Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

Szirmai István: A magyar sajtó tisztességgel szolgálja a szocializmus építését Megkezdődött a Magyar Újságirók Országos Szövetségének küldöittközgyűlése Nikola Nikolov házában A híres bolgár énekes nyilatkozata a Dél-Magyarországnak a Szegedi Szabadtéri Játékokról Szombaton délelőtt az Épí­tők Rózsa Ferenc művelődé­si házának kamaratermében megkezdődött a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsé­gének kétnapos küldött­közgyűlése. A tanácskozáson megjelent Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, dr. Orbán László, a Központi Bizottság agit.-prop. osztályának veze­tője, Naményi Géza, a kor­mány Tájékoztatási Hivata­lának vezetője. Komját Irén, a MUOSZ al­elnökének megnyitója után Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára terjesztette elő a választmány beszámolóját. A legutóbbi közgyűlés óta eltelt három év munkájáról, eredményeiről beszámolva részletesen szólt a magyar sajtó fejlődéséről. Többek között elmondotta, hogy je­lentősen emelkedett a köz­ponti és a megyei napila­pok, képes hetilapok és fo­lyóiratok példányszáma. A rádióelöfizetők száma el­érte a két és félmilliót, a tv­tulajdonosoké pedig a há­romnegyedmilliót. A sajtó munkájának fejlő­dését elemezve rámutatott, hogy a gazdasági építőmun­ka előtérben álló feladatai, valamint a szocialista tudat­formálás és az olvasóknak a kulturális kérdések iránt megnövekedett érdeklődése növekvő követelményeket ál­lít a gazdasági és kulturá­lis újságírás elé. A szövetség munkáját is­mertetve Siklósi Norbert méltatta a nemrég elhunyt Szakasits Árpád kimagasló tevékenységét s javasolta az elhunyt elnök emlékének jegyzőkönyvi megörökítését. A MUOSZ tevékenysége — mondotta ezután — elsősor­ban arra irányult, hogy elő­segítse a tájékoztatás szín­vonalának emelését, a lapok munkáját. Számos doku­mentumot, határozatot dol­goztak ki, szakmai vitákat, tájékoztatókat rendeztek. Ézt a célt szolgálta az újság­írók oktatása is. Befejezésül arról szólt, hogy az elmúlt években szá­mottevően szélesedtek az Újságíró Szövetség nemzet­közi kapcsolatai. A beszámoló után Szent­királyi János terjesttette elő a MUOSZ alapszabályának módosítására vonatkozó ja­vaslatot, majd dr. Garam József, az ellenőrző bizott­ság elnöke ismertette a bi­zottság jelentését. A vitában felszólalt Szir­mai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára. Tolmácsolta a Közpon­ti Bizottság üdvözletét az újságírók küldöttközgyűlé­sének. Ezután elmondotta, hogy a magyar sajtó tisz­tességgel szolgálja a szocia­lizmus építését, egyértelmű­en hirdeti a béke, az em­beri haladás nemes eszmé­jét és becsülettel harcol minden ellen, ami ember­telen, reakciós, fellép az építőmunkában, a közélet különböző területein tapasz­talt lazaságok, hibák, vétsé­gek ellen. A tájékoztatás nyíltsága, őszintesége és teljessége a demokrácia elengedhetetlen tartozéka — állapította meg. Társadalmunk egyre homo­génebb, egyre erösebb, az ilyen társadalomban nyillan, őszintén beszélhetünk és ír­hatunk. Ne csak arról szá­moljunk be, ami eredmény i és kedvező számunkra, he­• lyes, ha lapjaink a kedve­• zőtlen tényeket is közlik. Is­;, mertessünk bátran olyan véleményeket is, amelyek nem egyeznek a mienkkel, de mondjuk meg, hogy ezek­kel miért nem értünk egyet és tegyük oda a mi véle­í ményünket is megfelelő in­: dokokkal, érvekkel támo­) gatva. Hangoztatta, hogy a ma­gyar újságírás fejlődésének egyik feltétele a lapok kö­zötti egészséges verseny. A két világrendszer bé­kés egymás mellett élése elkerülhetetlenül eszmei harccal jár és ebben a saj­tó fontos szerepet tölt be — folytatta. — Az imperialis­ták ismert fellazítási po­. litikájával szegezzük szem­: be a magunk igazságát. Szálljunk bátran szembe az : egyéni szabadságról és a demokráciáról hangoztatott ! burzsoá frázisokkal, ne fél­jünk a harctól; az igazság a mi oldalunkon van. A té­nyek a szocializmus maga­sabbrendűségét bizonyítják. Szüntelenül folytatni teli a kapitalista társadalom lelep­lezését, különösen azért, mert az utóbbi évtizedek­ben generációk nőttek fel, amelyeknek nincs közvet­len tapasztalatuk $ kapita­lista viszonyokról, a kizsák­mányolásról, a tőkés rend­szer ember telenségéről. Beszédének további részé­ben több javaslatot tett a szövetség munkájának fej­lesztésére. A vitában részt vettek: Lévai Béla, Timmer József. Komor Imre, Baktai Ferenc, Ritter Aladár, Szántó Mik­lós, Márványi György, Ge­deon Pál, Gombó Pál, Ré­nyi Péter, Dersi Tamás Ré­ti Ervin, dr. Lakx László, Adám László újságírók. A tanácskozást vasárnap folytatják. (MTI) Egy levél nyomában /Vem mostohák ság vári telepiek a Az EcsecH Géza utca la­kóinak nevében írom észre­vételeimet, s úgy érzem, a Ságváritelep sok lakójának jogos panaszát: „Járdánk nincs, víz nincs, a tanács ígérte ugyan, hogy téglajár­dát kapunk abból, amit a belterületen elbontanak De eddig nincs járda és a víz is kevés. Miért vagyunk mi mostohagyermekei a III. ke­rületi tanácsnak?" — írta a Dél-Magyarországnak küL dött levelében Drozgyik Fe­renc, az Ecsedi Géza utca 14-es számú ház lakója. A levél nyomán meghív­tuk a III. kerületi tanácstól Gladics Józsefet, az építési és közlekedési csoport veze­tőjét, valamint az Ecsedi Géza utca több lakóját a helyszínre. A beszélgetésre Drozgyik Fereneék szép két­szobás házában került sor. Az első szó természetesen a panaszosoké volt. — öt éve lakunk itt a házban. Fürdőszobánk van — mert kötelező volt fürdő­szobás házat építeni —, vi­zünk azonban nincs, illetve a háztól mintegy 40 méter­nyire a közkifolyótól hord­juk a vizet — konkretizálta a panaszát Drozgyik Fe­rencné. — Tavaly a III. kerületi tanácstól kaptunk egy hi­vatalos írást, melyben enge­délyezték a víz bevezetését — kapcsolódik a beszélge­tésbe Tóth Józsefné. — Az engedélyt személyesen vit­tem a Víz- és Csatornamű Vállalathoz, de a magasnyo­mású vízhez szükséges csö­veket még mindig nem fek­tették le. — Nem akarunk mi a ta­nácsra támaszkodni, segíte­nénk mindenben szívesen — mondja egészen belepirulva Nagy Andrásné. az utca 16-os szamu hazanak lakója. Iliül Üíjli uiiii tünl A lakók panasza Megbeszélés a helyszínen Belezetik la. Ha lesz, akikor nem fe­ledkezünk meg e kis utca lakóiról sem. Nem mostoha­gyerek a III. területben a Ságvóritelep. Nemrégiben kapott mintegy 6 millió fo­- „• A rintos költséggel épült mo­• asagasnyomasu vizet dem> szép iskolát Még az idén — Társadalmi munkában megépítenénk a járdát, és az utcáról természetesen saját költségen bevezetnénk a ma­gasnyomású vizet. A tanács építési és közle­kedési csoportjának vezetője hallgatja az asszonyok szó­áradatát. Aztán csendesen, nyugodtan magyarázta: — Először is azt szeret­ném tisztázni, amit még a levélben említettek. Idézem: „Ahol Ikerházakat építenek, ott azonnal elvégzik a köz­művesítést és aszfaltozott járdát kapnak". A tanács­nak minden lakó egyforma. A különbséget csupán az in­dokolja, hogy az ikerházak­nál összpontosított telepítés folyt, tehát indokolt volt az azonnali közművesítés. Itt viszont például az Ecsedi Géza utcában három évvel ezelőtt is csak 2—3 ház volt. Ezért bizonyosan megértik, hogy a tanácsnak elsősorban ott kell közművesíteni, ahol több embernek van erre szüksége. Most igaz, betele­pült már nagyjából az Ecse­di Géza utca is, de a kerü­leti tanács költségvetése ed­dig nem tette lehetővé az itteni panaszok orvoslását, bármennyire ls akarta a ta­nács. — Ezt megértjük. — A bontásból származó téglajárdát nemcsak az Ecsedi Géza utca lakóinak ígértük, hanem több ha­sonló állapotban levő ság­iári telepi utca rendbehozá­sára is. Egyelőre elfogyott a bontásbol származó tog­700 ezer forintot for­dít a magasnyomású víz Ságváritelepre vezetésére. A teljes bevezetésből már csak jövőre lesz valóság — amint közölte ezt is a kerületi ta­nács képviselője. Ez viszx>nt magával hozza azt is, hogy több utcába, illetve házba viszont bevezethetik a vi­zet. A megbeszélés a tanács képviselőjének és a lakók­nak teljes egyetértésével ért véget. Az Ecsedi Gé­za utca lakói ismét meg­győződtek arról, hogy prob­lémájukról tudnak és igye­keznek azokat a lehetősé­gekhez mérten minél előbb megoldani. Horuczi Mária II Bolgár testvérlapunk, a plovdivi Otccsesztvcn Glasz munkatársa, ké­résünkre meglátogatta otthonában a Szegedi Szabadtéri Játékokra készülő híres énekest, Nikola Nikolovot, é* tolmácsolta a művész­nek lapunk kérdéseit. Az interjút az alábbi­akban közöljük. Kitűnő hangulatban ta­láltam a híres énekest. Ni­kola Nikolovot, a Bolgár Népköztársaság népművé­szét. Nemcsak a színpadon tudja magával ragadni az ember szivét, kellemes han­gulatú házában kedvességé­vel és vendégszeretetével épp úgy elbűvöl bárkit, mint az operaszínház nézőterén. Amikor megtudta, mi a lá­togatásom célja, megörült és még jobban felélénkült: ta­lán budapesti vendégszerep­lése idejére és a magyai' kö­zönséggel való találkozásai­nak boldog pillanataira em­lékezett. A partner: ismerős — Hogyan készülök a Sze­gedi Szabadtéri Játékokra? Mindenekelőtt azt kell mon­danom. hogy ezit a rendez­vényt komoly próbatételnek tekintem. Tudom, hogy el­sőrendű művészek adnak ott egymásnak találkát és sok országból érkező nézők előtt kell fellépnem, mivel a sze­gedi szabadtéri már nagy nemzetközi elismerésnek ör­vend. Örömmel tölt el az a tudat, hogy a Turandot-ban a londoni opera, a Covent Garden énekesével, Amy Shuard-dal fogok együtt sze­repelni. A művésznővel már énekeltem a Milánói Scala­ban és a Bécsú Operában. Hogy pontosan válaszoljak kérdésükre, a következőket kell közölnöm: a művész kö­telessége — állandóan a legtöbbet nyújtani, úgy vé­lem ez a legfontosabb és Szegeden is igyekszem majd a legtöbbet nyújtani... London, Bécs, Leningrád, New York — Hol énekelte eddig Ka­laf szerepét? Kalaf — kedvenc hő­seim egyike, a szófiai opera előadásain kívül Bécsben hatszor. Londonban négy­szer. Budapesten kétszer, Leningrádban két ízben, va. lamint más helyeken mint­egy 20 alkalommal adtam elő. — Milyen operaszínházak színpadjain lépett fel külföl­dön és milyen szerepekben? — A Moszkvai Nagyszín­házban, a Milánói Scalaban. a New York-i Metropoli­tanban, a Londoni Covent Garden-ben, a bécsi, lissza­boni, nizzai, hamburgi, ber­lini. genfi, varsói, bukaresti, ankarai, istambuli és zágrá­bi operaházakban, a Szov­jetunió és Olaszország, va­lamint más országok sok vá­rosában a Bohémélet, Tru­badur, Aida, Turandot, Ri­góiét tó, Tosca, Carmen sze­repeit énekeltem. Ez év no­vemberében először fogok Earcelónában vendégszere­pelni. ahol a Bajazzók-ban lépek fel. — Milyen szerepeket éne­kel most a szófiai Nemzeti Színházban? — Az Aida. Bajazzók és Travlata szólóit éneklem. — Milyenek egyéni alko­tói tervei? — A legjobb bolgár ope­rának, a Momcsilnak hang­lemezfelvételeit készítjük. Felvételezés után az Othelló címszerepét kezdem tanulni, hogy jövő évi feladataimra is felkészüljek. Az elkövet­kezőkben szeretnék az And­ré Chenier-ben. valamint a Sámson és Delilában is éne­kelni. Őszinte örömmel Amint ismét szegedi ven­dégszereplésére tértünk visz­sza, a nagy művész kijelen­tette: — A Magyar Népköztár­saság gyönyörű ország. A \ ilágon sok helyen megfor-' dúltam már. de olyan lelke­sen még csak ritkán fogadtak és búcsúztattak, mint ami­lyen melegen és őszintén Budapest köszöntött. Ezek a találkozások a legkelleme­sebb emlékeim közé tartoz­nak, ezért azt szeretném még hozzáténni, hogy ez a NIKOLA NIKOLOV ítékok előadásain. Ez lelkes fogadtatás újabb tó- magyarázata annak, hogy nyező, mely erkölcsileg is őrömmel teszek eleget meg­arra késztet, hogy részt ve- hívásuknak . gyek a Szegedi Szabadtéri V. MARINOV Hétfőn a 2., kedden a 3. és a 4. békekölcsönt sorsolják Az Országos Takarékpénz­tár június 21-én és 22-én bonyolítja le a. 2„ a 3. és a 4. Békekölcsön 1965. első fél­évi sorsolását. A húzásokat mindkét napon Budapesten tartják. Hétfőn a 2. Békekölcsönt sorsolják. 106 500 kötvényre 30 521 300 forintot. Kedden a 3 Békekölcsönből 399 500 köt­vényt sorsolnak ki 59 990 800 forint nyereménnyel és tör­lesztéssel. Utána 244 500 Békekölcsön kötvényre millió 779 800 forintot sor­solnak. A kétnapos húzáson tehát a három Békekölcsönből ösz­szesen 750 500 kötvényre 127 291 900 forint jut nyere­mény és törlesztés formájá­ban. A kisorsolt kötvények be­váltását július 6-an kezdik meg. (MTI) Nikola Nikolov * milánói Scala színpadán „Az eladott menyasz­szony" Jenlk szerepében Az ipari szakközépiskola kiállítása Szegeden tegnap délben nyílt meg a Tömörkény Ist­ván ipari szakközépiskola növendékeinek hagyományos tanév végi kiállítása, az is­kola Tisza-parti épületében. Megnyitó beszédet Kovács József, a városi tanács mű­velődésügyi osztályának ve­zetője mondott. Rámutatott, az iskola célja: megfelelő képzettségű betűszedő, díszí­tő-szobrász és keramikus szakmunkás-utánpótlás biz­tosítása. Az iskola ipari tagozata már négy éve működik, s a hagyományos évvégi kiál­lítások szépen mutatják a tanulói munkát. művészi színvonalának emelkedését. Előkerültek a hétköznapi munka kevésbé látványos darabjai is: A .kéziszedők készülő könyve, szorosan kapcsolódik szegedi múltjá­hoz. s Vedres István szüle­tésének 200. évfordulójára jelenik meg. Megtalálhatók a kiállításon a gazdag népi ke­rámia hagyományokat fel­elevenítő darabok éppúgy, mint a kifinomultabb mű­vészi munkát igénylő fatár­gyak. vagy a mészkő- és márványfajtákból egyszeri! síkokkal határolt tömegek és plasztikus formák is. Méltán foglalnak el köz­ponti helyet azok a példá­nyok. melyek a gyulai El­kel Diákünnepek arany, ezüst vagy bronz fokozatait nyer­ve, az ottani díjak több mint 50 százalékát szerezték meg az iskolának. A kiállítás közvetlen célja, hogy mélyebb betekintést adjon az előrehaladás mű­helytitkaiba. Ez sikerrel járt. A végső szót azonban majd a gyakorlat mondja ki: a most végzett tanulók helyt­állása a termelőmunkában adja egyszersmind a2 iskola eredményeinek végső érté­kelését is! Az eddigi ered­mények mindenesetre na­gyon biztatók... N. I. Vasárnap, 1965. június 20. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom