Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-15 / 113. szám

Üzemeink megkezdhetik a gyártást Magyarország szállítja a KGST-palota bútorait ás akusztikai berendezéseit Csukás Otto. az Országos Tervhivatal főosztályvezetőhelyettese elmondotta, hogy Moszkvában a 30 emeletes KGST-palota és a szomszédságában szovjet költséggel létesülő 300 személyes szálloda építése jelentősen előrehaladt. Az alapozási munkák mindkét helyen befejeződtek, a KGST-palota építői egy, a szállodaépitők két. emelet magasságban húzták fel eddig a falakat. A KGST titkársága nagyrészt már az előzetes megállapodásokat is megkötötte, amelyek alapján a KGSThez tartozó országok rendes kereskedelmi forgalomban szállítják a palota különféle berendezéseit. Magyarország a többi között a palota földszintjén elhelyezkedő nagy tanácsterem és a kongresszusi terem teljes akusztikai felszerelését szállítja. Azért esett a választás éppen hazánkra, mert a Kreml kongresszusi termében működő magyar gyártmányú akusztikai berendezés is igen jól bevált. Magyarország szállítja az összes dolgozószoba, az előszobák és hallok bútorait —, nagyrészt korszerű csőbútorokat, kivéve a beépített szekrényeket. A magyar ipar készíti a büfészobák teljes berendezését, hűtőpultokkal, eszpresszógépekkel és magyar személyzet tanítja majd be a gépek kezelőit. Mi szállítjuk a hangfelvevő és a tv-készülék® ket, ezenkívül több más berendezési tárgyat is. Tekintve, hogy az említett cikkek szállítására az előzetes megállapodást már aláírták, semmi akadálya annak, hogy üzemeink felkészüljenek és megkezdjék a gyártást. Megállapodás még nem jött létre, de a KGST titkársága kilátásba helyezte, hogy Magyarországtól rendelik meg a palotát díszítő különféle elemeket, a színes üvegeket, kerámialapokat. ezenkívül a művészi szobrokat és műkővázákat is. (MTI) Tavalyi eredmények a tsz-ekben A szövetkezeti gazdasagok — mondotta Király Ernő földművelésügyi miniszterhelyettes pénteken, a közös gazdaságok 1964. évi eredményeinek végső összesítéséről, illetve elemzéséről a Földmű velésü gyi Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón — a közismerten kedvezőtlen időjárású, aszályos 1964. évben is a 2,6 milliárd forintot meghaladó öszszeggel növelték bruttó termelésük értékét, vagyis gyakorlatilag minden szántóegységnyi területükről 309 forinttal nagyobb értéket „hoztak le". Termelőszövetkereteink az 1963. évi 14,5 milliárd forint értékű áru helyett 1964ben 16.1 milliárd forint értékű árut értékesítettek. Az okok között a miniszterh® lyettes kettőre mutatott rá hangsúlyozottan: az állam sokrétű, a termelés színvonalának fejlesztését ösztönző segítésére, valamint az anyagi érdekeltség A gyógyításhoz egyre tóhb vér kell Tanácskozás a térítésmentes véradó-mozgalomról Szegeden tegnap délelőtt a Vöröskereszt megyei szervezete tanácskozást rendezett a társadalmi és tömegszervezetek képviselőivel a térítésmentes véradómozgalom helyzetéről, feladatairól. Búza Imre, a Vöröskereszt megyei titkára elmondotta, hogy a párt-, az állami, a társadalmi és tömegszervezetek segítségének, valamint az egészségügyi szakszolgálat és a vöröskeresztes aktivisták ' munkájának eredményeként i Csongrád megyében egyre , több a véradók száma, s év- | ről évre emelkedik a térítésmentesen adott vér mennyisége Tavaly, a mozgalom eredményeként Csongrád megye a véradásban országosan az elsők között volt. Dr. Gál György, a szegedi véradó állomás vezetője sok példával és vetített képekkel illusztrálta, hogy a gyógyító munkához egyre több vérre van szükség. A megyében működő kórházak havonként általában 30—60 liter vért használnak fel. Szegeden azonban havonként 350—400 liter vérre van szükség. Szólt arról is, hogy például a szíves tüdőkészülék működtetéséhez — segítségével az idén már tíz műtétet végeztek — 6—8 liter vér kell. A gyermekklinika is sok vért igényel, mert például az utóbbi 6—8 év alatt az anya és a csecsemő vércsoportjának különbségéből adódóan mintegy 600 vércserét végeztek. A megyében a szentesi, a makói és a hódmezővásárh® lyi véradó állomás működése teljesen az önkéntes és térítésmentes véradáson alapul. Szegeden tavaly a térítésmentes véradás aránya mintegy 45 százalékos volt. Ez az arány az idén eddig 5 százalékkal javult. A megyében és székhelyén, Szegeden ezután is rendszeresen véradó napokat szerveznek. A véradó-mozgalom — hogy csak néhány példát említsünk — az újszegedi szövőgyárban, a kézisrerszámárugyárban, Pusztaszeren és Pusztamérgesen is példás, főként térítésmentes. A felszólalók — a Hazafias Népfront, a szakszervezet, az MHS, a nötanács stb. képviselői — hangoztatták, hogy a maguk működési területés elősegítik a térítésmentes véradást. A tanácskozáson bejelentették, hogy az idén 10 véradót, illetve a mozgalom legjobb aktivistáját szakszervereti jutalomüdülésben részesítik. elvének széles körű érvényesítésére. Szövetkezeti gazdaságaink közös vagyonanak értéke megközelítette a 45 milliárd forintot, 7,6 milliárd forintnál nagyobb értékkel haladja meg az előző évi szintet. Egy szántóegységre 3212 forint, egy termelőszövetk® zeti tagra 21 920 forint értékű tiszta vagyon jut. A tehermentes tiszta vagyon egy évi gyarapodásának értéke meghaladta a 4,5 milliárd forintot. A legmagasabb személyi Jövedelmeket a rendszeresen dolgozo tagok — a törzsgárda tagjai — érik el. 3413 termelőszövetkezetünk közül az elmúlt évben már 2200 fizetett rendszeresen — 1 vagy 2 havonként előleget, további 700—800 időszakonként juttatta az eddig végzett munka arányában készpénzhez a tagjait, örvendetes, hogy 1963. évi 193 millió forint helyett 1964-ben szövetkereti gazdaságaink 220 millió forintot meghaladó összeget költöttek szociális, kulturális célokra. Mind szélesebb körűen, s mind hatékonyabban gondoskodnak nyugdíjkiegészítéssel és egyéb juttatósokkal — munkából kiöregedett tagjaikról. A kollektív érzés erősödésére utal, hogy az öregek és munkaképtelenek ellátósára még azok a közös gazdaságok is többet áldoztak, amelyekben különböző körülmények folytán csökkent a személyes jövedelem. (MTI) Szót érteni a munkásokkal Az agitáció a ruhagyári kommunisták szemével A Szegedi Ruhagyár üzemi ezt a feltevést. A napilapok, tennivalókat. Tavaly októpárt-végrehajtóbizottsága — képesújságok, a rádió és a berben megállapítottá a ruaz alapszervezetekkel együtt televízió olyan nagy népsz® hagyár vezetősége, hogy 4 — hosszabb idő óta diisére- rűséget vívott ki az utóbbi millió forint a tervlemaratesen keresi az agitáció leg- években, hogy szinte senki dás, amit év végére feltétlecélravezetőbb módszereit. A nem kíváncsi arra, mit nül meg kell szüntetni. Igen gazdasági vezetőség igényli mond a gyári faliújság. ám, de ez csak vágyálom a is a párt-alapszervezetek tá- A gyakorlat már régen munkások részvétele nélkül. háttérbe szorította a csopor- Valamit tenni kellett. A tos újságolvasást is. Amikor kommunisták személyesen még divatozott, akkor is felkerestek mindenkit és több volt benne a törmali- nemcsak a gyár nagy gondtás, mint a tartalom, az ját adták elő, hanem tanáutóbbi években azonban tel- csokat kértek. A közvélejékoztatja a „legkényesebb" jesen értelmetlenné vált. A mény egységesen válaszolt: kérdésekről is a pártbizott- kommunisták azt tapasztal- neki kell gyürkőzni és dolságot. az pedig utána, mind ták, hogy ha valaki hallott, gozni. Ennek eredményeként mogatását, amely különösen szükséges egy-egy nehezebb probléma megoldása idején A termelési agitáció sikeréhez úgy járul hozzá az igazgatóság, hogy részletesen táa négy alapszervezetet. vagy olvasott valami érdeke- december végére megszűnt a PORCOLR N/«« 'L set, arról láncreakció-szerű lemaradás. A 12—17-es szar erceit uiuil eumassah gyorsasággal tudomást sze- lag dolgozói a termelékenyreztek a többiek is. Amikor ség növelésében is kiválóak a gyárról ír valamelyik lap, lettek, ami szintén a szemévagy más jelentős cikket lyes beszélgetéseknek kötartalmaz, úgy szétkapkodják szönhető elsősorban. Idén Sokat vitatkoztak már arról a kommunisták, hogy a gyárban melyik agitációs forma bizonyult életképesebbnek. Néhányan a szem- a kitűzött pluszpéldányokat április végén olyan sürgős léltetés, a faliújságosdi mellett álltak ki, mondván, hogy „nem terheljük vele az embereket, akkor olvassák, amikor kedvük tartja". Az élet azonban — mondják a ruhagyáriak — nem igazolta A névr amely kötelez A munkabrigádok műszaki patronálását vállalta a Pattantyús brigád 'A Magyar Kábelművek gálják az egyes technológiai Szegedi gyáregységében mű- folyamatokat, s ahol kell, Szakiakból álló szocialista javaslatokat dolgoznak ki, címért küzdő brigád ala- intézkedéseket foganatosítakult a közelmúltban. Célki- nak. Ugyancsak feladatuktűzéseiket fémjelzi, hogy a nak tekintik az újítási mozkiváló tudós, a híres Pat- galom fellendítését és az tantyús professzor nevét vá- újítók konkrét segítését, lasztották. A szép kezdeményezést Varró György most már még szebbé teszi, hogy a műszakiak, mint brigád is példamutatóan akarnak dolgozni, élni. A 28 brigádv® mondja, hogy fő törekvésük zető már tudja, hogy bárb jelenlegi 28 munkabrigád milyen problémájukkal felműszaki patronálása. A ter- kereshetik a szocialista címelékenység és gazdaságos- mért küzdő Pattantyús-britág szempontjából felülvizs- gád bármely tagját. toemcsak a műanyagrészleget irányítja: ő a vezető a pattantyús-brigádban is. Elis, mint a cukrot, s percek alatt elolvassák. Nem pártolják a ruhagyári elvtársak a hangosanbeszélőt sem. Politikai munka naponta Ha ez sem jó, meg az sem jó, mi lesz akkor az agitációval? Talán úgy döntöttek a ruhagyárban, hogy nincs rá szükség? Szó sincs róla. A kommunisták ezt vallják: megrendelést kapott exportra a gyár, hogy a vezetőség is úgy volt vele: ezt lehetetlen teljesíteni. Az árut május 4-re mégis leszállították, mert a kommunisták szót tudtak érteni a dolgozók tömegeivel. Sző és tett. Sok szó esik a gyárban a egyetlen nap sem múlhat el „minden kommunista legyen politikai munka nélkül, an- agitátor" problémájáról is. nál is inkább, mert erre leg- A gyakorlat azt mutatja, több munkás igényt is tart. hogy a párttagok túlnyomó Jól tájékozottak akarnak többsége szinte képtelen ellenni minden kérdésben, s menni bármilyen visszás j® a párttagok kötelességüknek lenség mellett, fellép a feis érzik a jogos igény kielé- gyelmezetlenség, a gondatgítését. De nem akárhogyan, lanság, a téves nézetek stb. hanem a legjobban bevált és kedvelt módszerrel. Ez ellen. De nem mindenki ilyen. Akadnak olyanok is, pedig o személyes, esetleg a akiknek „nincs szótehetsékisebb csoportos beszélgetés, amikor nemcsak egyetértésgük". ezért agitáció helyett inkább pluszmunkák vállaláre, hanem ellenvetésekre, az- sával bizonyítják kommunisaz gondolatcserére is van alkalom. Példák tanúsítják, mennyire fontos, hogy az emberek megértsék és személyes ügyüknek tekintsék a fontos ta mivoltukat. A lényeg szerintük az, hogy a kommunisták szavai és tettei fedjék egymást, és amit ők akarnak, azt akarja az üzem egész közössége is. Terhek a mérlegen A

nnak idején, amikor elkezdődtek a viták a tanulok és a tanárok túlterheléséről, sokan azt hitték, ezt a dolgot gyorsan el lehet intézni, meg lehet oldani. Megjelenik majd egy-két cikk, követi néhány intézkedés, s a túlterhelés problémáját végleg le lehet venni a napirendről. Aztán kiderült, hogy ez az elképzelés megalapozatlan, a kérdés nem ilyen egyszerű. Mint minden a világon, az iskola is változik, fejlődik, s a túlterhelés elleni küzdelem csak úgy lehet eredménye*, ha ezeket a változásokat nyomon követik, figyelemmel kísérik, szemmel tartják, állandóan vizsgálják, hogy a körülmények változása milyen új terheket rak a diákok vagy a tanárok vállaira. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a fejlődés szükségszerű velejárója a terhek növekedése. Ellenkezőleg. A változások egyrésze más irányban hatott: jelentősen csökkentette a tanulók és tanárok munkáját Elég arra gondolni például, milyen jótékony következményekkel járt az iskolai munka bürokratikus vonásai elleni küzdelem, a felesleges jelentések és statisztikák szinte már nagyüzemi „gyártásának" megszüntetése. Bizonyos változások viszont kétségtelenül növelték a terheket. Az utóbbi években például rendkívül magas, negyvenes létszámú osztályok alakultak ki az iskolákban. Világos, hogy ez megnövelte a tanárok munkáját. Mást ne mondjunk, a javítandó írásbeli munkák, dolgozatok száma jelentősen emelkedett. Erre a munkára a jelenlegi körülmények között tehát jóval több időt kell fordítani a pe dagógtisoknak, mint a korábbi esztendőkben. Tulajdonképpen hasonló következményekkel jár a modern technikai eszközök egy részének iskolai alkalmazása is. Ne értsük félre: ezekre .az eszközökre nagy szükség van. Eredményesebbé, hatékonyabbá, gyorsabbé teszik az oktaitást. De azért nem szabad elhallgatnunk, hogy alkalmazásuk bizonyos újszerű problémákat vet fel A Szegedi Tanárképző Főiskola orosz tanszékén például nemrég üzembe helyezték az úgynevezett nyelvi laboratóriumot. Ez — sok más előnye mellett — azzal is javítja az oktatást, hogy lehetővé teszi: a hallgatók körülbelül négyszer annyit beszéljenek a tanítási órákon, mint eddig. Magától értetődik, ez a növekedés pedagógiailag csak akkor válik hasznossá, eredményessé, ha nem csal. úgy a levegőbe hangzik el, hanem a szöveget a tanár figyelemmel kíséri, ellenőrzi és a hibákat kijavítja. Kell-e magyarázni, hogy a szövegnek ez a nagy mennyisége több munkát, odadáet, energiát követel a tanártól? Példáink, amelyeket eddig a túlterhelésről mondtunk, nem véletlenül vonatkoztak kizárólag a tanári munkára Az a véleményünk ugyanis, hogy a túlterhelés ellen folyó küzdelemben eddigi vitáinkban és intézkedéseinkoen kevesebbet törődtünk a tanárokkal, mint a tanulókxal. Igaz ugyan, hogy az ő vállaikra nehezedő terhek csökkentése sem megoldott probléma még. Nem sikerült megegyeznünk például a szülőkkel, aikik igen gyakran sokféle különórával növelik gyerekeik munkáját és elfoglaltságát. Mégis most hangsúlyozottan kell beszélnünk a tanárok túlterheléséről. Ugyanis szinte naponta találkozunk ezzel kapcsolatban nyugtalanító jelenségekkel. M

indenekelőtt szeretnénk leszögezni: az a gondolat, hogy a mai iskola más. mint a régi, hogy kapcsolata az élettel, a mai élettel, szorosabb, mint bármikor, nem frázis, hanem iskoláink hétköznapjainak tényleges valósága. Az „élet" beáramlását az iskola falai közé persze nem szabad csak a politechnikára, a tanulók üzemi vagy mezőgazdasági gyakorlataira korlátozva elképzelni. Sok minden más tartozik ehhez. A folyamat tényege: olyan problémák megjelenése az oktatásban, a tanítási órákon, amelyek egyáltalán nem vagy csak nagyon kis részben tartoznak a hivatalos, kötelező tanítási anyaghoz, sokkal inkább az iskolán kivüli élet valóságához. Anélkül, hogy el akarnánk túlozni ennek jelentőségét és súlyát az iskolák életében, kétségtelen, hogy ez az iskolareform megvalósításával kezdődő és egyre jobban kibontakozó fejlődés a tanárok munkájánali határőreit növekedésével járt együtt. Miről van szó? Arról például, hogy a mai követeim® nyek szerint — hogy könnyen követhető, közérthető példákat mondjunk — egy magyar szakos tanárnak nemcsak irodalomtörténettel kell foglalkoznia, mint a régi iskolákban, hanem például egyebek közt filmesztétikával, új filmekkel, új könyvekkel és új színházi előadásokkal is. Csupa olyan dologgal tehát, amely kívül áll a hivatalos ir® dalomtörténeten; ez az anyag a mai „életből" való. Elképzelhető, hogy ez — többek között — a nevelési szempontból is nagyon fontos és szükséges munka, mennyi külön terhet ró a tanárokra. Győzik-e? Idővel, energiával? Figyelembe kell venni, hogy nem ez a fő munkájuk, e mellett van az összes többi, az irodalomtörténet és a dolgozat ja vitás; erek az új problémák a tantárgy peremén foglalnak helyet. Bírják-e hát? Tudják-e színvonalasan csinálni? Ezzel kapcsolatban nagyon tanulságos, amit nemrégiben egy értekezleten hallottam. Csongrád megye több középiskolájában megvizsgálták, kik járnak többel moziba, színházba, kik néznek többször tévét, a tanulók vagy a tanárok. Kiderült, hogy a tanulók Még a magyar szakosok egy része sem képes lépést tartaai ilyen tekintetben a diákjaival, pedig nekik ez „hivatalból1' is kötelességük. Sokan le is mondtak már erről, s eredeti művek tanulmányozása helyett a gyorsabban, kényelmesebben megismerhető kritikára támaszkodnak. Ez azonban nyilvánvalóan nem megoldás. A példa más szempontból is tanulsagoe. Azt bizonyítja ugyanis, hogy a tanulóknak több szabadidejük van, mint a tanároknak, vagyishogy a túlterhelés elleni harcban az utóbbi időben egy kicsit tényleg megfeledkeztünk a pedagógusokról, hogy a mérlegünk, sajnos, nincs egyensúlyban. A

z oktatás folyamatában részt vevő mindkét félnek, a tanárnak és a tanulónak, a dolog természetéből következően, egyaránt terheket kell viselnie. De állandó munkával küzdenünk kell azért, hogy ezek a terhek ne növekedjenek elviselhetetlenné. Ha ilyen helyzet felé közeledünk, a terheket csökkentenünk kell. Azonban nem úgy, hogy az egyik fél terheit átrakjuk a másik vállára, a tanulókét a tanárokéra. Ettől az iskolai munka nem leez színvonalasabb. A túlterhelést, érthetően, nem lehet egyik napról a másikra, egy csapásra, huszárvágással megszüntetni. Szívós, következetes, állandó munkát kíván. ÖKRÖS LASZLÖ Szombat 1965 május 15, DÉL-MA6YARORS1ÁG 3