Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-03 / 79. szám

Bábjáték-fesztiválra készül a Szegedi Bábszínház Benyitok az ajtón a szín- csütörtök próbáit ugyanis he- hát nagyobb, mint máskor padra. Sehol senki, csak az ves viták tarkítják. Bábuval bármikor. A szegedi együttes emeleti műhelyből hallatszik a kézben, vagy anélkül áll- pedig nem akar lemaradni a valami mczgás. Az igazgató nak a játékosok a paraván vetélkedésben. A kis színház — dr. Kövér Béla — dolgo- mögött és érveket, ellenérve- múltja is kötelez. Magyaroi­zik odafönt, próbára várja ket hoznak föl egy-egy szín- szágon a Szegedi Bábszínház színészeit és előtte még né- padi megoldással kapcsolat- az egyetlen olyan bábegyüt­hány utolsó simítást végez ban. Igy formálódik a darab, tes, amelyik 1953 óta rend­a babokon. Köcsög úrnak A Bolond csütörtököt már szeresen, minden vasárnap már nem esik le a cipője és játszották Szegeden, miért játszik a színházi szezonban. Kaballót, a kiöregedett gör- folynak hát újra javítópró- kötelezik a2 eddigi szín­korcsolyázó lovat is kényei- bák? Az együttes Békéscsa- vonalas produkciók is. Re­mesebben lehet majd moz- bára készül ezzel a darab- méljük, hogy az együttes gatni. A bábok szerényen és bal, ahol április 9 és 11 kö- ezekhez mérten is sikeresen hallgatagon fekszenek egy- aött találkoznak a magyar szerepel majd Békéscsabán. más mellett. Megférnek bé- amatőr bábosok, hogy a késen. Aztán ahogy az ötös- fesztiválon bemutassák tudá­Gyuris György Magyar könyv­es fény képkiállítás Moszkvában A könyvkiállítást a Szov­jet Állami Idegennyelvű Könyvtár rendezte, amely­nek három és félmilliós könyvállományában mintegy 17 ezer magyar könyv van. A moszkvai Barátság Házá­ban tegnap, pénteken dél­után került sor a szabad Magyarország két évtizedes fejlődését dokumentáló íény­képkiállxtás megnyitására. Beszédet mondott V. I. Gors­kov, a baráti társaságok szövetségének elnökhelyette­se, valamint Révész Géza, az MSZMP Központi Bizott­ágának tagja, a Magyar— Bach-hangyersenyek a Zeneművészeti Szakiskolában A Zeneművészeti Szakis­kola Johann Sebastian Bach születésének 280. évfordu­lója alkalmából hat hang­versenyt rendezett. A szakiskola hangverseny­sorozatának az volt a célja, hogy Bach művészetét az adott keretek között minél több oldalról mutassa be. A változatos műsor különböző szóló-hangszerekre és kama­raogyüttesel^-e írt kompo­zícióktól kezdve a verseny­művekig, kantátáig, mise­részletig, zenekari szvitig valóban egy miniatűr ba­Szovjet Baráti Társaság I rokk világot ölelt tel. A Moszkvában tartózkodó kül­döttségének vezetője. re ér az óra mutatója, egy­szerre megélénkül a színház. Megérkeznek a bábok életre­keltői. Hamarosan eltűnik a békesség is, ahogy elkezdő­dik a próba. Erich Kástner, című sukat és egyben tanuljanak is a többiektől. Fokozza a találkozó érde­kességét, hogy Magyarorszá­gon először díjazzák a leg­Május 35 című regényéből jobb rendezést és a legjobb készült bábjáték, a Bolond színészi alakítást. A tét te­Á marxista könyvkiadás húsz esztendejéről szakiskolai növendékek egész sora működött közre — zö­mében nívós interpretációk­kal — és minden tanszak „Marxista—leninista iroda­lom Magyarországon 1945— 1965" címmel jubileumi ki­Emberek egyenruhában M i, húsz év előtti gye­rekek nagyon szeret­tük volna a háború hétfejű sárkányának leg­alább egyik fejét levágni. Esténként a dombon vártuk fakardos harci készültség­ben. Feszült csend ült kicsi, hegyek közé búvó falumon. Valahonnan a messzeség­ből tompa dörrenés-sorozat hallatszott. Kémleltük az est szürkeségébe vesző látó­határt, s egyszer boldogan­riadtan kiáltottunk fel: — Jön! — száz szeme csillagnál fényesebben vilá­lanylámpával világítottak arcunkba, az ágyak alá, s csendesen kérdezték, — Nyemszki, jeszt? — Nincs. — Szóidat jeszt? — Nincs. Körülnéztek, elköszöntek. Napsugaras, derűs tava­— Szovjet harasó — ma­gyarázkodott lelkesen. öt katona, apám és én öltünk vacsorához. — Mama — hívták anyá­mat is e furcsa közösség­be. Egy tatárképű idősebb ült mellettem. Erős vodká­val, katonacipóval kínált. szí reggelre virradtunk. Tölt németséggel magyaráz­Amikor felkeltem, már két tuk ősi rokonságunkat friss barátságunkat. Furcsa; az ellenség nyelvén pró­báltunk egymás szívéhez férkőzni. Daloltunk, nevettünk. Apám hozzámhajolt ós tré­fásan mondta: — Ezek olyan vitézek, látod-e, akik levágják a há­sárkányának A kkor már nem sokat törődtem a harci dol­gokkal. Éreztem, hogy családapák, féltett fi­atalok vacsoráznak velem. Holr.ap száz halál leselke­dik rájuk? — nem jutott eszembe. Számomra nem annyira katonák voltak e pillanatban, emberek. Egyenruhába öltöztetett em­B. Ö. Pillanatfelvételek — tgM»z íaiáto-kcól orosz katona apámmal érte­kezett. A lovakra, a sze­kérre mutogattak. Aztán befoglak, engem felültettek rá és magukkal vittek. Nyüzsgő, zajos katonai gított a tőlünk ötven kilo- táborba hajtottunk. Tanko­méterre levő nagyváros fö- kon, szekereken falatozó ka­jött tonák integettek, kártyák- . . ... — Bombázzák a várost kai és más apróságokkal nene:|u sóhajtott apám. kedveskedtek. Közben meg- valamennyi fejét. A fél kilométernyire levő történt a csere: két nagy művelődési otthon előtt ökröt kaptam a lovak he­orosz foglyok búsgyönyörű lyett. kórusa zengett. Kiültem az — Indíts. Hajts haza — ajtó elé, s a hunyorgó csil- adták tudtomra, lagokba nézve, szívtam ma- Az ökörfogaton moso­gamba e távoli világ fiai- lyogva. megnyugodva érkez­nak fájdalmasan szép, sok- tünk haza. színű éneklését. 17,ste naSy vacsorához A szomszéd átkiáltott a (jj terítettünk a tágas k úttól: szobában. — Hallották-e, elesett a öt tisztet szállásoltak be szorosban a Kanktsony bá- hozzánk. Egyikük pelyhes- _ esi fia. Ma jött az értesítés, állú szőke legény volt. ösz- berek A h.r pillanatnyi riadal- szebarátkoztunk. mat vert fel, mint amikor héjjá csap az udvaron ka­carászó majorság közé. Reggel csúnya káromko­dásra ébredtünk. Egyik né­met tiszt átkozta az oroszo­kat. Estére elpucolt a német lókorház, elkocsikázott, a jegyzőség, a csendőrség. Állam nélkül maradtunk. Tíz napig éltünk törvé­nyenkívüliségben. Két front között. Tavasz volt Nagy tétlen­ség, a semmittevés feszült nyugalma telepedett a falu­ra. Valaminek a végét vár­ták. H amarosan különös napra virradtunk. A távoli országút egész éjszaka morajlott, nappal meg porfelhő gomolygott fölötte. Délután erős robba­nás rázta meg a falut: égy. kettő, három. .. Az ablakok megremegtek, az emberek megdöbbentek: — Itt a front! Jóformán idő sem volt az ijedelemre. Estére elcsende­sedett. a környék. A háború sasmadara gyorsan átrepült felettünk, csak néhány tol­lat hullatott falunkra meg­tépett testéből. Az esti harangkondulás békcs éjszakát hirdetett. A táj. a falu valami neszre fülelt. Éjfél körül újabb motor ­zúgás, dübörgés. Első Al­munkból ijedtünk fel. az ut­cán valaki elkiáltotta ma­gát: — Itt vannak az oroszok! Nyitott szemmel feküd­tünk. Szorongtunk Az ajtói nem zártuk be. ez volt a szokás. Eltelt egy óra. két óra. Egyszer ko­pogtak. két fegyveres kato­na lépett be Középkorú, faradt arcú emberek. Vtl­állítést rendeznek 10 és 30 között a Nemzeti Múzeum dísztermében. A bemutatóról — amely kap­csolódik a már megnyílt „Népi demokráciánk húsz esztendeje" kiállításhoz — tegnap a Magyar Sajtó Há­zában Berei Andor, a Kos­suth Könyvkiadó igazgatója tájékoztatta az újságírókat. Érdekes fejezete lesz a ki­állításnak a felszabadulást közvetlenül megelőző idő­szak marxista—leninista iro­dalmának áttekintése. A fel­szabadulás óta összesen kö­rülbelül 4200 féle kötet je­lent meg a politikai kiadó ban felhangzó D-dúr szoná­ta képviselte. Bach concer­táló művészete a két zon­gorára írt c-moll verseny­műben elevenedett meg. Az utóbbit Bódás Péter és Del­ley József játszotta, bizto­san. elmélyülten és a ba­rokk hangszínkontrasztok stílusos szembeállításával. A tanárképző hallgatóiból alakult zenekart Nagy Ist­ván vezényelte és éppen a concertálás elvének a ki­domborításával járult hozzá az előadás viharos sikeré­hez. Ugyanezen az estén Joó Csilla a Geistliche Lie­derből adott elő a tőle meg­szokott kultúrával, átéléssel és hibátlan énekes-teljesít­ménnyel. Gregor József, a képviseltette magát. Az Szegedi Nemzeti Színház egyik hangversenyen a zongo- rendkívül szép orgánumú fi­ra szakos növendékek Bach atal basszistája vendégként valamennyi két- és három­szólamú invencióját elját­szották. - ... Kiemelkedő teljesítmény volt a Póczonyi Mária ve­" ' zénylésével megszólaló 72. számú kantáta (Alles nur nach Gottes Willen), amely­nek átélt, stílusos előadá­sát Csán.yi Katalin, Hári Katalin és Visy trábor szó­lói egészítettek ki. Kirobba­nó sikert aratott a VrrtoU szvit a-: intézet zenekarának előadásában. Dr. Kiss Ernő gondos szakszerű betanítá­sa és vezénylése, valamint Matuz István brilliáns tech­nikával előadott szólója magasan túlszárnyalta az iskolai zenekarok átlagos produkcióit. Bach szóló hangszerre írt műveinek tolmácsolásai kö­zött kiemelkedett Homoky György (hegedű) Chaconne­jának kidolgozott interpre­műküdött közre és Joó Csil­lával kettőst énekelt a Ka­rácsonyi oratórium-ból. A záró hangversenyen az iskola és a város zenei éle­tében nagyjelentőségű s új­szerű vállalkozásnak lehet­tünk tanúi: a szakiskola fúvós tanszakának növendé­keiből alakult 17 tagú ka­maraegyüttes (12 fa- és 5 rézfúvó) mutatkozott be Vántus István, az együttes vezetője korálelőjátékokat, három fúgát a Kunst der I uge-ból es az orgonára írt c-moll I'assacaglia-t ültette át hí érdekes összeállítású együttes számára. Az orgo­namű hangszerelésénél • azt a célt tűzte maga elé — és igen szépen megvalósította —, hogy az orgona külön­böző regiszterein megszólaló témákat a fúvós hangszerek a mű stílusát, szellemét adekvát módon fejezzék ki. gondozásában. A kiállításon .. isajai peuxg ixcuves iámat ezekből mintegy 1009 könyv , (g0rdonka) és Nagy István szerepel majd. (MTI) tációja; Bach kamaramuzsi- Tömör orgona-hatások ta­káját pedig Kedves Jamás lalkoztak a szólamok plaszti­kus kibontakozásával. A Kunst der Fuge-ból elhang­I (zongora) értékes előadásá­liiállétáiok a VaMitforgalmi Te chilik uniban A Szegedi Vasútforgalmi Technikum szemléltető esz­közökben gazdag kiállítást rendezett a felszabadulás 20. évfordulójának megünneplé­se jegyében. A kiállítás első üdvözlő szavai után Borsodi része a Magyar Államvasutak János, a MÁV szegedi igaz­történetének fontos és érdé- gatóságának vezetője nyitot­kes mozzanalait szemlélteti, ta meg a rendkívül érdekes, a második rész az 1953-ban gazdag dokumentumokat tar­létesült iskola történetét, s talmazó kiállítást, amely mai életét tekinti át. egyben bemutatja a vasutak A Szegedi Felsőfokú Vas- régi életét is. zott részletek (éppen . úgy, mint a Póczonyi Mária által vezényelt kantáta) I ezúttal kerültek először előadásra Szegeden. Az utolsó Hangversenyen Höchtl Margit, a szakiskola nyu­galmazott tanára a g-moll Technikumban Fantáziát és a Fúgát adta elő Liszt átiratában. Höchtl Margitot a közönség lelke­sedéssel ünnepelte. A hat hangverseny szak­szerűen összeállított ke­resztmetszetet adott Bach hatalmas és az opera kivé­telével az összes korabeli műfajokat felölelő életmű­véből. Dr. Nagy István útforgalmi kiállítás nyílt tegnap dél­után a magyar vasutak 20 éves fejlődéséről. Kálmán Mihály igazgató A hadak útját járták ők hatan is, s Szovjet Hadsereg katonáiként. A szabadságot, az új élet lehetőségét hozták a Horthy-fasizmus ke­gyellen negyedszázada után. Hajukat az idő ezüsttel vonta be. Emlékeik azonban frissek, elevenek. Szerények. Magukról nem szeretnek beszélni. Szívük mélyép fájó emlékeket is őriz­nek. mert a második világháború vérzivatará­ban hozzátartozókat, bajtársakat, barátokat vesztettek. Testvérként, igaz barátiként most itt vannak újra. Csongrád megye és Szeged megváltozott életével ismerkednek. Életükből, emlékeikből szinte pillanatfelvételként íme a mozaik. A. JAKOVLEV altábornagy, a Hadi Akadémia tanszékvezetője, a Szegedre érkezett delegáció vezetője. Hatvankét éves. A Magyarország felszabadításáért vívott, harcokban több mint 150 ki­lométer szélessé­gű frontvonal pa­rancsnoka volt. Katonái harcának tengelyében Szol­nok, Orosháza, Gyoma, Karcag, Füzesabony, Gyön­gyös és Balassa­gyarmat állott. — Nehéz, kemény volt a harc. Csapataim Tiszafürednél keltek át a Tiszán és véráldoza­tokat hozva feltartóztathatatlanul nyomultál: előre. — Hogy milyen volt találkozásom a magyar néppel? Meghitt, bensőséges. A harcok röpke szüneteiben, ha nem is tudtuk egymás nyelvét, mégis megértettük egymást. Az elmúlt két év­tizedben fogant barátság igaz, őszinte és mély. Az altábornagy katonáival együtt Prága után Mongóliában harcolt. A nagy sztyeppéken se­hol egy kút. Megjegyezte, örül annak, hogy most Mongóliában magyar munkások, szakem­berek vízműveket építenek. A. J. Jakovlev Moszkvában él. A háború az ő családját is szétzilálta. Nem sokkal azután, hogy a hitleri fasiszta hordák megrohanták a Szovjetuniót, A. J. Jakovlev fia elesett. A fa­sizmus pusztította el. Az édesapa és édesanya a fiát gyászolta. És harcolt az apa, hogy kiűz­zék a szovjet földről a fasisztákat, s szabad­sagot kapjon a magyar nép Is. Hogy béke le­gyen, ne szaporodjanak a gyászolók. Az altábornagy a háború óta most jár elő­ször Magyarországon. Boldog ő is — ezt a delegáció tagjai nevében mondja —, hogy a romok helyén új élet fakadt, épül az ember­nek boldogságot hozó szocializmus. F. KOLCSUK nyugalmazott ve­zérőrnagy. Csapa­tai közvetlenül harcoltak Szeged felszabadításáért. A most hetven­esztendős vezérőr­nagy kitűnően emlékszik a Sze­geden töltött na­pokra. — Csapatommal hét napot töltöt­tem a városban. A harcok után csend volt. Az emberek örültek, hogy nem dö­rögnek már a fegyverek. Elő­ször kevesebben jártak az utcán, aztán — bár nem is olyan távol dúlt a harc — a békés élet kezdődött. Hadtestem azután tovább indult és szakadatlanul harcolt Magyarország felszabadí­tásáért. • — Milyen a mostani Szeged? A vezérőrnagy jól emlékezetébe véste a hÚ6Z évvel ezelőtti várost, és a mostaniról megálla­pítja: — Ahogy Budapestről most Szegedre érkez­tünk a gépkocsival, ha gyorsan is, de' szétte­kintettem. Oj Szegedet találtam. Láttam gyá­rak építését és az új házsorokat. F. Sz. Kolcsuk a szovjet hadsereg egyik leg­-régibb parancsnoka. Édesapja 1917 utón vörös­katonaként a polgárháború ban vesztette életét. F. Sz. Kolcsuk is harcolt a fehérgárdisták el­len. Szól arról, hogy csapata akkor magyar internacionalistákkal együtt küzdött. Nem fe­lejtette el a hősi halált halt Szabó Istvánt, a magyar internacionalisták kommunista egység parancsnokát. A vezérőrnagy fia is harcolt a második világháborúban és hősi halált halt. F. Sz. Kolcsuk mellén, akárcsak a delegáció többi tagjáén, kitüntetések sora csillog. Most Ukrajnában. Vinyicában él. — A harc. az áldozat, a sok megpróbáltatás — mondja csendesen — nem volt hiábavaló . .. SZ. FEDOTOV a Szovjetunió Hő­se. ezredes. Jelen­leg a Szovjetunió Honvédelmi Mi­nisztériuma Le­iéitárának pa­rancsnoka. Ötven­éves. Egységpa­rancsnok volt ha­zánk felszabadítá­sáért vívott har­cokban. Szeged és Makó térségé­ben küzdött. Ma­kónál nagy csatát vívtak. A fasisz­ták összpontosí­tott erővel támad­tak. Egy szovjet harci egységet a bekerítés, ve­szélye fenyegetett. Ekkor Sz. V. Fedotov a bá­torság, az önfeláldozás nagyszerű példáját mu­tatta. Nem beszél erről, de tény. hogy Szeged és Makó környékén vívott harcokban tanúsí­tott kimagasló helytállásáért kapta meg a 4 QU-MA9YARGRSXAG Szombat, 1965. apritn

Next

/
Oldalképek
Tartalom