Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-24 / 275. szám

A munkások javaslatai a műszaki fejlesztési tervben A Szegedi Ruhagyár egyik alapvető problémája ma a gyártás és gyártmányok műszaki színvonalának emelése, jóllehet nincs az • üzemnek egyetlen olyan részlege sem, amelyben az utóbbi években ne történt voLna korszerűsítés. Az idei műszaki fejlesztési terv is azt célozza, hogy a nemzetközi munkamegosztásba beilleszkedő modern technikai eljárásokkal, olcsó és keiesett termékeket készítsenek. Elmek rendelték alá a műszaki fejlesztés anyagi forrásait. Az igazgat tói ~ alapból jelentős összegeket fordítanak például a műszaki fejlesztési feladatok teljesítésének jutalmazására. Módosítani ke«'/ett Az idei műszaki fejlesztési feladatok között első helyen szerepelnek a minisztérium által adott célkitűzések, amelyek egyúttal élüzem-feltátelek is. Ezek kimondják, hogy a műszaki intézkedéseket a termelésnövelés szolgálatába kell állítani olyan mértékben, hogy a termelékenység 3,5 százalékkal emelkedjék és az intézkedésekkel közel 840 ezer forintot takarítsanak meg. E féladatok „aprópénzre váltását", rögzítették az idei műszaki intézkedési tervben. Ez azonban csak a második negyedéiig volt érvényben, mert időközijén át kellett térni a közületi ruhák gyártásáról szövetöltönyök készítésére is. Az új profilnak megfelelően módosították a műszaki intézkedési tervet. Ennél* megvalósítása sok nehézségbe ütközött. A vállalatoktól nem tudtak beszerezni megfelelő mennyiségű & minőségű gélpet, ezért, a célgépek 50 százalékát a szegedi karbantartó műhelyben készítették. Nagy terheket rótt ez a műhelyre, meri ugyanebben az időben a folyamatos karbantartás melleit kellett felszerelni a beruházásból bővített szentesi telep gépeit is. Az év első húrom hónapjában 32 intézkedést valósítottak meg. A második negyedéves operatív tervben mar 45 ilyen intézkedés elkészítése szerepel. Az első félért intézkedések nyomán 565 ezer forint megtakarítást értek el, s a gépi munka részaránya meghaladta a 82 százalékot. Az új munkaszervezésben dolgozók részaráKözéletünk hírei MAGYAR PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT NYUGAT-AFRIKÁBA Hétfőn reggel magyar parlamenti küldöttség utazott Nyugat-Afrikába, ahol több országban tesz látogatást A küldöttséget dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke vezeti. A delegáció tagjai: dr. Desseő Jenő, dr. Gosztonyi János, Mokri Pál, Placskó Józsefné és dr. Móricz Virág A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, s az országgyűlés tisztikarának több tagja Jelen volt a búcsúztatásnál Henry Botchway Kofi Marrah, a Ghánái Köztársaság budapesti nagykövete. A küldöttség útja során először a Ghanai Köztársaságba látogat. ÉPÍTÉSÜGYI KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT BERLINBE Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter vezetésével hétfőn reggel magyar építésügyi küldöttség utazott Berlinije a KGST építésügyi állandó bizottságának ülésére. ELUTAZOTT A SVÉD PARTKULDÖTTSÉG Vasárnap elutazott a Svéd Kommunista Part küldöttsége, amely Bror Engströmnck. a Svéd Kommunista Part Politikai Bizottság-J tagjának vezetésével látogatást tett. hazánkban és két napot töltött Csongrád megyében, Szegeden ls. UAZ ÁÉRKEZETT V SZOVJETUNIÓBÓL A MAGYAR IGAZSÁGÜGYI KÜLDÖTTSÉG Hétfőn hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar igazságügyi küldöttség, amely dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter vezetésével a szovjet igazságügyi szervek munkáját tanulmányozta. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren az Igazságügyminisztérium, a Legfelsőbb Bíróság és sz MSZMP Központi Bizottságának képviselői fogadták. Jelen voltak a Szovjetunió nagykövetségének munkatársai is. MAGY IR—KOMÁN VÍZÜGYI TÁRGYALÁSOK A határvizek kérdéseivel foglalkozó magyar—román vegyes bizottság november 10 —21. között Bukarestben tartotta meg harmadik rendes ülését. Az érvényben levő egyezmény alapján tartott tárgyalások baráti légkörben folytak és mindkét fél részére kedvező eredménnyel zárultak. (MTI) CSEHSZLOVÁK PÁRTMUNKASKÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT HAZÁNKBA A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására — Michal Pecho-nak, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága osztályvezetőjének vezetésével — hétfőn csehszlovák pártmunkásküldöttség érkezett hazánkba. ríj a is túllépte a tervezettet, s mindennek eredményeként a termelékenység közel 5 százalékkal nőtt. A kimunkált javaslatok A gyár nem szűkölködik alkotni vágyó kezdeményező műszaki dolgozókból. Az idei műszaki intézkedések megvalósításán f.•áradoznak, de egyes elemeiből már rakják össze az új, jövő ért műszaki fejlesztési tervet. Az ideinek mintegy 28 százaléka áthúzódik a jövő esztendőre. Az új feladatok megoldására hozott intézkedésekkel 1965-ben mintegy 87 ezer munkaórát kell megtakarítani. Az eddig kimunkált javaslatok 27 ezer munkaóra megtakarításának fedezetét adják. A többit ezután kell formába önteni, és később majd megvalósítani. Hogy minél előbb ' összegyűljenek a javaslatok, segít a párt- és szakszervezeti bizottság. Sokszor elég csak egy kis gép, máskor valamivel jobb munkaszervezés és máris nő a termelékenység. így volt. ez amikor brigádba tömörültek a szabászok. Ennek ellenére itt további tartalékok vannak még, amelyeket jövőre akarnak hasznosítani. Ebben a részlegben van két nagykapacitású terítőgép, amelynek kihasználtsága alig 18.7 százalékos. Jövőre 40 százalékkal akarják növelni a gépi terítés mennyiségét. Az emberek nevelése is Nemcsak új technikai megoldások foglalkoztatják a vállalat műszaki dolgozóit, hanem az új típusú munkaruhák gyártása is. Olyan új típusú munkásöltönyöket, ruhákat akarnak készíteni, amelyek nemcsak idehaza, hanem külföldön is jobban kielégítik az igényeket. A ruhagyárban korábban a gyártmány- és gyártásfejlesztésre korlátozták a műszaki fejlesztést. Ezzel az egész feladatot átruházták a műszakiákra, mérnökökre, konstruktőrökre, technikusokra. Valóban: a műszaki fejlesztés legfontosabb eleme a gyártmány- és gyártásíejlesztés. A műszakiak elsődleges szerepe sem vitatható. De a műszaki fejlesztés fogalma magába foglalja a termelő emberek nevelését is. Ezért most olyan műszaki tervet igyekeznek összeállítani, amelyben több gondot fordítanak a szakmai továbbképzésre. Így teremtik meg a termelékenyebb munka és a jövő évi 10 százalékkal nagyobb termelési terv alapját. Nagy Pál | A z idei Brody-,ScIuiiÍd' és Selényi-díjak Az EÖtvöe Loránd Fizikai Társulat hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián tartotta közgyűlését. Gyulai Zoltán akadémikus elnöki megnyitója után Gombás Pál akadémikus tartott előadást az atomok elektronsűrűségének meghatározásáról. A közgyűlés ezután a főtitkárnak az elnöikség nevében előterjesztett javaslatára elhatározta, hogy Séiényi Pál professzor, neves fizikuskutató emlékezetére Selényi Pál-díjat alapít. A társulat díjait Gyulai Zoltán elnök nyújtotta át a kitüntetett kiváló fizikusoknak. Bródy Imre-díjat kapott Fényes Tibor kandidátus. az Akadémia Atommagkutató Intézetének tudományos munkatársa, nemzetközi szintű alfa-spektroszkópiai munkásságáért és Szilágyi Miklós, a Műszaki Fizikai Kutatóintézet tudományos munkatársa. aki elektronoptikai kutatásaival ért ' el értékes eredményeket. A Schmid Rezső-díjat Szondi' Tamás, az Akadémia elméleti fizikai kutatócsoportjának munkatársa kapta a statikus atommcdell továbbfejlesztéséért, valamint Tompa Kálmán. a Központi Fizikai Kutatóin tézat tudományos munkatársa kimagasló szilárdtestfizikai kutatásaiért. Az első Selényi Pál-díjat Ádám Andrásnak, a Központi Fizikai Kutatóintézet tudományos munkatársának ítélték oda a gyors neutron-spektroszkópia terén elért eredményeiért. A közgyűlés végéin megválasztották a társulat új vezetőségét (MTI) JUntlth az tla'á'iakhez Autóbaleset á!doza-a lett K>nl Niisolov A SZOT Elnöksége mély megrendüléssel tudatja, hegy Kiril Nilcolov elvtárs, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsa kultúrosztályának vezetője, a munkásmozgalom régi harcosa, a hazánkban tartózkodó bolgár szakszervezeti küldöttség tagja vasárnap tragikus autóbaleset következtében életét vesztette. Kiril Nikoíov holttestét hazaszállítják Bulgáriába, ahol temetéséről később történik intézkedés. Brutyó János, a SZOT főtitkára táviratban fejeztje ki részvétét Stojan Gyurovnak, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökének és Kiril Nikolov elvtárs hozzátartozóinak. (MTI) Mesterek és tanítványok — A legjobb tanítványaim?... örömmel bemutatom — állt fel íróasztala mellől ökrös Mihály, a kiskundorozsmai gépállomás fiataljainak oktatója. A kis iroda tőszomszédja hosszú, magas épület, A javítóműhely. A sérült gépek számára „kórterem", a tanulóknak pedig a gyakorlat iskolája. zükben. Szaktudásuk jó. Hiányzásuk nincs. Általában elégedett a csoport 13 fiataljával. Csupán Kónya István és Pataki András mulatozása okozott gondot. Beszélt a szülőkkel. Patakival azóta nincs is baj. leré>iv£zdi!ásGR 9 mtooroík „mirft e* Bent meleget fújó ventillátor duruzsol, szerszámok csörrennek. Tapasztalt szakemberek és fiatal tanulók .múlik" a szétszedő ' motorokat. ökrös Mihály oktató «jv barna fiúhoz lép: — Nézd csak. nem ferdén megy ez a csavarszeg? Vigyázz. u mrne i e - magyarázza a hibát. Balogh Snndoi tisztelettudón hallgatja. Kedves gyerekare. Harmadéves. Üllésről jár be. reggel 7-kor itt van és csak este fél 8-kor ér haza. Számára kedvezőtlen a buszjárat. — Egyik legjobb tanulóm. Figyelmes, szófogadó, szorgalmas — mondja az oktató. Itagpéldásabb fiaiként említi a szatymazi Vér Istvánt és a domaszéki Papp Józsefet. Csendes, komoly fiúk. a szerszám nem pihen a keTóth István, ez a hirtelen nőtt ifjúe'mber azok közé tartozik, akik a gépállomás legényszáltasán laknak. Igaz, ajándékotthon ez számukra, de azért gyakrabban cserélhetnék a lepedőket, s talán az elnyűtt traktoros pokrócok helyett is akadna megfelelő. Nem „jogos" követelmény. csupán emberi. Gondoskodásként... S ami már hanyagság.: a televízió némasága. — Már közel kél hónapja nem működik — mondták. Mintegy 15 ember szeretné esténként körülülni. Szórakozni, világot látni, művelődni. Az unré.., ugyanis rossz tanácsadó, néha kocsmába csábít. Kell tehát a televízió. Szakemberré nőnek Parányi hódújában Ökrös Mihály a tanulók munkanaplóját mutatja, majd egy magaszerkesztette „kalauzt", mely áttekinthetően szemlélteti, hogy egy-egy géptípuson melyik tanuló mennyit dolgozott. — Valamennyi, típusú erőés munkagéppel megismertetjük a gyerekeket. Gyakorlatilag, munka közben — mondja Ökrös elvtárs. — Közvetlen ember, szigorú oktató. Előbb mint szerelő dolgozott a gépállomáson, aztán két évig oktató volt a szegedi mezőgazdasági gépszerelő iskolában. E két képesítését most itt. a gyakorlat iskolájában gyümölcsözteti. Összesen 43 tanulót foglalkoztat a gépállomás. Kétévi gépszerelői iskola utón a harmadik évet itt végzik, öt nap gyakorlat a műhelyben, egy elmélet a szegedi szakiskolában. Halápi József, Abonyi Gyula és ökrös Mihály oktatók a gépszerelő munkák közben is naponta tartanak elméleti képzést egy-egy meghatározott, gyakorlati jellegű témáról. így nőnek szakemberré a gépállomás tanuló fiataljai. B. Ö. A politikai „lezserségrő!" « m ostanában úgy érzem és tapasztalom, mintlia a komw'l munisták kicsit visszább húzódtak volna a peli.ikai élet napi dolgaiban. Mintha nem hallatszana úgy a hangjuk a gyárban, a termelőszövetkezetben, a hivatalban, a villamoson, az utcán. Mintha szemérmesebbek, tapintatosabbak és elnézőbbek lennének politikai, gazdasági, erkölcsi, művészeti és ideológiai kérdésekben c Italában. S ez a valódi vagy vélt felismerés nem hagy n-ugton. Annak ellenére sem, hogy lesznek elvtársaim, akik már néhány sor után is összevonjak a szemöldöküket és ilyen indítékokkal olvasnak tovább: „No, lássuk csak, miféle vad dogmatizmus sül ki ebből!" — vagy lesznek, akik egyetértően és bizonyos várakozással újra kóstolják az első mondatokat és másfajta reménnyel olvasnak tovább: „No persze! Csakhogy valaki kimondja már! Kemény kéz kell ide, mert a tapintat, az elnézés, az elpuhulás az eszme halála!" Én egyik olvasómmal sem kacsintok össze, mert a két véglet közül egyikkel sem osztozom. Mondom a magamét, abban a reményben, hogy példáimat és gondolataimat minden elvtársam-megérti. Tudniillik az egésvsíges kommunista közvéleményre szeretnék apellálni, amikor megkockáztatom, hogy mi, kommunisták, kicsit elengedtük magunkat az élet és a munka napi dolgaiban, valamiféle politikai és magatartásbeli „lezserség" környékezett* meg bennünket Kicsit kényelmesebbé váltunk, szemünk és fülünk nem mindig nyílik rá oly éles érzékkel a szocializmustól idegen hajtásokra, mint kellene, a körülöttünk törtető kis esemény-patakok medrén nem valami gyors érzékkel és ösztönnel igazítunk. Könnyebben ráhagyunk dolgokat másokra, olyanokat is, melyekben pedig nagyon ts helyénvaló lenne a harc, az álhatatosság. Hiányzik tevékenységünkből a politikai „aprómunka", vagy legalábbis nagyon hézagcs. s leginkább a központi pár/szervekre és a hivatásos pártmunkásokra hagyatkozunk: csüiálják ők. Ők tudják, ők értik a mai bonyolult kérdéseket. De vajon csinálják-e, elvégezhetik-e helyettünk a mi dolgunkat? S vajon egyetlen kommunista is átháríthatja-e személyes kötelességét bárki másra? Mert hiszen nem az „intézményes" pártmunka gyengéiről beszélek és sem — hanem arról, amit személyekre mér ki az öntudat, a pártfegyelem, az eszme iránti kötelesség. Arról, hogy kommunistának lenni nem eg. szerű lelki állapot, egy-egy emberbe zárt meggyőződés, hanem a tevékenység folyamata, az eszmében gyökerező, abból táplálkozó céltudatos és szüntelen forradalmi munkálkodás, méghozzá olyan, amely az emberi élet határain belül időben és térben korlátlan. A kommunista nem mondhatja azt, amit a rossz pincér: „Nem az én asztalom" — minden lehetőmódon és minden adandó alkalommal politikai munkát kell végeznie, sőt, keresnie kell erre a módot és alkalmat Nem akarom én az elvtársaimat kioktatni, csak éppen azt szeretném, ha elgondolkoznának: vajon mindig és mindnyájan így teszünk-e? Felszisszenünk-e destruktív megjegyzésekre, vagy magunk is leállunk a szocializmust denunciálló vicceket hallgatni és mesélni? Visszautasítjuk-e a környezetünkben fel-felbukkanó k:spolgári eszmeáramlatokat, megmagyarázzuk-e azok tarthatatlanságát, hamis voltát, vagy ráhagyjuk szószólóinkat, hadd fújják, úgy sem árt az már a mi társadalmunknak? Teszünk-e valamit azért személyesen, hogy minél több embertársunk megszabaduljon mondjuk a vallás ópium-mámorától? Ezek az önvizsgáló kérdések azért roppant időszerűek manapság, mert pártunk célkitűzései és az általános politikai körülmények éppenhogy fokozott eszmei-politikai propaganda és nevelőmunkát, felvilágosító tevékenységet követelnek tőlünk. A VIII. kongresszus meghirdette a marxizmus—leninizmus eszmei offenzívájának feladatát, ami nemcsak a legmagasabb pártszervre ró kötelességeket Bármilyen súlyos és komoly ez a szó, ez a fogalom, nemcsak ideológiai elemekből áll, hanem igen's feltételezi a szocializmus eszméinek népszerűsítését az élet lesk'sebb mozzanataiban is. Hiszen végső célja a társadalmi tudat teljes átformálása a szocializmus képére, az pedig az egyének ideológiai, politikai, erkölcsi gondolkodásából és magatartósából rakodik egybe. De hiszen akkor nekünk nemcsak általában kell folytatnunk a harcot a marxizmusleninizmus előretöréséért, hanem nagyenis kokrétan: arra kell törekednünk, hogy az uralkodó társadalmi eszme a társadalom minden sejtjében uralkodjék! Párthatározatok, dokumentumok, eszmei iránymutató állásfoglalások nem nélkülözhetők ebben a folyamatban, de azok szellemét, gondolatait nekünk kell elpalántálnunk az emberekben, s legtöbbször úgy, hogy helyet is kell nekik csinálni a polgári-kispolgári eszmék gyomjainak kiegyélésévé!. •Bizonyos „általános politikai körülményekről" is szóltam előbb. Ezekben pedig azt értem, hogy eszmei ellenségeink utóbb új taktikához folyamodtak. Nyüt támadás k, provokációk sorozata helyett vagy ezek kieeész'téseként kidolgozták az ideológiai, politikai,- gazdas'gi és morális fellazítás taktikáját és ettől remélnek eredményt a szocializmus kis és nagy egységeiben, az egyéni gondolkodástól a szocialista világrendszer egységéig m:nden£:en. Nemcsak gazdasági es diplomáciai húzásokat jelent ez, hanem személyi ösztönzéseket is eredményez a nyugati propagandában, renitenskedésekre biztat, liberalizmusra ösztönöz, erkölcsi normátokat igyekszik aláásni, de olykor még „jóindulatú" tanácsokat tó ad. Egy francia ételrecept... egy politikai vagy gazdasági „tanács'... egy magjvir nóta... egy adag oxigén a nacionalizmusnak... — így megy ez a nyugati rádióban. Nem kevesebbről van itt tehát szó, mint hogy miközben a magunk célkitűzései felé akarunk haladni az eszmei és politikai nevelésben, ne csak az öröklött sze lemi tehertételre legyünk figyelemmel, hanem az ide 1 giai, politikai útcnállókra is. S ne csak hogv vála-z n* kül nhagyjuk a demrkralnmus lég őrében kélsé tcén 1 ya rabban feltörő avas eszméket, a korszerű id.oógia korszerű eszközeivel — neveléssel, meggyőzéssel, vitával —, szüntelenül maradjunk eszmei támadásban. S ezt ismét csak úgy értem: egyenként is, valamennyien, s a nap minden alkalmas órájában, percében ... SZ. SIMON ISTVÁN Kedd, mi. november 2+ 0U-MAGYARQR5ZÁG 3