Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-20 / 16. szám

Átadta megbízólevelét Ausztria elsó nagykövete Dobi István, a népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke kedden fogadta dr. Simon Koller rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Osztrák Köztársaság első magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Dr. Simon Koller megbí­zólevele átadásakor beszédet mondott. Szavaira Dobi Ist­ván válaszolt. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Dobi Istvánnak a kíséreté­ben megjelent osztrák diplo­matákat. Ezt követően az Elnöki Tanács elnöke szívé­lyesen elbeszélgetett a nagy­követtel. r Építőipari újítók konferenciája Az Építők Szakszervezete Dózsa György úti székházá­nak kongresszusi termében kedden tartották meg az építő-, fa- és építőanyagipari újítók és feltalálók 4. orszá­gos iparági konferenciáját. Több mint nyolcszáz újító, műszaki vezető, újítási elő­adó és szakszervezeti akti­vista vett részt a tanácsko­záson. Harc a gázért Váratlan természeti akadályok a szegedi gázvezeték építői előtt Annak idején hírül adtuk, hogy az üllési földgázt so­ron kívül Szegedre vezetik a város gázellátásának megja­vítása érdekében. A gázve­zetéket építő siófoki válla­lat a munkálatokat decem­ber 31-i határidőre vállalta. Eddig az időpontig 26 kilo­méternyi gázvezetéket kellett volna a vállalatnak meg­építenie, amely csatlakozott volna az ugyancsak közben felépített szegedi belterületi vezetékhez. Amint Rangli István, a Nagyalföldi Kő­olajtermelő Vállalat (beru­házó) műszaki ellenőre el­mondotta : a gázvezeték építésére vo­natkozó tervet nem sike­rűit teljesíteni. Részben gátolta a munkát az. hogy amikor a siófoki vállalat szakemberei és gé­pei a helyszínre érkeztek, még nem érkezett meg a szükséges csőmennyiség, il­letve ami megérkezett, an­nak egy része gyártási hiba következtében felhasználha­tatlanná vált. Ezt a problé­mát oly módon sikerült megoldani, hogy Hajdúszo­boszlóról szállítottak a hely­színre nagymennyiségű gáz­vezetékcsövet. Az anyaghiány tehát to­vább már nem gátolta az építkezést. Sokkal nagyobb gondot és szinte elháríthatatlan aka­dályt jelentett a vidék ta­laja. — Huszonhét év óta dol­gozom ebben a szakmában, de még ilyen körülmények­kel nem találkoztam — mondotta Rangli István mű­szaki ellenőr. ' •— A szegedi járás homo­kos talaja és az altalaj folyó homokja szinte lehe­tetlenné tette a gázvezeték építését. Növelte az akadályokat az, hogy az öszi esőzések kö­vetkeztében igen magassá vált a talajvíz. Mindennek következtében a gépekkel kiásott csatornákat néhány percen belül feltöltötte a víz és a folyó homok. Az építók minden lehetséges eszközt és módszert meg­kíséreltek a nehézségek el­hárítására, de igyekezetük ellenére nem haladt előre a munka, mert a lefektetett csővezetéket a magas talaj­víz és a folyó homok hihe­totlen erővel a felszínre lökte. Jelenleg a gázvezeték épí­tésének néhány munkasza­kasza már a befejezéshez közeledik, teljes egészsében befejezték a hegesztést és a szigetelés jelentős részét is elvégezték. A csővezeték földbe fek­tetése azonban egyelőre nem megy, a probléma megoldására a budapesti központ vizsgálatot indí­tott. Mi ugyanis azt a feladatot kaptuk, hogy minden kö­rülmények között mielőbb Szegedre vezessük az üllési földgázt — fejezte be nyi­latkozatát Rangli István. * Legfrissebb értesülésünk szerint az említett vizsgálat január 20-ával kezdődik és célja: megfelelő technológia kidolgozása, amellyel a sze­szélyes homokos talajba he­lyezik a gázvezetéket. KACZÜR ISTVÁN Megszólalnak a számok ví mm min korházban K éső éjszakába lopakod­nak a napok, a laká­sok ablakai mögött kialszanak a lámpák, csak a tsz-irodákban tart sokszor reggelig is a munka, Szorzó-, összeadógépek zakatolnak, feldolgozzák a már kész lel­tárak adatait, személyenként számba veszik ki, mit, meny­nyit dolgozott az év 12 hó­napjában és kinek mivel, mennyivel tartozik még a közösség? Tudok főkönyve­lőket, akik mostanában csak hajnalfelé, az iroda sarkában a hazulról hozott kanapén alszanak pár órácskát. Reg­gel azután folytatják. A zár­számadások ideje ez. Ezek­ben a napokban adnak szá­mot nemcsak a gazdáknak, hanem az egész országnak is egy újabb elmúlt dolgos esz­tendő eredményeiről. A nagy körültekintéssel elkészült mérleg azután jó előre meghatározott napon a járási-városi felülvizsgáló bi­zottság elé kerül. Még egy utolsó ellehőrzés és azután ráütik a jóváhagyás, szak­nyelven szólva a megerősí­tés bélyegzőjét. S ezzel egy­szersmind véglegesen oda­kerül a pont az óesztendő végére, összehívják a köz­gyűlést, melyen az elnök be­számol az eredményekről. Megszólalnak, s vallanak a számok. Kinek örömet, ki­| nek pedig szégyent okoznak, 1 attól függően, melyik gazda miként dolgozott a közösben. Mert az év végén nemcsak a vezetők tudósa, szorgal­ma, leleményessége, hanem az egyes emberek is „meg­méretnek". A számok nemcsak forin­tokról, métermázsákról, hol­dakról és hektoliterekről be­szélnek, képet adnak a gaz­dák politikai érettségéről, ki­csit arról is: hányadán ál­lunk a falusi szocialista em­bertípus kinevelésével? Erre sok példát tudnék, ezúttal azonban csak egyet: Kiste­leken az egyik szövetkezeti gazda éveken át tüntetően visszahúzódott a közös mun­kától. Azt mondta, csak ak­A Győr-Sopron megyei ta­nács Győrött 150 ágyas mo­dern tüdőosztályt adott át a betegek gyógyítására. Ké­pünkön: társasjátékkal szóra­koznak a betegek. kor dolgozik, ha annyi jöve­delmet garantálnak neki, mint amennyit az elnök kap egy esztendőre, mert ő is rendelkezik az elnökéhez ha­sonló képességekkel. Malició­zusan mosolygott „tamá­sunk", amikor egyszer azt mondta neki az elnök: rend­ben van, kezdje el. Meg­szabta neki a feltételeket is, ha ezeket teljesíti, s nem lesz annyi, hát kiegészíti jö­vedelmét a sajátjából. Év végére azután olyan sum­mát számoltak a markába, hogy alig tudott mit kezdeni vele. Az idén is jó húszezer forinttal kapott többet em­berünk, mint az elnök. Egyébként senki sem irigyli tőle, hisz ugyanitt vannak már, akik nagyobb teljesít­ményekért még többet is kaptak. Gazdánk — kiben múltja miatt sokáig a szö­vetkezeti mozgalom „veszett ellenségét" gyanították •— ma a legőszintébb híve a közös életnek. Példája nyo­mán százakban erősödött meg a közös iránti bizalom, A falusi szocialista épí­tés mostani, újabb vizsgáján, a zárszám­adásokon Szegeden és a já­rásban is ezrek kapnak az említett kisteleki emberéhez hasonló jeles „érettségi bi­zonyítványt". Pusztamérge­sen a Rizling Tsz-ben Far­kas Antal a rája bízott 18 közös koca egyévi szaporu­latát úgy nevelte fel, hogy csak 6 szopós malac hullott el. Jóval később tudódott ki, hogy egy-egy lemaradt kis­malacnak a saját kosztjával együtt hazulról hozta a te­jet. „Kenyeres pajtásai" az­óta már meghíztak. S öttel több kövér sertést adhatott el az államnak a tsz Farkas Antal jóvoltából, mint amennyit terveztek. A kis­kundorozsmai József Attila Tsz gazdái 3 millió 950 ezer forint értékben terveztek árut a népgazdaság számára, s még nem egészen végleges adatok szerint elérik a 4,5 milliót. A tehenészetben 3 Megkezdik a legnagyobb hazai bauxitbánya beruházását Jelentős üzembővitések a timföldgyártás növelésére Az alumíniumipar tavaly 7,1 százalékkal termelt töb­bet, mint az előző esztendő­ben, 1964. évi tervét pedig 103 százalékra teljesítette. Az idén a bauxitbányászat­ban, valamint a timföldgyár­tásban egyaránt 5.5 százalék­kal nő a termelés, a nyers­alumínium előállítást pedig 1,3 százalékkal fokozzák. Az ez évi beruházási elő­irányzat összeállításakor mindinkább a magyar—szov­jet timföld- és alumínium­egyezmény végrehajtására való felkészülés lebegett a tervkészítők szeme előtt. A tömegek összeforrottsága . .. a nép összes alkotó erőit fel­szabadító és mindjobban ki­bontakozó szocialista nem­zeti összefogás és egység". És a kommunistáknak nem szabad arról sem megfeled­kezniük — figyelmeztet —, hogy a nép bizalmát, ame­lyet pártunk hceszú és évti­zedes küzdelmek árán, a dolgozó tömegek odaadó szolgálatával vívott ki, nap mint nap, újra ki kell érde­melni. meg kell szerezni és munkálkodni kell annak erő­sítésén. EREDMÉNYEINK másik alapvető forrásaként Kádár elvtársa proletár nemzetközi­ség eszméjéhez és gyakorla­tához való hűséget jelöli meg. Beszédeiből kiviláglik, hogy a nemzetköziséghez való hű­ség a kommunista párt sike­reinek elengedhetetlen felté­tele. Számos helyen utal ar­ra. hogy a magyar kommu­nista mozgalom csaknem fél évszázados harcát mindig át­hatotta a nemzetköziség esz­méje. A magyar kommunis­ták a hazát sohasem tekin­tették függetlennek a mun­kásosztály nagy nemzetközi küzdelmeitől. A párt annak tudatában végezte tevékeny­ségét, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom, a nemzetközi proletariátus for­radalmi harcának sikerei a magyar dolgozó nép ügyét is szolgálják — a mi sikereink, a mi eredményeink pedig harcra lelkesítik más orszá­gok dolgozóit, a még elnyo­matásban élő népekel. Ez a gondolat — a proletár inter­nacionalizmus leglényegesebb vonása — különösen időszerű napjainkban. Ugyanis „egyet­len országban sem létezhet olyan győzedelmes kommu­nista forradalom, amely a kommunista világforradalom rovására, annak gyengítése árán erősödhet... A mi né­pünk érdeke egyetlen lé­nyegbe vágó kérdésben sem ütközik a nemzetközi kom­munista mozgalom, a szocia­lista világrendszer érdekei­vel. hanem egybeesik azok­kal". Nemzetköziség és nem­zeti érdek, az igaz hazafiság és a nemzetköziség eszméje tehát egybefonódik a párt politikájában, mint ahogy egybefonódik pártunk veze­tőinek minden tettében és fellépésében. PARTUNK ápolja a ma­gyar kommunista mozgalom internacionalista hagyomá­nyait. Kádár elvtárs nem egy beszédében visszaidézi a múl­tat, utal arra, hogy a ma­gyar kommunisták mindig helytálltak a nemzetközi for­radalmi osztályharc különbö­zó frontjain. Ott voltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom bölcsőjénél, a spanyol nép szabadságharcá­ért folyó nemzetközi küzde­lemben, a hitleri fasizmus el­len harcoló szovjet csapatok­ban és partizánok soraiban éppúgy, mint a francia, bel­ga és más ellenállási mozgal­makban. A magyar kommu­nista mozgalom internaciona­lista hagyományai folytatód­nak, immár magasabb szin­ten, a magyar—szovjet ba­rátságban, a többi szocialista országhoz és a nemzetközi kommunista mozgalom ügyé­hez való törhetetlen hűség­ben is. Kádár elvtárs követ­kezetes hirdetője annak a pártunk politikájában tör­vényszerű gyakorlatnak, hogy a kommunista pártok szoli­daritása a világ első szocia­lista országával ma is kifeje­zője a nemzeti felelősségér­zetnek, a nemzetköziségnek, annak, hogy a kommunisták szívükön viselik népük sor­sát. tovArb a lenini űton. Tömör meghatáro­zása ez a céloknak, utaknak, eszközöknek, amelyekkel a párt az ország és népünk előtt álló feladatokat megol­dotta, és amely egyben prog­ram is számára. Hitvallás és útmutatás ez a könyv, amely­nek minden sorát, minden lapját a kommunista eszmei­ség, a nép ügye iránti oda­adás, a haladásért, az embe­riség jövőjéért érzett nagy felelősségtudat hat át. Ezek­nek a beszédeknek nagy ré­szét hallottuk, olvastuk a sajtóban, mégis így együtt, egy kötetben az újszerűség erejével hatnak. Gondolatot ébresztenek, tettekre mozgó­sítanak mindenkit, aki ha­zánk jelenén és jövőjén be­csülettel akar munkálkodni. vass henrik beruházók elsőrendű célja a bauxittermelő és timföld­gyártó, valamint a félkész­termék-előállító kapacitás felfuttatása, hogy amikor majd megkezdődik az egyez­mény gyakorlati megvalósí­tása, már kellő mennyiségű timföld álljon rendelkezésre a Szovjetunióban valókohósí­tás céljára, és a visszaszállí­tott nagymennyiségű alumí­nium félkészáruvá való fel­dolgozásához is kellő kapaci­tással foghassanak hozzá. Ezért a tavaly felhasznált 400 millió forinttal szemben az idén 590 millió forintot köl­tenek beruházásra. A bauxit­bányászat körülbelül 100 millió forinttal többet for­díthat új beruházások meg­kezdésére. illetve folyamat­ban levő bányaépítéseinek meggyorsítására. Megkezdik a legnagyobb magyar bauxit­bánya, Halimba 3. beruházá­sát. Ez a bánya teljes elké­szülte után 600 000 tonna bauxitot ad majd évente. Nagy erővel folytatják az aj­kai timföldgyár bővítését és elkezdik az almásfüzitői timföldgyár rekonstrukciójá­nak harmadik szakaszát. Ez lesz az alumíniumipar egyik legnagyobb arányú beruhá­zása, majdnem egymilliárd forintot költenek rá. Erőtel­jesen halad a másik nagy lé­tesítmény, a székesfehérvári könnyűfémmű szélesszalag hengerművének építése is. A kétmilliárd forintos teljes be­ruházási előirányzatból az idén 72 millió forinttal hoz­záfognak az üzemcsarnokok építéséhez. (MTI) ezer liter fölé emelkedett az egy tehénre jutó évi tejter­melés. Terven felül a 400 hí­zott sertés mellé szállítottak még 30 kövér marhát is. Több gyümölcsöt, kenyérga­bonát termeltek, mint más években, s ennek megfele­lően az egy tagra jutó átla­gos jövedelem az utóbbi 18 ezer forintról most 2a—24 ezer forintra növekszik. Az öttömösi Magyar László Tsz­ben amellett, hogy készpénz­ben és terményekben több­milliós jövedelemhez jutot­tak a gazdák, 1 millió fo­rint körüli értéket most tar­talékolni is tudnak. „Vallattam" a járási ta­nács pénzügyi, gazdasági szakembereit: ők mit vár­nak az idei zárszámadások­tól? Az eddigi ellenőrzések szerint a tavalyinál jó 4 millió forinttal kevesebb lesz a járásban a mérleghiány. H osszú hetek telnek még el addig, amíg Sze­ged és a járás szo­cialista mezőgazdaságának megvonhatjuk végső össze­sített gazdasági mérlegét. Néhány lényeges politikai tapasztalatról azonban máris szólhatunk. Mai viszonyaink között a jobb paraszti élet, a többtermelés szempontjá­ból már nem számítanak ki­zárólagosan uralkodó ténye­zőknek, a talajviszonyok, a korábbi gazdasági adottsá­gok például a homok, a ke­vés takarmány és a gyenge állatállomány. Forradalmi munkás-paraszt kormányunk megadta a módot ahhoz, hogy akár néhány esztendő alatt közös erővel leszámol­hassanak a gazdák ezekkel az ősi nehézségekkel. Íme a kisteleki Felszabadulás Tsz példája. Tavaly ez a viszony­lag kicsi gazdaság 1500 má­zsa hízott állat értékesítését vállalta. Régebben az egész falu talán két évben sem adott ennyit. S a Felszaba­dulás Tsz-beliek megtartot­ták ígéretüket. Többek kö­zött Simon Antal sertésgon­dozó egymaga 662 mázsa hí­zottsertéshúst állított elő. A tiszta nyereségből munkadíja fejében 57 ezer forintot ka­pott. Ez 8 havi munkájának volt az eredménye. Az ilyen és ehhez hasonló sikerek újabb, ma még szinte fel­mérhetetlen termelési tarta­lékokat világítanak meg. Érős akaratú, vasszorgalmú nép a Szeged környéki pa­rasztság. A közösön belül szinte csodára képesek az egyes emberek is, ha végle­gesen megszabadulnak múlt­jukat sajnáló életérzéseiktől. A balástyai Móra Ferenc Tsz-ben sok szó esik arról mostanában, hogy 1965-ben 80 vagy 100 forinttal feleme­lik az idős parasztemberek nyugdíját. Tiszteletre méltó törekvés ez, s már a gazda­sági alapok is megvannak hozzá. Ugyanakkor más ba­lástyai tsz-ekben egymást követték eddig a mérleg­hiányok, pedig négy évvel ezelőtt a Móra Ferenc Tsz kezdett a legrosszabb felté­telek mellett. A számok elsősorban em­berekről vallanak, ar­ról, ki mennyire veszi komolyan a munkát. Meg­mutatják azt is: kik azok, akik csak azért veszik fel jövedelmüket, mert úgy vé­lik, jár nekik, de egy-egy új termelési módszert azzal in­téznek el: jobb, ha nem fog­lalkozunk vele, mert minden vállalkozás kockázat, s mi lesz, ha nem sikerül. Az ilyen vezetőkre alapósan rá­ijesztenek a mostani zár­számadások. Saját közössé­gük lázad fel ellenük, meg­kérdezik: miért van az, hogy mások semmivel sem jobb eredeti feltételek mellett két­szer annyit vihetnek haza szövetkezetükből, mint mi? S jogos lesz ez a számon­kérés. A tsz-ekben kialakuló egészséges, többet. jobbat akaró közszellem jó garan­cia arra, hogy az átmeneti állapotok vámszedőinek tal­Pa alól mindinkább kicsúsz­szék a talaj. T..P?znek majd a közgyűléseken heves viták is. A mostani összecsapások azonban sokban különböznek a két-három évvel ezelőtti­ektől. Most elsősorban azo­kat illeti a szó. akik egész éven át a legtöbbet tettek azért, hogy szebb, jobb le­gyen az élet a közösben. CSÉPI JÓZSEF Szerda, 1965. január 20. OÉL-MAGYARORSZAG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom