Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-19 / 116. szám

ANYA MEG A LÁNYA /7 SIKLŐS JÁNOS: (Jfköhtméden. kitnd (FI-ben a történetben ez­úttal költött nevek. Illetve monogramok szerepelnek, így kívánja az illem.) Nyúlánk, barna lány jött velem szemben a járdán. Ernyője alól nézte az utat, arcát alig láttam. Egymás mellett haladtunk el és rám­kószont. — Jó napot! — Magának ls — viszo­noztam kedélyesen, és meg­állítottam. Visszafordult. — Mondja csak. azért kö­szönt, mert ismer, vagy újabban errefelé ez a szo­kás? — Látásból Ismerem. Anyám sokat mesélt magá­ról. — Na, szentisten! — Ne ijedjen meg, szé­peket mondott. — Hízelgő rám nézve. Csak a papája mit szól eh­hez? — Tudja, kinek a lánya vagyok? — Ismerős, ismerős, de hát nem ... nem tudom. — Á. Jutka anyám leány­kori neve. — Á. Jutka! — csudálko­zom nagyot, egészen meg­szégyelltem magam. Nevetett. — Na és az én nevem? Megmondta. — A tiéd? — Jutka. — Szervusz. — Üdvözlöm. — Ne üdvözölj. Igaz. hogy most nem koccinthatunk a pertuivásra, csak esővízzel. — Szervusz. — Hová mész? — Haza. — Anyukád otthon van? — Csak estére jön meg. — Mondd meg. hogy me­gyek. — Jó. — Ja az ám, a mamáék házában laktok? — Ott. Elindult. Most már rá­ismertem benne az anyjára, aki olyan volt, mikor utol­jára találkoztunk, mint most a lánya. Fess, barna bőrű. fekete szemű és olyan búgó hangon énekelt, hogy néha tátva felejtettem a számat. Kereskedő szakmát tanult és kiszolgáló volt a Ha—Ha cipőüzletben, azután elke­rült valamelyik maszek dro­gériához. Az anyjával élt, mert apja elhalt, leütötte ke­rékpárjáról egy részeg sofőr a teherautóval. Náluk ta­nyáztunk szinte minden este, tettük a szépet a lányos háznál. Kevés sikerrel. Elég bárdolatlanok voltunk és a jövőnk is egészen bizonyta­lannak ígérkezett. A mama jó partit akart az egvszem lányának. Egy vasutashoz adta. aki nem is a pályán, hanem az irodában tette a szolgálatot. Ez a háború végén tör­tént. Később elkerültünk a szülői háztól, Jutkáék is. Csak az özvegyasszony ma­radt a telepen. Elfojtott izgalommal nyi­tottam be a kapun. Nem jár­tam itt a háború óta. Most alig ismertem rá a pici kis udvarra. Azelőtt virágok voltak itt a kapu mögött, most meg egy kamraféle épült ide. Bekopogtam. Te­rebélyes, kendős asszony nyitott ajtót, fakó arcát hosszráncok irdalták mind­két oldalon, le a szája szeg­letéig. Tétován rámmosoly­gott, azután nevemen szólí­tott: — Gyere be! Alig tudtam legyűrni meg­döbbenésemet. Talán nem is sikerült, mert rámkérdezett: — Ugye, nagyon megöre­gedtem? — Á, dehogy. — Tudom, csak az idő járt el fölöttem. — Itt a fiam. Na, mutat­kozzál be. — B. Zoltán — mondja katonásan a nevét a vékony, hosszú fiú. — Már hatodikos. Álltam zavartan az ajtóban, mint aki nem tud­ja, hogy mit kezdjen magá­val. — Na gyere beljebb, üljél már le. Jutka mondta, hogy összei smerkedtetek. — Elárulta, hogy szépe­ket meséltél rólam. Rám néz, egészen furcsán, olyan szomorúan, mintha halni készülne. — Nagyon szépeket me­séltem rólad, Lacikám. — Pedig nem is érdemlem meg. Elfordult. Törölgeti az ar­cát. — Ne gyerekeskedjél, ki­nevet a fiad. — Nincs férjem — fordul felém, — ötvenhatban ki­szökött egy fiatal rlbanccal. — Rosszul éltetek? — Rosszul. Nagyon. — Hót akkor meg, egye­nesen szerencse. — Magam küszködök. Anyámat tavaly temettem el. Nem a régi, szedett-vedett bútorok ezek, a csillár sem a régi. Velúrszőnyeggel bo­rított a padló is. — Kiköltöztem ide vissza. Most mór értem. Ez ma­radt a házasságból, ami itt van. — Zolika napközis. — Jutka? — Tanárképzős. Biológia­kémig szakos. Harmadéves. — Örülsz neki? — Talán majd ó segít, ha végez. — Hol dolgozol? — Az élikiskernél. Zoli idegenül nézegetett, méregetett. Különösen ami­kor az anyja keresztneve­men szólított és feketekávé­val traktált. j — Nagyon szép a lányod. — Igazán Jó gyerek. — Majd bekötik a fejét, elviszik. — Azt megnézem én is, hogy ki lesz az. — Csak ne nagyon néz­zed te. Inkább ő nézze. Az a baj, hogy a mamák he­lyenként annyira néznek, mintha ők mennének férj­hez. — Ne járjon úgy. mint én. — Ezt előre nem lehet ki­számítani. Beszélgettünk. Régi emlékekről, közös ismerő­sökről, érdekes csínyekről, de én mégiscsak Idegenül éreztem magamat abban a szobában. Annak tűnt az asztal másik végén ülő nő is. Mintha életemben először láttam volna, és szinte evett a méreg, hogy miért is men­tem oda. — Szótlan vagy. Megvál­toztál? — Nem én. — Csak, ugye furcsa az egész. Megmondom őszin­tén, nem is . örültem, hogy eljössz. Nem akartam veled találkozni. Nagyon megöre­gedtem én már. — Hét a Jutka lányod? Meglepődött. Észrevette, hogy nem is figyeltem a szavára. — Délutáni foglalkozásuk van. — Olyan ez a lány, mint te. — Régen voltam én olyan. Azt hitted ugye. bejössz ide és huszonegy évet visszalép az idő. — Ugyan már!... — Azok már csak emlé­kek. — Miért nem keresel fér­jet? — Arról aztán szó sem le­het, úgy vágom ki a pasast, hogy ... — Ugyan, Zolika, milyen beszéd ez. — Értem. — A történelem ismétlő­dik. A lányom olyan, mint én voltam a te emlékeze­tedben. — A történelem nem is­métlődik. Van körforgás, de az spirális, mindig fölfelé halad. — Ezt nem értem. — Pedig itt minden föl­felé halad. A lányodból pél­dául tanár lesz. Ojra sírt... Következik: Utolsó évek Huszonkét népbiztos arcképe Az idő kimondta a meg- rendőr legfőbb álma volt, sor — 28 darab együtt — íellebbezhetetlen ítéletet az hogy nyakoncsípjen egy ele- nincs több az első magyar öreg Tamakovics-ház felett ven kommunistát. proletárállam megteremtői­is. A Lenin körút, a Bajcsy- Két vason kincs... Közülük sokat — Kun Zsilinszky utca és a Károlyi s "" , Bélát, Varga Jenőt, a világ­utca négyszögében nemsoká- Később elmaradtak a re- hír<- SZOcialista közgazdászt, ra egy nagy üres tér lesz, 8i barátok, legtöbbjük mar Hamburger Jenőt, Vágó Bé­míg az építők egy modern, nem el. S az oreg mester lát_ Hevesi Gyulát, Lukács soklakósos új házat nem magányosan kószált tovább Györgyöt a filozófust, Land­emelnek oda. A lakók — a szegedi utcakon. Egyre ]er Jenőt és másokat a utóbb már csak hárman vol- több szenvedellyel adózott nemzetközi munkásmozga­tak — még a tavasz elején 'égi hobbyjanak: gyűjtött ]om ig számon tart. Az, hogy elköltöztek más lakásokba, mindent, sok semmisegnek megrnaradt ez az értékes Volt köztük egy, aki vég- látszó holmit is. Halála után, arcképsor, tisztán a véletlen képp nem akart elmenni, amikor felnyitottak lakasat műve Ha talán tudtók Vol­pedig szép lakást kapott a annyi könyvet, régi újságot na a papírgVűjtők. hogy ott Lenin körúton. Decemberben ""alot talaitak ott, hogy oz- a gerenda jelett is vannak történt a kiutalás mégis ve§y Kazinczyné szerint két még anvagok, bizonyóra március 24-ig minden éjsza- vagon is megtelt volna azok- Rondoikodás nélkül azt is a ka>- , . .. „ több mázsányi újság és irat Senki sem valogatta át a papírholmikat, s a temetés utan minden egy-kettóre a MÉH-hez. másnap pedig már a zúzdába került. Regdon Béla azonban mégis hátra­hagyott valamit, amit negy­venhat esztendeig tán legfél­tettebb kincsként őrzött. Mű­ka visszajárt a régi lakásba, ötven esztendő emléke húz­ta vissza mint a mágnes. Itt voltak a „kincsei" amit meg sem próbált elszállíta­ni. Szolgált a Vörös Hadseregben özvegy Kazinczy Pálné, az öreg ház öreg mestere me­sélte Regdon Béláról: az utcán kószált éjszakákon át., nem szeretett az új lakásban s éppen haza akart térni mégegyszer a régi házba. közé dobták volna. Köszö­net Illeti az Üj Élet Tsz tag­jait. hogy megmentették az első magyar proletárdiktatú­ra e dokumentumait. Ez az eset több tanulság­gal szolgál. Muzeológusok körében évek óta hangoztat­helye felett egy magas tetőtar- W kicsit -bosszankodva ki­' - -- csit gunyorosan: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője a MÉH". Kérésük még soha­sem talált meghallgatásra, tudnillik, hogy a zúzdába szánt régiségeket előbb tó oszlop vállán a mihály­teleki Üj Élet Tsz tagjai —, akik elvállalták a bontást — megtalálták uz 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaság 22 amtkor"marchis*=24-én'"éjfél ^M^S^ ^ -kembiST*tözsgtotas­Sí^lü^^8!!!" ÍK' mellett ott voltaíf a *ák meg. Nemrég ^például csomagban Rosa Luxemburg és Kari Liebknecht nemzet­közileg ismert kommunista forradalmárok fényképei is. szélhűdés érte a 73 éves asz­talosmestert, s meghalt. Ro­kona, hozzátartozója nem volt Szegeden, napokba telt, amíg pesti öccse előkerült. A zárkózott remete életű öreg asztalosmesterről most másfél hónappal temetése után faggatom ismerőseit. Milyen ember is volt? Sós Károly egyetlen szegedi ba­rátja is azt mondja, amit özvegy Kazinczyné. Különö­sen furcsa természettel bírt. Az első világháború alatt szolgált a Vörös Hadsereg­ben de arról nem tudnak, hogy valaha is a Magyar Kommunista Párt tagja lett volna. Mégis — emlékezik Sós Károly veterán — bará­tait mindig a város üldözött­jei. a kommunisták közül válogatta a múltban. Es so­ha nem árult el senkit. Ka­zinczyné emlékszik arra, hogy hajdani műhelyében, amikor még dolgozott a har­mincas években, sokat ta­lálkoztak idegen a környé­ken sosem látott emberek. Gyűléseztek, néha énekeltek is. Pedig nagy bátorság kel­lett ehhez, A ház kapuja a rendőrség ablakára nyílott s abban az időben minden Köszönet illeti az Űj Élet tagjait Múzeumi szakemberek sze­rint ilyen egységes arckép­ecy száz év előtti több kiló súlyú kottaköteget találtak meg ugyancsak véletlenül a MÉH papírbáláiban. Sok szép. rég elfelejtett népdal, muzsika menekült meg az örökös feledéstől s vált a szegedi Móra Ferenc Mú­zeum féltett kincsévé. Csepí József Tegnap délután 3 órakor a Belvárosi temetőben nagy részvéttel helyezték örök nyugalomra a rövid szen­vedés után 71 éves korában elhunyt Zsák József elvtár­sat, az MSZMP Szeged vá­rosi bizottságának munka­társát. a párt régi szegedi harcosát- A népszerű, sze­retelt Zsák bácsit, a mun­kásmozgalom fáradhatatlan katonáját elkísérték utolsó útjára rokonaival, hozzá­tartozóival együtt elvtársai, barátai, munkásőr társai is és sokan a város lakói kö­zül. A temetésen részt vett Perjési László elvtárs, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának első titkára és a városi párt-végrehajtóbi­zottság, a városi pártbizott­ság több tagja, munkatársa is. A ravatalnál Sípos Géza „Szegedi vendégek nyitót- ratársulat es színhazunk ve- . ság titkára búcsúzott a Erősödnek a szegedi és a szabadkai színház kapcsolatai Nagy részvéttel temették el Zsák József elvtársat Vidéki folyóiratok szerkesztőségeinek tanácskozása Szolnokon A Jászkunság, a TIT ne­gyedévenként megjelenő szolnoki folyóirata hétfőn ankétot rendezett a vidéki folyóiratok ismeretterjesztő­publicisztikai feladatának problémáiról. A Tiszatáj és a Jászkun­ság szerkesztői megállapod­tak: elhatározták, hogy köl­csönös cikkcserével segítik egymás munkáját. A Tisza­táj a kifejezetten tudomá­nyos igényű tanulmányokat, a Jászkunság az olvasmá­nyosabb, irodalmian megfor­mált Ismeretterjesztő, pub­licisztikai írásokat juttatja el a társlap szerkesztőségé­hez a jövőben. Mind a Jászkunság, mind a Tlszatéj szerkesztői hang­súlyozták, hogy a folyóira­tok feladata olyan problé­mák fölvetése is, melyek fontos gazdaságpolitikai vo­natkozásúak. ták meg Subotlcán a Vaj- zetősége között is: ez év dasági Színházak 15. Feszti- őszén három szabadkai ope­raiját" — írja a Szegedi raénekes vendégszerepel ná­Nemzeti Színház május 10-i lünk, a Don Carlos előadá­Nabucco-elöadására hivat- sa alkalmával —, s tőlünk kozva a Novi Sad-i Magyar is hárman lépnek fel ven­Szó című napilap. Amint a dégművészekként az újvidé­lap beszámolójából értesü­lünk, a szegedi operatársu­lat művészeinek forró si­kerű színházi estben, me­leg ünneplésben volt részük. Külön kiemeli a cikkíró Va- m szv Viktor érdemes művész badkaj népbizottság elnök­ki társulat műsorában. Szabadkai fogadtatásunk egyébként igen baráti volt mindkét alkalommal. A Na­bucco előadása előtt a sza­munkatársak nevében Zsák József elvtárstól. — A pártban eltöltött húsz év kemény munka volt az első vonalban. Párt­titkárként, pártvezetőségi tagként rengeteg gondot, munkát, odaadást vállaltál — mondotta gyászbeszédé­ben. — A munkát az utolsó percig becsülettel végezted. Ez tiszteletet és szeretetet ébreszt minden becsületes emberben, minden kommu­nistában. Soha nem inogtál meg, mindig tudtad, hol a helyed. Sohasem csüggedtél. Munkád mellett, mint mun­kásőr az első perctől kezd­ve keményen szorítottad a fegyvert az utolsó percig. — Életed, végzett mun­kád. harcod erőt ad a to­vábbi feladatokhoz, s a fáj­dalom közepette is előre te­kintünk, azok az eszmék és célok lelkesítenek bennün­ket, melyekért egész éle­ted szentelted, melyek egész lényedet betöltötték. A mi mindennapi életünkben él­nek majd tovább tetteid. Ezután az MSZMP belvá­rosi alapszervezete nevében Sülyi Mátyás elvtárs, párt­vezetőségi tag búcsúzott, majd a sírnál Sziládi Sán­dor elvtárs, a Gera Sándor munkásőr-zászlóalja tagjai­nak nevében vett búcsút az elhunyttól. A munkásgyászinduló hangjainak kíséretében he­lyezték a sírba a koporsót, majd a gyászszertartás vé­gén a munkásőrzenekar az Internacionálét játszotta eL A frissen hantolt sírt elborí­tották a kegyelet, a tiszte­let virágai. Gyakorlattal és mérnöki képesítéssel rendelkező, FAIPARBAN jártas mérnököt felvettünk. Felszabadulás Asztalos Kt«2 Szeged. Bsrks utcá 1. K 102 1 Üzletáthelyezés Értesítjük kedves megrendelőinket, hogy KÉPKERE­TEZÖ részlegünket Károlyi u. 3. sz. alól Nagy Jenő u. 6. sz. alá — Bizományi Áruház mellett — helyeztük át. — Megrendelőink igényeit pontos határidőre kielégítjük! x K 3503 . Szegedi Üveges Ktsz karmesteri, Versenyt Ida rendezői munkájának érde­meit, s értékeli Szalma Fe­renci Karikó Teréz, Sebes­tyén Sándor. Vadas Kiss László, Kemény Klió és Sín­ké György szerepformálá­sát. „Szép és távlatos el­gondolás volt ennek a ba­ráti kapcsolatokat mélyítő vendégszereplésnek a meg­valósítása" — írja befejezé­sül a Magyar Szó. — A kapcsolatok dolga valóban „távlatos" — mond­ja a vendégszereplésről Va­szy Viktor —, hiszen 17-én prózai társulatunk is be­mutatkozott Szabadkén a Rozsdatemetö-vel, ugyan­csak sikeresen. A Szabadkai Népszínházzal való társula­ti csereakció következő ál­lomásaként június 7-én a színház szerb társulata ven­dégszerepel Szegeden Bra­nislav Nusity: Protekció cí­mű vígjátékának szerb nyelvű előadásával. Az elő­adást B. Pistalo rendezte, s a főbb szerepeket Josip Bajic, Katarina Buclija, Ve­ra Ignatovic. Mirko Huska, Danica Pistalo és Boba Raj-' kovié alakítják. Megegyezés helyettese köszöntött ben­nünket, s társulatunk min­den tagja megkapta emlé­kül a Fesztivál emlékpla­kettjét. Színházunkat is megajándékozták egy na­gyobb méretű plakettel. Mind a Nabucco, mind a Rozsdatemető előadásán részt vett hazánk belgrádi nagykövete Zágor György ls a követség munkatársai­val, s gratulált együttesünk­nek. D. E. A gépkocsi nyereménybetétkönyvek 16. sorsolása Az Országos Takarékpénz- reménybetétkönyvek tár kedden délután a Danu- részt, via Gorkij Művelődési ház­ban tartotta a gépkocsi nye­reménybetétkönyvek 16. sor­solását. A húzáson az 1965. január 31-ig váltott és ápri­lis 30-án még érvényben volt 10 000 és 5000 forintos nye­vettek BÉKEGYÜLÉSEK A leszerelési hetek kereté- kegyúlésre keríil sor a Ju­ben Szegeden újabb béke­gyűléseket tartanak. Holnap, csütörtökön dél­után fi órakor a MÁV Pető­fi Sándor Művelődén: Ott­honban a III. kerületi nép­frontblzottság rendez béke­gyűlést Előadó: Sziládi Sándor, a népfront városi bizottságának tagja. Pénteken, május 21-én délután 6 órakor az I. kerü­leti népfrontbizottság és a született a Novi Sad-i Ope- 'Nótanács által rendezett bé­hász Gyula Művelődési Ott­honban. Előadó: Korek Jó­zsefné dr.. az I. kerületi ta­nács vb elnöke. Ezután az Anna Frank napja című filmet vetítik. Szintén pénteken, délután fél 7 órakor rendezi a béke­gyűlést a November 7 Mű­velődési Otthonban az új­szegedi nepfrontbizottsúg. Előadó: Zala Tamás újság­író, a Magyar Nemzet mun­katársa. A sorsoláson 77 582 tízezer forintos betétkönyvre 93 gép­kocsit, 169 542 ötezer forintos betétkönyvre pedig 102 autót sorsoltak ki. Csongrád megyében a kö­vetkező nyereménybetét­könyvekre sorsoltak ki autót. Tízezer forintos betétek: 5 001 181 Wartburg de Luxe 3 005 723 Wartburg de Luxe 5 006 729 Wartburg de Luxe 5 006 769 Wartburg de Luxe Az 5000 forintos betét­könyvek közül a következők nyertek: 3 501 147 Trabant LIm. 5 502 787 Trabant Lim. 5 508 228 Wartburg de Luxe 5 509 463 Moszkvics 403 5 513 641 Wartburg de Lux A gyorslista közvetlenül a húzás után készült, az esetleges hibákért felelőssé­get nem váll,álunk. A hiva­talos nyereményjegyzék má­jus 20.Tán jelenik meg (MTI) Szerda, 1965, rnajus 19. DU,MAGYARORSZÁG 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom