmáig legeredményesebb munka József Attila életmü­vének feltárása és értékelése körül folyik, a második szál a korán elpusztult vagy el- ias könyvében - Juhász Gyu­mikor tombol a vihar vagy dermesztő a hideg és szinte elviselhetetlen a magány, ak­kor is kitart odafenn. A Juhász Gyula-iroda­Inm ma egyik legtöbbet vi­1U1U tátott kérdése: elju­tott-e a költő a szocializmus és a proletárdiktatúra igenlé­séig, szocialista költészetnek nevezhetö-e költésze*e? A válaszadás a jelen pillanat­ban, amikor még korántsem értek véget a szocialista rea­pusztitott, hamar elfeledett, a névtelenségbe süllyedt szo­cialista írók alkotásainak, az „elsüllyedt irodalom"-nak a felszínrehozását, irodalmi és nemzeti kultúránkba és köz­tudatunkba való beépítését jelzi; a harmadik feladatcso­porttal foglalkozó kutatók azt is vizsgálják, hogy nagy klasszikusaink életműve mennyiben és mikor érint­kezett vagy haladt azonos úton a szocialista irodalom­mal. y Legkiválóbb irodalomtörté­nészeink egész sora munkál­kodik nagy becsvággyal és a mindig újat találástól foko­zott lelkesült szenvedéllyel pusztán és nem közvetlenül ezeken a kutatási területe­ken. S ha eredményeiket, az egyes teljesítményeket érté­keljük, Péter Lászlót eddigi és legújabb munkája alapján e kutatói gárdában előkelő hely illeti meg. ö maga valahol azt irta Bálint Sándorról; hogy Sze­ged városa örök hálával tar­tozik néprajztudós fiának a szegedi táj néprajzi feltárása során végzett klasszikus ér­tékű munkásságáért. Ügy ér­zem, Péter László szavai ri magára is elmondhatók, ha eddigi irodalomtörténeti munkásságát kell értékel­nünk: a szegedi Somogyi Könyvtár tudományos fő­munkatársa előbb József At­tila makói és szegedi éveit, tevékenységét kutatta fel bá­mulatos filológiai biztonság­gal s szinte kiegészíthetetlen teljességgel, ugyanakkor fá­radhatatlanul munkálkodott és munkálkodik a város „nagy embereinek", Juhász Gyula, Tömörkény, Móra életmüvének feltárásán és értékelésén. József Attiláról, Juhász Gyuláról, Tömörkény­ről szóló tanulmányai, Juhász Gyula összes verseinek kriti­kai kiadása a maguk terüle­tén klasszikus teljesítmények. Minden alkotó művész életében van olyan szakasz, amikor valami döntő, meg­határozó fontosságú esemény történik, mely — ha nem ls jelent mindenki esetében for­dulópontot — hosszú ideig késéssel megjelent 300 olda- izmusról és a szocialista köl­tészet kritériumairól folyta­tott viták, Igen nehéz. Péter László egy korábban megje­lent és azóta sokat vitatott írásában amellett tett hitet, hogy Juhász Gyula szocialis­ta költő. Ezt a kérdést jelen könyvében nem veti fel ilyen élesen, saját állásfoglalását nem exponálja különös hang­súllyal, a többi koncepcióval vitatkozva, ám könyvét olvas­va szemünk láttán mutatko­zik Juhász a forradalomért, a proletárdiktatúráért lelkese­dő, az ellenforradalom ellen küzdő „vörös költőnek". Ugyanakkor felfigyelünk Ju­hász szocializmusának sajá­tos, néha ellentmondásos vo­násaira is: a véres forrada^ lomtól való idegenkedésre, Juhász vallásosságának és szocializmusának gyakori érintkezésére. Péter László úgy véli: ezek az ellentmon­dások megférnek a szocialista költészet határain belül. Ta­lán tanulságos lett volna megvizsgálnia, ml az oka an­nak, hogy bár Juhász világ­nézeti fejlődésében Jelentős fordulat következett be, köl­tői világképében nem történt jelentős változás, mint ahogy la életének rendkívül fontos, fordulatot hozó, az 1918 ele­jétől 1919 decemberéig ter­jedő szakaszát rekonstruálja, eleveníti meg és elem­zi a választ és meg­oldást keresve ezen be­lül az egész életmű legfon­tosabb és legtöbbet vitatott kérdéseire. A ténytisztelő irodalom­történet-írás híve, hatalmas és imponáló forrásanyagot használ, szinte maximálisak az Igényel egy-egy adat hi­telességével szemben, ám szemlélete nem lesz száraz és mechanikus: az életmű és világnézet alakulását az eseményekből eredezteti, mert, ahogy írja: „az emberi lélek nem fizikai törvénysze­rűségek szerint működik ... az emberi cselekedet rugói a vulgarizálás és a sematikus megítélés veszélye nélkül so­ha nem vezethetők vissza egy vagy két összetevőre..." 1918-19 - vallja Péter László — két vonatkozásban is nagy jelentőségű Juhász fejlődésében: először lezárja ©H HPI pályájának első, nagy szaka- költői eszközeiben sem. Mi az szát, másrészt — s ez szerin­te a legfontosabb — olyan út­ra lendítette, melyről már többé nem volt visszatérés: a költő szolidaritást vállalt a munkásosztállyal és a mun­kásmozgalommal; „az ő költészetében kapott — József Attila előtt először — képvi­seletet klasszikus szinten a magyar munkásosztály". A Péter László által meg­rajzolt pályaszakasz nem egyenes vonalú, nem vulgári­san leegyszerűsített, hanem sok kitérőn, sok hullámvöl­gyön visz keresztül. A jól is­mert versek és e tanul­mányban szinte fölfedezett oka, hogy az a Juhász, aki napról napra jobban felis­meri a társadalmi fejlődés összefüggéseit és törvénysze­rűségeit, továbbra is impresz­szionista költő marad, árul­kodlk-e ez valamiről; ml a kapcsolat az ő költészetében az Impresszionizmus és a ti'1 lozófial mélység hiánya kö­zött. Ügy hisszük, hogy a to­vábbi kutatások Igazolni fog­ják Péter László koncepció­ját Juhász Gyula költészeté­nek szocialista jellegéről. Könyvében nemcsak Ju­hász Gyula élete e két esz­tendejének történetét frta meg, hanem egyúttal Szeged hatalmas mennyiségű publi- történetének jelzett, rendki­clsztikai anyag lírai hangvé­telétől sem tartózkodó alapos mély elemzése nyomán meg­ragadó kép tárul elénk: egy szépre, igazra, jobbra vágyó ember keresi útját, tör bot­ladozva, néha eltérve a leg­rövidebb úttól, ám sohasem vül fontos, ellentmondásos eseményekben gazdag kor­szakát is. Kitűnő tájékozott­sággal és biztonsággal korri­gálja az eddigi helytörténeti munkák hibáit, pótolja hiá­nyaikat, s így könyve az 1918 —19-es szegedi események csüggedve, mindig tántorít- legpontosabb, legrészletesebb hatatlanul a csúcsok felé, s Néhány hete megkezdő­dött a félreértés, vagy mondjuk meg őszintén: a rossz, elhanyagolt szervezés tisztázása. Erre amiatt kel­lett sort keríteni, mert a szakszervezet, a sportkör és A textilművek KlSZ-éle­tének volt hibái nemcsak egy üzemben Jelentkeznek. Több más vállalatnak sem ártana körülnézni saját por­táján, s a textilesekhez ha­sonlóan rendet teremteni az ifjúsági kulturális és sport­életben. Nem szabad elefe­lejtenl, hogy a KISZ-ben működő fiataloknak nem­csak a termelésből kell ki­venni a részüket, hanem az ideológiai kérdésekkel ls tisztában kell lenniük. Egy­re magasabb kulturális színvonalra kell Jutniuk, hogy A szocialista társada­lom aktív részesei legye­nek. K. A. MÉRLEGKÉSZ1TÖ SZAKMÁRA ipari tanulókat felveszünk. Jelentkezés Szegeti, Lengyel utca 26. sz. alatt, a Szegedi Mérlegkészitő Szövetkezetnél K 293 Ezt kívánom min­denkinek! Tudom, hogy nem szokás, de alapos okok késztet­tek, méghozzá hosz­szas tépelődés után, erre az elhatározás­ra. Utoljára újévkor kívántam hasonló jókat, de akkor nem figyeltek rám: orszá­gos átlagban min­denkinek legalább öt másik ember mon­dott minden Jót, és az én szerény BU­ÉK-om elveszett az ötvenmillió szeren­csekívánat tengeré­ben. Most azonban egyedül tehetem, és nem azért, mert mindenáron eredeti akarok lenni, ha­nem: Ilyenkor esze ágába sincs senkinek valamit kívánni, és gondolom: tán még az én egy szál kí­vánságom is több a semminél. Mondanom sem kell, hogy a rendkí­vüli alkalmat nem akarom elnyűtt új­évi jókívánságokkal megúszni. Erről szó sincs. Bora, búzája, szépasszony felesége remélhetőleg min­denkinek kerül­BMeg. fii éveli között azóta, ezekre kár volna vesztegetni a szót. Az év félide­jéhez speciális jókí­vánságok Illenek, buzdító szavak, olyasfélék, amilye­neket az edzők szok­tak mondogatni szü­netben, a labdarúgó­pályák öltözőiben. Nos, ahogy sport­nyelven mondják, a mi nagy nemzeti válogatottunk, ez a tízmillió derék fiú és lány, most szü­net nélkül fordul az 1965-ös nagy mérkő­zés II. félidejére. Az első félidőben elég jól mozogtunk a pályán, eredményes volt az összjáték és értékesítettük hely­zeteinket, ha volt is néhány kihagyott gólszerzési lehető­ség. Most az a fő, hogy a második hat hónapot ls jól kibír­juk szusszal, és nem­csak tartsuk az ered­ményt, hanem nö­veljük is előnyün­hát a II. félidőre, hogy ne legyen sen­ki a csapatban, aki ezután fél gőzzel játszik és megelég­szik fél sikerrel, fifty-flfty-alapon. Senki félmunkát ne végezzen, és sehol se forduljon elő, hogy míg egyesek fél­holtra dolgozzák ma­gukat, addig má­sok fél napokat ls lógnak. Távozhassák a hivatalokból min­den ügyfél elégedet­ten, és az ügyinté­zők fél szóból is ért­sék meg a jogos pa­naszokat és megold­ható problémákat. Egyetlen Intézmény­nél se legyenek fél­istenek, akik féltég­lával verik mellüket ket. Kívánom te­és fél szemüket be­hunyják az objektív bírálat előtt, miköz­ben fél szemmel a prémiumra sandíta­nak. Senki ne dol­gozzék félember­ként az egész ál­lásban, csak azért, hogy energiáit a fél­állására, vagy egyéb­re tartogassa. Kívánom továbbá, hogy mindnyájunk­nak mindkét sze­münk nevessen és egyik se sírjon; to­vábbá, ne csak félig legyen meg az, ami kell... Jóval ke­vesebb fél kevertet mérjenek ki az ital­boltok. Labdarúgó­ink, akik fól lábbal már Londonban van­nak, ne álljanak meg fól úton, hanem sze­rezzék meg az el­lenfelektől a szüksé­ges pontok másik fe­lét is a világbajnoki döntőbe jutáshoz. Színházainknak ne kelljen félig telt né­zőterek előtt játsza­nlok, és a mozikban sok olyan jó filmet láthassunk, mint... A házasfelek pedig ne érjék be félmeg­oldásokkal: ne félje­nek a gyerekáldás­tól, és ne lépjenek sose félre azon a címen, hogy jut ls, marad ls ... S végül talán kí­vánhatnám: fogadják szívesen és komo­lyan félévi jókíván­ságaimat, amelyek­nek a fele sem tré­fa!... Kaposy Miklós és legmegbízhatóbb króniká­jának tekinthető. 1*7 a kntlTV sokkal több, há a uunyv mint egy köl­tői életpálya két esztendejé­nek feldolgozása: bár csak r»gy vonalakban, de meg­mutatja, megvilágítja, értel­mezi az 1918-ig megtett utat ls. Az elemzett két esztendő fejlődésének, fordulatainak tanulságait levonva rendet látunk Juhász életútjának, emberi-művészi fejlődésének 1920 után kezdődő szakaszát tekintve is. Ez a könyv magas színvona­lú és megfellebbezhetetlen cáfolata annak az egyre in­kább tért veszített Irodalom­történeti koncepciónak, hogy a szegényebb formai eszkö­zökkel dolgozó Juhász az ér­tékrendben Babits, Kosztolá­nyi és Tóth Árpád mögé he­lyezendő. Immár kétségbe­vonhatatlan: Juhász 1918—19­es, is a fehérterror ideje alat­ti szereplése, költői, emberi tartása lesz Ady halála után a korabeli magyar Ura — József Attila költővé éréséig — legelőremutatóbb és leg­jelentősebb teljesítménye. Péter László néhány apró­munka bevégeztével Juhász Gyula egész életét feldolgozó nagyszabású munka megírá­sához készülőtlik. Most meg­jelent könyvével e Jövendő nagy mű legértékesebb és legizgalmasabb részét adta közre. CSAPLÁR FERENC 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat 1965. Juliim IX «

Next

/
Oldalképek
Tartalom