Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-09 / 57. szám

tyitlaHfyéhty BANKBETÉTESEK Manapság szinte hihetetlennek tűnik, hogy voltak olyan idok, amikor az emberek valósággal szabadulni akartak a pénzüktől, mert óráról órára csökkent a pcngö vásárlóereje. De hol is vannak már az inflációs idők? Nemrégiben közölték a lapok, hogy hazánkban 16 milliárd forintot tartanak az emberek takarékban. Ez már magában véve az új bankbetétesek személye miatt is érdekes. Hiszen egytől egyig dolgozó emberek, nem tőkések, virilisták, nagygazdák — hála szocialista társadalmi fejlődésünknek. Egyúttal éppen ennek követ­keztében természetes is. Tizenhatmilliárd forint szép summa. Hát még ha hoz­zászámítjuk azt is, hogy csupán az elmúlt esztendőben 4,4 milliárd forinttal növekedett a betétállomány. Ebből a számból nem lehet persze általánosításokat levonni. A be­osztásnak, a takarékosságnak mindenkinél nagy éhben a szerepe, de a szorgalmas munka mellett egyelőre meg sok mindentől függ, hogy tud-e valaki félre is rakni. Ezért egyúttal nem is elsősorban a takarékosság tisz­teletreméltó erénye miatt vált ki ez a szám jó érzést. Sok­kal több rejlik mögötte. Nem is kell visszanyúlni az inf­lációs korszak szemétté vált pénzéig, amelyet dehogy akart bárki is takarékba rakni. Azóta is voltak olyan hisz­tériás hetek, amikor az emberek minden áron vásárolni akartak, a sótól a kertitörpéig, merthogy „soha sem lehet tudni, mi következik..." A múlt év végén is felröppent néhány kósza rémhír, felelőtlen mende-monda. Tudatos zavarkeltési szándékkal, tudatlanságból fakadó találgatás szüleményeként — lehet ez is, az is. Áremelésekről be­széltek, amiből aztán semmi sem lett. A legérdekesebb viszont, hogy az emberek imponálóan nagy többsége egyál­talán nem ült fel ezeknek a mende-mondáknak. Nem sza­ladt a bankba a pénzéért, nem futott az üzletekbe sem, hogy a különben jól felszerelt boltokból nyakra-főre vá­sárolhasson. Az emberek nyugodtak maradtak, az embe­rek tudták, hogy nyugodtak maradhatnak, s ezért nem költekeztek túl a szükségesnél, sőt amit nélkülözhettek, a takarékba rakták. A pénz furcsa jószág: az emberek csak olyanra bíz­zák, akinél jó helyen tudják most és a jövőben is. Ez a 16 milliárd nem ékesszóló bizonyítéka-e ennek a biza­lomnak? Bizonyítéka és kifejezője a bizalomnak a forint értéktartóssága iránt, de még ennél is több: a párt, a kor­mány gazdaságpolitikája, rendszerünk szilárdsága iránt TURISTASZEMMEL Másfél millió magyar látogatott tavaly külföldre. Meg­lepően szép szám, ha arra gondolunk, hogy négy év alatt 300 ezerről növekedett ekkorára. S ahány ember, annyi él­mény, annyi látásmód. Talán az 50-es évek elejének a Nyugatról szóló, egyoldalú, csak lesújtó bemutatása is szerepet játszik abban, hogy némelyek előtt most nagy kérdőjel mered, mikor átlépik egy-egy tőkés ország ha­tárát Sajnos e kérdőjelre nemegyszer valamiféle torz optikán keresik a feleletet Amikor aztán hazajönnek, úgy beszél­nek egyik-másik országról, mint a tejjel-mézzel folyó Ká­naánról. Legyünk hűvösen tárgyilagosak, és szögezzük le, hogy az Egyesült Államokban, Angliában, vagy Svájcban, Svéd­országban és még több államban valóban magasabb az életszínvonal a miénknél. De amint mondani szokták: „itt van a kutya elásva". Mert azok a bizonyos ámuldozó és lelkendező turistáink miért éppen ezeket az országokat emiitik? Miért éppen azokkal az államokkal hasonlítanak össze bennünket, amelyek egyrészt évszázadokon át nem láttak háborút, másrészt ha láttak, a miénknél sokkalta hatalmasabb technikai bázissal, ipari színvonallal, nyers­anyagokkal rendelkeznek? A start tehát nem azonos a versenyben. Vajon miért nem hasonlítanak össze bennün­ket azokkal a tőkés országokkal, amelyek húsz évvel ez­előtt a mienkkel azonos színvonalon álltak, s ma már jócskán magunk mögött hagytuk őket? Vajon miért nem hasonlítanak össze bennünket mondjuk Görögországgal, Spanyolországgal, Portugáliával, Törökországgal, Dél-Ame­rika bármelyik országával, s tulajdonképpen a kapitalista országoknak legalább négyötödével, amelyekben mindben rosszabb az életszínvonal, mint nálunk? Ez is hozzátar­tozik a tárgyilagossághoz! Mondhatnám azt is, hogy a fejlődés arányait, ütemét tekintve azonban a legfejlettebb tőkés országokkal is áll­hatjuk az összehasonlítást. Nem mesebeszéd az sem, hogy előbb-utóbb a szocialista világrendszer országai elhagyják őket. Ehelyett azonban csak arra villantanék rá, hogy ezekben a nagyon fejlett országokban sem mindenkinek fenékig tejfel. Ez az a pont egyebek között, amelyen bár­melyik tőkés országgal bátran és előnyünkre állhatjuk az összehasonlítást. Az általános magas életszínvonal mel­lett ugyanis — mint közismert — a nyomornak, a mun­kanélküliségnek, a létbizonytalanságnak a legrettentőbb végleteivel találkozhatunk a tőkés országokban. Az eseten­ként alacsonyabb életszínvonalunk mellett is bátran áll­hatjuk az összehasonlítást az ország egész népének szoci­ális ellátottságával, az általános oktatási, kulturális háló­zatunkkal, vagy egyebek között fejlett és széleskörű nyug­díj-rendszerünkkel, amelyhez hasonló egyetlen tőkés or­szágban sincsen. Abban is biztosak lehetünk, hogy nálunk a termelés sikerei, gazdasági életünk kedvező változásai nemcsak egy-egy szűk rétegre, hanem gyakorlatilag az egész népre, kisebb-nagyobb mértékben minden dolgozóra kihatással vannak. Különösen most, amikor nálunk némelyek árdrágulá­sokról fecsegtek, érdemes idézni, mennyire véres valóság ez éppen ezekben a fejlett tőkés országokban. így például Angliában az év eleje óta az élelmiszerüzletekben 157 féle árunak ment feljebb az ára, köztük a kolbászfélesé­geknek és a húskonzerveknek is. Emelték a benzinárakat is Angliában, ugyanakkor bejelentették, hogy felemelik a vasúti szállítás díjait, sőt egyes vidékeken a villany is drágul. Hasonlóképpen emelkedtek a létfenntartási költ­ségek Franciaországban, ahol az árak emelkedése és a jö­vedelmek csökkenése közti különbség 1963-ban 2,8 száza­lék. tavaly pedig már átlag 4 százalék volt. A „szerencsés" Svédországban is az élelmiszerek 10 százalékkal, a lak­bérek 7 százalékkal drágultak. Csaknem minden latin­amerikai országban infláció dühöng... — folytathatnánk tovább a sort. Egyszer ilyesmiket is megfigyelhetnének elfogult turis­táink. Azzal együtt megfigyelhetnék, hogy az általuk cso­dált országokban mennyivel magasabb például a munka termelékenysége, a munka intenzitása. Ami születik, ott sem a semmiből jön létre. Kedves turista barátaink, leg­jobb lenne itt kezdeni az összehasonlítást. Közéletünk hírei !?£ t | „ A szegediI gumlgydri építkezés is újböl nek, « nagycsarnokban a padozatot, a m 4 „nyugtalan benépesült. A Csongrád megyei Állami gépalapokat építik. Néhány gép három pfj; tty/jf Építőipari Vállalat dolgozói újból birto- műszakban dolgozik. S visszajöttek az == ' kukba vették a területet Falakat emel- NDK-beli cég szerelói is. A nagycsarnok „nyugtalan" képe. Egyik helyen a mun­kában levő gépek zaja töri meg a csendet, másutt a gépszerelök dolgoznak. S kicsit távolabb az építők ás­sák a több méteres mélységű gépalapokat, öntik a betont HAZAÉRKEZETT A JART PARLAMEI Vasárnap éjjel hazaérke­zett az a parlamenti kül­döttség, amely Vass Istvárv­nénak, az országgyűlés el­nökének vezetésével tíz na­pot töltött a Lengyel Nép­köztársaságban. A delegáció fogadására a Keletd-pélyaud­LENGYELORSZÁGBAN TI KÜLDÖTTSÉG varon megjelent dr. Beresz­tóczy Miklós és Polyák Já­nos, az országgyűlés alelnö­kei, valamint a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének képviselői. MAGYAR—NORVÉG KULTURÁLIS EGYEZMÉNY A küldöttség fogadására a Nyugati-pályaudvaron meg­jelent Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT elnö­ke is. MAGYAR—ANGOL ÁRUCSEREFORGALMI MEGÁLLAPODÁS Hétfőn a Külkereskedel­mi Minisztériumban aláír­ták a jelenleg érvényben levő magyal-—angol hosszú­lejáratú árucsereforgalmi megállapodás harmadik évi előirányzatát szabályozó jegyzőkönyvet Magyarország növekvő mértékben szállít elsősorban élelmiszereket és könnyűipari termékeket, míg az Egyesült Királyság ex­portja főleg gépipari beren­dezésekből, műszerekből, vegyipari és textilipari nyersanyagokból áll majd. A koromtárolók alatt helyezkedik el a keverőüzem. Szerelik a gépeket, amelyek a gumi nyersanyagait dol­gozzák össze A VEB NDK-gyártmányú kalandergép. Elkészültek sze­relésével, már próbaüzemelést végeznek rajta. A német szerelő az irányító asztalnál magyarázza a gép működé­sét Műszaki, technológiai újdonságok az üzemi technika hónapjában Egy héttel ezelőtt kezdő­dött el ismét Szegeden a már negyedik évben vissza­térő üzemi technika hónap­ja. Ebben az időszakban el­sősorban az alacsonyabb szakmai képzettségű vagy képzettség nélküli dolgozók számára szólnak az előadá­sok, a filmek, velük ismer­tetik meg a legaktuálisabb termelési feladatokat, leg­korszerűbb műszaki eredmé­nyeket. Hogyan lehet javítani ? A múlt heti programban szerepelt többek közt egy előadás a textilművek dol­gozói számára. Témája tö­kéletesen megegyezett a gyár jelenlegi célkitűzéseinek egyikével: hogyan lehet megjavítani a termékek mi­nőségét az új, angol gyárt­mányú előfonó- és nyújtó­gépek segítségével. Az elő­adásra ötvenöten mentek el és többen hozzá is szóltak a tárgyhoz. Nyilvánvaló, hogy az elhangzottak gyakorlati tanácsokat is adtak az érde­keltek mindennapi munká­jához, s ugyanakkor növel­ték szakmai műveltségü­ket is. Hasonló célt értek el a kábelgyári filmvetítéssel is, amelyre 85 dolgozó volt kí­váncsi. A Szegedi Építőipari Vállalatnál szintén filmvetí­téssel vezették be az üzemi technika hónapját A Minőségi Cipőgyár sze­gedi gyáregysége az üzemi élet szinte valamennyi terü­letét felölelő kiállítást nyi­tott Szakma) felkészülés A tegnap kezdődött máso­dik hét műsora is sok érté­kes rendezvényt ígér. Érde­mes kiemelni közülük a Csongrád megyei Építőipari Vállalat egyik előadását, mely a szovjet és a len­gyel házgyárak munkáját technikai és technológiai módszereit mutatja be. Gazdag program Végezetül ismertetjük az üzemi technika hónapjának e heti eseményeit. Ma, ked­den a konzervgyárban a korszerű üveg- és doboz­rendszerekről tartanak elő­adást fél 3 órai kezdettel. A ruhagyárban újítási ankét lesz, ahol egyrészt tájékoz­tatást adnak a tavalyi ered­ményekről és tapasztalatok­ról, másrészt ismertetik az idei újítási feladattervet. Holnap, szerdán a gyu­fagyárban délután 2-kor egy technológiai problémáról lesz előadás. A ruhagyárben műszaki könyvkiállítás nyí­lik. A textilművekben asík­kötöde új gyártmányai mi­nőségi javításának módsze­réről lesz előadás fél 3 órai kezdettel. Csütörtökön, 11-én fél 3-kor a cipőgyárban lesz újítási ankét. Az újszegedi szövőgyárban az anyagmoz­gatás korszerűsítéséről, a textilművekben a szövődéi előkészítés munkájának meg­javításáról rendeznek elő­adást, mindkét helyen fél 3 órai kezdettel. A Textilipari Technikumban 2 órakor lesz előadás. Címe: Mit várnak az ifjú technikusoktól az üzemek? A házgyárakkal kapcsolat­ban szerzett külföldi tapasz­talatokról, elsősorban a szov­jet házgyárakról rendeznek előadást pénteken délután 4 órakor az MTESZ klubjá­ban. Az előadás után fil­met vetítenek. Ugyanaznap délután 3 órakor a DÁV Kossuth Lajos sugárúti mű­velődési termében a szabad­vezetéki üzemzavarok elhá­rításáról lesz előadás. A ren­dezvények gazdája minde­nütt az MTESZ, illetve tag­egyesületeinek helyi cso­portja és a szakszervezet. A Magyar Népköztársaság és a Norvég Királyság kö­zött kulturális, tudományos és oktatásügyi együttműkö­dés előmozdítása céljából március 5-én Budapesten tárgyalások kezdődtek, ame­lyet magyar részről dr. Ros­ta Endre, a Kulturális Kap­csolatok Intézetének ügyve­zető elnöke, norvég részről dr. Erling Christophersen a Norvég Külügyminisztérium kulturális kapcsolatok iro­dájának főigazgatója veze­tett. A szívélyes légkörben le­folyt tárgyalások eredmé­nyeként a felek hétfőn meg­állapodást írtak alá. A két évre szóló kulturális csere­program kölcsönösen rövid­és hosszúlejáratú ösztöndíja­kat biztosít, lehetővé teszi az egymás országaiban meg­rendezésre kerülő nyári egyetemeken, tanfolyamokon történő részvételt. Előirá­nyozza oktatási, tudományos és kulturális szakemberek cserelátogatását, előadások tartását HAZAÉRKEZETT A MAGYAR SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG MOSZKVÁBÓL Hétfőn hazaérkezett a ma­gyar szakszervezeti küldött­ség, amely a Szovjet Szak­szervezetek Központi Taná­csának meghívására Brutyó Jánosnak, a SZOT főtitká­rának vezetésével baráti lá­togatást tett a Szovjetunió­ban. Modellek a cipőgyári kiállításról (Somogyiné felvétele) Kedd, 1965. március 9. QÉL-MAGTARQRSZAG 3 V l

Next

/
Oldalképek
Tartalom