Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-14 / 267. szám

Demokrácia — kényes kérdésben ÁL baritok, a munkabér — minden dolgozót közelről érintő, kényes kérdés. Nem is lehet zokonvenni, hogy a vállalatoknál, az üzemekben és egyebütt az emberek öisszeméregetik a boríték tartalmát. S különösen akkor van sok szóbeszéd, ha ez az összehasonlítás bizonyos aránytalanságokat tartal- ' maz. De azt is elmondhatjuk: az aránytalanság és olykor igazságtalanság a bérszabályzat idejétmúlt rendelkezéseiből is adódhat. Ezért figyeltünk fel a hírre: a Dunai Vasműben alkalmazott érdekes kezdeményezésre. A vasmű kohászati üzemeiben, az olvasztómúben és az acélműben ugyanis alapos közvélemény'..utalást rendeztek a jövő évi bó -Bzabályzat tervezetének elkészítése előtt. Nem túlzás a dunaújvárosiak alaposságát dicsérni: a három nagy gyáregység már hetekkel ezelőtt üzemenként és műhelyenként közvéleménykutató füzeteket adott ki, amelyekbe a dolgozók bejegyezték a munkahelyük béreire vonatkozó ész cvételeiket, javaslataikat. Van mit tanulmányoznia a három gyáregység munkaügyi osztályának. Ennek feladata, h< • — az észrevételek és javaslatok figyelembevételével — összeállítsa a bérszabályzat vezetet, amelyet megvitatásra a dolgozók elé terjesztenek. Nagyon szimpatikus „szolgálati út" ez: már az új bérszabályzat tervezeténél hadd bábáskodjanak ott a munkások, akiket ez a legközelebbről érint. S a javaslataik fclh: sználásával készítik el a munka és bérügyi szervek a tervezetet, amelyet — hiszen részük van benne — magukénak éreznek majd a munkásuk. (—) Könnyűnek érzi magát — Rossz a masina, emberek? — Nem rossz az — bökkilograrnm fehér répát, 10 igazság nem dicsekvés! Az kilogramm vöröshagymát, 9 otthona éppen úgy ragyog kilogramm levestésztás. Pi- o tisztaságtól, mint ahogy tek felém, szinte szúrt a te- rospaprikából egy egész ki- itt az üzemben sem túri kintetük —, de nem csépé- lót meg tíz deka borsot maga körül a rendetlensélünk ám, csak akkor ha ha- mellé. A pörkölthöz 80 kilo- get. Az üzemi konyhát közavihetjük a gabonát! Meg- gramm fejet, lábat vásárolt, rülölelö ételszag sem akadá_ lyozhatja meg abban, hogy 9 szinte minden este meleg Szalontaiék két éve köl- étellel fogadja a férjét és a töztek Szegedre Ma a Sze- kisebbik lanyat,. Ilonkát, alci gedi Konzevrgyárban dolgo- mo6t bet®d!k osztályos, zik: konyhavezetö. Tíz mun- — A ferjem is szívesen zottságon találkoztam velük, katársával ielenleg 564 em- feg,t a haztartasban ha megazokat igyekeztem csöndes bei részére főzik az ebédet, ke'"em — teszi nehany monbeszélgetésse! meg uzsonnát készítenek a datos ,. mondokaja vegere bötcsődés, óvodás apróságok lgaz, elismeréssel Sokat dolrészére. Megrendeli a főzni Kőzik, de könnyűnek erzi a dolgoztunk érte, azt a .., — s el-elkanyaríntották amúgy jó hosszan, magyarosan a mondat végét. Ráismertem néhány emberre még a kerületi pártbi szóval, halk jobb belátásra bírni, végre feldohogott a No gép folytatódott a cséplés, de valót bevételezi a raktárba, munkót- mm. szívesen teszi csak úgy komótosan, kellet- ahonnan azután kiadja az nem 'eb(:r szamara ! • • Örökbefogadott gyermekek sorsa A gyermektelen Zs.-házas- a betegség vezérli cselekeáe- sen kifejlődött érzelmeket, pár Gyulára utaz .tt, hogy az teit. Az örökbefogadó szülők szeretetet nem lehet megszaottani gyermekvéiő intézet noha nagyon szeretik a kítani egy tollvonással, sem bői elhozza és örökbe fogadja kisfiút —, nagy gondjukban- az örkbefcgadó szülő ,ben. az akkor 16 hónapos Imrét, bajukban a kerületi tanács sem a gyermekben. A vér szerinti szül k köny- gyámügyi csoportjához fornyet sem ejtet ek. hogy meg dúltak, hogy bontsák fel az Boldog kell válniuk a g érméktől, örökbefogadást. A g.ermek cgcdcid Azóta sem érdeklöd ek irán- kerüljön vissza az intézetbe, ta, hogy él-e hal-e a kis lm- illetve a vér sze inti s ülők- Kati úgy került be faluról ré/ Zs.-ék viszont úgy sze- hoz, mondván hogy ök an- középiskolába A korettek. mint a sajatjukat. Mi- nak idején egeszsegos es nem . . kor beszélni, fejlődni kez- beteg gyermeket sk,. rtak sa- zásnál észrevették a pedadett a kisfiú, észrevették, játjukként felnevelni. gógusok, hogy valódi neve és1 hogy valahogy másképpen . örökbefogadó házasnár anyakönyvben bejegyzett viselkedik, mint hasonló ko- oiOKDeiogaao nazaspai apjg neye nem stimmel Erről rú társai. Orv< sh z vitték. A reményé, hogy idos korukra a gyereknek nem sz ltak vizsgálat eredménve les ijtó az lmriske gyámolitsa majd semmit, hanem a szülőivel volt Tudathasadást állapílot- oket> ezzeI elveszett. A gyer- közölték az észrevételt. S natak meg a kisfiúnál. Hatéves mek szorul 82 6. áldozatos gyon helyesen tették. Kati korában így került gyógype- gondozásukra, amit viszont ugyanis vérszerinti apjáról dagógiai iskolába is. nem bírnak. Az órökbefoga- nem tud semmit. Ügy tudja das felbontását egyelőre el- és úgy is érzi, hogy mindig ozerteiosziott utasították, mert a gyulai ks ^ vo]t az édesapja, aki remény gyermekvédő intézet nem já- pici korától kezdve mind a Évelne tartó evóevkezelés hozzá' Véleménye sze- mai napig szeretettel csüng sem hozoH iavS St a rint a vérszeirinti szülök <*t- rajta. Szemefényének tekinti ^Trmek nove^feével a be hona nem megfele10 a a kislányt, aki a nevét is vigyeimeik noyeKedesevei a De- mek számara Annak idején se)i Csak a kis faluban tudtegseg is eresebben lepett fel. is kenil+ el tőlük- a • a, , „ V • TrmHoke inHiilatkitörAsei most Jteruit el toiuk a tak arról, hogy Kati nem verImnske ndulatkitoresei most kisgyerek. Az örökbefogadók szerinti lánva A faluból mar gyakoriak, az iskolaban Ti itetteírheesetten íriák- " . , is napirenden csinálta a jele- ^nde^erif^ffe anvSi ^XÍSv^STjévi'S SJSftnwfSJSS ír^l6" körteZmfnyt mÍ ®söndben feltűnés n élkü§há aoigoK miau. inwi tenet rota, vajunk, amióta nyilván va- zassagot kötött. Szépen éltek lóvá vált a gyermek beteg- eddig s ha a pedagógusok a sege". Érthető, hogy a gyer- beiratkozásnál nem elég tárnék egészségéért való hada- pintatosak, talán egv életre kozásba már belefáradtak, felzaklatják a serdülő kislány belefásultak. Annak idején a életét. Mindössze hivatalos vér szerinti anya „elfejtette" frás kell arról, hogy Katit vér megmondani a g- ermekvódő szertnt is örökbe fogadja intézetben, hogy a kis Imre apja. Ezért is kereste fel a apjának is hasonló betegsége kei-ületi tanácsot a férj és fevolt leség. hogy Kati tudta nélf* i , kül csöndben kiigazítsák az 1 anuisag anyakönyvi beírást. Noha a , . . , . . kislány már elmúlt 12 éves. Mit lehet most tetnm? A . i4leetrvezését ehhez nem gyámügyi eljárás kézikönyvé- az ° Pf1^™1 ben olvashatjuk: „Ha a felek fogido anát^idiB is vér szt között a felbontás tekintetében nincs egyetértés, tehát a "f™^*™^ tapintatosan K- tudnia, hogy a háta mögött fogadást csak a bíróság bont- .mesterkednek" a felja fel . Zs.-ek eseteben is . ' ennek kell majd történnie, noneKtekintve, hogy a gyermekvédő intézet nem adta beleegyezését az örökbefogadás felbontásához. általa összeállított menühöz — A lányom, a nagyobb -Hijnye...-bökteoldal- minden nap a szükséges van. Skálába ba egyik idős ember másik nyersanyagot. Ellenőrzi, hogy jár - kepesítés nélküli tanyarat megélt tartót - minden a fazekakba kerül- L,?"' odanézz, tudja ám kötni a jön - nem panaszként em- a otbonat tanít és gyerlíti, nagyon becsületes mun- meket neveL megfogtam ka társakkal van körülvéve, Szalontai Józsefnének egycsakhogy ez is a feladatai éves unokája van. Büszke a közé tartozik — analitikus kicsire, s nagyon boldogan könyvelést vezet, s most ké- mondja, hogy ő már nagyS^TS^S * végi nagy lelta- mint^leg— Azt mondaná a férjem, sokat dolgozik, sohasem fáhogy dicsekszem — akarja rad el, — s mind emellett lenül láttak a dologhoz. zsák száját. Ezzel kicsit őket magamnak. Szakszerű cn kötöztem a zsákot, értettem hozzá. Csak nézték, már elismeréssel. Látták, hogy nemcsak a dirigáláshoz értek, hanem a dolog sem esz meg Azért este/ amikor N.S elütni 8 választ, amikor ott- csinos fiatalasszony egy helyiségbe megvitatni, hogy a közös gabonáját lehet-e vagy sem csak úgy egyszerűen a hazai esűrbe cipelni, bizony megnéztem, hogy nincs az ablaknak keresztfája a hátam mögött, s megnyugtatott a gondolat, hogyha kell, hát ott menekülhetek majd haragjuk elől. Erre ugyan nem került sor, de hevesen parázslott a vita odabenn, annyi bizonyos. A végét is tanúsíthatják a jelenlevők: a közösben maradt a gabona. Már 12—15 év telt el azóta, amikor Szalonta Józsefné még a termelőszövetkezetek születésénél bábáskodott, amikor éjszakába folyó délutánokon át szóval és munkával agitált a közös mellett, igyekezte meggyőzni a kollektív élethez még nem szokott Hódmezővásárhely környéki falusi embereket Ma tíz naponként „megy" vásárolni. Nem egy karoskosárral, vagy nylon szatyorral. mint a legtöbb háziasszony, hanem teherautó kiséri útjára. Kérek 5 mázsa lisztet. 200 kiló kristálycukrot. A pincében pedig 114 mázsa burgonyát tett el télire. Az ebéd csontleves és fejláb pörkölt. Kiméri a hozzávalót: 10 kilogramm zsírt. 230 kilogramm burgonyát, 5 hona felöl, érdeklődöm. Az Méry Éva a felL. r. Olaaitink írják Öröm — iirömmel Mi, Ságváritelep lakói | örömmel fogadtuk a korszerű önkiszolgáló bolt és aa új fodrászüzlet létesítését. A vendéglő azonban, amely szintén újdonságszámba megy a telepen, elkeseríti a jobb érzésű emebreket. Előtte a járdán teherkocsik, szekerek. taxik állnak s az aszfalt töredezikj lassan teljesen eltűnik, 'ó lenne megszüntetni ezt az áldatlan állapotot. A Szabó János utca lakói Vm állt meg a busz r November 4-én délután a Bécsi körúti megállónál várakoztam négyéves kislányommal a Gyálarét felé menő 16 óra 45-ös autóbuszra. Nemsokára befordult a sarkon a busz. de a megállónál csak lassított, a verető közben végignézett rajtunk az ablakon át. s anélkül, hogy az ajtót kinyitották volna, tovább haladt. Hogy lehet embernek emberrel így viselkedni? Papos Mihályné Alsóvárosi ff. 11". Elmaradt a javítás Néhány héttel korábban elromlott a televíziónk, amit azonnal jelentettem a Szegedi Ktsz javítórészlegnek. Megígérték, hogy másnap kijönnek ós megjavítják, de hiába várakoztunk. Napok, hetek teltek el, de szakember nem jött felénk. A család egyetlen szórakozása gyönyörködni a képernyőn látható műsorokban. Sajnos jelenleg ez lehetetlen. Meddig várjunk még kérésünk orvoslására? Pesti István Kisk undorozsm a Mindebből pedig az a tanulság, hogy a gyermektelen házaspárok ne csecsemőkorban fogadjanak magukhoz ürökkbe kislányt vagy kisfiút. Az örökbefogadókat erről minden esetben lebeszélik a gyermekvédő intézetek is, éppen azért, hogy elkerüljék az olyan tragédiákat., mint amely előfordult a Zs.-házaspár és a kis Imre esetében. Évek múltával má.r mindenképpen nehéz az örökbefogadás felbontása, nemcsak a hivatali ügyintézés miatt, hanem azért, mert a kölcsönöSzó&á tesiziik Díszítés? örömmel vettük tudómé- A kiállítások már régóta sül, hogy a nyáron kiállítást szünetelnek, a papírbevonat rendeztek lengyel kozmetikai pedig dühösen állja az időcikkekből a Klauzál téren, járás viszontagságalt. Vagy Később ugyanebben a terem- mégsem egészen? A díszítés ben szebbnél-szebb hangsze- ugyanis már kezd csúfsággá reket tekinthettek meg a lá- változni, mert a papír időtogatók. Az illetékesek még közben sok helyen átszakadt, d^Sri^o^íTborá bepiszkolódott. Ideje lenne helyesen — tották a bejárati és a kiraka- leszedni! ti rész keretét. Farkas István donAszy kalman A Dél-Magyarország ősei Vetítsük csak vissza az emlékezés reflektorát zet? Csak annyi, hogy a baloldali Délmagyarjó messzire, egészen 1920-ra. Nehéz idők jártak ország szerkesztősége egy és ugyanazon épületmindenképpen akkoriban. A vesztett háború után a francia megszállás és utána aki garázda ben, sőt egy helyiségben nyert elhelyezést a tiszti különítmény szállásával. Azzal a terrorista az mind Szegeden gyülekezett. A város békés nyugalmát az ideözönlött ázsánprovokatőrök, reakciós uszítók, garázdák, hivatásos fajvédők gyarország szerkesztőségébe, kissé tanácstalanul i^f^^íl™'. .neme«ysz®' ^ovokált vereui.nl mint „ki • n hártvtn elvétette kedesének lármaja verte fol. Harcias jelszavaAmikor legutóbb. Szeged felszabadulásának huszadik évfordulóján ellátogattam a Dél-Maellenforradalmár, terrorista volt az országban,' társasággal, amely nem is titkoltan, fizikai megsemmisítésünkre törekedett! A Délmagyarország szerkesztősége ugyanis abban az időben a DM'KE internátusában kapott helyet, ott a mai Hősök Kapujától az állomás felé menet balra, néztem körül, mint aki a nagy házban elvétette a bejáratot, s úgy látja, hogy nem keresett helyen jár. Már régen koptattam vidéki szerkesztőségek küszöbét, az emlékezet pedig makacsul őrzi az egykor bevésődött képeket, kivált, ha azok az ifjúság idején rajzolódtak lelkünkbe. Csöppet sem hajlandó számolni azzal, hogy a nagy fordulatot tett idő még az olyan kisebb jelentőségű dolgokban is lényeges változásokat hozott, mint amilyen egy vidéki szerkesztőség helyiségeinek berendezése. Ügy topogtam ott a süppedő szőnyegeken, a díszes könyvszekrények, finom bútorok és kényelmes klubfotőjök meghitt enteriőrjében, mint Ripp van Winkle, aki húszéves álmából fölébredve nem ismer rá várossá cseperedett falujára. Az öreg újságíró, aki annak idején álmodni sem mert ilyen fényes szerkesztőségi otthonról, csak dörzsölte szemét, és ha nem olvassa el a hallban kétszer is a fölírást, hogy „Szerkesztőség", hát bizisten azt hiszi, hogy egy előkelő klub reprezentatív helyiségeiben jár. Aztán pedig — mitagadás — kicsit el is érzékenyült, hogy lám, végre ezt is megérhette! Hogy műhelyének méltóságteljes és komoly európai nívójú megjelenési formájával is megtisztelik az újságíró munkáját. Mert bizony a múlt egyáltalán nem kényeztette ezirányban sem a kopott szerkesztőségi asztalok robotcsait. De hát milyen is volt az a régi szerkesztőségi élet? — faggattak kedves fiatal kollégáim. — És milyen körülmények között Íródtak, készültek a most jubiláló lap elődei? Megígértem, hogy majd elmondom. Hát tessék! ... ahol jelenleg is diákotthon van. Itt a iöldszinjárdákat, a házak falát, ten egy körülbelül 20 méter hosszú ebédlőhelyiikkal telefirkálták a sőt még a templomokat sem kímélték meg. Az ellenforradalmi uszításban élen járt a fajvédő „Ébredő Magyarok" hivatalos orgánuma, a Szegedi Üj Nemzedék. Valósággal proskribált ez a lap mindenkit, aki a város közéletében baloldalinak számított. A szabadon garázdálkodó sastollas tiszti különítmények azután büntetlenül el is végezték a maguk véres munkáját. Napról napra érkeztek bejelentések a rendőrségre, hetíy ez vagy az a munkásmozgalmi harcos eltűnt. A Tiszából összedrótozott holttestek kerültek elő, de a hatóságok nem kívántak beavatkozni a tiszti különítmények „tisztogató munkájába". Ebben az időben nemcsak minden szakszervezeti és munkásmozgalmi vezető, de baloldali meggyőződésű polgár is valósággal „vogelfrei"-nek számított, azaz olyannak, akit minden további nélkül eltüntethettek az ellenforradalom úri hóhérai. Mindezek után most képzeljük el az akkori baloldali és ellenzéki Délmagyarország helyzetét. Már magának a szerkesztőségnek az elhelyezése is különös és szinte provokálóan merész megoldás volt, s a maga valószínütlenségével is hű adalékot szolgáltat a kor torz lelkületének megismeréséhez. Ügy hiszem, közelebb járok az igazsághoz, ha föltételezzük, hogy nem is anynyira a sors iróniája, mint a hatóságok szíves „figyelme" volt az, ami ezt a furcsa, de a szerkesztőség számára csöppet sem veszélytelen heyzetet megteremtette. Hogy mi volt ez a furcsa és veszélyes helységet egy vékony deszkafallal kettéosztottak, s az elsőben volt a szerkesztőségünk, együtt a kiadóhivatallal, a deszkafalon túl pedig a tiszti különítmény tanyázott. Ez a tanyázás azonban meglehetősen hangos, sőt sokszor valósággal duhaj körülmények között ment végbe. A terrortisztek éjszakai munkáik nehéz emlékeit nappal túláradó alkoholmámorba fojtották, és sokszor órákon ét harsogott a visszhangos folyosó a rekedten üvöltözött „Erger—Berger" és más. fehérterrorista dalok kórusától. Többek köz' ezt is, amelyikben kedves közvetlenséggel kilátásba helyezték, hogy „Hej, minden vörös tinta-nvkit föl az első fára!" A t>nta-muki kifejezés a Horthy-korszak kedvelt szóhasználatában persze félreérthetetlenül az újságírót, ez esetben egész szerkesztőségünket jelentelte. Az egész szerkesztőség pedig teljes létszámban három főből állott. A sivár hodályban három öreg kopott asztal volt a helyiség egyetlen bútorzata. No meg följebb a sarokban egy pult, s mögötte fölhalmozott újságkötegek. Ez volt Jolánka birodalma, a ..kiadó'. A velem szemközti asztalnál Sarló Sándor mártogatta tollát nagybuzgón a pöszmettel teli kalamárisba. Amikor az üvöltő kórus orkánjára már az egy szál dróton lógó árva körié is meglibbent, Sándor befogta a fülét és fölugrott. — Hová szaladsz? — kérdeztem csodálkozva. — Már megszokhattad. És most egyszerre mégis zavar? 268 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat. 1964. november ZL