Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

Ujabb amerikai csapatok érkeztek Dél-Vietnamba Légitámadás észak-viatnami hidak ellen A DH Nang-i támaszpontra szombaton reggel megér­keztek az első egysegei an nak a háromezer amerikai tengerészgyalogosból álló köteléknek, amelynek Dél­Vietnamba küldését pénteken jelentették be. A parti­zó nofc öt kilométerrel a partraszállás helyétói megtá­madták n partra szálló amerikaiakat fedező dél-vietna­mi kormanycsapatokat. A szabadságharcosok ugyan­csak támadást intéztek a Saigontól 435 kilométerrel északkeletre fekvő Qui Nhon városában felállított ame­rikai katonai rádióállomás ellen, amelynek berendezé­sében károkat okoztak. Két légitámadás szombaton Saigoni jelentés szerint szombaton délben a hetedik amerikai flotta Coral Sea és Rangét anyahajóiról fel­szállt 35 bombázó 40 va­daszgép kíséretében táma­dást intézett a 17. szélessé­gi körtől 220 kilométerrel északra levő több híd el­len, amelyre összesen 70 tonnányi bombát dobtak és rakétát lőttek ki." Dél-Vietnamból felszállt 40 vadászbombázó és nat vadászgép szombaton, he­lyi idő szerint délelőtt 10 órakor és délután 3 órak.w „fegyveres felderítést" haj­tott végre, amelynek során rakétákkal és ágyúkkal tá­madtak a VDK 7. és 8. szá­mú főútjain és azok men­tén levő célpontokat Stevenson megbeszélése U Thanttal ff Thant, a/. ENSZ főtit­kára pénteken hosszabb megbeszélést folytatott Síe­venson amerikai födeleftá­tussal a Johnson elnök ál­tál szerdán bejelentett ter­vezett délkelet-ázsiai segély­programról. Az amerikai ENSZ-kiildöttség szóvivője szerint Stevenson nem kér­te fel a főtitkárt közvetites­re a Vietnamról folytat,ih dó esetleges tárgyalások lét­rehozása érdekéhen. Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője pén le­ken sajtóértekezleten beje­lentette. hogv az Egyesült Államok kormánya esetle­ges vietnami hékeíúrgyalá­sokon nem lenne hajlandó elfogadni a Vietkong képvi­selőit egyenrangú tárgyaló­félként. Az amerikai xor­mán r szerint a tárgyaláso­kon csupán az érdekelt kor­mányok képviselői vehetné­nek részt. Peking, Hanoi és Gordon Walker Jól tájékozott londoni for­rások szerint sem Hanoiból, sem Pekingből nem érke­zett még válasz az angol kormány érdeklődésére, va­jon hajlandók-e fogad ii Gordon Walker volt külügy­minisztert április második felére tervezett délkelet­ázsiai „ténymegáil ipftó" körútja során. Ügy tudják, hogy Gordon Walker jövő szerdán indul útnak, de programjába egyelőre még csak Malaysia, Dél-Vietnam, Laosz, Kambodzsa és Ja­pán szerepel. Angol diplomáciai megfi­gyelők számára nem okozott meglepetést, hogy a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság kormánya nem siet meghívót küldeni a brit kormány félhivatalos képvi­selőjének, miközben London hivatalosan támogatja az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Az időnyerésre játszó br.t kormány most Wilson mi­niszterelnök április 15-i wa­shingtoni látogatására irá­nyítja figyelmét. Ugyanak­kor reményét fejezi ki, hogy „Hanoi és Peking jobb belá­tásra tér" és végül l& >r. _.g. hívja Gordon Walkert. Má.» szóval: a vérszegény „köz­vetítési kísérlet" előrelátha­tó kudarcáért már eleve „a. hajthatatlan kommunista fél­re" próbálják hárítani a fe­lelősséget. Támadok és védekezők Gagarinfól Leonovig Azóta, hogy Jurij Gaga­rin nevét megtanulta a vi­lág, még tizenkétszer star­tolt űrhajó emberrel a koz­moszba. Az első utazás té­nyét azonban egyik sem halványította el — sőt, ha lehetséges, az idő távolá­ban mind rangosabb lesz ez a dátum: 1961: áprilii 12., amikor a világűr Ko­lombusza elrugaszkodott az ember ősi bölcsőjétől, a Földtől, amikor az ember megkezdte a világűr végte­lenjének személyes felde­rítését. Hiszen erre a kez­detre épült az ember min­den további bátorsága és eltökéltsége, hogy még szá­zadunkban megveti lábát naprendszerünk más boly­góin is. Gagarin hozta az első személyes tapasztala­tokat, melyek alapján az­óta együttesen több mint 23 napot töltöttek szovjet és amerikai űrhajósok a kozmoszban — előbbiek együttesen több mint 21 napot, utóbbiak két és fél napot Valóságos tudományos­technikai forradalom nyi­tánya volt a négy év előtti start, amit azóta az űrha­józás napjaként ünnepel a világ minden esztendőben. G. Szabó László Hiszen az egyszemélyes űr­hajó után a szovjet köte­lékrepülés szenzációja, a „kétüléses" űrhajók sora következett a szovjet űrku­tatási programban, s tel­jes négy esztendő sem kel­lett ahhoz, hogy a szovjet ember kinyithassa űrkabin­ja ajtaját, s a Föld egy mesterséges darabjáról ki­lépjen a kozmoszba, a ma­gasság, a messziség, a csend búváraként, s kipróbálja, milyen mozgásra, emberi tevékenységre képes ő ma­ga, az „organikus űrhajó". Négy esztendeje talán sokan még mosolyogtak az olyan terveken, hogy az ember századunkban meg­kémlelheti a Holdat saját szemével, körülnézhet ott személyesen is. Most meg azt mondják a jósok, akik nem kávézacból jövendöl­nek, hanem a tudomány ál­lásából és reális perspektí­váiból, hogy a nagy kalan­dot a szovjet ember még ebben az évtizedben meg­valósíthatja. Gagarintól Leonovig csak négy esztendő a távolság időben. De hogy ezalatt miként fejlődött a szovjet űrhajózás, azt a műszaki adatok hitelesen szemlélte­tik. A V osztok kabinja még csak maximálisan 10— 14 napi utazásra volt alkal­mas, a Voszhod fülkéje vi­szont már egy teljes hóna­pig biztonsággal hordozhat űrhajóst. Gagarint 600 ton­na tolóerejű rakétával in­dították a magasba, z Yosz hod típusú űrhajó rakétájá­nak két hajtóműve viszont, 50 tonnával erősebb. Az a fejlődés pedig, amit az em­beri tevékenység kiterjesz­tésében értek el a szovjet űrrepülők Leonov kilépésé­vel, tudományos és emberi szempontból egyaránt csak Jurij Gagarin útjához mér­hető. Az első szputnyik felbo csátása feletti öröm és az első emberi űrrepülés cso­dálata sohasem vesz ki az emberből. Még akkor sem, ha az űrhajózás egyszer köznapi gyakorlatú iparrá, közlekedéssé vagy szórako­zássá fejlődik. Ezt a napot — az űrhajózás napját — az emberiség mindig úgy fogja őrizni és tisztelni, mint látóhatárának végte­len kitágulását, értelmének pazar gyarapodását, szán dékainak, céljainak merész gazdagodását. Sz. S. I. LEONOV MTVor a* űrbe kilépett — szívébe tolultak a múltak: a gyermekkort rétek sü ldőla ny-kacajok s emléke egy simogatásnak, amit arcán anyja hagyott.., Oly messze volt már a bölcsó asszonya meleg öle midőn — sorsát betöltő — rábízta egyetlen életét a feltáratlan Semmire._ Mikor az űrbe kilépett — már tudta: az emberiség függeszti rajta szemét jövőjét sejtve, a szépet — kissé ugyan borzongva még az Ismeretlen hűvösétől, de már érlelve merszben és tudásban önnönmagát s a kort, mely mindenkorra széttör vélt korlátot, határt s minden volt törvényt sutba dobva egyengeti utunkat a csillagokba ... Eredeti felvételt mutatunk be Vietnamból, a szennyes háborúról, amelyet az ame­rikai hadsereg katonái és a Pentagon zsoldosai züdítot­Az NDK visszautasítja Brandt javaslatát # Berlin (MTI) A bonni és a nysigat-ber­llni vezető körök a Bundes­tag-iiléssel kapcsolatos, rosr.­szul sikerült nyugat-berlini provokációjuk után igyekez­nek menteni a vesztett fej­sze nyelét — hangoztatják a demokratikus Berlin mér­tékadó körei. A visszavonulást fedező utóvédharcok egyik meg­nyilvánulása Willy Brandt nyugat-berlini polgármester­nek a nyugat-berlini össze­kötő utak ellenőrzésének szabalyozására előterjesztett javaslata. Brandt célszerű­nek tartotta, hogy most is­mét időszerűnek jelentse ki régi tei-vét a Nyugat-Német­országból Nyugat-Berlinbe vezető „folyosóhoz hasonló utvonalak" forgalmának sza­bályozására. Szerinte az utak forgalmát négy nagy­hatalom, Nyugat-Németor­szág és az NDK képviselői­ből álló ellenőrző hatóság­nak kelléne irányítania. Brandt úgy iparkodik fel­tüntetni javaslatát, hogy az i,nagylelkű engedmény" az. NDK számára, hiszen eb­ben az új ellenőrző ható­ságban a Német Demokra­tikus Köztársaság is képvi­selve lenne. Ezzel szemben az a valóság, hogy Nyugat­Németországot Nyugat-Ber­linnel összekötő utak for­galmát már 1955 óta, tehát pontosan egy évtizede egyes­egvodiil az NDK hatóságai ellenőrzik. Ha tehát most az NDK kormánya elfogadna Brandt javaslatát, ez annyit jelentene, hogy ezeket az utakat illetően feladná szu­verén jogait és idegen tes­tületre hízná állama egy hl­aonyos, politikailag rendkí­vül fontos területe feletti ellenőrzését. Világos tehát, hogy Brandt javaslata elfogadhatatlan a Német Demokratikus Köz­társaság számára. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy az NDK vissza­utasít mindenféle tárgyalást a nyugat-berlini kérdés ren­dezésére, sőt nagyon is fon­tosnak és lényegesnek tart­ja, hogy ezt a problémát a német kérdés általános, bé­kés rendezése keretében mi­nél előbb és minél gyorsab­ban meg kell oldani. tak békés emberekre. Nincs és nem la képzelhető el ! olyan „történelmi bíró", aki felmentést adhatna a van­dál pusztításokért. A tények messzehangzóan hirdetik: Mindazok, akik vérbe akar­ják fojtani a népek szabad­sagát, becstelen ügyet vál­laltak, s a sorsuk csak dics­telen bukás lehet. A sza­badságharcukat vívó népek oldalán az igazság, az erköl­csi erő és a kor parancsa nem tűri már el a népek szolgaságát. Képünk egy észak-vietna­mi kis halászfaluban ké­szült. Egy helybeli halász­gyerek álldogál lesújtva egy­kori szülőháza helyén. A há­zikót — amely nyilván nem < katonai célpont volt — ame­rikai légitámadás söpörte el. A szétlőtt ház majd újra- j épül. de a gyerek szívében mindörökre megmarad a tanulság: Olyan világért kell áldozatosan harcolni, amely­ben ez nem lehetséges többé! Növekvő spanyol—angol ellentétek — Gibraltár miatt i ÍM A Gibraltár miatti spa­nyol-angol viszályt súlyos­bította a Franco-kormány kihívó hangú jegyzéke, amely visszautasította Ang­lia tiltakozását a spanyol hatóságok eljárása ellen. (A spanyolok ugyanis érvényte­lonnek minősítették a „Gib­raltár kormánya" felülbé­lycgzésü angol útleveleket, amit az angol külügyminisz­térium Anglia szuverenitása megtagadásának és Anglia belügyeibe történt tűrhetet­len beavatkozásnak bélyeg­zett). A spanyol válasz, ame­lyet penleken nyújtott át az angol külügyminisztériumban Thomson külügyi állammi­niszternek Santa Cruz spa­nyol nagykövet, kereken ki­jelenti, hogy Spanyolország nem ismeri cl a gibraltári útleveleket, mert egyálta­lán nept fogadja el Anglia felségjogát Gibraltár felett. A spanyol hatóságok to­vább szigorították a gibral­tári határ ellenőrzését. De Gaulle alkotmánymódosító népszavazást készít elő A Pravda cikke Johnsori beszédéről # Moszkva (TASZSZ) A Pravda szombati számá­ban G. Rat.ia.ni rámutat arra, hogy Johnson elnök baltimo­rc-i beszéde után a washing­toni propaganda el akarja hitetni, fordulat történt az Egyesült Államok indokínai politikájában. Ez a propa­gandahűhó azon az állításon alapszik, hogy az. amerikai elnök „nem támasztott sem­miféle feltételt a vietnami rendezéssel kapcsolatban". Ezzel szemben — írja Ra­ti.Tni — a washingtoni kor­mánynak a 17 el nem köte­lezett állam felhívására adott válasza, amelyet a be­széd után következő nap hoztak nyilvánosságra, vilá­gosan leszögezte: az Egyesült Államok csak akkor hagyja abba vietnami hadművelete­ik ha megszűnik a vietnami nép nemzeti felszabadító harca. Ilyen formán felvetődik a kérdés: milyen alapon állít­ják Washingtonban, hogy az Egyesült Államok nem tá­masztott semmilyen feltételi a vietnami rendezéssel kap­csolatban és Johnson elnök beszéde — mint a New York Herald Tribüné írta — „nagy és váratlan fordulatot jelen­tett az amerikai politiká­ban"? Ugyan miben rejlik az Egyesült Államok „új" ál­láspontja? — kérdi Ratiani — majd leszögezi: — Az amerikai propagan­da nagy zenebonája senki elől sem leplezheti azt a tényt, hogy az Egyesült Ál­lamok vietnami agressziója folytatódik, a helyzet egyre komolyabbá válik és a békét fenyegeti nemcsak Délkeléi Ázsiában, hanem e térségen túl is. • Párizs (MTI) De Gaulle alkotmánymó­dosítást tervez, amely lénye­gesen kiszélesíti a köztársa­sági elnöik és a miniszter­elnök jogkörét a parlament rovására: De Gaulle néhány nappal ezelőtt a nemzetgyű­lés elnökségének fogadása­kor utalt arra, hogy az év vegén esedékes köztársasági elnökválasztáskor a francia választóknak nyilatkozniuk kell az „állam jövendő for­máiról". Hivatalosan is is­mertették a tervezett alkot­mányreformot. Megfigyelők általában va­szinűnek tartják, hogy De Gaulle decemberben újra je­lölteti magát a köztársasági elnöki tisztre és várható megválasztása után rendeli el az alkotmánymódosító népszavazást. Elsősorban arról van szó, hogy a köztársasági elnök akadályoztatása, vagy az el­nöki szék megüresedése ese­tén a miniszterelnök gya­korolja az államfőd jogokat. (Az érvényes alkotmány sze­rint a szenátus elnöke hi­vatott helyettesíteni a köz­társasági elnököt. Erre a gyakorlatban sohasem került sor, mert Gaston Monner­ville, a szenátus elnöke De Gaulle politikai ellenfele, akivel a köztársasági elnök még a hivatalos érintkezést is kerüli.) A tervezett alkot­mánymódosítás szerint az ellenzéki pártok bástyája, a szenátus egybeolvad a kon­zultatív jellegű gazdasági ta­náccsal A második közjogi méltósággá előlépő minisz­terelnök (minden valószínű­ség szerint továbbra is Pom­pidou) így kedvező eséllyel pályázhat majd De Gaulle örökségére. Ben Bella Párizsba me^y 9 Párizs (MTI) Ben Bella meghívta De Gaulle-t Algírba június vé­gére. Illetékes francia helyen Ben Bella meghívásával kapcsolatban leszögezik, hogy a francia köztarsasági elnök ez evben nem tervez semmiféle külföldi utat, csupán Bonnba látogat el. Ben Bella párizsi látogatá­sának hírét ezzel szemben közvetve megerősítik. Az algériai köztársasági elnök utjának időpontját és jelle­gét azonban még nem álla­pították meg. 9 Bi ioni Jo-zip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök, a Jügö­srtáv Kommunisták Szövet­ségének főtitkára és felesége Ahmed Ben Bella algériai köztársasági elnök meghívá­sára a „Galeb" nevű iskola­hajón elutazott Algériába. 9 Moszkva Moszkvában közzétették azt a közös nyilatkozatot, amelyet Ajub Khán pakisz­táni köztársasági elnök szov­jetunióbeli látogatásáról ad­tak ki. A közleményben a két kormány a többi között kifejezi azt a szilárd meg­győződését, hogy minden eszközzel elő kell segíteni a tartás béke kialakítását, a nemzetközi feszültség enyhí­tését. A két kormány kifej­tette véleményét a délkelet­ázsiai, különösen a vietnami eseményekről. A közlemény végül beje­lenti, hogy Leonyid Brezs­nyev, Anasztasz Mikojan és Al'ekszej Koszigin elfogadta Ajub Khán meghívását és mindkét fél számára kedve­ző időpontban ellátogat Pa­kisztánná. 9 Álgír Ben Rella algériai elnök pénteken bejelentette, hogy a hát 'hónapig terjedő sza­badságvesztésre itélf foglyok közkegyelemben részesülnek. Az. amnesztiaintézkedés 1200 elítéltet érint. Ben Bella egyben 57 börtön bezárását és az. algériai büntetésvégre­hajtó rendszer reformját is bejelentette. A börtönépü­leteket a jövőben iskolák vagy más közintézmények elhelyezésére használjak fel. 9 Belgrád Belgrádban bejelentették, hogy május 9-ét, a fasizmus leverésének évfordulóját Ju­goszláviában hivatalos ün­neppé nyilvánítják. Ugyan­akkor azt is közölték, hogy május elsején — az eddigi gyakorlattól eltérően — Belg­rádban és Jugoszlávia más városaiban nem tartanak katonai felvonulásokat. Z DÉL-MAGYARORSZÁG Vasarnap. 1965. április II. * * m

Next

/
Oldalképek
Tartalom