Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-12 / 9. szám

Közéletünk hírei SZOVJET FARTMUNKAS­KÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT HAZÁNKBA Pavel Ivanovics Makszi­mov, az SZKP Központi Bi­zottsága könnyű-, élelmi­szeripari- és kereskedelmi osztálya vezetőjének vezeté­sével hétfőn hattagú szovjet pártmunkás-küldöttség érke­zett hazánkba. A FINN—MAGYAR TÁRSASÁG KÜLDÖTTSÉGÉNEK FOGADASA Lugossy Jenő művelődés­ügyi miniszterhelyettes hét­főn fogadta a finn—magyar társaság — Waino Kauko­nen professzor vezetésével hazánkban tartózkodó — kül­döttséget és baráti beszél­getést folytatott a vendégek­kel. Nagy beruházások Szeged környéki tsz-ekben Űj beruházási politika érvényesül a közös gazdaságok­ban. Most már a távlati tervek, a tájadottságok legmesz­szebbmenő figyelembe vételével épülnek az új létesítmé­nyek. Ezek nemcsak méreteikben múlják felül az eddi­gieket, hanem komplettek, mellettük szociális épületek, legtöbbször gondozói lakások, feldolgozó helyiségek és hozzájuk vezető utak is épülnek. A szegedi járásban három helyen: Röszkén a Kossuth, Tápén a Tiszatáj és Deszkán a Kossuth Termelőszövetke­zetben kezdték meg 1964-ben korszerű szarvasmarha-te­lepek alapjainak lerakását. Ezek között a legnagyobb a tápéi lesz, húszmillió forintos beruházással, több lépcső­ben készül el, s a tervek szerint 1966-ban adják át ren­deltetésének. Ez év augusztusában fejezik be két, egyen­ként száz-ezáz férőhelyes istálló, valamint százhuszonhat férőhelyes borjúnevelőház építését. Ehhez még tejház, ta­karmányelőkészítő és a vízellátást biztos.'tó hidrofórház is tartozik majd. Ezzel az egész telep fele részben lesz készen, jövőre tovább épüL Nemcsak a járás, hanem az egész Dél-Alföld legna­gyobb tojásgyára kap helyet Sző regen az Egyetértés Ter­melőszövetkezetben. Ez is több ütemben valósul meg, csak­nem hatmillió forintos ráfordítási költséggel. Tízezres to­jóházak épülnek, s a telep teljes egészében 1967-ben fe­jeződik be, amikor negyvenezer baromfi tartására lesz alkalmas. Gondozói szolgálati lakás, garázs, raktárak és szociális helyiségek is tartoznak majd a telephez. A művezetők és a vezetés Módosították a KRESZ-t A közúti közlekedés szabályairól szóló 2/1962. (9. 29.) BM—KPM számú együttes rendelet (KRESZ) hatálybalé­pése óta eltelt két év gyakorlati tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy a rendelet a fejlett közlekedés követelmé­nyeinek megfelelően határozza meg a közúti forgalom rendjét, a közlekedésben résztvevők kötelességeit és jo­gait. A forgalom növekedése miatt azonban időközben szükségessé vált néhány rendelkezés módosítása, illetőleg kiegészítése. Erről szól a belügyminiszter és a közlekedés­és postaügyi miniszter 1/1965. (1. 9.) BM—KPM számú együttes rendelete, amely 1965. február hó 1-én lép életbe. A módosítások, illetőleg kiegészítések közül a lakossá­got leginkább érintő részek főleg a következők: 1. A gyalogosok úttesten történő áthaladásának szabályozása A közúti forgalom gyors ütemű növekedése mind na­gyobb felelősséget ró a gya­logosokra is. A járdáról való lelépésnél, a járművek előtt vagy között történő áthala­dásnál fokozott figyelmet és óvatosságot kell tanúsíta­niuk. Az idevonatkozó sza­bály egyértelműen kimondja, hogy: „lakott területen levő fő­útvonalon a gyalogos csak a kijelölt gyalogátkelőhe­lyen, ba az útkeresztező­désben kijelölt gyalogátke­lőhely nincs, a járda meg­hosszabbított vonalában mehet át az úttesten". A lakott területen kívüli főútvonalakon és a mellék­útvonalon lakott területen belül és kívül elsősorban ugyancsak a kijelölt gyalog­átkelőhelyen szabad az út­testen áthaladni, illetőleg ha Ilyen nincs, akkor az útke­reszteződésben a járda meg­hosszabbított vonalában. Ha pedig a közeiben sem kije­lölt gyalogátkelőhely, sem pedig útkereszteződés nin­csen, akkor az úttesten fo­kozott óvatossággal a legrö­videbb áthaladást biztosító irányban mehet át a gyalo­gos az úttesten. A gyalogos az úttesten történő áthaladása során: i— mielőtt lelépne az úttest­re, köteles meggyőződni az áthaladás veszélytelenségé­ről; — nem zavarhatja a jár­művek forgalmát; — nem léphet le az úttestre akkor, ha a jármű már olyan közel van. hogv a gya­logos veszélvtelen áthaladá­sát a jármű vezetője nem képes biztosítani (a jármű­vek megállításához egy meg­határozott távolság szüksé­ges. amit a sebesség és az útviszonyok befolyásolnak. Ez az ún. féktávolság. Ha a gyalogos ezen a távolságon belül lép a jármű elé, a jármű vezetője már a bal­esetet nem tudja elkerülni); — köteles késedelmeske­dés nélkül áthaladni; — köteles tartózkodni min­den olyan váratlan magatar­tástól, amelv a járművek ve­zetőit megzavarhatja, vagy megtévesztheti. A evaloenst tehát a sza­bály egyértelműen kötelezi arra. hogy meg kell győ­ződnie az áthaladás ve­szélytelenségéről Egyértelműen meghatároz­za a módosítás a gyalogosok áthaladási elsőbbségének a szabályát is. A gyalogosok­nak az úttesten történő át­haladásuk során az úttesten haladó járművekkel szemben az alábbi helyeken van át­haladási elsőbbségük: — A kijelölt gyalogátkelő­helyen (zebrasávval vagy szag­gatott vonalakkal az útbur­kolatra festett jelzések); — a közhasználatú jármű­vek megállóhelyeinél levő járdasziget és az ahhoz kö­zelebb eső járda közötti út­testrészen ; — a kanyarodó járművek­kel szemben. Természetesen a gyalogo­sok ezeken a helyeken sem léphetnek le a járdáról, ha nyilvánvaló, hogy a jármű vezetője a gyalogos áthala­dási elsőbbségét járművének kötelező lassításával vagy megállításával sem képes biztosítani. A gyalogos átha­ladási szándékát karjának felemelésével jelezheti. A gyalogosnak az úttesten késcdclmeskedés nélkül kell áthaladnia és az áthaladás során tar­tózkodnia kell minden olyan váratlan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja, vagy megté­vesztheti. 2. A bukósisak viselési kötelezettség általánosítása és lerakodáshoz szükséges időn túl várakozni tilos. Ha a hatóságok valahol a várakozást bizonyos időtar­tamra korlátozzák, azt a tábla alsó szegélyében vagy külön kiegészítő táblán fel­tüntetik. Ilyen esetben a jel­zőtáblán vagy kiegészítő táb­lán feltüntetett időn túl a tábla utáni úttestrészen ti­los a tartózkodás. Ha a tábla alsó szegélyén, vagy a kiegészítő táblán „megállni tilos!" felirat van, akkor a tábla megál­lási tilalmat jelent és a tábla utáni úttestré­szen még a ki- és beszállás, illetőleg a fel- és lerakodás idejére sem szabad megállni. A kiegészítő felirat utal­hat még ezenkívül arra is, hogy a várakozás napok sze­rint váltakozóan hol az út­test egyik, hol a másik olda­lán tilos. 4. Segédmotoros kerékpárok és kerékpárok megőrzésének szabályozása A rendelkezés kimondja, hogy: „Segédmotoros kerék­párt és kerékpárt közterüle­ten őrizetlenül vagy lezárat­lanul hagyni tilos". FELHfVAS: Az illetékes rendőrhatósá­gok felkérik a közlekedés résztvevőit — gyalogosokat és járművezetőket egyaránt —, hogy a KRESZ-módosí­tásoknak, illetőleg kiegészí­téseknek a Magyar Közlöny­ben megjelent szövegét a hatályba lépés napjáig is­merjék meg és az abban meghatározottak szerint ve­gyenek részt a közúti forga­lomban, ezzel is segítsék a közlekedés biztonságának megteremtését. (MTI) M indenütt, minden szin­ten megnőttek az igé­nyek a gazdasági ve­zetéssel szemben. A Kender­fonó- és Szövőipari Vállalat néhány hónapja tartott ki­bővített igazgatói tanácsülé­sén az egyik felszólaló arról beszélt, hogy a művezetők munkájának javítását nem­csak a vezetők, hanem a dol­gozók is sürgetik. Azt kérte a munkások véleményét tol­mácsolva, hogy a művezetők legyenek valóban a termelés irányitói üzemrészeikben. A nagyobb követelménye­ket itt is az élet, ipari fejlő­désünk körülményei tűzték parancsolóan napirendre. Az újszegedi szövőben, a juta­árugyárban, a kenderfonóban és a többi szegedi üzemben is előbbre kell lépni a mű­vezetőknek, hogy felelősség­gel tudják irányítani a mű­helyben a termelést, gondos­kodni az emberek munkael­látásáról, hogy helyesen és jól foglalkozzanak munka­társaik ügyes-bajos dolgai­val, ellenőrizzék a technoló­gia betartását és általában rendet, fegyelmet tartsanak a mindennapi munkában. Több szegedi gyárban még mindig akadnak, akik azt mondják, ha ezekről a tenni­valókról beszélünk a műve­zetőkkel: van munkaköri meghatározás, de a mi mun­kánk és tevékenységünk messzire van ettől az írott szövegtől. A szó ugyanis el­hangzik, s az élet megy to­vább, írott vagy íratlan sza­bályai szerint Milyennek tartják ők maguk ezt a mű­vezetői életet amely a maga módján és útján halad? Ezt a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat igazgatói tanácsülé­sének szünetében így fogal­mazta meg az egyik részleg­vezető: „A művezetők nem mindenütt vezetők, csak a felettesek beosztottjai, akik­nek az a dolguk, hogy végre­hajtsák a felsőbb útmutatá­sokat vagy végrehajtassák, amit fentről kapnak". Vajon az írott és irattan szabályokra hivatkozók tud­ják-e, ismerik-e, hogy a mű­vezetők jogait kötelességeit kormányhatározat szabályoz­ta tizenöt évvel ezelőtt? Ez a közel másfél évtizedes ha­tározat néhány napja vesz­tette érvényét mert a Ma­gyar Forradalmi Munkás­Paraszt Kormány újabb ren­deletet hozott a művezetők­ről. Ebben az utóbbiban tük­röződik az a nagyobb köve­telmény, amit fejlődésünk mai színvonala tűzött napi­rendre. A korábbi, a másfél évtizede született kormány­határozat is kimondta: „A művezetők és a mesterek, mint a szocialista termelés közvetlen irányitói, kiemel­kedően fontos szerepet tölte­nek be az üzemekben..." Sajnos, voltak olyan műve­zetők, akik anélkül „vezet­gettek", hogy ismerték volna ezt a munkájuk alapját meg­határozó rendelkezést S ha közülük többen szerettek volna megismerkedni e ha­tározat hiteles szövegével, vajon hány vállalatnál tud­ták volna kezükbe adni ezt az okmányt? D e lapozzunk tovább a rendelettárban, hagy­juk a régit, amely egyébként is érvényét vesz­tette, nézzük az újat. Nézzék, tanulmányozzák a vállalati vezetők és a művezetők, s ne csak tanulmányozzák, hanem szerezzenek is érvényt a ren­deletnek, amelynek első pontja kimondja: „A műve­zető a rábízott termelési egy­ség (műhely, gépcsoport, munkacsoport, műszak stb.) vezetője." A művezetői ha­táskör rögzítése ugyanis na­gyon fontos dolog. De ez ön­magában — ha százszor ós ezerszer is elolvassák —, nem biztosítja az eredményes munkát. Csak írott malaszt marad az, hogy a művezető közvetlenül irányítja a ter­melő tevékenységet és vég­rehajtja a termelési egység­re vonatkozó rendelkezése­ket, útmutatásokat, hiányoz­nak a feltételek, amellyel ér­vényesíthetők a jogok és kö­telességek. Mert milyen hatáskör, jog, ha úgy tetszik hatalom van a művezetők kezében a mű­szaki és minőségi előírások megtartására, a bérezési sza­bályok betartására, ha nem biztosítják a műszaki feltéte­leket, vagy a jó minőségi áru gyártásához szükséges megfelelő minőségű és ele­gendő nyersanyagot, félkész terméket? Hogyan vállaljon felelősséget az ütemes ter­melésért a művezető, ha nem kap elég időt a gépek rendbentartására stb? Az el­múlt hetekben sok példát ta­lálhattunk volna az éwégi hajrá idején, amikor háttér­be szorult a minőségre tö­rekvő szándék, mert elnyom­ta újból a mennyiségi szem­lélet, a mindenáron való tervteljesítés, a százalékok bővülete. S e százaiékok mö­gött rendszerint a korábbi időszaknál több selejt volt, még az olyan műhelyekben, üzemrészekben is, ahol a művezetők nagyon jól tud­ták, milyen következmé­nyekkel jár a minőségi elő­írások be nem tartása. Ha tudták és érezték is ezt a felelősséget, sokan nem tudtak megbirkózni egy má­sik gondolattal: „Ha megkö­vetelem a minőséget, s nem engedem az üsd, vágd, nem apád módszert, a hajrát, miattam nem teljesíti éves tervét a vállalat". S ugyan vállalta volna-e ezt, ha pél­dául prémiauma függött vol­na tőle? Inkább hagyta vol­na veszni a néhányszáz fo­rintot, mintsem hogy magára vállalja a fékező szerepét. De A módosító rendelkezés kimondja: „Motorkerékpárral a köz­úti forgalomban csak ab­ban az esetben szabad részt venni, ha annak mind a vezetője, mind uta­sa becsatolt bukósisakot visel". A bukósisak-viselési köte­lezettség független a sebes­ségtől. 3. „Megállás vagy várakozás korlátozott!" jelzőtábla rendszeresítése A genfi közúti egyezmény­hez csatlakozásunkból kifo­lyólag meg kellett szüntetni a „várakozni tilos!" jelző­táblát. Helyette a „megállás vagy^fárakozás korlátozott!" jelzőtáblával jelzik a megál­lási,)8 illetőleg várakozási korlátozásokat. E tábla meg­egyezik az eddig használt „megállni tilos!" jelzőtáblá­val. Ezentúl e tábla után a jár­művel a ki- és beszállás­hoz, vagy a folyamatos fel­TELEL iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiin A FLOTTA A Repülőgépes Növényvé­dő Állomás pilótái a múlt évben kilenc hónap alatt harminc repülőgéppel 458 ezer 274 holdon permeteztek, poroztak, fejtrágyáztak és szórták el ősszel a műtrá­gyát. A téli pihenő alatt a budaőrsi repülőtéren szere­lők végzik el az évvégi el­lenőrzéseket és az időszakos ápolási munkát a gépeken. A pilóták szakmai tovább­képzéssel, a soronkövetkező új feladatok előkészítésével vannak elfoglalva. Képünkön: Terveznek a pilóták. mivel sok helyen a prémium is a mennyiségi feltételektől függ, nem volt nehéz en­gedni. A művezetőkre, mint a rájuk bízott termelési egységekben dolgozó kollektívák vezetőire, sokré­tű feladatok hárulnak. S ezek a feladatok párosulnak a jogokkal, amelyeket kor­mányrendelet szabályoz, s amelyek megteremtik a le­hetőségét, hogy a művezetők vadéban vezetők legyenek. De tegyük hozzá, attól még nem lesz vezető a művezető, hogy az állami vezetés rendelet­ben biztosítja jogait, köteles­ségeit, vagy a vállalat veze­tése, az üzemi párt- és szak­szervezet mindent megtesz, hogy a műhely, gépcsoport teljes jogú vezetője legyen. Nem lesz vezető, ha ő maga nem ennek megfelelően dol­gozik. Miért hangsúlyozzuk ezt? Mert még mindig vannak szép számmal olyan műve­zetők, akik kedvezőbbnek tartják, ha nélkülük dönte­nek kényesebb ügyekben, mert ez nemcsak kényelme­sebb, hanem népszerűbb is számukra. Pedig amelyik művezető a rábízott terme­lési egységben biztosítani akarja a munkafegyelmet, vagy javaslatot tehet a dol­gozók felvételére, elbocsájtá­sára és felelősségre vo­nására, ott bizony te­vékenysége nem mindig találkozik mindenki tetszé­sével. Nem jó művezető az, aki csak a különféle értekez­leteken harcol a hibák ellen, a határozatok végrehajtásá­ért, de a műhelyben félre­húzódik, amikor „népszerűt­len" feladatokat kell megol­dani. Vagy ha mégsem tud ez elől kitérni, akkor azt mondja: „Nem én, a főnök­ség akarja így". Nem való művezetőnek az olyan ember, bármilyen szak­képzettséggel rendelkezik is, aki olyankor, amikor határo­zottan nemet kell mondani, hamisan együttérző pillan­tással így beszél: „Én sem értek egyet a rendelkezéssel, de nem tehetek semmit, fentről jött". Ez a köntör­falazás olyan látszatot kélt, hogy „fent" nem talál meg­értésre a munkáselképzelés, de nála igen. Pedig elég len­ne csak néhány értelmes mondat s a munkás is meg­értené, hogy a fent hozott határozatok az ő érdekében, mindannyiunk érdekében va­lók. N em új, sokat hangozta^ tott tanítás: bízni kell az emberekben, meg­győzni, segíteni, nevelni őket, ha kell, viatatkozni velük. Ez érvényes a művezetőkre is. Jogos és időszerű is ez az igény. Nevelni, vitatkozni mindenütt az olyanokkal, akik azt mondják, nem le­het munkafegyelmet tartani, mert kevés a munkaerő, és itt hagynak bennünket azok, akiket felelősségre vonunk. Segíteni kell a művezetőket, s határozottabb támogatást adni nekik a rend és a fe­gyelem megteremtéséhez. Ha közülük valaki eltolja, vagy nem fog3dja el ezt a segítő kezet, csakhogy elkerülje a népszerűtlennek vélt intéz­kedést, vonják meg tőle a segítést és a bizalmat is, mint vezetésre érdemtelen­től. Jó művezető csak az lehet, aki „érti" a törvényt, aki ismeri jogait és kötelességeit, de nem a paragrafusok kö­zötti átcsúszást vagy kibú­vást keresi, hanem a népgaz­daság életét irányító rende­letek és irányelvek szellemét, valódi tartalmát és mindent megtesz azok végrehajtásá­ért. Ha ezek a képességei nincsenek meg a művezető­nek: ha nem tud a kormány­rendeletben rögzített elvek­nek megfelelően dolgozni, vagy nem akar ezek szerint cselekedni, nem való arra a helyre. NAGY PAt KecM, lötó. január 1*. QÍL-MAGYARORSZAG $

Next

/
Oldalképek
Tartalom