Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-13 / 87. szám

Péter János interjúja a bécsi televízióban A bécsi televízió szombat esti műsorában sugározta azt az interjút amelyet Pé­ter János külügyminiszter bécsi látogatásának befejez­tével adott dr. Helmuth Zilknek, az Osztrák Televí­zió riporterének. Péter Já­nos többek között kijelen­tette: teljes mértékben elé­gedett az osztrák kormány képviselőivel folytatott tár­gyalásaival, amelyek nyo­mán tovább gyarapodnak majd a két ország kapcsola­tai a gazdaság, a kultúra és az idegenforgalom terüle­tén. I személves kapcsolatok hasznosak Josef Klaus osztrák kan­cellár hét végi rádióbeszé­dében hangoztatta: meggyő­ződésünk, hogy Péter János külügyminiszter látogatása nagyban hozzájárult az Ausztria és Magyarország közötti kapcsolatok megja­vításához és elmélyítéséhez. Az államférfiak közötti sze­mélyes kapcsolatok rendkí­vül hasznosak, mert a sze­mélyes beszélgetésekkel elő­segíthetjük a még megol­datlan problémák tisztázását — mondotta többek között az osztrák kormányfői. (MTI) Gazdaságosabb acélgyártás Beszélgetés Budapesten az Intermetall Központjában Először január 3-án csak a melegen hengerelt acél- gyelemmel kíséri munkóju­néhány ember kereste fel a áruk, csövek, valamint a hi- kat Eddig a magyar kohá­budapesti Bajza utcai iro- degen alakított acélok gyár- szati üzemek többezerféle dát, melynek kapujára táb- tását. Részletes választék kohászati terméket gyártot­lát szereltek: Intermetall szerint egyeztessük a terme- tak. A többi tagállam vas­Iroda. Köztük volt Osztatni lési terveket. koordináljuk gyáraiból is hasonlóan sok Mihály kohómérnök is, akit a beruházásokat. Lehetőség cikk került ki. Az Interme­az első budapesti nemzet- van apra is, hogy az érde- talltoan részt vevő országok közi szervezet igazgatójának kelt országok kohászatának gyárainak ezentúl a nemzete neveztek ki. negyedéves terveit az eddi- közi munkamegosztás lesz — Hogyan „született" az gieknél sokkal gazdaságo- a jelentősége. Egy-egy ter­Intermetall" sabban készíthessük eL A mékfajtát egy gyár állít elő :— gépeket eredményesebben, nagy sorozatban, s az ott — Az ötlet magyar szak- termelékenyebben használ- készülő árukból elégítik ki emberé volt 1962-ben java- juk feL Ha szakosítjuk a valamennyi tagállam szük­soltak eloszor, hogy a KGST termelést, azonos áruból na- ségletét. országokon belül teremt- gyobb sorozatot gyárthat Nagyobb sorozat, folyama­sük meg a vaskohászati egy-egy üzem. Kevesebb lesz tosabb termelés, kevesebb együttműködést, a közös a hengercsere, csökken az gépállás, gazdaságosabb vasbazist. 1962-ben a ánási idő. Ezzel 8—10 szá- acélgyártás. Ezt hivatott Vaskohaszati Állandó Bi- zalékkal lehet növelni a biztosítani a nemzetközi zottsag lengyelországi — gli- KGST országok kohászaté- szervezet. Az új szervezeti ™ - úlesén ismét tar- nak teljesítményét Vagyis: formával lehetőség nyílik a gyalták a magyar javasla- minden tizedik hengermű választékok bővítésére és a tot. 1964. junius lo-en pe- beruházási költségét megta- nyugati államokkal folyta­dig Moszkvaban, három or- karíthatjuk, ami nem kis tott kereskedelem kiszélesí­összeg: egy-másfél milliárd lésére is. szag, Csehszlovákia, Len­gyelország és Magyarország megkötötte az Intermetall­egyezményt. Ezután csatla­kozott a szervezethez a Szovjetunió, a Német De­mokratikus Köztársaság és Bulgária is. — Mi a feladata az In­termetallnak? — A cél, hogy nemzet­közi méretekben szakosítsuk Miért előnyös szer­forint, — A gazdaságosabb ter­melést mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy pél­vezet? dául a magyar konzervipar . , . , „ — , évente 20 ezer tonna import Az Intermetall Iroda ónozott lemezt használ fel. átfogja Krakkó, Katowice, Ostrava, a kelet-német ipar­vidék, a borsodi acélgyártó üzemek, a bolgár hengermű­A technika mai színvonalán viszont csak akkor gazdasá­gos ennek az árunak a ter­melése, ha évente a magyar Sok öröm, nagy változások a sárga falakon belül Elrepül az idő. Észre sem \ eszi az ember, s húsz év le­pereg a történelem homok­oráján. De húsz év alatt mi minden történik. Gyárak, új városok születnek, acélóriá­sok emlik az ég felé karjukat. S ott talán áll az élet, ahol a külsőségek alig változtak? Ha végig megyünk a Ró­mai körúton, elsétálunk a ci­pőgyár épülete előtt, alig lá­tunk újat Mindössze annyit, hogy a gyár homlokzatára vörös csillagot szereltek, s a régi felirat helyett szolid tábla hirdeti: Minőségi Ci­pőgyár szegedi gyáregysége. ki a bel- és külkereskede­lem azt a 60—70 fazont, amelyet gyártottak. Állandóan fejlődöEt az üzem, kisebb-nagyobb viták és örömök tarkították az utat. 1962-ben megszerezték az élüzem címet. Aztán 1963­ban újabb változást jegyez­tek fel a vállalat krónikás­könyvébe. vek és a szovjet vaskombi- szükséglet négyszeresét natok hatalmas területét, fi- gyártjuk. Ezért az a gyár — amely az Intermetallban részt vevő országok üzemei közül az ónozott lemezt gyártja — nemcsak a ma­gyar, hanem más tagálla­mok konzervgyárainak igé­nyeit is kiszolgálja. Nem is beszélve arról, hogy az utób­bi időben a vegyipari sav­álló acélok és az építőipari nagy szilárdságú betonacé­lok iránt óriási a kereslet. Ezt is csak együttműködve, közös erővel tudjuk jól ki­elégíteni. létszám 1948 óta aégy és fél­szeresére nőtt A kereset pedig három, három és fél­szerese az akkorinak. 1950­hez képest hatszorta na­gyobb a beruházásuk is. A dolgozók összetétele is meg­változott A munkások több mint 60 százaléka né. Centralizálják a rakat, s néhány hasonló pro­filú üzemmel együtt meg­alakult a Minőségi Cipőgyár. A két kis üzem a női cipő­divat diktátor, „monopó­lium" tagja lett. A tervező részlegük már nemcsak a ban húsz év alatt? A részié- két gyárnak, hanem az or­teket leírni szinte lehetetlen, szágos üzemnek is készített Szeretik a munkahelyü­ket Erről tanúskodik, hogy cipőgyá- sokan itt kezdték a mun­S ml történt ebben a gyár­Oly sok apró öröm, nagy vál­tozás zajlott le a sárga fala­kon belül. Eleinte egy-egy új gép szenzáció számban ment. Aztán már megszokottá vált, hogy modern berendezések­kel dolgoznak. Először ide­genkedtek a munkások az új masináktól, azután azért harcoltak, hogy ki kerüljön a modernebb gépek mellé. 1945-ben még két cipőgyár volt Szegeden: a Déma és a Szegedi Cipőgyár. A műhe­lyekben öreg transzmissziós meghajtású gépek voltak ku­sza összevisszaságban. Több­ségük idősebb volt a vele dolgozó mesternél. - Ember volt a talpán, aki megtalálta hol, melyik munkafolyamat­nál van a cipő. De a munka­sok dolgoztak, termeltek. Na­ponta 355 pár cipő került ki az üzembőL Gyártottak min­dent, férfi-, női s gyermekci­pőt Ami éppen kellett a ke­reskedelemnek. Az üzem dol­gozóinak alig 40 százaléka yott nő. új fazonokat S a jól műkö­dő vállalatok szövetségéből egy még jobban dolgozó ala­kult. „Korszerűtlen a mai gyár­tási módszerünk" — mond­ták a vállalat vezetői 1964­ben. „Nem maradhatunk le a többiektől". — S megszü­kát, s nem is vágynak más­hova. A munkások 13,5 szá­zaléka több mint 15 éve, 20 százaléka 10—15 éve, 34 százaléka pedig 5—10 éve dolgozik az üzemben. „Az üzem neve változik, a mun­kamódszer változik, de mi maradunk" — mondogat­ják. Ezt a húsz év változását mi, külső szemlélők termé­szetesnek tartjuk. Az is. De a harcokról, ahogy a vál­tozások megvalósultak, csak azok tudnának teljes, hű képet adni, akik végig él­ték, végig dolgozták. A mun­— Mikor kezdődött a ben pedig már csak „össze­szerelik" a „topánkákat". A régi szalagot, ami eddig a Démá-ban dolgozott, át­hozták az új helyére. Most két „szerelőkör" működik a központi telepen. így megva­lósították a legkorszerűbb munkaszervezést ami a ci­pőgyártásban létezik. Nem aprózzák el a munkát, csök­kentik az anyag útját S az eredmény: míg 1949-ben 20 —21 nap kellett, hogy az el­ső munkafolyamattól eljus­. „, „ ^.. son a cipő a csomagolóig, ma 1949-ben államosították a elkészülnek két üzemet. Üj gépek érkéz- B~~9 ^ aiatt elkészülnék tek, korszerűek, modernek, vete. De a két gyár külön-külön termelt. 1955-ben aztán egy üzem lett, két telephellyel. S ekkor indult meg a rohamos fejlődés. Megkezdték a munka át­szervezését. Az eddigi cso­portos termelésről áttértek a szalagrendszerre. Igaz, hogy csak „csúsztatóval" további- száma tizenötszörösére tották a cipőket, de már meg- kött A termékeik 50 letett az ötlet: a régi Déma kasból lett igazgató, Szőiősi csak előkészíti az anyagot, Sándor, Bánfi Károly terme­kiszabják a felső- és alsó- lési programozó, Bozóki Fő­részeket, a közponis. üzem- renc MEO-vezető, Gremin­ger Dezső főmérnök, s a többiek, akik a munkapad­ból indultak, hogy tanulva, nagyobb tudást szerezve irányítsák, az ő gyárukat, mindannyiójuk gyárát... Kovács Attila szüntették a régi anarchiát. Később mechanikus szalago­kat állítottak feL 1960-ban áttértek a női ra­gasztott luxuscipők gyártá­sára. Saját tervező részlegük 300—400 tervéből választotta Hatalmas fejlődésről ta­núskodnak a statisztikai adatok is. 1964-re 8 és fél­szeresére növekedett a ter­melés. Ma már naponta 2900 pár női cipő készül eL Az exportra gyártott cipők szö­szá­zalékát viszik keletre és nyugatra, Európa majdnem minden országába. S ez nem látszik kívül­ről, csak a munkaidő befe­jeztekor, amikor hazaindul­nak az emberek: a munkás? A MÁV felkészült a várható nagy húsvéti forgalomra Április 15 és április 20-a között a hivatalos menet­rendben előre meghirdetett 102 ünnepi többletvonaton kívül — ha szükséges — to­vábbi 160 mentesítő vonatot indít, összesen tehát 262 többletvonat közlekedik. A szokottnál nagyobb szerelvé­nyek várják az utasokat. A nyíregyházi és a békéscsa­bai vonalon egyes, viszony­lag kisebb befogadóképessé­gű motorvonatok helyett gőzmozdonnyal vontatott sze­mélyvonat viszi az utasokat. A teherforgalomból 11, egyenként 2000 lóerős diesel­mozdonyt irányítanak át sze­mélyszállításhoz, az ünnepek előtt és az ünnepek alatt 110 vonatot dieselmozdony vontat. közös tevékenység? — Az Intermetall Iroda ja­nuár 3-án 59 kohászati szakemberrel, kisegítő sze­mélyzettel megkezdte a mun­káját. A 25 külföldi munka­társ közül — akik a ma­gyar szakemberekkel együtt dolgoznak majd ebben a nemzetközi szervezetben — 15-en már megérkeztek Bu­dapestre. Most folyik a lét­szám feltöltése is. De már a megalakulás! gondok mel­lett termelési kérdésekkel is foglalkoznak. Megkezdték a munkaterv­ben előírt feladatok végre­hajtásának előkészítését. Je­lenleg két fő témával fog­lalkoznak. A kohászati ter­mékcsere megszervezésével és a hengersorok nemzet­közi programozásával, sza­kosításával. Ez lehetővé te­szi minden tagállamban a hengersorok termelékenysé­gének növekedését, s azt, hogy a modern technikai el­járásoknak megfelelő, nagy sorozatokat gyárthassanak. Nemsokára kihal a Bajza utcai ideiglenes iroda. Ápri­lis 15-én a Cházár András utcába költöznek, s a pesti peremkerületi utca új szín­folttal gazdagodik. A 9-es számú házba — ahová ré­gebben a postás legények jártak bálozni — most egy nemzetközi szervezet székel majd: itt lesz az Intermetall Iroda központja, ahol ter­melési, kooperációs, műszaki és közgazdasági osztály kez­di a munkát. A. K. ?5S Legnemesebb kötelességünk zedí a munka felesle- munkavédelemnek társadal­ges áldozatait..." — mi felügyeletét E másfél emberek így kezdte szavait a Rostkikészítő Vállalat egyik dolgozója, amikor néhány hete három szállítómunkás közül kettő életét vesztette, mert a nagylaki munkás­szálláson nem a kályhával, hanem az építésnél használt kokszkosárral fűtöttek. Két­évtized alatt az egészségének megóvására fordított milliók és milliár­dok összeszámlálása hossza­dalmas feladat lenne. Ha­sonlóan annak az állhatatos és szenvedélyes munkának számbavétele is, amelyet e társadalmi munka követei rv ségtelen, hogy az üzemi bal- végeztek. Ezt tudva, sxenve­esetek a békés munka feles­leges véráldozatai, de nem lennénk hűek az igazsághoz, ha mindezt természetesnek, elkerülhetetlennek fogad­nánk el. Tavaly a felesleges áldozatok listáján Csongrád megyében 10 emberélet és 3749 ember balesete szere­pelt Ezer főre 1964-ben több mint 36 baleset jutott Kimondani, leírni sem le­het megdöbbenés nélkül! Hát még az özvegyek, ár­vák panaszát tolmácsolni, vagy őket vigasztalni. S le­het-e vigasztaló bármilyen részvéttel teli szó, amely csak együttérzést fejez ki, de nem tudja visszaadni a családfőt az apát vagy az anyát esetleg a gyermeket szeretteinek? Ha elfogadnánk és termé­szetesnek vennénk azt hogy a munka szedi áldozatait, kimondva vagy kimondatla­nul azt a téves nézetet táp­lálnánk* hogy baleset min­dig volt és nem lehet sem­mit tenni ellene. Ez a szem­lélet éppen olyan káros, mint amikor vállalati veze­tők azt állítják, hogy ha minden óvórendszabályt be­tartanának, le kellene állí­tani a termelést Bizonyára ilyen gondolatoktól vezérel­ve vonta felelősségre beosz­tottját egy budapesti válla- liberalizmus *A balesetek va­délyesebben kiáltjuk: nem a munka, hanem a felelőtlen­ség szedi a felesleges áldo­zatokat. em nézhetjük karba­tett kézzel, hogy egyesek, vagy többek nem teljesítik legnemesebb kötelességüket nem védik, óvják az emberek egészsé­gét, testi épségét. Határozot­tabban kell szembeszállnunk minden lazaságot megenge­dő nézettel, s azzal is, ha valakivel baleset történik, mert könnyelműsködött vagy fegyelmezetlen volt, megkí­sérlik eltussolni a felelős­ségre vonást, s valami ál­részvétnyilvánítással azt mondják: elég baja van sze­génynek, ne bántsuk. Ha a baleset miatt vezetőket kell felelősségre vonni, gyakran találkozunk a részvétnek egy másik fajtájával: elég volt egy baj, ne okozzunk gondot másoknak is. Sohasem szabad elmulasz­tani a felelősségre vonást, mert ellenkező esetben azt a szellemet tápláljuk, amely azt tartja: „Vigyázzon ma­gára a munkás, mert a fe­lelősség csak őt terheli". E nézet élesztője mindenütt a lat szegedi telepének veze­tője, mert nem engedélyezte az újonnan munkába állí­tott gép működtetését, míg lódi okainak feltárását ne­hezíti a kártérítési kötele­zettség teljesítésétől való idegenkedés is. Ennek elke­fel nem szerelték védőszer- rülésére előforduli hogy in­kezettel. „Mi az, nem egy­felé húzzuk a termelés sze­kerét?" —i kérdezte ez a gazdasági vezető. Kik húz­zák a szekeret, kinek az ér­dekében? Azt is kérdezhet­nénk, kinek a rovására? Az kább a dolgozót teszik fe­lelőssé a balesetért Az okok megjelölése között ma is gyakran szerepel a véletlen, vagy a „senki sem felelős" bejegyzés. Bakson, az Űj Élet Tsz elnöke pedig egye­ilyen emberek kizárólag nesen sértésnek vette, hogy csak a termelési mutatókat kivizsgálták egy 15 éves fiú nézik és elhanyagolják a balesetét, akinek jobb alsó gondoskodást a dolgozókról, lábszárát szakította le ajár­Ezek — lehetnek bár jó mű- vasilózó gép. „Minek ebből szaki, gazdasági vezetők — ügyet csinálni?* — mon­egyik kezükkel adnak a tár- dotta. sadalomnak, de másikkal Egyetlen balesetre sem te­visszaveszik, ha nem törőd- hetünk pontot anélkül, hogy nek a dolgozók egészségéveL „ügyet" ne csinálnánk be­^Mindent az emberért" — mondjuk, s nem szabad meg­engednünk, hogy írott ma­laszt maradjon e szép elv. lőle. Nem azért, hogy bűn­bakot keressünk, hanem azért, mert nem mindegy, hogy a felelősség megállapí­Céljaink, törekvéseink, tör- tósat milyen intézkedés kö­ténelmi feladataink termé- veti- Az elmúlt évben a bal­szetéből következik jelszónk eseteket követően Csongrád és gyakorlatunk: a legfőbb megyében 98 műszaki, 66 érték az ember. Mi ezt ko- szervezési intézkedést hoz­molyan gondoljuk és erőnk- tak- igen szembetűnő, hogy höz mérten a lehető legtöb­bet tesszük nemes jelsza­vunk valóraváltására. Éven­te sok millió forintot köl­ugyanakkor 2 ezer 856 eset­ben csak a munkások ismé­telt kioktatására hoztak in­tézkedést. Vajon véletlen-e tünk munkavédelmi beruhá- ^ va§y a felelősség elken­zásokrá. Tizenöt éve már, hogy pártunk és kormányunk a szakszervezetekre bízta a munkások egészségvédelmé­nek, a balesetelhárításnak és Magyar segítség a banditatámadások áldozatainak Egy hónap alatt kilenc és fél millió forint értékű szo­lidaritási bélyeg talált gaz­dára hazánkban. A tízmil­lió forintos értékben kibo­csátott bélyegsorozat nagy része napok alatt elfogyott Az ország minden részéből eddig másfél ezer ajándék­csomag érkezett a Magyar Vöröskereszthez. Ebből ez­ret a Nemzeti Felszabadítá­si Front útján a dél-viet­nami kisdiákok kapnak meg. A szolidaritási bélyegek árának jó részét a déi-viet­nami nép támogatására for­dítják. Gyógyszereket, köt­szereket, orvosi műszereket, ruhákat és különböző köz­szükségleti cikkeket vásárol­nak és juttatnak el a ban­ditatámadások áldozatainak, a lebombázott falvak lakói­nak, a harcoló hazafiak hoz­zátartozóinak. dőzése? S űrűn jutnak ilyen megoldásra, hogy ez­zel is igazolják a bal­eset okát. Mert nem lehet felelőssé tenni a munkást és utána műszaki intézke­déseket hozni. Az utóbbi ugyanis elismerése lenne a vezetők, vagy a vállalat fe­lelősségének. Mindenütt fel kell lépni az ilyen jelen­séggel szemben. Nem mu­laszthatjuk el a számonké­rést, mert nagyrészt raj­tunk múlik a veszélyforrá­sok elhárítása. A felelősség­teljesebb munkától függ a balesetek számának csök­kenése. Csak akkor tudunk lényeges javulást elérni, ha sikerűi mindenki szívügyévé tenni a munkásegészségügy feletti "réntelen őrködést NAGY PAL mm. im i* UM^ypmSSáB £ >

Next

/
Oldalképek
Tartalom