Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-25 / 121. szám
9J Ti élni fogtok milliónyian... Várnai Zseni 75 éves Május eleje. A nappalok a kitárt ablakokon már adnak, ha fukaron is, kevés meleget. A lakásban azonban még hűvös van. Kati, a kisunoka fát hoz, begyújt. Sistereg a vékonyra vágott aprófa. Prüszköl, füstöl a kályha. Aztán lobog a láng. Mi beszélgetünk. Hogy miről? A költészetről, amely betöltötte egész életét. — Szeretem, mindig szerettem a szép magyar szót. Megőriztem szülőföldem, a Bakony vidéki nép dialektusát. Színpadra készültem. Vizsgáltam az ember ezerszínű érzelemvilágát. Néha megértettem, néha nem. Már végzett színésznő voltam, amikor megismertem férjemet. Peterdi Andort, ö költő volt. A szegények, az elnyomottak poétája. Érte búcsút mondtam a színháznak. Tulajdonképpen itt kezdődik Várnai Zseni igazi élete. Lassan, tagoltan emlékszik. Régvolt idők emlékei. A pestújhelyi nyomor. A sok koplalás. A petróleumlámpa pislákoló fénye. — Bennem — úgy érzem — egyszerre született meg a költő és a forradalmár. Mondhatnám, minden átmenet nélkül, valami furcsa kényszerből írni kezdtem. Az első vers 1911-ben született, Anyaság volt a címe. Az asszonyok elfojtott panaszai szinte sikoltásként hangzottak tollából: „Egész világnak minden proletárját / tebenned csókolom drága fiam, / ha én elhullok a küzdők porondján /ti élni fogtok milliónyian ..." — Mindent számon kértem az uralkodó osztálytól, a nép sanyarú, kilátástalan életét, a rabolt aranyat. írtam, amit éreztem. Nem törődtem a következményekkel, talán még nem is láttam akkor az acsarkodó börtönrácsokat. Első kötete 1914-ben jelent meg. Katonafiamnak címen. Azóta a címadó költemény jelentősége túlnőtt hazánk határain, jelképpé vált a béke védelmében, az anyák tiltakozása a háború ellen. Verseivel gyújtott, lázított a háború ellen. Üldözte cenzúra és rendőrség. A háború alatt születtek híres békeversei. Velük kiáltott, hogy hallgassanak el már végre a fegyverek: „Ne lőjj. fiam, mert én is ott leszek!" A Tanácsköztársaság rövid hónapjaiban egymásután jelentek meg kötetei. Második gyermeke éppen ebben az időben született. A bukás utáni szörnyű üldöztetések kitörölhetetlen Húsz évvel ezelőtt indult... Egy szegedi muzsikus Az utóbbi években, amikor « Tátray-vonósnégyes Szegedre látogat, mindig eszembe jut egy fiatal szegedi muzsikus, a ma már világhírnévnek örvendő művészegyüttes egyik tagjának, Konrád Györgynek — furcsán hangzik — tragikusan szerencsés pályafutása. Pergessük csak visszafelé az emlékezés filmjét. Majd' negyven esztendővel ezelőtt egy újszegedi kis lakáéban nap-nap után felhangzik a szigorú, de jószándékú szülői intés: „Gyurka, ne mindig a futballal törődjél, hanem gyakoroljál is..." A kis gyerek öt-hat éves volt. A városi zeneiskolában tanult hegedülni. A tanárai azt mondták, hogy tehetséges, de nem elég szorgalmas. Később a gimnázium zenekarában és a zenedei vizsgákon is már szép sikereket ért el. Amikor leérettségizett, semimi reménye nem volt arra, hogy szülei kívánsága szerint a műegyetemre kerüljön — az apja gépészmérnöknek szánta —, mert a Horthy-rendszer hős-korában senkinek sem vált előnyére az, ha az üldözöttek tömegéhez tartozott és a numerus clausus különbséget tett ember és ember között, s ebben nem a tehetség volt a döntő, hanem a származás. A leérettségizett diák otthon maradt és a szülőknek talán éppen egyetlen gyermekük reménytelen jövője iránti elhatározásuk ismételtette az állandóan visszatérő biztatást: „Gyurka, gyakorolj.'..." A fiű továbbra is bejárt a zeneiskolába, magánúton is folytatta zenei tanulmányait. míg hazafias kötelezettségének eleget téve, be nem hívták munkaszolgálatra. Nagvnénje, aki régóta az Illegális munkámozgislmi szervezetekben tevékenykedett. egy szép napion a rendőrségi fogdával cserélte fel otthonát, ahonnan néhány nap múlva kommunista társaival együtt internáló táborba került. Innen már rövid út vezetett a dachaui gázkamrákhoz. Nem sokkal ezután édesapja is munkaszolgálatra vonult, he Újvidékre, ' ahhoe a munkásszázadhoz, útja a világhírnév felé melynek 250 tagja közül alig öt-hat ember menekült meg a nyilasok és a németek tarkólövésétől, vagy a pusztító kiütéses tifusztól. O is Győr —Sopron tájékán került tömegsírba. Az itthonmaradt édesanyja és nagyszülei gettóba kerültek, majd a téglagyári vagonírozás után a végső cél: az auschwitzi krematórium volt A fiű, Konrád Gyurka ezalatt itthon, egy szegedi munkásszázadnál érte meg a felszabadulást szülők, nagyszülők, rokonok nélkül. Barátain, isinerősein kívül senkije és semmije nem volt, csak egy akkor szerzett hegedűje. A húszéves, vézna, szakma nélküli fiatalember a felszabadulás után megindult életben hol helyezkedhetett volna el máshol, mint zenei vonalon. Az 1945-ben konzorcionális alapon megnyílt szegedi színház zenékarának lett tagja. Innen azután már gyors ütemben haladt tovább. Egy év után elment vidékre, balatonmelléki tánczenekarokhoz, majd felkerült Pestre, a Honvéd Művészegyütteshez. 1951-ben az ország legkiválóbb zenekarában, az Állami Hangversenyzenekarban előbb másodhegedűs, később brácsás, majd ugyanitt szólamvezető. 1959 tavasza óta a Tátrayvonósnégyes együttesének tagja. Amikor legutóbb beszélgettünk Konrád Györggyel, elmondta, hogy nagyon szeret vissza-visszajönni Szegedre, még rövid időre is, ahová oly sóik szép és szomorú emlék fűzi. — Közben bejártam Európa majdnem minden országát, nagyvárosát — mondja. — Nagyon sokat dolgozom, sokat gyakorlok, örökké hálás leszek a sorsnak azért, mert szüleim ezt a kenyeret adták kezembe... Amint járjuk a szegedi utcákat, csodálkozva nézi a rohamosan fejlődő, épülő-szépülő várost, lelkesen, de elérzékenyülten mondja: — Csodálatosan fejlődik ez a város! És olyan jólesik ide vissza jönni. Jenő István nyomokat hagytak érzékeny lelkében. Férjét elvitték a hóhérlegények. Ö gyermekágyban feküdt, amikor rátörtek a tiszti különítmény pribékjei. Verseket vesz • dó egy mappából. Betűzi az Éjszaka szépe kézzel írott sorait. Értékes életének tapasztalatai kristályosodnak drágakővé ezekben az új költeményekben. — Hosszú-hosszú évek óta éjszaka írok. Az ágyam körül könyvbarikád tornyosul. Ezt is, azt is olvasom. Brahms, Vivaldi muzsikája csendül fel a lemezjátszón. — Soha nem tudtam máshogy élni, mint ahogy verseimben írtam. Féltem, és ma is félek minden hazugságtól. Ezért szívesen álltam a p>ódiumra, hogy — verseimet szavalva — közvetlenül lemérhessem hatásukat, nézhessem a szemek rezdülésében, vajon eltalálnak-e gondolataim, érzelmeim az emberekhez. Megalkudni nem tudott soha. S az élete sokszor ezért volt mostoha. Mondták is, de mennyiszer: írjon másfajta dalokat. Akkor lett volna pénze, kincse, de a hit az ő lelkében mélyen vert gyökeret, amit sem csörgő arannyal, sem pénzzel nem vehettek meg. — soha! A második világháború borzalmas esztendeiben egy időre kiragadja kezéből a tollat a hitleri fasizmus. Illegalitásba vonul férjével és gyermekével együtt. Nehéz idők, nagy megpróbáltatások. Amikor már a vers kevés, akkor a fegyver következik. És ő ezt is vállalja. Pedig akkor már elmúlt ötvenéves. — Mindent de mindent vártam a felszabadulástól. A megújhodást, versesköteteket szabad levegőt. Már az első napokban verssel üdvözöltem a szabadságot. Óriási munkakedv fűtött. Különleges kegynek tartottam a sorstól: élni engedte szeretteimet, és élni engedett engem, hogy dolgozhassak. S ő, a szárnyaló költő, regényt írt. Megírta több mint ezer oldalon élete nagy élményét: az Egy asszony a milliók közül-t. Családregény vagy önéletrajzregény, maga sem dönti el. Több mint húsz kötet áll már mögötte, s ki tudja, még mennyi következik? Az Élők, vigyázzatok-ban mai gondolatairól vall. Költőről csak finom tollal lehet írni. Alkotni akar, harcolni a békéért, hogy az anyák félelem nélkül szoptathassák gyermekeiket, hogy a játszóterek hangosak legyenek a gyermekzsivajtól. Hogy ne akna vijjogjon, hogy évről évre megújhodást és ne pusztulást hozzon a tavasz. Hogy a május 25-e minden évben nyugodt, értelmes békében érje a születése napján! Regös István Nyái és füst Tennessee Williams drámája Szegeden A világhírű amerikai drámaíró, Tennessee Williams alkotásai általában lényeges ós fontos dolgokat mondanak el az amerikai társadalomról, az amerikai Dél világáról. A Szegeden most bemutatott Nyár és füstben azonban ennek az írótól megszokott társadalomkritikának szinte nyoma sincs. A mű háttere időtlen és elvont: ebben a darabban csak az egyénről, a társadalomtól majdnem független egyéniségről beszél az író, s az a környezet, amelynek későbbi darabjaiban olyan kitűnő ábrázolását adta, ebben a műben csak vázlatosan van jelen. A dráma alig több, mint egy túlérzékeny, ideges lány állapotának rajza. Alma Wia szerző későbbi darabjaiban, akkor ezzel szemben hangsúlyozni szeretnénk: ez a közeledés az író életművéhez legalábbis egyoldalú. A brutális elemeknek ugyanis önmagukban nincs olyan nagy jelentőségük, mint a szemlélet feltételezése szerint. (A kétezer éves görög drámák is tele vannak elrémisztő mozzanatokkal, „beteg", „eltorzult" lelkekkel, mégsem jutott soha senkinek eszébe, hogy az emberi szellemnek e remekléseit ezért elutasítsa.) A dolog lényege abban van. hogyan, milyen környezetben és hangszerelésben jelennek meg ezek az elemek, mit akarnak és mit tudnak kifejezni a világról, az emberekről, a társadalomról. Williams „brutalitá\ (Siflis felvétele) John (Jászai László) és Alma (Demjén Gyöngyvér) sa" ebből a valóságból táplálkozik. A Nyár és füst kiválasztása ezért nem szerencsés. Pontosan az hiányzik belőle, ami a későbbiekben a legérdekesebb és legművészibb: a konkrét társadalomrajz. Ráadásul a kezdő író kezemunkája más szempontból is érződik. Az emberábrázolás és az atmoszférateremtés ugyan már ebben a darabban is majdnem olyan erőteljes mint a későbbi Williams-drámákban. de a koncentráció foka még alacsonyabb. Vulgárisan szólva a Nyár és füst epikusabb, mint az író többi műve. Mindezért a színház darabválasztását felemásnak érezzük. Tennessee Williamst akart adni, de aztán mintha — nem tudni miért — megijedt volna a választás merészségétől és mégsem őt adta. Az viszont már kétségtelenül dicséri a színházat, ahogyan a darabot színpadra állította. A mű költői szépsége és drámai ereje, a főhős Alma Winemiller lirai tragédiája teljes intenzitásával és hatásával valósult meg a magas színvonalú produkcióban. Bozóky István rendezése együttest teremtett. Az előadás játékstílusát mindenek előtt valami stilizált emelkedettnemiller, egy amerikai pap lánya a darab főhőse; köré épül a dráma mondanivalója. Ez a lány gyermekkorától kezdve rajongással tekint John Bucharianra, a kisváros orvosának orvossá lett fiára. Csakhogy ezt a fiatal — és mint utóbb kiderül, tehetséges — orvost másféle élmények és vágyak izgatják, mint amit ez a — a maga által csinált világban, hamis illúzióknak élő — lány nyújtani tud és akar. Ezért — bár a fiatal orvos ismeri Alma szinte földöntúli, ragaszkodó szerelmét — az engedékenyebb és szenvedélyesebb Rosa Gonzales felé fordul, majd élettársul egy Alma Winemillernél kevésbé művelt és szellemes, „hétköznapibb" lányt választ Végül is Alma számára nem maiad más, mint az, amit a darab elején olyan határozottan és egyértelműen elítél: szomorú ismerkedés a testi szerelem pillanatnyi és múlékony örömeivel. Nem világos, hogy a szegedi színház Tennessee Williams gazdag életművéből miért éppen ezt a korai drámát választotta. Ha csakugyan azért, amire a rendező nyilatkozata utal a színház műsorfüzetében, hogy kevesebb benne a felfokozott erotika, a brutalitás és a morbid elem, mint A fiatalok nem felejtik el az öregeket Nyugdíjasok találkozása Szegeden Néhány nappal ezelőtt a Vöröskereszt aktivistái és a Móra Ferenc Iparitanuló Intézet KISZ szervezetének tagjai útra indultak, hogy személyesen vigyék el a III. kerületi öregeknek az öregek napjára szóló meghívókat. A barátságos meghívásnak szinte minden idős ember eleget tett. Csak azok nem, akiket ágyhoz láncolt a betegség. Háromszázhúz 70 éven felüli alsóvárosi nyugdíjas a MÁV művelődési otthonban gyűlt össze. Megnézték a Hámán Kató iskola úttörőinek, a MÁV Nevelőintézet tanulóinak és a Tanárképző Főiskola tánckarának műsorát. Ezen az ünnepségen öt 90 éven felüli nyugdíjasnak adták át az Üj Élet Termelőszövetkezet ajándékkosarát. Hattyastelepen családiasan ünnepeltek az öregek. 73-an gyűltek össze a bensőséges hangulatú megemlékezésen. Őket a hattyastelepi iskola és az óvoda Itis növendékei szórakoztatták. A rókusi és a móravárosi öregek együtt tartották az öregek napját a Vasútforgalmi Technikumban. Az ajándékok atadasa utan a Vasútforgalmi Technikum tanulói adtak műsort, a hetven éven felüliek tiszteletére. A Ságvári telepen nyolcvan nyugdíjas vett részt a tiszteletükre rendezett ünnepségen. A kedves gyermekműsort, melyet a ságváritelepi iskola és az óvoda növendékei állítottak össze, nagy tetszéssel fogadták. A KPVDSZ nyugdíjasai tegnap délután gyűltek össze a szakszervezetek szegedi székházában. Igaz csak fél 6-ra volt hirdetve az öszszejövetel, de már 5 órakor elfoglalták az első széksorokat. Az ünnepség nagy sikerében sok szerepe volt a KPVDSZ amatör színjátszóinak. akik szívvel-lélekkel, valódi akarással mutatták be a Hajnali komédia című egyfelvonásost. Sokáig tapsoltak Gyúrkóczi Eszter szavalatainak is. Az ünnepségeken, melyeket a Hazafias Népfront, a nőtanács és a szakszervezetek rendeztek vidám, baráti volt a hangulat. Érezték az idős nyugdíjasok, hogy a fiatalok nem felejtik el őket, gondoskodnak róluk, szívesen beszélgetnek velük, hallgatják tanácsaikat. ség, líraiság, a naturalrzmws határozott elutasítása jellemezte. A rendező arra törekedett, hogy az előadásnak a költőiség legyen a kötöanyaga. A darabnak még azokat a motívumait is ennek a lírai stilizáltságnak a szintjére emelte, amelyek a drámaiság elementálisabb, teátrálisabb érvényesítésére adtak volna lehetőséget. (Papa Gonzales és Rosa Gonzales alakja például határozottan visszafogott: rendező és színész egyaránt ellentáll a teatralitás csábításának, pedig naturalista módon felfogva ezekből a szerepekből roppant hatásos figurákat formálhattak volna.) A rendező az előadás minden elemét a lírai tragédia szempontjából formálta meg. Gondoljunk csak például a zenére. Milyen valószerűtlenül szólt! Mintha valahonnan a mennyből érkezett volna hozzánk, vagy álmunkban hallottuk volna, s így szólt még akkor is, ha éppen valami förtelmes orgiát jelenített meg. S ez — hangsúlyozzuk — nem okozott stílustörést. A színészek közül Demjén Gyöngyvért kell elsőként említenünk. Az egész darab az ő figurája köré épült, az előadás tehát azon fordul meg, sikerül-e a szerepet játszó színésznőnek e túlérzékeny lányt, ezt a remek szerepet hitelesen és sokszínűen megformálnia. Demjén Gyöngyvér most a kevésbé sikerült korábbi próbálkozások után — bebizonyította a szegedi közönségnek, hogy valóban nagyon tehetséges színésznő. Játékának minden mozzanata, nevetése, idegessége, tétovasága, tehetetlensége, szelíd rajongása, mindmind a drámaíró által megrajzolt. figura lényegét ragadta meg és fejezte ki. Alma Winemillerje élő, valóságos ember, az alakítás hiteles és erőteljes, szép és színvonalas színészi munka. Ezzel együtt kell említenünk a produkcióról produkcióra fejlődő Jászai Lászlót. Szerepfelfogása nagyon érdekes. Áz ember azt hinné, ez a figura összeomlik erőteljes teatralitás nélkül. Jászai másképp játszotta. Óvakodott minden látszat-drámaiságtól, s fiatal orvosa mégis erőteljes. A kisebb szerepekben is kimunkált színészi alakításokat láthattunk. Décsy Györgyi Alma anyjának hálás, s Katona András Alma apjának hálátlanabb szerepében jól közvetítették az írói mondanivalót. A másik apa, Pagonyi Nándor, kifejezően tolmácsolta azt a szülői egyoldalúságot, amit a szerep magában foglal. Högye Zsuzsa játékában a stilizáltság egy kissé túlzott: Rosája bálványszerű. Itt több szín, „emberiesség", ha úgy tetszik, „naturalizmus" nem ártott volna. Kátay Endre — ugyancsak visszafogott — Gonzalesében ezt a hiányt nem éreztük. Az alakítás karakterisztikus. Kovács Zsuzsa Nellije fiatalos kedvességével hatott. Bányász Ilona szerepformálása színességével is jól illeszkedett az előadás stílusához. Ifj. Kőműves Sándor villanásnyi szerepéből is karaktert formált. Gregor Józsefnek is csak egykét szó és néhány mozdulat jutott. Amit csinál, mégis hatásos. Csikós Gábor jól "megfelelt a szerep követelményeinek; Szegedi Molnár Géza nem tudott mit kezdeni szerepével; Mezödi Erzsébet Rosemaryje kifejezéstelen. A gyerek John szerepét Rác2 Tibor játszotta. A díszleteket Székely László tervezte. Szürrealista jellegű színpadképe négy színhelyet egyesített s nemcsak a térelrendezés szempontjából, hanem tartalmilag is. Az ellentétes elemek, a díszletek naturalista és stilizált darabjai jól illeszkedtek egymáshoz és hatásosan szolgálták az előadás hangulatát. ÖKRÖS LÁSZLÓ Kedd. 1965. május 25. dh.MAGYAKOKSZAG 5