Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-22 / 299. szám

Merre tart a megye szőlészete és a borászat? Ankét a Dél-Magyarország szerkesztőségében Rekordtermést takarítottunk be az idén szőlőből. A me­gyében a korábbi évek 14— 17 mázsáival szemben 28 mázsára emelkedett a hol­dankénti átlag. Az állami pincegazdaság 216 ezer má­zsa borszőlőt vásárolt fel, amire még sohasem volt példa. Ezt követik a terme­löknél levő leszerződött sep­rős, egyszer és kétszer fej­tett borok. Az idei szüret lebonyolítása hallatlanul nagy erőpróbát jelentett a pincészetek és a termelő­gazdaságok dolgozói számára egyaránt. S a szüreti tapasz­talatok figyelmeztetnek ben­nünket arra nézve is, ho­gyan alakítsuk a jövőben a megye nagyüzemi szőlőter­mesztésének sorsát. Ezekről a kérdésekről tar­tottunk közérdekű tanácsko­zást a Dél-Magyarország szerkesztőségében. A Csong­rád megyei, a szegedi járási párt-végrehajtóbizottság, a járási tanács vb képviselőin kívül részt vettek a Magyar Állami Pincegazdaság Csong­rád—szolnoki üzeme, vala­mint a MÉK vezető szakem­berei, termelőszövetkezeti el­nökök, ismert szőlészek. Király Ferenc, a pince­gazdaság Csongrád—szolnoki üzemének igazgatója elmon­dotta többek között, hogy a borszakma beruházásai az elmúlt évtizedben országo­san háttérbe szorultak. Eb­ből eredően a Csongrád­Szolnok vidéki üzem terüle­ten is komoly pincehiány mutatkozik a megnövekedett igényekhez képest. A feldol­gozó-kapacitás megfelel a mostani követelményeknek, azonban a mustot 10 ezer hektoliter számra kellett az idén is utaztatni az ország egyik részéből a másikba. Ez drágítja borainkat. Kor­mányzatunk azonban felfi­gyelt a termésnövekedés­sél párhuzamosan jelent­kező krónikus pincehiányok­ra, s már 1965-ben valószí­nűleg kiemelt beruházás­ként kezelik a pinceépítke­zéseket. Az új esztendei fej­lesztési terv szerint 48 ezer hektoliter űrtartalmú beton­hordó-állományt kap többek között a Csongrád—Szolnok vidéki üzem. Ebből 16 ezer hektolitert a kisteleki pincé­be építenek be. Mintegy 50 ezer hektoliter nagyságrend­ben alumíniumtárolókat is kap a vállalat. Jelentősen gyarapítják a fahordóállo­mányt is. 1966-ban pedig egy teljesen új. 50 ezer hek­toliteres borpince építését kezdik meg a város nyugati ipari övezetében. Tovább­fejlesztik a pusztamérgesi pincészetet is. A cél az, hogy a különböző szőlőter­mesztő kistájakban, körze­tekben nagy központi pince­egységeket alakítsanak ki. Máris felvetődött azonban egy súlyosabb gond: mi le­gyen a magas áron felvásá­rolt borokkal? A nagy meny­nyiségen belül kevés a mi­nőségi fajbor. melyeket jó áron exportálhatnánk. Az sem lehet cél, hogy ráfize­tés mellett leszállítsuk a borok árát, s ezáltal az or­szágos fogyasztási táblázat szerint az egy személyre ju­tó 28 liter fogyasztást eset­leg 60—70 literre emeljük. Más utat kell tehát találni. Versenyképessé kell tenni borainkat külföldön, s a fe­leslegeket értékesíteni kell. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a jövőben szi­gorú állami ellenőrzés mel­lett már csak nemes szőlő­fajtákat telenítsünk, olasz rizlinget, szelektált kadar­kát. verteünlt, ezerjót és efféléket. Szaoorítani kell a szőlőként is iól értékesíthető csemegefajtákat. Több objektív ok miatt eddigi nagyüzemi telepítése­ink sem a célnak megfele­lően alakultak. Második öt­éves tervünk eddigi négy esztendejében összesen 4668 hold új szőlőt ültettünk a megyében, s ebből 2346 hold kövidinka, csupán tömegbort adó fajta. A terv szerint az új telepítések 22 százaléká­nak csemegeszőlőnek kellene lennie, a csemegeszőlők azonban mindössze négy százalékot képviselnek. A művelési rendszerek kiala­kításánál is több gazdaság­ban hibát követtek el. 2800 hold olyan — 240 centimé­ter — széles sorközű új sző­lő van a megyében, mely gépekkel is művelhető. Több helyen a nagyüzemi szőlőte­lepeket is sűrű sorközzel ültették, gyalogművelésre ál­lították be. Ez magában vé­ve is komolyan drágítja a jövőben a termelést. A gya­logművelésű szőlők holdan­ként 40—50 munkanappal igényelnek többet évente, mint a széles sorközű, tám­berendezésekre függesztett, gépekkel járható táblák. lyenek az egyéni gazdasá­gokból rendelkezésünkre áll­tak. Király elvtárs javasolta, hogy a borfelvásárlásban meg kell szüntetni az eddig használatos maiigánrend­szert, amely kizárólag az al­koholtartalomtól teszi füg­gővé az árakat és a minő­séget. Ehelyett a minőségi felvásárlásnak kell követ­keznie, amikor értéknövelő szerephez jut az íz, a szín és az aroma is. Ez a terme­lőket is sokkal jobb mun­kára késztetné. Nagy Sándor, a balástyai Móra Ferenc Tsz elnöke fi­gyelemre méltó javaslatokat tett: az évenként mutatkozó feleslegeinkből gyártsunk minél több, a gyermekek, és a dolgozók által munka köz­ben is fogyasztható tápláló üdítő italokat, sűrítménye­ket. Ezt a feladatot egyedül a konzervgyárak nem tud­ják megoldani. A jövőben a szőlőből való üdítő italok gyártását a pincegazdaságok­nak kellene végezniük. S az üdítők előállításához nagy­szerűen alkalmasak a jel­legtelen bort adó tömegter­mő szőlők is. Javasolta Nagy Sándor azt is, hogy ismert nyugati tapasztalatok fel­használásával a jelenleginek emeljük többszörösére a sző­lő gyümölcsként fogyasztá­sát. Eddig a vásárlók csak az érési szezonban kaphat­tak szőlőt. Egyszerű tárolók építésével — a szőlő szüret közben való kiválogatásával — decemberben, januárban és februárban is nagy tö­megben biztosíthatnánk jó minőségű árut a fogyasztók­nak. Mint mondotta, a Móra Ferenc Tsz új telepeinek termőre fordulása után bi­zonyos segítséggel legalább ezer mázsa szőlőt tudna biz­tosítani téli fogyasztásra. Regőczi István, a MÉK igazgatója örömmel üdvö­zölte a nagyszerű javaslatot és segítséget ígért megvaló­sításához. Nagy Sándor és mások is bizonyították: je­lenleg vannak ugyan gond­jaink. azonban a tsz-ekben érnek a jelenleginél sokkal olcsóbb szőlőtermesztés fel­tételei. Annak, hogy nem si­került a minőségi fajtákból eddig annyit ültetni, mint amennyit akartunk, a fő oka az, hogy a tsz-ek megszer­vezése után azonnal és he­lyesen nagyarányú telepíté­sekbe kezdtünk és kevés volt a jó szaporítóanyag. Kénytelenek voltunk olyan fajtákat is felhasználni. ami­Fekete Antal, a puszta­mérgesi Rizling Tsz elnöke is kapcsolódott azokhoz, akik azt javasolták, hogy a sok milliós pinceépítési be­ruházásokat ne adják oda a tsz-eknek, hanem az állami borgazdaságok erőteljesebb fejlesztésére fordítsák a pénzt. A borszakmának a tsz-eken belüli teljes kifej­lesztése olyan sokba kerül­ne, hogy az összeg talán so­hasem térülne vissza. Ehe­lyett legfeljebb csak 500, vagy ezerhektós kispincéket kell építeni a tsz-ekben, ahol a tagság saját borszük­ségletét és a munkadíjak fe­jében járó borokat tárolhat­ják. Fekete elvtárs, mint ta­pasztalt szőlész, erősen sík­raszállt a fajták szerinti kör­zetesítés mellett. A puszta­mérgesi rizlingtermő kistáj­ba például be kellene venni Öttömöst, Rúzsát és Ásott­halom egy részét is. Ez ma­gasabb árakat jelentene az itteni gazdaságoknak, s az anyagi érdekeltség is a mi­nőségi borszőlőfajták szapo­rítását segítené elő. Mert kétségkívül igaz, hogy minő­ségi borainknak rangjuk van a világban, csak az a baj, hogy nem tudunk belőlük mindig nagy tételben szállí­tani. Jó javaslata volt Fe­keté elvtársnak az is, hogy a gyenge borszőlőfajtákat egyszerűen át kell oltani a világpiacon is keresett cse­megeszőlőkre. Ezzel sok időt, gépi munkát és anyagot ta­karíthatnánk meg. Huszta József, az öttömősl Magyar László Tsz elnöke a hazai lakosság jobb ellátása érdekében — vitatkozva egyes korábbi javaslatokkal — bizonyította, hogy már 600, vagy ezer hold termő­szőlő esetében van létjogo­sultsága a szövetkezeti pin­cészeteknek is. Mivel azon­ban egy-egy tsz-nek álta­lában nincs, s várhatóan nem is lesz ennyi szőlője a szegedi járásban. a jövő szö­vetkezeti borgazdaságokat tsz társulások formájában kellene életre hívni. Ezek a borgazdaságok a minőség ja­vításában bizonyos konkur­renciát jelentetének az álla­mi borászat számára, s az egészséges konkurrenciára szükség van. Az öttömösi tsz-elnök is hangsúlyozta: tudomásul kell vennünk végre, hogy a szőlőből nem­csak bort és pezsgőt lehet készíteni. Bódi János, a Csongrád megyei párt-végrehajtó bi­zottság képviseletében szó­lalt fel, s vázolta a problé­máikból adódó elsőrendű feladatokat Bizonyította: az a gazdaság jár jól, mely leg­inkább össze tudja saját ér­dekeit egyeztetni a népgaz­daság érdekeivel. A fajta­kérdésben sürgősen helyre kell állítani — mondotta — a megfelelő arányokat. Ez különösen vonatkozik a pusztamérgesi kistájra, mely már majdnem elveszítette zöld-fehér minőségi borter­mő tájjellegét. Elsődleges feladat a nagyüzemi telepek állagának helyreállítása, pó­tolni a hiányzó tőkeállo­mányt. Biztosifcani kell a ta­lajerőutánpótlást. Meg kell állnunk a további telepíté­0 Megoldódik a pincehiány 0 Növekedjék-e a borfogyasztás ? 0 Drága a gyalogmíívelés 0 Új rendszert a felvásárlásban 0 4 szőlőből nemcsak bort lehel készíteni 0 Szükséges a körzetesítés 0 A megfelelő arányok kialakítása 0 Nagyot léptünk sekkel addig, míg az elma­radott járulékos beruházá­sok is felzárkóznak. Meg kell építenünk a táblákban a permetezőtornyokat. Elemi dolog, hogy legyen elegendő hordónk. A harmadik leg­fontosabb feladatunk — hangoztatta Bódi elvtárs —, az intenzív művelési módok széleskörű elterjesztése. Meg kell tiltani a keskeny sor­közű gyalogművelésű szőlők további telepítését Ahol pe­dig ilyen telepek vannak, ott gondoskodni kell átalakítá­sukról. Bódi elvtárs sem vi­tatta a kisebb szövetkezeti pincék és a tsz társulásokon alapuló szövetkezeti borgaz­daságok létjogosultságát, azt azonban leszögezte: a vég­termékig való feldolgozásnak modern, nagyüzemekben kell történnie. A legfontosabb járulékos beruházásokhoz sorolta a tsz-ekben a csővá­zas, gépesített csomagoló épületek, méregraktárak épí­tését is. ELŐADÁSSOROZAT s&á&aduHk. tyiűv.isxeiívál Madarász Antal, a szegedi járási tanács vb mezőgazdar sági osztályának vezetője bi­zonyította, hogy a telepíté­sekben mutatkozó átmeneti hibákért korántsem lehet a tsz-eket okolni. Több vonat­kozásban a tudomány is le­maradt Az utóbbi évekig egyetlen kutatóintézet sem mert például egyértelműen állást foglalni a széles sor­közű telepítések mellett. Csak később szentesitették azt, amit a gyakorlat szült. Az Ültetvénytervező és Ki­vitelező Vállalat is menet közben alakult meg, s még 1962-ben is adott ki utasítást gyalogművelésű szőlők tele­pítésére, jóllehet a tsz-ek nem mindig akarták ezt Hangsúlyozta Madarász elv­társ; idő közben felmerült teendőik rendezése után az újabb tapasztalatok birtoká­ban a szegedi járás homok­talajain továb kell majd folytatnunk a telepítéseket Csengelén például csak az intenzív szőlő- és gyümölcs­kultúrák oldhatják meg a jelenlegi gazdasági problé­mákat A vitát végül Glemha Pál, a járási tanács vb elnökhe­lyettese foglalta össze. — Telepítési munkánkban nem szabad csak a hibákat látni, eredményeink sokkal nagyobbak ezeknél. Koránt­sem az a baj, hogy sokat te­lepítettünk, inkább csak azt mondhatjuk, nagyot léptünk egyszerre. A hibákat ki tud­juk javítani, s csak üdvözöl­hetjük a kormány álláspont­ját hogy átmenetileg lassít­ja az újabb telepítések üte­mét. Egyelőre meglevő tele­peinket kell jobban kihasz­nálnunk. Csépi József SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ 1964. december 25-én, pénteken, karácsony­kor közkívánatra este 7 órakor Puccini BOHÉMÉLET operáját mutatja be. Jegyek: a színházi jegyirodában előre váltható, Kárász u. 15. Jövő év januárjában a TIT Szeged városi szervezete és a városi tanács művelő­désügyi osztálya tíz előadás­ból álló sorozatot indít Századunk művészete cím­mel. A sorozat célja, hogy át­fogó képet adjon a külön­böző művészetek területén a XX. században végbemen í változásokról, e művészetek legáltalánosabb jelenségéről, eredményéről. Gondolatok századunk realizmusáról címmel január 27-én tartja az első — sorozati ndító — előadást Aradi Nóra, Üjfa­lussy József és Csetri Lajos. Februárban két előadás fog­lalkozik majd a magyar és a világirodalom kapcsolatával, Ady, József Attila és Radnó­ti költészetének tükrében Márciusban a nyugati képző­művészet útkereséséről és az alföldi piktúráról hallhat a közönség. Helyet kap a so­rozatban az építészet és a zene is, különös tekintettel Bartók Béla munkásságára. A szakavatott, kiváló elő­adók között a legjobb sze­gedi és fővárosi tudósok, művészek szerepelnek, Or­tutay Gyula, Tamás Attila, Vinkler László, Major Má­té, Lendvai Ernő, Frank Oszkár, Dömötör János, Avasy Béla, Bicskey Tibor, Jancsó Adrienn és Szabó Kálmán. A sorozatot külön be­lépődíjas hangverseny zárja le, A XX. század zenéje cím­mel. Ha beválik, ha megnyeri a közönség tetszését az isme­retterjesztésnek ez a formá­ja, a jövőben sor kerülhet újabb, a közönségigényt messzemenően figyelembe vevő szabad akadémiák ren­dezésére. A kéthetenként — szerdai napokon — tartandó előadá­sokra január elején kezdik meg a bérletek árusítását, egységes, 20 forintos árban a TIT Kárász utcai székházá­ban. ANYAKÖNYVI HIREK I. kerület J[ III. kerület Házasság: Lestyán Károly és Papp Julianna, Kovács Antal és Horváth Erzsébet, Zsótér Sándor és Csernák Borbála, Szalma István és Németh Anna, Nagy Lajos és ördög Julianna, Nyers Lajos és Katona Veronika, Szilágyi Béla és Seres Aran ka házasságot kötöttek. Születés: Horváth Jenőnek és Szalma Juliannának Tün­de, dr. Viski Sándornak és Horváth Klárának Sándor László, Bánki-Horválh Sán­dornak és Tóth Ibolyának Edina Edit, Kovács József­nek és Rovó Teréziának Éva Gabriella, Erdődi Andrásnak és Savany Juliannának Zsu­zsanna, Varga Jánosnak és Szécsi Margitnak Zsuzsanna, Kovács Mihálynak és Bénák Etelkának Erika, Kiri Szil­veszternek és Papp Ilonának Szilveszter, Tóth Józsefnek és Csányi Magdolnának Jó­zsef, Lázár Mihálynak és Gárdián Annának Tibor, Vajda Imrének és Horváth Viktóriának Zoltán Sándor, Frischer Pálnak és Ökrös Margitnak Éva, Bakos Sán­dornak és Tari Piroskának Sándor, Héjjá Ferencnek és Víg Klárának Zolt, Prónai Lászlónak és Jéga-Szabó Er­zsébetnek Mária, dr. Kohl­mann Ferencnek és Foltényi Katalinnak Péter Tamás, dr. Kohlmann Ferencnek és Fol­tényi Katalinnak Ferenc Pé­ter, Varga Sándornak és Go­dó Katalinnak Katalin, Ke­rekes Antalnak és Oskolás Erzsébetnek Attila, Mészáros Sándornak és Cányi Máriá­nak Tibor, Dudás Istvánnak és Sándor Rozáliának Edit, Csiszár Imrének és Horváth Évának Katalin, Nagy Jó­zsefnek és Bán Jolánnak András nevű gyermekük született. Halálozásr Szabados György, Szente Lajos, Má­tok Lászlóné Tóth Margit, Pesti Lajos, Berényi Jakab, Kerepesi Antalné Drabant Erzsébet. Fehér Ferencné Csöke Etelka, Paksa József. Pintér István, Szabó István, Endrődi Attila, Zsák Jó­zsefné Dodonka Margit, Ró­zsa Istvánné Hebők Anna el­hunytak. Házasság: Ruszter János Gyula és Csányi Anna Má­ria, Katona Béla és Zatykó Margit, Varga József és Braun Julianna házasságot kötöttek. Születés: Bódi Lászlónak és Vecsernyés Erzsébetnek Má­ria, Budai Sándornak és Miklós Balog Ilonának Zsu­zsanna Ilona, Révész János­nak és Sebók Máriának Gyöngyi, Koráds Pálnak és Masa Annának Éva, Csáki Lászlónak és Butty Magdol­nának Zoltán Tibor, Skrio­nya Mihálynak és Zakar Ju­liannának Mihály Róbert, Guti Lászlónak és Ötott-Ko­vács Juliannának Erika, Gal­lasz Lajosnak és Bontovicfc Erzsébetnek Judit Klára, Ko2Üna Istvánnak es Móricz Teréziának István, Kovács Pálnak és Szövő Ilonának Attila Csaba, Kisbodri Pétér­nek és Nagy Máriának Má­ria, Juhász Lászlónak és Tóth Margitnak László, Szé­csi Miklósnak és Kiri Étel­kának Etelka Ibolya, Kiss Lászlónak és Radu Máriá­nak Márta, Szécsi Józsefnek és Vass Juliannának József, Bárdi Pálnak és Zaka Er­zsébetnek Katalin, Endrődi Jenőnek és dr. Marosi Klá­rának Attila, Endrődi Jenő­nek és dr. Marosi Klárának Tibor, Krista Józsefnek és Heiler Máriának József Zsolt, Maróti Istvánnak és Rácz Valériának István, Sánta Józsefnek és Gera Er­zsébetnek József, Szűcs An­talnak és Vörös Erzsébetnek Sándor, Tanács Istvánnak és Ördög Rozáliának Aranka Rozália, Pakai Mihálynak és Csonka Jolánnak Zsuzsanna Jolán, Jakus Zoltánnak és Börcsök Ilonának Zoltán ne­vű gyermekük született. Halálozás: Birnbaum And­rás, Cziner Istvánné Lakatos Rozália, Szabó Lajosné Ró­nay Veronika, Császár Fe­rencné Fürtön Etelka, Tary Imre Ignác, Palotás Lajos­né Oláh Marianna, Kovács Teréz, Bayer Ignéc, Godo Nándorné Kocsonyi Viktória elhunytak. II. kerület Házasság: Tanács János Lajos és Csepregi Ágnes, Csóti István és Zsoldos Klá­ra, Dávid Ferenc és Vídács Anna Mária, Urbán Lajos Miklós és Bezdán Zsuzsanna, Papp József Béla és Szabó Erzsébet, Herédi György Ist­ván és Balla Irén, Szabó An­dor Lajos és Ádász Ilona, Borbély István és Lakatos Erzsébet házasságot kötöt­tek. Halálozás: Körmendi Jó­zsef, Frank László, Tóth Ká­roly, Mihalech Józsefné Ret­tig Jozefa, Vass András An­tal, Lippai István. Török An­tal. Semeczi Béla elhuny­lak. Magyar­nóta-est 1964. december 2S-án 19 órakor a röszkei „PAPRIKA" Kisveudé«lül)t,o feUép • cszííej sándor magyarnóta- és operett énekes. Szeretettel várjuk kedves vendégeinket. Asztalfoglalás előre az üz­letvezetőnél. x 33570 .Vasárnap, 1964. december 20. DÉL-MAGYARORSZÁG 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom