Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

„ Az én galambocskáim i*> Csöndesen pereg a szó Alatta így emlékezik Szan- ahogy rohamoztátok a Mjad­i'óla, a maholnap négy esz- tó György: nickáján Kerenszkij párthe­tendeje halott íróról, akinek _ Abban reménykedtem, lyiségeit, hullattátok a vére­derűs, bölcs mosolyát halotti hogy Lippán várhatjuk be. leket pazarul és bőségesen maszkja olyan szelíden őrzi alT1]g vissaamehetünk Arad- az emberiség szebb és jobb a .konyvszekveny üveglapja ,.a Mondták hogy Radna tövőjéert, tékozoltátok a te­mogott. A kályha parazsa- felő, inál. ^nlenek az oro- iietsógteket, hogy zsúfolva nak v bráló fénye meg-mvg- k Pau)is fe!é R ] vo!tak velük Péterpál erőd Sett mególénlcülnek raj- £ • ^ be Bözsi, kazamatái, Szibéria ólombú­ta a vonások, és mintha re® hogy f f^ A-T ,1'- ls benne a lehunyt szem is. "ígérkeztek. Adel kirohant amelvnek világát nem a halai az utf**» « zokogva borult oltotta ki I9(íl szeptemberé- » nyakuba az első orosznak, ben. hanem több. mint négy 811,1 meglátott, évtizeddel előbb már a h-V — Az a szegény ijedten ború, amikor Szántó Györgv. nézett rá. nem tudta mire a maga választotta pályáján vélni a dolgol. Adél Arad c«*H»k vak°n 6s némán, sze­éppen induló fiatal festőmű- felé mutatott. ..Tata sí ma- me"11*'1 könnyek csurran­vész. súlyos fejsebet kapott ma la Arad" — magyarázta tak' mlm mosl- "ükor e so­a messze frontok valamelyi- tört románsággal tokát írom, és Adél megölelt, kén. simogatott, mert csak ő tud­... — Az orosz sereg Erdély hattá, mit érzek én most. Áthatolhatatlan sötétség teJöl vonult fel a radnai ol­borult rá de a vakság nem dalon Lippára csak előőrsök tudta kioltani a lelkebe tol- jöttek Olvan vidámak és szívódott ragyogo --'--•---» nyái, ti énekeltétek azt a földalatti örömhimnuszt, a szenvedők himnuszát, amely­ről Karamazoff Aljosa be­szélt a bátyjának, amikor ö akart helyette a katorgóba menni, és csak álltam ott f magabiztosak voltak, mintha nem kétszázan, de kétszáz­ezren lettek volna . Jelek ­Látóidegeivel együtt nem sor­vadt el a benne élő művész Az ecset tollá alakult át ke- ... _ „-„ra, u™, w„i zében. és azon keresztül kel_ M, hogy hol áradtak tovább a színek. A színek, amelyek a Garas ut­cai szép lakás falaihoz simuló nap bent lesznek Aradon. Fájt, hogy nem tudtam beszélni velük, ha már nem — Egész nap ott ténfe­regtem köztük, Adél nézett helyettem is, és elmondta, amit látott Egyszer egy mongol arcot jellemzett, egyszer mókáikat írta le, az­tán hogyan játszanak min­den gyerekkel. — A gyermek. Ezért ta­KOVÁCSMIKIÓS A z elet erősebb, mint a halál „Latod?" — mutatta meg a fiatal orvos a magzatot a bura alatt — ..csak hatszáz gramm volt, mégis meg­[maradt... megtartottuk ..." — és csendes diadal árnyalta szavát. — „Tudod, mi ez?" ..Csoda" — felellem. S ő mosolyogva. [csak azt válaszolta: „Nem —; csak áldozat­vállalás, idő, munka, pénz és ideg és persze ... tudomány . .. ezért va­[gyünk ..." (Kislányomért aggódtam itt: szavát vigasznak szánta, szánva az apát.) ..Hát igen — sóhajtottam — haladunk .. .. bámulatos, hogy az ember ilyen dolgokra képes." Mire 6 — szelíden, s rezignáltán —: „S közben Amerika..., gondolj a gáz- és napalmbombáira.'... Nem mondott többet, de a pillanat olyan volt, hogy minden seb felszakadt, amit az ember e korból visel, ha együtt érez testvéreivel. — Hát nem lesz vége soha. soha, h' a gazság prédája lehet a világ? Sütheti még képmását, bélyegét gyermekek, nök husuba a sötét erőszak, tiporva népek jogát, kik meztelenül állnak a vasak, bombák elé, csupán mert szabad levegőt akarnak, s a szolgaság rabtartóival szembeszállónak? Ti messze ott, dzsungelek melyein. ti pázfxm., lángban fuldoklók, kiket a barbárság kínpadjára vetett, ti nagyszerű, bátor testvéreim! Nem vagytok, nem lehettek egyedül, mellettetek a jobb emberiség, amely — íme — így tárja ki szivét, a gyilkolás ellen feleletül —: Mindent az életért, az emberért, hogy minden erő, minden akarat emelje a világot magasabb körökbe, és iskolák, klinikák, lakások épüljenek, meztelen testekre ruha, éhes milliók szájába falat —, akiket nyű a gond. s csak sóvárognák érted, új világ! S akik fölött vijjogó bomba száll, de megtanulták —: ne engedjenek: az élet erősebb, mint a halál! Sokáig épült, sokba került. Maga a miniszter jött át­venni. Fejtetőig üveges, modern épület. Zömök, nagy erejű Tóth Béta fecskék Nem lehet szándékában akadályozni. Arra nincs erő, nincs hatalom. A tömeg el­indul, felömlik a gátra. A zsilipesek a kiömlőnyi­lásba rakott sárgaszájú ki­csikkel teli fecskefészket fe­vásznakon az íróvá, költővé láthatom őket Mennyi min- jonganak mindannyian, ki­teljesedett művész l'estőál- dent szeretnék nekik mon- véteI nélkül. Szentség nekik, ^ ^ w mait idézik ma is. dani. Csak hallgattam be- "^h(>SSMt ,olukbcn tartjak, gépek benne ÉS tisztaság és Adél beszél róla. az örök szédjüket nevetésüket, érez- becézik, csókolják etetik. Ez CSÖIK, A miniszter áll a MV|mr k,._ivnH. tx-rtöv. r ró®. , munkatárs, a feleség, aki a lem, hogy most itt vannak az- "f™ tudtam meg kapcsofotábla előtt. Tudja, ^ Jladott told zsfotó ht STg~t bicskaheggyel A fekete évtizedek alatl hűsé- 6k, az én kedveseim, akiket a regényekből Csak a Ka- melyik gombot kell meg- £L ™ „ f vta™ vlsf A ^^ ges szeme volt az írónak, annyira szeretek. Gorkij ramazoff testverek fe ejthe, '„y^^ hogy a nagyerejű S ^Sf^-.vu Méltó arra. hogy helyette és novelláiból. Csehov elbeszé- tétlen gyenneltfejezet® be- | k tinneftólyesen neki- ^JHmU^SJ^ fészket nehéz tores nelktU neki - ne csak nezze, de - őseiből Turcenyev regértvé- szélnek erről, de azt hittem, fendülienek a munkának. A ' , , ,Yalt P - , Ye7 leszedni a betonfalrol. A lássa is ii külső vilíigot. Nél- bol itt van köztük Oblomov Dosztojevszkij lelke tud csak város lakóinak ós gyá- 1V * ^ e^etere, oszorirvtii fecske nyálával fiyúi ja a küle nehezen született volna szolgája, Zakar Csicsikov ko- ennyire belemélyedni a gyer- „autt, <>, P,r0s paprikaszonyeggei bo- sarat összkomfortos lakása­m0f a Stradivuri, a Bolcso. csisa^ aki felborítja a brics­a Hajdutanc, a Földgömb az kat itt vannak a hősöle Aranyagacska, meg a többi, -,klkru,k dédapjuk Borodin® mintegy negyven szép re- ál alH rraincia oránátok ^ KUKI gény. Nélküle talán nyomta-' ^nkos tüzét T Ltav^zJd® tükörképe, lanul elsüllyed a vaksötét- Uajev'7ró.^ ben minden szín és minden meki lélekbe. Csalódtam. Minden orosz egy-egy Dosz­tojevszkij ebben a tekintet­ben, és ez lelki tisztaságának álom — Szeptember tizennegye­kalapos Pierre Bezuchij ott dike óta néhány hónap telt Sedik, s indulhat a nyomás­csetlett-botlott köztük, a eL Azóta itt élek köztük. De próba. Csak a jelre várnak rainak vizét szállítja ez az rítsák ^ ke&yetlen em- ^ RTNÚG Q Vi«7nha , ,. _ ,... , * leku földet. a zsilipesek izzadnak. A A miniszter várakozik, buzgalomtól meg a sok fi­__ Láthatóan élvezi a kitárt gyelő szem tüzétől. De nincs miniszter* mögött?"Csak "egy" ablakokon betolongó tavaszi szemrehányás. Húsz perce kórust. A fomernok ideges, várakoztatják a sokdolgu Szeretne túl lenni a cere- minisztert móniákon. Neki nem mind- A sárgaszájúak fészke k® oriás a Tiszába. És tervezők, kivitelezők, kísérők, kíváncsiak, átvevők és átadók, firkászok állnak a perc, az ártéri zsilipet leen­A kokszparazs fénye meg- legnagyobb tűzben, hogy szeretetem "irántuk minden a partról, hogy a Tisza el- tly®i benyomásokkal vul kerül a veszelyes ktom­megcsillan az üveges könyv- Andtej Bolkonszkijjal m^ ha ez mé£ lenállását produkáló zsili- távozik legfőbb gazdájteSza- lőbol egy gerendaszoglet szekrények polcain sorakozó egyszeí tolálkozhassék. Itt lehetséges. Nagrtelkűek h® pek a helyükre kerüljenek. >aJtja ful anarjat a kise® száraz zugaba. A fecskesro­kötetek aranyán is. Egész vL köztük Karamatoff Mit- sicSk a v^déSetettS Csönd van. Egy gombnyo- *»k a ^ Sug" könyvtárnyi a Szántó-könyv. ja. hadnagyi ruhában. vag>- csak an^k lehet fogalma, ntós. a turbinák elindulnak, va utas.tja. S A hosszú sorokat az a kötet Lebjadkin lcapitánv, eszelős akit ők vendégelnek meg. A jel nem jön a partról. - Nézd meg, mtt gatyáznak tuajaK, no©^^ miattuK vaxa­zárja le, amely mar váratla- húgával. Vsevolodovics Mik- Vidámak és ' szertelenek. Az emberek sziluettjei ide- azok a süketek éppen ilyen- * ™nisztor m^ vagy nul halála után jelent meg lós. vagy maga Rodion Rasz- muzsika a lelkük, legyen az látszanak a Boszorkányszi- kor! A mérnokbojtár ész- ­«« utolsó, talán leglíraibb kolnyikov is. akinek nem harmonika, balalajka, gra- get zöld hátterére rajzolód- revetlen oson a tömegen át, A t«zk®^ eg^zs^ugyi két regényét öleli egybe. Az kellett megölnie az öreg mofon vagy tádió. cigány va- Jtílet nem adnak az in- de a szabadban már szalad, ragtapaszok szorítják a ge­Az áttelepítők Az egyik a Weimari árnyjáték zálogos assSonyt. mosl má^ ra^v*'hán^et^y'* S^nér- dulásra; Nincsenek kész a Fordul is rögvest futástól renda alá . Goethe, a koltőorias törpévé képpen c-ldódtak meg pro® nresek és Lovagiasak aki zsilipeléssel? Toporognak, és haragtol .pirultan. Sugdos Xoz'-;1 valaki bölcs hüvelyk­SS beszélőZfestmény- ^ ben. Munkácsy Mihály világ- - És köztünk volt a íeke- ánevetoek. Akt fel toluk hírű Milton-kompozíciója te fal, nem mondhattam, iM^imaUan, az tx.rul elevenedik meg. Ezt. amely- gyertek galambocskáim, hi- ->ar- Szttzfelekeppen. de vala­ben Szántó György szinte szen gyermekkorom óta is- ^ Aki kezet Prospero-ként mond megbé- mertek én benneteket, lát- nyun nekik, annak mar kélt búcsúi, a színek és úl- tam. hogy X kormányzóság nyert ugye van. Ilyenek ok, mok egész világának, halála Z városának utcáin lépked- 32 en galambocskáim, közel­zsilipeléssel? rápillognak az épületre. a főnökkel. Még nem kellemetlen, de vált. kezd kínossá válni a vára- A jelenlevők kozás. nyüzsgést. Baj Az ártéri erdők gerlehadai szaki gikszer? kórusban fújnak valami jókor! nagy-nagy nászindulót, és a <> tavaszi vizek kintrekedt tük- narom embet is vörösre uÜal győződik meg a f® szek szilárdságáról. Aztán okosan keni be sárral a ri­asztón fehér, fecskének ide­gen szalagot. A miniszter megnyomja a kapcsolótábla piros gombját A víz két.százcentiméteres A gépek figyelik a van? Mű­Na. éppen szalad a — —= , _ reiben teli torokkal zenfie- partra. Valamin vitatkoznak, sugárban ömlik n. KCPC* előtt alig néhány héttel fe- tetek hetykén, vagy düiön- vei^k" nek a békák. Kellemes itt. Indulatos kezek emelkednek. zaja elnyomja az erdők ger. jezte be géltetek részegen, láttalak, ?f7a^remr ne"aJ,s X®!" A levegő friss, eső utánian Ökólrazas. A jel nem jön az fokórusát A fecskék fész­0.1,™,.. .. xnanaK ierfiak. ha nem ten- - . . a ™„ , ... ...._.,. nék. Az elárvult íróasztalon pt- f1^ * cárok hintái ele hen régi, rozoga írógépe. Kö- dobtátok bambattokat, ahogy zel negyven ' esztendőn at akasztani vittek bennetek® szinte szüntelenül ontotta az Muraviev apostollal, a Téli igazi „vak-írás"-sal telerótt Palota udvarán, ahogy Ga­lapokat, hogy aztán vaskos pon pópa a feszülettel a ke­kötetekké kristályosodjanak, zében vezetett rohamra ben­indulásra. A miniszter — Másnap már harcra lak . . * Halkan — Menjünk a zsiliphez. tiszta. A város messzi. A , ...... gyárkémények meg a to- nternokhoz fordul, ott, Lippán. ronyházak is csak pipisked­készeri áüot- v« látnak el idáig. A szige­tet halkszavú traktorok szántják, és a barázdákban emlékeznek a szemtelenül élelmes danka­a kükre szállnak. Etetnek. A zsilipelők ingaljba törlik iz­zadt tarkójukat. A sar A kézirat-garmadát egy sö- neteket a kozákok lovai elé, |apok. Néha flnoman patt™, sirályok tipegnek, tetbarna fiókos szekreny or- ahogy Juasaupov herceg lo- . . A szegediek közül is csak zi, ódivatú, öreg bútordarab, völdöz rátok kastélya lép- 11 par'l7JUO KokSz 0bl0s kevesen ismerik ezt a nyu- Az udvar közepén egy jó- ja: minél jobbon belepni a A régi munkákon, a már csőjéről, mert akkor éppen kályhában. Különben olyan galmat és gazdagságot, ami kora tócsa éktelenkedett, a cipőket. megjelenteken kívül az egyik Rasputinnak hívtak ben ne te- mély a csend, mintha csak a szigeten lakik. Pörnyés ta- környéken pedig sár. Persze, A ház lakói tűrték, túr­dók négy olyan regény kéz- ket. ahogv verekedtetek ti- m0Kt h^ volna el valaki- Pmtósú, hálásan termő föld ez a sár nem volt valami ték, aztán egyszer csak el­tratát is rejtegeti, amely ntég zenhat ellenforradalmi had- , 1 ' ' ez a vízhordta sziget. Mint- különös, hanem egészen kö- fogyott a türelmük. megjelenésre vár. És őrzi .•>/. sereggel, Vlagyimir Iljics n szava ha az itt elmáglyázott bo- zönséges: ocsmány, cuppo- Ideje, hogy intézkedjenek író 1940 óta írt naplójának, Uljanov egyetlen szavára, MAGYAR LÁSZLÓ szorkányok, kárpótlásul az gós, amelynek egyetlen cél- az illetékesek! — horkant föl egyikük, az emelet ti­zenkettőből. — Szégyen és gyalázat! — erősítette egy másik. — Már rég hozzá kellett volna látnunk a kérdés meg­oldásához — jelentette ki o lakóbizottság elnöke. Még aznap megjelent egy felhívás, melyei jól látható helyre szögeztek fel: „GYÜ­LEKEZÉS VASÁRNAP!" Jókora tömeg jött össze. Minden ember szemében a határozott tettvágy lángja lobogott. Az ügy kezdeményezője, az emelet tizenötösben lakó férfiú energikus mozdulattal belenyúlt a zsebébe, kivett onnan egy jegyzettömböt és töltőtollat, majd mindenki helyeslésétől kisérve hozzá­látott a kérdés megoldásá­hoz: levelet írt az újság szerkesztőségéhez, melyben a lakók követeléseit vázolta föl. A lakók aláírtak a leve­let és büszkén hazatértek a teljesített kötelesség jóérzé­sével. A sár azonban maradt. A Krokogyilbo! fordította: valamint regényes önéletraj­zának kéziratát is, amely „Homokóra" címmel harma­dik kötete lesz a Fekete éve­im címmel indult vallomá­soknak Lapozgatva a Homokóra vaskas kéziratcsomójában, előkerülnek a fölszabadulás pillanatainak emléklapjai is 1944 tavaszán, amikor Hiti® hordái megszállták ezt a már koldussá tett országot, a vak írónak is menekülnie kellett Budapestről. Aradra ment, ahol édesanyja és rokonai él­tek. Néhány hétig tartó lát­szólagos nyugalom után már ez a Maros-parti város sem nyújtott biztonságot. Hitler honi pribékjei egyre fenye­getőbben kerülgették a vak írót, az első világháború rok­kantját. Egy félelmetes em­lékű nyári éjszakán paraszt­kocsira ült és Lippán rejtő­zött el. Ottani jóbarátok haj­lékában talált menedéket. Egyetlen éjszakát töltött el­rejtőzve az ódon városkában, mert másnap már bevonul­lak a felszabadító szovjet hadsereg első egységei Ezeket Adél meséli, me­nekülésben is hűséges társa az írónak. Aztán a feher gép­írásos lapokon át mintha ntaga az író venné át a szót. A Homokóra 312. lapján kez­dődik ez a fejezel. „Az én galambocskáim" a címe. DÉR ISTVÁN RAJZA fi DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1965. ápriös 1*. Fercncz Gyüző v

Next

/
Oldalképek
Tartalom