Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-22 / 18. szám

A vádlott m ^ filmek^ Egy időben azt tartották, az az igazán jó, filmszerű film, amelyben a szereplők keveset beszélnek. Aztán jöt­tek az olasz filmek és sze­replőik egyáltalán nem szen­vednek szűkszavúságban. S mégis: kitűnőek, nagyhatá­súnk voltak ezek az alkotá­sok, s még filmszerűek is. Kiderült, hogy ez a dolog a filmbeli beszéddel bonyolult valami. Alkalmazására nincs recept. Megdőlt tehát egy ba­bona. Ez az új csehszlovák film is hasonlóan téves hiedel­meket szüntet. Színhelye ugyanis nagyon „filmszerűt­len". Egész cselekmény egy bírósági tárgyalóteremben játszódik. S mégis: ez a film is jó, sőt kitűnő. Miért? Azért, mert a mon­danivalója jó és igaz, őszin­te és becsületes. Azért, mert a problémafelvetése érdekes és izgalmas. A tartalom élte­ti ezt a filmet is, mint min­den jó filmet. Az kelt fe­szültséget a nézőtéren az em­berben, annak köszönhető, hogy elfelejtjük a mű „film­szerűtlenségét", azt, hogy másfél órán át egy tárgyaló­teremben vagyunk. Elfelejt­jük, mert a film ebbe a tár­gyalóterembe egy egész vilá­got hoz be, minden problé­májával, gondjával, bajával együtt. És hát persze nem is film­szerűtlen ez a film. Azért sem, mert a bírósági tárgya­lás képi megjelenítésében na­gyon is filmszerű eszközök­kel dolgoznak a mű alkotói. Gondoljunk csak arra, mi­lyen változatosan, milyen drámai hatással mutatják be az emberi arcokat, s hogy milyen nyugtalanul mozog tárgyalás közben a felvevő­gép, ezzel is érzékeltetve a cselekmény, a tárgyalás drá­maiságát. A legfőbb dolog persze a tartalom. Arról van szó eb­ben a filmben, hogy bíróság elé állítanak egy vállalati igazgatót a nemzeti vagyon tékozlásának, jogtalan ju­talmak kiutalásának vádjá­val. Az igazgatót annak ide­jén arra biztatták felettesei, hogy bármi áron fejezze be a villanyerőmű építését. Az igazgató ennek érdekében jutalmakat is osztott, s a centrálé a kijelölt határidő­re felépült. Csakhogy az igazgató jóhiszeműségét né­hány munkatárs kihasználta és a pénzből saját maguk jogtalanul vettek fel nagy összegeket. Bűnös-e ez az ember? Eb­ben a kérdésben politikai, gazdasági, társadalmi és er­kölcsi problémák sűrűsöd­nek össze. A filmet már ma­ga ez az izzig-vérig mai kérdésfeltevés is érdekessé, izgalmassá teszi. Válaszai pedig jelentős alkotássá. A film nem szépít, nem egysze­rűsít. Nem világos például rögtön a film elején: bűnös-e ez az ember? Aztán bátor is ez a film. Bírálja például azokat, akik korábban uta­sításokat adtak az igazgató­nak arra, hogy az erőmű mindenképpen kész legyen, most viszont távolmarad­nak, előkelően félrevonul­nak. Ezek után, noha mindez csak halvány váza a film problematikájának, érthető, hogy Jan Valenta. Jan Ká­dár és Elmar Klos alkotása Csehszlovákiában szenvedé­lyes vitákat váltott ki. Ezek a viták — akár bíráltak, akár dicsértek — azt bizo­nyítják, hogy a film való­ban jelentős, tartalmas és igényes alkotás. A sikerben nagy része van az igazgató szerepét ját­szó Vlado Miiller erőteljes, kifejező és árnyalt játéká­nak, valamint a főügyészt bemutató Miroslay Machá­cek színes alakításának. Ö. L. Ne hagyd magad, Pitkinl Semmitmondó, de kedves, kacagtató történet — így summa -hatnánk legőszintéb­ben ezt az angol filmvígjá­tékot. S hogy mégis szívesen megnézzük, s jól szórako­zunk rajta, abban nagv ré­sze van az angol burleszk filmekből jól ismert komi­kusnak, Normon Wisdonnak. Ebben a filmben mint esctlő-botló, csupaszív, s két balkéz henteslegényke jele­nik meg, s alig két óra le­forgása alatt a legképtele­nebb kalandok egész sorát produkálja. Kifogyhatatlan az ötletekből, percenként újabb és újabb fogásokkal ingerel ellenálhatatlan neve­tésre. Sajátos alkatú komi­kus, akinek különös módon az a képessége is megvan, hogy mértékkel — mindig a jó ízlés határain belül ma­radva — bánjon a burleszk filmek eszközeivel. S bár humora öncélú, nem állítja semmiféle emberi vagy tár­sadalmi mondanivaló szolgá­latába; azzal, hogy ' önfeled­ten megnevettet, mégis nagy szolgálatot tesz. Partnere Edward Chap­man, s a film epizódistái is sokban hozzájárulnak a fiLn sikeréhez. Jack Davies, a film rendezője hagyományos eszközökkel ugyan, de jó vígjátékot csinált, N. K. sas Kísérleti kemence Több mint százmillió fo­rintért kísérleti jellegű mészégető kemencét épít az ÉM Üt- és Vasútépítő Vál­lalata és a Gábor Aron Vas­öntöde és Gépgyár Hejőcsa­bán. Az új mészmű érdekes­sége, hogy az öt hatalmas aknakemencét földgázzal fű­tik majd. A tervek szerint az új létesítmény három és félszeresét termeli az eddi­gieknek, évenként 110 ezei tonr.a elsőosztályú égetett meszet ad. Képünkön: Szere­lik az aknakemencét. Nemzetközi kupamérkőzések S Ö R Ö KBE N brtwsp©* ur?'g fc'öíkfti. 9~jfb !awf M»ro sva •sengga m A harmadik forduló A szegedi teremkézilabda­bajnokságban szombaton és vasárnap játsszák a harma­dik fordulót. A Rókusi Tor­nacsarnokban ismét „nagy­üzem" lesz, negyvenkilenc mérkőzést rendeznek. A hol­napi műsor délután három­negyed 2-kor kezdődik ifjú­sági és II. osztályú találko­zókkal. Fél 8-tól lesz a Do­rozsma—Kábelgyár női I. osztályú, majd 8 órai kez­dettel a Hódmezővásárhelyi Honvéd—Dorozsma férfi I. osztályú játék. A szerdai labdarúgó kupamérkőzéseken az angol má­sodik ligás Cardiff City folytatta bravúros szereplését. A Zaragozában elért 2:2-es döntetlenje azt sejteti, hrgy a dán Esbjerg és a kupavédő Sporting Lisszabon kiütése után a walesi együttes a február 3-d cardiffi visszavágón a Zaragoza útját is befejezi, s ezzel a legjobb né® közé kerül a Kupagyőztesek Európa Kupájában. A VVK-ért játszott, és 0:0 arányú döntetlen ered­ménnyel végződött Strasbourg—Barcelona mérkőzés 109 000 néző előtt zajlott le. A Barcelona biztonsági játékra ren­dezkedett be, még a középcsatárnak állított Kocsis is sokat segített a védelemnek. U®ancsak a WK-ért szerdán késő este ért véget két angol csapat, a Manchester United és az Everton ösz­szecsapása. 50 000 néző előtt lépett pályára a tavalyi baj­nok Everton az idei bajnokság esélyese ellen. Meglepe­tésre a vendég Everton szerezte meg a vezetést a 13. perc­ben a középcsatár Pickering révén, s az e®enlítés csak a 33. percben sikerült a jobbszélső Conellynek. A mér­kőzés l:l-re végződött. A visszavágót február 9-én játsszák Liverpoolban. (MTI) Szűk az öltöző Ufszegeden UTC... Ez a három betű ötven év óta sokat jelent Szeged sportéletében. Az új­szegedi egyesületnek különö­sen a labdarúgó-csapata is­mert. Régen is híres volt, amikor a Korányi-fivérek kikerültek az újszegedi pá­lyáról és közülük kettő a válogatottságig vitte. A negyvenes években hosszú ideig az NB II-ben szerepeli a fekete-fehér garda. És amiről talán írni sem kell: a tavalyi szereplés a kupa­mérkőzéseken országos sí- [ kernek számított. A nyolcas döntőbe jutás bebizonyította, j hogy az újszegedi fiatalok­nak most is helyén van a szívük. A játékosok a téli pihenő után most bizakodással ké­szülnek az idei bajnokságra, edzéseken mindig ott látha­Már öt tréningjük volt. Az tó Szeged, de talán az or­Gép mellett írni? Rólam? Írjál te csak a sze­relemről. Az kell az embereknek. Én is azt szeretek leginkább olvas­ni, szerelmes regényt. De mit le­het írni e® gépészről? Semmit. Ál­lok itt reggeltől estig a gép mel­lett, indítok, olajozok, ha valami hiba van, kijavítom, és — kész. Ezt csinálom huszonhét év óta. Amikor életrajzot kérnek tőlem, mindig baj­ban va®ok. Alig tudom annyira húzni, ho® legalább egy oldal te­le legyen. Mert azt mégis szégyel­ncm, ha olyan incifinci életrajzot adnék, mint egy maszegődött ta­nuló. 1® aztán, amikor látom, hogy seho®sem telik a papír a magam dolgával, írok valamelyik gépről a sok közül, amelyikkel az életben valaha dolgom volt. Ezekről van mit írni. Hallgasd csak a turbinákat! Ez zene, mi? Bólogatsz, bólogatsz, de Hzért legszívesebben bedugnád a füledet, tudom. Ne szegyeid, így vol­tam ezzel én is. Csak azt hallod, ho® sírnak, vonítanak. De ez sem­mi Hallás kell a géphez is, mint a hegedűhöz. Amelyik gépésznek nincs jó füle, azt előbb-utóbb el­veri magától a gép. Azt hiszed, na­®itok? Va® tíz éve e® félstábil, szelepes Wolf-gép mellé kerültem. Malmot hajtott. Olyan zajjal járt, hogy si­ketült tőle az ember, s minden­nap másképp szólt. Te még ilyet nem hallottál. Az istennek nem tud­tam volna kiismerni. Széj.ielszedtem az első félévben vagy tízszer. Az igazgató nem tudta elképzelni, mi­féle megszállott alak lehetek, hogy annyit szerelem, tisztogatom a gé­pet. De nem bánta. Üzemzavar nem volt, s az volt a fontos. Nem volt valami különösen kompli­kált gép. Minden e®es darabját külön-külön ismertem már, behunyt szemmel, a fogásáról megmondtam, melyik alkatrész micsoda. De ami­kor összeszereltem, s ráengedtem a gőzt — idegen lett. Zengett, harso­gott, és én ott álltám alatta süket füllel. Félni kezdtem tőle. Szabályosan félni. Rögtön megérezte. Mert a gép ilyen, akár az asszony, mindent észrevesz. Kivált, ha félnek tőle. At­tól kezdve nem ha®ott nyugton. Gyötört. kínozott. Egyszer-egyszer olyan simán járt, hogy alig volt za­ja, szinte dalolt; máskor meg csat­togott, dörömbölt, de annyira, ho® zengett belé a gépház. Már azon kezdtem gondolkodni, hogy felmondok, s elmegyek másho­vá. De aztán csak megmakacsoltam magamat. Mert nem lehet az, hogy ne bírjak én el egy géppel. Az e®ik nap csodaszépen indí­tott. Kettőt-hármat szusszant, majd amikor rányitottam a kondenzátorra a hűtővizcsapot, simán fel gyorsult, s járt, akár a svájci óra. Körüljár­tam, körülhallgattam — minden rendben volt. Kimentem, ho® rá­gyújtsak. Nem szívtam kettőt, amikor hal­lom. ho® furcsán megrezzen hátam mögött az ablak. Futok persze be­felé. Az ajtóban nekem szalad a fűtő, s dadog valamit, ho® baj van, állítsam meg a gépet. Félrelódítot­tam az útból, és be. Lezártam a huzatot a tűz alatt. A feszmérő jól állt, víz is volt a kazánban elég. Aho® meglappadt a tűz, mindjárt szelídült valamit. Nem hittem neki. Sokszor becsapott már. Mentem a kondenzátorhoz, s abban a pillanatban kopogni kezdett a vá­kuumszivattyú. Vízütés. Térdeltem azonnal a kondenzátor mellé, s nyomtam visszább a hűtővíz csapot. Elhagyta a kopogást, de meg is las­sult. Tudtam, ha sokáig í® tartom — megáll. Akkor pedig végem. Legyőz a gép. Kezdtem óvatosan rendes ál­lására ütögetni a csapot. A vá­kuummérő mutatója hideglelősen ugrált, majd éppen a vonalra állt, amikor a gép újból kopogni kezdett. De talán még keményebben, mint az előbb. Visszavetettem a csapot, aztán megint rányomtam. I® huzalkod­tunk. Közben feszülten fülel­tem. De még a tenyeremmel is hallgatóztam. Észrevettem, mielőtt kopogni kezdene, fojtottan szusz­szant egy párat. Ez a vákuumszi­vattyú gumiszelepe! Kikapcsoltam a hűtőtornyot, s friss hidegvizet adtam a kondenzá­tor alá. Talán e® félperc sem lelt el. s megkezesedett. Attól fogva ismertem. Mert ez kell a géphez: fül: Mint a hegedűhöz... FABlAN zoltAn szág legidősebb sportvezető­je, Czinky Ferenc is, aki öt­venkét évvel ezelőtt mint alapító működött az UTC­nél és most is tagja az el­nökségnek. A nyolcvanhat éves sportember jól emlék­szik vissza a régi sikerekre. Megkértük, hogy erről be­széljen, mégis a mostani csa­patról szólt. — Nagyon szívemhez nőt­tek a fiúk, mert tudnak küz­deni az egyesület színeiért — mondta Czinky Ferenc. — Az NB III-ban elért har­madik hely, azután az MNK-ban két NB l-es é» e® NB Il-es csapat kiveré­se, szép teljesítmény volt. Polyák Gyula edző is bí­zik a csapatban. — Az UTC nevelő egyesü­let, és most is van néhány tehetséges játékosunk, akik az első csapattal együtt ed­zenek. A három Magyar fi­vér, Meggyest, Mojzes és Tóth Szilveszter közül pél­dául bármelyik bekerülhet az „egybe" ... Ezen kívül új iálékosok kerültek hozzánk. Tóth János jobbszélsőt s Falemczgyárból, Sebők Bélát a Szöregi Rákócziból, Drá­gán János kapust pedig az egyik Békés megyei község­ből igazoltuk. Természetesen a régiekre is teljes mérték­ben számítunk, örvendetes, hogy legidősebb játékosunk. Óvári sem akasztja szögre futballcipőjét, hanem kijár az edzésekre ... Nagy a já­tékosállományunk, az öltö­zőnk néha már szűknek bi­zonyul, és ez jó jel a iövől illetően. M. K. A beverwijki nemzetközi sakkversenyen a tizenkette­dik fordulóban Portisch La­jos döntetlent ért el Geller­rel szemben, Lengyel vere­séget szenveídett Lehmann­tól. Portisch most fél pont­tal vezet a bolgár Bobocov előtt, Len®elnek négy pont­ja van. * A Szegedi EAC szombat esti, Hungáriában megrende­zendő bálján a sportegyesü­let iránti tiszteletből fellép a Szegedi Nemzeti Színház több művésze: Kovács János, Kovács Zsuzsa, Bordás De­zső, Simon Erika, Marosi Ká­roly, Mentes József, Pagonyi Nándor és Bókai Mária is. * A Móravárosi Kinizsi lab­darúgó-csapata vasárnap dél­előtt tartja idei első edzését. * Az Alsóvárosi MAV lab­darúgó-csapata Veres Győr® edző vezetésével már edzés­ben van. Fiatal, tehetséges csatáruk, Kovács Gábor a Szegedi Építőkhöz távozott Igazolják az alsóvárosiak Vöröst, a SZAK e®kori if­júsági válogatott csatárát és a szőregi Vargát, aki tavaly az Üjszentivánban játszott Fehért valószínűleg vissza­adják az UTC-nek. Pályát építenek az Építők A Szegedi Építők SC tas­zetői már régebben elhatá­rozták, ho® pályát létesíte­nek. Kiszemelték Üjszőre­gen, az országút mellett levő volt e®etemi sporttelep he­lyét, de az építkezés meg­kezdése késett, mert a terü­let az Ifjú Gárda nevelőott­hon tulajdona volt. Az első kerületi tanács nemrégiben határozatilag a sportkörnek ítélte a területet, és ezért most már nincs akadálya a munkálatok megkezdésének. A tervek szerint az építke­zést márciusban kezdik el a Csongrád me®ei Építőipari Vállalat, az Építőipari Dol­gozók Szakszervezete, az Épí­tésű®! Minisztérium és az MTS anyagi juttatásaiból. Fi®elemre méltó, ho® az Építők sportolói társadalmi­lag jelentős összegű munkát vállaltak. A legújabb szegedi sportpályán két labdarúgó-j hat tenisz-, e®-e® kosár­labda-, kézilabda- és model­lezőrepülő-pálya lesz. DÉL-MAGYARORSZÁG A Magyar Szocialista Munkás­párt Csongrád megyei es Szeged városi blzotu agának lapja. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Szerkeszti a szerkesztő bizottság főszerkesztő: dr. Lókös Zoltán Szerkesztőség: Szeged^ Magyar Tanácsköztár­saság Otja 10. Telefon: 35-35. 30-03 Éjszakai telelőn: 35-08 Kiadja a Csongrád Megyei LapkladO Vállalat Felelős kiadó: Kovács LászlA Kiadóhivatal: Szeged. Magyar Tanácsköztár­saság útja 10. Telefon: 35-00. 31-10. (Beküldött kéziratot nem őrzOnk meg és nem adunk vissza.) A lapot nyomja • Szegedi Nyomda Vállalat Szeeed. Kárász u 9. INDEX 25 053 Terjesztik a Csmgiád megyei postahivatalok. Előfizetést dlj egy hónapra 15 Ft. Előfizethető bármely postahivatalnál és kéz­besítőnél. 6 DÉL-MAGYARORSZAG Pcntek, 1965. január 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom