Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
Közéletünk hírei DOBI ISTVÁN A MESTERI TSZ ZARSZAMADÖ KÖZGYŰLÉSÉN Szombaton délelőtt tartotta zárszámadó közgyűlését a mesteri Dózsa Termelőszövetkezet. A köz® ülésen részi vett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Tóth Gyula, a megyei pártbizottság elsö titkára. Kocsi Károly, a szövetkezet elnökének beszámolója után felszólalt Dobi István elvtáns is, majd a köz®űlés után még hosszasan elbeszélgetett a termelőszövetkezet, tagjaival. HAZÁNKBA ÉRKEZETT A CSEHSZLOVÁK BÉKETANÁCS KÜLDÖTTSÉGE Az Országos Béketanács meghívására szombaton többnapos tartózkodásra hazánkba érkezett dr. Jan Munkarovsky. a Csehszlovák Béketanács elnöke, akadémikus, és dr. Stefan Rais, a Csehszlovák Béketanács elnökségének tagja, a Szlovák Béketanács elnöke. V Uj széndioxidlelőhely Nagy kiterjedésű, új széndioxidlelőhelyre bukkantak a Vas megyei Mihály község körzetében a Gáz- és Olajipari Tröszt geológusai és kutatómérnökei. Az 1700 méter mélységben lappangó értékes természeti kincs földgázkutatás közben került felszínre. A laboratóriumi vizsgálatok megállapították, ho® a most feltárt széndioxid jobb minőségű a jelenleg rendelkezésre álló répcelaki szénsavnál. Mindennél fontosaid) érdek Hz országos atlagot meghaladva iejüött Csongrád megye ipari termelése Előzetes jelentésekből már kaptunk vázlatos ismertetést megyénk ipari termelésének tavalyi eredményeiről, de a végleges számokat, tényeket csak most ismerjük, miután a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád megyei igazgatósága kiadta összefoglaló jelentését. A számvetés szerint második ötéves terveink eddigi né® éve alatt megyénk ipari termelése az orságos 9,1 százalékos átlagot meghaladó ütemben évente 11,6 százalékkal nőtt, s tiílszárnyalta a tervelőirányzatot is. Ilyen mérvű fejlődésre még nem volt példa. Ismeretes, ho® 1952 és 1957 között 3,2 százalékkal, a második hároméves terv időszakában pedig 10,9 százalékkal emelkedett évenként a termelés. Az ipartelepítés A múlt évi ipari termelés 55 százalékkal haladta meg az 1960. évit A me®ében termelt fontosabb cikkek közül né® esztendő alatt közel hétszeresére emelkedett a pa* mutszövet, kétszeresére a munkaruha és a mérlegek gyártása. Az ötéves terv időszaka alatt megindult és jelentős fejlettséget ért el a keverék takarmánygyártás, valamint Üllés község körzetében a kőolaj- és földgázbányászat. A fejlődést az MSZMP VII. kongresszusán elfogadott vidéki ipartelepítési politika megvalósítása ®orsította. A mostani tervidőszakban került sor a gumi®ár, a kontakta, az építő gépjavító, a erőtakarmány®ár, a ruha®ár szentesi telepe, a makói redőny®ár telepítésére, a textilművek, a szegedi kenderfonó, a Csongrád Me®ei Húsipari Vállalat, a kötöttárugyár s a kábel®ár rekonstrukciójára, illetve bővítésére. Az eddig főleg könnyű- és élelmiszeripari jellegű megyénkben növekedett a nehézipar aránya. A termelékenység A tervtörvény szerint a termelés emelkedésének 70 százalékát a termelékenység növelése útján kell elérni. A tervvel szemben az eddig eltelt időszak alatt a termelés emelkedéséből országosan 60 százalék, me®énkben 52 százalék származott a termelékenység növekedéséből. Az ötéves terv előirányzatánál és az országosan elért átlagnál is kedvezőtlenebb eredményt me®énkben az iparfejlesztés mennyiségi jellege okozta. Az üzemlétesítések és bővítések nagymértékben növelték a foglalkoztatottságot. Viszont a termelésbe állított korszerű gépiek nem mindig jelentettek magasabb színvonalat A második ötéves tervben — a korábbi évek átlagos termelékenység emelkedését fi®elembe vevő számítások szerint — minden újonnan munkába lépő dolgozónak az 1960. évi átlagos termelékenység né®szeresét kellett volna elérni ahhoz, ho® a na®arányú létszámemelkedés mellett a termelés emelés forrásai, a tervtörvényben országosan előírt arány a me®ében elérhető le®en. Az ettől való elmaradást részben az Szembehelyezett termelőberendezések nem kellő technikai színvonala részben a laza létszámgazdálkodás okozta. Foglalkoztatottság Az iparban foglalkoztatottak száma az elmúlt négy év alatt mintegy 23 százalékkal emelkedett, a tavalyi létszám már meghaladta az 54 ezer főt. A nők aránya 52 százalék. A munkások átlagos havi keresete né® év alatt 6 százalékkal növekedett. Emelkedett a tervidőszak alatt a túlóráztatás és a munkaerő-vándorlás. A teljesített túlórák száma négy év alatt 62 százalékkal nőtt. A tavaly felhasznált túlórákkal például a Magyar Kábelművek szegedi gyáre®sége, a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár, vagy a szegedi cipőgyárhoz hasonló üzem egész évben üzemeltethető lett volna. A munkaerőforgalom emelkedése ez idő alatt az állami iparban 21 százalékos volt. Tavaly a száz munkásra jutó állásváltoztatások száma 46, az idényjellegű vállalatok nélkül 34 volt Építőipar A megye szocialista építőiparára a második ötéves terv az országos 40 százalékos termelésemelkedésnél lényegesen nagyobb növekedést irányzott elő. Csongrád megyében 1964-ben a szocialista építőipar már 49 százalékkal termelt többet az 1960 évinél. Ez a növekedés azonban nem éri el a tervezetettet. A közel 7 százalékos lemaradás egyötödét létszámhiány, a többit a tervezettnél alacsonyabb termelékenység okozta. Az elmúlt évben megyénk öt állami építőipari vállalata mellett még több mint húsz megyén kívüli építőipari vállalat végzett munkát Csongrád megyében. Ezek a vállalatok is segítettek abban, hogy tovább fejlődjön Csongrád megye ipari termelése. Korszerű iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiii gyártmányok Korszerű, új gyártmányokat fejlesztettek ki a Magyar Optikai Művekben. Az új gyártmányok keresettek a világpiacon. Többek között a „Spektromom" 360 típusú látható tartományban működő spektrálfotométer, — a G 120 típusú „Ultracentrifuga" a NI-AL típusú felsőrendű szabatos szintező. Ezeket a gyártmányokat sorozatban ®ártják. Képünkön: NI-AL típusú szabatos szintező szerelése A parlament 1965. évi költségvetést tár®aló ülésszakát na® érdeklődéssel kísérte közvéleményünk. Imponált a 98 milliárdos évi költségvetési előirányzat, s legalább ilyen mértékben a kendőzetlen, őszinte véleménynyilvánítás. Különösen a kormányelnöki expozé fogta meg az emberek fi®elmét és érzését, mert egyértelműen, reálisan adott számot hazánk, népünk dolgairól; örömünkről és gondunkról. Az ország®ülés vitájához szinte mottóul kívánkozik a kormány beszámolójából a következő mondat: „Az egész nép érdeke mindennél előbbre való". A felelősségérzet, s az egységes cselekvési szándék valamennyi képviselő mondanivalójának középpontjában állt, párosulva azzal a határozottsággal és magabiztossággal, amelyet csakis az életet nap nap után újjáteremtő milliók bizalmát bíró parlament vallhat magáénak. Olyan parlament, amely az elmúlt évek gazdaságpolitikai eredményeivel, a nép életkörülményeinek alakulásával nyugodtan kiállhat, mert az elbír mindenfajta összehasonlítást és kritikát. Hiszen az elmúlt né® év alatt a nemzeti jövedelem 23 százalékkal, az ipari termelés 40 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 10 százalékkal növekedett. Ebben az időszakban a munkások és alkalmazottak reálbére 9 százalékkal, egy főre eső reáljövedelme 18 százalékkal, a parasztság reálfo®asztása 13 százalékkal nőtt. E néhány adat önmagát igazolja, mert százezrek családi, egyéni tapasztalatait összesíti — százalékokban. S ahol ilyen eredmények összegezését mondhatja ki ország-világ előtt a kormány elnöke, ott valóban nincsen szükség arra, hogy változtatni kényszerüljünk általános politikánkon. Egyértelmű állásfoglalás történt ismételten: politikánk fő vonala nem változik, mert nem konjunktúrához és személyek cseréjéhez van kötve, hanem sok év összesített tapasztalataiból jegecesedett ki és a szocializmus megvalósítását szolgálja. A szocializmus építése új és újabb, megoldásra váró feladatokat produkál, amelyek természetesek, előlük kitérni nem lehet, mert nem „véletlen" jelenségek. Szocialista építésünk produktumai; általunk megoldandók. De az új jelenségek egyáltalán nem keverhetők össze politikánk fő vonalával. Mert éppenhogy politikánk fő vonalának alapján épülő társadalmi rendünk teremt új és új jelenségeket. Ilyen értelemben jelentkezik gazdasági mechanizmusunk továbbfejlesztésének igénye is. Ez az igény nem 1950-ben és nem 1960-ban keletkezett, hanem most, a szocialista alapok megteremtése után. S éppen ezért történelmietlen, közgazdaságilag hibás az a vélemény, ho® „ezt már korábban kellett volna". Mikor? A szocialista alapok megteremtése előtt? Vajon ho®an? De semmiképpen sem lehet a tervezés és a gazdálkodás továbbfejlesztése fölötti meditációba felejtkezve figyelmen kívül hagyni égetően fontos napi gazdasági, politikai, társadalmi feladatokat. Gazdasági életünk eredményeinek örülünk, de látjuk a meglevő egyenetlenségeket és hibákat is, s kijavításuk néhány területen napi teendőink és erőfeszítéseink sorába tartozik. Szinte minden fokon javítanunk kell a gazdasági munkát: a tervezésben, irányításban, szervezésben, termelékenységben stb. Ez most már nem a kívánalom színvonalán álló kérdés, hanem a napi megoldásé, végrehajtásé. M it jelent ez a mi me®énkben, városainkban? Azt, ho® a Csongrád me®ei pártbizottság januári állásfoglalását valamennyi kommunista és tisztességes, jó szándékú pártonkívüli munkás, paraszt, értelmiségi a maga munkahelyén a gyakorlatban érvényesítse. Hiszen ez az állásfoglalás megmutatta a Csongrád megyei iparban és mezőgazdaságban az általános és jellegzetes tennivalókat. Az országgyűlés vitája, s Kádár János elvtárs felszólalása megerősítette azt a felfogást, hogy most már a napi tetteken van a hangsúly, az e®ének és termelő, tervező, szállító kollektívák tettein ! Népünk érdekeivel, életkörülményeinek javításával függ össze kormányunk pénzii®i, takarékossági intézkedése és a Munka Törvénykönyvének módosításával együtt a normák kiigazítása ott, ahol a korábbi években elhanyagolták ezt az állandó feladatot. Nem azért, mert valakiknek eszébe jutott, hogy ilyen természetű intézkedéseket kell tenni — az élet reális követelése jelentkezik ezekben a már régebben várt elhatározásokban. Nincsen új vonás ezekben, csupán az az igény jelentkezik törvényesítve, amely már korábban kívánságuk volt munkájukat értékalkotónak tekintő, népüket és liazájukat becsülő embereknek. S ez esetben is a tettek mezején dőlnek el a kérdések. Például a takarékossági intézkedéseket az elképzelések szellemében tudják-e érvényesíteni mindenütt gazdasági, társadalmi életünkben? Mert a takarékossági intézkedés érvényesítése akkor hozza meg a várt eredményt, ha annak szellemében járnak el mindenütt. Ott, ahol kétmillió befektetése tízmilliót szül, hiba lenne a kétmilliót eltakarékoskodni. S ahol tízmillió befektetése kettőt semfiadzik számítható időn belül, a legszebb érvek sem lehetnek meggyőzőek. A takarékossági intézkedésekben paragrafus szerint nincsen szó arról, ho® a munkaidőt is ú® kell felhasználnunk, ho® a 480 percet megdolgozzuk. De a takarékossággal ez mégis összefügg az effektív termelőmunkában éppen úgy, mint az irodákban. Seholsem lehet összekeverni a munkahelyet a büfékkel és a/, cszpreszszókkal, más és más ezek rendeltetése. A vezető beosztású embereknek e tekintetben is fi®elmet kell fordilaniok a takarékosságra. Nem jelent kisebb gazdasági és politikai feladatot a normák kiigazítása ott, ahol erről eddig nem gondoskodtak. S ez nem is e®szerűen hivatali munka, az effektív termelőmunkással e®etértésben, a vele való előzetes véleménycsere alapján valósítható meg. Igazgatók, főmérnökök, művezetők, s egyben a párt vezetőségek tagjai nem telhetnek kj e kérdés nyílt, őszinte tárgyalása elől. Mert nem a kormány kívánsága ez, hanem a szocializmusé: a jobb életre törekvő embereké, az óvodásoké, az iskolában tanulók ' a felnőtt generációé, és azoké a nyugdíjasoké is, akik életük erejét már odaadták a köznek. Hiszen összefügg ezekkel az intézkedésekkel a kétgyerekes családok családi pótlékának rendezése és az 1959 előtti nyugdijasok bizonyos kategóriájánál a korrekció végrehajtása. C sak a dolgozó milliók na®fokú aktivitásával valósulnak meg a nemzet érdekeit szolgáló elképzelések. A teremtő aktivitás bővítésének egyik erjesztője a demokratizmus, vagyis ho® ők maguk alakítsák, formálják a helyi teendőket. Ne érezzék sehol az emberek, hogy véleményük, amelyben konstruktivitás van, az üzem vezetőinek íróasztalában hal el. Hiszen nincsen jogában senkinek sem és felhatalmazásában sem áll okos, ésszerű, jogos kritikai megjegyzéseket, hasznos tanácsokat figyelmen kívül ha®ni. Ezt a kormány elnökének felszólalása félreérthetetlenül kifejezte. A társadalmi aktivitás tömegméretűvé fejlesztésében a kommunistáknak kell nagy szerepet vállalniok és segíteni környezetüket, ho® kibontakozzék a termelő, alkotó ember aktivitása, alkotni akarása. Éppen a kommunisták elméleti tapasztalata, tudása, két évtizedes munkánk derűt fakasztó értéke jogosít fel arra, hogy az alkotó munka frontvonalában mindenütt példát mutassunk. Rosszízű ma a tartózkodás és erkölcsi veszteség a tettek helyetti szószátyárkodás, bűn a lustaság, nemtörődömség. Kommunista meg®őződésére pedáns ember nem foghat fel ú® kérdéseket, ho® „majd elrendeződik minden nélkülem is". Ellenkezőleg —így kell gondolkozni: nélkülem semmi sem rendeződik el, mert én is részese va®ok mindennek, ami körülöttem történik, ezért nem akarok passzív szemlélője lenni, sem óvatos sáfára az életnek. Ha én vallom, ho® szocialista építésünk mégoldandó feladatait helyettünk senki sem teszi meg, akkor ezzel azt is vallom, ho® az elvégzendő munkákban, bármilyen természetűek, erőmhöz, tehetségemhez, tudásomhoz mérten becsületesen eljárok. U®anez vonatkozik azokra a párton kívüli munkásokra, parasztokra, érteimiségiekre, akiket büszkeséggel tölt el két évtizedes nehéz munkánk eredménye és akik meg®őződéssel vallják, ho® a szocialista haza felépítése az egész társadalom ügye. Ezzel a meg®őződéssel függ össze Kádár János elvtársnak az a megjegyzése, amely a jogokat a kötelességekkel fűzi egybe. Csak annak van joga, aki felreérthetetlenül tanúbizonyságát adja a kötelességek teljesítésének is. Gyakran elválasztják egyiket a másiktól és előtérbe helyezik a jogokat, s elsikkad helyenként a jogokat biztosító kötelességteljesítés. Nem lehet jogról beszélni és közben a kötelességekről hallgatni; nem elég az egyéni járandóságot számadásba venni és az érte jaró kötelezettséget fi®elmen kívül hagyni. Ez a gondolatmenet egyenesen megkívánja, hogy felte®ük azt a kérdést, liogy amikor mások által elkövetett hibákat és bajokat kritika tárgyává teszünk, elég melyen nézünk-e magunkba, vajon a mi portánkon mi mit követtünk el olyasmit, amiről esetleg majd mások szólnak nekünk. A kettőt valahogyan együttesen nézve, a saját munkánk kritikus vizsgálatával nem árt többet foglalkoznunk. Időben észrevenni és kijavítani olyasmit, amiért majd később mások szólhatnak! A határozottabb hang. a fizetés ellenében végzett munka megkövetelese mindenkitől természetes és szükséges. NEM an ti humanitás ról van szó, hanem a jogok és a kötelességek egy időben történő érvényesítéséről. Antihumánus az, ha a jogok íúldimenzionálása elsekélyesíti a kötelességek teljesítését — s ez végeredményben az egész nép kárára történik. S egy népet ért kárnál nincsen nagyobb antihumánum. C supán egy rövid reflexió ez az írás, nem fér bele mindaz a sok gazdag gondolatanyag, amely a parlament ülésén végiggyűrűzött. De az a következtetés, ho® a nép érdeke mindennél fontosabb, valamennyiünk munkájában kifejezésre jut, ha értjük és érezzük felelősségünket életünkért és jövőnkért. Ez nem beosztással függ össze, hanem felelősségérzettel, jóérzéssel, önbecsüléssel. Olyan következetességet ke'l tanúsítanunk napi munkánkban, mint amilyent az elmúlt napokban az országgyűlés mutatott a költsé®etés vitájában. S. J. Vasárnap, 1965. február 14. DÉL-MAGYARORSZÁG 3