Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-15 / 293. szám

GYORSPOSTA • GYORSPOSTA GYORSPOSTA • GYORSPOSTA Mikor javítják ki a csatornát? A Széchenyi tér 7. szárn alatt lakunk, s a ház rossz csatornája már teljesen tönkre teszi lakásunkat. Mi idejében szóltunk az ingatlankezelő vállalatnak. A Deák Ferenc utcai házkezeI őséghez még áprilisban jelentettük, hogy rossz a csatorna. Javilásat minden hónapban kértük. Amikor ez eredménytelen volt, október 13-án az ingatlankezelő vállalat igazgatójához írtunk, s kértük gyors segítségét. A vállalat igazgatója levélben közölte, hogy november 2Uig orvosolják panaszunkat. A mai napig nem tőrtént semmi. Az esőzés, valamint a havazás következtében tönkremegy lakasunk. Gyors segítséget várunk. Bérezi József * A fenti panaszra az illetékesek, a Deák Ferenc utcai bazkezelőség dolgozói adtak ? viaszt. Korek Sándorné, a Panaszfelvevő elmondta, hogy a körzetben több mint tói házon kellene javítani a < satornát. Az építőmunkások nem tudnak eleget tenni ennek a feladatnak. Körösi Ferenc, az I. kerület kör; elvezető je viszont ígéretet tett, hogy december 20-ig kijavítják a Széchenyi tér 7. szám alatti bérház csatornáját. Reméljük, hogy az ígéretből valóság lesz! A váróterem fűtése Szerelnénk tudni, hogy miért nem fűlik a MA VAUT várótermét. Többen vagyunk, akik naponként 10—20 percet, vagy még ennél is többel várunk az induló autóbuszokra, s ebben a hidegben már igen kellemetlen a hideg váróteremben tölteni ezt az idot. A Váróteremben van kályha, ezért érthetetlen számunkra a „hideg" fogadtatás. Kószó József Röszke Levélírónk panaszara Suba Pál, a MAVAUT forgalmi szolgálattevője válaszolt. Elmondta, hogy igaza van Kószó Józsefnek. Néhány napig fűtetlen volt a váróterem. Az történt ugyanis, hogy egy megfeledkezett utas betörte a bejárati ajtó üveget, s így nem tudtak felfűteni a termet. Azola intézkedett a MAVAUT vezetősége, az ajtó hiányzó üveget pótolták, s ma már fűtött teremben várhatnak az utasok. Tavak az úttesten Lehet, hogy furcsán hangzik e cím, de mégis fgy van, mert a Petófitelepre vezető úton (a hódmezővásárhelyi elágazásnál) a körtöltés tetején a makadám kövek kilazultak, s a felgyülemlett esővíz apró tavacsskákat képez. Ez sok bosszúságot okoz a gépjárművezetőknek és a gyalogosoknak egyaránt. Ha elmegy mellettünk egy autó, a fejünk tetejéig sárosak leszünk. Szeretnénk tudni, mikor javítják meg ezt a rövid útszakaszt? Kovács Mihály Kerepesi József, a II. ke- tó bizottság utasítja az épírületi tanács végrehajtó bi- tési és közlekedési csoporzottságának titkára Kovács tot, vizsgálja meg a panaszt, Mihály panaszára a követke- s a hibákat mielőbb javítző választ adta: A végrehaj- tassa ki. Munka a város alatt MADAME X Revüofierett o Si"""di Nemzeti Színházban Xonga Miller (Barta Mária), Virginia (Bókai Mária) és Broun (Muesi Sándor) Ha a Szegedet át meg átszelő zárt 52—80 centiméter átmérőjű csatornákat egymás után illesztenénk, akkor valamivel Kecskemét előtt bújnánk ki a föld alól. A város • elhasznált vize ilyen hosszú, .. chetvepegyypehány kilométer megtétele után „fut össze" folyik a Tisza sodrába, h™ nem álfla útját semmi. Csakhogy útját állja: a lerakodó iszap, a víznél nehezebb különféle anyag, vastag rétegekben „megkapaszkodik" a csatorna alján. S előbb utóbb elállná a víz útját, ha nem gondoskodnának az eltávolításáról. Lámpafény mellett A fogalom, a kifejezés ebben az esetben nagyon is választékos: eltávolítás... Valójában emberek munkája árán tisztul meg a földalatti labirintus. Az akinkön le kell bújni, s egyik szelvénytől a másikig végigmászni a szennyezett gyűrűben, hogy utat csináljanak a csörlőkkel mozgatott kaparónak, kiemelőnek. A csatornák szűk átmérője, az egészségre nagyon is artalmas foglalkozás már eleve „kiválogatja" ide az embereket. Csak az alacsony, mozgékony és vékony termetűek jöhetnek számításba „búvárnak" is, segédmunkásnak is. Megtörténhet ugyanis, hogy váratlan ves/ely esetén egymáson kell segíteniük. A munkahét itt 10 órás. A lenti munka napi időtartama viszont csak 4 óra lehet. Elég is ebből enynyi. Gázok, ártalmas vegyianyagok leselkednek a speciális \ édoöltözékbe bújt :u berekre, akiknek a hasa, keze, a lába alatt folyik a < zennyes le, míg méterről -"éterre előre haladnak lámpásuk pisla fénye mellett. Hűség a munkához A város élete egy percig sem áll meg miattuk. Vigyáznak azonban rájuk: felévenként szigorú orvosi ••l-'.sgálát őrködik egészségük illett. s időről-időre specj'M;s védőoltásokkal óvják őke! r fertőzés veszélyeitől. Eiöícr dult már olyan eset, amik valamelyik tudományos int' zetből olyan szennyeződés, ártalmas vegyianyag került a csatornába, amelyet éppen tisztítottak, hogv az emberek kezen egyik napról a másikra kiütések keletkeztek. Rendelkezés tiltja, hogy ilyen veszedelmes anyagokat megfelelő hígítás, derítés nélkül eresszenek a csatornákba. Ott van viszont a másik rendelkezés is. hogy a csatornák tisztításával dolgozók kötelesek az előírt védöoltözéket minden esetben használni. S akár a munka iránti hűséghez, becsülethez ragaszkodó bányászok, a csatornák búvárai és segédmunkásaik sem viseltetnek másként: legtöbbjük két-három évtizede végzi ezt a régen egyáltalán nem becsült munkát összesen sincsenek sokan, írjuk ide a nevüket: Pálfi Gyula, Soós Pál, Gyémánt József, Czirok Szilveszter, Papp Szilveszter, Törtet Antal, Farkas Jáncs, Törtei József, Urbán István, Komáromi József, Viski Sándor, Deák József, Molnár Antal és Sárdi József. Nemcsak a munkájukat, egymást is szeretik, becsülik. S előttük pedig azok voltak, akik annak idején megalapozták — a fővárost is megelőzve — a szegedi csatornamű létrejöttét, ezelőtt 125 évvel. Az ember és munkája azóta megbecsültté vált. S hol tartunk ma. emberibbé vált-e ez a veszedelmes foglalkozás, a csatornatisztítás? A felső Tisza-parti szivattyútelepen csak az ő számukra rendeztek be szociális létesítményt: öltözőket, tusolókat. Az egészségüket: védő biztonsági intézkedés pedig teljesnek mondható. Vajon a szerszám, a technika könynvített-e a munkájukon trióra? Korszerűbben Újvári József, a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat üzemeltetési osztályának vezetője igennel válaszolt erre. Beszereztek külföldtől egv nagyon költséges gépet, egy , úgynevezett iszup-szippantó kocsit. A csatornákból az akna szájához kikapart iszapot most már nem kell vödörről kézről kézre adni. hajlongani, és veszélyeztetni z esetleges visszahullással z ember életét is. A molern, félmillióba került szerkezet egyszerre három-négy ember több órás munkáját elvégzi két köbméteres szippantásaival. Ezt az eljárást alkalmazzák már az úgynevezett utcai víznyelők tisztításánál is. Ezekből a víznyelőkből pedig sok van a városban, számszerint 2 ezer 500. Azelőtt 4—5 méteres rudakra erősített kanalakkal merigették ki az iszapot, amely legtöbbször visszafolyt Az emberi erőt szinte most már nélkülözni tudják a víznyelők tisztításánál. Csak ott szükséges még ahol felelőtlenül tégla-, vagy kődarabokat hullajtanak a víznyelőkbe, nem egyszer pedig — egyes építkezéseknél — cementet, homokot szórnak bele, amely „lebetonozza" az akna fenekét. A további lépés a csatornák tisztításának korszerűsítésében az lesz, amikor majd beszerzik — ugyancsak külföldről és valutáért — azt a gépi erőt, amely 40 atmoszféra nyomással vízsugárral lazítja fel a csatornák iszapját Ettől fogva embernek nem kell majd bujkálnia a piszkos aknákban, csatornákban. A nagynyomású vízsugárral a csatornák lejtésénél fogva a mélyebb pontokhoz „kergetik" az iszapot amelyet a szippantókocsik könynyüszerrel eltávolítanak. L. F. El kell ismernünk: a színház nagy igyekezettel készült új operettjének bemutatására. Rendezőnek meghívta Gyökössy Zsoltot, a műfaj egyik legismertebb szakemberét, a táncok írására pedig Eck Imrét, az európai hírű Pécsi Balett vezetőjét kérte fel. Ráadásul a mű, amelyet előadásra választott, nem szerepelt még magyar színpadon. A produkció tehát hazai ősbemutató. A premierről azonban, e nagyszabású előkészítés ellenére sem mondhatunk sok jót. Guido Masanetz, M. Janowski és O. Schneidereit revüoperettje ugyanis nagyon gyengécske alkotás. Az érzelmes bécsi nagyoperett és a felületes ponyvaregény keveréke. Ma már egyiket is nehéz elviselni. Hát még a kettőt együtt! Ezért aztán hiába a modern környezet, a háttér, a kulisszák korszerűsége, a produkció egyáltalán nem tűnik frissnek, újszerűnek, eredetinek. Ebbe,, .sajnos bele kell értenünk a zenét is, amely kacérkodik ugyan a modern dzsesszel, de csak kacérkodik és a bécsi nagyoperett szentimentális dallamformálásától képtelen elszakadni. A darab ponyvaszerűsége a történetben, a cselekményben mutatkozik meg. A bécsi nagyoperettel pedig abban a módban tart rokonságot a Madame X, ahogyan a cselekményt megformálja, megfogalmazza, színpadra viszi. Csakhogy, sajnos, a bécsi nagyoperett színpadi rutinja nélkül. Hosszadalmas, elnyújtott, vontatott operett a Madame X. Nincs igazi, eredeti humora, cselekményének fordulatai átlátszóak és kezdetlegesek. A néző már az első pillanatban tudja vagy legalább is sejti a végső megoldást, a csattanót, amelyet a szerzők arcuk verítékével órákon át igyekeznek eltitkolni a közönség előtt. A darab hibáin a szegedi előadás nem segített. A hibák egy részén természetesen nem is segíthetett; végül is nem a színház írta ezt az operettet. Az viszont baj, hogy a maga unalmas hoszszadalmasságában mutatta be a darabot és nem húzott vagy nem eleget húzott belőle. A pénzgyűjtés hosszadalmas, részletező ábrázolása például teljesen felesleges. Nagyon olcsó írói megoldás is ez, roppant igénytelén, primitív eszköz, de nem ez a legfőbb baja. Az a baja, hogy unalmas. A rendezés másik hibája, hogy módosítás beavatkozás nélkül adja vissza a darab kulisszahasogató melodrámáit. Jellegzetes példa erre az első rész fináléja, amely ennek a hibának szinte egészen megdöbbentő példája. Sajnos, nem sokat változtattak az előadás összképén az önmagukban egyébként szellemes, ötletes táncok sem. A látványosságra törekvő előadásban ugyanis néha szinte valósággal elvesznek. Olyan kavargás van néha a színpadon, hogy nincs terük, Nyugdíjasok találkozója Szegeden vasárnap délután 3 órára zsúfolásig megtelt a Juhász Gyula Művelődési Otthon emeleti nagyterme. Nyugatra taH fel millió liá/iiiTÍil A házinyúl az utóbbi években keresett exportcikké vált. Az európai országokban csemegeként fogyasztják, még a baromfinál is értékesebbnek tartják. Kelendőségének oka nem a szakácsok, a vendéglősök furfangja, hanem orvosi tanács, amely szerint a fehér, zsírtalan húsú házinyúl az egyik legegészségesebb táplálék. Így azután számos országban jobb árat adnak érte, mint a baromfiért. Hazánkban, érdekes véletlen, a Baromfiipari Országos Vállalat dolgozza fel exportra a házinyulat. A jól tartott tapsifüleseket vidékről, egyéni tenyésztőktől, ifjúsági szövetkezetektől szerzik be, s a külföldi vevők kívánsága szerint megnyúzva, fej és láb nélkül — eémelyikbe a májat visszatéve — műanyag tasakokba csoma-' golva szállítják. A magyar házinyúl legnagyobb vevője Nyugat-Németország, Svájc és Olaszország, de vásárolja Belgium és Franciaország is. Kelendőségét bizonyítja, hogy míg 1961-ben még jóformán semmit sem szállítottunk, 1962-ben már 16 vagonnyi, tavaly pedig már 46 vagonnyi magyar házinyúl került a külföldiek asztalára. Az idén csaknem 70 vagon — számszerint mintegy félmillió — tapsifülest adott exportra a baromfiipar. S mint sok minden más. a magyar házinyúl sem ..próféta" saját hazájában. Belkereskedelmünk kereslet hiányában egy darabot sem hoz forgalomba belőle. A vendégek ezúttal nyugdíjasok voltak, akiket a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága, valamint a nyugdíjas alapszervezet hívott meg baráti találkozóra. A nyugdíjasok, a régi munkatársak, örömmel üdvözölték egymást, s az ünnepi megnyitó előtt felelevenítették közös emlékeiket. A találkozóra eljött Nagy Máté, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára is. Ágoston Józsefné, a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának tagja az elmúlt két évtized munkájára, eredményeire emlékezett. A kulturális műsorban először a Juhász Gyula Művelődési Otthon balettosai szórakoztatták' a nyugdíjasokat, majd a Bartók Béla kórus adott elő több számot. Csada László, a nyugdíjas alapszervezet szb. titkára szintén fellépett egy monológgal. A jól sikerült baráti 'találkozón több nyugdíjas jutalmat kapott, a társadalmi életben végzett jó munkájáért. Végül a szakszervezet vendégül látta nyugdíjasait levegőjük a kibontakozáshoz. Az a törekvés természetesen helyes, hogy a táncok minél szervesebben kapcsolódjanak a történethez, ne lógjanak ki belőle. Az azonban már nem jó, hogy a cselekménybonyolílás — ez esetben ráadásul érdektelen cselekménybonyolítás — szűk térre szorítja,- szinte agyonnyomja. összeroppantja őket. Ilyenkor ugyanis egész egyszerűen értelműket vesztik. Ezek után érthető, hogy az előadásban közreműködő színészeket nem irigyeltük. Jórészt papirosfigurákat, jellegtelen, karakter nélküli szerepeket kellett megformálniok. Ilyen anyagból csakugyan nehéz valamit kihozni, nem csoda hát, ha gyakran erőlködtek; szinte hallatszott kínlódó llhegésük. Egy szerep és egy színész azonban mégis nyújtott valami új, friss hangot. Simon Erika: Susy szerepében. Az utcalány szerepét játszotta, a szomorú utcalányét, aki senkinek sem kell. Nagyon rövid szerep ez, nincs is köze a tulajdonképpeni cselekményhez, egyszerű betét', de Simon Erika olyan karakterisztikusan, olyan pompás, szitírikus humorral formálta meg, hogy az a szerep terjedelméhez képest aránytalanul nagy siker, mely játékát fogadta, teljesen és feltétlenül megérdemelt. Erőteljes és határozott szti nészi munka Barfa Mária Xonga Miller alakítása is. Az alak ugyan tipikus ponyvajellem, de a művésznő igyekezett embert formálni belőle, s ez tulajdonképpen — még a néhol látott tűljátszások ellenére is — lényegében sikerült. Mentes József is megkísérelte a határozottabb jellemformálást. Azt hisszük, ő is sikerrel. Teljesen zavaros figura viszont Bensőn, s érthető, hogy Katona András nem tudott mit kezdeni vele. Nem jutott emberábrázolási feladat Kátay Endrének és a lénveget tekintve Mucsi Sándornak sem. ö viszont hanggal, énekkel igyekezett pótolni azt, amit a szerzők darabírés közben elmulasztottak. Az operett egyik fő hibája a főszereplő Virginia jellemének kidolgozatlansága. Sajnáltuk a tehetséges Bókay Máriát ebben a szerepben. Egyszerűen nincs alap ahhoz, hogy aa alak megformálásának hiánvát valaki is számonkérja tőle. Hasonló a helyzet Kovács Zsuzsa esetében. A kisebb szereplők közül kiemeljük Gémesi Imre öreg tengerészét. A többi szerephez képest ez meglepően kidolgozott. Az alakítás mindazt, ami szerepben benne volt, színvonalasan megvalósította, Ifj. Kőműves Sándor kíméletlen és gátlástalan testőrét emeljük még ki a nagyszámú együttesből. A kissé harsogó díszleteket. amelyekben modem jelzések" és szinte natufa'ista megoldások is keveredtek. Sándor Laio* tervezte. A zenekart — feltétlen pon'osságra törekedve — Szalatsy István vezényelte. ö. l. Kedd, 1964. december 15. DÉLMAGYARORSZÁ€ S I . I