Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-16 / 39. szám

Szemünk fénye: A GYERMEK •mr agyon sok szép ered­ik ményt elértünk fel­szabadulásunk óta, az elmúlt húsz év óta. Gyárak, városok épültek, s el nem le­hetne sorolni, ho® mi min­dent csináltunk olyat, ami azelőtt sosem volt. De ered­ményeink között talán az a legna®obb, amit szemünk fényéért, a ®erekért tett társadalmunk. A mai ®erekek élete sok­kal szebb, mint a felnőtteké volt. Pedig ma sem születik mindenki Jómódú, rendezett körülmények között élő csa­ládban. Az e®éni tragédiák, sorscsapások ellen még nem tudunk kellőképpen véde­kezni. Csahogy m(g azelőtt a szerencsétlen sorsú ®er­mekeket szinte kitaszította magából a társadalom, ma melléjük áll, felneveli őket, figyelemmel kíséri életútju­kat A lelencből nevelőotthon lett... A családi otthont, a szü­lőket persze nem pótolhatja tökéletesen a társadalom sze­rető gondoskodása. Ami baj még van, főképpen ebből ered. A szülők e® töredék része, sajnos, könnyű szív­vel lemond néha ®erekérőL A másik hiányosságot, ami még fellelhető, a reális le­hetőségek és az igények kö­zötti különbség okozza. Any­nyl mindent akarunk adnf ezeknek a ®erekeknek, ho® sokszor erőnket is felülmúl­ja, amit célul tűzünk ki. A ®ermekvédelem, az If­júságvédelem társadalmunk figyelmének középpontjában áll Társadalmi bizottságok, társadalmi munkások soka­sága segít ebben a tevékeny­ségben az állami, a tanácsi testületeknek. S minél tö­kfietesebb lesz az összefo­gás, annál több gyerek In­dulhat el magabiztosan as életbe. A Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a kö­zelmúltban igen széles kör­ben megvizsgálta a ®er­mek- és az ifjúsá®édelem Húsz éve született a népbiróság (Somogyi Károlyné felv.) A Rigó utcai fiúnevelőotthon társalgójában A bajt meg lehet előzni A ®erekekre leselkedő foglalkoznak konkrét ®er- nácsokat adnak, pártfogót, veszélyek megelőzésével több mekvédelmi ügyekkel is, el- patronálót jelölnek ki mellé, hivatalos és társadalmi szerv lenőrzik a szórakozóhelye­is foglalkozik. Ilyen a Csongrád me®eí és a sze­gedi városi tanács mellett ket, törődnek az ifjúság pá­lyaválasztási kérdéseivel, meglátogatják azokat a csa­működó ifjúsá®édelmi mun- ládokat, ahol veszélyeztetett kaértekezlet, a valamennyi tanács mellett dolgozó ®ér­mek- és lfjúsá®édelmi al­bizottság és a tanácsok gyámhatósága. Saját tapasztalatból A szegedi megyei jogú vá­rosi tanács munkaértekezle­tének hatása Jótékonyan érezhető a kerületi tanácsok mellett működő ®ermek-és ifjúságvédelmi albizottságok munkájában. Ezek hármas ®ermekek élnek. Megbízás alapján környezettanulmá­elbeszélgetnek a szülőkkel és a fiatalkorúval. A veszélyeztetettek nyil­vántartásában szereplő fiata­lok száma ennek ellenérc sem mutat csökkenő irányt Az esetek egy részében a apa va® nyokat végeznek a hatósá- családon belülii bajok forrá­gok, bíróságok részére. A veszélyeztetett gyerme­kekről saját tapasztalataik alapján, va® a védőnőktől, az oktatási intézmények ve­zetőitől, esetleg a rendőrség­től értesülnek. A kiskorúak családi környezetét felmérik és a veszélyeztetettség mér­vének megfelelően igyekez­nek intézkedni azok meg­szüntetéséről. A problémák jelentős részét társadalmi sa az alkoholista mindkét szülő. Míg a társadalom i®ekszik a lehető legmesszebbmenő tá­mogatást adni, a gondozásba vett gyerekek szülei a ré­szükre nyújtott tanácsokat nem igen fogadják el, és úgyszólván semmit sem tesz­nek azért, ho® ®erekük mi­nél hamarább visszatérhes­sen a családba. Emiatt az­után az állami gondozásba n^támé/vítáta ré SSST S m egÓSpé! dául' rí a p- -tt ®erekek száma emelke helyzetét Szegeden és a me- to„á t^íl munkájukat" közibe íratják a ®ereket, ta- dik, és a nyilvántartásba vett gyében. Ennek alapján i®ek- mozgósítják a társadalmat nuldszobába helyezik el, veszélyeztetett gyerekek szá­srünk most képet adni róla és ébren tartják a szülők gyámügyi segítségre javasol- ma sem csökken. Legtöbbször olvasóinknak. felelősségét Ezen túlmenően ják, jogi és egészségügyi, ta- éveken át kell ugyanazokkal a családokkal foglalkozni a Állami gondozásban A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet biztosítja az állami gondozásba vett és beutalt gyermekek elhelyezését. A gyerekek 3 éves korig csecse­mőotthonba, 3—14 éves korig nevelőotthonba, 14—18 éves korig ifjúsági otthonba kerül­hetnek. A nevelőotthoni férő­helyek hiánya miatt gyakran megtörténik, ho® a rászorult ®ermeket nevelőszülőknél helyezik el. Az intézet gon­dosan mérlegeli, ho® a ne­velőszülők alkalmasak-e fel­adatuk ellátására. Szűkösen, de jól A szegedi városi tanács csecsemőotthonának csak korszerűtlen tejkonyhája van, főzőkonyhája nincs. Na® gondot okoz a gyere­kek levegőztetése, sétáltatá­sa és visszavitele a második emeletről. Ennek ellenére a csecsemő­ket kitűnően gondozzák, tisz­tán tartják, megfelelően el­látják. Fejlődésük nem kü­lönböztethető meg azokétól, akik családban nevelkednek, járni később tanulnak meg. Egészségügyi ellátásukat ve­zető-főorvos végzi. Sok játé­kuk van. bár nem a legmeg­felelőbbek. Felső ruházatuk­ra viszont nem elegendő az az összeg, amelyei a költség­vetés biztosít Mintha otthon lennének A na®obb gyerekek részé­re két nevelőotthon van Sze­geden, egyik a Rigó utcában, a másik a Londoni körúton. Vegyük sorra őket! A Rigó utcai otthon a le­hető legkitűnőbb feltételeket biztosítja, bár a hálószobák ízléses berendezésük ellenére ls zsúfoltak. Az étkezés vá!- Leánytanuló Otthonban nem­tozatos. Az étlap összeállítá­sánál fi®elembe veszik a la­kók kívánságait. Viszont sok közöttük a túlkoros, emiatt a napi élelmezési normán be­lül nem biztosítható a szük­séges kalóriamt nnyiség. ^^^ A Londoni körúti épület körülményeket bizottságok tagjainak. Nagy körültekintéssel A ®ámhatóságok a szük­viszonyok, elavult az épü- séges megelőző intézkedése­csak tanulnak, dolgoznak ls a fiatalok. Az Ifjú Gárdá­ban szintén eléggé szűkösek let, mégis i®ekeznek a fia­taloknak a lehető legjobb biztosítani már nem annyira alkalmas otthon számára. De az élel­mezés itt is bőséges. A nevelőotthonok pedagó­gusai i®ekeznek a gyerme­kekkel egyénileg is foglal­Eredményesen működik a biológiai, a foto, a főző-var­ró, a népitánc, a színjátszó, az ének, a sport és a képző­művészeti szakkör. Az inté­ket nagy körültekintéssel al­kalmazzák. Mindig igénybe veszik a gyermekvédelmi al­bizottságok javaslatait, s tá­maszkodnak a Gyermeklélek­tani Ideggondozó Intézet és a megyében működő nevelési tanácsadók munkájára is. A gyámhatóságok védő és óvó intézkedései az esetek legna­kozni, s megtudni azt, hogy zetnek önálló sportköre van. gyobb részében eredményre milyen érzelmi és lelki sérü­lések érték óket Na®on jó a kapcsolat az otthonok és az iskolák között A szegedi iskolák tanárai rendszeresen bajárnak a nevelőotthonok­ba, korrepetálják a rászoru­lókat Néhány évvel ezelőtt a Nő­tanács kezdeményezésére e®es szegedi üzemek mun­kabrigádjai vállalták az inté­zeti ®ermekek patronálását. A kiválasztott gyermekeket vasárnaponként hazavitték a brigádok tagjai. Több alka­lommal előfordult, hogy egy­mást túllicitálva igyekeztek minél többet nyújtani a gye­rekeknek, s emiatt ez a pat­ronálási mozgalom nem min­den gyereknél vezetett ered­ményre. Elkényeztetésnek itt éppú® nincs helye, mint a családban! Azok a ®erekek, akik négy évet eltöltenek a neve­lőotthonban, testileg, szelle­mileg, erkölcsileg sokat fej­lődnek, s rendszerint hasz­nos, értékes tagjai lesznek a társadalomnak. Tanulnak és dolgoznak Az Ifjú Gárda Nevelőott­honban és a Kállai Éva Ipari A aportlétesítmények létre­hozásához és fenntartásához igen sok munkával járul­nak hozzá a növendékek. A Kállai Éva Otthon be­rendezése ízléses, otthonos, s megfelel az egészségü®i követelményeknek is. A he­lyiségek azonban szintén ki­csik. Ez az otthon művekkel tart szoros kap­csolatot. vezetnek. Bár kapcsolatuk a társadalmi szervezetekkel megfelelő, Szegeden több se­gítséget igényelnének a KISZ­től és a Vöröskereszttől. Kitű­nő munkakapcsolat alakult ki a nőtanáccsal, a fiatalkorúak ü®észével, és a rendőrkapi­tányságokon dolgozó ®er­mekvédeimi megbízottakkal. A gyámhatóságok csak ak­•Ivín kor nyilvánítják a veszélyez­a rexut- teteU kiskorl3akat állami gon­dozottakká, amikor az feltét­lenül indokolt. Német vadászgépek köröz­tek még a város felett s olykor megszólaltak a lég­védelmi ágyúk is, amikor — immár húsz évvel ezelőtt — az első népbírósági pert tár­gyalták Szegeden. Hazánk újkori történel­mének hőskorszakában az ezer sebből vérző, kifosztott és megtiport ország talpra­állt, hogy elvegyék méltó büntetésüket azok, akiknek részük volt abban a ször­nyűségben, amit úgy hívtak, hogy fasizmus ... Még dúlt a háború a győztes szovjet csapatok még űzték, kergették maguk előtt az utolsó erőfeszíté­sekkel küzdő ellenséget, amikor Szegeden, a felsza­badult országrészben első­ként megalakult a Népbiró­ság. Karácsonyi Ferenc főis­pán 197/1945. sz. rendeleté­vel, az Ideiglenes Nemzeti Kormány 81/1945. M. T. rendeletére hivatkozva 1945. február 16-án kinevezte az ország első Népbíróságának két tanácsát. A Nemzeti Bi­zottság javaslata alapján a Népbíróság I. tanácsának tagjai a következők voltak: Juhász János (Nemzeti Pa­rasztpárt), dr. Nágel Dénes­né (Demokrata Polgári Párt), Csányi Piroska (Füg­getlen Kisgazdapárt), Pipicz (Pusztai) József (Magyar Kommunista Párt) és Bozó­ki Lajos (Szociáldemokrata Párt). Az I. tanács elnöke dr. Bozsó Ferenc, jelenlegi budapesti ügyvéd volt A második tanácsba a fő­ispán az előbbi párt-sor­rendben: Kerekes Mihályt, Schivimmer Endrét, Lippóy Gyulát, Székely Lászlót és Bakó Ferencet nevezte ki. Néhány nappal később az igazságügyminiszter jelen­létében letettük a hivatali esküt, amelynek szavai most is szívemben csengenek: „ ... lelkiismeretesen és meg­győződésem szerint igazsá­got szolgáltatok és tisztem­ben híven, pontosan, seré­nyen, a nép érdekeinek szem előtt tartásával járok el..." Nem volt egyszerű feladat a népbírói munka, különö­sen azok között a körülmé­nyek között, amelyek • tetszhalálból éppen ébrede­ző ország mindennapjait je­lentették. Naplójegyzeteim­ből idézek, hogy kissé meg­világítsam azokat az immár ködbevesző, húsz év előtti napokat, amelyekre egyre kevesebben emlékezünk visz­sza... „Hajnali 4 orakor keltem, mert tárgyalásunk volt Szegváron. Majd megfagy­tam a vonaton, természete­sen fűtés nem volt s egész áldott nap esett a hó." „Mindenütt csak gyász és pusztulás... Ki fogja meg­munkálni a földeket, ki vet és ki arat majd itt éle­tet ...?" .. ."a katonáink között 17 kiütéses tífusz-eset volt e® nap. Francois Villonnal ki­áltok fel: -Irgalmazz né­künk. Jézus herceg!-" „Rengeteg a tennivalóm a népbíráskodás mellett. Ma bevittem a Nemzeti Segély­hez a püspök által elhelye­zendő, majdnem ezer pesti gyermek nevelőszülőinek névsorát, majd a főispánnal tárgyaltam, aztán cikkeket írtam a szerkesztőségben. Hazatérve elővett a gyomor­fájdalom. A börtönben gyo­morfekélyt szereztem, be kellene tartanom az orvosi előírásokat. Nem lehet. Nem tudom megvenni a 150 pen­gős csirkét... Azt eszem, amit Kovaljev „szárnyse­gédje", a derék öreg Iván hoz. a konyhára .. Hót ilyen volt a hőskor... U®an hová lettek a har­costársak? Pusztai József e®kori népbírótársam, ak­kor bőrgyári munkás, ma is Szegeden él. Ugyancsak Szegeden él Székely László, Lippóy Gyula, Juhász Já­nos. Akiről még tudok: dr. Nágel Dénesné, jelenleg özv. Osváth Tiborné Budapesten a Hungarotex Külkereske­delmi Vállalat dolgozója. A többiekről nem sokat tudok. Vajon gondolnak-e még a fűtetlen teremben, hajnaltól késő estig, néha rendőrkor­don mögött, fenyegető-leve­lek özönében s e® kis zsí­roskenyérrel a zsebünkben igazságot szolgáltató, a nép államának zsenge, friss pa­lántáját védő munkánkra? Csányi Piroska Később is szükség van rá Miután a ®erekek kike- jukat sűrűn változtatják, rültek az állami gondozás- Különösen súlyos a lányok ból, ú®enevezett utógondo- helyzete. Problémáik megol­zásban részesülnek. Erre ál- dásához a nőtanácson kívül talában a továbbtanuló, il- más hatósági va® társadal­letve a szakmai képzettsé- mi szerv egyelőre nem get szerző fiataloknak van nyújt elegendő segítséget, szükségük. Egyik módszere Ezt a kérdést mielőbb sza­pártfogó ki jelölése. Sajnos, a bályozni kellene, gyámhatóságok ennek fon- Amint, mondottuk, soha tossagát meg nem érzik át, ennyi gondot nem fordított I ezért igen kevés fiatal a társadalom azoknak a mellé keresnek megfelelő gyermekeknek a nevelésére, pártfogót. A na®korú vagy akik a szülök hibájából nem már önálló keresettel ren- maradhatnak a családban, delkező volt állami gondo- Nyilvánvaló, hogy az elért zottak utógondozása nincs eredményeket még tovább , , _ , , kell fejleszteni, s minden meg megoldva. Ezek gyak- módot lehetős^get fel kell ran nem maradnak meg ta- használni az igények kielé­nult szakmájukban, munká- gítésére. Tízezres varjúkolóniák a Tisza mentén Különösen a kemény, na® teleken ®akori a „varjúin­vázió": a több százas, va® ezres portyabandák beme­részkednek a lakott helyek­re, néha a majorokba, ud­varokba, szérűskertekbe is. Nyáron erdőkben fészkel­nek, lármás varjú városok­ban nevelik a fiókákat, té­len messze elkóborolnak. Nem irányítják vezérhímek, va® törzsfők a portyázó­kat, csak a kollektív ösztön: téli Ínségben, ha bőségesebb eleségre találnak, szinte per­cek alatt „híre fut" köztük, s messziről seregbe gyűlnek. Szüntelen figyelik e®mást árgus szemmel, éles füllel. Az elégedetten trécselő vagy iri®en civakodó hadban elég e® rekedt vészkiáltás, s máris menekülésre készen rebbennek. Idén a varjak — nyilván a szokatlanul tartós enyhe­ség miatt — „szemérmeseb­bek". A kóborló csapatok pedig mintha meg®érültek volna, csupán a Tisza menti füzesekben, a tiszántúli er­dőkben találhatók ezres-tíz­ezres kolóniák. A varjúfa­jok kíveszéséröl azonban e®előre szó sincs, inkább a nem kívánatos túlnépesedés­től kell tartanunk. A ná­lunk költő varjak a kóbor­lások ellenére megmaradnak a Kárpát-medencében, s csak ritkán látogatnak le a Balkánra. A jelenlegi „törzs­állomány" — a szakembe­rek becslése szerint — meg­haladja az egymilliót, noha a vadásztarsaságok tagjai, s a vadőrök évente körülbe­lül százezer varjúcsőrt zsák­mányolnak a kártékony dú­vadirtásj akciók során. A téli létszám „normális" esz­tendőkben a hazai állomány kétszeresére növekszik: fő­leg a Szovjetunió európai részének középső vidékeiről érkeznek nagy számban. Most legalább félmilliós a téli létszám hiánya. A ven­dégvarjak zöme — úgy lát­szik — nem tartja érdemes­nek ide, a Kárpátok mögé menekülni — ilyen ®engé­re sikerült tél elei! Szeged és Vidéke Körzeti Fttldmflvesszóvetkezet érte­síti a termelőket, hogy a Mikszáth Kálmán u. 5. szá­mú mugboltban pétísn kapható X67S1S Szegedi Gázmű Vállalat gézszerelő szakmába ipari tanulót keres. Jelentkezhetnek, akik általános iskolai végzett­séggel rendelkeznek. Vidékieknek tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés a Gázmű munkaü®i osztályán 12 279 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Kedd. 1»«5. február XI ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom