Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-20 / 272. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az első oldalról.) — Elkészült az ország egész területére kiterjedő re­gionális koncepció, az úgy­nevezett országos település­hálózat fejlesztési tervtanul­mány. Ez az első vezérfonal, amelyet máris felhasználunk a beruházási létesítmények telepítésénél, az egyes nép­gazdasági ágazatok területi­fejlesztési elgondolásainak kialakításánál és a taná­csok távlati fejlesztési ter­veinek kidolgozásánál. Trautmann Rezső beszá­molt arról is, hogy fokozot­tan előtérbe került a váro­sok és községek rendezési terveinek előkészítése. E ter­vek útján kell ugyanis biz­tosítanunk. hogy a tető alá kerülő épületek és egyéb építmények együttesen gaz­daságosan fenntartható tele­püléseket alakítsanak ki. A munkák során már elkészült Budapest és valamennyi vá­rosunk, sőt csaknem félezer nagyobb községünk általános rendezési terve is. Az ipari is a közeljövőben beépülő lakóterületekre, továbbá a fejlődő városközpontokra részletes rendezési tervek is készültek, illetőleg készül­nek. Egyelőre kísérleti jel­leggel, megkezdtük néhány község újszerű rendezését is. Az Itt szerzett tapasztalatok felhasználásával kialakít­hatók a legjobb típusmegol­dások, amelyek alapul szol­gálhatnak később falvaink korszerűsítéséhez. — A területrendezési ter­vek, az építési előírások és követelmények érvényesíté­se, nagyrészt az építkezések hatósági engedélyezése és el­lenőrzése révén valósul meg. Ezen a téren az a felada­tunk, hogy megszüntessük az építkezések engedélyezési eljárásának jelenlegi hossza­dalmasságát és bonyolultsá­gát. Célunk az, hogy külön­böző hatósági eljárásokat összevonjunk és ezáltal az engedélyezési eljárás egész Időtartamát csökkentsük. Ezekhez szintén korszerű, összehangolt törvényi alap­elvek szükségesek. A továbbiakban a műem­lékvédelem időszerű kérdé­seiről szólt, majd így foly­tatta beszámolóját: — Tisztelt országgyűlés! Az előttünk fekvő törvény­javaslat végrehajtásához, gyakorlati életbe való átül­tetéséhez, az építéspolitika valamennyi korszerű köve­telményének érvényesítésé­hez természetesen több ren­delkezés szükséges. Ezek kö­rültekintő elkészítésénél szá­mítunk valamennyi, az épí­tésügyben érdekelt szerv tá­mogatásáru, segítségére. Kü­lönösen fontosnak tartom a tanácsi szervek közreműkö­dését, annál is inkább, mert tanácsaink saját területükön a rendelkezési tervek, a te­lekgazdálkodás, az építésren­dészet — úgyis mondhat­nám, hogy az építésügy —, gazdái. Ezért külön ls ki kell emelnem annak a lehetősé­gét, hogy a tanácsok illeté­kességi területükön építés­ügyi szabályokat alkothat­nak, amelyek figyelembe vehetik az építésügyi célok realizálásánál az adott te­rület sajátosságait és a la­konság szokásait is A képviselő a törvényja­vaslatot elfogadta. Ezután az elnöklő Vass Istvánné szünetet rendelt el. Szünet után az országgyű­lés Polyák János elnökleté­vel folytatta munkáját. Hevér Lajos Heves me­gyei képviselő, a következő felszólaló, hangoztatta töb­bek között, hogy a törvény végrehajtásának alapfeltétele az elsőfokú építési hatósá­gok szakmai megerősítése. Hevér Lajos a törvényja­vaslatot elfogadta és elfoga­dásra ajánlotta. Inokaí János Fejér me­gyei képviselő arról beszélt, hogy az építésügyi törvény­javaslat fontos része annak a munkának, amelynek célja a múltból ittmaradt elavult jogszabályok felszámolása, és az új, szocialista tartalmú joggyakorlat kialakítása. A képviselő a törvényja­vaslatot elfogadta. Kovács Pál Békés megyei képviselő néhány apróbb módosítást javasolt az ere­deti szövegen, majd indítvá­nyozta, hogy az Építésügyi Minisztérium a jövőben fog­lalkozzék behatóbban a tí­pustervek kialakításának, s az egyes szerkezetek és épít­ményrészek tipizálásának kérdésével. A törvényjavas­latot elfogadta és az ország­gyűlésnek elfogadásra aján­lotta. Reszegi Ferenc Hajdú me­gyei képviselő örömmel üd­Losonci Pál: vözölte a törvényjavaslatot, amelynek következetes vég­rehajtásával a jelenleginél összehangoltabb, gazdaságo­sabb. gyorsabb és jobb mi­nőségű lesz az építőipar munkája. Jobb együttműkö­dést kell teremleni a tár­cák között is — mondotta, majd az építőiparban külö­nösen sok problémát jelentő munkaerő-hiányról szólt, Befejezesüi a képviselő hangoztatta: az egész ma­gyar nép büszkén tekint azokra az alkotásokra, ame­lyeket szocialista építőipa­runk hozott létre a felsza­badulás utáni két évtized­ben. A törvényjavaslatot elfo­gadta és elfogadásra aján­lotta. Ezután az elnöklő Polyák János szünetet rendelt el. Az ebédszünet után Vass Istvánné elnökletével folyta­tódott a tanácskozás. Gergely Lajos Baranya megyei képviselő rámutatott arra, hogy az építőipar — vitathatatlan fejlődése elle­nére — gyakran hátráltatja a gazdasági tervek ütemezett megvalósítását. — Az építési törvénytől — mondotta — azt várjuk, hogy a gyakorlatban szervező és irányító erővé váljék, segít­se az egységes fejlesztési tö­rekvések, elképzelések és fel­adatok valóra váltását. Befejezésül hangsúlyozta, hogy feltétlenül szükséges az értékes műemlékek védelme is. A törvényjavaslatot elfo­gadta. Szepesik Rezső Borsod me­gyei képviselő magállapítot­ta: a törvényjavaslatnak a telekkisajátításokkal foglal­kozó része megkívánja a ta­nácsok illetékes, szerveitől hogy kellő körültekintéssel hozzák meg határozataikat, s minden esetben igazságo­san döntsenek. Javasolta, hogy a törvény végrehajtási utasítása mond­ja ki: az elsőfokú építési ha­tóság nyolc napon belül le­gyen köteles elbírálni a ké­relmeket, ha a részletes ren­dezési tervben meghatározott helyen típusterv alapján tör­ténő építkezés engedélyezé­séről van szó. Hangsúlyozta: nagyon lényeges része a tör­vényjavaslatnak, hogy állami hitelt csak azokra az építési beruházásokra adnak, ame­lyek típustervek, illetve ál­lamilag ajánlott tervek alap­ján valósulnak meg. A javaslatot elfogadta és az országgyűlésnek elfoga­dásra ajánlotta. Az építésügyről szóló tőr­vényjavaslat vitájában végül Valter Imre Somogy megyei képviselő szólalt fel. Kiemel­te, hogy a törvényjavaslat előírásainak és szellemének megfelelően az illetékes ha­tóságoknak az eddiginél job­ban kell támaszkodniuk az építésügyi állandó bizottsá­gok, illetőleg albizottságok tevékenységére, véleményére. Részletesen foglalkozott a mezőgazdasági építkezések­nél alkalmazott típustervek­kel. Kifogásolta, hogy a tí­pustervek gyakran változ­nak, s emiatt nem egy he­lyen akadozik a beruházások megvalósítása. A tapasztala­tok szerint a mezőgazdasági építkezésekre rendelkezésre álló keretek felosztásáról, a fejlesztési előirányzatokról sok esetben csak a huszon­negyedik órában döntenek az illetékesek. Ez hátráltatja a beruházások előkészítését, s kedvezőtlenül befolyásolja a kivitelezést is. A törvényjavaslatot elfo­gadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Ezután Trautmann Rezső építésügyi miniszter válaszolt a felszólalásokra. Megjegyez­te, hogy egyetért Kovács Pál Békés megyei képviselő véle­ményével, aki a törvényja­vaslat 30. paragrafusának módosítását indítványozta. Trautmann Rezső kérte az országgyűlést, hogy e módo­sítással fogadja el a törvény­tervezetet. Az országgyűlés az építés­ügyről szóló törvényjavasla­tot a Kovács Pál képviselő által Indítványozott módosí­tással egyhangúlag elfogadta. Ezután az elnöklő Vass istvánné szünetet rendelt el. Á helyes vízgazdálkodás népgazdasági szociális érdek A fiatalok nagyszerű helytállása Trautmann Rezső ezután köszönetet mondott a tömeg­szervezeteknek, a népfront­bizottságoknak. mert hozzá­járultak a településfejleszté­si tervek megalapozásához, a műemlékek gondozásához. Külön megemlékezett az építőiparban dolgozó fiata­lokról, akik az elmúlt évek­ben sok értékes kezdeménye­zést bontakoztattak kt. Szá­mos új létesítmény sikeres elkészítése, bravúros meg­valósítása köszönhető a munkálatokban részt vett fiatal műszakiak és munká­sok nagyszerű tevékenységé­nek. Biztos vagyok abban — fo'.>-ta",a —, hogy az építő­ipar előtt álló feladatok megoldásában a fiatalok — átérezve azt, hogy tulajdon­képpen róluk, jövőjükről van szó — motorjai lesz­nek a nagyobb termelékeny­ségért, a szilárd technoló­giai és munkafegyelemért, a jobb és gyorsabb építésért folyó munkának. Befejezésül Trautmann Rezső a következőket mond­ta: — Az építésügyről szóló törvény elősegíti és alá­támasztja valamennyi terü­letrendező, építésvezető, épí­tőipari kivitelező, minden építésügyi dolgozó törekvé­sét, hogy munkájával minél eredményesebben szolgálhas­sa az ország, a szocializ­must építő társadalom, az egész nép ügyét A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.) Az építőipari törvényjavaslat vi'ája Ezután az országgyűlés iparj bizottságának nevében Bondor József, a bizottság elnöke emelkedett szólásra és utalt arra, hogy az épí­tés szervezete a kisiparj módszerekkel dolgozó kéz­műiparból modern eszközök­kel felszerelt nagyiparrá alakult és alakul át. Ezek megvalósításakor számtalan városrendezési, tervezési, ki­sajátítási és egyéb jogi prol>­léma vetődött fel, amelyek­nek megoldása napról napra nehezebben ment a régi rendeletek és jogszabályok labirintusában. Ezért vált szükségessé az eddigi jogszabályok felülbí­rálata és egy új, átfogó tör­vény megalkotása. Az új törvény alapján lehetőség nyílik az építésügy bonyo­lult, sokrétű feladatainak összehangolására, zökkenők nélküli irányítására. Hangsúlyozta, hogy az új törvény az építésügy szabá­lyozásakor messzemenően fi­gyelembe veszi a lakosság érdekeit, majd rámutatott arra Ne»v a törvényjavas­lattá' egyidejűié" elkészül! a véTchaltá* rendeletterve­zete ÍR Ez lehetődé tes-.i. hogy a törvény elfogadása után késlekedés nélkül nap­világot lásson a végrehajtást szabályozó rendelkezés. Ez­után a típustervek használa­tának jelen tőségérő] beszélt. Végül hangsúlyozta: a tör­vény végrehajtásában nagy szerepe lesz a tanácsok­nak is. Befejezésül bejelentette, hogy a törvényjavaslatot az országgyűlés jogi, igazgatá­si, igazságügyi, mezőgazda­sági és ipari bizottsága ne­vében elfogadja és elfoga­dásra ajánlja. (Taps.) Dr. Harrer Ferenc képvi­selő az országgyűlés jogi igazgatási és igazságügyi ál­landó bizottsága nevében szólalt fel. A törvényjavas­lat — mondotta egyebek kö­zött — pontosan megjelöli egyrészt a hatóságok, más­részt a társadalmi szervek ég az állampolgárok feladatait az építésügyi rendelkezések végrehajtásában, s részlete­sen körülírja az építésügyi hatóságok jogkörét is. Részletesen szólt ezután a törvényjavaslat fontosabb rendelkezéseiről, majd befe­jezésül hangoztatta: a fel­adatok a tervezésben és a kivitelezésien egyaránt a legésszerűbb megoldásokat., a közreműködő vállalatok és szakemberek jó együttműkö­dését és olyan ve/etőgárdút követelnek, amely szívvel­lélekkel szolgálja az ügvet, tehetségével és tudásával hozzájárul az építésügyelőtt álló feladatok megoldásá­hoz. (Taps.) Szünet után Polyák János elnökletével folytatódott az ülés. Az országgyűlés meg­kezdte a vízügyről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslatot Losonczi Pál földművelésügyi minisz­ter terjesztette elő. — Gazdasági életünk fej­lődése — kezdte beszédét Losonczi Pál —, a lakosság anyagi és kulturális helyze­tének javulása jelentősen megnövelte és állandóan fo­kozza a vízfogyasztást. Meg­levő vízkincsünk és hasz­nosítható vízkészletünk azonban nem növekszik az igények arányában. — Hazánk vízkészlete kor­látozott, csapadékviszonya­ink eléggé szélsőségesek. A Duna-völgyének egész térsé­gébein országunk és főként a Tisza-völgye a helyben ke­letkező vizekkel legkedve­zőtlenebbül ellátott terület Növeli nehézségeinket, hogy felszíni vízkészletünknek 96 százaléka a szomszédos or­szágok területéről többnyire szennyezetten érkezik hoz­zánk. A folyókból és kevés állóvízből szár­mazó vízkészletünk időszaki alakulása nincs összhangban az egyes Időpontokban felmerülő igényekkel. Ezt bizonyítja az a tény, hogy felszíni vlzkéizletünk július­ban és augusztusban a legkisebb, éppen ak­kor, amikor a mező­gazdaság öntözővíz­és az ipar hűtővízigé­nye, valamint a lakos­ság vízfogyasztása a legnagyobb. Vízellátá­si helyzetünket nem enyhíti az sem, hogy a felszín alatti kis vízkészlet helyenként kielégíti a helyi szük­ségletet. — Vízkészletünk korláto­zottsága, az Igények növeke­dése céltudatos, tervszerű vízgazdálkodási munkát kö­vetel. Éy •Baji ij|j|WMip|| js?'; .JK. hl w, ÉÍÉP " < Wm KT i toítfTi AmS íiü JH Öntözés félmillió holdon A mezőgazdaságban a víz­gazdálkodás — a belvízren­dezés, az árvízvédelem és az öntözés — régi hagyomá­nyokra tekint vissza. Az ön­tözés terén az utóbbi évek­ben számottevő eredménye­ket értünk el, hiszen — az öl év előtti 165 000 holddal szemben — az idén kereken félmillió holdat öntözünk. Ez azt jelenti, hogy az el­múlt tíz évben a mezőgazda­ság vízhasználata 840 mil­lió köbméterről 1 milliárd 400 millió köbméterre nö­vekedett. Az öntözés — számításaink szerint — hol­danként háromszáz-három­ezerhatszáz forint többlet­jövedelmet jelent. Ezért az a célunk_ hogy a még hasz­nosítható vízkészletek igény­bevételével tovább növeljük az öntözött területet. — A mezőgazdaságot érin­tő másik fontos vízgazdálko­dási tevékenység a belvíz­rendezés és árvfzvéd°1em. A. mezőgazdaságnak elsőrendf érdeke, hogy minél több hasznosítható vizet tartson vissza a talajban. Fontos feladat viszont a káros, felesleges vizek el­vezetése is Az elmúlt évek során javult a belvízvéde­lem. Tizenöt évvel ezelőtt átlagosan 30 nap kellett a belvizek elvezetéséhez, je­lenleg pedig 25—26 nap alatt mentesíthető a mezőgazdasá­gi terület a belvízelöntés alól. Tizenöt-húsz év távlatá­ban azt tervezzük, hogy a talajok hasznos vízkészleté­nek növelése mellett 10—12 napra csökkentjük a belvi­zek levezetésének átlagos idejét. Ezt a munkát azért sem szabad elhanyagolni, mert az időszakos vízborí­tás még most is összes me­zőgazdasági területünknek a felét veszélyezteti. — Ugrásszel üen nőtt a szocialista ipar vízhaszná­lata is: az utóbbi tíz év­ben félmilliárd köbméterröl másfél milliárd köbméterre. Az ipari vízhasználat ilyen mértékű növekedése új fel­adatokat jelent az ipari üze­mek munkájában. A beter­jesztett törvénytervezet lé­nyegében először összegezi 67 Ipar vízhasználattal kap­csolatos gazdálkodási, jogi tevékenységét. — A víz, mint energiahor­dozó is nagy szerepet játszik gazdasági életünkben. Igaz, energiatermelésre alkalma® vízkészletünk nincs bősége­sen. Az a három- és fél mil­liárd kilowattóra energia­mennyiség azonban, amit vi­zeink, mint lehetőséget tar­talmaznak, nem lebecsülen­dő a mi közismerten szűkös energiaellátottságunk köze­pette. Ezért törekszünk — nem­csak önállóan, hanem az or­szágok közötti együttműkö­désben is — a vízenergia­lehetőségek kihasználására. Ezen a téren kedvező lé­pést jelent majd a Csehszlo­vákiával közös beruházás­ként tervezett dunai erőmű­rendszer megépítése. — Tisztelt országgyűlés! A dolgozók szociális és kulturális helyzetének ál­landó javulása jelentősen megnövelte a lakosság víz­igényét Ez természetszerű, hiszen a városokban, de a falvakban is mind nagyobb számban épülnek közműve­sített lakások, több a köz­műves fürdőszoba és nőtt a közös vízfogyasztó létesít­mények (fürdők, stb.) szá­ma is. Mindennek következ­tében az utóbbi tiz évben •t lakosság vízfogyasztás­megkétszereződött. A lakosxág ií ellátás ért — A lakosság vízellátásá­nak kedvezőbb alakulása el­lenére sem tudtuk azonban még teljesen felszámolni a múltból származó elmara­dást. Kétségtelenül haladást jelent, hogy a lakosság köz­műves vízellátása az 1949. ért 19 százalékod arányról mostanáig 30 százalékra növekedett. Ezen belül a falvak lakóinak ellátottsága csak mintegy 14 szá­zalék, tehát messze ű maradunk a fejlett iparral rendelkező eu­rópai országok lakos­ságának vízellátási színvonalától. A hely­zet Javítása a városi vízkészletek tervsze­rűbb felhasználását, rt hálózat í Ovítését, a falvakban pedig a he­lyi vízkészletek foko­zott feltárását és köz­műves hasznosítását igényli. — A városokban fokozott figyelmet kell fordítanunk a la­kosság és az ipar vía­sllátásának egyezteté­sére. Elsősorban az ipari üzemek he­lyi vízkészletük fokozot­tabb felhasználásával mente­sítsék a közműveket, hogy ezzel is javuljon a lakosság vízellátása. Természetesen ez utóbbit a vízvezeték- és szennyvízcsatorna-hálózat további bővítésével és kor­szerűsítésével is elő kell se­gíteni. — A szocialista falu fej­lődése, termelőszövetkezeti parasztságunk életkörülmé­nyeinek javulása is új igé­nyeket támaszt a vízellátás­sal szemben A falvak lakói­nak korszerűbb, egészsége­sebb vízellátását — amint azt a törvényjavaslat is cé­lozza — elsősorban a lakos­ság helyi kezdeményezésének fokozottabb felkarolásával, állami támogatásával érhet­jük el. A falusi lakosság erőinek összefogása a vízmű­társulatok keretébe, az ál­lam által biztos'tott kedvez­mények célszerű felhaszná­lása. az olcsóbb törpevízmű­gépházak és hidroglóbuszok előregyártása meggyorsíthat­ja a falu jogos vízigényének kielégítését. — A belerjesztett törvény­javaslat intézkedései ezeknek a feladatoknak a sikeres megvalósítását szolgálják. Azt tervezzük, hogy — ha anyagi erőnk lehetővé teszi 1980-ig a laknss*nnrk öbb mint 75 -zárai"— köz­műves vízcllá'ásbatl r'sre­üljön ós legalább 50 s7á7a­lékának lakóterületén legyen szennyvízcsatorna. — A törvényjavaslatban fontos helyet foglal el a víz­kincsünk minőségének vé­2 DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek. 1964. november 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom