Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-21 / 118. szám

HÁZAK TÖRTÉNETE Elkészüli a Virág utcai ház, Kiss Imréék fölépítették, bál­ákkor — 1930-ban — még nem voltak utcák, csak ka­róval jelölt városi telkek és hajlékot sóvárgó családok. A Kiss lányok közül Ica ezen az őszön került be a „Bakai"-ba (mai szegedi kenderfonógyár). Olyan szép lápy volt. hogy még az Iri­gyebb természetű, hervadó noszeméJyek is fenségesnek tartották. Egészen elütött a családtól, szépségével, finom modorával, borongós hangu­latával. Engem tisztelt meg — nyolcesztendős fiatalem­ber létemre, — a személye körüli titká'ri teendők ellá­tásával. A.mi nagyjából annyit jelentett, hogy magával vitt a strandra, elmesélte apró kis gondjait. lenézte a kisstílű, buta, ravaszkodó lányokat, fiúkat, Valán ez okból lettem én a "kiválasztott, engem „még nem rontott meg az élet". Egy kora tavaszi délelőttön Iga közölte velem, hogy nem­sokára férjhezmegy. Követi a nővérei példáját, mert hát ez az élet rendje. Vőlegé­nyét így mondta el nekem: „Pillinger Rezső alkalmi munkás, sovány ember, kese hajú, nem dohányzik, nem is iszik". Amikor megláttam életben is, egészen elképed­tem- Ehhez a komoly, fekete, telt szépséghez nem illett ez a cingár ember, akinek egér­szeme mindig gyanúsan ug­rált, amikor beszélt. — Nem hozzád való ez az ember. Küldjed el a fenébe — ajánlottam gyerekésszel. — Kis butuskám — mond­ta nagyon szomorúan —, hét mit remélhet egy gyári lány? Amilyet kap. Csak tisztessé­ges legyen. De nem bizonyult tisztes­ségednek. Egy/év után megszületett a kis Rezső. Továbbra is ott húaódtak meg az apóséknál, Ira kikerült a munkából, a férj sem tudott álláshoz jutni, jóformán semmiféle munkát nem kapott. S a há­zasságot követő második esztendő végén szó nélkül el­tűnt, mint akit a föld nyelt el. Ica várta viasza, hogy majd talán a gyerekszeretet előke­ríti. Egy évig várta. Nem ment többé B strandra, velem is csak kurtán-furcsán be­szélt. Esztendeig a kis Re­zsőt babusgatta, azután már ahhoz sem volt kedve. Nem dolgozott, otthon Ült egész nap. Marólúgot ivott, hogy meghaljon, Az orvosok megmentették, és kiadták az öreg szülőkhöz. Átmentem oda, meglátogattam. Lesová­nyodva, erőtlenül feküdt a pokrócok kőzött, a fenséges lányból szánalmas emberi roncs lett. Nincs értelme az élet­nek, semmi értelme. Látod, nem sikerült meghalni — hörögte, súgta a szavakat ronesolt torkából. Többet nem mentem el lá­togatóba, Ezen az őszön föl­akasztotta magát a padláson. Kissék egyetlen fiúgyere­ke, a Jóska is felnőtt. Mun­ka nélkül. Később már ak­kor sem dolgozott, ha mun­kaalkalom kínálkozott. Egy­/7 SIKltfS JÁNOS = i(Jfkötáméjenkú/M szer egy közismert éjjeli pillangót vitt haza. — Ez a feleségem. Ezután itt lakik — közölte anyjá­val. Kiss néni háttérbe szorult és később már semmi sza­va sem volt saját otthoná­ban. Ha mégis pörlekedni mert a „menyével", Jóska ügy megrázta, hogy majd belehalt. Egy hideg februári hajnalon rendőrök jöttek Jóskáért, megvasalták és el­vitték, mert betörő lett be­lőle. Többé nem látták. 1956-ban kiszökött valame­lyik fegyházból és november elején nagy razziákat ren­deztek a telepen, hogy kéz­rekerítsék, Élethossziglant kapott valamikor, mert agyonverte cellatársét. Mindez gyorsan zajlott ak­kor. Kiss Imréné nem bírta ej sorsának terhét; megzava­rodott, Egy ideig kezelték, azután visszaengedték a te­lepre. Egy óvatlan pillanat­ban kötélhez jutott és felkö­tötte magát oda, ahol két esztendeje a lánya befejez­te. Kiss Imre magára ma­radt, összerónám, Eladta a házat és elment valahová az öregek otthonába: meghalni. Ú| tulajdonos jött a Virág utcába. Kicsinosította a házat, rendbehozta az ud­vart, s nyugodt, kiegyensú­lyozott életükkel feledtették a környéken az elődök tra­gédiáját. Fiatal házasok vol­tak, a férfi állami alkalma­zásban állt — ami egészen kivételes volt a telepen — jövedelme bőven fedezte lét­fenntartásukat. Berendezték a két szobát a háború előtti években divatos bútorokkal, háló- és kombinált garnitú­rával, szőnyeggel borították a padlót. Takaros, tiszta kis konyhájukban a fiatalasz­szony főzöcskézett, más dol­ga nem volt. A szomszédok­ban áz érdeklődést lassacs­kán enyhe vágyakozás vál­totta föl valami hasonló ki­egyensúlyozott, biztonságos élet iránt. A környék gye­rekserege gondolatban be­lopta magát a szép tiszta szobákba, hogy körülnézzen és fogalmat alkosson az egészségesebb otthonról. Zárkózott emberek voltak az új tulajdonosok. T. György nem szerette, ha fia­tal felesége a szomszédok­kal trafikéi. Ennek az elkü­lönülésnek több oka lehetett: anyagi ós műveltségbeli kü­lönbség, meg a csinos fiatal­asszony féltése, s talán a rangbéli különbség érzékel­tetése is. Jött a háború. A férj a frontra került és közben megszületett a gyerek. Az asszonyt az első Időben le­foglalta a gyereknevelés, be­töltötte érzelmi világát. Ké­sőbb azonban egyre kínzób­bá vált a magány; az örö­kös egyedüllét megtörte a gőgös elzárkózást. S a hábo­rú végén a riadt hónapok fölzaklattak minden nyugal­mat: „Jajj megjön-e a fér­jem?" Másnap újra: „Él-e vagy meghalt?" S azután mindig: „Miből tartom fenn a gyerekeket, mindenemet eladok." Az idillikusnak in­Megérkezett a művelődési autó Délután, mikor a gyere­kek már hazatértek az is­kolából, megérkezett a mű­velődési autó a Petróczi is­kolába. Néptelen volt ez a párháznyi tanyaközpont. László Mihályné tanítónő, a könyvszeretet helyi magve­tője, várta a vendégeket, akik kissé felfrissítik a mű­velődés-szórakozás szűkös tanyai forrásait. Az újonnan érkezett köny­veket elrendezték a tante­rem asztalán, Nagy Zoltán járási könyvtáros meg­szemlélte a könyvállományt. A tanyalakók hamarosan beköszöntek az iskolába. Gyermekek és felnőttek ku­tattak a könyvek között: va­jon melyik a legérdemesebb barátságukra. Aztán, mikor ki-ki eldöntötte, melyik re­gényt vagy szakkönyvet vá­lasztja. Fodor István járási művelődési felügyelő igen érdekes előadást tartott a föld mélyének mozgásáról, a földrengések okairól ós természetéről. Mindezt egy­szerű ábrákkal, rajzokkal szemléltette. Beesteledett. Míg bent a tudomány szavára figyeltek az emberek, kint Huszka Sándor, a művelődési autó sofőrje szórakozási „cseme­gét" készített elő, Bekap­csolta a villanyáramot fej­lesztő aggregátort, hogy elő­adás után nyomban film­vetítéssel jutalmazza a ki­lométereket gyalogoló 50— 60 tanyai lakó fáradtságát. Szellemes, vidám angol fil­met, a Vasszűz-et vetítették a tanteremben. Emlékezetes estet szerzett a járási művelődési autó az öttömös községhez tartozó tanyai Iskola környékén la­kó gyeim ekek nek és felnőt­teknek. Felfrissülve, jó han­gulatban tértek haza. dult és látszott életet fölbo­rította a rideg valóság. Ilyenkor a férj-feleség legnagyobb próbája jelent­kezik, amelyből megerősöd­ve, megtisztultan kerülnek ki a házastársak, vagy pe­dig fölbomlik ez a kötelék. Ez a próbatétel itt a föl­bomlást hozta. „Igazán és őszintén úgy sem szerettük egymást sohasem" — m<mdt3 az asszony később, amikor már külön éltek. Ha ez igaz, ak­kor a széjjelhullás nem is olyan természetellenes, a józan gondolkodásúak kö­zött. Azóta a kisgyerekből legényember lett, de a ház a háború után két-három évvel új tulajdonos birto­kába került. Nem maradt más az üres szobákban, csak egy szépen induló élet szo­morú végének felejtésre va­ló emléke. Harmadik tulajdo­nos él most családjával a házban. Csöndes, szorgalmas, földműves emberek. Alig hallik hangos szó a keríté­sek mögül. Az új gazda — ha a közel húsz esztendőre tekintő tulajdonjogot egyál­talán újnak nevezhetjük — nem tud semmit sem az elő­ző húsz esztendőről, mert a falak némák. Beszédes az ember, de egy részük a gye­v| temetőben porlad, az élők meg nem szólnak, életüknek nagy balsorsát még önma­guk előtt sem merik tisz­tázni. Ugye a házaknak van tör­ténete? Igaz nem minden történet ilyen kegyetlen. Itt a telepen két részre osztha­tó történet: az elsőben az embereknek nem volt élet­fogódzójuk. Nem volt ments­váruk, védelmezőjük. A sors játékszereként éltek, emel­kedtek, hullottak az élet al­jára, rosszabbik esetben döbbenetes tragédiák örvé­nyébe, amelyből legször­nyűbb volt itt is: a háború. A második rész a kiegyen­súlyozottabb élet története. A sors szeszélyein jobban uralkodik a közösség, mint az egyes ember. S van éjet­kapaszkodó, lehet hova for­dulni segítségért, védelemért, ha eudarabbul kegyetlenke­dik az élet. Kegyetlenkedik az most is; a házak történe­te ma sem tündérmeséket írat, de moot nyugalmasabb, tisztább és emberibb Itt minden. Igen, a házaknak van tör­ténete. És nem is megy ve­szendőbe, hiszen hiteles em­beri sorsok története ez. — Ha megírják, akkor sem megy veszendőbe — mondja apám, az utolsó mondatok után. Értem a célzást. De az nem olyan egyszerű vállal­kozás. A régi történelem el­merült az idő végtelenjében, Korát mér akkor megírták sokan, amikor még létezett az az életforma. Móricz Zsigmond elesettjei, Gelléri Andor Endre nyomorúságos proletárjai, csak lakótelepü­ket tekintve voltak mások; sorsukat tekintve Ilyenek voltak, mint az itteniek. — Nem ismerem olyan jól a mai telepet, hogy a másik feléről is hiteles kró­nikát mondjak. — Ez baj. Csak a kettő együtt ad egészet, — Természetesen. Egészen más a mai életszemlélet, életérzés, mint régen. — Hagyjuk a témát, mert ez nem csak elhatározáson múlik. (Következik: Ml a végeredmény?) Több figyelmet a csaiádi eseményeílE korszerű rendezésére A szegedi városi tanács igazgatási osztályán tegnap, csütörtökön c családi esemé­nyek korszerű megtartásá­nak kérdéseiről tanácskoz­tak. Ezen részt vettek a vá­rosi pártbizottság, a városi tanács, a kerületi tanácsok igazgatási és jogi bizottsága családi eseményeket elősegí­tő albizottsága, a szakszer­vezet, a városgazdálkodási vállalat, a városi és a kerü­leti anyakönyvi hivatalok, a társadalmi és tömegszerve­zetek — képviselői. A témáról dr. Varga Já­nos, a városi tanács igazga­tási osztályának vezetője tartott előadást. Egyebek között hangoztatta, hogy Sze­geden is honos már és fej­lődik a családi események­nél — házasságkötésnél, névadásnál, temetésnél —az egyházi szertartás nélküli forma. Az üzemek, intézmé­nyek, vállalatok vezetőinek, a társadalmi- és tömegszer­vezeteknek azonban — és erre is rámutattak a felszó­lalók — több figyelmet kell fordítaniuk a dolgozók csa­ládi eseményeire, s rendezé­sükhöz valóban támogatást, segítséget kell adniuk. A dolgozókkal való törődésnek ilyen vonatkozásban is és általánosan kell megnyilvá­nulnia. A hozzászólók észrevétele­ket tettek. Ezek alapján a tanácskozás megállapította, hogy szélesíteni kell a csa­ládi események korszerű rendezéséhez nyújtott közre­működést minden üzem, vál­lalat. intézmény vezetőinek, társadalmi és tömegszerve­zeteinek. Helyes is és szük­séges ls, hogy a párt-szerve­zetek a maguk eszközeivel továbbra is hozzájáruljanak a segítségnyújtás kiterjesz­téséhez. Helytelen, hogy a családok életének fontos eseményei iránt sok még a közömbösség, ami pedig ide­gen szocialista államunktól. Nagyon fontos, hogy a korszerű házasságkötéshez, névadáshoz, továbbá a te­metések alkalmával mindig biztosítsuk a megfelelő, illő keretet. A családi esemé­nyek korszerű megrendezé­sének feltételeiben is van előrelépés. A városi tanács hattagú kamarakórusa há­zasságkötéseknél, névadá­soknál, temetéseknél térítés Több támogatást, törődést Központi házasságkötő termet nélkül áll minden család rendelkezésére. A II. kerü­leti és a III. kerületi tanács házasságkötő terme hosszabb idő óta már elfogadható stb. A helyzet azonban az, hogy a tárgyi feltételek többnyire nem kielégítöek a névadá­soknál, házasságkötéseknél, temetéseknél. Például az I. kerületi tanács házasságkö­tő-terme egyáltalán nem fe­lel meg a követelmények­nek, hangulatrontó. Nagyon hiányzik Szegeden egy való­ban szép, jól felszerelt és a fontos családi eseményhez méltó központi házasság­kötő-terem. A város vezetése a prob­lémákat ismeri, keresi is a megoldást. Indokolt viszont a sürgetés: a tanács, az ál­lamhatalom helyi szerva konkrétan, határozottan in­tézkedjék, illetve találjon megoldást a családi esemé­nyek rendezése tárgyi felté­teleinek gazdagítására. An­nál is inkább, mert évek óta húzódik — objektív éa szubjektív okok miatt — a központi házasságkötő-terem megvalósítása. Az első Tennessee Williams­darab Szegeden Holnap lesz a Nyár és füst premierje Elérkezett az évad utolsó prózai bemutatója ls. Má­jus 22-én, szombaton Ten­nessee Williams Nyár és fűst című drámája kerül be­mutatásra. A darabról, an­nak sajátos rendezői és szí­nészi problémáiról beszél­gettünk Bozóky István fő­rendezővel. — Ez lesz Szegeden az első Tennessee Williams-be­mutató. Miért éppen erre a darabra esett a színház választása? — Igaz, vannak Williams­nek érettebb, izgalmasabb, s talán látványosabb drámái is, Hogy a választásunk mégis erre a korai művére esett, annak nemcsak az az oka, hogy egy, még nálunk csak Pécsett játszott újdon­sággal lepjük meg a közön­séget, hanem az, hogy Wil­Uamsnek ebben a művében érződik legtisztábban, leg­embertbben az intellektus és az ösztönök összefonódá­sa. — A darab női főszerep­lőjének, Alma Winemiller­nek — folytatja tovább a rendező — minden tökéle­tessége, tisztasága ellenére el kell buknia, mert kör­nyezetének helytelen irányí­tása, s a maga túlérzékeny­sége miatt képtelen az élei! valóságának elfogadására, az ahhoz való alkalmazko­dásra. — Hogy Williams drámá­it rendezni nem tartozik a legegyszerűbb feladatok kö­zé. " mindannyian tudjuk. Véleménye szerint mi az, ami problematikussá, nehéz­zé teszi a darab alakjainak megformálását? — Elsősorban talán az alakok összetett, bonyo­lult volta," s ennek az ér­zékeltetése az, ami egy igen letisztult, egyszerű és ugyanakkor nagyonis tuda­tos játékot követel a szí­nésztől. Ami persze nem könnyű dolog. — Nem okoz-e gondot a rendezőnek, hogy aktuális­sá, igazán maivá tegye ezt a század elején játszódó da­rabot? — Egyáltalán nem. Hiszen Williams ízig-vérig mai szerző, aki akármilyen kor­ba helyezi hőseit, akármi­ről beszél, mindig a ma em­berének nyelvén és a ma emberéhez szól. Reméljük, igazán az ő szavát sikerül! tolmácsolnunk a szombati bemutatón is. N. K. A puli mögött... Kétszer nyerték el a szocialista brigád címet - Kiváló Bolt oklevél Aki lekicsinylően nyilat­kozik a mai fiatalokról, az menjen el például a Szegedi Élelmiszerkereskedelmi Vál­lalat Kossuth Lajos sugár­úton működő két tanboltjá­ba. A 12-es és a 120-asba. Előbbi hagyományos, utóbbi pedig önkiszolgáló módszer­rel működik. Példás rend — 1961-ben alakítottuk át a boltot tanbolttá — mond­ja a 12-es áruda vezetője, Király József. — Sok régi vásárlónk, amikor ezt meg­hallotta, fel volt háborodva, s azt mondta, no akkor má­sik boltot kell keresnie, mert milyen kiszolgálás le­het ott, ahol csupa tanuló dolgozik. A tanboltban most is pél­dás a rend, s az áruk ízlé­ses összhangja fogadja a be­lépőket. A fehér szalagos kislányok kedvesen kérde­zik: — Tessék parancsolni... Miután a vevő elmondja a kívánságát, még felhívják a figyelmét több fontos Kőműves, ács, tetőfedő, asztalos szakmunkásokat és segédmunkásokat alkalmaz a Pin­cegazdaság szöregi, pusztamérgesi, kisteleki munka­helyekre, lakatosokat karbantartásra. Jelentkezés a pincészeteknél és Szegeden, Tábor utca 3. x 120 975 árucikkre, nem felejtett-e el valamit, nincs-e még va­lamire szüksége. Rend, tisztaság van a pul­tok mögött, a a raktárak­ban is. Nagy forgalom — Nem akarom dicsérő jelzővel illetni a fiatalokat, hiszen elég, ha a puszta té­nyekre szorítkozom — mond­ja Piros Lászlónó, a Sze­gedi Élelmiszerkereskedelml Vállalat személyzeti osztá­lyának vezetője. — A 12-es árudéban most, május else­jével' másodszor nyerték el a fiatalok a szocialista bri­gád címet, Két brigádban dolgoznak, egymással verse­nyezve, s mindkettőjük egy­formán elérte ezt a kitűn­tető címet. Sőt, a központi ünnepségen átadták a bolt dolgozóinak a „Kiváló bolt" oklevelet. Rendkívül lelke­sek a fiatalok és Király Jó­zsef vezetésével minden újat felkarolnak. Jó a bolt ellátása is, bő­ségesen kapható itt friss zöldségáru, felvágott, tejter­mék, pék- és cukrászsüte­mény. A lelkes munka meg­hozza az eredményt: né­hány évvel ezelőtt havonta mintegy 450 ezer forint ér­tékű árut adtak el, jelenleg már 600—700 ezer forintér­téket forgalmaznak. A lelkes társaságban né­ha „szomorúság" Is akad: a legutóbbi iparitanuló verse­nyen a boltban dolgozó egyik kislány. Dobó Erzsike olyan jó eredményt ért el. hogy soronkívül felszabadí­tották, s elkerült a boltból. Mutasd a panaszkönyvet! Itt meg lehet nézni a pa­naszkönyvet. A vásárlóig csupa dicséretet írtak, elis­merően nyilatkoztak a fia­talokról. A jó boltvezetésért, a fia­talokkal való megfeleld foglalkozásért a bolt veze­tője, Király József ls el4 nyerte egyszer a Belkeres­kedelem kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést. Most legutóbb pedig a Kiváló dolgozó oklevelet. Hasonló eredményekről számolhat­nak be Turzó Ferenc és Bauda Istvánné is, a bolt „idősebb" dolgozói. Nem egyedülálló A 12-es tanbolt példája nem egyedülálló, mert ha­sonlóan két szocialista bri­gád dolgozik a 120-as Kos­suth Lajos sugárúti önki­szolgáló boltban is. A vállalat a rendszeres, jó foglalkozás mellett jutalom­mal is honorálja lelkes munkájukat. Most példáui Debrecenbe készülnek a vál­lalat legjobb fiataljai — köztük számosan a két tan­boltból — többnapos kirán­dulásra, tapasztalatcserére. S ezt a gondoskodást a ha­zatérés után biztosan még jobb munkával hálálják majd meg, a vásárlók örö­mére. H. M. Fentek, 1965. május 2L DÉL-MAGYARORSZÁG 5 é ér

Next

/
Oldalképek
Tartalom