Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

Hiszékenység Anekdoták szenvedő hő­se, legendáknak beillő tör­ténetek szereplője volt a múltban a rászedett em­ber. Szélhámosok, ügyeske­dő ügynökök éltek vissza tájékozatlanságával, csalták ki pénzét, sóztak nyakába értéktelen holmit. Mint társadalmi jelenség, ez már a múlté, de mint egyedi esettel, sajnos, még ma­napság is találkozunk. Elő­fordul, hogy „ügyeskedők" lóvá tesznek hiszékeny em­bereket, busás tandíjat fi­zettetve velük naivitásu­kért A rendőrség a közel­múltban leplezte le „nep­perek", lelkiismeretlen ügy­nökök hálózatát akik a fő­városba bútorvásárlásra ér­kező falusiakat a méreg­drága kisiparoshoz irányí­tották. Az ügynök százalé­kot kapott a kisiparos jó áron túladott ósdi bútorain, csak a vevő járt rosszul... Kettőn álí a vásár — rit­kán gondolunk arra, ami­kor a rendőrségi króniká­ban hasonló ügyet olva­sunk. Házasságszédelgő — s akik hittek neki, üzlet­ember, aki mindent meg­szerez — s akik előleget adnak neki, üzenetet hozó Jóasszony — s aki egyedül hagyta a lakásban: elvá­laszthatatlan. A szélhámos csak akkor élhet meg, ha vannak, akik hagyják ma­gukat rászedni! „Csomagban kaptam" — mondja az újmódi kofaasz­szony, s busás felárral el­adja azt amit az állami üzletben vásárolt. „Príma minőség!" — állítja az ál­kisi poros, s elsózza a ra­gyogóra kikent-kifent, szú­ette bútort. „Meglesz az es­küvő" — így a házasság­szédelgő, csak éppen úti­költséget kér, meg köl­csönt, mivel nem létező sa­ját pénzét éppen ház, telek stb. vásárlásba fektette ... Hiszünk nekik? Előfordul! Sokszor bizony nem te­szünk különbséget biza­lom és oktalan hiszékeny­ség között nem mérjük meg ez embert őszintén szói-e, hihetünk-e neki? Az áldozatok, a rászedettek aztán legtöbbször csak a bíróságon jönnek rá, kiben bíztak meg, kinek a szavát hitték. Legyünk bizalommal egy­máshoz, de ne legyünk hi­székenyek. Más kárán ta­nul az okos! M. O. Apróságok TEXASBÓL? Az étterem ruhatárában öltözködik egy úr. Egy má­sik úr lép hozzá és udva­riasan megkérdezi: — Ne haragudjék., nem ön Mr. Smidth Texasból? — Nem. összetéveszt va­lakivel. — Akkor bocsásson meg. Tudja, ön Mr. Smidth ru­háját vette fel, az pedig — én vagyok. „MÚLTKOR" A híres filmszínésznőnek nem tetszik a róla készült fénykép. — A múltkor sokkal jobb képet csináltak — panasz­kodik a fotográfusnak. — Igaza van, hölgyem — feleli a fényképész —s de meg kell jegyeznem, hogy a múltkor nyolc évvel fiata­labb volt... SZÁMLA — Mondd csak: megfogad­tad az orvos tanácsát, hogy jóval kevesebbet egyél? — Eüe'nte nem, de ami­kor benyújtotta a vizitekről a számlát, azonnal. Az „őserdő orvosa 99 99 Ahol már nincsenek utak, ahol végetérnek az ösvények, ahol csak fatörzsből vájt csó­nakkal, piroggal közleked­nek, ahol az esztendő három­száz napján szakad a trópu­si eső, .néhány kilométerre délebbre az Egyenlítőtől az Ogové-folyó partján több mint ötven évvel ezelőtt deszkabódékat ácsoltak. Kór­házat építettek a varázslók­kal gyógyító afrikaiak szá­mára a kontinens legelma­radottabb vidékén. Egy halk­szavú ember, aki maga is ácsolta a gerendákat, biztatta az építőket, s gyújtotta meg a vidék első petróleumlám­páját. Azután gyalogosan és csónakkal járta a feketék falvait, kunyhóit, igazi gyó­gyítást ígérve a varázslók és a hókusz-pókuszozó „orvos­ságos emberek" helyeit. \ lambarenc Így született ötvenegy esz­tendővel ezelőtt Gabonban, az Ogové partján Lambare­ne. Először sárból tapasztott „kórtermekből" állt, azután egyre bővült, s ma már 400 beteget fogad be és külön 150 személyes lepratelep tartozik hozzá. S aki építette, vezette, aki a betegeket gyógyította: Al­Üjszerűségénél fogva igen érdekesnek ígérkezik a rá­dió ez évi sportműsorának „menetrendje". A közvetí­tések felölelnek majd min­den jelentős sporteseményt. Helyszíni közvetítés lesz a Győri ETO—DWS Amster­dam EK. valamint a Ferenc­város—Róma VVK labdarú­gó mérkőzések hazai és kül­földi eseményéről, a húsvéti nemzetközi labdarúgó torna bécsi és budapesti találko­zóiról. Beszámolnak Lon­donból az Anglia—Magyaror­szág válogatott mérkőzésről, valamint a VB selejtezőkről: az NDK—Magyarország és az Ausztria—Magyarország találkozókról. Ott lesz a mik­rofon a párizsi vívó világ­bajnokságon és a francia­magyar úszóversenyen is. Tervezik ezenkívül a finn­országi kötöttfogású birkózó világbajnokság és a bulgá­riai súlyemelő Európa-baj­nokság közvetítését Az említett eseményeken kívül a labdarúgó bajnokság tavaszi fordulójának rajtjá­tól kezdve minden forduló valamennyi mérkőzését is­mertetik a már szokásos kap­csolásos rendszerrel. mscaMMiiiH * $P°rt a rtdlóbai g^n^T iíüfil Miben reménykednek az új játékosok? A Szegedi EAC labdarú­gó-csapatának házatáján nagy a készülődés. A játé­kosok kiveszik részüket a kemény munkából, folyik as: alapozás. A csapat tagjai között négy új fiú is van, akik szintén szorgalmasan edzenek. Velük a legutóbbi edzésen beszéltünk. Megér­deklődtük tőlük, hogyan ér­zik magukat az új egyesü­letben, mik a terveik. A kö­vetkező válaszokat kaptuk. CSERKÖ JÓZSEF: Két és fél évig voltam a Kecske­méti Dózsánál és mindig jobbhátvédet Játszottam. Szívesen jöttem Szegedre és szeretnék bekerülni az ..egy­be", hiszen fiatal vagyok éa futballozni szerelnék. Ezért igyekszem az edzői utasítá­sokat a legpontosabban bé­ta i tani, hogy fejlődjek. Még csak annyit: ha kell, balol­dalon is tudok játszani. KALOCSAI GÉZA: Mi­előtt Szegedre kerültem vol­na. édesapám sokat magya­rázott az Itteni viszonyok­ról és bátorított ls. ö ismeri Szegedet, mert tíz évvel ezelőtt Itt edzóaködött Nem csalódtam, mert Itt remek barátokra és játékostársak­ra találtam. A labdarúgás mellett most a tanulásból la kl kell vennem a része­met, mert az orvostudomá­nyi egyetem első éves hall­gatója vagyok. Szeretnék Jó labdarúgó és jó orvos lenni. SZEKERES ISTVÁN: Za­laegerszegről a napokban helyeztek át Szegedre, s így még idejében bekapcsolód­tam az alapozásba. Szívesen jöttem vissza, hiszen szüleim itt lnknak és mielőtt bevo­nultam katonának, az Alsó­városi MAV-ban játszottam. Jobbszélső vagyok, de erre a helyre nehéz lesz bekerül­ni, mert Csömör fix pont a csapatban. Nagyon kell igye­keznem, hogy a csatársor­ban helyet kapjak. VARHELYI PÉTER: Jól érzem magamat az új csa­patban, mert mindenki szí­vesen fogadott és én is Igyekszem beleilleszkedni az új közösségbe. Igaz, itt ne­hezebb a munka, mint a me­gyében volt, de jól birom az edzéseket Idén már kö­rülijeiül hatvan kilométert mezelztünk és emellett a gumiteremben la edzünk. Szeretném beváltani a hoz­zám fűzött reményeket... Lelkes szervezők, jó szakemberek A Szeged! VSE atlétái 1964-ben is sikeresen szere­peltek. Az országos ranglis­tán az összesített pontver­senyben a nyolcadikok let­tek, és ezzel a Tatabányai Bányász mögött a második legjobb vidéki szakosztály­nak számítanak. Tavaly a hatodik helyezést érték el, az új pontozási rendszer azonban nem kedvezett a vas­utasoknak. így ugyanis több előnyt élveznek a sok első­osztályú versenyzővel ren­delkező fővárosi egyesületek, az SZVSE-nek leginkább a tömegsport felkarolása ax erénye. A sportolók mozgósítása terén Szegeden már ismert az úgynevezett Kakuszi-mód­szer ... Lényege: az atléták elindítása minél nagyobb lét­számban és minél több ver­senyszámban. Ez a módszer eddig még mindig meghozta gyümölcseit. A lelkes edző és szervező munkássága el­ismeréseként nemrégiben megkapta a testnevelés és sport kiváló dolgozója kitün­tetést — Huszonöt éve nevelem, tanítom az atlétákat — mon­ta Kakuszi Ferenc — és ezt a munkát mindig szívesen végzem. A szervezés terén egyébként már könnyebb lett a dolgom, mert két verseny­zőm. Lovas Ferenc és Virágh József is segít nekem... — A Vasútforgalmi Tech­nikum diákjaival sportolok együtt — mondta Lovas Fe­renc, az ismert középtávfutó. — A tanárokkal sikerült jó kapcsolatot kialakítani. Se­gítünk Feri bácsinak, hiszen több mint száz embert ösz­szefogni egyedül nem köny­nyű feladat... Zsedényi Tstván edző a rövid- és középtávfutókkal foglalkozik. Az ó keze alatt nőtt válogatottá a rövidtáv­futó Babos és a négyszázas Tóth Gyula is. — Arra törekszem, hogy rendre és fegyelemre szok­tassam a fiúkat és a leányo­kat — mondta. — Ez látszó­lag egyszerűnek tűnik, pe­dig nem is olyan könnyű fel­adat Érteni kell a fiatalok nyelvén, mert csak így érhe­tünk célba. Az atlétika sok munkát kíván, a siker nehe­zen születik meg. Ezért szor­galomra és kitartó munkára nevelem versenyzőimet a jö­vőben is... r. i. jó szó és alapozás A szegedi egész országban erőteljesen fejlődik a sportmozgalom, s ezzel, bár nem könnyű, min­denképpen lépést kell tarta­ni. Eredményeink sokat ja­vulhatnak az idén, ha sike­rül legyűrni nehézségeinket s erre összpontosítani erőin­ket Amikor erőről beszé­lünk, nemcsak az anyagi eszközökre gondolunk, ha­nem a nagyobb hozzáértésre, a vezetői készségre, nevelés­re, a harcos küzdőszellemre, a vezetők és sportolók kö­zötti jó kapcsolatra, a kol­lektív szellem erősödésére. Egyes sportágakban a meg­felelő téli alapozásra, az évadra való jó felkészülés­re. Sokat hallott, Ismételgetett szavak ezek, amelyek ott vannak az egyesületek „zász­lóin", a vezetők és játékosok célkitűzéseiben. Erről beszélt egyik labdarúgó-csapatunk vezetője a „kapunyitó" ed­zés előtt. Kifejezte azt a re­ményét, hogy a játékosok si­keresen alapoznak ezekben a hetekben, s 1965-ben az el­múlt évinél eredményeseb­ben szerepelnek. Az edző és a sportolók jó kapcsolatát e szavakkal igyekezett „meg­alapozni", a játékosokhoz szólva: „Évközben aztán ne sértődjenek meg, ha majd az. események hevében az edző goromba hangon beszél ma­gukkal". Nem hiszem, hogy a lab­darúgásban, vagy bármelyik sportágban a durva, gorom­ba, a játékosok emberi mi­voltát, érzéseit sértő szavak elősegítik a fegyelem meg­teremtését. Vagy adnak na­gyobb lelkesedést, optimiz­must a csapatnak. Nem va­lószínű, hogy a sportegyesü­letben a goromba szó erősíti a kollektív szellemet, jó at­moszférát teremt a csapat­ban. Mostanában* és sportkedvelő emberek so­kat vitatják az úgynevezett csapat-atmoszféra problémá­it. Hogy mi ez és mi rejlik e fogalom mögött, azt jósze­rint mindenki tudja. Az is, akinek lelkesedését, küzdő­szellemét megtermékenyíti az egyesület, a csapat egészsé­ges légköre, meg az is, akit rossz emberi viszonylatok, a goromba szót követő sze­mélyi torzsalkodások szöve­vénye keserít. E kérdéseknek százféle ága-boga van, de ezúttal csu­pán egyet érintünk közülük: a vezetők és a sportolók kö­zötti kapcsolatot. Közismert igazság, s igazság ez a sport­mozgalomban is, hogy semmi sem győz meg úgy, mint a jó szó, semmi sem lelkesít i óbban, mint az emberi hang. Ennek ugyanis heve, sodra van, magával ragadja, vagy legalább is gondolkodóba ej­ti, hatása alá vonja azt, aki­re a jó eredmények elérésé­ben számítani akarunk. A jó szó, az emberi hang a sportmozgalomban sem luxus, hanem a megértés, vagy megértetés eszköze, a vezetők és vezetettek közötti igaz kapcsolat kötőanyaga. Csak az lehet minden szem­pontból jó egyesületi vezető, edző, szakosztályvezető, aki el tud érni bizonyos „hőfokot" munkájában és a sportolók­kal való kapcsolatban. Min­denki, aki katona volt, tud­ja, hogy minden parancsnok utasítását követni kell. mert ez a hadsereg rendje. De vannak parancsnokok, akiket a katona a tűzbe is követ — és ezek mindig azok. akik eréllyel, de emberséggel bán­tak beosztottjaikkal. 04- j--érvényes a sport­minaez mozgalom pa­rancsnokaira, katonáira is. Gondoljunk most erre az alapozás, a felkészülés idő­szakában. S ha az elmúlt évi, vagy korábbi szóváltá­sokból származtak sértődé­sek, a jó atmoszférát a kol­lektív szellemet aláaknázó sérelmeket orvosoljuk, te­remtsünk kölcsönös megér­tést Csak így lehet teljes a téli alapozás. H. r. bert Schweitzer, az elszászi születésű orvos és tudós, ja­nuár 14-én ünnepli 90. szü­letésnapját. Az „őserdő orvosa", a Grand Docteur. a Nagy Fe­hér Doktor — ahogyan a ga­boniak nevezik és tisztelik őt —, korunk egyik legérdeke­sebb, s legkiemelkedőbb sze­mélyisége. Strasbourgban, majd Berlinben és a párizsi Sorbonne-on tanult, harminc­éves korában már a filozófia doktora, teológus, ismert író, ünnepelt orgonaművész. Ro­máin Rolland elismerően írt nagyszerű Bach-játékáról. Sokan „csodagyereknek" tar­tották, ő pedig egyetemi ta­nári elfoglaltsága mellett harmincéves korára négy tu­dományágban szerzett dokto­ri oklevelet! Már huszonegy­néhány esztendős korában elhatározta, hogy 36 éves korától minden erejét és te­hetségét embertársainak megsegítésére fordítja. És amikor megszerezte orvosi diplomáját is, mert úgy gon­dolta, ezzel tehet majd a leg­többet — szülei haragja, ba­rátainak megrökönyödése el­lenére, az első világháború kitörése előtt Afrikába in­dult. % Grand Docteur Tudta, hogy új munkahe­lyén, a francia gyarmati' rab­ságban sínylődő Gabonban teljesen magára lesz utalva. A gyarmati hatóságok csep­pet sem örültek a „különc­ködő orvos" vállalkozásának. Albert Schweitzer, a fiatal orgonaművész mindenét pénzzé tette, hogy legalább a legszükségesebb felszere­lést beszerezze, orvosságokat vásároljon jövendő kórháza számára. \ Igv érkezett Lambarenebe Azóta a Grand Docteurl megismerte az egész világ, ő azonban csak néhányszor hagyta el az Ogové menti te­lepet. Az első világháború alatt a franciák fogolytábor­ba zárták, de Schweitzer visszatért. Ezután már csak akkor hagyta el Lamba­rene-t, amikor európai és amerikai hangverseny-körút­jaival szerzett anyagi bázist kórházának fenntartásához és bővítéséhez. Felolvasókör­utakat tartott, Bach szerze­ményeit orgonálta, azután si­etett vissza, megküzdeni a gyarmati hatóságok gáncsos­kodásával, az ezeréves babo­nákkal, a bizalmatlansággal, tudatlansággal és álomkórra], leprával... A francia hatóságok igye­keztek lehetetlenné tenni munkáját, mert Schweitzer nyíltan ostorozta a kolonia­lizmus kegyetlenségét, a faj­üldözést, Afrika kirablását. \ ..Közép-afrikai üdvözlettel** Közvetlenül a második vi­lágháború előtt látogatóba jött Európába, amikor az At­lanti-óceánon hajózva a rá­dióból Hitler egyik fenyegető A Varpalota! Szénbányásza­ti Trösa* férfi munka­erőt vesz tel i«—13 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszál­lást és napi háromszori ét­kezést biztosítunk. Nűs és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kaprok térités nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítünk. Felvételhez szükséges: munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazo­lás és katonakönyv. Jelentkezni lehet folyama­tosan a Várpalotai Szén­bányászati Tröszt Munka­ügyi Osztályán. K. 10 beszédét hallotta. Még a ha­jón elhatározta, hogy azon­nal visszatér Afrikába. Elítélte a nemzeti gőgöt és a fasiz­must, s amikor a hitlerizmus tobzódása idején Németor­szágból meghívólevelet ka­pott. befejező sorában „né­met üdvözlettel", Albert Schweitzer elhárította a meg­hívást és — mintegy vissza­vágásként a gőgös germán fennhéjázásra — így fejezte be levelét: „Közép-afrikai üdvözlettel. Dr. Albert Schweitzer". Schweitzer a közép-afrikai Gabonban először igyekezett eltitkolni a háborút az érzé­keny afrikaiak elől, amikor azonban a világégés forrósá­ga az Ogové partjára is elju­tott. amikor az afrikai asszo­nyok sírva búcsúztatták az európai és észak-afrikai had­színterekre vonuló fekete ka­tonákat, maga is könnyezni kezdett. Az első atombomba rohanása pedig még hango­sabb tiltakozásra serkentette az akkor már világhírű tu­dóst és orvost \ Robel-béNedij Schweitzer azokhoz állt, akik az emberiséget igyekez­tek rádöbbenteni az atom­robbantások veszélyére, a kormányokat pedig figyel­meztetni felelősségükre. 1957­ben az oslói rádióban öt nyel­ven sugárzott beszédében kö­vetelte az atomrobbantások beszüntetését, s irodalmi munkásságát is ennek a cél­nak szolgálatába állította. „Béke vagy atomháború?'­című könyvében a tudós és orvos alaposságával mérle­gelte a helyzetet, őszinte el­ismeréssel méltatva a Szov­jetunió erőfeszítéseit a lesze­relésért és a békéért. Akkor már mint a Nobel­békedíj kitüntetettje jelen­tette ki: „Én a béke munká­sa vagyok!" S amikor Euró­pába hívták, így válaszolt: „Kérem, hagyjanak dolgoz­ni. Én itt nélkülözhetetlen vagyok. Tovább kell építe­nem az új lepratelepet és eh­hez nagyon jól jött a Nobel­díj, sok hullámlemezt vehe­tek ezért a pénzért és bete­geim tető alá kerülhetnek." Pedig a munka, az élet az is­tenhátamögötti Lambarene­ben nem könnyű. Amikor a 29 éves Olga Deterding, egy angol milliomos lánya, csa­lódva az életben, ápolónőnek jelentkezett az őserdei kór­házba. hamarosan otthagy­ta Lambarenet... Mert az őserdei kórház Embert követel, olyan embe­reket, mint Albert Schwiet­zer, az „őserdő orvosa". Sebes Tibor DÉL-MAGYARORSZÁG A Magyar Szocialista Munkás­párt Csongrád megyei es Szeged városi bi/oto agának lapja. Megjelenik bétfű kivételével mindennap. Szerkeszti u szerkesztő bizottság Főszerkesztő: dr. Lókös Zoltán Szerkesztőség: Szeged. Magyar Tanácskoztál­saság útja 10. Telefon: 35-35. 30-03 Éjszakai telelőn: 33-03 Kiadja a Csongrád Megye) Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Kovács László Kiadóhivatal: Szeged. Magyar Tanácsköztár­saság útja 10 Telefon: 35-00 31-10. (Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adónk vissza.) A lapot nyomta • Szegedi Nyomda Vállalat Szeged Kárász u 3 INDEX 25 653 Terjesztik a Csongrád megye) postahivatalok. Előfizetési dl] egy hónapra 12 rt Előfizethető bármely postahivatalnál ée kée­bejltőBtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom