Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

Közéletünk hírei KÁDÁR jAnos fogadta hazánk űj bukaresti nagykövetét Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormán' elnöke fogadta Vince Józsefet, hazánk új bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. a magyar parlamenti küldöttség látogatásai A Lengyelországban tartózkodó magyar parlamenti küldöttség Vass Istvánnénak, az Országgyűlés elnökének a vezetéséved vasárnap Szczecin nevezetességeivel ismerkedett, hétfőn délelőtt meglátogatta a turoszówi erőművet. A küldöttséggel hétfőn együtt utazott Román Nowak, az Államtanács tagja, majd csatlakozott ahhoz Czleslaw Wycech, a lengyel Szejm elnöke. A magyar parlamenti küldöttség megtekintette a barnaszénbányászat automatizált külszíni fejtéseit és az erő? művet. Itt a wroclawi vajdasági tanács, .a járási pártbizottság és az üzem vezetői fogadták a vendégeket. A kombinát meglátogatása után Zgorzelec-ben díszebédet rendeztek a magyar küldöttség tiszteletére. A delegáció délután folytatta útját Opoléba, ahova este értkezet meg. (MTI) Előkés z üt etek VITre i Világszerte készülnek a fiatalok a 7X. Világifjúsági Találkozóra, amelyet július 28. és augusztus 7. között rendeznek Algírban. Az eddigi baráti találkozók európai fővárosokban zajlottak le, először kerül rá sor más kontinensen, ezúttal egy gyarmati iga alól felszabadult afrikai országban. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség is bejelentette már részvételét a VIT-en. A napokban megalakul az előkészítő bizottság, amelynek feladata a delegáció tagjainak megválasztása. Munkás-, paraszt-, értelmiségi fiatalok, a kulturális élet kiválóságai, sportolók reprezentálják majd Algírban a magyar ifjúságot. Előreláthatólag turistacsoport is utazik a IX. VIT-re. Hajnali háromkor: „Jó napot!" Tavaly, amikor a korábbi elnöknek a sok-sok felhajtott borospohár után végképp betelt a becsületpohara, összehívta a vezetőséget, bevezette a szobába az űj agronómus elnökjelöltet, megmondta a nevét: Papp Tibor, itt van, folytassák. S azzal ő elment. Afféle „magányos farkas" volt, egy kis kofferrel jött, azzal is ment Színét sem látták azóta a megyében. A vezetőség pedig — tisztelet néhány kivételnek — nem örült. Másnap a tehenészek is behozták a sajtárt, meg a fejőszéket: „itt a szerszám, tessék, fejjen". A kocsisok nem fogtak be. Csak akkor hajlandók — mondták —s ha megkapják a kommenciót. Bármily furcsa ugyanis, a hajdani uradalom világából titokban itt visszaállították a komraenciós cselédrendszert. Csakhogy mérni való „kommenciós gabona" semmi nem volt Az egyik padláson azután mégis talált az új elnök 80 mázsa „ocsút", ami csak papíron volt ocsú. Ezelőtt meríthetett belőle, aki akart Merítettek is, mert jó minőségű búza volt az, s a bort, meg a sört a majori gebines sem adta ingyen. Ez éppen kifutotta az ellenőrizhetetlen „kommenció" járandóságokat Mondom, ellenőrizhetetlen, mert akkor sem főkönyvelő, sem agronómus nem volt, mindenki magának írta a teljesítményeket S ezzel most már örökre lezárult a sírjából feltámadt kommenciós világ. Ettől kezdve 30 forintos garantált munkaegységért folytatták a fogatosok a munkát; Messze benn Jártak már a tavaszban, de a növénytermesztők mégis otthon ültek mind. A talajelőkészítést, vetést elvégezték a gépek, s kapálni kellett volna már. Az új elnök kihirdette, ha már úgysem dolgozunk, akkor gyűlésezzünk. Bali Ferenc elvtárssal, a járási pártbizottság egyik munkatársával járták a házakat. Végül sikerült megegyezni a részes művelésben, s kezdtek szállingózni az emberek a földekre. Külön története van itt a tavalyi aratásnak is. A hangadók, a korábbi elnök ivócimborái alkudoztak: csak így. csak úgy aratunk. S amit kértek, az • képtelenségvolt. Nagv meglepetés érte őket. amikor észrevették, hogy az „új vendég" már egymaga is learatott. Az aratógépek mellé külső segítséget is kapott a gabona összerakásához. Ideges, elemi erővel szakadt fel az emberekben a munka utáni vágy. "Ha nem arattunk, nem is kaphatunk gabonát, legalább a cséplést ne hagyjuk. Ezután, emlékszem — mondotta Papp Tibor — hogyha hajnali 3 óra után 10 perccel érkeztem ki a határba, mindig jó napottal köszöntek az emberek. A korábban felülkerekedett kishitűség (amikor a A dóci pálfordulás txnttiiitiiittiiiiiiiitiiiiiiiniitifiiffiitiirtiiiiifMtiitiiiifiiiiiiiitiiiitiftitiiiiifiiiitiiti iditiHitrttitii szorgalmas, becsületes embereknek átmenetileg hallgatni kellett), a rossz szellem végnapjai voltak ezek Dócon. Az új elnök életének pedig a legnehezebb napjai. Agronómus létére vagy megáll a földön, melyre azért küldték, hogy termeljen rajta, vagy pedig kiengedi a talpa alól, s megbánja azt az órát is, amikor erre a pályára szánta magát. Teltek felette a nehéz hetek, hónapok, csak később értette meg, hogy itt még ezernyi szálával jelen van a múlt is. Vannak jobb sorsra érdemes parasztemberek, akik megöregedtek ugyan, de alig jártak életükben meszszebb a hajdani irdatlanul nagy grófi uradalom határán. Nem látták még az ország fővárosát sem, azt meg éppenséggel el sem hiszik, hogy jó szövetkezetek is léteznek. Elment az első autóbusz háromnapos országjárásra, s a dóci gazdák még a festői Duna-kanyarba is eljutottak. Később még egy társas kirándulást rendeztek a fővárosba. S bármily furcsán hangzik is, mindez elegendő volt ahhoz, hogy az új agronómus-elnök megsokszorozza önmagát. A falu emberei most már végképp mellé álltak. Nagy ünnep volt a minap. A Virágzó Tsa gazdái fehér asztalnál ültek, s meghallgatták négyéves szövetkezeti tagságuk óta az első mérlegbeszámolót, aminek nem az volt a lényege, hogy „dolgoztak, amit dolgoztak, nem jár érte semmi", hanem az, hogy most már nyereséges a közös gazdálkodás. Eltűnt az 1963-ról maradt majd 1 milliónyi mérleghiány, ugyanakkor 4 ezer forinttal magasabbak a személyi jövedelmek is annál, amenynyit terveztek. Pedig itt tulajdonképpen csak fél évre lehet számítani a munkát, hiszen azelőtt csak vártak az emberek, ki ezért, ki azért. A korábbi vezetőség az egész gazdaságból 1963-ról összesen csak 857 ezer forint termelési értéket tudott elszámolni, a tavalyi termelési érték viszont már ugyanezeknek az embereknek a keze nyomán 1 millió 874 ezer forint volt. Tavaly ilyenkor az 1 szántóegységre jutó gazdálkodási eredmény mínusz 43 forintot tett ki. Mondhatnánk úgy is: holdanként 43 forintot nyert vofna az ország, ha a dóci Virágzó Tsz nincs a szövetkezetek sorában. Most nyolc hónappal a pálfordulás után holdanként már 446 forint nyereség is mutatkozik. Csaknem megkétszereződtek a közös termelési alapok és 76 ezer forint még a tartalékszámlára is jutott A most elhangoz tt elnöki beszámolót érdemes megőrizni s majdan a falumúzeumba tenni. Másként sehogysem értenék meg a késői unokák, miként lehetséges, hogy „csak" 5 mázsa burgonya termett egy holdon, a rákövetkező esztendőben meg már 44. Ebben az évben csaknem megháromszorozódott a kukoricatermés is. Azt is nehéz lesz megérteni egykor, hagyan „tudott" a közös vagyon egyszeriben 900 ezer forintról 2 millió 300 ezer forintra gyarapodni. A 66 éves Ignác Márton bácsi talán a legjobban bízott abban, hogy előbb-utóbb ide is elérkezik a jobb élet. S tavaly már munkájáért neki is jutott annyi, mint amennyi valamikor az uraságnál két évi kommenció volt Azután itt van Búza Istvánné, 13 ezer 228 forint érték van az elszámolási lapján. A 64 éves Pamuk Istvánné is több mint 6 ezer forintot kapott. Bürgés József mint fiatalabb állandó munkás 17 ezer 536 forint jövedelemhez jutott. S vannak itt — ha egyelőre nem is nagyon sok —, 25—28 ezer forint körüli jövedelmek is. És most már nemcsak Papp Tibor, másik is hiszik, egy újabb esztendő múltán lesz itt még több is. Csépi József Takarékosság a párttitkár szemével Fillérek helyeit milliókat A Szegedi Tervező Vállalat pártirodájában beszélgetünk. Helyesebben: csak Kósa Mihály párttitkár beszél mintegy hangosan gondolkodva, mi többnyire hallgatunk. Érdemes. Komoly problémákat boncolgat lényeglátón és kommunista felelősséggel. Elégedetlen azzal a takarékosságfelfogással, amely a tervező vállalatnál és másutt is gyakran nem látja a fától az erdőt és ezért könnyen mellékvágányra terelheti ezt a rendkívül fontos feladatot. Elsősorban a kommunisták öntudatára, bátorságára apellál, amikor szóvá teszi, hogy kicsinyes fillérezés és „lefedező" formális intézkedések helyett tényleges takarékosságot kell megvalósítani. Hadd álijan alább minden úgy, ahogyan a pártszervezet titkárából szenvedélyesen felbuzogott: Átfogóbb intézkedésekkel Feleslegesnek tartom az úgynevezett ceruzabél takarékosságot Gondoljuk csak meg: a tervező mérnökök és technikusok tíz- és százezer forintok sorsát döntik el a pauzpapírra húzott néhány vonallal, tehát súlyos összegek felhasználásáért felelősek. Ugyanakkor azonban a könyvelőség kínos precízen nyilvántartja, hogy mikor, hány ceruzabelet vételeznek fel. Nevetséges tehát, hogy egyrészt lényegében rájuk bízunk milliókat, másrészt bizalmatlanok vagyunk irántuk a jelentéktelen dolgokkal való takarékosságot illetően. Állítom, hogy nem itt, hanem másutt folyik el a sok pénz — erre is rátérek majd. Ha vannak nálunk nyugtalan emberek a közvagyon pocsékolása miatt, én közéjük számítom magam. Azt azonban nem értem, mi a takarékosság abban, hogy például a vállalat gépkocsijával csak több személy mehet egyszerre kiszállásra. Talán meghökkentően hangzik, pedig szerintem ez is merev bürokratizmusra vall. Rendben van, törekedni kell az autó jobb kihasználására, lehetőleg ne szaladozzon üresen. De amikor például Békéscsabán csak egyetlen mérnöknek van dolga, (annak viszont sürgős), akkor kár erőltetni mellé még másik két személyt is, akik többnyire csak kocsikázni mennek, idehaza pedig hasznos munkát végezhetnének. Drága időpazarlás Rosszul értelmezett takarékosság az is, hogy az autótulajdonos tervezők egy-egy budapesti út alkalmával nem számolhatnak el még egy vasúti jegy árát sem. Mi következik ebből? Az autósok is rendszeresen vonattal utaznak a délutáni előadásokra is, s mivel aznap nem tudnak hazajönni, szállodát fizetnek, két napidíjat számolnak el és két napig a munkából is kiesnek. Mennyivel egyszerűbb és takarékosabb dolog lenne, ha a gépkocsival rendelkezők megkapnák a vasúti jegy árát! Fél nap alatt lebonyolítanák az ilyen pesti utakat és a tapasztaltakat már másnap gyümölcsöztethetnék a tervezőasztalnál. A kicsinyes takarékosság nagyon hasonlít a múlt esztendeihez, amikor kiadtuk a jelszót, hogy a szobákban éppen csak be kell melegíteni egy kicsit. Megspóroltunk néhány mázsa tüzelőt, de közben rengeteg értékes munka veszett el, mert a tervezők egész nap a kályha közelében dörzsölgették ujjaikat Nagyon igaza van Kádár János elvtársnak, hogy a munkahelyen véget kell vetni a kaszinózásnak. De ha a vezetőség úgy értelmezné ezt, hogy mától kezdve senki nem ihat meg egy feketét sem, kétséges, hogy elérnénk-e a párt által kitűzött nemes célt. Kapkodás, szervezetlenség A garasoskodás alkalmas arra, hogy a vétkes pazarlásokról elterelje a figyelmet Miközben agyon adminisztráljuk az említett periférikus takarékosságot, nehéz milliók mennek veszendőbe. Ennek oka pedig a beruházások lebonyolításánál tapasztalható kapkodás, szervezetlenség. Egész sor példát említhetek. A Bécsi körúti lakótelep építésének első üteméhez már hozzáfogtak. Mivel azonban a második ütemhez szükséges mélyfekvésű, feltöltésre váró területet még nem sajátította ki a tanács, az első ütem bontási és alapozási munkálataiból származó törmeléket, illetve földet mintegy 75 ezer forintos költséggel máshová kell elszállítani Ugyancsak 75 ezer forintba kerül majd ennek a visszafuvarozása, mert a második ütemezés szerinti területen csak a talajszint feltöltése után kezdődhet meg az építkezés. Világos, hogy ez a Konzervgyári gépek exportra A győri Kisalföldi Gépgyár ebben az évben húsz borsófeldolgozó gépsort és 18 egyéb konzervgyári berendezést szállít szovjet megrendelésre. Az óránként 1200 kiló borsó feldolgozására képes „borsóvonalon" a learatott és kicsépelt borsót mossák, tisztítják, osztályozzák, előfőzik, lével adagolják, majd üvegekbe töltik és sterilizálják. A gyár március 25-ig mind a búsz gépsort elkészíti. Képünkön: Szalagszerűen állítják össze a szerelők a borsó előfőzőt MTI Foto — Hadas 3. felv. 150 ezer forint megtakarítható lenne, ha a kivitelező előrelátóbb lett volna. Vagy ott van egy orosházi 16 tantermes iskola építése. Mivel a beruházó csak két év múlva tervezi a csatornázást azon a területen, most mintegy 200 ezer forint felesleges kiadással helyi víztisztítót és szennyvij-elvezetőt kell készíteni az iskolához. Az ésszerűség és a takarékosság követelménye szerint vagy a környék csatornázását kellett volna két évvel előbbre hozni, vagy az iskola kivitelezését ennyi időre elhalasztani. Felesleges tervdokumentációk Tovább megyek. Mindenki tudja, hogy jelenleg szűk a tervező kapacitás. Egyes beruházók mégis megrendelnek olyan tervdokumentációkat amelyeket valamilyen oknál fogva nem használnak fel, hanem fiókban tárolnak. Két évig őrzik, utána pedig eldobják, mert akkorara elavulnak, korszerűtlenné válnak. Ez tipikus példája a drága szellemi munka pocsókolásának. Rengeteg energiát és költséget emészt fel a tervek menetközbeni rendszeres változtatása is. A kecskeméti művelődési ház terveit alig több mint egy éven belül háromszor kellett módosítani, mert a beruházó nem gondolta meg alaposan, hogy mit akar. Tavaly 19 értékhatár feletti beruházás változott meg, amely ba 14 sajnos, a szegedi városi tanácsé volt. Nem tisztázták előzőleg a helyeket, a fűtési módokait, a közműves! tési problémákat, stb. Így szökik el gyakran az állam pénze, mintha higany volna, és mégis alig történik felelősségrevonás. A beruházónak is meg van a maga problémája, ha az ő panaszát hallgatjuk, mintha neki is igaza volna. Mégsem nyugodhatunk bele ebbe az áldatlan helyzetbe. Véleményem szerint a beruházások karüli rendetlenségek, pazarlások megszüntetését az Í6 gátolja, hogy — a kibicnek semmi sem drága — különféle szervek egész sora szól bele a tervek megvalósításába. Az egyik ezt, a másik azt kifogásolja, miközben a beruházás késik és a költségek fölöslegesen növekednek. Vállalatunk nyolc példányban köteles egy-egy tervdokumentációt elkészíteni. A beruházók azonban gyakran 20—25 példányt, is rendelnek — ki tudja, milyen célból. Adnak belőle fűnek-fának, a fiákban is tartanak egyet-kettőt valamiféle biztonsági meggondolásból. Ez pazarlás. Nem is beszélve arról, hogy a háromezer forintos fizetésű mérnökök tervezés helyett gyakran e sokpéldányú tervek szortírozásával, összeállításával töltik az időt. Hogyan takarékoskodik a tervező? Mindezek a problémák állandóan foglalkoztatják a vállalat kommunistáit. A párt vezetőségnek rengeteg idejét rabolják el, s emiatt képtelen megnyugtatóan ellenőrizni. hogy egy-egy új terv készítésénél milyen anyagot, hogyan használ fel a tervező, takarékosan gondolkodik-e vagy sem. Pedig olykor erre is szükség lenne. Az elmondottakkal csak azt kívántam érzékeltelni, hogy nem akármilyen takarékosságra van szükségünk. Csökkentsük a levélpapír és a gemkapocs költségeit is, ha mód van rá, tudnunk kell azonban, hogy egy kis előrelátással, nagyobb szervezettséggel fillérek helyett milliókat takaríthatunk meg a népgazdaság számára. F. NAGY ISTVÁN Kedd, 1965. március 2. QIl.MíCtiiobcti* 3