Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

Nincs sürgetőbb a vetésnél Hol tartunk a vetéstervek teljesítésében ? — Az eddig végzett munka minősége jó — Jobban használják ki a gépeket! Tegnap. szerdán biaottság vitatta meg a Csongrád megyei tanács székházában az őszi vetés és betakarítás eredményeit és probminthogy a tervezett 12 ezer sem képezheti alku tárgyát. holdnyi vetésterületből ed- a rossz munkaszervezés, a dig csupán 4 ezer hold vetőmagja került a talajba. A búza vetését még éppen, lémáit. A mezőgazdasági ope- hogy csak megkezdték — a ratív bizottság megállapítot- teljesítés 5 százaléknál tart. ta: megyeszerte mozgósítani kell a rendelkezésre álló öszszes erőket, hogy meggyorsítsuk és károsodás nélkül bőségesen Minthogy a vetőmag mindenhová késés nélkül érkezett és az állami szervek vetésben való elmaradás megmagyarázására „objektív" akadályokat nem lehet elfogadni és a gazdaságok vezetői személyesen felelősek a tervek teljesítéséért, végezzük el a terménybetakarítás és a vetés nagy munkáját. Paczuk István, a me- az ellátás, gyei tanács vb elnökhelyet- semmilyen dékes vetéstervét a gazda- akadályaként a ságok 34 százalékra teljesítették. Berár Demeter, a Gépállomások Csongrád Megondoskodtak minthogy nem kisebb dolog múlik az őszi munkán, mint üzemanyagról és műtrágyá - omzág^vő évi kenyerekiküszöbölhetet- nek biztositasa. Sokkal jobtese tájékoztatásul elmon- len nehézség nem magyaráz- ban ki lehet használná a dotta, hogy az őszi kalá- za. Valamelyest elfogadha- vetésben a gépeket is, és szosok szeptember 26-ig ese- tó a vetésterv teljesítésének nem fordulhat elő olyan eset, nyek későbbi beffK mint legutóbb Deszken 68 betakarítás elhúzódása, de Sándorfalván, ahol nyolc, a munkaszervezésnél erre illetve tizenegy gép állt. Fogyei Igazgatóságának veze- mar előbb is gondolni kel- kőzni kell a gépek teljesíttője ugyancsak a vetés mun- lett volna, katempójának meggyorsítá- Az eddig végzett ellenőrsát sürgette, mert különben zések szerint az idei vetés nem sikerül terv szerint és minőségére nem lehet pali múlt évhez hasonlóan ok- nasz, jóllehet találkoztak tőber vegeag elvetni az őszi lelkiismeretlenséggel is. Tikalászosokat. szaszigeten, a sándorfalvi Üj A szegedi járás helyzetéről Élet és a rúzsai Juhász GyuGlemba Pál, a járási tanács la tsz-ekben tisztítatlan és vb elnökhelyettese adott tájékoztatót. Eszerint a járás községeiben a rozs vetéstervét 43 százalékra teljesítetményét is. Tudományos ülés Szegeden Szegeden, a Csongrád megyei tanács dísztermében az ország minden tájáról meghívott állatorvosok és állattenyésztéssel foglalkozó szakemberek részvételévél tudományos ülést tartottak a sertéspestis elleni védekezésről. A több mint kétszáz résztvevő között volt dr. Pestalic Eugen jugoszláv állategészségügyi felügyélő. A tanácskozást dr. Manninger Rezső kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke vezette be, majd dr. Kádár Tibor kandidátus, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást Az élőadást vita követte. minőségileg ellenőrizetlen magot is vetették. Kübekházán a búzavetés egy részénél csávázatlan vetőmagot ték, a termelőszövetkezetek szórtak a földbe. A mulaszezen belül 56 százalékig ha- tők ellen természetesen megladtak előre. Leginkább felelő eljárást foganatosítaazokban a községekben sür- nak. get a munka, amelyekben A járási tanács vb elnöktermelőszövetkezeti csopor- helyettese végül bejelentettok működnék. te, hogy a szegedi járásban Az utóbbi napokban — a rozs és az árpa' vetésében mondotta Glemba Pál — nö- íörtént elmaradást a gazdavekedett a munka lendülete, *"-gok legkésőbb október 15de a rozs vetésének határ- fd Pótolják. ideje is lejárt szeptember végén. Hasonlóképpen sürgető az őszi árpa elvetése, Az értekezlet végül állást foglalt abban, hogy a vetéstervek teljesítése sehol Síkvidéki víztárolót építenek Hajdúságban a A csapadékban nyebb országrészünkön, a legszegé- nagy árhullámokkal vonul el. Júliusban és augusztusban másodpercenként csak mintTisza és mellékfolyóinak egy 120 köbméter vizet levízgyűjtő területén több mint het felhasználni öntözésre. 300 000 holdat öntözünk de Ebbő1 a íiszalöki, vízlépcső- nel vezetünk el maidnem most mar végére értünk a 40 köbmétert a Keleti Főszámításba vehető vízkész- csatornán, de nemcsak a letnek. Amikor ugyanis a Hortobágyra és a Hajdúságlegnagyobb szükségünk len- ^^ISö^ ne a vízre, akkor apadnak vidékére is. le a folyók és csak alig századrészét adják annak a víznek, amely tavasszal, a Hollós Ervin: Emlék © es történelem fyecuftk & Háti/in tétc&! Szórakozás, beszélgetés? Természetesen az is volt, de ezek csak keretei és nem célja voltak a munkának. Az ifjúság lelkes embereket parancsnokság elé mentünk adott a közrend és a közvé- együtt. Mire odaértünk, a mást, magyarok és új színdarabok, a gyújtó szaszovjetek, idősebbek és valatok és indulók. Nemsofiatalok, s most már kára a fiatal színészgárda a Kölcsey utcába, a szovjet egy része is hozzánk fordult és csatlakozott. — Ifjúsági kamaraszínhádelem megszervezésére is. parancsnok már kinn állt Toborzó munkánk hatására az erkélyen és beszélni kez40—50 kommunista fiatal je- dett... lentkezett a polgárőrségbe, akik az első időben szovjet katonákkal közösen biztosi- meg. tották a rendet. A polgárőrség fiatal tagjaival Imre foglalkozott, kerékpáros fiatalt tartottak zat kellene szervezni! — ezzel az ötlettel állt elő Horvai István, Rozsos István és Sebes Tibor. — Csakhogy a színház vezetősége nem pártolja, valaMost már nemcsak Alsó- mi rebelliót „szagol" a doVértes városra meg Rókusra, ha- logban ... Hatvan nem még Röszkére, Dorozs- Csakhamar megszereztük mára, Kistelekre is eljutot- számukra az engedélyt, de Esteledett, mire csoportokba verődve szétoszlott a tőszómon már ekkor a rend- tunk, sőt a Komócsin Mihály még a zeneiskola nagyterfenntartók között. által Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1963. évi öntözési jelentése szerint a főidényben átlagosan — elméletileg —; másodpercenként 9,6 köbméterrel kevesebb volt a víz, mint az előirányzat. Voltak napok, amikor a tiszalöki vízlépcső a másodpercenkénti 80 helyett csak 13,3 köbméter vizet tudott tovább adni a folyó középső szakaszának. A komolyabb vízkorlátozásra csak azért nem került sor, mert jótékony megmentéként érkezett a csapadék. A vízkészlet utolsó tartalékát a jövő évben új öntözőtelepek merítik ki. A további fejlesztéshez tehát az 1970-es évekig, vagyis a második vízlépcső felépítéséig nem kapnának vizet, ha nem gondoskodnánk újabb tartalékról. Ezért Balmazújváros és Hajdúböszörmény között előreláthatóan még a jövő évben megkezdik az ország Szervezett csoportok mét és művészi szobáját is, A november hetediki gyű- még Hódmezővásárhelyen, a ruhatárral meg az irodák- __ lésen, melyet a Magyar Kom- Orosházán. Tótkomlóson, Bé- kai. Később a szmhazban » l ohb sikvidéki víztámunista Párt szervezett, már kescsaban, Szeghalmon, „kapcsoltak' es nem hogy • - - ' Szarvason, Gyomán, Endrő- hatraltatták volna a dolgot, dön, Makón is segítettek az díszleteket és jelmezeket is ifjúsági szervezetek létreho- adtak kölcsön a fiataloknak, zásában. Most már olyan Úgy megjött az étvágyunk, nagyban vittük a politikát, hogy már bérleteket is szerhogy kicsi is lett a régi Kál- veztünk. igen sok fiatal vett részt. Persze, ehhez mi is segítettünk. Idősebb munkásokkal, •jártunk házról házra, hogy szót értsünk az emberékkel, s hordtuk a röpcédulákat. A gyűlés is a magyar újjászületés jegyében zajlott le. Amikor vége lett, az emberek nem akartak elmenni, pedig az eső is szemerkélt. vin téri helyiség. — Valami jobb után kellene nézni! Száz fiatal százfelé futott, s délutánra már ki is Következik: SE PÉNZ, SE POSZTÖ roló tavának építését. Így majd évente mintegy 12 millió köbméter téli-tavaszi csapadékot tartalékolhatnak és a második vízlépcső átadása előtt is mód nyílik az öntözött területek bővítésére. Jutalmazni is tudni kell akkor sem különösebb szenzáció, ha csak elvétve fordul elő, hogy egy fonónő, aki tizenöt éve dolgozik ugyanazon a munkahelyen, egyik napról a másikra gyárat cserél. Nem búcsúztatják virágcsokorral, nem is fogadják azzal, egyszerűen tudomásul veszik, hogy elment s megérkezett. Valamivel több lesz a keresete, bizonyára azért gondolta meg magát. Da vajon valóban csak azért a néhány forintért állt odébb? Elképzelhető-e egy munkásasszonyról, aki már másfél évtizedet „lehúzott" valahol, hogy ilyen könnyen elszakadjon a megszokottól, s belevágjon az újba, ismeretlenbe? Nem inkább a szólakkal volt a baj, melyek nemi kötötték eléggé? A szálakkal, amit a megbecsüléssel, a szeretettel kellett volna köréje fonni előző munkahelyén; Azt mondják, nincs nélkülözhetetlen ember. Mégis mindannyiunk vágya nélkülözhetetlennek lenni. Persze nem úgy, hogy azt képzeljük munkánkról: senki más nem képes elvégezni helyettünk a világon. Az nagyképűsködés. Hanem azt szeretnénk tudni, érezni magunkról, hogy értünk hozzá: S ami még fontosabb: munkatársaink, vezetőink is elismerik szakértelmünket, tehetségünket. Gyakran mondogatják, majdhogynem panaszolják a vezetők, hogy nekik sem jutalmazni, sem büntetni nincs módjuk. Hát igen, szűkek a „keretek". Éppúgy nem lehet lépten-nyomon „Kiváló dolgozó" jelvényeket, s kék borítékokat osztogatni, mint dörgedelmes fegyelmi határozatokat. Csakhogy ez a két ellenpólus, és nem ez, sem az nem „boldogít", egymagában nem vezet célhoz. Persze ahhoz, hogy jutalmazni lehessen, azt is el kell dönteni, ki érdemli meg az elismerést. Nincs igazuk azoknak, akik szerint a jól végzett munka annyira természetes, hogy észre sem kell venni. Akinek a szeme csak a hibákra áll rá, aki csak azt veszi észre ki, mikor, miért dolgozott hanyagul, fegyelmezetlenkedett, annak nemcsak hogy igen sivárrá, öröm nélkülivé válik az élete, de — valljuk be őszintén — nem is jó vezető. Jutalmazni is tudni kell. Sokszor még pénz sem kell hozzá. Lehet jutalmazni udvariassággal, figyelmességgel, őszinte mosollyal, néhány jó szóval is. Ezek az „apróságok" olykor többet jelentenek, mint a rideg, ünnepélyes mozdulattal átnyújtott kitüntetés. De ha már a pénznél tartunk: az is akad éppen! Több mint amennyit egyes vezetők elképzelnek. Mert szép ugyan, ha minden osztályvezető szobájában világvevő rádió áll, amit soha fel nem nyitnak; perzsaszőnyeg fedi a padlót, amire nylont terítenek, be ne piszkolódjék; a pincében meg mosógépek rozsdásodnak, mivel a dolgozók jobban szeretnek otthon, a saját gépükkel mosni. Mégis szebb lenne, ha az ilymódon elfecsérelt pénzt odaadnák azoknak, akik jobban megérdemlik: jutalomképpen. A kellemes a hasznossal — így szokták mondani — össze is köthető. Vajon melyik dolgozó nem örül meg annak, ha egy szép napon levelet kap magától a vezérigazgatótól, amiben az megköszöni, hogy olyan kiemelkedő teljesítményt ért el? Hogy ez gyerekesség, s nem is a ruggyantaárugyárban — ahol ez szokás — találták ki először? Aki gyerekségnek véli, nincs tisztában vele, hogyan lehet és kell az emberekkel törődni, hogyan lehet és kell pszihikumukra hatni. S igaz, régi dolog ez a levél-módszer, de bár valamelyik szegedi üzemet lehetne példának felhozni rá, s nem megfordítva! Az említett levélre ráadásul a pénztár azonmód kifizet száz forintot ís a dolgozónak. Nyilvánvaló, mégis sokkal de sokkal többet ér egy „piros hasúnál". Élményt jelent, s hatása még sokáig elkíséri azt, aki kapta. Számtalan lehetőség van a jutalmazásra, csak attól függ, miként fogjuk fel a kérdést! Manapság egyre többet beszélünk róla, hogy a vezetés tudomány, nemcsak rátermettség kell hozzá, hanem el kell sajátítani „tananyagát'1 is. A jutalmazás1, ha következetes és nem megalkuvó, ha csak azokat vonja körébe, akik megérdemlik, de azokat minden körülmények között számba veszi — megkönnyíti, széppé teszi a vezető munkáját. A cél nem bizonyos összegek menetrendszerűen pontos szétosztása.Inkább az, hogy a dolgozók mindig tudják: tiszteletben tartjuk szakértelmüket, tehetségüket, szorgalmukat; hogy bebizonyítsuk nekik, munkájukra milyen szükség van; nélkülük semmit sem ér a termelés, a gyár — ők nélkülözhetetlen emberek. A szeretet, a figyelem, a) megbecsülés szálaiból kell köréjük fonni azt a keretet, amiben jól érzik magukat, amit nincs kedvük még magasabb munkabér reményében sem szétszakítani. FEHÉR KALMAN Ott álldogáltak a színház szemelték az új helyet. _ előtt, indulókat énekeltek és jelszavakat kiabáltak. A zenekar is gyújtotta a kedvet indulóival. Egyszercsak valaki elkiáltotta magát: — Gyerünk a Kálvin térre! — Gyerünk, gyerünk, a pártházhoz! — A Tisza Lajos körút 15ben teljesen üresen áll egy csinos emeletes ház! Elmentünk, megnéztük, nekünk valónak találtuk és már költözködtünk is. Itt aztán igazi, felnőttes módon megszerveztünk mindent. Csoportokat, osztályokat alakítottunk. A vidéki osztályt És a menet megindult. Az ifj. Komócsin Mihály vezette, Laczkó István, maid később Vértes Imre vezetésével dolgozott az úgynevezett Szeged dult" tömeget, rosszat sejtett körnvéki osztálv. A kerületi utcán többen csatlakoztak hozzánk. De néhány szovjet katona, aki látta a „felülés riasztotta parancsnokait. — Föl, föl, ti rabjai a földnek ... "zengett az Internacionálé a pártház előtt és megindultan, lélekben egészen emelkedetten álltunk a osztálv irányítója Dévai György lett. Már olyan erősek lettünk, hogy tanfolyamot, is indítottunk vidéki ifjúsági vezetők számára, amelven megkonzultáltunk téren, a szabadon dolgozó minden akkor fontos szerMagyar Kommunista Párt székháza előtt. A szovjet, katonák futva érkeztek oda. Közénk álltak. ve7ési és ideológiai problémát. Kibontakozott és nénszerűvó vált a kulturális mun mikor látták, hogy félreértés ka. Kultúresoportiaink nagvtörtént, és velünk együtt éne- sikerű műsoros délutánokat, keltek, ünnepelték november esteket tartottak a környező hetedikét. Úgyannyira, hogy községekben, s az emberekutána karonkaptuk egy- nek tetszett az új hang, az Társadalmi munkában A Pamutnyomóipari Vállalat szegedi textilművek fonodájában nagy gondot okoz a folyamatos fonóhüvely-ellátás. Az emiatt adódó gépállások csökkentése érdekében minden műszakban olyan brigádok alakultak, amelyek társadalmi munkában vállalják, hogy munkaidejük után kiválogatják az összekevert fonóhüvelyeket. Ezekben a brigádokban műszakonként 15—20 ember dolgozik. Képünkön: a „B"műszak válogatóbrigádjának négy tagja: lent Dobroka Piroska és Jankovics Ilona, fent Cs. Nagy Józsefné és Pénzes Mihályné. (Liebmann felvétele) Csütörtök, 1964. október i, DÉL-MAGYARORSZÁG $