Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

Vándorzászló a Az impozáns, hatalmas, zugó teremben a textilművek gyűrűsfonodájában a 7-es, 9-es, 11-es gépek mellett dolgozik Székács Józseíné. Már sokan és. sokszor megálltak a gépek mellett, cs ez legtöbbször a gép és munkája iránti érdeklődés miatt történt. Néhány napjaa megállók Székács Józsefnét köszöntik, aki elsőként nyerte el a hónap legjobb gyűrűsfanója címet és az ezzel járó vándorzászlót. A kérdésemre adott válaszaiból érezni, hogy nem olyan ember, aki megszokta az ünneplést. Végtelenül szerény és ez vonzóvá teszi egyéniségét. Nehezen beszél, nincsenek kész mondatai. Látni, hogy küszködik az emlékekkel, s amit mond, amiről beszél, úgy érzi, hogy életrajz. Szerintem történelem. Szentesen született, apja kömüvesseged volt Három testvérével korán árván maradt. Már tízéves korában dolgozni kezdett, cselédként. Az iskolában nehezen tanult, könyvre nem tellett, a tanító úr adott neki a régiekből, ha jutott Mert sok szegény gyerek volt abban az időben Szentesen. Aztán jöttek az inasévek, naponként délelőtt a cipőfelsőrész-készítés, délután takarítás, állatok etetése, mezőgazdasági munka a mester földjén. — Tizenöt éve lettem a textilművek dolgozója — mondja — és szemével végigsimítja az 1152 orsót amelyek a műszak minden percében neki engedelmeskednek. — Szeretem ezt a gyárat, úgy érzem, hogy engem is szeretnek — rámnéz, s ügy kérdezi: — Mondja, tudja maga mit jelent háromműszakos fonónőnek lenni? A kérdésiben, a hangjában ott vibrálnak az átdolgozott éjszakák és az át nem aludt nappalok. Művezetőjétől tudom meg, hogv 1961 óta társadalmi funkciót is visel az üzemben, szakszervezeti bizalmi. Példamutató, s ha kell áldozatra is kész. Három hete történt, hogy iaoujngyulladásos karral dolgozott egy egész éjszakán. — Haza akartam küldeni — mondja a művezető —, mert hallottam, hogy másnak panaszkodott fájdalmai miatt. — Na és kit tudna tenni a gépemre? — kérdezte tőlem. Nem tudtam mit válaszolni. — Na látja — ennyit szólt és bement a gépek közé. Szóval ilyen asszony. Ahogy itt nevezzük, stabil fonónő. — Ha egyszer újságcikket akar írni az igazán jó textilmunkásnőről, csak azt kérdezze meg a művezetőktől — adja a tanácsot —, hogy kik a stabil fonónők. Sokan vtannak az ilyenek, mint Székácsmé. Például Krisztiimé, SarnyaLné, Pap Ica, Csányi Erzsi és a többiek. No de kifogy a tollából a tinta, hiszen annyian vannak. Míg erről beszélgettünk, Székácsné körbekötötte a gépét s visszajött. Mentegetödzöm, hogy nem akarom sokáig feltartani, de beszéljen még valamit családjáról, otthonáról, szóval az otthoni örömökről, gondokról. Elmondja, hogy kislánya nyolcadik általánosból most a textilipari technikumba készül, anyja szakmáját választja. S azt is, hogy a házat, amit tavaly kezdtek építeni, idén befejezik. A férje „húsos", mosolyogva mondja. hogy hentes, és a szalámigyárban dolgozik. gyfirűsgépen mintha ebben a nagy zajban az embere meghallaná —, mikor összekerültünk, az üzemi csapatban a soványak között rúgta a labdát, de most már a kövéreknek drukkol. — Nagyon örültem a zászlónak — folytatja. — Meglepődtem, amikor küldöttség jött és kihívtak a gépek közül. Nem is tudom, miért érdemeltem meg ezt az elismerést, hiszen sok ilyen munkás nő van még itt a mi gyárunkban, ha az én teljesítményem 107 százalék is... Mikor a beszélgetés végén elköszöntünk egymástól, búcsúzásul még hozzáfűzte: — A mi szakmánkban az a szép, hogy úgy érezzük mi öltöztetjük fel az országot. Szép és nemes hivatás. Székács Józsefné ós társai derekasan csinálják. Nagyvári László Magyar parlamenti küldöttség utazik Jugoszláviába A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság parlamentjének meghívására a közeli napokban Kállai Gyulának, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének vezetésével baráti látogatásra Jugoszláviába utazik a magyar országgyűlés küldöttsége. Az MSZMP üdvözlete az LKP kongresszusára A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte Luxemburg Kommunista Pártja április 18-án kezdődő 18. kongresszusát. (MTI) Adminisztráció és létszám kan Tudja — fülemhez szól halhajolva, A társadalmi bíróság önálló A Legfelsőbb Bíróság bün- dalmi bíróság hataskörébe tető kollégiumának legutób- tartozik annak eldöntése, bi állásfoglalása több kér- hogy az ügynek a vállalati désben iránymutatást ad a dolgozóra vonatkozó részétársadalmi bíróságok műkő- ben maga kíván-e eljárni, déséhez. A jogszabályok sze- vagy pedig az egész ügyet rint. ha a vállalat dolgozója átteszi az állami szervhez, a a vállalat másik dolgozója rendes bírósághoz. Ilyen eseellen becsületsértést, rágal- tekben a társadalmi bíróság mazást vagy könnyű testi hivatott megvizsgálni, menysértést követ el, ennek elbírálása a társadalmi bíróságra tartozik. Ebből következik, hogy olyan személy éllen, aki nem alkalmazottja a vállalatnak, a társadalmi bíróság nem járhat eL A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint a társaPostás oktatótisztek kezdeményezése (Tudósítónktól.) A szegedi postaigazgatóság területén egyre növekszik azoknak a dolgozóknak a száma, akik szocialista brigádot alakítanak, mert többet akarnak vállalni a munkából, a kollektív életből. Most legutóbb az igazgatóság oktatótisztjei határozták el, hogy szocialista brigádot alakítanak. Az új brigád tagjai vállalták. hogy a gyakorlati és elméleti ismeretek elmélyültebb összehangolása érdekében három újítást dolgoznak ki. Vállalták, hogy területükről 5 fiatalt beszerveznek a Szakma ifjú mestere mozgalomba és lebonyolítják a szakmai vetélkedőt. Angyal Rezső nyiben kívánatos vagy sem a több vádlottal, illetve több sértettel kapcsolatos ügy elkülönítése. Ha a társadalmi bíróság az ügy elbírálását áttette a bírósághoz, az nem vizsgálhatja, hogy az áttétel indokolt volt-e vagy sem, s az ügyben érdemben köteles eljárni akkor is, ha az elbírálás egyébként a társadalmi bíróságra tartozna. Az állami bíróság tehát nem gyakorol felügyeletet a társadalmi bíróság tevékenysége felett Nyilvánvalóan lehetnek ugyanis olyan nem jogászi. hanem az üzem életével kapcsolatos meggondolások. amelyek a társadalmi bíróságot arra indítják, hogy az ügyben ne maga járjon el, hanem azt áttegye a rendes bírósághoz. (MTI) Tudományos ülés az orvosképzésről A Budapesti Orvostudományi Egyetem és az Orvostovábbképző Intézet a X-től Y kapja a „labdát" A filmvászon „nehéz emberei" után sorra jelentkeznek a szegediek. Támogatást kérnek, s úgy látszik, joggal. Mint például Magyar Béla, a Szegedi Orvostudományi Egyetem épületgépésze, aki egy már elfogadott díjazott, de mindmáig megvalósítatlan újítás gondjával kereste fel szerkesztőségünket. Nem a perpetuum mobile-t találta fel Magyar Béla, kicsiny, de fontos része az ő újitása annak a nagy megtakarítási folyamatnak, amellyel a gyár gazdájává nőtt magyar munkásosztály a felszabadulást követően megajándékozta a népgazdaságot. Újításának lényege: egy klinikai felszerelési tárgy tűzzománcozása. Hadd tegyem azonban hozzá, ezzel az eljárással csak Szegeden 160 ezer forintot lehetne megtakarítani, országosan pedig esetleg másfél milliót is. Eléggé távoli dátum már 1962. novembe.- 21. amikor az orvostudományi egyetem újítási bizottsága elfogadta Magyar Béla javaslatát. Az újító ezt követően néhány „prototípu- x elkészíttetett ugyan a Tömegcikk Ktszszel, de a további tervezett gyártásra nem történt intézkedés. Az Egészségügyi Minisztérium újítási csoportja a MEDIKOR Művekhez, az pedig a gyártmány profilátadása következtében a Vecsési Vegyesipari Ktsz-hez továbbította a gyártás problémáit és a velük járó felelősséget Mintha egy mérkőzés közvetítését hallanánk: X-től Z, majd tőle Y kapja a labdát de nem tud vele mit kezdeni. Vagy nem is akar? A Vecsési Vegyesipari Ktsz szerint náluk az újítási javaslat kivitelezése nem érhető el. Vajon miért? Nem atomreaktor alkatrészeiről van szó, csupán közönséges feketedrót szimpla tűzzománcozásáról. Annyi mindenesetre kellene hozzá, hogy a ktsz vezetői átérezzék az újítás jelentőségét népgazdasági értékét, felelősen gondolkodjanak a megvalósításról. Nagy szükség volna felettes szervek intézkedésére, amely azonban mindntáig várat magára. Magyar Béla pedig saját bevallása szerint belefáradt már a levélírásba, levélvárásba. Abba is hagyná talán, de erkölcsi kötelesrégének is érzi, hogy újításával — amelyért már több mint 3 ezer forint jutalmat vett fel, s amely a próbaévek során már eddig te fényesen „igazolta magát" — végül mégis hasznára legyen a népgazdaságnak. S. M. Április 24: a gyarmati ifjúság nap ja Országszerte befejeződtek a gyarmati ifjúság napjána* előkészületei. Az idén — a kilencedik világifjúsági találkozó előkészítésének jegyében — a szokásosnál nagyobb szabású, egyhetes eseménysorozat köszönti április 24-ét, amelyen százezrek foglalnak állást a gyarmatosítás ellen, méltatják a békés együttélésért harcoló fiatalok összefogásának jelentőségét Miskolcon. Szegeden, Győrben, Debrecenben, Székesfehérvárott, Szombathelyen és más városokban mintegy 80 jelentős demonstrációt terveznek, s ezekre meghívják a hazánkban tanuló külföldi ösztöndíjasok képviselőit is. Az előzetes adatok szerint csupán Budapestről mintegy 150 afrikai, ázsiai és latin-amerikai fiatal indul az ország minden részébe, hogy magyar barátaival, társaival együtt tiltakozzék a gyarmatosítás az elnyomás valamenynyi formája ellen. A külföldi egyetemisták és főiskolások felszólalnak majd a gyűléseken és összejöveteleken, s jó néhány helyen népük kultúrájából, dalaiból, táncaiból is ízelitőt adnak (MTI) vidéki orvosegyetemekkel együtt a bőrklinika tantermében ünnepi tudományos ülést tartott felszabadulásunk 20. évfordulójának tiszteletére az orvosképzésről. Dr. Vedres István, az egészségügyi miniszter első helyettese mondott bevezető szavakat Felszólalása elején átadta a tanácskozásnak dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter üdvözletét majd méltatta annak jelentőségét. hogy az ország öt orvostudományi oktatási intézménynek képviselői együttes tanácskozáson vitatják meg az orvosképzés továbbfejlesztésének problémáit, a medikusképzéstől az orvostovábbképzésig. — A felszabadulás óta egyetemeink 12 000 orvosi diplomát, 2700 gyógyszerészi oklevelet adtak ki és a fogorvosi karok fennállása óta tíz év alatt 500 fiatal fogorvos hagyta el az egyetemet. A legutóbbi kilenc év alatt 21 000 orvos vett részt szervezett továbbképzésben — mondotta. Ezután Sós József akadémiai levelező tag a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora a jövő orvosainak elméleti, Gegesi Kiss Pál akadémikus pedig gyakorlati, klinikai képzésről tartott? előadást. Dr. Putnoki Gyula, az Orvostovábbképző Intézet professzora a szakorvosképzés, dr. Magyar Imre professzor, az Orvostovábbképző Intézet igazgatója pedig a továbbképzés problémáit, fejlesztésének lehetőségeit foglalta össze. Az előadásokat a vidéki és budapesti orvosegyetemek neves professzorai egészítették ki hozzászólásukkal 4 z utóbbi évek egyik jetentős bestseller-sikere C. N. Parkinson professzor magyarul is megjelent könyve: a „Parkinson töi-vénye". A könyv voltaképpen világméretű tréfa — a szerző szellemes pamfletnak szánta a hivatalnokok szamának képletbe foglalt növekedési „öntörvényét". „A hivatali szervek személyi állományának növekedése úgyszólván független az illető szervre háruló tényleges munka mennyiségétől" — írta Parkinson a londoni Economistban, gunyoros túlzással, bár — ki tudja...? Mert a tréfában kétségkívül „van valami"! Annyi feltétlenül, hogy az adminisztráció bürokratikus burjánzása világjelenség hiszen ezért is válhatott ez a szakmai szatíra a nemzetközi könyvpiac ,-sztárjává". Csakhogy a gondokat tetézi a másik világjelenség: a fokozódó „adatéhség". Az adminisztráció, az adat-igény rohamos növekedése ugyanis együttjár a technikai fejlődéssel; az iparirányítás és ellenőrzés korunkra jellemző bonyolultságából következik. Az iparilag fejlett országokban ezért nőtt az irodád dolgozók összes keresőkhöz viszonyított aránya a századeleji 5 százalékról 15—20 száizalékra. • Jellemző, hogy az USA-ban 1935-ben 10, de 1950-ben már csak 2,5 üzemi munkás jutott egy irodai alkalmazottra. Azonos folyamat zajlik nálunk is: az 1941. évi népszámláláskor az összes keresők 6,6 százaléka, 1949-ben: 8,8, majd 1960-ban 14,9 százaléka dolgozott irodai íróasztalok melletti Mivel pedig az irodai munkában keveredik a szűkségszerű a feleslegessel — nem egyszerű feladat az alkalmazotti létszám napjainkban időszerű mérséklése. Egyetlen „biztos pont" azért megállapítható: nem elsősorban a létszámot, hanem a felesleges ügyintézést kell csökkenteni! Ha nem így tennénk, hamarosan visszaél Ina az eredeti létszám, hiszen a meglévő íróasztal — „munkát keres magának". Elég erről szólva a régebbi és lényegében sikertelen létszám-kampányra: az úgynevezett „racionalizálásra" utalná. Ismeretes, hogy akkor éppen az maradt el ami pedig az elnevezésből is következett volna: a munka észszerű megszervezése, tehát racionalizálása. Nem is vitatható pedig, hogy akad felesleges adminisztrálás a vállalatoknál! Erre mutat mindenekelőtt az alkalmazotti létszámnak különösen az utóbbi években észlelhető aránytalan növekedése. Miközben a mun-. kások száma 1958—1963 között 26 százalékkal nőtt — az adminisztratív létszám: 34 százalékkal. Hasonlóak voltak a tavalyi tünetek is: az állami ipar munkáslétszáma 1964-ben 3,5 százalékos, az alkalmazotti létszám pedig 4,5 százalékos emelkedést mutatott. Amikor a legutóbbi néhány hónapban az ipari üzemekben alaposabb vizsgálatot tartottak, és a termelőhelyeken dolgozók létszámát öszszevetették a feladatokkal, kiderült: az adott célkitűzéseket — a szervezőmunka megfelelő javításával — kisebb munkáslétszámmal is teljesíteni tudják. Ennek megfelelően nem késlekedtek, hogv — a saját munkájuk gazdaságosabbá tétele és más vállalatok munkaerő hiányának enyhítése érdekében — a felesleges létszámot leépítsék. Az adminisztrátori létszám csökkentésénél már korántsem észlelhető ilyen buzgalom és gyorsaság. Pedig kétségtelen, hogy tüzetes felmérés és összehasonlítás az adminisztrációs munkahelyek tájékán is hasonló tapasztalatokkal szolgálnak, mint a műhelyek környékén. Nem titok; a vállalatok összevonáséval sokhelyütt a tervezettnél nagyobbra duzzadt az irodai létszám, elsősorban azért, mert az átszervezés nem követte mindenütt az ügyvitel ésszerű megszervezése is. Néhány példa jól szemlélteti ezt. A KGM vállalatok száma kevesebb. mint a harmadára csökkent, miközben az ágazati döntőbizottsághoz 1964ben is lényegében ugyananynyi ügy érkezett, mint 1963ban. Az építőipari vállalatok száma csak negyede a réginek, s 1962-ben 1875, egy év múlva 2477, majd a múlt év harmadik negyedéig 1927 vitás ügy futott be a döntőbizottsághoz. Ez azt jelenti, hogy bár a régebbi „vitatkozók" közül sokan már egy vállalatba kerültek, az ügyek száma gyakorlatilag nem csökkent. •7 nnél is jobban „fiilöncsípte" a felesleges ügyintézést a népi ellenőrzés egyik vizsgálata a Csepel Vas és Fémműveknél. (Bár meg kell jegyeznünk, az itt tapasztaltak többé-kevésbé más vállalatokra is vonatkoztathatók.) Kidei-ült, hogy a központi irodákban és hat üzemegységnél egy év alatt 120 ezer órát töltöttek el bizonyíthatóan felesleges adminisztrálással. Mintegy 100 ezer órát kötött le olyan kimutatások készítés, amelyeket a kötelező előírásokon felül dolgoztak ki. Beszámolók íródtak például a Nemzeti Bank részére, noha a tröszt ezeket már nem is továbbította, mert a banknak az anyagra nincs szüksége! összesen 3872 féle jelentés, statisztika készült a vizsgált üzemrészekben és a központban egy év alatt. A Vörös Csillag Traktorgyárban összegezett adatok szerint, évente 1700 féle jelentést „állít elö" az üzem. Figyelmet érdemel az a jellegzetes tünet is, hogy hasonló üzemekben, iparágakban rendkívül eltérő az irodai létszám. — Ez pedig azt bizonyítja, hogy javarészt az ügyvitel jó vagy kevésbé jó szervezésétől függ az adminisztratív létszám is. (A bányászatból említve példát: Tatabánya 21, Borsodban 13 a 100 munkásra jutó alkalmazottak száma.) yk szükségtelen ügyvitel csökkentésében természetesen az irányitó-hatéságoknál is sok a teendő, de a vállalatonként eltérő arányok jelzik, a helyi, üzemi lehetőségeket. (Hiszen azonos irányítású vállalatoknak — azonos mennyiségű adatot kell „felfelé" jelen teniök, ez tehát nem indokolja a nagymérvű létszám-eltérést.) Számolni kell a vállalati lehetőségek mérlegelésekor egyebek között az irodai munka növekvő gépesítésével is. Évente hozzávetőleg 30—60 millió devizaforinttért hozunk be külföldről irodagépeket, s noha az igényekhez képest ez még kevés, azért ennek a kiadásnak tükröződnie kellene az alkalmazottak számában is. Mindez képet ad arról, hogy az irodai létszám az ügyvitel jobb szervezésével, korszerűsítésével nem „fedezett" csökkentése aligha hozhat tartós eredményeket. A sort tehát a munka egyszerűsítésével, a bürokrácia kiiktatásával, de végül is el kell kezdeni. Tábori András Vasárnap, «9«5 ípriKs 18. DÉL-MAGYARORSZÁG 3