Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-19 / 66. szám

Fűszerpaprika - a takarmányban Tanácskozás a fűszernövény termesztéséről Szegeden Tegnap délelőtt Szegeden használják, hanem — gra- A nemesítés 1918-ban kez­hárorhnapos fűszerpaprika- nuált, szemcsés formában — dődött, amikor még az el­termesztési tanácskozás kez- bedolgozzák baromfitakar- sődleges cél a regi tájfaj­dődött a Hazafias Népfront rrtányba. A paprikás elesé- ták javítása volt. A harmin­vérosi bizottsága székházé- get fogyasztó tyúkok tojásá- cas években már arra toré­nak nagytermeben. nak sárgája jóval sötétebb, kedtek. hogy az egyre in­Balogh Sándor, a Szegedi szinte narancssárga. E tojá- kább keresetté vált csípős­Paprikafeldolgozó Vállalat sok felhasználásával kedve- ségmentes paprikát a csípős Osztályvezetője köszöntötte a ző színeződés! kapnak a fajták kedvező tulajdonsá­megjelenteket, majd meghí- különböző lisztes készftmé- gaival ruházzák fel. hogy vott termelőszövetkezeti nyék. lgv érthető, hogy a ne maradjanak el ezektől Szakemberek előtt Bayer Já- külföldi tésztagyárak kere- íz, zamat és festéktartalom nos, a Konzerv- és Paprika- sik a fűszeres takarmánnyal szempontjából. A jelenleg ipari Tröszt főosztályvezető- etetett baromfik tojásait. folyó nemesítés olyan faj­Je megnyitó előadásában el- Dr. Benedek László, a Dél- előállítására iránvul mondotta, hogy Szeged és alföldi Mezőgazdasági Kísér- amelyek'sz összes jótulaj­Kalocsa vidékén az utóbbi leti Intézet tudományos ku­években lényegesen növeke- tatója felszólalásában arról dett a ..piros táj", s az idén beszélt, hogy a termelésben összesen 15 000 holdat ölelt a hosszas tárolási idő alatt fel. A terület növelése azért bizonyos minőségromlás ta­vált szükségessé, mert a har- pasztaiható. Nem lenne ér­madik ötéves terv során a demtelen kutatás tárgyévá konzervipari termelést — tenni ezt a körülményt. A amelyben jelentős helyen vizsgálatoknak ki keilene szerepel a fűszerpaprika — terjedni a füzéres és a lá­csaknem kétszeresére fokoz- dás tárolás közti összeha­zák. tekintettel a nagyará- sonlításra. nyű külkereskedelmi igé- A fűszerpaprika nemesí­nyekre. téséről. a nemesítés történe­Egves külföldi államok- téről tartott érdekes elő­ban — mint mondotta Ba- adást Erdei István, a Dél­yer János — az őrleményt alföldi MézőgaZdasági Kísér­nemesak ételek ízesítésére leti Intézet osztályvezetője. donságekat egyesítik maguk­ban. Ma filmvetítéssel egybekö­tött, agrotechnikai módsze­reket ismertető előadásra kerül sor, és a nyersanyag­átvétellel kapcsolatos prob­lémákat beszélik meg. Seríéslenyépzlési kiállítás Mintegy félmillióval gyarapodott az utóbbi tíz évben az sertésállománya, a hústermelés pedig 20 szá­zalékkal növekedett 1958 óta. Mindebben nagy része van a korszerű, nagyüzemi sertéstartás térhódításának, amelynek épületei, beren­dezései a Mezőgazdasági Múzeum most megnyílt ser- i téstenyésztési kiállításán i maketteken, fényképeken és : eredetiben is láthatók. A kiállítás további része a sertés vágásának, feldolgo­zásának hagyományos, kis­paraszti, illetve modern ipari jellegű módját szem­lélteti. A látogatók tájékoz­tatást kapnak a sertés házi­asításának folyamatáról, a régebbi és jelenlegi sertés­fajták kialakulásáról, elter­jedéséről. Három szegedi művési hangversenye Bán Sándor zongoramű- retett volna: Bach-ot akart, ország | VGSZ és a Várnay Lajos—Bódás s csak egy torz tükörképe sertés- Péter alkotta hegedű-zongora marad?. 1 szonátapár koncertezett szer- IBen jól érgzté.meg Bán a da este a Tisza Szálló dísz- Waldstéítt-szonáíá első tété­termében. lének tempóját és dinamiká­A hangverseny első felében Ját. s egéssen magasrendű* Bán Sándor játszott. Bach nyújtott a lassú tétel előadásá­közlsmert Chaconne-JAnak ban. Színes, nagyon finompié­zongora-átiratával nyitotta nókban beszélt itt a zene s műsorát. Nem éppen a leg- töretlen ívvel épült fel a té­sz.erencsésebb választás volt. tel. Véleményünk szerint a Bugoni, az átíró ugyanis elég- romantika és az utóromanö­gé „meggazdagitöttA" s ez- ka világában mozog legott­által meg is hamisította ezt honosabban müvéijtünk. S a csodálatosan tiszta hegedű- itt is élsdsorban a kissé re­zenét, s ráadásul mégsem si- ztgnált hangú darabok áll­került az áttetsző anyagból nak közéi hoazA. Nagyon ér­igazi zongoradarabot csinál- nékenyefl reagál a müvek nla. Persze Bugoni érdemeit adta apró finomságokra, vagy hibáit nem a mi felnda- »r.ín- és harmónia-foltokni. tunk elbírálni, csupán arról Brahms A-dúr tntermezzőja van szó, hogy a darab műsor- és h-moll Rapszódlája a mű­ra tűzésével Bán Sándor nem sor legszebb pillanatait je­NAPIRENDEN: A lakóbizottságok hatáskörének növelése A szegedi megyei jogú vá- rületi tanács 80 és a III. ke­rosl tanács a következő hé- rületi tanács 65 tagja a ta­tén sorrakerülő ülésén fog- nácsrendelet megalkotásával laIkozik a lakóbizottságok kapcsolatban beszélgetést helyzetével, hatáskörével, s folytatott a választókkal, így ánnak bővítésével. Az ülés azok észrevételei, javasla­megtárgyalja és jóváhagyja tal jól felszínre kerültek, a lakóbizottságok jogkörével A javaslatok, észrevételek kapcsolatos tanácsrendeletet. — amelyek alapján a tanács­Ez • szerény, de mégis fontos rendeletet összeállító előké­lépés a társadalmi önigazga- szítő bizottság tevékenységét tás felé vezető úton. végezte — hasznosak, jók vol­Szocialista demokratizmu- tak. Az előkészítő bizottság Búnknak megfelelően a lakó- messzemenően figyelembe bizottságok hatáskörével vette a lakosság szavát, s kapcsolatos rendelkezés ter- valamennyi jó elképzelés \ ezetét széleskörű élőké szí- szerepel a tervezetben. Az tés előzte meg. A javaslat, észrevételek jelezték azt is, amely a növekvő jogkörre hogy az emberek részt kér­vop.atkozik, nélkülözi- a -„fe- nek. a közügyékből, s szíve­lülről" előírt intézkedést 'és sen vesznek részt, vállalnák — helyesen — a lakosság vé- szerepet az állami feladatok leményére alapozott, örven- intézésében, detes, hogy a lakóbizottsá- Lakóbizottságok, mint is­gok működésére vonatkozó meretes, korábban is működ­lanácsrendelet megalkotása- tek és most is tevékenyked­ve! kapcsolatos előkészítés- nek Szegeden. A mostani sza­bón több mint félezer emöer bályozás célja, hogy a lakó­vett részt. Közreműködtek a bizottságok még közelebb városi és a kerületi tanács- kerüljenek- a dolgozó embe­fagok, a népfront városi és rekhez, s ilyen módon is nö­kerületi bizottságai, a KISZ, vekedjék az államhatalom a szakszervezet és a nőszö- helyi szerveinek kapcsolata vétség képviselői. Tehát: tár- a város népével. A körűlte­sadalmunk minden rétegé- kinlő előkészítés után a ta­hek tagjai hallatták szavú- nácsrendelet, amely majd kat. A városi tanács 99, az jóváhagyásra kerül, bizonyo­I. kerületi tanács 71, a II- ke- nyosan eléri célját. Amiért, míg élek, verekszem" A sándorfalvi irodalmi színpad nagy sikerű bemutatkozása A lányók fehér blúzban Vagy a húszéves szabadság Sek művészi erejével a sza­és sötétkék szoknyában, a méltó köszöntése sugalmazta badságért vívott harc elpusz­fiúk fehér ingben és sötét a fiatalok gyöngyszemekből títhatatlanságát. a felszaba­nadrágban. font verses műsorát? Talán dúlás nagy pillanatát és a Érezni a levegőben a né- mncs is köztük húszéveí, szabadság szépségétől meg­zőtéri csend feszült hángula- csak apáiktól tában: aranyoklevél lesz szép műsor jutalma. s Emberi sorsok, történelmi hallottak mámorosodott ember alkotó olyan világról, melyben munkáját. Szóljanak arról a száműzött volt a szegények szabadságról, mely mellett a szabadsága. És most a mé- költő így tesz hitet: „Amiért, lyen zengő versekben érez- míg élek, verekszem", ték át és hirdették a szabad­ságért harcolók igazát. A verstanulés és irodalmi események, nagy hitek és színpadi előadása sok sza­nagy akarások tüzét-fényét badldőt és sok este fáradt­villantják a versek. Nem ságát, idegességét sűríti ma­hétköznapi, érdekes bőbeszé- gában. Szánthó Tivadar ta­dűséggel, hanem tömören, nárral és Savanya Antal mű­súlyosan és mégis szárnya- velődési otthon igazgatóval hptólenVó." Jül t?"rö'i 1 .aTinCi lóan. Hiszen költők szólnak arrói beszélgetünk hogv ^ izulte PdlanatrY' a versekben: József Attila, hol értékesít*" a mun- CS0?dbe!V »mtoy boldogság t11trác rw„,_ " ! „erteKesm* ezt_ a mun_ szalu ala a lelkekbei mint Radnóti Miklós, Illyés Gyu- kát. Séndorfalván ez lesz az la. Dallos György. Váci Mi- április 4-i ünnep egyik mű­hály, Nyerges András és SOra — mohdjak. E verses egy-két szovjet és román hitvallás azonban hosszabb költő. Ezekből szerkesztette pályafutást érdemel, a közeli a sándorfalvi irodalmi szín- falvakban — esetleg más pad ünnepi műsorát Szánthó műsorszámokkal társítva aranyoklevelet a sándorfal­Tivadar tanár. „Harcban feltétlen be kellene mutat- * műkedvelőknek, született szabadság" címen niuk. Hadd Uitdqssék- a ver. kötötte csokorba a szebbnél szebb költeményeket. 11 fia­tal* f 'Lippal«-Katáim;-1 Bftcíő Katalin', Horváth Erzsébet] Szabó János, Domonkos Jó­zsef, Kiss József, Molnár Zsuzsa, Budai Júlia, Kere­pesi Ferenc, Bárdos Erzsé­bet és Makai Erzsébet két hónapon át tanulta a versé­két és sok-sok estén próbál­ták. , ,, lentette. Az eddigi négy da­azt a célt szolgálta, amit sze- rab utAn még egy cbopln Andante Spianato et Grandé Polonaise műsorra tűzése fe­lesleges folt: egy félkoncert­ben ilyen óriási anvag köny­nyen fárasztó lehet. Bízunk abban, hogy Vár­nay Lajos hegedű- és Bódás Péter zongoraművész kama­ramuzsikálása nemcsak alka­lomszerű volt, hanem lesz végre a városnak égy jó he­gedű-zongora szonátapárja is. Mindketten nagyon jól kép­zett muzsikusok s ráadásul erényeik is szerencsésen egé­szítik ki egymást. Műsoruk­ban egy Beethoven- és egy Ravel-mű szerepelt. A Bee­thoven c-moll szonátából csak a középső tételek, a Ra­vel-szonáta azonban teljes egészében tehetségükhöz méltóan szólalt meg — rob­banó sikerrel. Játékuk él­ményszerűen adta vissza a Ravel-zene minden finom­ságát. ötletgazdagságát. Az első tétel klasszikus kiegyen­súlyozottságával, a dzsesszes ihletésű második tétel hatal­mas fokozásával, a harma­dik tétel pedig virtuóz csil­logásával hatott. Egyszóval éz volt az egész koncert leg­értékesebb produkciója. I nemcsak relatíve, hanem ön­magában is. Vántus István Miközben a vendégszerep­lés lehetőségeit latolgattuk, a társalgóba beröppent egyik sándorfalvi kislány: Arany! kiáltott a társai felé. A hosszú útról érke2ő madár a fészkébe. A Ságvári Endre kulturá­lis szemle balástyai színvo­nftlversenye meghozta az B. ö. a A siker, a szereplési vágy a verseny szeretete buzdí­totta ily kitartó munkára? EUenőrxés a közutakon levélét. A kocsival Bajára megy üfesen. A bejegyzés A közlekedésrendészeti térve kisebb, de forgalmas osztály motoros és autós dűlőutakra is. Az ittas gép- _ _ járőrei most is, mint min- járművezetők rémei, a lehe- szerint délután háromnegyed dennap. percnyi pontossággal letvizsgáló szonda-fiolák Ott 5-kor indult el a tápéi ha­kifutottak szolgálatba lapultak a kis fémdobozban, jójavitóból. Az ellenőrzéskor Csongrád megye közútjaira. Vajon szükség lesz-e rá- viszont már este juk? Mi Gémes Sándor törzsőr­mester kocsijával keltünk útra a szegedi járás homok­vidékére. Domaszéktől Pusz­tamérgesig, Öttömöstől Mó­rahalomig jegyeztük be az útirányt, természetesen le­Bernula Mihály: Szökevények J A lövöldözés után visszamentünk Szabóékhoz. Estig nem mozdultunk ki a szobából. Az egyik szomszéd állító­lag németeket látott a faluban. Nem akartunk velük találkozni. Izgultunk és mindenre felkészültünk. Félig éb­ren töltöttük az éjszakát. Hajnalban a kutyák ugatni kezdtek az egész fa­luban, erre felöltöztünk. A gazda ki­ment az utcára. Németek jártak ház­rol-házra, valakit kerestek. De csak ketten voltak, géppisztollyal a nya­kukban. Most aztán mi lesz. elbú­junk? Gyorsan határoztunk. Pisztoly­ly&l várjuk őket. Rézsó az ablakhoz állt és az utcát nézte. Nemsokára a házunkhoz értek. A gazda a kis­kapuban állt, ellökték és bementek az udvarba. Az egyik lövésre tartott pisztollyal megállt a kapu mögött. A másik munkához látott. Megnézte a rőzserakásbkat, a színt, bekukkantott az istállóba, majd az ólakba. Be nem ment sehová, egyik szemével mindig a barátját nézte. — Félnek a disznók — suttogta Ré­zsó. — Vajon mit keresnek? Megcsikordult az ajtó. A német az előszobába lépett. Andrásinak nagy kedve volt belelőni. — Maradj! — intettem neki. Nem akartuk a falut felbólygátni. Szerencséré a német kiment az ud­varra. Intett a barátjának és elmen­tek. Szabó András feljött hozzánk. Ar­ca fehérlett az idegességtől é6 a szá­jaszélét rágta. Indulatait némileg visszafogta, le­nyelte, de a szeme árulkodott. Szem­pillája, szemöldöke makacsul ránga­tózott. — Feküdjünk le! — mondta csen­desen. De aludni már nem tudtunk. A front közel volt. Puskalövéseket hallottunk egész délelőtt, olykor géppisztoly-so­rozatot. Délután már golyók is fütyül­tek a falu fölött. Egy eltévedt lövedék a nyitott ablak üvegét törte össze. A faluban csend volt. A szomszédok nem jöttek- át beszélgetni, az utcán sem járt senki. Az erdő madarai is érezték a veszélyt, nem énekeltek. A galam­bok eltűntek a háztetőkről. — Estére lemegyünk a pincébe. Most már veszélyes lesz fent marad­ni — mondta Szabó gazda. Aztán mégsem mentünk. Korán fe­küdtünk, hogy a múlt éjszaka fára­dalmait kipihenjük. Éjfél előtt nagy zajra ebredtünk. Néhány sorozat a háztetőn ropogott. Az ereszről potyo­gott a törött cserép. A falu másik vé­gén kiabáltak. — Gyerünk le — javasolta a gaz­da. Lebotorkáltunk a pincébe és lefe­küdtünk. Nem gyújtottunk lámpát. A lányok fogták lábuhkat és magukhoz húztak. A pincében a kinti zajból nem sokat hallottunk. A boros levegő is kábított. De a lányok mellett nem le­hetett aludni. Forró volt a lehelletük és még forróbb a testük. Senki sem tudta, ki mellett fekszik, csak a gaz­da. Ahogy beléptünk, rögtön megszó­lalt. — Hol vagy, anyjuk? A lányok koinbinéban feküdtek és vastag pokróccal takaróztak. Szuszog­tak, nyújtózkodtak és remegtek. A kinti világgal egyáltalán nem törőd­tek, de még a szüleikkel sem. Szabó András hamar elüudt, a felesége is úgy tett, mintha aludna. Lukácsot nem érdekelték a nők, Rézsó nyöszörgött, nem bírt magával. — Húzódj arrébb egy kicsit — súg­ta a fülembe. — Nem tudok. — Nem a fenét. Egy kicsit. Odabújtam Pirihez. Szorosan ma­gamhoz öleltem. Közben egy férfikart fogtam meg. Csontos volt és kemény. Pirit ölelte. Andrási keze volt. Sán­dor is a lány mellett feküdt. Ellöktem a kezét, ő meg az enyémet. Kétszer, vagy háromszor egymás után. Egyi­künk sem akart engedni. Szegény Pi­ri meg csak szuszogott közöttünk. Tü­zes volt a teste és illatos. Megszédül­tünk tőle. Szorongattuk két oldalról. Nem tudtunk megegyezni. Közben fté­zsóék biztosan .. . Egyszer csak valaki megzörgette az ajtót. Nem kézzel, vajdarabbal verhet­te. Igencsak csörömpölt. Szabő András felugrott és kinyitotta. Két ember lé­pett be a pincébe. Két katona. Az egyik Szabóra világított, azután rank. — Nvemcki .ieszt? — kérdezték. Felugrottam. — Nvet — mondtam örömmel. Nem tudom minek örültem, hiszén fogal­mam sem volt mi lesz velünk. Az egyiic katona odajött hozzám és a vállamra lette a kezét. — No ladno — kezét nyújtotta, az­után elmentek. (Poitfiat&sú következik.) háröm ne­gyed 10 van. A menetlevél semmit sem mond arró, hogy a közbe­eső időt hol és mivel töl­tötté a kocsival Szekeres Alsó-Zákányszék előtt sza- István. A kilométeróra rossz, s mlhden rosszindulat nél­kül gondolhatunk bármit A gyakorlatlan járművezető bálysértést követett el Ve­szelovszki Antal, Rúzsa, 366. szám alatti lakos CG 79— Gyanúsítás nélkül feltételez­03 rendszámú Wartburgjá­val. A rendőrautót idejében észrevette, de ahhoz elég későn, hogy ne feltűnés nél­kül cseréljen helyet a vo­lánnál ülő 18 éCes fiával. — A fiam most tanul ve­zetni. — ön tanítja és még­hozzá ilyen rossz úton? — Nem. Bent tanul Sze­geden a KPM iskolájában. A CG 79—03 rendszámú hető, hogy öt óra hossza alatt hányszor, hány feke­fuvart lehet lebonyolítani. Fékpróba A tehergépkocsi mögött állt még a CH 45—76-os rendszámú személygépkocsi, majd mögéje sorakozott az EF 65—14-es és a KO 51— 48-as rendszámú motorke­rékpár. Ahogy megállt a Wartburg ötezer-egyoéhány f^LS^JSÜ kilométert futott eddig. Ve­szelovszki egy éve tanult vezetni, azóta van csak jo­gosítványa. Hajmeresztő, hogy a gyakorlatlan vezető tanításra vállalkozott. S méghozzá hogyan? A hát­só ülésen egy 50 literes hordó tele van borral. Há­tul a csomagtartóban még két ilyen téli hórdó. — Mit gondol — kérdézi a törzsőrmester —, ezek a nússá vált a fékje. A törzs­őrmester rögtön ki is pró­bálta, hogy feltételezésé Igaznak bizonyul-e. Megkér­te a gépkocsivezetőt, hogy 6 ülhessen a volán mögé. Né­hány száz méter után kide­rült. hógy a fék igétí gyénge, Sürgősen javításra, beállítás­ra szőrül. Ittas gépjármű vezétővél egyáltalán ném találkoztunk ezen az útón. A KO 51-46­hordók hová szaladnak, ha ?s,rebd',zámi'1 motorkerékpár m- - - tulajdonosa akkórát léhélt a törzsőrmester félé. hógy erő­útközben hirtelen és sen kell fékeznie? VesZelovS2kl láthatóan be­lesáppad a hallottakba. s méregeti a hordókat. Most Tár fél tőlük. A közbeeső idő Visszafelé jövet Doniaszék élőtt a hajai útón állítjuk még az YA 4R—21-as rend­számú tehergépkocsit, a 10­es AKÖV tulajdonát. Sze­keres István gépkocsiveze­tő azonnal átadja a menet­ma jdnem élfújt bertnünkét. Nevetve Olt a motorra, s még. visszaszólt, hogy ő egyáltalán nem iszik, rtiért antiálkoholtsta. A stóiídá­fiolákra így hát rtéffi is t-ölt szükség. Ezen az út­szakaszon Czén a napört 'erikit sem kellett félírni és figyelmeztetni ittas vezetés miatt Bár csak minden út­ink ilyén eredménnyel Vég­ződdé a közlekedési rend­őröknek! L. F. Péntek. 1965. március 19. DéL-fAA6YAAOk!2A6 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom