Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-16 / 243. szám

A kereskedelem legfontosabb feladata: a lakosság kulturáltabb, gazdaságosabb és jobb ellátása Megyei kereskedelmi pártaktíva Szegeden Szüreti készülődés a konzervgyárban Az MSZMP Csongrád megyei végre­hajtó bizottsága tegnap megyei kereske­delmi pártaktíva értekezletet tartott Sze­geden, amelyen részt vettek a pártbizott­ságok, a tanácsok, a kereskedelmi vállala­tok és más szervek képviselői, A megyei tanácsháza nagytermében tartott értekezlet elnökségében foglaltak helyet Győri Imre elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Török László elvtárs, a megyei tanács vb­elnöke, Perjési László elvtárs, a Szeged vá­rosi pártbizottság első titkára, dr. Biczó György elvtárs, a Szeged városi tanács vb­elnöke, Halász János elvtárs belkereskedel­mi miniszterhelyettes, Keserű Jánosné elv­társnő, a Központi Bizottság államgazda­sági osztálya alosztályvezetője, Csakmag György elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője,, Hunyadkürti Lajos elvtárs, a MÉSZÖV elnöke és Lip­ták Sándor, a SZÖVOSZ vendéglátóipari központjának igazgatója. Győri Imre elvtárs üdvözölte az aktíva­ülés résztvevőit, majd a megyei párt­végrehajtóbizottság nevében Perjési Lász­ló elvtárs, a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagja, a Szeged városi pártbizottság első titkára mondott beszá­molót, amely felölelte a kereskedelem min­den problémáját, foglalkozott a kereskedel­mi pártszervezetek feladataival is. Alapjában megfelelő tevékenység Bevezetőben a beszámoló arról szólt, hogy az elmúlt három esztendő során javult, s alapjában megfelelő a szo­cialista kereskedelem tevé­kenysége, s helyesen realizá­lódott a kereskedelemben a párt és kormány gazdaság­politikája. Általában helyes a vásárlóerő és árualap kap­csolata, helyes volt a baráti országok árualapjai közötti választékcsere, a falusi ellá­tás színvonala erőteljesen közeledik a városéhoz, he­lyesnek bizonyult, hogy bi­zonyos olyan árucikkek el­adását, amelyekből a keres­letet teljesen még kielégíte­ni nem tudjuk, elsősorban a városokba összpontosították. Mindamellett az ellátásban, a kiszolgálásban még vannak hiányosságok, van szerve­tsetlenség az áruterítésben, tapasztalható udvariatlan­ság. Az elmúlt három évben je­lentősen nőtt a megyében az áruforgalom, egy család ha­vi átlagban 400 forinttal töb­bet költhetett Az élelmiszer és vegyesipari forgalma je­lentősen magasabb, viszont a ruházati cikkek forgalma alacsonyabb a három évvel ezelőttinél. Amíg a községek­ben 26,3 a városokban 19,2 százalékos volt három év alatt a növekedés. A falusi fogyasztás tehát gyorsabban nőtt, amit számos tényező — a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az ipar fejlődé­se, új cikkek bevezetése, a korszerű bolthálózat stb. — jelentősen befolyásolt ör­vendetes, hogy csökkent a megyében az alapvető élel­miszercikkek fogyasztása az egyéb élelmiszerek javára, ami azt mutatja, hogy a megye lakóinak fogyasztása a korszerű táplálkozás Irá­nyában fejlődik. Mivei je­lentősen növekedett a la­kosság azon részének élelmi­szerfogyasztása, amely a köz­ponti készletből vásárol, kü­lönösen figyelmet kell for­dítani arra, hogy jelentősen csökkent a szabadpiaci fel­hozatal. Ez negatív jelenség, ennek megszüntetésére kellő figyelmet kell fordítani. El­enyésző a termelőszövetke­zetek szervezett részvétéle a szabadpiacon, így nem érvé­nyesül árszabályozó szere­pük. Ezért a szabadpiaci for­galmat mennyiségben és vá­lasztékban erősíteni a helyi tanácsok fontos feladata. Mindenütt meg kell azon­ban teremteni a piacokon a jó értékesítés technikai fel­tételeit, Különösképpen vo­natkozik ez a szegedi pia­cokra. A bőséges szegedkőrnyéki szőlőtermés most nagy feladat elé állítja a Csongrád­vidéki Állami Pincegazdaságot. A termés feldolgozásához van elég gépi kapacitás, munkaerő, de a tárolás már nagyobb gondot okoz. Ezért kérték a konzervgyárat, hogy készüljön fel mustsűrítésre. Az előkészületek befejeződlek. A Szegedi Konzerv­gyár készen áll közel több száz hektóliter must sűrítésére. A sűrítő üzemrész előtt most 6 óriás tartályt állítottak fel, amelyekben tárolják a beérkező mustot Jobb együttműködést az ipar és a kereskedelem között A. beszámoló számos kér­dés után konkrétan foglal­kozott néhány árucikk for­galmával A kenyérkiszállí­tás különösen a községekbe nem megfelelő. Ennek jó­részt a szállítási feltételek elégtelensége az oka. Annak viszont, hogy számos helyen csak egy-kétféle péksüte­ményt lehet kapni az ipar által gyártott 16—20 féle péksütemény helyett, itt már a sütőipar és a kereskedel­mi vállalatok együttműködé­sében van a hiba. Bizonyos tekintetben hasonló a hely­zet a húsellátásban is. He­lyes, hogy a húst és húské­szítményeket elsősorban a városok ellátására összpon­tosítják. A jövőben sem számíthatunk arra, hogy a községekben számottevő ja­vulást érhetünk eL Noha számos húsféleségben hiány van, azt se feledhetjük el, hogy nálunk az átlagos hús­fogyasztás évente 50—52 ki­ló ami világviszonylatban is kiemelkedő. Figyelembe kell venni, hogy a népgazdaság számára szükséges nyers­anyagok és gépek ellenérté­keként bizonyos mennyiségű húst is exportálunk. Más­részt mi is vásárolunk kül­földről húst, ezeknek saj­nos néha nem kielégítő a minősége. A húsellátás to­vábbi javítása az állatte­nyésztés fejlesztésétől függ. Azonban a falusi húsellátás­ban a földművesszövetkeze­tek sokat segíthetnének. Eb­ben a tekintetben eddig eredményekről nem nagyon beszélhetünk. A termelőszö­vetkezeteknek is lehetőségük volna, hogy szerződéses kö­telezettségeiken felül hús­féleséggel megjelenjenek a városi piacokon. A kereske­delem és a húsipar jobb együttműködését kell meg­teremteni. hogy a városok­ban húskészítményekből na­gyobb választék álljon a fo­gyasztók rendelkezésére. Ért­hetetlen. hogy az olcsóbb hurkaféleségek — amelyek a kisebb keresetű városi la­kosság ellátását szolgálnák — alig kaphatók üzleteink­ben. A tejtermékek, de főleg a siajtellátás folyamatosságá­ban és választékában is hiá­nyosságok vannak. Ez nagy­részt a megye tejiparának elmaradottságával magyaráz­ható. A probléma egy részét megoldja, ha néhány év múlva elkészül a napi 200 ezer literes kapacitású sze­gedi tejüzem. Azonban ad­dig is jó szervezéssel, az üggyel való gondosabb törő­déssel elérhető, hogy növe­kedjék a tejfogyasztás, hi­szen lassan megyénkben a tejfogyasztás alacsonyabb lesz, mint az alkoholfogyasz­tás. Az még érthető, ha mond­juk Molskolc környékén, vagy a Balaton mentén zöld­ség- és gyümölcsellátási ne­hézségek vannak. Teljesen indokolatlan azonban, hogy ilyen jelenséggel időnként Csongrád megye városaiban is találkozzunk. Kétségtelen, hogy a kereskedelem tett erőfeszítéseket e probléma megoldására, azonban továb­bi erőfeszítések szüksége­sek. A hitelakcióról és a tüzelővásárlásról Foglalkozott a beszámoló ezután a hűtőigényes áruk időnkénti hiányával, a fél­kész cukrásztermékek, a szikvíz-, üdítőital-ellátás nem kielégítő voltával, amelynek oka jórészt a ter­melő kapacitás elégtelensége. Ebben a tekintetben a nép­gazdaság erőforrásához mér­ten beruházásokra van szük­ség. Jelentősen nőtt — mint­egy 66 százalékkal három év alatt — a megyében a tartós fogyasztási cikkek vásárlá­sa. Televízióból 3,2, porszí­vóból 2,9, hűtőszekrényből 2,8, 250 köbcentiméteres mo­torkerékpárból 2,8, mosógép­ből 1,5-szer többet adtak el, mint három évvel ezelőtt, s a fogyasztásnak csak az áru­alap korlátozott volta szab határt. Tavaly 600 autót vá­sároltak a megyében. A ke­rékpár- és rádióforgalom vi­szont visszaesett. Mindez azt mutatja, hogy a lakáskul­túra fejlődik, az élet átala­kulóban van. Ugyanezen időszak alatt mintegy négy­szeresére nőtt az áruvásár­lási hitel, s a három év alatt eladott tartós fo­gyasztási cikkeknek egyne­gyedét hitellel vásárolták. A tüzelöellátásról szólva a beszámoló hangsúlyozta, hogy új, nagy fogyasztó­réteg — a falu lakossága — lépett be és noha három év alatt 30 százalékkal nőtt a tüzelőeladás, van még sor­banállás, aminek oka a ke­mény tél, igen sok családnál az indokolatlan túlbiztosítás, a problémát azonban csak több tüzelővel lehet megol­dani, olyan mértékben, aho­gyan a népgazdaság ereje engedi. A megyében 15 ezer család palackgázzal főz, a lakosságnak mintegy 10 szá­zaléka, de körülbelül ugyan­ennyi az új jelentkező is. Az új fogyasztók közül előnyben kell részesíteni a városokban, nagyobb köz­ségekben élő sokgyermekes és kis keresetű családokat. Az egyes áruféleségek át­meneti hiányán — amint Perjési elvtárs hangsúlyozta — igen sokat segíthetne a tanácsi és szövetkezeti ipar, amely gyorsan átállhatna az igényeknek megfelelően bi­zonyos áruk kis szériában történő gyártására, ehelyett azonban jelenleg még a nagy széria szemlélete érvényesül, emiatt bizonyos árukat hiá­ba keres a lakosság. Az ipar is lazán teljesíti szállítási kötelezettségét. A megren­delés naptári negyedévre szól ugyan, de igen sok eset­ben csak a negyedév utolsó heteiben kezdi el a szállítást a kereskedelem részére. Nem eléggé érdekelt az ipar a választék szélesítésében, az új termékek bevezetésében ezért sok még a korszerűt­len termék, A belkereske­delmi munka hiányossága és bizonyos szervezetlensége ia hozzájárul az időnkénti el­látási hiányhoz. Gondosab­ban kell meghatározni a bol­tok nyitvatartását, profilíro­zását, mindig a lakosság ér­dekeinek megfelelően. A beszámoló ezután a ke­reskedelmi hálózat fejlődlé­sével foglalkozott, amelyben az elmúlt három év alatt mi­nőségileg nagy változások történtek. 1959-ben 46 új kiszolgálási forma volt, az elmúlt évben viszont már 221. Tehát négy év alatt mintegy ötszörösére nőtt az új rendszerű boltok száma a korszerűsítés, szakosítás és űj kiszolgálási formák beve­zetésével, ennek révén a boltok számának lényeges növelése nélkül eredménye­sen lebonyolítja a szocialis­ta kereskedelem a megnöve­kedett forgalmat. Ma a me­gyében csaknem minden te­lepülésen van bolt vagy vendéglátóipari egység, fi­gyelembe veendő azonban,­hogy Szeged városában vi­szonylag lassabban haladt előre az új kiszolgálási for­mák szervezése. Megállapít­ható: annak, hogy Szegeden sokáig ellenálltak az önki­szolgálás rendszerének, en­nek a város lakossága és a korszerű kereskedelem lát­ta kárát. Három év alatt a boltok korszerűsítésére a megyében 93 millió forintot fordítottak. Ennek ellenére külvárosokban még sok a korszerűtlen bolt, amely a kapitalista örökség maradvá­nya. Igen nagy hiba, hogy Szegeden és Hódmezővásár­helyen az új lakóterületeken nem épültek meg a kereske­delmi egységek, Szeged Ogyessza nevű városrészében már mintegy ezer új lakás van, de megfelelő boltháló­zata még ma sincs, ilyen helyzet a jövőben nem for­dulhat elő, arra kell töre­kedni, hogy időben felépül­jenek és időben üzemelje­nek is az új lakótelepek üz­letei. A hálózatfejlesztést a jövőben nagy alapterületű egységekre. ABC-jellegű bol­tok létesítésére keH össz­pontosítani. A korábban ke­reskedelmi célokat szolgáló helyiségeket vissza kell ad­ni a kereskedelemnek. A vendéglátói önkiszolgá­lás alig haladt előre, ahol létesült ilyen üzem, ott is kicsi az alapterület, a nagy forgalom miatt nem bizto­sítható a kulturált kiszolgá­lás. Meg kell honosítani a nagyobb vállalatok üzemi étkezdéiben is az önkiszolgá­lást Viszont semmi szükség arra, hogy városközpontok­ban, főútvonalakon kocsma jellegű italboltok legyenek, ezeket a mellékutcákba kell száműzni. Különösen Szege­den új központi előkészítő konyhák szükségesek, hiszen jelenleg is mintegy 6000 köz­étkeztetési igényt nem tud­nak kielégíteni. Kitért a beszámoló arra, hogy az üzletek neon-felira­tai igen szegényesek, ötlet­télenek, sokszor nem működ­nek, az országos átlag alatt vannak. Szegeden és a me­gye más városaiban is töre­kedni kell a korszerű, öt­letes neonreklámok megho­nosítására. Jogos az az igény is, hogy a nagy városok kö­zül elsőnek — az idegen­forgalom igényeivel össz­hangban — Szegeden állít­son fel a belkereskedelem kereskedelmi automatákat. Tovább kell folytatni a ra­kodás gépesítését. Korszerű központi és optimális bolti raktárak létesítésére van szükség, s az idegenforgalom igényeivel is lépést kell tar­tania a kereskedelemnek. 1960-ban 4000, az idén már 20 000 külföldi és mintegy 200 000 hazai vendég fordult meg a szegedi ünnepi hetek alatt a városban. A jövőben még nagyobb tömegekkel kell számolni. A kereske­delem az idén derekasan dolgozott, a megtett erőfe­szítések azonban jövőre már nem elegendők. Szükség vol­na arra, hogy az országos idegenforgalmi fejlesztés keretében Szeged nagyobb lehetőséget kapjon szállodai kapacitás fejlesztésére. A meglévő lehetőségekkel is jobban kell élni, nagyobb fantáziával, több ötlettel, ro­mantikával vonzó vendéglá­tóipart lehet teremteni Sze­geden és a megyében is. Még több nőt a kereskedelembe Kitért a beszámoló a gaz­dálkodás kérdéseire, s hang­súlyozta, hogy a költségszin­tek romlása csak átmeneti lehet, tovább lehet csökken­teni a leltárhiányt, fejlesz­teni a társadalmi ellenőrzést, a szocialistabrigád-mozgal­mat, a szakszerű, udvarias kereskedelmet. A megyében 13 ezren dolgoznak a ke­reskedelemben, a szakkáder utánpótlás azonban nem ki­elégítő. A nők aránya csak 50 százalékos, holott a nők fokozott bevonása elősegíte­né a munkaerő-problémák megoldását. Az állami kis­kereskedelmi vállalatok el­aprózottak, nehezítik a la­kosság áruellátásának szer­vezését, ezért bizonyos ösz­szevonásra van szükség. Az átszervezésnek azonban egyetlen célja lehet, a la­kosság jobb áruellátása, a kereskedelem kulturáltsá­gának emelése és gazdasá­gosságának javítása. E fon­tos feladatok megoldásában nagy szerep hárul a kom­munistákra. A kereskedelmi dolgozók 12 százaléka párt­tag, s ez nagy erőt képvisel. Szükséges azonban tovább építeni kereskedelmi párt­szervezeteinket, azok közül a dolgozók közül, akik a leg­jobban hajtják végre a párt kereskedelmi politikáját, akik politikailag is aktívak. Szük­séges, hogy pártbizottsága­ink is rendszeresen foglal­kozzanak kereskedelmi kér­désekkel, mert ez a lakos­sággal való kapcsolat szem­pontjából rendkívül fontos feladat. Üj lendületet kap­hat a szocialista kereskede­lem, ha a vezetők jobban támaszkodnának a kereske­delemben dolgozó 770 fiatal­ra, akik közül 570-en 17 KISZ-szervezetben tevékeny­kednek. Végül a beszámoló a megyei párt-végrehajtó­bizottság köszönetét és elis­merését hangoztatta a keres­kedelem vezetői, a kereske­delmi pártszervezetek, a ke­reskedelem valamenyi dol­gozójának odaadó munkájá­ért. Hasznos, tartalmas vita Szünet után Csakmag György elvtárs elnökletével megkezdődött a beszámoló feletti vita. Keserű Jánosné elvtársnő, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága államgaz­dasági osztályának alosz­tályvezetője felszólalásában rámutatott arra, hogy az áruellátás javítása nem csak a különböző kereskedelmi szervek feladata, hanem csak összgazdasági munkánk ered­ményeként valósítható meg. A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy külö­nösen az élelmiszer- és a tü­zelőanyag-ellátás terén szük­séges a helyi források fel­használása. — Az áruellátás javítása területén — mondotta töb­bek között — nagy feladat hárul a kereskedelem és a termelő ipari üzemek párt­szervezeteire. Az ezeken a területeken dolgozó kom­munistáknak elsőrendű fel­adata, hogy megfelelő tá­mogatást nyújtsanak a gaz­dasági vezetőknek. Gács György (Szegedi Idegenfor­galmi Hivatal) többek között arról beszélt, hogy kicsi az emléktárgyak választéka és silány a minőség. • Indokolt lenne Szegeden egy idegen­forgalmi bolt létrehozása. Vass Imre (MÉSZÖV) a föld­művesszövetkezeti boltok fejlesztéséről beszélt, s tá­mogatást kért a tanácsi kis­ker vállalatoktól a szövet­kezeti tanulóképzés megoldá­sához. Farsang Lászlóné (Szre> gedi Városi Tanács) az ide­genforgalom, a közétkezte­tés és a kereskedelmi szak­emberek képzésének problé­máiról szólt. Deák Ferenc (Megyei tanács vb kereskedel­mi osztályának vezetője) a munkaszervezés javítására és a meglévő kapacitás kihasz­nálására mint az ellátás ja­vításának tartalékaira hívta fel a figyelmet. A vitát Perjési László elv­társ foglalta össze. Az aktí­vaértekezlet Csakmag György elvtárs zárszavával ért véget. Csütörtök. 1964. október 15. DÉL-MAGYARORSZÁG 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom