Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-18 / 296. szám

Bányász - ram fa* teooneració* hizottsnsoh A téli szénszállítások nehézségeinek elhárítására A két legutóbbi szigorú tél tapasztalataiból okulva a Nehézipari Minisztérium és a szénbányászati trösztök mcst jól kidolgozott intézkedési tervvel várják az ismét bekövetkező jeges napokat, a tartós hideget, amikor megnehezül a bányákban a termelés és a szénszállítás. Az intézkedések nagy része a hideg okozta üzemzavarok megelőzésére, a szállítópályák fagy- és hófúvás elleni védelmére, a vasúti szállítások nehézségeinek elhárítására vonatkozik. A Nehézipari Minis térium bányászati-műszaki fő;sztálya pontosan tájékoztatta a MÁV-ot az év végéig esedékes termelésről, a várható túlteljesítésekről, hogy a vasút ennek megfelelően helyezhesse készenlétbe az üres vag nokat az egyes bányavidékekre. Valamennyi szénbányászati trösztnél, bányászati-vasúti kooperációs bizottságok kísérik figyelemmel a bányák kocsiellátását. A Nehézipari Minisztérium kereskedelmi főcsztálya előadót delególt az Országos Szállítási Központi Bizottságba, hogy gyorsan leadhassa, „vészjeleit", ha vagonhiány jelentkeznék. A mégis bekövetkező vag nellátási nehézségek áthidalására — hogy a bányáknak minél rövidebb ideig kelljen üres kocsira várniok — a trösztök, a szállító pályák és a szénosztályozók közelében készletteret jelöltek ki. A külszíni szállítószalag — és cs'llepályák állandó takarítására, jégtelen'tésére készenléti brigádokat szerveztek a bánfákban. Az aknákat fűtéssel vagy légáram megfordításával védik a jegesedés'.ől. Nagy gondot okoz a trösztöknek a mvnk'sszállító autóbuszok rossz állapota. A hibás kocsikat igyekeznek kicserélni. (MTI) Lehet-e főállattenyésztő egy lány? Az algyői Űj Élet Tsz igazgatósága felmondott Gulyás Irén agrármérnöknőnek. Indokolás: a gazdaság állattenyésztése nem annyira fejlett, hogy mérnököt foglalkoztasson. állandóan a körmükre nézni. (Persze ehhez az is kellene. hogy az Üj Élet tsz állatgondozóit a téli tanfolyamon ne a növénytermesztésre oktassák, hanem a szakszerű, tudományos állattenyésztésre.) Még egy figyelemreméltó megjegyzést — nagy igazságot — hallottam a főagronó— Szeretem az állatenyész,, , . , tést. Valami hasznosat, jót Meglepő? Kétségtelen. De akartam produkálni. Házi ez csak a diplomacia nyel- törzskönyvet vezettem 37 ve- gümőkórmentes tehénről; isA sírna megfogalmazás merem őseiket, tejhozamunem változtat a lényégén, kat Tápetetéssel elértük, mustól: Gulyás Irén megbántott, el- hogy a tejhozam emelkedett. — Nem elég a szakmát keseredett. Szép tervekkel, Törzskönyveztem az anyako- szeretni, el is kell igazodni nagy akarással s talán — cákat is... Szerettem volna benne. ami fiataloknál nem bűn — megvalósítani mindazt, amit Nos ebben az eligazodása hivatás kissé romantikus tanultam, csaknem újra cl- ban segíteni a pályakezdő megálmodásával kezdte pá- vastam az állattenyésztési agrármérnöknőt, igazi vezelyáját Most úgy érzi: az élet- enciklopédiát — magyarázza, fői és kommunista-munkatői megkapta az első kijóza- Lényegében most járja a társi gesztus lett volna. Sőt nitó pofont gyakorlat iskoláját Talán kötelesség. Gulyás Irént sok kissé makacsul ragaszkodik a tudomány szavához, a szakszöveghez. Kétségtelen, olykor hibázott, tévedett, mint minden pályakezdő, aki valamit akar, aki valamit tesz. Munkája 21 állatteA kérdés az: a főállatte- nyésztőnek, a brigádvezetőnyésztő önállósága károsan nek és a tsz igazgatóságának befolyásolta-e az állatte- jóindulatú segítségét feltéte- megy ki a majorba. Néha nyésztés fejlődését? lezte. Hogyan nevelték? még éjjel is ellenőrzött Ez- Nem mondhatjuk, hogy — Kaptam egy fegyelmit ért tanult ennyit? kárt okozott, hiszen mindé- a hanyag takarmányozási t Az agrármernoknő azonnütt ott voltunk, kiigazítot- naplóért. Bevallom, gyengém ban most is következetes: az irodai munka. Szakmai állattenyésztő marad. Barkérdésekben többször vitáztam az elnök elvtárssal, s mindig kitartottam, amikor éreztem, hogy igazam van. Felelősségteljes megbízatás "Véget értek a pártszervezetek vezetőségét újjáválasztó taggyűlések. Az üzemek, hivatalok, intézmények, termelőszövetkezetek kommunistái pártalapszervezetük három éves munkáját tették mérlegre, s választották meg az új vezetőséget. A beszámoltatás, s a beszámolók elkészítése és a választás felelősségteljes feladatot jelentett. Felelősségteljes megbízatás az is, amit az újjáválasztott pártszervezeti vezetőségek kaptak. határozását. A tartalmas és bátorhangú vita az eddig végzett munka elismerését és tiszteletét jelentette még ott ís, ahol a beszámolók elfogadását a vezetőség megválasztását jelentő igent éles szókimondó bírálat előzte meg. ttok munkát végeztek és gondot is vállaltak magukra pártvezetőségeink az elmúlt években. Pedig jóformán csak egyetlen érzés a jutalmuk, hogy fontos ügyért munkálkodnak, a pártért, munkatársaikért. Ez az érzés hatotta át őket akkor is, amikor a taggyűléseken a tevékenységüket , . .. . , , . , ért bírálatot hallgatták, hek. A vezetőségek kerdez- Vo]takj akjk aggodalmas_ A beszámolók összeállításához sok útmutatást adtak kommunisták, pártonkívüMiért? Miért? Miért? — kérdezi önmagától. — Mert önálló voltam? — válaszol ugyancsak maga. ambíció, terv, tettvágy fűtötte. Több tsz-taggal beszéltem: kedvesen szóltak róla. Egyesek csupán azért marasztalták el „rátermettségében", mert nó. De olyant is mondtak: — Buta az a kislány, korán reggel, hóban és sárban tunk idejében — mondja Szekfü László tsz' elnök. — Akkor? ... — Néha olyan utasításokat adott az állatgondozóknak, amelyekről én nem tudtam. — S az elnök elvtárs példákat említ a fejéssel, a bőkezű takarmányozással kap- j ellentétes utasításocsolatban. Felrója, hogy ' |k np_ has,_ I segítség: felmondás Ezek a befejezetlen viták hova kerül. Néha azért önkéntelenül megszólal egy benső hang: hát érdemes? ... Feltétlenül! Balogh Ödön ték, s a kérdezettek részletes, kimerítő válaszokat adtak. S ahol nem kérdeztek, anélkül is mondták az emberek, mit tartanak jónak, mire kérnek választ, s miben várnak állásfoglalást. A tapasztalatok szerint a vezetőségek jól felmérték, melyek területükön a vitás kérdések és ezeket a beszámolókban külön kiemelték, s a tisztázatlan problémákra általában választ adtak. A jó beszámolók jó talajt teremtettek az egészséges vitákhoz. A párttagok mindenütt, ahol elemző beszámolót hallottak, tevékenyebben, szívesebben fejtették ki véleményüket. Ez nem csoda, hiszen azt tapasztalták, hogy a vezetőség olyan kérdésekről beszélt, amely az embereket foglalkoztatja, s amelyeket maguk is hallanak szűkebb munkaterületükön. A beszámolók nagyrésze nélkülözte a sablonokat, az általános kijelentéseket. Már alig lehetett ilyen fordulatokat hallani: ezt a feladatot elvégeztük, de vannak még hibák. Az elemző, az eredményeket és hibákat lelkiismeretesen számbavevő beszámolók nemcsak a problémákat vetették fel, hanem keresték a választ az okokra és a megoldások hogyanjára. Ezzel nemcsak elvivé, hanem gyakorlatiassá is tették három év pártmunkájának felismerését, az újabb két esztendő feladatainak megkodtak e bírálatok hallatá ra. Azt mérlegelték, vajon nem több-e a bírálat, mint az elismerés, s úgy vélekedtek, hogy a pártmunka mérlege csak akkor lehet hű tükre az elmúlt három év tevékenységének, ha az elismerés van túlsúlyban, a hibákat ért bírálattal szemben. Ezek az emberek figyelmen kívül hagyták azt az egyébként helyes kommunista szokást, hogy általában kevesebbet szólunk az eredményekről — s akkor is a tanulságok kedvéért — és többet a hibákról, a megoldásra váró feladatokról. Ezért kaptak több bírálatot a vezetőségek. Ez azonban nem csökkentette tekintélyüket, munkájuk értékét. Tudták és ma is tudják, amit vállaltak, a közösségért tették és teszik, s nincs ennél magasztosabb érdek. "IVincs mód rá, hogy e -1-* cikk keretében a tapasztalt hibák átfogó elemzését adjuk. De emlékeztetni akarunk arra, hogy probléma és feladat mindenütt van. Igaz, hogy ezeket legpontosabban az adott pártszervezetben, munkahelyen tudják felmérni. Valamennyiben állásfoglalást várnak a dolgozók, legyen az üzemi, gazdasági, vagy a politikai élet eseményei keltette kérdés. A válaszadásnak nincs akadálya. A párt politikájából fakad, hogy őszintén feleljünk, ne kerülGulyás Irén makacsul ra gaszkodott az egyetemi „szöveghez", holott a valóságos élet mást írt elő. — Hanyagul végezte a papírmunkát — toldja meg Nyiri Gyula főagronómus. — Márpedig végülís a papír dokumentálja, ki hogyan dolgozik! Talán mégsem csak ez. Inkább az állatállomány fejlődése, minősége, hozama. S ebben előrelépés történt. Mind az elnök, mind a főagronómus elismeri, hogy az utóbbi időben az állomány minősége javult, szakszerűbb a gondozás, az etetés. Az anyakocák száma két év alatt 50-ről 131-re szaporodott. Az idén takarmánytápot adtak a sertéseknek, malacoknak. fejősteheneknek. Több tejet és húst kaptak — olcsóbban. Csodabogár Mindez kinek, helyesebben kiknek az érdeme? A miénk — mondiák. A siker tehát „mindnyájunk" dicsősége, a hiba egyedül a főállattenyésztő bűne. — Valljuk be, nem itt a \ Ive az ilyen kislánvnak. Mondtam is neki, fosadia e! a biztosítót — sajnálkozik a tsz elnöke. De önfejű kislány ez az Irénke. íme. hívták Szegedre az Állami Biztosítóhoz kárbecslőnek. Jó fizetés, város, könnyebb munka — és ő mégis itt maradt. Lám, vannak ilyen „csodabogarak", akik ragaszkodnak a faluhoz. A sárhoz. A bűzös, káromkodás istállóhoz. Irénke bogárszemű, kedves arcú, szerény ember. A gödöllői agráregyetemen véglett egy évvel ezelőtt. Mi marasztalja falun? kat szültek, amik nem használtak sem áz elnök, sem a mémöknő tekintélyének. Talán ezek is magyarázzák azt, mit Nyiri főagronómus mondott; — Nem fogadnak szót neki az állattenyésztők. Lehet, hogy mi is hozzájárultunk ehhez; lehet, hogy nem segítettük eléggé. E villanásnyi önkritika után jön a logikai bukfenc: azzal „segítették" tovább, hogy felmondtak neki. A miértek miértje mögött — hol rejtve (hiszen nem politikus" kimondani), hol bizalmas magunk között — mindegyre előbukkan egy végső érv: nem neki való a tsz. — Egy 21 éves ifjútól, és főleg lánytól nem szívesen vágják zsebre az oktatást azok, akik harminc éve élnek e munkának — ismerte el Szekfü elvtárs. — Valamilyen irodai munkán, vagy szakosított állami gazdaságban megfelelne — vélekedett Nyiri főagronómus. — Fiatal és, ugye, mint nő is gyengébb - magyarázta Pálföldi Antal igazgatósági tag. Kötelesség ef« volna E megjegyzések közös ne vezője az: sajnos, csak nő! ... Mert a főállattenyésztőnek hajnali 4-kor kint kell lenni, késő este kint kell lenni, a takarmányporciózáskokint kell lenni - sorolták Kérdem: melyik férfi sza"' ember teszi ezt naponta? £ mire jó a brigádvezető, ha e gyakorlati feladatokat, ellenőrzéseket nem végzi? Ahol fegyelmezett, szakképesített állattenyésztők dolgoznak, talán felesleges is m Befejezte idei tervét a DAV Szegedi Üzletigazgatósága A DÁV Szegedi Üzletigazgatóságán ezekben a napokban készültek el az idei mérlegek. Mint ahogy erről Kovács János igazgató beszámolt, a szegedi üzletigazgatóság december 16-án teljesítette idei tervét. 1964-ben több mint 200 millió forint értékű munkát végeztek el. A hálózatépítésre, valamint korszerűsítésre közel 40 millió forintot fordítottak idén Csongrád megyében. Nagy gondot fordítottak a lakosság egyre növekvő villamosenergia ellátásának biztosítására. Ennek érdekében 14 transzformátor-állomást építettek, Szegeden pedig 2 és fél millió forintértékben 10 és 20 kilovoltos kábeleket fektettek le. Idén a DAV Szegedi Üzletigazgatósága 32 termelőszövetkezetet villamosított. Terven felül kapott energiát a tápéi Tiszatáj, a röszkei Lenin, a bordányi Munkásőr, a balástyai Gajgonya, a szatymazi Béke, a szegedi Móra Ferenc és a cserebökényi Népszabadság Tsz. Jónéhány külterületi iskolát is villamosítottak. Így többek között a zákányszékit, terven felül pedig a Székkutas melletti csicsatéri általános iskolát. Kovács János igazgató elmondta, hogy az év hátralévő napjaiban mintegy 10 millió forint értékű munkát végeznek el. Az elképzelések szerint 2 és fél millió forintot fordítanak új hálózat építésére. Futószalagon a Moszkvics A népszerű szovjet személygépkocsi, a Moszkvics módosított típusát sorozatban gyártják a Szovjetunióban. Ezt a szovjet személygépkocsit egyaránt kedvelik a skandináv országokban, a forró Afrikában, Európa és Ázsia sok-sok országában. Képünkön: A futószalag végéről legördülnek a kész személyautók gessük a „kényes" kérdése^ ket sem. Megfontoltan, de bátran mondjuk ki az igent, vagy a nemet. Azt is, így a szóban forgó ügy megoldásának megvannak-e feltételei. Csak így erősödhet a jövőben is a párt és a tömegek közöttti kapcsolat. Az újjáválasztott vezetőségek is tapasztalják majd nap mint nap, hogy társadalmunk gondolkodó közösséggé vált. Az embere.* szabadon mérlegelik az eseményeket, vitáznak. Ha valamivel nem értenek egyet, nem lehet őket utasítással, parancsolgatással, vagy a hangerő fitogtatásával meggyőzni. Ez még inkább így van a kommunisták esetében. Éppen ezért jó dolog az, ha ' a munkások véleményt nyilvánítanak, kezdeményeznek, de rendellenes, amikor a vezetők, a kommunisták elmaradnak ettől a szókimondástól, a kezdeményező szellemtől. A munkás szókimondás láttán különösen szembetűnő az, ha a párttagok nem mondják ki nyíltan véleményüket. Erre is volt példa a vezetőségválasztó taggyűléseken. Vannak, akik diplomatikusan igyekeztek kifejezni gondolataikat. Emlékezzünk csak az ilyenfajta hozzászólásokra: „A beszámolóval elvileg egyetértek, de..." Az ilyen vélemény kifejtést nevezik egyesek diplomatikusnak, sőt, azzal is megtoldják, hogy ez a pártmunka új stílusából fakad. Pedig az ilyen vélemény nyilvánítás, a beszámolók ilyenfajta értékelése a kommunista eszmecserétől, a pártélettől idegen szemléletet tükröz. Ugyanis az „elvben egyetértek, de..." az esetek túlnyomó többségében most is azt kívánta eltusolni, hogy a felszólaló bizony nem értett egyet az elhangzottakkal. Ha pedig köntörfalazott, ahogy mondani szokás, mellébeszélt, bizony nem állták szó nélkül, mert ez nem jellemezheti a kommunisták vélemény nyilvánítását. A párt mindig az őszinte szókimondásra nevelte és neveli ma is tagjait. Most sem kívánja meghonosítani új stílus cimén a diplomatikus taktikázást, a hamisságot, a megalkuvást. %/|indeütt, ahol kezd lábra kapni az efféle diplomácia, az új vezetőségeknek következtetéseket kell levonniuk az ilyen jelenségekből a kommunisták magatartására, a pártszervezet feladataira vonatkozóan. A megnövekedett feladatok, a fokozott igények a gyakorlati tennivalók sokaságát tárják elénk parancsoló szükségességgel. Ilyen körülmények között még ha őszinte is a véleménynyilvánítás, az elvi egyetértéssel nem sokra megyünk. Nem fogadhatják el egyetlen alapszervezetben sem az olyan álláspontokat, "amely csak elvileg ért egyet például azzal, hogy a gazdaságszervező munka most a pártmunka fő területe, ugyanakkor a gyakorlatban csak egyéni érdekét nézze a vezető, a párttag. A kommunisták tevékenységének mindenütt és mindenkor a többség a közösség javát kell szolgálniuk, ezzel nem lehet csak elvileg egyetérteni, s a gyakorlatban másként cselekedni. A taggyűléseken elhangzott bírálatok, s úgy hisszük, ezek a néhány megjegyzések csorbítiák a kommunisták tekintélvét, sőt felelősséget hangsúlyozzák. A taggyűlési hozzászólásokban kifeitett észrevételek útravalók az újabb két esztendő munkájához. Ezzel az útravalóval is a megbecsülést, az elismerést és a bizalmat kapták az új vezetőségek. A kommunisták számára pedig a bizalom a legnagyobb elismerés, hajtóerő mindennapos felelősségteljes megbízatásuk ellátásához. NAGY PÁL Péntek, 1964, december 18. 3