Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

n Rozsa László: n j A tenger kék hullámain I Megpróbálom hát elmondani, ugy ahogy tőle hallottan, a/, öreg tengeré®/tól. A Tegethoff páncélos cirkáló egy komni téli éjszakán futott ki a pólai I

twztrák—mágyar haditengerészeti kikötőből. Maximilián von Nyegowan viceadmirális gondterhelt arccal állt ;< parancsnoki hídon és figyelte a Viribus I

Unitis fényjelzéseit. Fógel Pál altűzmester — domború mellű, szélesvállú • legény, lefelé növesztett tömött IjAjuss/al — a páncélozott lóvegkamrúba indult. I

Vély»my|alpú matróz cipoi</>eti érezte « hajótest lüktető remegősei. A lengerészt. ez máskor megnyugtatta. de most valami kimondhatatlan furcsa feI

szültség vibrált a levegőben, mintha villamosszikrák pattognának az emberekről. Elfoglalta helyét a harminc és feles mellett, és kérdő pillantással nézett I

társaira, aki az Indikátort kezelte. Az csak foga között mormogott. — Majd meglátjuk. Nehezen, késve jött a I

hajnal. Szél kerekedett, tnegborzolta a hullámok sörényét. Fógel felkelt, megnyújlóztatta elzsibbadt tagjait, és a távcsőhöz lépett. Távolban, a lomha víztajtéI

kok mögött, ahol a szürkületben felszakadozott a köd, keskeny partszegély kéklett. A hajnalt napsugarakban a látcső fonálkeresz.tI

jére tapadva pillantotta meg a tűzmester Lovcsen hegyét, amely méltóságteljesen uralkodott a cattorói öböl felett, — Tehát Cattaró — szakadt ki a száján. Hamarosan látotávolba I kerültek ar. öbölben hörI gonyzó hadihajók is. Először a háromkéményes Stinkl Georgon vette észre, hogy az osztrák— I

inagyur haditengerészet lobogója helyett vörös lobogót repít a szőj, mujd a karcaii Gaa-romboló árbocain fedezte fel a felkelés vörös madarát. Végül látta, I

hogy az egész cnttarói flotta vörös színekben pompázik. Felhördültek. — Tehát ezé iái De gondolkozásra már nem volt idő. ParancsszaI

vak gyors ostorcsapása hangzott egymásután. — Irányzék balra, kilencven fok, vízvonalban! Fógel úgy érezte, hogy a kél; harminc és feles söI

tét torka az ő homlokát veszi célba, s mint a halálIáé vezényszót, úgy várta a tűzparancsot jelző tiszt hangját. — Amikor a karcsú Gáa I

sötét oldala az irányzéktávcső közepén átsuhant, a siket csend ben üresen csettenő fegyverként hallatszol i egy lefojtott hang: — Nem lövünk ... nem lőttünk. I

Csak később eszmélt rá, hogy az ő szájából tőitek elő ezek az ismeretlen hangok. Ami ezután következett, I

hasonlított eg.v hosszú, zűrzavaros. érthetetlen álomhoz. A Viribus Unllls. a Tegethoff és a többi pólaj hajó egymásután hajtotta végre a fenyegető manöveI- reket :i némán hallgató cattfiröi flotta előtt, tle lövésre egyszer se kerüli sor. Délre járhatott már az kló, amikor a zászlóshajó hátalfordított Cnttarónak, és « I

felfejlődött hajóraj megindult a nyílt tenger felé. Később tudták meg. n matrózkomllé tagjainak elI

beszéléBéból, hogy mi történt. Amikor a Viribus Unitis megközelítette Cattarőt, a hajóraj parancsnoka. Horthy altengernagy megadásva szólította fel a I

ftankt Oeorgot és a többi forradalmi hajót. — Húzzátok le a vörös >bogót! — szólt a parancs. — Soha! — érkezett rá a i -lelet a Sankt Gecrgról. Hoi thy azonnal lövetni kart. Mái ki is adta In tévedéseit. amikor rádióiram érkezett az öbölben levő német búvárhajókról: — Ha lövetni merészel, elsüllyesztik öt a német UBootok. az összes hajóival együtt Horthy sápadozott dühében, és a táviratot olvasva megingott, mint akit arculcsaptak. Alkudozni próbált. de a német tengeralattjárók nem tágítottak. Horthy nak. dühöngve bar, de megszégyenülten kellett távoania a vörös Catta róból. De Cattaró felkelése mégis elbukott. Hoi'thyék blokád ala vettek a kikötőt. A hajók nem juthattak élelemhez. es szénhez, és a parti ütegek legénysége se Csatlakozott a felkelőkhöz, mint kezdetben gondolták... Tizennyolcban, egy felejthetetlen szombati napon jött a második felkelés. Si-, mán, olajozottan, kikerülhetetlenül. Fógel Pál, mint rendesen, aznap is kiosztotta a Népszava számait a megbízottaknak és annyit mondott: — Na, most megkezdjük! A szalonhoz, ahol éppen tiszti gyűlés folyt, matrózszakasz közeledett. Az élen egy horvát őrmester haladt, és amikor az ajtóhoz értek, a szakasz megállt, s lábhoz, helyezte a rövid tengerészkarabélyt. A horvát rátette a kezét a kilincsre. Kifújta magából a levegőt, mint a bánatot és felrántotta az. ajtót. A szelesretárult ajtón át kimutatott a várakozó szakaszra. — Tiszt urak' Ma déli tizenkét Órától ismét a rriatró/.komité vette nt a hatalmat Kérem, adják át a lőszer és az élelmiszerkamra kulcsút — Jobb keze szőrös öklével hátratolta kerek tengeré® zsapkájut. s dikciója befejezéseként nyitott tenyérrel suhintott egyet a levegőben, mint aki elvág valamit. — Szereljenek te. uraim! Maximilán von Nyegowan t éppen felemelkedés közben érte a csattanós befejezés. Német és horvát átkozódás ömlött ki száján ebben a furcsa testtartásban. A horvát oszlopként állt és várta, hogy a viceadmirális I lefejezze átkozódásait. Azután élőrelépett és nyugodtan mondta: — Uraim, kár az izgalomért. A hajón már'mindenütt megszerveztük az őrséget, ellenállás felesleges. Ez. esetben semmi bántódásuk nem esik. Maximilián von Nyegowan különös testhelyzetéből székéire hanyatlott. Gyorsan felhajtott egy kortyot az előtte csillogó pohár vízből. — Nos: uraim? — nézett s/él megzavarodott tekintettel. — Fógel Pál egész. délután az árbocukon mászkált, hogy a Tegethoff ünnepi kivilágítását elvégezze. Estére a kikötő minden halója fényárban úszott. és szép vörös lobogókat csattogatott ,i szét. Harmonika hangjai felelgettek egymásnak n hajókon. A matrózok összegyűltek a fedélzeten és asszonynép híján egymással járták, szilajul, önfeledten a láncot. Csak a tiszti kabinok hallgattak makacsul, sötéten. Nem tartóztatták le a tiszteket, de azok Igyekeztek nem mutatkozni, és megbízottjaik útján lázas, titkos tárgyalásokba kezdtek egymással. Felejthetetlen őszi éjszaka volt. A hullámúk becezón hintáztatták az adriai ég szikrázó csillagait Hűs szellővé) é-kezett a hajnal, mint egy szokatlan új világ hírnöke, melyben veget ér a nyomorúságos háború és újra meglátják a hazai földet. Az álom lassan felülkerekedett a fárad: matróztesteken. A fények lassan kihunytak, csak a parancsnoki szalon lámpája vi'ágított, ahol hajnalig ülésezett a matrózkomité. Határozat született, hogy továbbra is fenntartják a forradalmi fegyelmet, és harcbaszallnak követeléseikért. a békéért, a szovjetek támogatásáért, az emberséges szolgálati körülményekért, a demokráciáért. Heggel a parancskihjrdettsl a niatrózkomite elnöke vezette. Megkezdődött a cirkáló rendes élete. Egyszerre csak egy fehér csónakra lettek figyelmesek. Két tiszt ült benne. Az egyik tölcsért formálva kezével. így kiáltott: — Hé, matrózok! A hajót aláaknáztuk. Tizenöt perc múlva robban. Aki nem akar meghalni, azonnal hagyja el a hajót. Siessetek! Az emberek megdermedtek. Még egy pillanat és kitör a pánik. De a horvát résen volt. Bika hangját kieresztette: — Elvtársak! Forradalmárok vagyunk, nerm hagyjuk ed a hajót. Fogjátok él a gazembereket! — Fógel! Rohanjatok a lószere.skamrábn. Minden villamos vezetéket elvágni! Siess! Egy csoport matróz rávetette magat a vízen ringó motor-csónakra. — Gyerünk! Fehér tajtékot túrt a motoros orra. r. úgy száguldott a Hé/tok felé majd széthasította a csónakjukat — Hét percetek van. Magatokkal törődjetek! Menekülni! — üvöltötte az egyik tiszt. Egyetlen ütéssel csapták le ós mint egy rongycsomót, a motorosba hajították. A horvát izgatottan figyelt: — Zásalójelek a Viribus Unitisröl, nézzétek !... „Te... ge ... thoff... se ... gít... ség .. ." — Motorcsónak azonnal a vezérhajóhoz! — rendelkezett. A másfél tonnás motoros meglódult. 5 mintha valami óriási kéz taszította volna, bőszülten. huL Iámról hullámra ugorva rohant á csatahajó felé. Alig ért ötven méterre a hajóhoz, amikor rettenetes robbanás rázta meg a t>ólát öböt levegőjét. A motoros helyén hatalma® fehér vízoszlop kavargott és a Viribus Unitis Xeloldalra dőlt. Félóra mülva csak a deszkadarabok, fehér matrózsapkák. olaj és törött úrbóerúd maradványai úsztak nyolcszáz matróz hüllámsírja felett. A Tegethoff on sikerült Fógel matróznak leszerelnie aa Időzített bombát, de más. kisebb hajókon még történtek robbanások. A matrózkom ité ezek után már nem tudui együtttartani a tengerészeket. A flottát egv horvát származású hadnagv vette át. aki h forradalom mellett allt. A legénység jó resze pedig — a monarchia minden nemzeti ségéből Válók — megszállta a pályaudvarokat és elindult hazafelé. Fógel Pál tengeiész az utolsó szerelvénnyel hagyta el Pólát, Tüzéreit együtttartotta. géppuskával és élelemmel felszerelve úgy szálltak vonatra, hogy folytatják a forradalmat otthon. Magyarországon. Csal: akkor csordult ki szeméből a könny, amikor a vonatablakból utoljára pillantotta meg a tengert. Sötétek voltak a hullámok és háborogtak, rtiint a forrongó világ. ..A-, N HEMMERT JÁNOS FOLYÓPARTI itÓD Nemrég halaszthatatlan ós fontos ügyem volt a Hivatallal. Mivel nekem volt halaszthatatlan és fontos, a Hivatalnak halasztható és bagatell, nem ő keresett fel engem, hanem én őt. Az eligazítóban eligazítottak és közölték, hogy az ügy Kerekes kartárshoz tartózik. a második emelet 52-ben. Kerekes főkartárs lehet, mert titkárnője és párnázott ajtaja van. Amikor az. előszobájába beléptem, egy határozottan kedves és csinos nő közölte velem: — Kénekes kartárs nem ér rá, mért tanul. — Mit tanul? — kérdeztem. A titkárnője mosolyogva válaszolt: — Esti egyetemen, bölcsészkar, magyartörténelem szak. A mai anyag Zrínyi. Miklós. — Honnan tudja? — Én gépelem a jegyzetét. Az előbb lettem kész vele, elég nehéz anyag. Szjegénvnek ma délután konzultációja van és ezért senkit nem fogad. Forduljon Sárközi elvtárshoz, a Mérfcy Imre: harmadik emelet 114ben. B'elfordultain a harmadik emeletre. .. Sárközi csak középkartárs lehet, mert neki nincs párnázott ajtaja, csak titkárnője, de az is öregszik már. A hölgy röviden Miklósi Ottó: — Ez disznóság! — Téved, kérem. — Nem tévedek — ordítottam. — Lehetetlen állapot, hogy hivatalos idő alatt nincs a munkahelyén. — De kérem, ezt a Munka Törvénykönyve biztosítja. Heti Tanulgat a hivatal megkért: Sárközi kartái-sat még két naptg ne keressem, mert tanulmányi szabadságon van, ugyanis néhány nap múlva vizsgázik művészettörténetből. — Az minek neki? — érdeklődtem. — Kap két liét tanulmányi szabadsagot és mindenki tudja róla, hogy fejlődik. Egyébként Kovács kartárs helyettesíti, a második emelet 326-ban. Amikor a titkárnő kijelentette. hogy jöjjek holnap, mert Kovács kartárs az egyetemen van. kifakadtam : hát óra. Ami jár, az. jár. — És ki helyettesíti Kovács kartársat? — Nyitrai Elvira a földszint 6-ban. Minek részletezzem tovább? Nyitrai Elvira portugál rtyclvtanCulyaih ügyben volt távol. Bogár kartárs aznap vizsgázott létektanból. Remény inc elektrotechnikából korrepetált á technikumban, Osváth Etek bentlakásos iskolán volt Kecskeméten, Orból: Jenő edzőtanfolyamra ment és Kot'bafiies kartársnő éppen pótvizsgázott halbioló: giából. fgv kerültem végül a segédhivatalba. Alt Jenő — segédirattároshoz. — Maga miért nincs iskolában, vagy tanulmányi szabadságon? — kérdeztem. — Mert vizsgahalasztást kaptam. Ugyanis csak a jövő hónapban vizsgázom, amikor már nyugdíjban leszek. — Minek egy nyugdíjasnak vizsgázni? — dühöngtem. — Mert bejárok majd ötszáz forintért, a Kapós! kartársat helyettesíteni, ggyanis ö a jövő hónaptól egy héten kétszer bábaképző tanfolyamon vész reszt, Egyébként miben adhatok S rendelkezésére? — Közöltöm vele, majd átadtöm az ügyiratot, amit ő iktatott, szignált, step1 izeit és a végén kijelentette: — Holnapután jöjjön ismét, addigra elintézzük. — Sajnos heni jöhetek — mondta, miközben a fejem lassan rángatózni kezdett. — Miért? — nézett rám csodálkozva. — Mert felvételi vizsgát teszek az idegszanatóriumba Ha meghalok Ha meghalok: Tavaszi szellő fürge szárny a. Csókkal zuhan nyíló virágra; Röpkén száil, harmatot sodorva Lágy fűre. zendülő bokorra; Megújhódott erdőt köszönt, S friss gyögyvirágol tölgy tövén Mosolygó, nyájas gyermeket Zord, durva óriás ölén ... Tavaszi szellő fürge szárnya Csókkal zuhan nyíló virágra: Ha meghalok. Ha meghalok: Zéngő madárnak nótás új ka Vidáman kezd enyelgő dalba: Boldog, dalos párját kacagva Meghitt csalitba hívja, csalja Kúszáltan kúszó ágakon Kibélelt fészket raknak ott, S kiköltik majd, etetgetik A gyönge, pelyhes magzatot,.. Zengő madárnak nótás ajka Vidáman kezd enyelgő dalba: Ha meghalok. Ha meghalok: Egy édes asszony ejt agy könnyet. Csupán csak egyet, az sem többet. S talán, talán zokogva, búgva El is kísér a néma útra... Lchét, hogy csöndes alkonyon Vérgódö szíve elsirat; Lehet, hogy forró éjszakán Szendergő lelke felriad ... Egy édes asszony ejt egy könnyet, Csupán csak egyet, az sem többe! Hú meghalok. Ha meghalok: Síromhoz majd esküdni jer ki. Hogy szíved senki meg nem ejti: Lelkednek éjét fény nem éri, Örök gyászát el nem cseréli . . . Mint tépett lepke úgy zuhanj Arvult, süppedt síromra majd; Az lesz enyém (hisz megleled), Amely fölött akácfa hajt... Síromhoz majd esküdni jer ki, Hogy szj'ved senki meg nem ejti: Ha meghalok. Ha meghalok; Meghalt egy álmodó rajongó. Meghal egy koldús nótamondó. Nem volt csupán csak szíve-lelke, Csupán egy drága, szent szerelme; A szíve ott, a sírba lent Akácvirágról álmódik, Amelynek nem volt, nem soha Virágozása — második ... Meghal egy álmodó rajongó. Meghal egy koldus nótamondo Ma meghalok. 4 0ll-AlÁ<íMAO*$ZA<í Vasarnap, 1961. december tS.