Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

„ Az én galambocskáim i*> Csöndesen pereg a szó Alatta így emlékezik Szan- ahogy rohamoztátok a Mjadi'óla, a maholnap négy esz- tó György: nickáján Kerenszkij párthetendeje halott íróról, akinek _ Abban reménykedtem, lyiségeit, hullattátok a vérederűs, bölcs mosolyát halotti hogy Lippán várhatjuk be. leket pazarul és bőségesen maszkja olyan szelíden őrzi alT1]g vissaamehetünk Arad- az emberiség szebb és jobb a .konyvszekveny üveglapja ,.a Mondták hogy Radna tövőjéert, tékozoltátok a temogott. A kályha parazsa- felő, inál. ^nlenek az oro- iietsógteket, hogy zsúfolva nak v bráló fénye meg-mvg- k Pau)is fe!é R ] vo!tak velük Péterpál erőd Sett mególénlcülnek raj- £ • ^ be Bözsi, kazamatái, Szibéria ólombúta a vonások, és mintha re® hogy f f^ A-T ,1'- ls benne a lehunyt szem is. "ígérkeztek. Adel kirohant amelvnek világát nem a halai az utf**» « zokogva borult oltotta ki I9(íl szeptemberé- » nyakuba az első orosznak, ben. hanem több. mint négy 811,1 meglátott, évtizeddel előbb már a h-V — Az a szegény ijedten ború, amikor Szántó Györgv. nézett rá. nem tudta mire a maga választotta pályáján vélni a dolgol. Adél Arad c«*H»k vak°n 6s némán, szeéppen induló fiatal festőmű- felé mutatott. ..Tata sí ma- me"11*'1 könnyek csurranvész. súlyos fejsebet kapott ma la Arad" — magyarázta tak' mlm mosl- "ükor e soa messze frontok valamelyi- tört románsággal tokát írom, és Adél megölelt, kén. simogatott, mert csak ő tud... — Az orosz sereg Erdély hattá, mit érzek én most. Áthatolhatatlan sötétség teJöl vonult fel a radnai olborult rá de a vakság nem dalon Lippára csak előőrsök tudta kioltani a lelkebe tol- jöttek Olvan vidámak és szívódott ragyogo --'--•---» nyái, ti énekeltétek azt a földalatti örömhimnuszt, a szenvedők himnuszát, amelyről Karamazoff Aljosa beszélt a bátyjának, amikor ö akart helyette a katorgóba menni, és csak álltam ott f magabiztosak voltak, mintha nem kétszázan, de kétszázezren lettek volna . Jelek Látóidegeivel együtt nem sorvadt el a benne élő művész Az ecset tollá alakult át ke- ... _ „-„ra, u™, w„i zében. és azon keresztül kel_ M, hogy hol áradtak tovább a színek. A színek, amelyek a Garas utcai szép lakás falaihoz simuló nap bent lesznek Aradon. Fájt, hogy nem tudtam beszélni velük, ha már nem — Egész nap ott ténferegtem köztük, Adél nézett helyettem is, és elmondta, amit látott Egyszer egy mongol arcot jellemzett, egyszer mókáikat írta le, aztán hogyan játszanak minden gyerekkel. — A gyermek. Ezért taKOVÁCSMIKIÓS A z elet erősebb, mint a halál „Latod?" — mutatta meg a fiatal orvos a magzatot a bura alatt — ..csak hatszáz gramm volt, mégis meg[maradt... megtartottuk ..." — és csendes diadal árnyalta szavát. — „Tudod, mi ez?" ..Csoda" — felellem. S ő mosolyogva. [csak azt válaszolta: „Nem —; csak áldozatvállalás, idő, munka, pénz és ideg és persze ... tudomány . .. ezért va[gyünk ..." (Kislányomért aggódtam itt: szavát vigasznak szánta, szánva az apát.) ..Hát igen — sóhajtottam — haladunk .. .. bámulatos, hogy az ember ilyen dolgokra képes." Mire 6 — szelíden, s rezignáltán —: „S közben Amerika..., gondolj a gáz- és napalmbombáira.'... Nem mondott többet, de a pillanat olyan volt, hogy minden seb felszakadt, amit az ember e korból visel, ha együtt érez testvéreivel. — Hát nem lesz vége soha. soha, h' a gazság prédája lehet a világ? Sütheti még képmását, bélyegét gyermekek, nök husuba a sötét erőszak, tiporva népek jogát, kik meztelenül állnak a vasak, bombák elé, csupán mert szabad levegőt akarnak, s a szolgaság rabtartóival szembeszállónak? Ti messze ott, dzsungelek melyein. ti pázfxm., lángban fuldoklók, kiket a barbárság kínpadjára vetett, ti nagyszerű, bátor testvéreim! Nem vagytok, nem lehettek egyedül, mellettetek a jobb emberiség, amely — íme — így tárja ki szivét, a gyilkolás ellen feleletül —: Mindent az életért, az emberért, hogy minden erő, minden akarat emelje a világot magasabb körökbe, és iskolák, klinikák, lakások épüljenek, meztelen testekre ruha, éhes milliók szájába falat —, akiket nyű a gond. s csak sóvárognák érted, új világ! S akik fölött vijjogó bomba száll, de megtanulták —: ne engedjenek: az élet erősebb, mint a halál! Sokáig épült, sokba került. Maga a miniszter jött átvenni. Fejtetőig üveges, modern épület. Zömök, nagy erejű Tóth Béta fecskék Nem lehet szándékában akadályozni. Arra nincs erő, nincs hatalom. A tömeg elindul, felömlik a gátra. A zsilipesek a kiömlőnyilásba rakott sárgaszájú kicsikkel teli fecskefészket fevásznakon az íróvá, költővé láthatom őket Mennyi min- jonganak mindannyian, kiteljesedett művész l'estőál- dent szeretnék nekik mon- véteI nélkül. Szentség nekik, ^ ^ w mait idézik ma is. dani. Csak hallgattam be- "^h(>SSMt ,olukbcn tartjak, gépek benne ÉS tisztaság és Adél beszél róla. az örök szédjüket nevetésüket, érez- becézik, csókolják etetik. Ez CSÖIK, A miniszter áll a MV|mr k,._ivnH. tx-rtöv. r ró®. , munkatárs, a feleség, aki a lem, hogy most itt vannak az- "f™ tudtam meg kapcsofotábla előtt. Tudja, ^ Jladott told zsfotó ht STg~t bicskaheggyel A fekete évtizedek alatl hűsé- 6k, az én kedveseim, akiket a regényekből Csak a Ka- melyik gombot kell meg- £L ™ „ f vta™ vlsf A ^^ ges szeme volt az írónak, annyira szeretek. Gorkij ramazoff testverek fe ejthe, '„y^^ hogy a nagyerejű S ^Sf^-.vu Méltó arra. hogy helyette és novelláiból. Csehov elbeszé- tétlen gyenneltfejezet® be- | k tinneftólyesen neki- ^JHmU^SJ^ fészket nehéz tores nelktU neki - ne csak nezze, de - őseiből Turcenyev regértvé- szélnek erről, de azt hittem, fendülienek a munkának. A ' , , ,Yalt P - , Ye7 leszedni a betonfalrol. A lássa is ii külső vilíigot. Nél- bol itt van köztük Oblomov Dosztojevszkij lelke tud csak város lakóinak ós gyá- 1V * ^ e^etere, oszorirvtii fecske nyálával fiyúi ja a küle nehezen született volna szolgája, Zakar Csicsikov ko- ennyire belemélyedni a gyer- „autt, <>, P,r0s paprikaszonyeggei bo- sarat összkomfortos lakásam0f a Stradivuri, a Bolcso. csisa^ aki felborítja a bricsa Hajdutanc, a Földgömb az kat itt vannak a hősöle Aranyagacska, meg a többi, -,klkru,k dédapjuk Borodin® mintegy negyven szép re- ál alH rraincia oránátok ^ KUKI gény. Nélküle talán nyomta-' ^nkos tüzét T Ltav^zJd® tükörképe, lanul elsüllyed a vaksötét- Uajev'7ró.^ ben minden szín és minden meki lélekbe. Csalódtam. Minden orosz egy-egy Dosztojevszkij ebben a tekintetben, és ez lelki tisztaságának álom — Szeptember tizennegyekalapos Pierre Bezuchij ott dike óta néhány hónap telt Sedik, s indulhat a nyomáscsetlett-botlott köztük, a eL Azóta itt élek köztük. De próba. Csak a jelre várnak rainak vizét szállítja ez az rítsák ^ ke&yetlen em- ^ RTNÚG Q Vi«7nha , ,. _ ,... , * leku földet. a zsilipesek izzadnak. A A miniszter várakozik, buzgalomtól meg a sok fi__ Láthatóan élvezi a kitárt gyelő szem tüzétől. De nincs miniszter* mögött?"Csak "egy" ablakokon betolongó tavaszi szemrehányás. Húsz perce kórust. A fomernok ideges, várakoztatják a sokdolgu Szeretne túl lenni a cere- minisztert móniákon. Neki nem mind- A sárgaszájúak fészke k® oriás a Tiszába. És tervezők, kivitelezők, kísérők, kíváncsiak, átvevők és átadók, firkászok állnak a perc, az ártéri zsilipet leenA kokszparazs fénye meg- legnagyobb tűzben, hogy szeretetem "irántuk minden a partról, hogy a Tisza el- tly®i benyomásokkal vul kerül a veszelyes ktommegcsillan az üveges könyv- Andtej Bolkonszkijjal m^ ha ez mé£ lenállását produkáló zsili- távozik legfőbb gazdájteSza- lőbol egy gerendaszoglet szekrények polcain sorakozó egyszeí tolálkozhassék. Itt lehetséges. Nagrtelkűek h® pek a helyükre kerüljenek. >aJtja ful anarjat a kise® száraz zugaba. A fecskesrokötetek aranyán is. Egész vL köztük Karamatoff Mit- sicSk a v^déSetettS Csönd van. Egy gombnyo- *»k a ^ Sug" könyvtárnyi a Szántó-könyv. ja. hadnagyi ruhában. vag>- csak an^k lehet fogalma, ntós. a turbinák elindulnak, va utas.tja. S A hosszú sorokat az a kötet Lebjadkin lcapitánv, eszelős akit ők vendégelnek meg. A jel nem jön a partról. - Nézd meg, mtt gatyáznak tuajaK, no©^^ miattuK vaxazárja le, amely mar váratla- húgával. Vsevolodovics Mik- Vidámak és ' szertelenek. Az emberek sziluettjei ide- azok a süketek éppen ilyen- * ™nisztor m^ vagy nul halála után jelent meg lós. vagy maga Rodion Rasz- muzsika a lelkük, legyen az látszanak a Boszorkányszi- kor! A mérnokbojtár ész- «« utolsó, talán leglíraibb kolnyikov is. akinek nem harmonika, balalajka, gra- get zöld hátterére rajzolód- revetlen oson a tömegen át, A t«zk®^ eg^zs^ugyi két regényét öleli egybe. Az kellett megölnie az öreg mofon vagy tádió. cigány va- Jtílet nem adnak az in- de a szabadban már szalad, ragtapaszok szorítják a geAz áttelepítők Az egyik a Weimari árnyjáték zálogos assSonyt. mosl má^ ra^v*'hán^et^y'* S^nér- dulásra; Nincsenek kész a Fordul is rögvest futástól renda alá . Goethe, a koltőorias törpévé képpen c-ldódtak meg pro® nresek és Lovagiasak aki zsilipeléssel? Toporognak, és haragtol .pirultan. Sugdos Xoz'-;1 valaki bölcs hüvelykSS beszélőZfestmény- ^ ben. Munkácsy Mihály világ- - És köztünk volt a íeke- ánevetoek. Akt fel toluk hírű Milton-kompozíciója te fal, nem mondhattam, iM^imaUan, az tx.rul elevenedik meg. Ezt. amely- gyertek galambocskáim, hi- ->ar- Szttzfelekeppen. de valaben Szántó György szinte szen gyermekkorom óta is- ^ Aki kezet Prospero-ként mond megbé- mertek én benneteket, lát- nyun nekik, annak mar kélt búcsúi, a színek és úl- tam. hogy X kormányzóság nyert ugye van. Ilyenek ok, mok egész világának, halála Z városának utcáin lépked- 32 en galambocskáim, közelzsilipeléssel? rápillognak az épületre. a főnökkel. Még nem kellemetlen, de vált. kezd kínossá válni a vára- A jelenlevők kozás. nyüzsgést. Baj Az ártéri erdők gerlehadai szaki gikszer? kórusban fújnak valami jókor! nagy-nagy nászindulót, és a <> tavaszi vizek kintrekedt tük- narom embet is vörösre uÜal győződik meg a f® szek szilárdságáról. Aztán okosan keni be sárral a riasztón fehér, fecskének idegen szalagot. A miniszter megnyomja a kapcsolótábla piros gombját A víz két.százcentiméteres A gépek figyelik a van? MűNa. éppen szalad a — —= , _ reiben teli torokkal zenfie- partra. Valamin vitatkoznak, sugárban ömlik n. KCPC* előtt alig néhány héttel fe- tetek hetykén, vagy düiön- vei^k" nek a békák. Kellemes itt. Indulatos kezek emelkednek. zaja elnyomja az erdők ger. jezte be géltetek részegen, láttalak, ?f7a^remr ne"aJ,s X®!" A levegő friss, eső utánian Ökólrazas. A jel nem jön az fokórusát A fecskék fész0.1,™,.. .. xnanaK ierfiak. ha nem ten- - . . a ™„ , ... ...._.,. nék. Az elárvult íróasztalon pt- f1^ * cárok hintái ele hen régi, rozoga írógépe. Kö- dobtátok bambattokat, ahogy zel negyven ' esztendőn at akasztani vittek bennetek® szinte szüntelenül ontotta az Muraviev apostollal, a Téli igazi „vak-írás"-sal telerótt Palota udvarán, ahogy Galapokat, hogy aztán vaskos pon pópa a feszülettel a kekötetekké kristályosodjanak, zében vezetett rohamra benindulásra. A miniszter — Másnap már harcra lak . . * Halkan — Menjünk a zsiliphez. tiszta. A város messzi. A , ...... gyárkémények meg a to- nternokhoz fordul, ott, Lippán. ronyházak is csak pipiskedkészeri áüot- v« látnak el idáig. A szigetet halkszavú traktorok szántják, és a barázdákban emlékeznek a szemtelenül élelmes dankaa kükre szállnak. Etetnek. A zsilipelők ingaljba törlik izzadt tarkójukat. A sar A kézirat-garmadát egy sö- neteket a kozákok lovai elé, |apok. Néha flnoman patt™, sirályok tipegnek, tetbarna fiókos szekreny or- ahogy Juasaupov herceg lo- . . A szegediek közül is csak zi, ódivatú, öreg bútordarab, völdöz rátok kastélya lép- 11 par'l7JUO KokSz 0bl0s kevesen ismerik ezt a nyu- Az udvar közepén egy jó- ja: minél jobbon belepni a A régi munkákon, a már csőjéről, mert akkor éppen kályhában. Különben olyan galmat és gazdagságot, ami kora tócsa éktelenkedett, a cipőket. megjelenteken kívül az egyik Rasputinnak hívtak ben ne te- mély a csend, mintha csak a szigeten lakik. Pörnyés ta- környéken pedig sár. Persze, A ház lakói tűrték, túrdók négy olyan regény kéz- ket. ahogv verekedtetek ti- m0Kt h^ volna el valaki- Pmtósú, hálásan termő föld ez a sár nem volt valami ték, aztán egyszer csak eltratát is rejtegeti, amely ntég zenhat ellenforradalmi had- , 1 ' ' ez a vízhordta sziget. Mint- különös, hanem egészen kö- fogyott a türelmük. megjelenésre vár. És őrzi .•>/. sereggel, Vlagyimir Iljics n szava ha az itt elmáglyázott bo- zönséges: ocsmány, cuppo- Ideje, hogy intézkedjenek író 1940 óta írt naplójának, Uljanov egyetlen szavára, MAGYAR LÁSZLÓ szorkányok, kárpótlásul az gós, amelynek egyetlen cél- az illetékesek! — horkant föl egyikük, az emelet tizenkettőből. — Szégyen és gyalázat! — erősítette egy másik. — Már rég hozzá kellett volna látnunk a kérdés megoldásához — jelentette ki o lakóbizottság elnöke. Még aznap megjelent egy felhívás, melyei jól látható helyre szögeztek fel: „GYÜLEKEZÉS VASÁRNAP!" Jókora tömeg jött össze. Minden ember szemében a határozott tettvágy lángja lobogott. Az ügy kezdeményezője, az emelet tizenötösben lakó férfiú energikus mozdulattal belenyúlt a zsebébe, kivett onnan egy jegyzettömböt és töltőtollat, majd mindenki helyeslésétől kisérve hozzálátott a kérdés megoldásához: levelet írt az újság szerkesztőségéhez, melyben a lakók követeléseit vázolta föl. A lakók aláírtak a levelet és büszkén hazatértek a teljesített kötelesség jóérzésével. A sár azonban maradt. A Krokogyilbo! fordította: valamint regényes önéletrajzának kéziratát is, amely „Homokóra" címmel harmadik kötete lesz a Fekete éveim címmel indult vallomásoknak Lapozgatva a Homokóra vaskas kéziratcsomójában, előkerülnek a fölszabadulás pillanatainak emléklapjai is 1944 tavaszán, amikor Hiti® hordái megszállták ezt a már koldussá tett országot, a vak írónak is menekülnie kellett Budapestről. Aradra ment, ahol édesanyja és rokonai éltek. Néhány hétig tartó látszólagos nyugalom után már ez a Maros-parti város sem nyújtott biztonságot. Hitler honi pribékjei egyre fenyegetőbben kerülgették a vak írót, az első világháború rokkantját. Egy félelmetes emlékű nyári éjszakán parasztkocsira ült és Lippán rejtőzött el. Ottani jóbarátok hajlékában talált menedéket. Egyetlen éjszakát töltött elrejtőzve az ódon városkában, mert másnap már bevonullak a felszabadító szovjet hadsereg első egységei Ezeket Adél meséli, menekülésben is hűséges társa az írónak. Aztán a feher gépírásos lapokon át mintha ntaga az író venné át a szót. A Homokóra 312. lapján kezdődik ez a fejezel. „Az én galambocskáim" a címe. DÉR ISTVÁN RAJZA fi DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1965. ápriös 1*. Fercncz Gyüző v