Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-13 / 37. szám

Ipari nagyvállalatok önállósága és felelőssége Az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban foglalkoz­tatja Csongrád megyében is az átszervezett ipari nagy­vállalatok, vagy ezekhez tartozó telephelyek vezetőit, dolgozóit a kiterjedtebb gaz­dálkodási lehetőséggel, önál­lósággal, felelősséggel és ér­dekeltséggel, általában a na­gyobb társadalmi, gazdasági funkciókkal rendelkező vál­lalatok irányításának köz­gazdasági problémái. Ezek megvitatásának teremtett fó­rumot néhány napja Szege­den a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat Csongrád megyei szervezetének köz­gazdasági szakosztálya egy ankét rendezésével. E ta­'nácskozáson részt vettek a szegedi nagyvállalatok, s más vállalatok telephelyeinek ve­zetői. közgazdászai, Nagy ér­deklődéssel hallgatták dr. Móré Andrásnak, a Könnyű­ipari Minisztérium főosztály­vezetőjének és Csakmag Györgynek, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága osztályvezetőjének előadását A referátumokat követő vi­tában közgazdász szemmel vizsgálták, vitatták a problé­mákat. Mai Közgazdász szemmel rovatunkban — a teljesség igénye nélkül — az előadásokban, s a hozzá­szólásokban felvetett gon­dolatok közül foglalkozunk néhánnyal. Gazdaságpolitikai célkitű­zéseink általában a népgaz­dasági terveink hatékony megvalósítása igényli az irá­nyítás módszereinek állandó fejlesztését, csiszolását Az iparátszervezés egyik első­rendű célja a gazdasági ve­zetés megjavítása volt, az alapvető cél a munka ter­melékenységének növelése érdekében. Ehhez Szegeden is az új, nagyobb vállalati, szervezeti keretek csupán eszközt jelentenek. Számos új lehetőséget nyújtanak és új feladatot teremtenek, amelyek lényegében megvál­toztatják a vállalatok, s ezen belül a gyáregységek, telephelyek Irányítását, veze­tését is. A vállalatoknak nemcsak a nagysága, hanem népgaz­dasági szerepe is megválto­zott — állapították meg az ankét résztvevői. Üj értelme­zést kapott a vállalati önál­lóság kategóriája, s ezzel együtt módosul az irányítás formája és tartalma. Ma már Csongrád megyében is mű­ködnek olyan országos nagy­vállalatok, vagy ilyenefc te­lephelyei. amelyek maguk tudják vállalni a felelőssé­get a népgazdaság érdekei­ért, s az általuk gyártott iparcikkel nagyrészt egye­dül elégítik ki a hazai és exportszükségletet. Tehát az átszervezéssel nemcsak az irányítószervek és vállalatok közötti helyesebb .munka-1 megosztás alakult ki. hanem lényegesen növekszik a vál­lalatok önállósága és fele­lőssége is. A Rostipari Vállalat pél­dául átfogja az egész ken­der- és lenrostfeldolgozó iparágat. A szegedi textilmű­vek tevékenysége ma már szorosan kapcsolódik a kiké­szitőiparhoz. Profilgazdához tartozik a szőrme- és bőrru­hakészítő üzem. A cipőgyár is azonos termékeket gyártó üzemekkel társult a Minősé­gi Cipőgyár keretében. A kenderfonó- és szövő iparág szegedi és pécsi vegyes jel­legű vállalatai is együvé tar­toznak. Az összevonások va­lódi ta>-telrrát és lénvegét felületesen ismerők közül még ma is vannak, akik eredményként a többől ke­vesebb létrehozását könyve­lik el. Igaz, hogy a több vállalat több ütközési felü­letet jelentett az irányítás­ban, a tervezésben,' a gyakor­lati termelőmunkában, de az átszervezés alapkérdése, a termelékenység emelése, a népgazdasági és vállalati ér­dek jobb összehangolása volt Csongrád megyében is a nagyobb vállalatok koncent­rált termelőerővel rendel­keznek. Ez a tény önmagá­ban is az önállóság növelé­se irányában hat. Míg a kis­vállalatok egyenként és kü­lön-külön gazdasági helyze­tüknél fogva csak kevésbé, vagy egyáltalán nem voltak alkalmasak a társadalmi ér­dek felmérésére, az egész iparágat átfogó vállalatok, vagy trösztök létrejötte meg; teremtette a gazdálkodó egy­ségek szintjén a tájékozódás, a tisztánlátás lehetőségét, Éppen ezért jobban fel tud­ják mérni a szükségletet és e szükségletek kielégítésében nem lehet vita vállalat és vállalat között a felelősség­ben. Egyik sem mutathat a másikra, ha számon kérik, miért nincs elegendő ipar­cikk. amelynek gyártása rá­juk hárul. Nem véletlen, hogy — ta­lán szélesebb körben ls. mint másutt — Csongrád megyében foglalkoztatják a párt- és társadalmi szerve­ket tegyük hozzá, az embe­rek egy részét nagyvállala­taink problémái. Érthetően nagyobb az érdeklődés és nagyobbnak kell lennie a fe­lelősségérzetnek is, az or­szágos problémák iránt A' vállalati nagyobb önállóság előtérbe helyezi az igazga­tók jogkörének bővülését, valójában azonban ennél többről, az egész vállalati kollektíva termelésirányítá­sában való részvételéről, anyagi és erkölcsi érdekelt­ségéről van szó. A gondok­ból nemcsak a vezetőknek, hanem a beosztottaknak is vállalniuk kell a rájuk eső részt Régi Igazság, hogy aki részfeladatot végez, annak is látnia kell az összefüggé­seket: hogyan kapcsolódik az ő munkája a népgazdaság nagy kérdéseinek megoldá­sához. Ezt a megismerést az átszervezést követő hóna­pokban nehezítette az át­szervezés gyenge előkészíté­se. A dolgozók például kés­ve ismerték meg gyáruk, vállalatuk átszervezésének körülményeit. Huzavona volt a belső szervezetek kialakí­tása körül, problémát adott a széttagoltság, a helyiség­hiány és számos szubjektív tényező. Ezen túl nehézséget okozott az ügyvitel gépesí­tettségének igen alacsony fo­ka (ami azóta sem változott lényegesen). Néhány iparág­ban pedig nem egyszerűsö­dött, hanem bonyolultabbá vált az ügyvitel, s ez nagy terheket rótt az újonnan ki­alakított vállalatok vezetésé­re, adminisztrációs részlegei­re. Sürgősen javítani kell a vállalatok adminisztrációs tevékenységét, felül kell vizsgálni a jelentéskészítés és adás mérvét, egyszerűsí­teni. tökéletesíteni az ügy­vitelt. De ez a tökéletesítés nem jelentheti az adminiszt­rációs létszámnövelést. He­lyes és jó dolog, hogy az át­szervezést követően nagyvál­lalatainknál emelkedett a műszaki alkalmazottak szá­ma. A Kenderfonó- és Szö­vőipari Vállalatnál 7. a Rost­ipari Vállalatnál 30, és a Ti­sza Bútoripari Vállalatnál 8, tehát összesen 45 fővel. Nem egészséges jelenség azonban, hogy e három vállalatnál ugyancsak ezen idő alatt 81 fővel szaporodott az admi­nisztrációs létszám. E lét­számnövekedés meghaladta a munkáslétszám-növekedés ütemét. A lényegében fel­duzzadt irányító és alkal­mazotti apparátus, az igaz­gatási költségek növekedé­sét hozta. A nagyobb költ­séggel sem tudták hibátla­nul megoldani a vállalatra háruló feladatokat A vállalati összevonásból származó előnyök realizálá­sában még mindig sok van a tartozik rovaton. Ezt szem­léltetően mutatják az ered­ménygazdálkodás számai. A Csongrád megyei székhelyű vállalatok tényszámai szerint romlott a gazdálkodás ered­ménye, emelkedtek a külön­böző költségek, tehát néhány iparcikket drágábban állítot­tak elő. Ez is bizonyítja, hogy az iparátszervezés csak • kereteket teremtette meg az eredményesebb gazdálko­dáshoz, s a realizálás még hátra van Csongrád megyé­ben. Tovább kell növelnünk a vezetés színvonalát. Az össze­vonás lehetőséget nyújtott arra, hogy a vezető beosztá­sokra az eddigi vezetők közül a legalkalmasabbakat válasz­szák ki, s ezzel megteremtsék a vezetői munka személyi feltételeit A vezetők kivá­lasztásának, a vezetői kollek­tíva helyes kialakításának nagy szerepe van az alkotó, kezdeményező készség kibon­takoztatásában. Sajnos, ezt nem mindenütt sikerült meg­valósítani. Néhány vállala­tunknál korábban sokat pa­naszkodtak a vezetők, hogy az alacsonyabb beosztásba került emberekben, merőben szubjektív okokból az átszer­vezés értetlenségét bizonyíta­ni kívánó szándék kerekedett felüL Ennek elejét vehették volna az átszervezést lebo­nyolítók nagyobb gondosság­gal, helyes felvilágosító mun­kával. Ha nagyobb gondot fordítottak volna az új funk­ciókba kerülő emberek hely­zetére, problémáira. Az átszervezés értelmi és érzelmi állásfoglalásra kész­tette nemcsak a korábban magasabb beosztásban levő­ket, hanem az üzemek dolgo­zóit is. Ez nem véletlen, hi­szen helyenként egészen új kapcsolatokat kellett kialakí­tani, másutt meglazult kap­csolatokat kellett helyrehoz­ni. Ezért volt és még ma is fontos feladat, a nagyválla­lati kollektíva kialakítása, értelmi és érzelmi egységé­nek megvalósítása, hogy mi­nél termékenyebb legyen a kollektív tudat a nagyválla­lat céljainak felismerésében, elfogadásában, az együttes felelősségvállalásában. Az egységes és alkotóerejű ma­gatartási normák kialakítá­saban, meghonosításában döntő szerepe van a gazdasá­gi, párt- és tömegszervezeti vezetésnek. Jó szolgálatokat tehetnek a munkában, a ve­zetési tapasztalatok kicseré­lésében, a TIT közgazdasági csoportja által szervezett an­kéthoz hasonló tanácskozá­sok, a vállalatokon belül ren­dezett viták, ahol kollektív formában közösen alakítják ki a helyes álláspontokat, né­zeteket. Bármilyen személyi, vagy tárgyi nehézség, amely fékezi a vezetők és munká­Helyesebb munkamegosztást Anyagi és erkölcsi érdekeltség Értelmi és érzelmi egységet önállóság és gyámkodás sok közötti jő kapcsolat, a kölcsönös tájékoztatás kiala­kítását, hátráltatják a nagy­vállalati kollektív tudat for­málását, e vállalatok hatásos, eredményes vezetését és egy­ségessé válását A nagyvállalatok eredmé­nyesebb munkáját segíthet­jük elő azzal is, ha tovább javítjuk a minisztériumok és a vállalatok közvetlen kap­csolatait. Elmondhatni, hogy a közvetlen minisztériumi irányítás alá tartozó vállala­tok problémáinak megoldása, ügyintézésé e vállalatok irá­nyítása lényegesen rugalma­sabb, gyorsabb, mint koráb­ban volt. Hiba azonban, hogy az irányító szervek eseten­ként gyáregységi mélységben foglalkoznak az egyes válla­lati problémákkal. Még min­dig sok a kötelező mutató­és irányszám. A meglevő kötöttségek pedig akadályoz­zák nagyvállalataink önálló­ságának érvényesítését, kez­deményező készségének az eddiginél termékenyebb ki­bontakozását Más hiba is tapasztalható. Előfordul pél­dául, hogy vállalati vezetők kérnek, vagy várnak aprólé­kos eligazítást az irányító hatóságtól, mint korábban az iparigazgatóságcktóL Nem helyes és nem is lehet egészséges dolog egyszerre igényelni a nagyobb önálló­ságot és a minisztériumi gyámkodást. De az sem meg­engedhető, hogy a vállalatok elhanyagolják a helyes szer­vezet kialakítását, mert a minisztérium ezt nem írta elő számukra, a régebbi meg­kötöttség felszámolásával. Te­gyük hozzá, nem elég csak egyszer kialakítani az új szervezetet, ezt állandóan tö­kéletesíteni kell. Ugyanis az irányítás, a vállalati szerve­zés, a gazdasági mechaniz­mus korszerűsítése terén szinte a munka elején tar­tunk. A nagyobb önállóság és sza­badkéz azonban nem jelent­heti a központi gazdasági ve­zetéstől való különválást. Nagyvállalataink működése ezután is szorosan kapcsoló­dik a felsőbb vezetéshez, a különböző, lényegében ko­rábban is alkalmazott irányí­tási formákkal. Ilyenek pél­dául a jogszabályok, a terv­utasítások, az esetenkénti közvetlen gazdasági utasítá­sok, a gazdasági mechaniz­musok stb., viszont a tarta­lom és az egymáshoz viszo­nyított súlyuk is változik. Természetes dolog, hogy a nagyvállalatokkal más for­mában foglalkozik a minisz­térium a tervkészítés alkal­mával! Vállalataink mint új, nagy gazdálkodó egységek — ezt az elmúlt évek tapaszta­latai bizonyítják — közvet­lenebbül tudnak ma már ér­tesülni az általuk gyártott termékek iránti szükséglet­ről. Nemcsak felmérhetik, miből mennyit kell gyártani­uk, hanem mert egyedi elő­állítókká váltak, jóval na­gyobb a felelősségük is. Szé­lesebb lett a vezetők látókö­re, s ök is, a vállalat is job­ban tudja súlyozni a népgaz­daság érdekeit. A népgazdasági szemlélet és a vállalat: lehetőségek ta­lálkozásának éreztetnie kell hatását a mindennapi mun­kában. Ehhez azonban Csong­rád megyében is nemcsak nagyobb önállóságra, és az ezzel való élnitudásra, ha­nem nagyobb felelősségérzet­re, sőt a TIT-ben rendezett ankéthoz hasonló tanácsko­zásokra, sok elméleti és gya­korlati kérdés tisztázására van szükség. Nagy Pál Válaszol az illetékes Levonták o tanulságokat A Dél-Magyarország 1965. január 23-1 számában meg­jelent „Mindenki mondja a magáét" című cikkünkre Fenyvesi Tibor, a Gyufaipari Vállalat igazgatója vála­szolt. Válaszában elmondja hogy a Gyufaipari Vállalat vezetői megvizsgálták és megbeszélték a cikkben felvetett problémákat a szegedi telephely vezetőivel. A jogos bf« rálatból fakadó következtetéseket levonták ée a jövőben mimikájukban hasznosítják azokat Olvasóink írják Javaslat a balesetek elkerülésére Tegnap reggel az alábbi esetnek voltam szemtanúja: Szeged állomás közelében két nő és egy férfi hármas­ban ment át az úttesten és egy katonai tehergépkocsi maidnem elütötte őket. Nem sokkal kérőbb az állomás­hoz ért a három ember s ott viszont a villamos vezetője csöngetett rájuk és hajszá­lon múlt. hogv el nem ütöt­te őket, A következő villa­mosra szálltak fel. amellyel én is utaztam és ekkor tud­tam meg. hogy mindhárman süketnémák. Az jutott eszembe: a vakok fehér bot­tal, járnak. Kétségkívül nem jó megkülönböztetni az em­bereket semmilyen vonatko­zásban, mégis éppen védel­mük érdekében jó lenne va­lamit tenni, hogy megóvjuk őket a balesettől. Tótka Károly Szemét szemét hátán A városi tanács kedves kis szolgáltató házat épített Újszegeden a Bérkert utca 5. szám alatt Nem tudjuk elképzelni azonban, hogy az elhordásra bejelentett és fi­zetett szemetet az Illetékesek miért hagyják ott hosszú ideig. Állandó telefonálga­tásra Időnként el-el viszik, de az utolsó két hétben er­re sem volt példa. A téti tartályok mellett egyre sza­porodik, halomra gyúl a sze­mét leszóródik a járdára, az úttestre és széthordják a járókelők, járművek. A kör­nyék nem nyújt kellemes látványt Nagyon szeretnénk, ha ez nem lenne állandó probléma és bosszúság a ház lakóinak. Bérkert utca 56. szám alatti lakók Még lehet jelentkezni a világirodalmi vetélkedőre A tv Földönjáró csillagok című világirodalmi vetélke­dőjének első elődöntőjét — mint erről lapunkban már beszámoltunk — január vé­gén tartották meg Szegeden. A következő három téma — a spanyol irodalom arany­százada (Cervantes, Lope de Vega és kortársaik), Shakes­peare és az angol reneszánsz dráma, az angol polgári for­radalom és a restauráció ko­rának irodalma (Milton, Swift és kortársaik) elődön­tőjét előreláthatólag április­ban rendezik meg ugyancsak Szegeden. A Magyar Telvizió művé­szeti osztálya és a Könyvba­rát Mozgalom országos szer­vező bizottsága által meghir­detett Irodalmi vetélkedőre még lehet jelentkezni a So­mogyi Könyvtár kölcsönző szolgálatánál. Az érdeklődő­ket itt tájékoztatják a felté­telekről és segítséget kapnak a felkészüléshez is. A vetél­kedőn minden 18 éven fe­lüli jelentkező résztvehet, a hivatásos irodalmárok, újság­írók, nyelv- és lrodalomsza­kos egyetemi és főiskolai hallgatók kivételével. Felszabadulási gép- és gyorsíró­verseny Az Országos Gyorsíró és Gépíró versenybizottság el­nöksége felszabadulási gyorsíró- ét, gépíróversenyre való részi-ételre hívja fel az ország gépíróit. A felszaba­dulási versenyeket a me­gyeszékhelyeken — Csong­rád megyében Szegeden — március 7-én a gépíró és gyorsíró iskolában rendezik meg. A nevezéseket a munka­helyekről február 20-lg cso­portosan kell beküldeni a megye székhelyén működő gépíró és gyorsíró iskola címére. Nevezési díj nincs. A sikerült dolgozatokat emléklappal, 'hibátlansági fokától függő oklevéllel, vagy hibátlansági jelvény­nyel jutalmaznak. Díjat kap­nak a megyék legjobb gyorsírói és gépírói. MOZGÓSÍTÁS A Kossuth Lajos sugárút 33. számú ház lakói es a 25-ös fűszerbalt közötti vita azzal kezdődött, hogy a lakók féltették az udvarukat, nehogy idegen autó behajtson. Ezért az Élelmiszerkiskeresikedelmi Válla­lattal az udvar bejáratához láncot szereltettek fel. Azóta napjában tizenkétszer — amikor szállítás van — a gépkocsivezető bebattyog az üzletbe, az üzletvezető ki battyog a lánchoz, kilakatol, aztán belakatol. Ebbe már beletörődtek a 25-ös fűszerbolt dolgozói. Aztán az *volt a baj, hogy erősen zúgnak a hűtőgép motorjai. Mit lehet tenni, kényelmes laticell párnákra ültették a gépeket. Már láncolgatnak é« a gép sem zúg, s mégis bi­zottság szállt ki a boltba. A minisztériumba panasz érkezett — amit a városi tanács kereskedelmi osztá­lyához továbbítottak —, hogy hangosan csapódik az üzlet ajtaja. Kiszállt hát. a kereskedelmi osztály egyik munkatársa és az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat műszaki vezetői, hogy megvizsgálják a panaszt. Egy ember a bolt ajtaját csapkodta, hárman az egyik lakásból füleltek Bizony volt zaj. De néha el­nyomta az utcán topogó lovak patacsattogása. Nem beszélve a villamosról, amikor egyáltalán nem sike­rült az ajtócsapódás zaját felfedezniük. De valamit tenni kell. Megeshet, hogv kicserélik tízezer forintos költséggel az ajtót, de lehet, hogy mindennap új gu­mibetéteket szereltet fel a vállalat. Mindenesetre lenne egy javaslatunk: addig is. amíg neifi dől el, milyen új technikai megoldással lehet a békés egy­más mellett élést megteremteni. írják ki az aitóra: kíméletesen csukni, mert a ház lakóit zavarja a zaj! K. A. Szombat, 1965. február 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom