Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-08 / 287. szám

Közéletünk híreí APttÖ ANTAL HAZAÉRKEZETT MOSZKVÁBÓL Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki gazdasági kérdésekről tárgyalt Moszkvában, hétfőn délután hazaérkezett a szovjet fővárosból. DOBI ISTVÁN FOGADTA AZ ARGENTIN köztársaság NAGYKÖVETÉT Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn bemutatkozó látogatáson fogadta dr. Francisco Ricardo Bello-t, az Argentin Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A nagykövet megbízólevelét annakidején az Elnöki Tanács helyettes elnökének adta át. FOGADÁS A FINN NAGYKÖVETSÉGEN Dr. Reino S. Palas, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete hétfőn este fogadást adott Finnország nemzeti ünnepe alkalmából. A baráti légkörben lezajlott fogadáson megjelent Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese. Gáspár Sándor, az Elnöiki Tanács helyettes elnöke is. MAGYAR KÜLDÖTTSÉG KENYÁBAN Barcs Sándor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja hétfőn elutazott Budapestről, mint annak a magyar küldöttségnek a vezetője, amely részt vesz Jomo Kenyattának, kenyai közcársasági elnökké történő beiktatásán. A magyar sajté napján Átadták az idei Rózsa Ferene-díja kat Hétfőn délelőtt a magyar sajtó napja alkalmából koszorúzást ünnepséget rendeztek Budapesten a Kommunisták Magyarországi Pártja volt Visegrádi utca székházának — a VörŐ6 Újság egykori szerkesztőségének — falán elhelyezett emléktáblánál. Délben a Parlament Munkácsy-termében Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kitüntetéseket adott át. Jelen voltak Komócsin Zoltán és Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. dr. Orbán László, a Központi Bizottság osztályvezetője, Szakasits Árpád, a MUOSZ elnöke. A Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetésben részesült Rajcsányi Károly, a Magyar Nemzet helyettes főszerkesztője, Vozári Dezső, a Népszava szerkesztőbizottságának tagja. Koncsek László. a Népszabadság berlini tudósítója és Péter Józsefné, a Magyar Rádió és Televízió idegennyelvú, főszerkesztőségének helyettes vezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta F. Nagy István, a Dél-Magyarország főszerkesztő-helyettese és Kovács Imre, a Csongrád Megyei Hírlap munkatársa. 34 újságíró, kiadóhivatali, portás-lapterjesztő és nyomdai dolgozó kapott még Munka Érdemrend ezüst, illetve Munka Érdemrend bronzfokozata kitüntetést. Ezután Ilku Pál művelődésügyi miniszter átadta az idei Rózsa Ferenc-díjakat, majd a sajtó több dolgozójának a Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetést. A Rózsa Ferenc-dij I. fokozatát kapta: dr. Pálfy József, a Magyarország főszerkesztője és Szentkirályi János, a Szabad Föld főszerkesztője. II. fokozatát dr. Garam József, a ügyelő icszerkesztője és Kalmár György, a Népszabadság főmunkatársa. III. fokozatát Fodor Gábor, a Népszava főmunkatársa ós Sárközi Andor, az Északmagyarország főszerkesztője. A kitüntetettek nevében Szentkirályi János mondott köszönetet. Este a Kormány Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Üj ságírók Országos Szövetsége a Magyar Sajtó Házában baráti találkozón látta vendégül a kitüntetetteket. Emlék tábla-leleplezés Szegeden A népgazdaság aranyai Egyre javul a bányászok szociális ellátása A második ötéves terv eddig eltelt időszakában sok szociális beruházással javították a bányászok ellátását Egymás után épültek a munkásszállók, éttermek, konyhák, fürdők, öltözők és egyéb berendezések. Ma már 13 000—15 000 bányászt tudnak elhelyezni modern, kényelmes munkásszállásokon. A legtöbb üzemi fürdő, ÖL töző a várpalotai és a középdunántúli szénbányászati tröszt területén épült' eddig. Ezeknél a trösztöknél minden dolgozónak van modern öltözője, valamennyinek tudnak fürdési lehetőséget nyújtani. Kielégítő a helvzet Tatabányán, Dorogon és a mecseid szénmédencében is. Még mindig kevés a fürdő Nógrádban és az Ózd vidéki szénbányászati trösztnél, az érc- és ásványbánya szat üzemeinél, valamint a kőolajbányászatban. A legnagyobb konyhai kapacitással is a várpalotai szénbányászati tröszt rendel, kezik, ennek a trösztnek üzemeiben minden dolgozót tisztán terített asztalhoz tudnak ültetni és bőségesen ellátnak meleg étellel. A második ötéves terv most következő utolsó évében az arányok nem javulnak túl nagy mértékben, a harmadik ötéves tervben azoinban a korábbi mulasztások jó részét pótolni fogják. —a ^ (TJebmann felv.) Az újszegedi szövőgyár Rózsa Ferenc brigádjának tagjaj virágot tesznek az emléktáblához Vasárnap délben Újszegeden, a Rózsa Ferenc sugárút sarkán ünnepélyes keretek között leplezték le a sajtó, a nyomda dolgozóinak, a Rózsa Ferenc Gimnázium és a Rózsa Ferenc sugárúti általános iskola tanulóinak és T T á TI ti w a IV T a KISZ-kongresszus tl JtjL íí IVl A Jl XV Csongrád megyei 11)111 A Kommunista Ifjúsági Szövetség napokban kezdődő VI. kongresszusán népes küldösség képviseli Csongrád megye ifjúságát. A küldöttek azzal a szilárd elhatáro. zással indulnak Budapestre, hogy tudásukhoz, felkészültségükhöz híven lelkesedéssel és odaadással szolgálják majd a kongresszus munkáját. A megye mind a 33 kongresszusi küldöttét nehéz volna bemutatni, hiszen csak egy-egy mondat jutna a tettre kész fiataloknak. Ezúttal három üzemi fiatalt választottunk találomra közülük. ABálinodozómérnöknö A KISZ megyei küldöttértekezlete többek között elhatározta, hogy a fiatalok védnökséget vállalnak a megye építkezései felett. — Soha jobbkor nem jöhet a segítség — mondotta iMkátsy Éva, a Szegedi Tervező Vállalat mérnöke —. hiszen az építőipar gond. jai mindenkit közelről érintenek. Az építőiparban dol gozó KISZ-istákra hárul azonban annak felelőssége, hogy az építőtáborokat úgy íasxvezzék meg, hogy minküldöttei közül den dolgos lakója jól érezze magát bennük. Számot adott a városrendező okos, egészséges álmairól is: — Gyakran panaszkodnak a fiatalok amiatt, hogy kevés a kirándulóhely az Alföldön. Pedig a táj szép, csak a szépségeit jobban kellene kihasználni. Ha társadalmi munkával rendeznék a folyópartokat, zöld területeket, ligeteket, csónakkikötőket építenének, kevés pénzből sok örömet szereznének saját maguknak. A táncoslábú munkáslány Markovics Katalint jól ismerik a textilmüvekben, hiszen már hatodik éve koptatja a gyár küszöbét. A fonodái A-műszak alapszervezeti KISZ titkára, a kuL túrcsoport, s azon belül is a táncegyüttes egyik legmegb'zhatóbb, állandó tagja. Azok közé a munkáslányok közé tartozik, akikre a termetesben és a társadalmi munkában egyaránt mindig lehet és kell is számítani. Alapszervezete gyakran rendez kirándulást, tapasztalatcserét más városokba, más üzemekbe, s most titkáruk eljut a fiatalok legmagasabb szintű tapasztalatcsere-fórumára, a KISZkongresszusra is. Az energikus fiatalasszony A kongreszusra, amire Keszi Zoltánné, a Szegedi Ruhagyár KISZ-bizottságának titkára még négy év távlatából is úgy emlékezik vissza, mintha csak tegnap történt volna. Kőszirté- ugyanis 1960 decemberében részt vett az ifjúsági szövetség előző kongresszusán. S azóta gyakran hívta már segítségül mindennapi munkájában azoknak a lelkesedéstől fűtött, csodálatosan szép napoknak a hangulatát. — Ha valaki kételkedne a fiatalokban — meséli —, hitet nyer, ha sokat van velük együtt A tanulság szarint dolgozik és él Keszi Zoltánné. Ritka energikus fiatalasz. szony, aki amellett, hogy üzemének munkaverseny felelőse, a KISZ-bizottság titkára, még munkásőr is. S idejét úgy tudja beosztani, hogy minden feladatát egész emberként látja el. & a város lakossága képviselőinek jelenlétében az utca névadója, a mártír újságíró emléktábláját. Eljöttek az emléktábla avatásra az újszegedi szövőgyár Rózsa Ferenc szocialista brigádjának tagjai is. A Dél-Magyarország szerkesztősége és az I. kerületi tanács által emelt emléktabla Tóth Sándor szegedi szobrászművész alkotása, Rózsa Ferenc rézdomborításos portréjával Az avató ünnepségén a Rózsa Ferenc sugárúti általános iskola énekkara a Himnuszt énekelte, majd dr. Lőkös Zoltán, a Dél-Magyarország szerkesztője nyitotta meg az ünnepséget átadva a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökségének üdvözletét. Az emléktáblát Sipos Géza, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára leplezte le, méltatva beszédében a mártír újságíró munkásságát, forradalmi tevékenységét és a sajtó mai munkásai számára példaadó kommunista harcosságát. Az I. kerületi tanács végrehajtó bizottsága nevében az emléktáblát dr. Korek Józsefné vbelnökhelyettes vette át, majd a Dél-Magyarország szerkesztő bizottsága, a Csongrád Megyei Hírlap és a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat képviselői helyeztek el koszorút a sajtó munkásai nevében az emléktáblán, s virágot hoztak a szövőgyár Rózsa Ferenc brigádjának tagjai is. Az avató ünnepség műsorában Fogarasi Adrién, a Rózsa Ferenc Gimnázium tanulója Maróti Lajos „Himnusz a forradalomról" című versciklusából szavalt átéléssel, majd befejezésül a Rózsa Ferenc sugárúti általános iskola énekkara Kóczián József tanár vezetésével kórusműveket énekelt, kitűnő előadásban az ünnephez méltón. B

izonyára ismerik ezt a tanulságos történetet, ha nem, elmesélem. Egyszer régen egy gazdag ember egy-egy aranyat adott két szegény embernek, mégpedig azzal, hogy ki ki saját tetszése szerint kamatoztassa. Egy év múlva azután számon kérte, mint használták fel adományát Az egyik szegény ember büszkén felmutatta az aranyat, hogy lám, ő nem herdálta el. A másik viszont sok-sok aranyat mutatott, mert az egyet, amit kapott addigra megforgatta, megfiaztatta. A mese vége kézenfekvő: a gazdag ember a „takarékos" szegénytől elvette az aranyat, ügyes, szorgalmas társáét pedig jutalmul megduplázta: Persze előfordulhatott volna az is, hogy az aranyat ukmúkfuk elköltik, mint teszik azqk az üzemqk. melyek a kamatoztatásra topott béralapot anélkül has.-.nalják fel, no gy a termelési tervet teljesítenék. És a népgazdaság, mely nem olyan szigorú, mint a mesebeli gazdag ember, mégcsak meg sem bünteti őket „érdemük" szerint. A béralapot a létszám és a terv szerint határozzák meg, nem azért adják, hogy híven őrizzék, de nem is azért, hogy minden haszon nélkül „lépjenek a nyakára". Csakhogy a statisztika kimutatja, hogy a szegedi könynyúipari üzemeknél az idén igen leromlott a tervteljesítés és a béralapfelhasználás aránya. Az első három évnegyedben 99,4 százalékos lervteljesítés mellett 101,4 százalékra alakult a munkásbér felhasználása. Különösen kirívó aránytalanság mutatkozott a Kenderfonóés Szövőipari Vállalatnál és a Rostkikészítő Vállalatnál. Kedvezőtlen képet mutat a létszám- és bérgazdálkodás az élelmiszeriparban is, ahol a • 72:1 százalékos termelés mellett 78.6 százalékos a muri kásbér-fel használás S ráadásul több dolgozót foglalkoztat tal* a tervezettnél. A helyiipari üzemekben sem úgy alakult a helyzet e tekintetben, mint ahogy az a „nagykönyvben" meg van írva. A béralap „mumusa" a nagy létszám és a túlóra. Nehéz lenne megmondani, mi a rosszabb, ha teljesítik ugyan a tervet, de az engedélyezettnél nagyobb bérráfordítással. vagy amíg még ennél is kirívóbb — pedig előfordult — több bért használnak fel, s még csak nem is teljesítik a tervet Könynyű bqlátni, hogy bár a munkás megdolgozott azért a pénzért, amit kapott, hiszen túlórázott például, de a népgazdaság szempontjából tulajdonképpen olyan pénzt fizettek ki, amely mögött esetleg hiába keressük aranyfedezetét, a termelést Napjainkban, amikor annyi, de annyi szó esik a termelékenység növelésének fontosságáról. ez a jelenség több mint egészségtelen, egyenesen káros. r

rténetünk gazdag embere egy pillanatig sem gondolkozott azon, ki a felelős azért, hogy aranyát nem kamatoztatták: azt tette felel dssé, akinek adta. A termelés irányítását, a gazdálkodás és benne a bére, gazdálkodás napi, évi szabályozását népgazdaságunk elsősorban az üzemek, gyárak vezetőinek kezébe tette le. Nem külön az igazgatóéba, külön a főkönyvelőébe, külön a főmérnökébe, ez nem olyan feladat melyben élesen el lehetne választani, meddig terjed a gazdasági, meddig a műszaki vezetés hatásköre. Megfeszülhet az erőlködéstől a főkönyvelő, mégsem bírja egyenesben tartani a bérfelhasználást. ha rosszak a termelés műszaki-technikai feltételei. A főmérnök sem boldogul egymagában, ha a rendelkezésre álló béreket nem szabják körültekintő mérlegeléssel az üzem adottságaihoz A ve-' zetők előtt két út áll: vágy sodródnak az. árral, s akkor intézkedéseik akaratlanul is anakronisztikussá válnak, vagy szembeszegülnek vele, s megpróbálnak úrrá lenni a helyzeten. . Az esetlegességek, a véletlenek a könnyebb ellenállás irályába visznek. Ha nagyon keresi, minden vezető találhat olyan objektív nehézségeket, melyekre „rákenheti" a bérgazdálkodás felborulását. És sokszor valóban nem is kel] túlságosan nagy hévvel keresni a nehézségeket: hívatlanul is elénkbe toppannak, ben ki sem tagadja például, hogy a munkás vándorlás gátja az ütemes terme'lésnék. Hogy a kendertónogyárban a ' .; rekonstrukció rendkívüli gyapotokat teremtett.- Hogv. á rostkikészitönél az áztatokit a jövő évj termelés érdekében kellett az idény után is foglalkoztatni. Jó objektív nehézségért nem .megyünk- a szomszédba! Nem a kifogásolt glédába állítása a kunszt— beállnak azok a csatarendbe noszogatás nélkül is —, egy vezető éppen aaon mérheti fel tudását, rátermettségét, sőt politikai érzékét is, mennyire képes gátat vetni a gazdaságos termelés objektív és szubjektív ellenségeinek. Nem ma, mégcsak nem • is tegnap találták ki azokat az eszközöket, azokat a módszereket, melyekkel előbb utóbb még a legnehezebb helyzetekben is boldogulni lehet. Ha valaha is volt értelme — tegyük hozzá, volt a létszámgazdálkodásnak ée a munkaszervezésnek, akkor most natívon van, ki kel] erőltetnünk tartós fellángolását, reneszánszát. Hogy ez nemcsak amolyan szófia, éppen a kenderfonógyár példájával is lehet bizonyítani, ahol az elemzések, feltárások — s valljuk be őszintén, olykor a szemrehányások — eredményeképpen is az év utolsó negyedére sokat javultak a korábban kilátástalannak vélt viszonyok. Altalános recept nincs, mint ahogy nem létezik olyan patikaszer sem, mely minden betegséget gyógyít. De igenis rendelkezésre állnak az ütemes, a gazdaságos termelés olyan bevált receptúréi, melyek közül ha értünk hozzá, ki lehet választani az adott helyzethez valókat. A

rátermettség, a tudás is kevés azonban ahhoz, hogy célt érjünk, ha nem párosul magasfokú fe1 el ősségérze ttel. A munkásoktól megköveteljük — s igen helyesen —, hogy fegyelmezettek legyenek, ne késsenek, használják ki a munkaidő minden percét Mennyivel inkább megkövetelhetjük a fegyelmet akkor a vezetéstől! Nemcsak azért, mert a példamutatás a legjobb nevelőeszköz. Ez csak egy része a dolognak. A vezetés fegyelme öntudatos ós tudatos felelősségvállalás mindenért, ami a ' gyárban történik. Sem a hibák, sem az eredmények nem maguktól következnek be: valaki ós valakik elkövették vagy kiharcolták őket. A túlzott béralapfelhasználás összefügg a vezetés fegyelmével. E fegyelemtől — mely lehet ügyesség, okos gazdálkodás, helyes intézkedés, bátor kezdeményezés, szóval sokféleképpen megnyilvánulhat — függ nagyrészt, hogy a szegedi üzemekben miként használják fel a népgazdaság aranyait, a béralapot FEHÉR BlALMAN KfflWL. UH. december l DÍI-MAMAROHSZA* 9