Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-15 / 113. szám

BRÓKUSZ /J SIKLŐS JÁNCS » Nem is illik már ez az ishogy a témánál kolás csúfolódás Kokovecz János, hét gyermekes család- kérdezem, apára. Azt sem tudom meg- legyünk, fejteni, hogy mit jelenthet — Haza került a fiam, ez, pedig valamilyen egyéni amelyik az első házasságom— fizikai, vagy szellemi tulajdonsághoz fűződő jelentése volt. ból való — Örülök, hogy ez is megoldódott. — Közülük három már a saját lábán jár. Okos gyerekek. Valóban szik fakó, or Érthető, hogy nem említi, mert Sz. G. a családja életét is tönkretette. Nagyobb fiának az ipari mesterség tanulása helyett nagyobb kereset után kellett néznie, hogy a kisebbeknek legyen kenyerük. A hamis pénzen a szerzett bútor, szőnyeg azjó óta már nem ekesítik az új szobákat. szakmára terül. fölmeleg- Üjra csak a eWedt hangja, relődik a beszélgetés. Brótendők. — Iszok — Azóta Brókuszt már úgy megcsapkodta a sors, hogv eltűnt fizimiskájáról a gimnazista idők minden vonása. Mély barázdákat nyomott arcába, homlokába az élet, Ahanyszor találkoztunk. Bró- . .7 . ma meg az előle való h.aba kusz mindl a ^^dda] kusz szermt mncsen sz*bb IT^u 32 alk°h OB esz" traktált. Évekig tartó küzdel- mesterség a motorszerelésnél, met vívott, hogy a gyerek mert a motor olyan érzémondta egy- hozzá kerüljön. Életrevaló keny, finom szerkezet, akár szer -, mert olyankor nem s^kembert akart nevelni ^ ember ramondta leg. nyomorgat semmi. ^ala^szT® ~ * különbözőbb motor-konEleinte azt hitte, hogy az strukciókat, s nagy jövőt jóalkoholmámor megóvja az ~ Nem val'ok az élettől szakmanak Gverekei élet kémén vségétől de a jó- 8°ka< ~ * mondja elgondol- e szakmának. Gyerekei zanodas még kétségbeejtőb- kozva —•• Szépen fölnevelni közül is szeretne néhányból bé tette a sok gverek nyo- a gyerekeket, ugy. hogy ne valóban kifogástalan szerelöt morúságát, kínlódását. Sok- laknak szükséget. Van mar képezni szór egy keresetlel vékony- televízióm. mosógepem. ka keresettel az ötvenes évek- APámék hazaban lakunk, ben. .. A józanodás \ órái olyan lehangolttá tették kilátástalan soraa miatt, hogy újra csak az alkoholmámor segített. — A sír felé segített volna — mondja most utólag. — Az elvonókúra után olyan lettem, mint régen. — Tudod, hogy mi a legréndben ta'rtorrTazt is, "meg £a®;obb öröm az én életem a kertet is. ben? „ .. .„ . . — öregem, őszintén szólEzutan egy törtenetet me- va nem iuáoaL sel el. Sz. G.-rol szol a tortenet. akit példaként állí- ~ Hat ^ h°Sy az uzemtott eléje az asszony, mert ben a fiatalok hozzám töaz két esztendő alatt úgy "rekednek, nálam akarnak megtollasodott, hogy épített szakmát tanulni. Ilyenkor is, meg aztan berendezte a lakást szép ízléses, új búto- hogy nem hiábe érzem Sejtem én, hogy nemcsak i-okkal. Brókuszt annyira is- 'em. dolgoztam Szép őszinte vallomas ar. elvonókúra segített. A gatta ez a rohamos gyarapomegjavult életkörülmények elás. hogy egyszer megkértöbbet segítettek, mert Bró- dezte Sz. G.-t: kusz — mint motorszerelő — ez. Német filmest — a barátsági Hzfaz&tközi hét keretében icátalálUfizá megkereste a 2800—3000 forintját havonta és ez a családi gondok enyhítésében nem lebecsülendő tényező. — Igaz. Tényleg sokat kerestem, de havonta 250—300 — Kontóm, miből telft nektek mindenre? — Igazgató vagyok öiegem — telelte. Nem is szólok, hallgatok. — Persze te ezt nem érted. Talán untatlak is már. — Ugyan már. fctontegetőztem. Bizonygattam. hogy értem én ezt a szakmai szeretetet és ezt a lelkiállapotot is. Nagy életnyugvásnak tartom, ha Csütörtökön este — a magyar—német barátsági hét jegyében — filmestet rendeztek a József Attila Tudományegyetem Auditórium Maximumában. Dr. Dietrich Löffler, a tudományegyetem Germán Nyelvek és Irodalom int® zetének német lektora üdvözölte a megjelenteket. Bejelentette. hogy három kisfilm vetítésére keiül sor, melyek bepillantást engednek az NDK életébe a kulturális tradíciók ápolása, az ifjúsági politikai-mozgalmi és a gazdasági események tekintetében. Az elsőként levetített rövidfilm Weimart mutatta be, Liszt. Goethe. Schiller. Herder városát, s az 1953ban alakult Műemlékbizottság tevékenységét. A nézők megismerkedhettek a Lisztkultusz számos mozzanatával, Schiller és Goethe életére, munkálkodására vonatkozó dokumentumokkal, reliquiákkal. A sok eredeti kézirat között szerepel Goethe híres forradalmi töltésű versének, a Prometheus nak első változata is. Ismerteti a film a Goethe születésnapja évfordulóján hagyományosan sorra kerülő kerti ünnepségek jeleneteit is. A második film a német ifjúság találkozójának es® ményeit örökítette meg, s a Német Szövetségi Köztársaságból átlátogató fiatalok fogadtatásáról a két német állam fiatalságának barátkozásáról szólt. Bemutatta a találkozó alkalmából rendezett kulturális eseményeket, s a káprázatosan szép demonstráció fölemelő mozzanatait is, melyet a díszpáholyDÓI az NDK vezetői is végignéztek. Walter Ulbricht elvtárssal az élen. A filmest harmadik rövidfilmje a Lipcsei Nemzetközi Vásár eseményeit, az európai és nemzetközi jelentőségűvé nőtt ipari szemle színes mozzanatait szemléltette. Az írótalálkozó célja: a kultúra és a humanizmus védelmében rendezett. 1953. évi párizsi írókongresszus folytatásaképpen szót emelni a békéért, a fasizmus, a uáború és az atomfelfegyverzés ellen. A meghívásnak a világirodalom igen sok nagysága tett eleget, többek között James Aldridge, r.ank Hardy. Solohov, James tíaldwin, André Wurmser, Hans Scherfig, Henri Alleg, M. Angel és Asturiat. Pablo Nevűdet. Magyarországot l'.lyés Gyula, béri Tibor és Király István, Dobozy Imre képviseli. A kis sori ..kullúrcenirunt" Felépült a klssori Alkot- — Filmvetítést. műsoros mány Tszcs központi szék- rendezvényt tartunk majd háza. A kőművesek a belső itt. Televíziót vásárolunk, a pucolást végzik, s előrelát- környék lakói bármikor meghatóan június közepéig elké- nézhetik a műsort — mondta szül a félmillió forint értékű Dobó Antal párttitkár, amiépület. kor az épületet megmutatta. ..Kultúrcenbrum" — e ran- Még egy gépszínt és darálót gos jelzővel tisztelik a tszcs építenek az idén az új magazdái. Van is ebben valami jorban. Az Alkotmány Tszcs igazság, hiszen az irodák dicséretesen gyarapítja közös mellett egy tágas terem is vagyonát. Épületeinek, gépeihelyet kapott. Nemcsak a nek, gyümölcs- és szőlőteleközgyűlések színhelyéül szán- pítéseinek értéke mintegy ni^ fzdfág vezetók ba" kétmillió forint. Ezenkívül a nem a kissori tanyakon (Ásotthalom község) élő em- kasszában egymillió-haromberek művelődésére. százef.er forint készpénz van. — Aztan ilyen sokat fizetnek az igazgatónak? órát dolgoztam, amíg mentő- havonta' a^dré ^^Tt^T^y ™ z..-, — gozo - valaszolta hetyken ismBri muni,.ája jelentőségét Sz. G. Brókusz elhitte ezt a választ, mert Sz. G. nagyon szorgalmas ember hírében állt. Az üzemi munka után szeróval jártam az országot. A lerobbant teherkocsikat állítottam talpra országutakon. Fáradságos munka. — De megérte. Ezer De látom, Brókusz azt tartja, hogy nem értek én ebből semmit. — A fiamat hozzád adom tanulni, ha motorszerelőnek készül — mondom, hogy ezer hibalehetőség közül ki- kerteket vállalt felesbe, ku- bizonyítsam, mennyire érke resni és ott megcsinálni hacsak lehet, hogy mehessen útjára az autó... Szóval szép munka ez. — Elkerültél onnan? — A műhelyben vagyok. Majdnem bemószeroltak a főnökségnél, hogy én boréri javítok. Tudod, ha megkínáltak, megittam. Elmúlt. Segítettek neki a kollegái, főnökei, barátai. Őszintén segítettek, hógy a sáros egyik legképzettebb motorszerelőjét, hét gyerek apját, megmentsék a széjjelhullástól. — Derék mondhatom. koricatörést részibe, megfő- tem amit mond. gott minden adandó alkal- — Hozhatod. Föltéve, ha mi munkát, hogy öttagú csa- az AKÖV felveszi, ládját minél jobb körűim® _ Remélem. Protekció nyek közé juttassa. Később nélkül is felveszik, azonban kiderült, hogy Sz. — Nem biztos. Ezt a szakG. soha nem volt igazgató, mát nagyon szeretik, a gyeAz igazgatókat sokkal szer® rekek. nyebben fizetik, az viszont _ De ha te akkorra nyugigaz volt, hogy Sz. G. az 5—6 ezrest „összehordta" havonta. De most törleszti valamelyik fegyházban. — Lopott? — Nem tudom, de valami ilyesmi történhetett... Hallod azóta az asszony soha díjba mész. nem is próbálkozom. — Van még húsz évem. Elköszönünk egymástól. Brókusz tempósan lépdel lefelé a rámpáról a telepi szociális otthon előtt. Megy A délibáb nyomában A sokszínű és formájú s hidegbe hajlóan hűvös a francia, svéd. svájci, nemet levegő. A bitumenes út stb. autóbuszok után eredt mindkét oldalán bíbictocsoa napokban a hazai újság- gós legelő köt össze beníróknak egy népes csoportja, nünket a horizont pereméhogy széttekintsen a horto- vei. amely 70—80 kilométerbágyi síkságon. Vajon „mit esznek" ezen a nagy semmin. amelyből alig lát valamit a íényképezőgép lencséje. s amelyet vászonra festeni is talán csak Tornyai re is lehet tőlünk. Kisebbnagyobb juhíalkák legelésznek, válogatják a sziken sarjadt sovány fűfélék javát. A pásztor fázósan bandukol a nyáj után. s a pulik is a János tudott volna? A ker- nyargalászásban próbálnak désre kézenfekvő a válasz: kimelegedni Szétszórtan vonzza őket a puszta ro- egy-egy gazdasagi épület, emberek, aa nem emlm> hogy fá^íyer, « házához, amely már módon gyarapszik Megelég— A család hogy van? — szik a mienkkel. az övé. (Következik: Tizenhét éve j mantikája, a hallott vagy a leporellókból olvasott egyéb „izgalom". De ugyan mit látnak a valóságban, mi az. ami tartósan megragad bennük egy ilyen úti-ól? A pásztor fázósan bandukol Iparkodnak a kerekek, mégis jó félórát tart Debrecenből az út. Átszaladva a Keleti Főcsatorna bogárhátú hídján, hamarosan kitárulkozik a híres magyar Hortobágy, a mi nagy idejuhhodály, akol. kútgém töri meg az egyhangúan lapos tájat. A Hortobágyi Állami Gazdaságnak összesen 56 ezer birkája járja a pusztát. Évente 2 ezer máéra járás — lóháton. Ha esik az eső, csurgóra állítják a jellegzetes csikóskalapot. a szűr meg olyan természetű, hogy minél több víz éri. annál keményebb, vízhatlanabb. A csikósok időmilliomosok, ráérnek a lovukat idomítani. Egyikük olyan produkciókat végeztetett tiszteletünkre a pejkójával, hogy bármelyik cirkuszban tapsot kapott volna. Jelentós nóniusztenyészete van a gazdaságnak. A 860 darai ot számláló állományból rendszeresen exportálnak törzskönyvezett lovakat, ami jelentós devizát hoz az államnak. A törzstelep istállója elé kivezettek mutatóba •zsa gyapjút nyírnak róluk, s vgy fekete es egy pej nóniez a kincs megéri a terelg® usz niént. amelyek állítóag tést pirkadattól napalkor.vadtig. A gazdaság több mint 3 ezer darabot számláló szarvasmarha-állományának egy részével is találkoztunk. Vagy 200 ráérős tehén s® tált fel az úttestre és bá, t - i• - j , - •• i mészkodott az autókonvojra, genforgalrm érdekességünk. Sokój kellett né öt kilo_ Igaz. délibáb kisebb meny- mét sebességgel laviroznyisegben sem kapható. nunk ^^ között de ha mert makacs, sűrű szel fuj. arra gondoJlunk. hogy az azt mondja, hogy rém fontos beszélnivalója van velem, üzleti ügyben, hol tárgyalhatnánk. Bevezettem a lakásba és mivel rukkol ki, mivel nem, azzal, hogy rám mutat és kijelenti: „Uram. r.e is tagadja, ön annak a bizonyos államnak a kémje". Látod, kis szöszi miaucica, -hiába m® resztesz rám olyan izgatott szemeket, az a bizonyos f® — A következőkben afféle ingajárattá váltam London és ama kis ország között. A kecskeszakállas sírt örömében, olyan pompás értesüléseket kapott, mert. hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, amerikai összekötöm ellátott a legpompásabb értesülésekkel Angliáról, bizisten többet tudott, mint Őfelsége Ellenzékének Vezére. De gvelmezettség és önkontroll, amely egv gyakorlott kém- sírhatott is örömében a svambrán, mert valahogy már nek szinte második tulajdonságává válik, még most sem neveznem kell az országot, legyen Svambránia, ugyanis engedi, különbeni abszolút bizalmas perceimben, hogy egyik kitüntetést a másik után függesztették a mellére, kimondjam az ország nevét. Rémület fogott el, mondtam sőt nyilvános címeit is kiegészítették a Titkosszolgálat Főis. hogy uram. a hasam fáj, mire rám szólt, hogy marad- n;>ke titkos címmel. Nem. drága buta, de szép bogaram, jak nyugodtam. íme. ezt vegyem be, és szivarzsebéből tévedsz, nem az elmondottak csupán, amik vagyonom egy tablettát emelt ki. Megijedtem, hogy méreg és mond- eredetére fényt vethetnek. Nem. nem és háromszor is nem. tam, nem veszem bt, mire sátáni kacajra fakadt, elővett Éppen háromszor, ugyanis a továbbiakban Nyugat-Németegy mós'kat és mondta, hogy a tetszés szerinti példányt országnak, Franciaországnak és Dél-Vietnamnak is kémje lettem, mégpedig kedves amerikai barátom jóvoltából, aki készséggel közvetített ezeknek az országoknak kémügynökségéhez is. pusztán azzal a kikötéssel, hegy t. nekik csak azt a hírt adom tovább Svambrániáról, amit ő előzőleg jóváhagy, 2. mindazt továbbadom, amit ő javasol, ha nem is igaz. így kerültem kapcsoltba Herr Lübbeckéved, M. Dentissel és Van Chou Khu-val. Jelzem nagvon kellett vigyáznom, hogy .ne keverjem össze a titkos tintákat. sőt a fényképeket sean, mert a németek pontfényképezőgépet adtak, szellemesen árnyékszéket ábrázoló hamutartónak álcázva, a dél-vietnamiak pedig 6x4 méretű felvételeket készítő gépet, amelyet úgy álcáztak, mintha 14x8-as fotókat készítene. Milyen fárasztó is volt ugyanazt a kabinetet háromszor fényképeznem és ugyancsak háromszor vendéglátóm szeretőjének titkos arcképét, nem is szólva a miniszterelnöki levélpapír felzetéről. Milyen fárasztó — de egyúttal milyen jövedelmező! — Ám most letelt az időm, kedves bocibo'/aram, eljött a búcsúcsók pillanata. A tanulság: nincs kifizetődőbb dolog, mint egy onszág egyetlen kémjének lenni, mert nemzetközileg is minden kritikát kibírnak. Májustól — őszig csúcsforgalom A híres hortobágyi csarda fehérre meszelt masszív épület a sokat megénekelt, megfestett kilenclyukú híd tövében. Olyan, mint egy tekintélyes sarokház, csakhogy itt nincsenek utcák. ---,- , . -T ,, amelyekhez viszonyítani leegész tehenállomanv 3 mii- hetne Május hónap már •o liter tejet ad évről évre csúcsforgalmat jelent, ami kozfogyasztasra, majdnem ta,.t ö őszig Bámulatos> ugy tiszteltük ezeket a j® nlilyen sokan jol érzik maszagokat, mintha szentek let- g,)kat ebben a tanyai egytek volna. (Talán Indiaban szej.űséggei, de kétségkívül is a tej miatt tisztelik szent- praktikusan és higiénikusán ként a teheneket?) A toag- berendezett .csárdában", ronomus raadásul azt is ko- Nem csárda ez már tulaj_ zölte. hogy az evi marha- donképpen h a pénzes hus-beszolgaltatasuk mégha- nyugati vendégek annak ls ladja a 6 ezer mázsát. Per- látják: a karmentő csak sze a marha, s pláne a ló imitació a búboskemence igényesebb a birkánál ezen affél« díszítőelem, az aszkozel 9 ezer holdon takar- ta)ra tett gy^g fölött o veszi be. neki ugyanis állandó gyomorhurutja van. ez nálunk szakmai betegség, ugyanis ő is kém. csak amerikai. Miután lenyeltük a tablettákat, felszólított, hogy dolgozzak nekik is. „Hazám ellen nem kémkedek" — válaszoltam dölyfösen, és igaz is. mert az amerikaiak ravaszok, azok nem elégedtek volna meg lapkivonatokkai és a vevőkörömmel. Erre ismét sátáni kacajra fakadt — jelzem ez neki valami személyi specialitása lehetett, mert ilyen nevetésre később se tanítottak be soha —, és mondta, hová is gondolok, Angliában van nekik annyi kémjük, nünt a nyű. én abban a bizonyos kis országban kémkedjek, azzal már megvannak a legmagasabb szintű kapcsolataim. — Na de uram — válaszoltam én kérdéssel —, ebből a jövedelemből hogyan juthatok én az adatszerzés színhelyére? — Mire ő ismét kacagott és közölte, hogy ajánlatának elfogadása esetén felvásárolja a környékem tíz főszerüzletét, nekem meg nyitnak egy fűszeráruházat, megfelelő szakszemélyzettel, hogy a napi munkától tehermentesítsenek. Ez már csak azért is szükséges, hogy mánygabonát, zömmel langósokat is termel daság. A legközelebbi fa egy óra lóháton a kecskeszakállas ne fogjon gyanút, mért utazgatok oda akkor az ember eme orczág "egyetlen szakértőjévé válik és olyan sokat. Meggazdagodtam és kész, van ilyen a szabad világban. A tenyerébe csaptam, mire úgy megrázta, hogy újabb tablettát kellett kérnem tőle, továbbá adott egy rágógumit és ezzel mintegy tiszteletbeli amerikaivá avatott. Maga is rágcsált, miközben orvosi táskájából miniatürizált rádióadót, titkos tintát, chiffrekulcsokat, pikáns levelezőlapnak álcázott fényképezőgépet és néhány köteg bankjegyet warázsoH elő* nagyra nő becse a nemzetközi kémpiacon. Nos, mit szólsz hozzá? — Azt, hogy tévedsz, drága bikabogaram — válaszolta a nő, táskájából gyöngyházberakású revolverecskét húzva ki. — Svambrániának már két kémje van. Én vagyok a második. Te csak az első — voltál. Mondta, K meghúzta a ravaszt pil~ a villanyfény, s a kiszolgágaz" lás szinte európai színvo| nalú. Kellemesen eltelt egy-két óra a zamatos birkapaprikás utáni borozgatás, beszélgetés közben. Szó esett a HorFelkutattunk egy ménest tobágv múltjáról, de főleg a is a sziktenger mélyén. Ad- jelenéről. „Á delibáb délidig csavarogtunk, kerülget- bábnak maradni nem akar tük a talaj vizenyős részeit, már" — irta egykor Ady míg végre megpillantottuk a Endre, s már akkor is nahamisítallan csikóséletet. A gyon igaza volt. Hát még lovak, mihelyt észrevették ma! Repülőgépekkel vetik az autós jövevényeket, ma- itt hatalmas táblákon a gasba kapták a fejüket, rizst, 222 traktor, 22 komma.id egymásra torlódva. 1® bájn és sok-sok más gép s® bogó sörénnyel vágtába gíti a korszerű gazdálkodást, kezdtek. Igen ám. de egy- Huszonnyolc agrármérnök, részt nem szaladhattak le 66 technikus, közel ezer a sevége-sehossza legelőről, szakmunkás és 2000—3000 másrészt a két csikós egy- segédmunkás dolgozik azért, kettőre nyugalmat teremtett hogy ez a tágas pusztaság közöttük. Egyikük elmon- minél több hasznot nyújtson dotta, hogy hajnali négy a népgazdaságnak. Emellett órától késő estig a szabad természetesen nem árt egy ég alatt töltik az időt. L® kis romantika sem. különöhet bármilyen goromba az sen akkor, ha ez hozzájárul időjárás, állni kell a csapá- idegenforgalmunk gyarap® sait, mert nincs hova men- ciásához. ni. A legközelebbi fa is egy F. Vagy István Szombati 1965. májua 15. DUrMAGYARQRSiÁ9 5