Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-19 / 66. szám

Kitüntetések a szociaiistabrigád-yezetők országos tanácskozása alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szocialista brigád ­vezetők országos tanácskozása alkalmából kitüntetéseket pslomónyozott, amelyeket Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön délután adott át a Parlament Munká­csy-termében. A kitüntetések átadásánál jelen volt. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke. Fock Jenő, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Brutyó János, a SZOT fő­titkára, a Politikai Bizottság póttagja és Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. Dobi István üdvözölte a szocialista brigádokat és a kitüntetetteket, akik az élvonalban segítik a tervek vég­rehajtását. majd átnyújtotta a kitüntetéseket. A Szocialista Munka Hőse kitüntető címet Martin Já­nos, az Élelmiszeripari Be­rendezés- és Gépgyártó Vál­lalat szocialistabrigád-vezető vasöntője és Nagy Dezső, a Mecseki Szénbányászati Tröszt Kossuth bányaüzemé­nek szocialistabrigád-vezető vájára kapta. A Munka Érdemrend «u-any fokozata kitüntetést a következő dolgozóknak ado­mányozta az Elnöki Tanács: Budai Sándornak, a Duna Cipőgyár szocialistabrigád­vezető sarokcsiszolójának, Bukva Istvánnak, a Ganz­MAVAG Mozdony-, Vagon-és Gépgyár szocialistabrigád­vezető géplakatosának, Gyu­pai Istvánnak, a Személy- és Kisteherautó Vállalat szocia­listabrigád-vezető gépkocsi­szerelőjének, Hrenk István­nénak. az Egyesült Gyógy­szer- és Tápszergyár tab­lettázó üzeme szocialistabri­gád-vezetőjének; Kiss József­nek. a MÁV Tapolcai Pá­lyafenntartási Főnöksége szocialistabrigád-vezető fel­vigyázójának: Kiss Szabó Lászlónénak. a Pamutnvo­moipari Vállalat Kispesti Textilgyara szocialistabri­gád-vezető orsózónőjének: Pál Istvánnak, a 45-ös szá­mú Állami Építőipari Válla­lat főépítésvezetőjének, volt szociaiistabrigád-vezetőnek: Soltész Istvánnak, a Borsodi Szénbányászati Tröszt Al­berttelep l-es aknája két­szeres szocialistabrigád-veze­tő frontmesterének; Tóth Sándornak, a Magyar Hajó­és Darugyár Hídműhelye szocialistabrigád-vezető la­katosának és Vincze János­nak, a Magyar Cukoripar Hatvani Cukorgyára villa­mosműhelye szocialislabri­gád-vezető telepvezetőjének. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést 25 — közöttük két szegedi: Csong­rádi János és Tessényi Im­réné —, a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést pe­dig 35 dolgozónak adomá­nyozta az Elnöki Tanács. A kitüntetettek nevében Na© Dezső vájár, a Szocia­lista Munka Hőse tett ígére­tet további eredményes munkára. Csongrádi János Elutaztak a szocialista brigádok Csongrád megyei küldöttei Munkatársunk jelenti: M-a kezdődik Budapesten s szocialistabrigád-vezetők országos értekezlete az Épí­tők Szakszervezetének Szék­házában. Az értekezletre Csongrád megyéből 23 kül­döttet választottak meg az iparági tanácskozásokon a szocialista brigádok vezetői A küldöttek csütörtökön dél­ben utaztak el a budapesti menetrendszerű autóbuszjá­rattal. A küldöttek között II sze­gedi van. Hajagos Ilona, a Minőségi Cipő©ár, Doba­lovszki Györ©, a Husipari Vállalat, Kása Mihály a Csongrád Me©ei Építőipari Vállalat, Csongrádi János, a Falemez©ár, Lászik Györ© a 10-es számú AKÖV. Tes­sényi Imréné, a Szegedi Ru­ha©ár, Molnár II. Lászlóné, a textilművek, Sallai Sán­dor, a kenderfonó©ár. Far­kas József, a kéziszerszám­©ár, Hődör Antal, a Dél­Ma©arországi Áramszolgál­tató Vállalat, Korom Paine, a MÁV szegedi állomásának dolgozói. A szegedi járás szocialista brigádjait Víg István, a kisteleki földműves­szövetkezet brigádjának ve­zetője képviseli majd az or­szágos értekezleten. A küldöttséggel utazott dr. Németh Lajos, az SZMT ve­zető titkára és Biró Lajos, a KISZ Csongrád megyei bi­zottságának első titkára. 4 Minisztertanács! ülése A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. A SZOT elnökségének előterjesztése alapján módosította az üze­mi tanácsokról szóló határo­zat egyes rendelkezései, A kormány megvitatta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a múlt évben végzett vizsgálatok ta­pasztalatairól szóló jelenté­sét s a tapasztalatok továb­bi hasznosítására határozato­kat hozott. A külkereskedelmi mi­niszter beszámolt a tavaszi lipcsei vásáron részt vett kormányküldöttség útjáról A kormány a beszámolót tu­domásul vette, majd napi ügyeket tárgyalt. * Az üzemi tanácsokról szó­ló, a Minisztertanács és a SZOT által 1963-ban hozott együttes határozat módosí­tását az ipar irányításában történt szervezeti és hatás­köri változások tették szük­ségessé. A módosítás az ipari na©­vállalatokat érinti: olyan ipari na©vállalatoknál, ame­lyeknek ©árai, telepei a fő­| városban vagy e© me©é­ben vannak, az üzemi ta­nácsot a vállalati szakszer­vezeti bizottság mellett kell létrehozni. Eddig az ilyen vállalatok valamennyi gyá­rában volt üzemi tanács. Az olyan ipari na©válla­latoknál, amelyeknek ter­melőe©ségei az ország kü­lönböző me©éiben vannak, továbbra is ©áranként kell megválasztani az üzemi ta­nácsokat. Ezeknél az ipari na©válIalatoknál vállalati szinten az üzemi tanácsok hatáskörét a szakszervezeti intéző bizottság gyakorolja. Az üzemi tanácsokat a második ne©edévi termelési tanácskozásokon választják újjá. (MTI) Szakszervezeti választás az építőknél Tegnap délelőtt 9 órai kezdettel a Kossuth Lajos sugárúti munkásszállóban tartották meg az ÉM Csong­rád me©ei Állami Építő­ipari Vállalat szakszervezeti vezetősé©álasztó küldött­köz©űlését. M a s a Jenő megnyitó sza­vai után a ©űlée elnökéül Szilágyi Istvánt, az el­nökség tagjainak pedig Sza­bó Sándort, az Építő-, Fa­és Építőanyagipari Dolgozók Kétezer 765 munkanappal „hosszabb" év A baleset-elhárításról tanácskozott a MEDOSZ munkavédelmi szakcsoportja Tegnap a mezőgazdasági balesetek okairól és megelő­zéséről beszélgetett a ME­DOSZ mellett működő mun­kavédelmi szakcsoport. Ivá­nics Jenő, az állami gazda­ságok főagronómusa a ta­vaszi mezőgazdasági munkák előkészületeiről és az ezzel kapcsolatos munkavédelmi teendőkről szólt. Majd a makói és szentesi gépjavító állomás beszámolóját hall­gatták meg, mely a tavalyi munkavédelmi intézkedése­ket és a dolgozók szociális egész-égügvi helyzetét is­mertette. Czékmány Lajo6, a munkavédelmi szakcsoport elnöke, az 1964-es esztendő tapasztalatairól és az idei teendőkről szólt. Tavaly csökkent a balesetek száma, 2 ezer 765 nappal kevesebb munkanapkiesés volt, mint 1963-ban. Ez a szám­adat kedvező, bár közelről sem megnyugtató. 1© is 10 ezer 573 munkanap veszett el az állami gazdaságokban, gépállomásokon és vízügyi, erdészeti gazdaságokban tör­tént több mint 500 baleset miatt. Mindez sok fájdalmat, szomorúságot, anyagi kárt okozott a családnak. Statisztikai adatok szólnak az okokról: tavaly csaknem 300 baleset a hanyagság, könnyelműség miatt tör­tént. Védőberendezés hiánya miatt és gépi hibából mintegy 50 sérülés származott, szakmai hozzá nem értésből szintén 50 ember szenvedett balese­tet. Különösen a műhelyek­ben, az építkezéseiméi és a fakitermelésnél kívánatos na©obb elóvi©ázatosság. Többen szóltak a munka­védelem elemi hanyagságai­ról a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekben. A szak­csoport megállapodott ab­ban, hogy minden megbeszé­lésre meghívnak három­négy tsz-elnököt, hogy a munkavédelem problémáival, felelősségével megismerked­jenek. Szakszervezetének központja részéről, Juhász Nagy Antalt, az SZMT közgazda­sági bizottságának vezetőjét, Kiss Istvánt, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezete me­©ei bizottságának titkárát, Molnár Sándort, a vál­lalat párttitkárát. Erdei Sándort, S z a n i Istvánt és Varga Jenőnét választot­ták meg. L o s o n c z László ismer­tette a szakszervezeti bizott­ság beszámolóját. Részlete­sen elemezte a szakszerve­zet termelést segítő munká­ját, amelyből kitűnt, hogy míg 1962-ben mindössze öt brigád versenyzett a válla­latnál a szocialista címért, most már 35 brigád 476 dolgozója vesz részt eb­ben a formában. 1963-ban visszaesés mutat­kozott a munkaversenyben, mert a műszaki vezetők nem támogatták megfelelően. A NEB 1963-as vizsgálata után 1964 tavaszán új alapokon láttak munkához és a mun­kaverseny fellendült. A benyújtott újítások szá­ma ugyan csökkent, dc gazdasági eredményessé­gük kedvezőbb. A beszámoló részletesen fog­lalkozott a bizottságok mun­kájával, többek között a nor­i marendezés kérdésével, a . munkafegyelem problémái­ival, a munkavédelemmel, az oktatással, a társadalmi tu­lajdon védelmével és más fontos kérdésekkel. A számvizsgáló bizottság jelentése után került sor a vitára, amelyben sok érté­kes hozzászólás hangzott el. Major Gyula javasolta, ho© a ©ülés résztvevői táv­iratban fejezzék ki tilta­kozásukat az amerikaiak­nak a VDK ellen elköve­tett agresszióval szemben. A ©ülés résztvevői a ja­vaslatot magukévá tették. Ábrahám János az üzemétkeztetést bírálta, U n­g i Mihály a vidéki dolgo­zókból kikerülő vándorma­darak munkafegyelmét, R u­d a s Ferdinánd a vállalat vidéken dolgozó munkásai­nak érdekében emelt szót. F e k e te Ignác hangsúlyoz­ta, hogy a munkavédelem érdekében a brigád- és cso­portvezetők tehetik a leg­többet. Molnár Sándor párttitkár részletesen foglal­kozott a beszámolóval és kü­lönösen a hiányos szerve­zettség és politikai nevelő­munka miatt bírálta a szak­szervezeti bizottságot. Hoz­zászólt a szakszervezet me­gy ebi zottságának titkára, Kiss István elvtárs is, aki hangsúlyozta, hogy alaposabban kell foglal­kozni a szakszervezeti ve­zetőknek a mühclybizott­ságokkal cs bizalmiakkal. Ezután került sor a 17 ta­gú és 5 póttagból álló szak­szervezeti bizottság, az 5 ta­gú és 2 póttagból álló szám­vizsgáló bizottság és a 9 ta­gú társadalombiztosítási ta­nács megválasztására. A szakszervezeti bizottság el­nökének ismét L o s o n c z Lászlót választották meg. Erősödnek a párt sorai M ilyen eredmények alapján értékeljük a pártszer­vezet munkáját? — kérdezték néhány napja a Szegedi Konzervgyárban, de a kérdezők mindjárt választ is adtak: csak az adott üzem tényleges eredmé­nyei szerint. Igazuk van. Az úgynevezett „tiszta párt­munkának", amely nem konkrét eredményekben realizá­lódik, kevés a haszna. Ismeretes, ho© tavaly a konzerv­gyárban ©enge volt a tervteljesítés, őszintén beszélnek és nem erősködnek, hogy náluk jó volt a pártmunka, csak éppen a gazdasági eredmények nem. A válasz azonban így sem teljes, mert nem elég csak a gazdasági nehéz­ségek ellen harcolni, s közben megfeledkezni a pártmun­kának egy igen lényeges feladatáról, a pártépítő tevé­kenységről. A párt gazdaságszervező tevékenységére na© szük­ség van e napokban városunk üzemeiben. De a termelés első vonalában dolgozó kommunisták, az alapszervezetek ós a pártcsoportok operatív részvétele a munkában ne öltsön praktikus jelleget. Olykor szükség lehet az alap­szervezetek vezetőségeinek közvetlen gazdasági intézke­désre is. Arra azonban vi©ázniuk kell, ho© ne a mű­vezetők, az osztályvezetők helyett dolgozzanak, ne a diszpécser szerepét töltsék be, hanem politikai eszközök­kel törekedjenek eredményre. S törődjenek a pártépítés­sel, az emberek kommunista nevelésével. Csak ú© lehet teljes a pártalapszervezet munkája, ha a termelést se­gítő tevékenysége közben erősíti a párt sorait, a terme­lésben, a politikai munkában kitűnt emberek felvételével. Ipari üzemeinkben a pártépítő munka általában eredményesen fejlődik. Mind mennyiségben, mind minő­ségben örvendetes előrehaladás tapasztalható. Ezt jelzik a tagjelóltf el vételek számai is: 1963-ban több mint 3 százalékkal, tavaly pedig 6 százalékkal nőtt a párttagok száma a tagjelöltfelvételek révén. £> ma már Szeged üze­meiben a párttagok részaránya az iparban foglalkozta­tottak számához mérten eléri a 11 százalékot. Ez a fej­lődés eredményes, és reálisan tükrözi a párt helyes poli­tikája végrehajtásának nyomán kialakult politikai hely­zetet, s megfelel a város ipari fejlesztésével kapcsolatos változásoknak. Kifejezi a pártszervezetek javuló politikai tevékenységét. Pártszervezeteink taglétszáma ma az üzemekben ke­vesebb, mint az MDP időszakában volt. A párt mégia erősebb és sikeresebben oldja meg feladatait. Nem tö­rekszünk a túlzott felduzzasztásra, de erre nincs is szükség, mert at MSZMP ereje a párttagok eszmei és politikai egységén, s a tömegekhez fűződő kapcsolatában van. Mégsem mondható egészséges Jelenségnek az, ho© e©es üzemekben alacsony a párttagok aránya. A sü­tőipari vállalatnál 7,2 százalék, a konzerv©árban 5,1 a paprikafeldolgozóban csak 3,3 százalék. Nem lehet egész­séges jelenség az sem, ho© 18 ipari pártszervezetben évek óta nem vettek fel tagjelöltet. M a kommunista elvhűséget követel mindannyiónktól a nép, a társadalom érdeke. Aki általánosan kép­viseli és megvalósítja a párt politikáját, az a párt embere, ha nem is tagja a pártnak. De párttagnak lenni ennél több. A kettő közé egyenlőségi jelet tenni nem le­het, ha szembetűnő is a politikai távolság csökkenése, a kommunisták és nem kommunisták kö2ött. Ha valaki el­jut ahhoz az elhatározáshoz, ho© önként vállalja ezt a többet és méltó a tagjelöltségre, a párttag megtisztelő címére, akkor a kommunisták feladata, hogy segítsék őt azzal is, ho© maguk közé fogadják. A pártmunka különböző áttételeken keresztül és nem is mindig azonnal hat, de végső soron okvetlenül a tény­leges eredmények javulását és sokasodását szolgálja. Így van ez nemcsak a gazdasági munkában, hanem az em­berek kommunista nevelésében is. Mióta Szegeden is megerősödött a szocialistabrigád-mozgalom, egyre több fizikai munkás jut el éppen a párt által segített mozga­lom révén oda, ho© alkalmassá váljék a párttagságra. Üzemeinkben ma már közel 6 ezer ember dolgozik szo­cialista és az e .címért küzdő munkáskollektivákban. Kö­zülük 800-an tagjai az MáZMP-nek. A brigádok terem­tette kommunista nevelés iskoláiból ennél többen kerül­hettek volna már ki, ha pártszervezeteink na©obb fi­gyelmet fordítanak e magasabb szintű munkaversenyben résztvevők politikai nevelésére, tevékenységére. Megtör­ténik, ho© semmiféle ösztönzést, bátorítást nem adnak olyan embereknek, akik minden szempontból alkalmasak a párttagságra, a pártba lépni magánü©, tudatos cse­lekedet, de ez nem zárja ki, sőt feltételezi, ho© segít­séget nyújtsunk az embereknek e tudatos lépés megté­telében. Üzemeinkben ma szélesebb fronton folyik a harc a termelés műszaki fejlesztéséért, a több, olcsóbb és jobb minőségű termékek előállításáért. Nyilvánvaló, ho© azok az üzemi munkások, műszakiak, mérnökök, akik e mun­ka öntudatos harcosaivá váltak és napról napra tetteik­kel tanúsítják társadalmi felelősségérzetüket — politikai tetteket hajtanak végre. Nem véletlen, hanem természe­tes dolog, hogy közülük, a hétköznapok harcosai közül kerülnek ki elsősorban a párt új tagjai. Ezért is emel­kedett Szegeden tovább az utóbbi években a párton be­lül az üzemi munkások aránya. Ez pozitív jelenség, hi­szen a párt a munkásosztály élcsapata, s ennek a párt­építő munkában is tükröződnie kell. A párt helyes politikája nyomán állandóan nő az érdeklődés a párttagság iránt. Mind nagyobb mértékben vonzódnak emberek a párthoz. Talán éppen ezért néhány pártszervezetben a spontanitás szemlélete kezd lábrakapni. Nem tartják szükségesnek a nevelőmunkát. Mások vi­szont a kommunisták felelőssége növekedésével együtt magasabbra állítják az iskolai végzettség mércéjét. Nem­csak a fiataloktól követelik meg a 8 általános iskola elvégzését, hanem az idősebbektől is, akiknek korábban nem volt lehetőségük a tanulásra. Ezzel kívül rekesztik a párton az olyan munkásokat, akik minden szempont­ból alkalmasak a párttagságra. S még mindig vannak pártszervezetek, ahol idegenkednek a volt MDP-tagoktól, akik a párt újjászervezésekor nem kértek átigazolásukat az MSZMP-be. Akik becsülettel dolgoznak, közös célki­tűzéseinkért, a szocializmusért, nem lehetnek mostoha gyermekei a pártnak. Előttük is nyitva áll a párt kapuja, ha bebocsájtást kérnek és erre érdemesek. A szocializmus nemcsak új ©árak falaiban épül, magasodik, hanem épül az emberekben is. Belső for­radalom ez. amely kinek-kinek új tapasztalatot, új felismerést, új célt hoz az életében. Természetes, ho© a legjobbak éretté válnak a párttagságra. Ezekkel erő­síteni a pártot, minden alapszervezet feladata, köteles­sége. S a pártszervezetek munkájának értékelésében e fe­lelősségteljes munka igen számottevő. i NAGY PAL Péntek 1965. március 19. DÍL-MAGTARORSZAH ®

Next

/
Oldalképek
Tartalom