Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-25 / 148. szám

Az algériai forradalmi tanács első sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) désekre válaszolva Slimane kijelentette, hogy a forradalmi tanács elveti a rosszul megemésztett baloldaliaskodó frázisokat és visszaállítja az eredeti algériai forradalmi célokat. „Igent mondunk a szocializmusnak, de a mi módszereink, a mi hagyományaink, a mi filozófiánk szerint" — mondotta. — Ezekről a sajátosságokról azonban csak annyit jegyzett meg, hogy azok az algériai nép lelkéből fakadnak. Mivel az őrnagy Ben Bella bírálatát azzal vezette be, hogy nem akar egy politikai hullába rúgni, egy újságíró megkérdezte, vajon a hullára tett célzás azt jelenti-e, hogy Ben Bella nincs életben? Az őrnagy azt felelte, hogy nem fizikai, hanem politikai értelemben beszélt Ben Bella holttestéről. Slimane őrnagy kitérő választ adott, vagy nem felelt az újságírók következő kérdéseire: Van-e jelenleg Algériának államelnöke és ki az? Az afro-ázsiai államfői konferencián kl lesz Algéria képviselője? Kik a nemzeti forradalmi tanács tagjai? Folyik-e a forradalmi tanács kiszélesítése? I^sz-e Ben Bella per? Ezekre a kérdésekre csak annyit válaszolt, hogy a forradalmi tanács a megfelelő időben megvlliigitja a felvetődött kérdéseket és felfedi majd tagjainak kilétét ls. Bejelentette, ezentúl ellenőrzik majd az Algériáról szóló híreket azzal a céllal, hogy megakadályozzák a téves híresztelések elterjedését. Hozzáfűzte, hogy ez nem azonos a cenzúrával. Az egyik újságíró megkérdezte, vajon nem rontja-e Algéria tekintélyét, hogy éppen az afro-ázsiai konferencia előtt távolították el a köztársasági elnököt? Slimane őrnagy azt felelte, hogy az afro-ázsiai konferencia Ben Bella számára saját személyi tekintélye növelésének eszköze lett volna és a forradalmi tanács ezt is megakadályozta. A havannai rádió szerdán Ismertette a Kubában tanuló afrikai diákok és az FLN Kubában tartózkodó csoportja egy-egy nyilatkozatát, amelyek elítélik Bumedien akcióját és Bon Rella mellett foglalnak állást. Az Algériai Diákok Országos Szövetségének Végrehajtó Bizottsága nyilatkozatot adóit ki. követelte Algéria törvényes Intézményeinek helyreállítását és az FLN központi bizottságának mi- gekbe ütközik A hatalom előbbi összehívását A nyi- megragadásának ötödik naplatkozat továbbá követeli, ján Bumedien ezredes nem tegyék lehetővé, hogy a párt tudja biztosítani azt a népi főtitkára és támogatást magának, amelya jelenleg letartóztatásban levő felelős vezetők számot adhassanak tevékenységükről a párt és az állam törvényes fórumain. A bagdadi egyetemen taaz ellenállás, hanem robbanásig feszült a helyzet a nagy vidéki városokban is. Guelmában a tömeg megnuló algériai és palesztinai ostromolta a kaszárnyákat. diákok nyilatkozatban köve- Ezzel szemben mind ez ideig telték Ben Bella szabadon- semmiféle népi tüntetést bocsátását Uevanilven ér- nem tudtak szervezni Bubocsatasat. ugyanilyen er- medien melletv Mint azHu_ telmű határozatot hoztak a manjté rámutat, a szakszerZágrábban tanuló algériai vezetek visszautasították a fiatalok ls. forradalmi tanács támogatását. az FLN számos vezetője A francia lapok továbbra p^jg illegalitásba vonult. nakV«Sgéri2TejlS£ny^: Az Humanité egyébként kí Rámutatnak a ^catonai közli a Francia Kommunista vezetők hatalmának bizony- Ifjúsági Mozgalom nyilattalanságára, ingatag jeli® kozatát, amely gére. Az Aurore hangsúlyozza, hogy Bumedien csak a hadseregre tud támaszkodni. követeli, hogy a VIT előkészítő bizottsága utazzon el az algériai fővárosból. A nyilatkozat rámutat, hogy A Francé Soir ugyancsak alBériai nét3 iBazi kéDVÍ. azt hangsúlyozza, hogy Bu- al«erlai n0P lgím kePvl medien hatalma a hadsereg- S0löi ellen elkövetett reakre, mint egyetlen erőre épül ciós államcsíny után leheés nehézségei vannak az tetlenné vált a VIT előkéFLN-nel. azítő bizottságának munkáAz Humanité megállapít- ja mivel üldözik az algériai ja. az államcsíny, amelyet .... . vezetöit a yilágiftechnlkailag néhány óra V / 8 1 8 ' alatt bonyolítottak le. most tösági Találkozó vendéglátó komoly politikai nehézsé- házigazdáit. Szombatra halasztották az afro-ázsiai külügyminiszteri értekezletet Algír (MTI) Csütörtökön délben bejeMauritánia, Marokkó, Mongólia, Nepál, Pakisztán, a Fülöp-szigetek, az Egyesült lentették, hogy a külügymi- SzomáU niszteri értekezletet szombat Szudá Szíri Thaiföid, Tudélutanra halasztották. nézifli Törökország, a VietA rádió ismertette Algé- nami Demokratikus Köztárria párizsi nagykövetének a saság és Jemen képviselőtüntetések külföldi sajtó- je. visszhangjával is foglalkozó nyilatkozatát. A nagykövet A külügyminiszterek dónazt állította, hogy a fiatalok tenek arról, hogy az államáltal rendezett algíri kor- fó1 értekezletet most kell-e mányellenes tüntetések hát- megtartani, amint azt Algéterében olyan kalandorok ria számos mas ország állnak, akik nem veszik fi- Kivan ja, vagy pedig skerégyelembe Algéria realitásait. nok biztosítása erdekében A külügyminisztérium nem lenne-e kívánatosabb közleményben sorolta fel azokat az afr®ázsiai küldötteket, akik részt vesznek a szombaton megnyíló külügyminiszteri értekezleten és mar megérkeztek Alsírba. Ezek: Afganisztán, Szaúd-Arábia, Kamerun, Kína, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Etiópia. India. Indonézia, Irak. Japán. Jordánia, Kuwait, Libanon, Líbia, Mali, elhalasztani, amint ezt ugyancsak több ázsiai és afrikai ország javasolta. A saigoni kormány fehérterrort teremtett 0 Saigon, Hanoi (MTI) A dél-vietnami katonai junta vezetői csütörtökön délután (helyi Idő) sajtóértekezletet tartottak. A konferencia kezdetén jelentette be Tran Van Do külügyminiszter, hogy a dél-vietnami kormány megszakította diplomáciái kapcsolatát Franciaországgal, s a két ország viszonya csak konzulátusi szinten maradt fenn. „Franciaország úgy viselkedik, mintha barátunk lenne, pedig nem az" — hangzott a magyarázat. Azzal vádolta De Gaulle kormányát, hogy a vietnami problémában tanúsított semleges magatartásával „közvetve, vagy közvetlenül az ellenség kezére j játszik és ezzel zavart kelt a (dél-) vietnami nép és a fegyveres erők körében". Saigonból érkezett hírek szerint csütörtökön délelőtt 46 amerikai repülőgép ismét bombázta a demokratikus Vietnamot. A kalózgépek megint messze benyomultak az észak-vietnami légi térbe és túlrepültek a főváros, Hanoi magasságán is. A bombaterhet Hanoitól 129 kilométernyire nyugat—északnyugati irányban szórták le, s 40 percig 45 tonna bombával, illetve rakétával támadtak középületeket. A Reuter szerint a csütörtöki kalóztámadásban részt vevő gépek 112 kii® méternyire közelítették meg a kínai határt Hanoiból jelentik: a Nhan Dan csütörtöki kommentárja azzal a hírrel foglalkozik, hogy a saigoni rendszer megint nyíltan visszaállította a katonai diktatúrát a valóságos fasiszta rendszert vezetett be. Ez világosan bizonyítja — írja a lap —, hogy az amerikai Imperialisták holtpontra jutottak, reménytelen helyzetbe kerültek Dél-Vietnamban. — A saigoni kormány, az amerikai agresszorok eszköze megteremtette a fehérterror légkörét. Június 22-én Saigon szívében a fasiszta junta különlegesen kegyetlen módon végeztetett ki egy fiatal hazafit. MEMENTÓ! Tizenöt esztendeje, 1950. június 25-én robbantotta ki az amerikai imperializmus a koreai háborút. És ettől kezdve három éven keresztül szakadatlanul dörögtek a fegyverek, robbantak a bombák, pusztultak a falvak és "árosok: Leírhatatlanul sokat szenvedett a megtámadott koreai nép. Csak magára Phenjanra 400 000 bomba hullott. A Pentagon vérgőzös tábornokai azt hitték, hogy a fegyveres terror végletes fokozásával, a modern haditechnika kíméletlen bevetésével — térdre kénysz® ríthetik egész Korea valamennyi szabadságszerető fiát és lányát. Háromévi öldöklő küzdelem után bebizonyosodott, hogy Korea népét nem lehet legyőzni. Az imperialisták tárgyalásokra kényszerültek és 1953 júliusában megkötötték a panmindzsoni fegyverszünetet. Másfél évtized múlott el azóta. Kiderült, hogy az amerikai fegyverek árnyékában meghúzódó délkoreai rezsim házatáján lényegében azóta sem konszolidálódott a helyzet. Állandósult a gazdasági bizonytalanság, a munkanélküliség, burjánzik a korrupció, és a kettős szolgaság. Dél-Korea népe két urat kénytelen szolgálni: a jenki imperialistákat és a saját zsarnokait Ezzel szemben Korea északi felében, ahol a néphatalom szilárdult meg — a társadalmi fejlődés egészen más Irányt vett. És bár egy földig lerombolt országban kellett hozzálátni- a szocializmus énííéséhez. a felszabadult r n figyelemre méltó, ön tért beszélő eredmények: ért el. Korea esete örök mementó lehetne az amerikai imperiali Iák számára, ök az emlékezés és a tanulság megszív!" '\se helvett ismét a „végzel s kaland" útiára léptek. F igrohnntak DélVieinamo< oedig a üzemük előtt jnts-ádott le a franciák Dierr Bien Phu-ja. az a fantasztikus méretű vereség. amely a francia imperialistákat kivetette Indokínából. Naojainkban a vietnami szennyes háború mindinkább „koreai-típusú" vérontéssá fajul. Ismét hullanak a bombák, ismét nusztítják a városokat és falvakat és már mérges gázokat is használtak. De a nép ugyanúev, mint Koreában, nem adja meg magát. Sőt. egyik vereséget a másik után méri a bet® lakodó jenkikre és nem kétséges: bekövetkezik a második Diem Bien Phu is, ennek jenki változatában. Nem lehet túlságosan távoli az az idő, amikor a Pentagon .,veszettjeinek" megint be kell látniuk: á vietnami hadműveletek kudarca nem egyszerű „párhuzam" a koreaival. Alapvető történelmi tanulságról van itt szó. Arról, hogy végérvényesen, örökre 1* járt az az idő, amikor szabadságszerető népeket rabságban lehetett tartanL Hangos mementó ezt Kemény figyelmeztető! Az USA gyámságot Javasol Dominikának # Washington (MTI) Az amerikai államok szervezetéből származó hírek szerint egyes tagállamok még a jövő héten javasolni fogják, hogy a Dominikai Köztársaságot helyezzék a szervezet „ideiglenes gyámsága" alá, mindaddig, amíg Egyesült Államok nagy fontosságot tulajdonít a dominikai „Ideiglenes kormány" megalakításának, amely megkapná a rendelkezési J® got a hadsereg és a pénzügyek felett. így ez a kormány rendelkezne a megfelelő eszközökkel a forradal" nem valósulnak meg az ml mozgalom visszaszorításáAÁSZ úgynevezett béketervében foglalt javaslatok. Latin-amerikai politikai megfigyelők szerint az hoz, s adott esetben elfojtásához ls, mégpedig a törvényesség látszatával. # Bratszk Csütörtökön a reggeli órákban külön repülőgépen Irkutszkból Bratszkba érkezett Joszip Broz Tito, a JKSZ főtitkára, köztársasági elnök. A vendéget Bratszkba elkísérte Mikojan. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének Elnöke, valamint több párt és állami vezető személyiség. • Prága A hivatalos látogatáson Csehszlovákiában tartózkodó mongol párt- és kormányküldöttség. amelyet J. Cedánbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök vezet, csütörtökön Antonin Novotny. a CSKiP KR első titkára, köztársasági elnök és más csehszlovák személyiségek kíséretében a Prága közelében levő Mtada Roleslavba látogatott és megtekintette az ottani autógyárat. A mongol vendégek látogatása alkalmából Mlada Boleslavban nagygyűlést rendeztek, amelyen Novotny és Cedenbal mondott beszédet. # Moszkva A Pravda szerkesztősége a napokban levelet kapott Nyugat-Németországból „Adolf Hitler" aláírással. A levél írója közli, hogy csodával határos módon életben maradt most már helyreállt egészsége is, és készül bevetni „csodafegyverét". Pontos címét nem közölte, a borítétékon Wolfsburg helységbélyegző volt. Az esetről a mai Pravda ír. kommentálva a NyugatNémetországban kitört „horogkereszt-járványt". Nem múlik el hét. hogy különböző nyugatnémet revansista szervezetek ne élnének a választások előtti nyár lehetőségeivel. és nem tartanának fasiszta típusú nagygyűléseket. amelyek a bonni vezetők teljés támogatását élvezik. • Berlin Az NDK minisztertanácsa Ottó Wlnzer első külügyminiszter-helyettest nevezte ki az NDK külügyminiszterévé. Lothar Bolzot saJat kérésére, egészségi állapota miatt felmentették a külügyminiszteri tisztség alól. Bolz a jövőben ls betölti az NDK minisztertanácsa elnökhelyettesének tisztét. „Szükségállapot" és „szükségparlament" Az úgynevezett szükségtörvények bevezetése körüli vita hullámai Nyugat-Németországban az utóbbi időben magasra csaptak. Az ellentmondásokat még jobban kiélezte az a tiltakozás, amellyel 215 professzor fordult a szakszervezetekhez a törvény életbeléptetésének megakadályozására. A közvéleményt két körülmény riasztotta: kormánypárti körökből származó hírek szerint a törvényt még az őszi választások előtt tető alá kívánják hozni. Másrészt a törvényről olyan részletek váltak ismeretessé, amelyekből a legrosszabbra következtetnek. A szövetségi gyűlés jobbszárnya hónapok óta ülésezik, hogy új javaslatokat tegyen a szükségtörvényekre. A tanácskozások zárt ajtók mögött folytak és csak kevés hír szivárgott ki azokról. A javaslatok a kormánypártok, a Kereszténydemokrata Párt és a Szabad Demokrata Párt elképzeléseit tartalmazzák. A Szociáldemokrata Párt vezetői csak egyes pontokkal szemben élnek fenntartással, a Javaslattal elvileg egyetértenek. A több éve folyó vita során elvi fenntartásaikat fokról fokra feladták: hogy kormányképesek legyenek, iobbról kívánják a polgári pártokat túllicitálni. A javaslattal szembeni ellenállást mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a legfontosabb kérdésekben több évi vita után sem tudtak megegyezni. Katonai körökből pedig leszögezték: „A legközelebbi feladat a szükségalkotmány és a szükségtörvény elfogadtatása. E nélkül minden fáradozásunk meddő." Melyek ezek a törvények, amelyeket katonai körök anynyira óhajtanak? A keret: „Törvény az alkotmány kiegészítésére", másszavakkal „szükségalkotmány". Mit jelent ez? „Védelmi" vagy „feszültség"-álla pot idején messzemenően mellőzhető a demokrácia. A „feszültségállapot" meghatározás maga is nem meghatározható, bizonytalan valami. A 215 professzor elsősorban ezt a pontot támadja: „Ez nem más — állapítja meg a tiltakozás — mint törekvés, hogy ún. »feszültségáUapot~-ot hozzanak létre, sőt provokáljanak — a belpolitikai és szociális problémák totális felszámolására." Az „állapot" beálltát egy szükségparlament, vagy az államelnök maga deklarálhatja, kancellári jóváhagyással. Ez a „szükségparlament" lépne a szövetségi gyűlés helyébe. Szükség esetén a kormány „szükségrendeletekkel" uralkodhatna, „ha ezt a helyzet megköveteli". Az ellenzék rámutat: ez a pont kísértetiesen emlékeztet az 1933-as Időkre, amikor a német birodalmi kormány Hitler útját egyengette. Az alapvető alkotmányos jogok — mint a véleménynyilvánítás, gyülekezési, költözködési szabadság — korlátozhatók, vagy érvényteleníthetek. A szabad munkavállalási jog megszűnnék. A kormány fegyveresen bevetheti a hadsereget a lakosság ellen, „ha ezt a helyzet megköveteli". Ehhez még az ún. szükségparlament beleegyezése sem szükséges. A munkaszolgálati törvény lehetővé lenné, hogy minden munkaképes férfit és nőt kényszermunkára behívhassanak. Ezt és ehhez hH.sonló törvényeket, mint például a kisajátítás, jegy rendszer, egyesületi törvény stb. a szövetségi gyűlés egyszeri többséggel hozhatná. A törvényjavaslatok ellenzői leleplezik a nyilvánvaló célokat: a demokrácia leépítését és a háború előkészítését. 1300 közéleti személyiség az év elején így jellemezte a javaslatokat „Felülről kezdeményezett államcsíny veszélyével fenyegetnek." A fémmunkások szakszervezete, a legnagyobb nyugatnémet szakszervezet elnöke ezeket mondotta: „A törvényjavaslatok a lakosság totális összefogását begyűjtését célozzák totális háború céljából". A javaslat ellenzői hangsúlyozzák: a szükségtörvények az államapparátusban és a hadseregben tevékenykedő nácik kezére Juttatnák a vezetést. A szakszervezetek kongresszusa 1963-ban hatmillió szervezett dolgozó nevében mindennemű szükségtörvényt elutasított. Azóta persze sok kísérlet történt hogy ezt a határozatot gyöngítsék. Egyes, az SZDP-hoz közelálló szakszervezeti vezetők Így® keztek hangoztatni, hogy a kongreszszus határozatát nem szabad egyértelműen értelmezni. A szociáldemokrata pártvezetés igyekszik nyomást gyak® rolni a szakszervezetekre. Enyhítést célzó lálszatjavaslatokkal próbálják a törvényt elfogadtatni. Ma már azonban megállapítható: hogy a szakszervezetek egy jottányit sem engednek a teljesen elutasító álláspontjukból. A 215 professzor, köztük Nobel-díjasok és más neves tudósok, éppen ezért fordultak a szakszervezetekhez, mert számos — a szövetségi gyűléshez, vagy a kormányhoz intézett — tiltakozásuk válasz nélkül maradt. Azt ls tekintetbe vették, hogy a szövetségi gyűlés 500 képviselője közül száznyolcvanheten szakszervezethez tartoznak. „Kérdezzük Önöket: megmaradnake elhatározásuk mellett, és mit készülnek tenni, hogy komolyan megvédjék a demokráciát?" — kérdezik tiltakozó emlékiratukban a professzorok. A szakszervezetek azonnali és pozitív választ adtak. A kormánypártok kirohantak a professzorok ellen. A Szociáldemokrata Párt vezetősége ebben a kérdésben hivatalosan elhalárolta magát a szakszervezetektől. Ez példátlan eset a német pártvezetés történetében, hiszen a legtöbb szakszervezeti vezető természetesen tagja az SZDP-nak. Az elkövetkező hónapok megmutatják majd, ki lesz az erősebb! Won Gottfried Matzler 2 qtl-magvahqmlag Péntek. HW5. iuniu. 25.