Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-23 / 300. szám

Amin segíthetünk, változtathatunk Járási jogú pártbizottságot választottak a Csongrád megyei Építőipari Vállalat kommunistái Az ÉM Csongrád Megyei Állami Építőipari Vállalat tegnap választotta meg a vállalat központi irodaházának tanácstermében, az MSZMP Központi Bizottságának határozata értelmében, járási jogú pártbizottságát. get igényelt a vállalat min- elkerülhetők volnának, műdén dolgozójától. szaki, szervezési, ütemezési Felelősséget... S ez a íe- feladat volna megoldásuk. Ez lelősségérzet nagyon őszinte, olyan probléma, melyen becsületes szókimondás jel- semmiféle felsőbb intézkedés lemezte a pártvezetőség be- nem segíthet, helyi gondosszámolóját, amikor az ered- sag, alaposabb munka szükményekről és hibákról be- séges hozzá, szélt, és valamennyi hozzáA küldöttértekezleten részt sz°10 mondanivalóját is ez Korrekt vesetöket vett Csakmag György, az a? őszinteség jellemezte. Az _ Nem mindig a munkásMSZMP Csongrád megyei elvtarsias, becsületes segite- ban van a hiba! Néha fentbizottságának osztályvezetője, Koszorús Ferenc, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa, Kiss István, a Fa-, és Építőipari Dolgozók Szakszervezete Csongrád megyei bizottságának titkára, a Csongrád Megyei Építőipari Vállalat vezetői és hat párt-alapszervezetének 70 tagú küldötte. jegyében hangsú- rői jön az lefelé! feladatokat, tenni- valaki. niakarás lyozta a valókat. — Melyek az okai tervelmaradásunknak? Melyek azok a hibák, amiket saját magunk erejéből kijavíthatunk, melyek megszüntetéséhez a mi nagyobb felelősségérzetünkre van szükség? Ezeket az okokat kutassuk, mondta emlegessük, ne a tőlünk fügA pártvezetőség hároméves getlen tényezőkre hivatkozzunk állandóan — mondotta munkájáról szóló beszámolója — melyet Molnár Sándor párttitkár mondott el — és a határozati javaslat felett nyitott vitában hozzászólt: Csakmag György, Kiss István, Druskóczi Sándor, a 3-as alapszervezet tagja, Szóba került a vezetés módszere is. A jó vezetőnek többet kell foglalkoznia egyes emberek problémáival, munkájával is, hiszen termelési, műszaki feladatait csak a hozzá beosztott emberek segítségével tudja végrehajtani. Ez fontos a munka és a vezető tekintélyének érdekében is. Ne akarjon apaz egyik felszólaló. S meg- róbb törvénytelenségekkel fogadták szavát a többiek is Még sok a szervezési liiba A folyamatos építésszerveszakszerelő, Götfeld István zés az -egész országban be festő művezető, a hódmezo- vált Ez engedményekkel jó vezető lenni senki sem beosztottjai előtt. Tekintélye annak van, aki biztosan érti szakmáját, de emellett becsületes, egyenes szavú, igazságos az embereihez, s megköveteli a az új módszer va- munkát. Az ilyen ember tud lahogy nem megy úgy ennél csak munkafegyelmet tartaa vállalatnál, ahogyan az ni kollektívája körében. T ANIMTR. + „ , , kellene. Egy-egy épület át- A munkafegyelemről, an1+enKova tstvan, a 3-as alap- adasát még mindig a szer- nak még fellelhető lanvhulászervezet párttitkara vizve- vezetlenségből adódó kapko- sairól. a munkásvándorlás *ílbaly'_" dás előzi meg. A munka égető problémájáról is somegszervezése és annak kö- kat beszéltek. amin mi segíthevásárhelyi alapszervezet párttitkára, Laczkó István villanyszerelő üzemvezető, vállalat igazgatója Soóslst- „ JUJ a ®z.!"£esl építésvezető- rüiményei volt általában, „Arról, ség párttitkára, anyagkezelő, Tóth Károly művezető, a amelyről a legtöbb szó esett, tünk, változtathatunk" — Példának az Ogyessza-lakó- lehetne a mottója ennek a íl , . , r^ci+ictiidi} at. wgj-cao+a-ict+u- » im/nuja Ciliit;*; a 2-es alapszervezet párttltká- negyed építését emlegették, tanácskozásnak, valamennyi ra. A hozzászólásokra Mol nár Sándor válaszolt, majd megköszönte a párttagság eddigi bizalmát és a vezetőség nevében lemondott. Ezután a küldöttértekezlet 21 Ott jó szervezéssel mindent hozzászólásnak. Senki sem el lehetne érni. Egy-egy hivatkozott a télre, az épíépület átadása előtt, amikor tőipari gépek hiányára, s a sok szakember dolgozik egy- sok apróbb munkák felett szerre, akadályozzák egy- sem siránkozott egyetlen mást. Az egyik szakmunkás hozzászóló. Sehol semmi teÍÍ Pártbizottságot, hat elvégzi munkáját, az utána „kiskapu",' átlátszó kifogás, póttagot, ottagu fegyelmi bi- J - - kibúvó, he++ + + , .... . ... jövő szakember pedig mun- megalapozatlan ,,ckaköre jellege miatt tönkre- lyette sok-sok őszinte, okos, teszi azt. És az új házon megfontolt vélemény hangmegkezdődik a javítás — zott el a Csongrád Megyei ami esetleg többe kerül, Építőipari Vállalat kommumint az eredeti munka. Ezek nistáinak tanácskozásán, és az ilyen hasonló dolgok M. É. bizottságot választott. A küldöttértekezlet után a pártbizottság megtartotta első ülését, és ezen Molnár Sándort választotta a pártbizottság titkárául. Felelősséggel A Csongrád Megyei Építőipari Vállalat jelenlegi létszáma 3600. Ebben az évben 1798 új dolgozót vettek fel, s 2152-en hagyták el a vállalatot. A vállalat 1959-től ez év végéig majdnem kétszeresére növelte termelését. Még ez is kevés volt azonban ahhoz, hogy teljesítse éves tervét; amely előreláthatóan 91 százalék körül lesz. A vállalat jelenlegi helyzetét nézve ezért a munkájáért, eredményéért is elismerést érdemel. Az üzemi kiemelt építkezéseken, a lakásépítkezéseken végzett helytállás komoly, megfeszített munkát, nagy felelősséIlku Pál hazautazott Moszkvából Ilku Pál művelődésügyi megjelent Sz. K. Romanovszminiszter és a vezetése alatt kij miniszter, a Külföldi álló magyar kulturális kül- Kulturális Kapcsolatok Álladöttség, amely az 1965. évi mi Bizottságának elnöke, A. szovjet—magyar kulturális és I. Popov, az OSZSZSZK műtudományos együttműködési velődésügyi minisztere és a munkaterv megvitatására és aláírására érkezett a szovjet fővárosba, keddre virradó éjszaka elutazott Moszkvából. A küldöttség búcsúztatására a Kijev-pályaudvaron szovjet kulturális élet több más vezető személyisége. A búcsúztatásnál jelen volt Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete és a nagykövetség számos beosztottja. RENDET, TISZTASÁGOT! „Kiskomám, rendet tehettél volna, mielőtt elhagytad a munkahelyed..." „Te se csináltad különbül. .." így tett szemrehányást egymásnak a szegedi kábelgyár két hegesztője. Párbeszédük hiteles szövegét ma is őrzi a műhely fala. ahová krétával írták. A fehér betűk messzire kiáltják: önmaguk keveset tesznek azért, hogy rend és tisztaság legyen a munkahelyen, de másoktól elvárják, hogy rendbetegyék azt az üzemrészt, ahol dolgoznak. A z üzem rendje, tisztasá^^ ga nemcsak esztétikai követelmény. Sokkal több annál. Feltétele a biztonságos termelésnek, az egyenletesebb és termelékenyebb munkának. De fontos feltétele az emberek egészségvédelmének, a balesetek megelőzésének is. A szakszervezetek a többi között ezért sorolják a legfontosabb feladatok közé a kulturáltabb munkahely, a nagyobb üzemi rend megteremtését. Erre serkenti őket a szegedi üzemekben tapasztalható rendetlenség is. De hat mérhető a rendetlenség? Hiszen éppen az a jelzője, hogy rendezetlen, zavaros, áttekinthetetlen, megfoghatatlan, semmi sincs a helyén, vagy minden a feje tetején áll. A rendetlenség mégis mérhető, sajnálatos tényekkel, szomorú mércével: a törött lábakkal, kezekkel, a kórházban, klinikákon töltött hetekkel. Az üzem balesetek közel felét ugyanis a rendetlenség okozza Szegeden. A felelőtlenül széthányt szerszámok, elhullajtott anyagok, alkatrészek. A dolgozók védelmét szolgáló intézkedések teremtette egészségesebb munkahelyek értékét rontja, s a munkások egészségvédelmét akadályozza, az emberek testi épségét veszélyezteti a rendetlenség, a munkahelyen hagyott szemét. S ha a rendetlenség miatt valakit baleset éq mindig akad, aki arról beszél, hogy a munkakörülmények, s a munkahely az oka a bajnak, s ezért hangoztatja a vállalat felelősségét. Vávol áll tőlem, hogy * bárkit is felmentsek az efféle vád alól, ha az észrevétel jogos. Sőt, csak helyeslem, ha szót emelnek emberek a rendetlenség, az önmagával és mások épségével nem törődő lelkiismeretlenség ellen. De nem lehet minden esetben csak a vezetést okolni és a munkahely elhanyagoltságát emlegetni. Magam is hallottam, amikor a kenderfonógyár munkásai termelési tanácskozáson tették szóvá a munkahelyek porosságát, piszkosságát. Más vállalatoknál a munkatermek huzatossága, zsúfoltsága, a mosdók, mellékhelyiségek, stb. elhanyagoltsága miatt panaszkodnak. Ha a válasz ilyenkor az objektív okokra, anyagi nehézségekre való hivatkozás volt, rendszerint akadt, aki azt kérdezte: hány évig kell még várni, hogy az ilyen okok megszűnjenek. Néha még a Munka Törvénykönyvben írottakat is citálják: „Társadalmi rendünkben legfőbb érték az ember. Ezért a Magyar Népköztársaság a munkavédelem intézményes megszervezésével, a biztonságos munkakörülmények megteremtésével és állandó egészségügyi gondozással védi a dolgozók egészségét." A törvényköny betartását Szegeden is sok százezer forint biztosítja, amit évről évre az üzemi dolgozók egészségének és testi épségének védelmére fordítunk. Az anyagi áldozat párosul a szakszervezetek szérövid idő alatt megvalósíthatók lennének, ez nem valószínű. Bármilyen jól is fejlődött évek hosszú során népgazdagunk, az utóbbi időben sok „fékpofa" tapad előregördülő kocsink kerekére. Éppen ezért jövőre is megszabott keretek határolják az ilyen jellegű fejlődés lehetőségét. S nemcsak pénzügyi keretekről van szó. Építőipari tevékerységünk például nem növelhető a rendelkezésre álló építőanyag és építési kapacitás határain túl. Ez azonban nem jelenti azt, hogy háttérbe szorítjuk a munkakörülmények javítását. Ha csökkentett mértékben is, de folytatjuk a második ötéves tervben célul tűzött rekonstrukciót, az új, modernebb technika és technológia bevezetését. Ez pedig egyben a termelés egészségesebbé és biztonságosabbá tételét is jelenti. Régi tapasztalat, hogy a műszaki fejlesztésre fordítható berules körű ellenőrzésével, az házások helyes végrehajtása üzemorvosi hálózat munkájával, a biztonsági megbízottak. a munkásvédelmi őrök tevékenységével. Mégsem mondhatjuk, hogy teljessé, hibátlanná, biztonságossá tettünk minden munkahelyet városunkban. Vannak a múltból örökölt régi, elavult, korszerűtlen üzemek, műhelyek, amelyek felett nemcsak az idö járt el, hanem már régen megérettek a kicserélésre, a felújításra. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, jó lenne ezek helyett is új üzemrészeket építeni. Újjávarázsolták a rostkikészítő vállalat újszegedi telepét. Ezekben a napokban folyik a szalámigyár rekonstrukciója, fiatalodik az öreg kenderfonógyár, s több más vállalat néhány üzemrésze, műhelye. Tehát ma sem szünetel az ilyenfajta rendcsinálás. De a munka ütemének fokozását sürgető hangokra így válaszolhatunk: csak erőnkhöz mérten. S ez az erő az anyagi eszközeinket jelenti. Lehet, hogy egyesek úgy vélik, itt az ideje a régóta dédelgetett beruházási, fejlesztési tervek valóraváltásának. Általában nem a jószándékkal van baj egyetl-n vállalatnál sem. S nem is a tervek, az igények vitathatók. Hiszen ki ne értene egyet azzal például, hogy a paprikafeldolgozó vállalatnál végre fel kellene építeni a szociális épületet, vagy hogy a régi üzemeket éppen úgy lássuk el mindennel, ahogy ezt teszszük a gumigyárban, a textilművakben, a kábelgyárban. Helyesek a korszerűsítésre tett javaslatok, de hogy mind egyszerre, vagy fiatalok érintkezését, szóváltását — s most nem az általánosságban nem jellemző huligán-nyelvre gondolok — tessék megfigyelni egymás közötti viselkedésüket, meghallani kötetlen tegeződéseiket, tessék megvizsgálni azt a közvetlen szellemet, amely azonnal kialakul, ha két fiatal egymással találkozik és beszélni kezd: ezekben az osztályokban egy rangkülönbséget nem ismerő, egyforma emberek szép közösségéből font új Magyarország születik. A szocialista Magyarország teljesen felépült ezekben a kis fejekben, ezekben a gyermekszívekben. Az én nemzedékemet bizonyos fokig az állásfoglalástól való viszolygás, a döntések elkerülése jellemezte. Élénken emlékszem arra a Hitler- és nyilasellenes magyar állami tisztviselőre, aki látta ugyan az országot fenyegető irtózatos veszedelmet; mégis felesküdött Szálasira. Mikor tette indokát tudakoltam, azt felelte: „Hja Édes fiam. Én szegény kisember vagyok, akinek szüksége van az elsejei fizetésre". S feldereng bennem Gorkij Klim Számginja, aki látta ugyan a forradalom szükségét, de — elódalgott, mikor az utca forrongani kezdett, a lakásába bújt, s a függöny mögül leste az eseményeket. Ilyen társadalmi „tartás" emlékei kész tettek arra, hogy különböző osztályokban olyan kérdéseket tegyek fel, amely — lehetőleg észrevétlenül — a bátorság, állásfoglalás vagy a döntés fogalmait akartak tisztázni. A feleletekből olyan erkölcsi nagyság bontakozott ki, olyan tisztaság lengett, annyi okos bátorság és felnőtt hit, hogy büszkeség járt át hazám legfrissebb nemzedéke iránt. Ezen a helyen csak azokat a válaszokat érintem, amelyet erre a kérdésre kaptam: ha valakit megvernek az utcán, megállnátok, vagy tovább mennétek? Az osztályokban egyetlen olyan gyermeket találtam, aki azt felelte, hogy hazamenne. A többi? Húúú! Hogyan lángoltak, hogyan égtek, micsoda szép és konok igyekezettel nyújtogatták két ujjukat, hogy felelni szeretnének. „Én nem hagynám." — „Én megmenteném." — „Én rendőrért szaladnék." — „Én az édesapámért, aki erős." — „Én segítenék, ahogy tudnék." Nyugati tudósok és művészek is írták, s állapították meg, hogy nálunk a világ egyik legjobb iskolarendszere neveli az új nemzedéket. Ezekben az iskolapadokban művelt, bátor, minden régi előítélettől ment. rendkívül tehetséges nemzedék nő fel. Ezek a művelt, bátor és tehetséges gyerekek vajon szeretik-e, eléggé szeretik-e, tisztelik-e, becsülik-e szüleiket? A tudás előtt leborulok; az a világon a legnagyobb dolog. De az emberéletben vannak más értékek is; szülői szeretet nélkül vagy szülők iránti szeretet nélkül az élet üres, hideg s borzongató. Több osztá'yban megkérdeztem a tanulókat, hogy kihez szeretnének hasonlítani? Milyen eszményképet melengetnek, s vannak-e eszményképeik ? A gyerekek legnagyobb része édesanyjához, vagy édesapjához szeretne hasonlítani. Mikor további kérdéseket tettem fel, kiderült, hogy ennek a vonzalomnak az érzelem csak egyik oldala; a másik oldala a határtalan tisztelet. s mikor a továbbiakban azt tudakoltam, hogy miért tisztelik ennyire szüleiket, meséljenek el mindent nekem, akkor ilyen válaszokat kaptam: Azért tisztelem édesapámat, mert betegen is dolgozik. Édesanyámat azért, mert kilenc gyereket nevelt fel és dolgozik. Apámat azért, mert hajnali négykor kel és este fél tizenegykor jön haza. Kitűnt/ hogy a szülők iránti határtalan szeretetnek és tiszteletnek a forrása a munka. S kitűnt — nem először —, hogy a világ legjobb s legnagyobb pedagógusa a példa. Egyik új ipari városunk egyik iskolájában és a dunántúli Sárköz egyik falujának a tanulói között, arra a kérdésre, hogy mi szeretnél lenni, ha felnősz, a kilencven százalékban munkáslakosságú új ipari város tanulóinak jó része értelmiségi pályákat jelölt meg. Ki szeretne a vasműben dolgozni, kérdeztem ezután. A gyerekek hallgattak. A valóság majd ki fog alakítani egy helyes arányt, a romantikus lobogás a későbbi évek során majd hamvadni kezd. A kérdés azonban az iskolalátogatás után is visszhangzott bennem: és ki fog dolgozni az üzemekben? Hasonló választ kaptam Sárközben is. Azt a kérdést, hogy ki akar felnőtt korában a tsz-ekben dolgozni — csend követte. A lányok vagy fiúk fodrásznők, orvosok, tisztek, vasutasok, fizikusok, mérnökök, boltvezetők akarnak lenni — és ki fogja a földet művelni húsz vagy harminc év után? A faluból való távozás világméretű kérdés. E világkérdés magyar vetületével még sokszor fogunk találkozni a következő esztendők és évtizedek során. Két kérdésre nem tudtam választ kapni sehol. A gyerekek csudálkozó tág szemmel néztek vissza rám. Válásztalan csendjük felemelt és megdobogtatott. A két kérdés ez volt: fáztál-e már, éheztél-e már? RUFFY PÉTER is lényegesen javítja a munka körű lmény eket. ¥> :gi üzemeinkben rendet tartani és tisztaságot teremteni nem könynyű dolog. De nem is lehetetlen. S hogy mennyire meg lehet oldani, ezt gyakorlati tapasztalatból tudjuk. Ha például párt- és állami vezetők előre jelzik látogatásuk idejét. mindig akad pénz, vagy ahogy mondani szokták, keret és ember is a nagytakarításra, a gondatlanul tárolt anyagok, gépalkatrészek, szerszámok rendbeszedésére, sőt, a munkahelyek csinosítására, díszítésére is. S ez nem mindig pénz, hanem csupán szervezés dolga. Az ilyen esetek is tanúsítják, hogy a kulturáltabb munkafeltételek megteremtésének vannak olyan tartalékai, amit éppen egyszerűsége és magától értetődősége miatt sokszor figyelmen kívül hagyunk. A dolgozók rendszeretete, szépérzéke nem veszett ki. Ezt tanúsítja a maga módján a kábelgyári hegesztők párbeszéde, de még inkább az olyan munkahelyek, ahol a munkások szó nélkül, szívesen vesznek részt a rend és a tisztaság megteremtésében. S jelzi ezt a szocialista brigádok tevékenysége. A brigádok naplói őrzik az öntudatos munkások maguk szabta feltételeit, amelyek szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák a munkahely csinosítását, egészségesebbé tételét. E brigádok és munkások példáit követve, a mozgalmat kiszélesítve — különösen ha ésszerűbben használjuk fel a rendelkezésre álló anyagi eszközöket — sokkal egészségesebbé, biztonságosabbá tehetjük a termelést. Közelebb juthatunk ahhoz a nemes célkitűzéshez, hogy a munkahely a dolgozók második otthonává váljék. NAGY PAL Postások a karácsonyi csúcsforgaiombrn (Tudósítónktól) A Szeged 2-es postán az elmúlt napokban nagy munka folyt. Tudtuk, hogy a hozzánk érkezett küldemények kedves ajándékokat tartalmaznak, s ezért igyekeztünk azonnal továbbítani azokat. Szinte nem is lehet kiemelni a posta dolgozói közül egyetlen egyet sem, mert mindenki erejét megfeszítve dolgozott. A munka már reggel 4 órakor kezdődött és szinte nem ért véget. Nagy segítséget nyújtottak munkánkhoz a Szeged állomáson működő vasutasok. Kovács Mihály Szerda, 1964. december 23. DRl.^a<ÍYARORSZAG 3