Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-08 / 6. szám

Magyar államférfiak üdvözlő tav rata kínai aliamieríiakaoz Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a Magyar Forradalmi MunkasParaszt Kormány elnöke táviratban üdvözölte Liu Saocsit és Csou En-Iajt, a Kínai Népköztársaság elnökévé, illetve a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökévé történt újraválasztása alkalmából. (MTI) Huszonnégymillió pár cipő készül az idén A Bőripari Dolgozók Szakszervezetének KB üléséről Csütörtökön központi veze- lalatoknak a tavalyihoz hatósági ülést tartott a Bőr- sonló mennyiségű, mintegy ipari Dolgozók Szakszerveze- 24 millió pár cipőt kell gyárte. Turzó László főtitkár, a tani — mondotta a főtitkár, bőrcipő és szörmefeldolgozó — A belkereskedelem az clőipar 1964. évi munkájának ző évinél egymillió párral ismertetése után az iparág többet kért. Exportra a taidei feladatairól számolt be. valyinál valamivel kevesebb Ez évben a Könnyűipari kerül, de ezeknek jobb minőMinisztériumhoz tartozó vál- s6gű gyártmányoknak kell lenni, hogy az export értéke Akik bebocsátásra várnak Hatékony az automatizálás, ha együtt jár a gyártás technológiai tökéletesítésével A szovjet iparban végre- sát tette lehetővé. A „Vörös hajtott automatizálást az Proletár"-gyárban működő utóbbi időben egyre többször automata fogaskeréksor költveszik elemzés alá abból a szemszögből, hogy „mennyire fizetődött ki". Saumjan professzor az Izvesztyijában ségei 11 év alatt térülnek meg. Sok esetben előfordult, hogy az automatizálással az egy dolgozóra jutó termékmennyiség növekedett, vielmondotta, szont a7 önkö]tség olykor öthogy a statisztikák rendre ven százalékkal nőtt. feltüntetik, hány munkás szabadult fel az automatizáSzámos adat felhívja a figyelmet arra, hogy le kell lás eredményeképpen, de számolni ^ élg munkával majdnem sehol nincsenek ... ,, . , ,, adatok arról, hogy milyen """dénáron való takarékosáron érték el ezt kodásnak és a holtmunka Ismeretes, hogy a szovjet közgazdasági lebecsülésének pénzügyi szervek kénytele- gyakorlatával, s a technikai nek voltak csökkenteni az fejlesztés problémáit egyeutóbbi időben az automati- . , , ...„,. bek kozott az automauzalas Zálásra kiutalt összegeket kxrriés-ÍA „ munkatermeléminthogy az automatizálás Ef™!®**4 * «ok eaethen hátrányosnak bi- kenyséS tudományosan kldolgozott elmélete alapján zonyult Előfordult, hogy egy megoldani. szerszámgépgyárban szaz fa embert vettek fel olyan automata-sor amely a golyóscsapágy gyárban tíz ember felszabadítá„Az öncélú automatizáláselkészítésére, ra senkinek sincs szüksége" állapítják meg a szovjet közgazdászok. változatlan maradjon. Jelenleg a műszaki adottságok még nem teszik lehetővé, hogy 100 százalékban kifogástalan terméket követeljünk meg. de az megtehető, hogy minden futószalagon 1 százalékkal csökkenjen a műszaki-hibás cipő. A szakszervezetek segítenek abban, hogy a bérezésben kifejezésre jusson a hibátlan munka elismerése, a selejtgyártók pedig hátrányosabb helyzetbe kerüljenek — mondotta a főtitkár. A beszámolót követő felszólalásokban a központi vezetőség tagjai arról tájékoztatták a jelenlevőket, hogyan bontakozik ki üzemükben a felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny. A minőségi cipőgyárban kifogástalan termékek előállítását szolgálja a már megkezdett verseny. A Tisza Cipőgyárban öt műhelyben határozták el, hogy ebben az időszakban a szocialista munka műhelye címért versenyeznek, A Duna Cipőgyárban pedig a szocialista brigádtagok közül számosan elhatározták: megtanulják többféle gép kezelését, hogy egymást helyettesíteni tudják és az átállásokkal kevesebb legyen a kieső munkaidő. (MTI) Szaktanácsadó központ alakul a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben Csak a közelmúltban látott napvilágot a földművelésügyi miniszter 17-es számú rendelete a mezőgazdasági szaktanácsadás országos hálózatának megteremtésérői, s a szegedi Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet illetékes vezetői máris munkához láttak. Dr. Förgeteg Sándor, az intézet igazgatója mondotta el, hogy a miniszteri utasításnak megfelelően Csongrád és Békés megyékre kiterjedő mezőgazdasági szaktanácsadó központ — mely a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kebelében működik majd — még januárban megalakul. A szegedi székhellyel működő mezőgazdasági szaktanácsadó munkájában részt vesznek többek között a két megye állami gazdaságainak. termelőszövetkezeteinek legtapasztaltabb, az átlagosnál nagyobb szakmai tudományos műveltséggel rendelkező agrár szakemberei. S ez a központ felelősséget vállal működési területén a legfejlettebb agrotechnikai, állattenyésztési, üzemszervezési eljárások széleskörű elterjesztéséért és azok eredményes üzemi alkalmazásáért. A központon belül növényés állatnemenként dolgoznak majd speciális szaktanácsadók s tapasztalt agrárközgazdászok. S hozzájuk mindig a legteljesebb bizalommal fordulhatnak különféle problémáikkal a tsz-ek, csoportok és állami gazdaságok. V A rendelkezés értelmében a termelőgazdaságok szerződést kötnek majd a szaktanácsadó központtal egy-egy feladat megoldására. S közösen megállapított díjazás ellenében a központ kijelölt szakemberei írásban készítik el javaslataikat a termelés egy-egy ágazatának fellendítésére. S a javaslatok végrehajtásában is részt vesznek. ellenőrzik azt. Fz az országos kozdoményezés az eddigieknél sokkal szorosabbra fűzi majd a tudomány és a gyakorlati mezőgazdasági termelés kapcsolatait. A szaktanácsadó központ gondoskodik a többi között arról, hogy a tudományos intézetek elismert és elterjesztésre ajánlott eredményei ne maradjanak sokáig papíron, hanem a magasabb terméshozamokban realizálódjanak azok. Bizonyára a szegedi és a szegedi járási tsz-ek is tömegesen fordulnak majd megoldat' i kérdéseikkel a szegedi központhoz. A műszaki termelósfcjlcsztés legfőbb szakmai testülete les2 ez. Szegedi irodabútorok moszkvai kiállításra A hazai asztalosipar termékeit sok külföldi országban ismerik és kedvelik. A Tisza Bútoripari Vállalat gyártmányai is jelentősen öregbítették a bútoripar tervezőinek és munkásainak hírnevét a múlt esztendőben. Kneifel József főmérnök elmondta, hogy a vállalat igyekszik az idén újabb piacokon is elismertetni termékeinek jó minőségét, színvonalát. Legutóbb egy moszkvai bútoripari kiállításon való szereplés lehetősége nyílt meg előttük. Idén nyáron ugyanis kiállítást rendeznek Moszkvában, a legkorszerűbb bútorfélékből, egyebek között irodai berendezésekből is. A moszkvai kiállításra a Tisza Bútoripari Vállalat 3-as számú szegedi gyáregysége készít irodabútorokat, mintegy 20—25 darab íróasztalt, írógépasztalt, iratszekrényt, fémlábas kivitelben. A bemutatandó darabok teljesen új készítmények lesznek, ilyeneket eddig nem gyártottak. A kész gyártmányok mindegyike országos zsűri elé kerül és a zsűri dönti el, hogy megfelelnek-e arra, hogy külföldi kiállításon szerepeljenek. A Moszkvába szánt bútorokat január 20-ig legyártják. Kc. I. Elkészült a tanárképző főiskolák tantárgyainak programja A tanárképző főiskolák nappali és esti tagozata tantervének megjelentetése után most újabb fontos segédeszközt kaptak kezükbe a főiskolák hallgatói: első ízben adták közre nyomtatásban valamennyi tantárgy részletes programját. A tanárjelöltek ezekből a kiadványokból részletesen megismerhetik azokat a követelményeket, amelyeknek főiskolai tanulmányaik ideje alatt eleget kell tenniök, s már jóelőre tájékoztatást kapnak arról, hogy milyen elméleti és gyakorlati foglalkozásokon kell részt venniök. A szakemberek az oktatási reform követelményeinek megfelelően már dolgoznak az első évfolyam új tantervének és jegyzeteinek megírásán, illetve a régiek átdolgozásán. A tanárképző főiskolákon oktatott 180 tantárgyhoz szükséges Jegyzetex mintegy fele már elkészült és a tervek szerint 1966 végéig valamennyi jegyzet megírását, illetve átdolgozását befejezik. Nagy gondot fordítanak a jegyzetek szerkesztésére: egvegy jegyzet megírása előtt főiskolai és egvetemi tanárok, valamint gyakorló oktatók cserélik ki tapasztalataikat, az elkészült jegyzetet pedig több szemszögből megvizsgálják, véleményezik. (MTI) T

ÁRSADALMI F.LETÜNKRE a közélet felpezsdülése, közös ügyünk iránti növekvő felelősségtudat megnyilvánulása a jellemző. Egyre sokasodnak társadalmunkban azok is, akik nemcsak az alkotó munkával, de a párt politikájának bátor hirdetésével is egyengetik a szocializmus teljes győzelméhez vezető utat. Mindezt elérhettük, mert pártunk áll az élen és éppen e helyes politikával képes volt maga köré tömöríteni egész dolgozó népünket. Pártszervezeteinket egyre sokasodó, erejüket megsokszorozni képes, szimpatizáns gyűrű, vagy ahogyan mondani szoktuk: pártonkívüli kommunisták veszik körül. Ma már e fogalmat sok-sok ezer dolgozó vállalja magára jellemzőnek és büszke Is rá. önmagában ez a tény is sokat bizonyít, de most ennél is többről van szó. A szocialista eszmék térhódítása e nagy erőt képviselő szimpatizáns gyűrűn belül is bizonyos mértékű sűrűsödést idézett elő. Egyre többen vannak közöttük olyanok, akik már nem tartják elegendőnek csak kívülről támogatni a párt erőfeszítéseit, elérkezettnek látják az időt arra, hogy az élcsapat soraiba lépve még többet, még jobban tegyenek közös ügyünkért. Természetes és örvendetes folyamat ez, amely híven tükrözi a szocialista valóságunkat. Méginkább örvendetes, hogy dolgozó emberekről van szó, fizikai munkásokról, termelőszövetkezeti parasztokról és növekvő számban értelmiségiekről. Mi táplálja ezt az egészséges folyamatot? Nem más, mint a társadalom iránti felelősségérzetből fakadó önmaguk iránt növekvő igény, az a törekvés, hogy többet akarnak és tudnának is tenni, mint eddig. Ez a szocialista tudat egyre szilárduló talajáról fakadó közeledés biztosítja a párt egészséges fejlődésének eddigi és a továbbiakban méginkább gazdagon csörgedező forrását. E gazdag forrásokból táplálkozva pártunk sorai az elmúlt évek során tovább erősödtek a szocialista építőmunka legjobbjaival. Szegeden a párttagok száma 1963-ban kerek 5%-kal, 1964-ben már csaknem 6%-kal emelkedett. Különösen pozitívan értékelhető, hogy c figyelemre méltó fejlődésen belül is elsősorban a munkások száma növekedett. 1962-ben az iparban foglalkoztatottak közül Szegeden minden tizedik dolgozó volt párttag. Ebben az évben — amellett, hogy az iparosodás eredményeképpen jelentősen nőtt az iparban foglalkoztatottak száma — körülbelül minden kilencedik munkás tagja pártunknak. Ezek az eredmények bizonyítják az? a társadalmi méretekben végbemenő erjedést, amelyet a párt helyes politikája éleszt. Ezen túlmenően bizonyíték ez a folyamat arra is, hogy pártszervezeteink egyre inkább felismerik a pártépítés fontosságát és javultak módszereik is. A fejlődés tehát kétségtelen. Az ütem is megfelelő. Mi hát akkor az oka annak, hogy ez a kérdés változatlanul napirenden van, hogy időszerűségét még ezek a szép eredmények sem szoríthatják háttérbe? Helyes válasz csak úgy adható, ha a kérdést nem a számok oldaláról, de a párt és az egész dolgozó népünk előtt álló feladatok nézőpontjáról közelítjük meg. Nem volt könnyű dolgunk ebben az évben, de az előző esztendőkben sem. A nehézségeken azonban mindig átvágtuk magunkat éppen annak az erőnek segítségével, amely pártunk eszmei-politikai és cselekvési egységében testesül meg, amely képes volt egész népünket mozgósítani a nehézségek leküzdésére. A párt és a nép összefogott kipróbált ereje teremti meg lehetőségét további feladataink sikeres megoldásának is. 1965-ben feladataink még nehezebbek lesznek, mint korábban bármikor. Nemcsak egyszerűen dolgoznunk kell a jövő évben is, de sokkal jobban, ésszerűbben és felelősségteljesebben kell mindenkinek végezni a társadalmi munkamegosztásból reáháruló részt. A siker záloga továbbra is erős pártunkban, szorgalmas dolgozó népünkben van. Mindebből következik, ha növekednek, bonyolultabbá válnak feladataink, erre fel kell készülnie pártszervezeteinknek is, továbbra is napirenden kell tartani a párt erősítésével összefüggő tennivalókat. A kérdésre tehát csak ilyen módon lehet helyes választ találni. Amennyiben ezt megérti minden pártszervezetünk vezetősége, minden kommunista, akkor valóban tovább növekszik a párt ereje, néppel való összeforrottsága. S

OKAKBAN FELMERÜL a kérdés; kell-e vajon erről beszélni, hiszen ez nagyon természetes, mindennapos tennivaló. A válasz határozott leen! Kell erről beszélni, főleg cselekedni kell. Amint már arról szó volt. örvendetesen növekedett a párthoz önmagunktól tiszta szívvel. tenniakarással közeledők száma. Egyre többen kopogtatnak — ha félénken, szerényen is — pártunk ajtaján és várják a hívó, bátorító igent, mint ahogyan a művelt ember kopogtat és bebocsátásra vár az ajtó előtt, ha be akar lépni. Mi sem lehetne természetesebb, mint hogy az ilyen jó szándékkal, a szocializmusba vetett meggyőződéssel közeledő embereket barátságos hívás fogadja. Sajnos, nem minden pártszervezetünkben hangzik el a várt hívó szó. Helyenként a közeledőket mogorva elzárkózás, nem ritkán karrierista vád fogadja. Ez az elutasító magatartás gyakran megnyilvánul a párt „féltése" mögé bújtatott, valójában a párt politikájának meg nem értéséből fakadó tűrhetetlen megnyilatkozásokban. A „vagyunk már elegen'1, „így is lazulnak a sorok" és más ef°le politikánktól idegen beszéd sokat árt a szocializmus ügyének. Vajon kitől féltik az ilyen párttagok pártunk sorainak tisztaságát? Azoktól a bebocsátást kérő dolgozó emb rektől, munkásoktól, termelőszövetkezeti tagoktól és értelmiségiektől, akik tetteikkel váltják valóra legmerészebb elképzeléseinket? Azoktól, akik csupán többet és jobban akarnak tenni, akik azért kívánkoznak az első sorba, hogy tiszta példájuk még többeket vonzzon előre. Természetesen a párt ajtaja továbbra is zárva marad az érdekhajszolók, a valóban karrierista elemek előtt. Komoly hibát követ el azonban az a párttag, aki az „egyszerűség" (sokszor primitívség) kedvéért egy elbírálás alá vonja a tiszta szándékkal és a hátsó gondolatokkal közeledőket. A pártot nem a tetteivel bizonyítók, előttünk tiszán álló emberektől kell félteni, hanem gyakran kell félteni az értetlenségből, néha maradiságból fakadó elzárkózástól. Az eddigiekben azokról esett szó, akik önmaguktól kopogtatnak ajtónkon. Szólni kell azonban azokról, akiknek meg kell fogni a kezét és az ajtóig is vezetni kell. Nem kevesen vannak, akikben már-már teljes formát öltött az elhatározás, de vagy szerénységük, vagy éppen a karrierizmus igazságtalan vádiától való félelem bizonytalanná teszi lépéseiket. Ezekben a hozzánk nagyon közelállókban — javarészt fiatalokban — pártunk fejlődésének egészséges utánpótlását kell látni és segíteni kell bennük az önkéntes elhatározás megérlelödését. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a gátló tényezőt sem, hogy akad még pártszervezet, ahol nem mennek jól a dolgok. Szórványosan, de akadnak még párttagok is, akiknek munkája, emberi magatartása taszítólag hat. Helyenként az eszmei-politikai tudat fejlődésének lassú üteme miatt is akadozik, vagy éppen áll a párlépítési munka. Mindezek a negatív jelenségek egyáltalán nem vonzóak a közeledők számára és nem alkalmasak arra, hogy csökkentsék közöttük és a pártszervezet közötti távolságot. Mindebből következik az, hogy a párt sorainak erősítése nem lehet valami egészen különálló, még kevésbé időszakos feladat. Ez a feladat a párt általános politikájának végrehajtásával kapcsolatos tennivalók szerves részeként oldható meg alkotó módon. Számtalan példa bizonyítja, hogy azokban a párlszervezetekben, ahol élénk a párt szervezeti élete, bátor a párt politikájának hirdetése, a kommunisták élenjárnak a munkában, jól megy a tagfelvételi munka is. A példák azonban fordítva is bizonyítanak; ahol a pártélet más területein gyengeségekkel, igénytelenséggel találkozunk, ott nincs számottevő előrehaladás a pártéletben sem. 1

715 KÉRDÉ3-E MA a párt s-rainak új 1 tagok felvételével történő erősítése? — teszik fel sokan n kérdést. A kérdést nem lehet és nem is szabad igv feltenni. Legfőbb tennivalónkat pártunk VIII. kongresszusa határozta meg a szocializmus teljes felépítésének feladatában. Tevékenységünk középpontjában a gazdasági építő munka, a szocialista tudat társadalmi méretekben történő kialakítása kell álljon továbbra is. A tennivalók elvégzésében pártunknak ezután is az élen kell járnia, a párt szerepe, feladatai állandóan növekszenek. A kérdésre úgy lehet helyesen válaszolni. hogy ha mindenki látja, hogy a párt ennek a feladatnak csak úgy tud megfelelni, ha nem feledkezik meg és elsőrendű kérdésként tartja számon saját sorainak szakadatlan erősítését. Ezt a feladatot világosan kell látni minden pártszervezetünknek, minden kommunistának. Ez a helyes válasz, a pártépítő munka fontosságára, időszerűségére, ezért van szükség arra, hogy a bebocsátásra várakozók megkapják a bátorító, helyeslő szavakat. TÜRKÜLY FERENC, a Szegedi Városi Pártbizottság pártós tömegszervezeti osztályának vezetője Pcntek, 1965. január 8. DÉL-MAGYARORiZAG 3