Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

Kádár János elvtárs beszéde (folytatás a 3. oldalról) biztosítani e fontos kérdéseknek a sajtóban, a televízióban és a radinban es más hasonló helyeken, még a folyóiratokban is. A személyi kultusz Idején » sporton kívül úgyszólván minden emberi vonatkozású dolog tilos volt.. Erre mindenki emlékszik. Nekem viszont úgy tűnik, hogy most, mintha kicsit túlsók helyet kapnának egyedi problémák, extrém esetek. Túl sok a divat, meg kell mondani, az erőltetett erotika, a modernNómeth Károly: kedés. Népszerűsítik a kártyát, még a sporttal is most mintha megint az egészségesnél kicsit többet foglalkoznánk. Mi szeretjük a sportot általában, én is szeretem, de mar megint olyan helyzet kezd előállni, hogy egy lesántult balösszekötő hogylétéról hétfőn is, kedden is, szerdán is, pénteken is értesül az egész ország, de önfeláldozó, dolgozó munkásokról, parasztokról, értelmiségiekről. tudósokról nem lehet eleget hallani és olvasni. Állítsuk helyre a megfelelő arányokat, és én azt hiszem, ha a megfelelő arányt helyreállítjuk, akkor több hely és tőr jut a szocialista embernek, a szocialista erkölcsnek és a szocialista eszmének. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Felszólalásomat befejezem. Köszönöm figyelmüket. Különböző fontosnak vélt kérdésekről szóltam, valójában azonban egy ügyről, mégha helyenként szenvedélyesen is, a közös ügytől, a szocializmusról beszéltem. Nagy a feladat, nagy a felelősség is, de nagy az erő is — pártunk, munkásosztályunk, népünk, a szocialista világ ereje — amely támogat bennünket munkánkban. Ha gondolatban visszatekintünk a húsz év alatt megtett nagy útra, honnan indultunk el, milyen akadályokat küzdött le és milyen magaslatokra jutott el népünk, nagy erőt érzünk és bizakodva nézhetünk az 1965-ös év, a jövő elé. (Hoszszan Íáítő, hagy taps.) A parasztságunk tevékenyen támogatja agrárpolitikánkat A költségvetés vitájában félszólaló Nemeth Karoly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Zala megyei képviselő bevezetőjében rámutatott arra, hogy népgazdaságunk egészségesen fejlődik. Eredményeink azonban több vonatkozásban elmaradtak lehetőségeinktől, mert. külünbö2ö hibák — amelyeket a dolgozók is jogosan kifogásolnak és segítőkészen sürgetik kijavításukat — több területen gátolták a gyorsabb előrehaladást. Ezek felszámolása jórészt idei feladataink közé tartozik. Az átszervezés óta eltelt 3 esztendő alatt a termelés fejlődése egyenletesebbé vált, megszűntek a korábbi évekre jellemző nagy ingadozások, a mezőgazdasági termelés ét a felvásárolt áruk mennyisége évről évre nótt. A termelőszövetkezetek többsége politikailag és gazdaságilag megszilárdult. Szövetkezeti parasztságunk — társadalmunk hathatós segítségevei — leküzdötte d nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés kezdeti nehézségeit. Mindebben kifejezésre jut, hogy parasztságunk egyetért agrárpolitikánkkal és cselekvően tamogatja annak megvalósulásit. Németh Károly ezután arról beszélt, hogy a mezőgazdaság 1965. évi terve reális —, a költségvetés biztosítja pénzügyi alapjait. Teljesítése azonban jelentős erőfeszítéseket követel a mezőgazdaság dolgozóitól. Ha a fontosabb termeiéri részfeladatokat tekintjük, akkor megállapíthatjuk: az Idén változatlanul az a legfontosabb, hogy megtermeljük az ország kenyerét. A mezőgazdaság dolgozói megteremtették az alapvető feltételét annak, hogy átlagos időjárás esetén az idén is jó termést takaríthassunk be. Ehhez most az szükséges. hogy a közeli hetekben és hónapokban minden termelőszövetkezetben és állami gazdaságban fokozottabb figyelemmel, a jó gazda gondosságával végezzék el a tél végi műtrágyázást, a vegyszeres gyomirtást és • többi időszerű munkát. Az elmúlt években mezőgazdaságunk nem termelte meg az ország ellátásához szükséges burgonyát. Ezért az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani erre az igen fontos élelmezési cikkre. 4 burgonyatermesztés fejlesztéséhez szükséges feltételek a:r idén kedvezőbbek. A jövedelmezőség fokozása érdekéljen felemeltük a burgonya felvásárlási árát, érdemesebb tehát n nagyobb terméséit többet tennt. A mezőgazdasági termelés alakulása, a termelési és felvásárlási tervek teljesítése döntő mértékben a szántóterületünk 80 százalékén gazdálkodó termelőszövetkezetek termelési színvonalának fejlődésétől, további politikai és gazdasági mogerőlődésétől függ. Fontos népgazdasági érdekeinkből adódó feladatainknak teszünk tehát eleget, amikor erünkhöz mérten támogatjuk a termelőszövetkezeteket, elősegítjük a szövetkezeti termelés anyagi és személyi feltételeinek megteremtését. — A közös gazdaságok erősítésével egyldőben táfriófafjuk az alapszabálynak megfelelő háztáji gazdaságok termelését is. Nem engedtünk teret a háztáji gazdasaguk szerepét lebecsülő nézeteknek és gyakorlatnak, felleptünk a megnyilvánuló túlzásuk ellen. A mezőgazdaság 1965. évi termelési és árutermelési tervenek teljesítése elsősorban a mezőgazdaság dolgozóin múlik; azokon, akik a vezeVeres József: tő posztokon, a szántóföldeken, az állattenyésztésben, a gépműhelyekben és a mezőgazdasági termelés más területein tevékenykednek. Nincs egyetlen olyan fontos célkitűzésünk sem, amelyet ne fogadhatnának egyetértéssel, helyesléssel. A munka termelékenységének növelése, a termelési költségek csökkentése, a meglevő beruházások fokozottabb kihasználása, a termelés gazdaságosságának növelése, a termelési feladatok teljesítése — mind olyan követelmény, amelynek teljesítése nemcsak a jól végzett munka örömét adja az embernek, hanem kinek-kinek személyes érdeke és kötelessége is. Red/isabb létszámgazdálkodásra Veres József munkaügyi miniszter bevezetőben arról beszélt, hogy az elmúlt években jelentékenyen emelkedett a termelékenység, de az eredetileg tervezett célt — hogy a termelét emelését kétharmad részben a termelés fokozásával valósítsuk meg — nem értük el. Megjegyezte, hogy ebben közrejátszik az is: a munkaszervezési feladatokkal ma még a vállalatok nagy többsége nem foglalkozik megfelelően, A miniszter ezután a létszámgazdálkodás terén tapasztalható hiányosságoktól, fogyatékosságokról beszélt. Elmondta, hogy a vállalati gazdálkodásban a legtöbb helyen létszámot nem a normális termeléshez, hanem a Dr. Pelrí Gábor: van szükség negyedév végi hajrá magasabb követelményeihez mérten állapítják meg. Az elmúlt esztendőben az állatni iparban 11 290-zal léptük túl a tervezett létszámot — folytatta Veres József — jóllehet a létszámkeret egyáltalán nem volt túlságosan szigorúan megszabva. Ugyanakkor a legtöbb vállalatnál a kimutatott veszteségidök 15—20 százalékot tesznek ki, s ez jórészt a rossz munkáét üzemszervezés számlájára írható. A létszámgazdálkodás terén ránk váró feladatok időszerűségét jól mutatják az alkalmazotti létszám alakulásának adatai is. 1958 és 1963 között a munkáslétszám 27 százalékkal emelkedett — tehát a fizikai dolgozókéhoz csaknem hasonló arányban — nőtt. Ezen belül az adminisztratív létszám emelkedése 34 százalékos volt. Éz a kedvezőtlen tendencia — ha valamivel kisebb mértékben is — 1964-ben is érvényesült. Veres József ezután arról szólt, hogy a középiskolát végzett fiatalok közül lényegesen többen kívánnak adminisztratív munkakörben elhelyezkedni, mint amenyvyire szükség lenne, jónéhány fontos scaktTKÍban viszont nem tudják kielégíteni a szakmunkás-szükségletet. Hasznos lenne tehát( ha e fiatalok egy része szakmunkásképesítést szerezne — ez előnyösebb lenne az érintett fiataloknak, de iparunknak is. A továbbiakban a helyes normák kialakításával kapcsolatos kérdésekről beszélt. Az egészségügyben is időszerű a minőségre figyelni Dr. Petrl Gábor profeSzszor, Csongrád megye országgyűlési képviselője a mirtőség, a gazdaságosság és a józan takarékosság szellemében szólt az egészségügy néhány fontos kérdéséről. Utalt arra, hogy nemcsak az ipari termelésben, hanem az egészségügyi munkában is időszerű élesen felvetni a minőség kérdését, természetesen e terület jellegének megfelelően. _— Köztudott, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakulásával a társadalombiztosításba bevont személyek száma Jelentősen megnövekedett. Az egészségügynek már e többletfeladat előtt megvoltak a részint öröklőit, részint szerzett fogyatékosságai, s ennélfogva is az új teendők ellátása komoly erőfeszítéseket kívánt. Mivel elsődlegesen mennyiségi többlet alakjában jelentkeztek az új követelmények. érthető, hogy az egészségügyi kormányzat is elsősorban mennyiségi jellegű fejlesztéssel igyekezett kielégíteni az új szükségleteket. — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy 1957 és 1964 között az egészségügyi fejlesztés üteme gyors voli. Az ország .'1421 orvosi körzetéből csupán 4,5 százalék nincs betöltve, közel 8457 új kórházi ágy nyílt. 34 új rendelőintézetet, illetve szakrendelőt létesítettek. ebből 13-at új épületben, 235 ezerre] emelkedett a kórházban ápoltak Dr. Pelri Gábor beszél a parlamentben. A képen a szónoktól balra Győri Imre és Kurucz Márton Csongrád megyei országgyűlési képviselők láthatók az üléstere mben száma, 9 ezerrel nőtt a szakorvosi órák és 10 millióval a rendelőintézetekben végzett vizsgálatok száma. Ezek igen magas számok. — Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy a feladatok növekedését milyen arányban követte nyomon az egyes szolgáltatások mennyiségi növekedése. akkor a kővetkezőket állapíthatjuk meg: mintegy 3 millió új biztosított személy a biztosítottak számát kereken 46 százalékkal növelte. 1957 és 1964 között 4.5 százalék híján sikerült betölteni a körzeti orvosi állásokat, beleértve a magyar falu ellátását is, ami óriási dolog, és a kiindulási értékhez képest 50 százalékkal sikerült emelni a szakrendelési órák számát —, tehát valamivel még nagyobb mériékben, mint a biztosítottak számának 46 százalékos növekedése. Ugyanakkor érdekes módon a rendelőintézeti betegforgalom csak 15 százalékkal növekedett. — Kevésbé örvendetes, hogy a kórházi ágyak igénybevételé 18 százalékkal fokozódott. holott az ágyak száma csak 10 százalékkal szaporodott. A kórházakra és a klinikákra — mivel 1957 előtt is zsúfoltak voltak — nagy nyomás nehezedik. — Elvileg mindegy lehetne, hogy egy hatalmas egészségügyi apparátus melyik szintjén következik be a betegek végleges gyógyulása, a gyakorlatban azonban ez korántsem mindegy. A betegnek, az egészségügyi hálózatnak és az államnak közös érdeke, hogy mindegyik szint maradéktalanul teljesítse rendeltetését, fölöslegesen ne utaljanak beteget a körzetből a rendelőintézetbe, illetve a rendelőintézetből a kórházba. A kórházba utalás, ha nem feltétlenül szükséges, azaz nem a betegség jellegéből kifolyólag történik, akkor a betegnek fölösleges anyagi veszteséget, az államnak fölösleges kiadást jelent, s ágyakat von el a valóban rászorulóktól. — Ha az állam valami „csoda folytán" annyi ágyat létesíthetne, amennyi a biztosítottak számának növekedésével arányban áll, az e pillanatban pontosan húszezerrel több kórházi ágyat jelentene, ami nyilvánvaló képtelenség. A példa alkalmas arra. hogy rámutasson: egészségügyi ellátásnál: kulcskérdése most a rendelőintézeti hálózat teljesítőképességének növelése nemcsak a mennyiségi, hanem mindenekelőtt a minőségi feltételek sürgős megjavításával. A rendelőintézetekben nemcsak a betegek zúgolódnak a hely- és időhiány miatt, hanem gyakran az orvosok maguk is úgy érzik, hogy az adolt feltételek között ncm tudnak teljes értékű munkát végezni. A hiba általában a rendelőintézet struktúrájában van. Rendelőintézeti hálózatunk szervezete eszmeileg a kórház-polikliiiikni egység elvéré épült, de ennek következetes, igazi megvalósulása aránylag kevés helyen sikerült. Éppen ezért mindent el kell követnünk, hogy a rendelőintézeti munka mind a betegek, mind az orvosok szempontjából elérje legalábbis a kórházak színvonalát. El kell érni, hogy a rendelőintézet és a kórház között ahnyi legyen a különbség, hogy az egyikben járó, a másikban fekvő betegeket kezelnek. Ha a rendelőintézeti munka nem éri el rélját. az óriási pazarlást is jelent, mert majdnem ugyanakkora kiadással jár. mint n teljes értékű munka. Ugyanakkor azonban az összes vizsgálatok megismétlésének szükségességét vonja maga után kórházi szinten, s több táppénzt, több kiesést a munkából. és főleg — ami a legfájdalmasabb — elhúzódó gyógyúlást. Itt kell keresni nem utolsósorban a mértéktelen gyógyszerfogyasztás pszichológia* természetű okait is. Ha ezt sikerülne ésszerűen korlátozni, akkor az ebből megtakarítható kiadások az egész egészségügy gyors fellendítését segítenék elő. A rendelőintézeti munka minőségi megjavításának azzal kell járni, hogy a tüzetesebb kivizsgálás, nem kevés esetben a végleges gyógyítás ls lebonyolódik már rendelőintézeti szinten, s megszűnik a jelenleg tetemes számú, orvosi szempontbél sokszor nem indokolt kórházi beutalás. Ez a változás, ha bekövetkezik, automatikusan megszünteti, vagy legalábbis lényegesen csökkenti a kórházak túlterhelését, amely álta! tovább Javulhat a gyógyító munka minősége. A kórházi és a rendelőintézeti tevékenység összehangolása, a színvonal biztosítása nemcsak a betegeknek jó, hanem gazdaságosabb is. A kórházak helyzetének javulása továbbmenőcn maga után vonja a klinikák betegforgalmi viszonyának javulását, s lehetővé teszi, hogv sepciális feladataiknak megfelelő betegeket vegyenek fel ahelyett, hogy a kórházakból kiszorult betegek ellátására fordítsák erejüket. Az ismertetett körülmények között a kórházfejlesztés mostani üteme is kielégítő volna. Távlatilag természetesen nem mondhatunk le új kórházak folyamatos építéséről, hiszen a felszabadulás óta a kórházi ágylétszám nagy emelése nem a kubatura, hanem jelentős részben a zsúfoltság növelése árán történt. A továbbiakban dr. Petri Gábor rámutatott, gondos vizsgálatot érdemelne, hogy a körházfejleisztésben menynyire helyes a beruházási és a felújítási jellegű építkezések éles különválasztása. Könnyen lehetséges Ugyanis, hogy bizonyos felújítások többe kerülnek a népgazdaságnak, mint az új kórházak. A felújítások elhúzódása rendszerint az ágilétszámok átmeneti korlátozásával is jár, s ezért az ilyen építkezések előbbre s rolása feltétlenül kívánatos volna. A kórházi gyógyítás tartalmi javítására — és egyben a kórházak gazdaságosságának fokozására — javasolta: szakítani kellene az'al a hagyományos szemlélettel, amely a minél több orvosi szakot művelő önálló osztály létesítésével kapcsolatos. Az osztállyal nem rendelkező kórházi szakfőorvosi állások létesítése a kórházi ellátást ráfordítás nélkül is lényegesen javíthatná. Ezután az egészségű gy i lét szá rtl ga zdálkodéis kérdéseiről buszéit. A gazdaságosság egyik fellétele — folylatta — az egészségügyi intézmények koordinációja, tekintet nélkül arra, hogy a minisztérium vagy a tanács az illető intézmény közvetlen felügyeleti hatósága. Kölcsönös jóakarattal és Szervezeti intézkedésekkel nem volna nehéz megtalálni a közérdekű megoldásokat. A koordináció hiánya nemcsak a minőség és a gazdaságosság rovására megy, hanem bizonyos esetekben még az orvosképzés érdekeit is sérti. — Az egészségügyben — megítélésem szerint — legsürgősebb rendezést Kivált az ápolónőkétdés Ezeh a téren a káderutánpótlás abszolút számban is kisebb a szükségesnél. A hiányt ijesztően fokozza az az elharapózó jelenség, hogy a drága pénzen kiképzett káderek közül nem is kevés elhagyja állását könnyebb beosztásért, jobb fizetésért, családi okokból stb. — A minimum, amit az Egészségügyi Minisztériumnak meg kellene tennie az, hogy a kötelező gyakorlati idő letelte arra az időpontra essék, amikor az ápolónőképző szakiskolák a végző évfolyamokat kibocsátják.1 Jelenleg azonban a két időpont között pontosan fél év telik el. Ez azt jelenti, hogy ezalatt az állások vagy betöltetlenek. vagy szakképzett nővérek helyett kiképzetlenekkel dolgoznak az intézetek, de ezek száma is kevés. Nem részletezem az egészségügyi dolgozók, főleg az ápolónők IlletményproblémáJát, amely a kormány előtt jól ismert. Csupán arra utalok, hogy a nehézségek közvetett eszközökkel is könynyíthetök, áthidalhatók. A családjuktél távol élő fiatal ápolónők fizetésüknek jelentős részét drága és rcs«z albérleti szobákra fordítják. Az alkalomszerűen kialakított nővérszállások távolról sem fedezik a szükségletet. Az ilyen fiatal ápol nők szociális gondjait megfelelő befogadóképességű kollévidmok lét esítésével kö?megélógedesre megoldhatnánk. Kérte az országgyűlést, hogy az ápolónői kollégiumok létesítésének sürgősségét — mindenekelőtt az egyetemi városokra vonatkozóan — gondosan mérlegelje, vegye figyelembe. Végül dr. Petrl Gábor kiemelte: az egészségügyben a minőség elsődleges javításával a mennyiségi teljesítményt is meg lehet növelni. A költségvetést mind a maga. mind a Csongrád megyei képviselők nevében elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. 4 DÉL MAGYARQRHAG Pfnirk. 19«5. t<.bri«r ia. ri