Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

Petrovácz István Az első vallomás Soha nem verekedtem lányért. Csak egyszer. Szeptember volt, s én elsős gimnazista voltam. Egyedül a román városiak közül. Az új tudományok, környezet. szokások egyszerre szabadultak rám, s minden mást ki akarlak belőlem szorítani. De a régi barátokat, játszótárrakat nem tudták. Minden vasárnap találkoztam velük n Csordásnál. A városi Körös egyik részét hívják így. Az öregek szerint valamikor régen a csordakútban egy poklát találtak. El is nevezték a kutat poklás kútnak. Ember, állat nem iszik azóta a vizéből. A csordát a folyóra hajtják itatni, innen kapta a Csordás nevet. Oda jártunk nyáron fürödni, mert a folyás itt széles. a víz lassú és meleg, az alja homokos. Aztán őszszel is csuk Itt találkoztunk. Megszokásból. Annak a vasárnapnak a délutánján Szabó Pah késve jött. Es egyedül. \ — Ágit hol hagytad? — támadtam rá. Azután mindjárt megbántam a kérdést. Éreztem, elpirulok. De már minden mindegy volt. — Nem jött — válaszolta bágyadtan Pali. — Miért? — Mert nem jöhet. — De miért nem jöhet? — erősködtem. — Azért, mert huktikás! — vágott közbe Géczi Joeka. — Most már okosabb vagy? — Nem igaz! — ugrottam fel. Nem tudtam, mit jelent a szó: hektikás, de éreztem, valami nagyon csúnya. — Hát pedig az! — és Géczi Jóska egyenesen az arcomba vigyorgott. Ügy csapiam le rá, mint vércse a csirkére. Pedig Jóska 6ukkal erósebb volt nálam. Nem törődtem véle Ököllel belevágtam az arcába, s véresre karmoltam a fülét, nyakát. Ügy szedtek szét bennünket a fiúk. Szipogva mentem haza. Házunk előtt az árokban csendesen folydogált az artézi kút. vize. Belemosakodtam, rend beszedtem magam egy. kicsit. Anyám a kertben a hagymát szedte fel. Mellékuporodtam, s a vasfizurkálúval gépiesen fordítottam ki a földből a nagy, kerek hagymal'ejeket. Bözsike szép volt gához. Megi smer tó t— Édesanyám, mi az, hogy hektikás? — szaladt ki és fiatal. Mindemel- te vele a becsúszó egyszerre a számon. lett kedves, szerény — Nagy betegség az. ftam — UU W <myam a kosát és felettébb kellemes L (V. Viiszocko rajza) J társalgó. Órákon át tikát. szó nélkül tudta hall- A leány gatni a fiúkat. Mindent helyeselt és szerelést, az előnyszabályt és a lestakautómárkák jelzéseit Hamarosan megtudta, mi az- a hen csóválta a fejét, de aztán rájött: ennek a modern kornak Párnái Zseni Anya tanul Anya tanul, s valami új ragyogás ömlik el rajta ... anya most újra fiatal, mosolyog a szeme, arca. mosolyog a szeme, arca. Míg ifjú volt, csak robotolt, s kicsiny lett, amíg mi Inőttünk, most, mégis mint egy óriás, úgy áll anyánk előttünk, úgy áll anyánk előttünk! Értünk áldozta éveit, ő volt a tej s kenyérke, de emlékszünk még könnyei keserű, sós izére ... és most szemén ragyog a (fény, hitének szép sugára ... Anyánk, most jött el életed igazi ifjúsága, igazi ifjúsága! Anya tanul, s hangtalanul titkon, és ámulva nézzük... tanul a drága, így tanít követni hősi útjait, anya tanul miértünk, anya tanul miértünk! hamarosan betéve tudta a csapatok mindent megjegyzett, és a szabályokat ilhogy a következő ta- letően képzettebbnek lálkozáson még ér- mondhatta magát, szélére. — És nem lehet gyógyítani? — A sárgái öld azt is kiszívja te. emberből. — De mégis, abból senki ncm gyógyul ki? — Kinek van arra pénze ? ... Anyámnak igaza lett. November végién meghalt Ági. Pali mondta meg nekem. Ha nem látom kabátja haj- , , , tékáján a fekete szalagot, nem hiszem el neki. Tudtam, telmesebben tudjon hogy a halál a legszebb érzésekkel seembon is közönyös, hallgatni. Bar ereDe hogy ennyire kegyetlen legyen ?... Hiszen én adósa ny<* melle5t buta IS maradiam Áginak, tartozom neki egy vallomással. Solia, vol~\ an"yit azonbai1 soha nom mondtam meg neki, hogy szeretem. megtanult: a mai kaPalitól azt is megtudtam hogy Ágit a Korötoparti ^á.ik bl a maremetobe temették, a nagyapja ralié. módszere, mely Ág. sJrjMegrez délután hiaba kiestem. Pedig csak gzerint a férfÍBk szf. a temetőcsőszt kellett volna megkérdeznem. Nem mer- véhe7 a hasukon át tem. Visszafordultam hát, szívem súlyos terhével. Las- Vez.et ^ Bözsike san mentem, leszegett fejjel. Tekintetemet, gondolatomat, tucjta hogy a mai egész lelkemet lehúzta valami. Megpróbáltam könnyíteni férfiakat nem a magamon, fütyörészni kezdtem, « mint a bohóc a cirkusz- gyomrukon, hanem a ban, a színes karikákat, úgy forgattam a kezemben a hiúságukon keresztül s®omorúf őz-koszorút. lehet megfogni. Hiába volt minden. Mert maradi is volt Soha nem éreztem akkura tehetetlensege*. Ahg von- ^ mindenképpen szóltam magam- A zsidó templom mögött egy folyóra férjhez akart menni, boruló fú/Játnál aztán megálltam. Letettem a táskám, gajnos_ a fjdk nxa. s felmásztam a fűz ráncos törzsén S ott, ahol a törzs n(1psag netT1 nagy0n háromfelé ágazott, a legvédettebb helyen — a madár rohannak az anyais ide ralija a fészikét —, a legvastagabb ágról füzetlap könyvvezetőhöz, ezért. burSi stílus között nagyságban lekapartam a háncsot, s bicskával bevéstem saegénykének sok es- Zoli átölelte és ahá st;tikos, egyenetlen betűkkel: tén át kellett sétálszeretlek Api nia és hallgatnia a örökké fiúk széptevését. Így Sötétedett mar, mire elkészültem. Lakásaálódtam a aztán hamarosan kofáról, fogtam a táskám, de nem indultam el. Hirtelen zel állt ahhoz, hogy szorongó bűntudatot éreztem. Mi lesz, ha meglátják, „polihisztor" legyen, megtudják? Jancsi, szenvedéA sarok felől nehéz lépteket hallottam. Felrezzen- jyes fja lévén, estem, megriadtam, e futottam hazáig. Fuldokolva-köhögve tönként hosszú úréestem be az ajtón. kon át tüzesen sutAz idei tavaszon újra otthon jártam. Elmentem a vén togta, hogy csapata füzlához is, a Körös -partra. Törzse korhadt már, két ága miért a legjobb csalóerő. Már értett a karburátorpucolásfelállítását hoz, amikor ez a gálád Laci is odébbállt. Így hát Kálmántól A szél beszél A szél beszél a fáknak, A. jó lány HOLTIG TANUL mint egy NB l-es bíró. Zoli a jazEért rajongott. Bözsike az esti séták alatt tehát megtudta, mi a különbség a neworleansi és a luxemtán tüzes hullygully ritmust dobolt, így nem csoda, hogy Bözsike otthon két fakanállal olyan rumbaszólót vert ki a lekvárfőzö üst tetején, hogy összeszaladt a húz. De ebből sem lett házasság, így Laci kedvéért kénytelen ts.010.l0 n . I - f gerfejtömítés, dugu- megvan az aj elő- tSenyBI JOZSef las, fordulatszám és nye, hogy okosodik a lány. Egyszer aztán megismert egy fiút. Más volt, mint a többiek. Nem próbálta őt vitathatatlan szellemi » lenne hallaniképességeiről és mit mondanak az ágak szakmai tudásáról lágy hullámzásai meggyőzni. Különös és lehetetlen alak * " vad szárnycsapások volt. Nem szólt egy mit rejtenek s takarnak. saót sem, csak né- A Kéi beszél a fáknak, zett azzal a két nagy ^ ^ gulü szemevei. Ha esetleg szóra nyitót? Jdeges hullimzással ta a szajat, akkor sem jutott el a mon- reszket a >iaUl1 dat végéig. Elpirult, va0V mozdulatlan, dadogni kezdett és vagy röpülni akarna, zavarában azt sem tudta, mit csináljon, de gyökerei tartják. Bözsike számtalan Csak furcsa remegéssel átunatkozott este _„„.,, „ ,,, , ,. . reszket, megdől, csapódik utan elhatarozta, hogy elhagyja. Ettől betzélOe* « "éllel. semmit nem lehet tanulni. Már majd- Aki a földbö1 n6tt ki' nem szakítottak, ami- ™arad a föld kötőttje, kor másként döntött, elszállni Soha ncm tud, Hozzá ment felesé- csak reszket mindörökre. gül, mert rájött, egy tanulgatott arabul, míg Lajos az Evolutkönyvelés rejtelmeibe vezette be. Tanult, tanult. Áhítattal csüngött a saját szakmájukat dicsérő férfiak ajkán irigykedve gonletört, de megmaradt, összerepedezett ágán ott őrzi még pat. Komoly szándé- volt megtanulni az az én első vallomásom. kaá voltak Bözsivel, új Moszkvics adatait, örökké ?.. . _ ezért felemelte ma- valamint az összes dolt arra az időre, amikor a férfi szívének elnyeréséhez elég volt egy fazék töltött káposzta, bőséges dagadóval. Ráadásképpen ág idők folyamán még Dezsőtől hallott az esztergályozásról, Banditól a boncolásról, míg Jenő beavatta a birkózásban legjobban bevált fogásokba. Mamája egy ideig n fontos -dolgot mégis merf mrlcs nyugalma gem ettől a mulya, ütődött fickótól tanult fmármeg: nem a gólya Haíl°n0 <* görbe ág, gally hozza a gyereket... örökké mozdulatlan. ösz Ferenc .4 szél bestéi a fákkal üo-i/ácslfliklás P e n z — Igazad van, mint általában az emnereket, engem is izgat a pénz. Előfordul, hogy sok pénzről álmodunk, te is, én i3. — Hetenként négy-ötmillió lottószelvény bizonyítja hitelesen, írásbellleg, hogy milliók sóvárognak százezer forintok után, vagy legalábbis szeretnék, ha százezer forintok pottyannának az ölükbe. — Jó, azt mondod, ez játék, 3,30 vagy 10 forint nem a világ, az emberek nem úgy fogják ezt fel, hogy „nyerni akarok", hanem szokásnak tekintik, mint a cigarettázást, nrnit akkor is szívnak, ha nem ízlik, éhesen, reggeli előtt. — Egyébként egy esetet akarok elmondani, ezért kaptam ehhez a témához. Meghallgatsz? — Van egy ismerősöm, orvos. Fiatal, egy éve végezte az egyetemet. Nős, fiatal felesége, kisgyermeke van. Ügy tudom, három éve házasodtak össze, amikor még csak az asszonyka keresett. — Egvszer meghívtak magukhoz. Garonlakásban laknak, ezt kapták. Azóta göny az ablakon. A függönyt most vették, valami két hete. Csővázas bútoruk var. Mondhatom, igen vidámak és láthatóan nagyon boldogok. Ezt abból is következtethetem, hogy a férj — aki jó ismerősöm, kicsit barátom, tehát nincs okom kételkedni az őszinteségében — azt mondta: öt gyereket akarok, legalább. Egyébként sejtheted, hogy nem szívbajosok, hiszen a gyerek kétéves, s amikor megszületett, mondom, a férj még tanult, s ez a kis lakásuk se volt meg. — De ők szerették egymást. Szerették az életet, az pedig nem vár. Azt mondod, — Nem — mondták —, holnap fizetnek. Beszélgettünk. Mindenféléről. Tudod, hogy szokott egy ilyen új ismeretségű beszélgetés elkezdődni. A részletekkel nem is untatlak, a lényeget hallgasd. — Elmondták, hogy régebben, amikor csak az asszonyka keresett, a férjnek — a klinikán volt szigorló orvos — egy beteg a zsebébe csúsztatott — észrevétlenül észre, amikor az illető már elment. A fiatal orvos zavarba jött. Minden, ami a pénzzel kapcsolatos lehet, eszébe jutott. Például az, hogy aznap nem tudott, cimeggondolallanság volt? Nem. ne hidd. „„..., ,,,„.„„„ , , , Meggyőződtek arról, hogv realisták. Az f re tat venni, meg az. hogy első kere, , , ' , . , sete", mpi' az hnev nem verte éc inte-i. asszonyka akarta a gyereket, a ferj pedig — orvos — azt mondta: a húsz évhez közelebb jobb szülni, hadd legyen. De várj. Kicsit elkanyarodtam. Nem sete", meg az, hogy nem várta, és tulajdonképpen az égből pottyant a zsebébe, szinte találta, szóval minden. De az is eszébe jutott, hogy ezt nem lett volna túlságosan, mert így jobban megérted az szabad elfogadni. Nincs joga, hogy elfoegészet. — Szóval egyszer meghívott ez a fiatal orvos, egy séta Után, amikor a házuk előtt jártunk, tehát váratlanul. Az aszszonyka meglepődött. Vacsoraidő volt, már elő is volt készítve a kétszemélyes kor, ha meggyógyult, akiért adták". Nem teríték, paprikáskrumpli, ez volt a vacsora. Engem is meginvitáltak. — A gyereknek tejet adtak, aztán, mert a KÖZÉRT nyolckor bezárt, az asszonyka összeszedett néhány beíőttesüveget — a gyereknek vették — és levitte eladni, mert a fizetésig hátra volt egy nap, a pénzük elfogyott, s a gyerek másnapi en\ 8 S szépen maguk erejéből berendezkedtek. Elég nivalójára pénz kellett Szőnyeg van a parketton, füg- — Kölcsönt kínáltam. Nem fogadták el. hogy milyen ajándékot fogsz kapni utána Hany forintot. Aljasság!" összevesztek. A ferj védekezett. „Nem vettem észre!" A feleség ezt kétségbevonta: ..Mert nem akartad!" — Elég az hozzá, hogy ettől kezdve a ferj, amikor kinevezett orvos lett akkor sem fogadott el többé pénzt. — Azóta elmondta nekem, hogy a beszáz forintot. Csak akkor vette tegek vagy hozzátartozóik rendszeresen felkínálják a pénzt. Vagy a zsebükbe lopjak. O azonban ügyel erre, és például tegnap, amikor egy egyszerű parasztaszszony csúsztatott zsebébe egy százast, boldogan, mert egészségesen vitte e] gyerekét, ő visszaadta, mondván: „Mindegy, hogy tízezer forintot ad, vagy egy fillért se, a gyerek meggyógyult. Ez a fő" — Persze érdekes dolog történt Az anya ugyanis megsértődött. Ö úgy magyarázta a szokatlan dolgot, hogy a doktor úr nyílván kevesellte a százast Nem baj. — Mondd, nem imponáló ez az ember ' „Tudom _ mondta —, ha egyszer elfogadom, nincs visszaút. De én egyenes Gerinccel akarok járni!" — Nézd, én elhiszem neked, hogy ez a fiatal orvos egy naiv ember. Afféle idealista, persze pozitív értelemben. Talán tulzas, amit csinál. De fölötte becsületes Talpig férfi, barátom. — Azt mondod, várjuk ki a végét, hogv milyen lesz. Jó. Várjuk ki. Biztos vagyok benne, hogy nem változik meg. Lehetetlen. Hiszen ő, ez a fajta — a jövő — Rágyújtasz? gadja, hiszen a kórházi kezelés ingyenes, legföljebb az ambulancián vehetnek el pénzt, az is a kórházé. Elhatározta, hogy megkeresi közvetlen fölöttesét. Ez azt mondta: „Te elfogadhatod, de csak aknyugtatta meg a válasz, hazament. Elmondta feleségének, aki jogász, bírójelölt, vagy mi, szóval a jogrend embere. És képzeld, az asszonyka sírva, követelve rávette férjét, hogy másnap fizesse be a pénzt a klinikának, „tgy vásárolnak mea •'gy adod el a becsületed. Ez a kezdet Aztán el sem tudod képzelni, hogy külön adomány nélkül is kell gyógyítani. Amikor beteget látsz, az jár az eszedben, -J 6 DTL-MAGYAILORSZA4 Vasárnap, 1»«, február 3L