Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-24 / 250. szám

o Móra István centenáriuma „Azért vagyunk mink egy diónak a két félhaja. Vagy ahogy te írtad egyszer az emlékkönyvembe: a mi életünk összetartozó két kötet iras ..." Móra Ferenc írta ezt 1931-ben testvérbátyjának, Istvánnak. Móra Istvánról, a 93 éves kort megért, 1957-ben elhunyt íróról és költőről még azok is alig-alig tudnak, akik öccsének, Ferencnek életét, műveit jól ismerik, szeretik. Pedig Móra István is megérdemli figyelmünket, emlékezésünket. Utolsó éveit bizonyára megédesítette az az elismerés, melyet 90 éves korában, 1954-ben a legnagyobb élő magyar költőtől, Illyés Gyulától kapott. „Egy méltatlanul nem emlegetett, derék magyar tollforgatónak" mondotta őt mai líránk jeles képviselője, akiben a modernség és a hagyomány páratlan harmóniában egyesül, s aki minden írásában tanúságot tesz kultúránk régi értékeinek becsüléséről. Iménti megállapítása is úgy jelöli Móra István írói rangját, hogy magasabbra sem helyezi valóságos értékének. Móra István irodalomtörténeti szerepe a Keresztelő Szent Jánosé volt: ö készítette elő öccse útját. Ferenc a félegyházi foltozó szűcs és kenyérsütő asszony tíz gyermeke közül a nyolcadik volt, István a második. A két fiú között — István 1864-ben, Ferenc 1879-ben született — majdnem tizenhat év különbség volt. Móráék fiúgyermekei közül ők ketten maradnak meg: két János és egy Ferenc, valamint László nevű testvérüket elragadta a gyermekek réme, a torokgyík. István volt az első, aki kiemelkedett családjából, osztályából. Elvégezte a gimnázium négy osztályát, aztán a' kecskeméti piaristáknál még kettőt, majd újra szülővárosában a tanítóképzőt. Mint fiatal tanító kezdte verseit írogatni, öccse írja a Szegedi Napló történetéről szólva bátyjáról: „Sokat köszönhet a Naplónak, az födözte föl a horgosi tanyákon a fiatal tanítót, akit versei hamarosan megszerettek Szegeden. Földszint cimü kötetének, melyet Szeged történetírója is nagybecsűnek nevez, a legtöbb verse a Szegedi Napló tárcájában jelent meg." Ez a verskötet (melynek csak borítólapján Földszint a címe és 1895-ös a kelte, a címlapján csupán Versek olvasható s az 1894-es évszám — furcsa rejtvényként az utókor számára) nem sokban különbözik persze a korabeli népi-nemzeti költészet átlagától, a Petőfit, még inkább Aranyt követő lírai gyakorlattól. Amiben mégis több ennél, azt nem formakészsége, hanem élményvilágából eredő szociális látása teszi. Ha verseit lapozgatjuk, az önéletrajzi tárgyú elbeszélő és lírai alkotásokban ugyanazt, a világot érezzük, mint Móra Ferenc Daru utcai tárcáiban, gyermekmeséiben. Néhol még ismerős szavak, mondókák (a körtemuzsika meg a szóló szőlő, csengő barack s a többiek) is megütik szemünket, intve, hogy István életműve már csak azért is megérné egy-egy tanári szakdolgozat erejéig a tüzetesebb vizsgálódást, mert belőle Ferenc lírájának és lírai hangvételű prózájának egyik forrását is megismerhetnénk. S István is tanúbizonyság — még Ferenc előtt — a félegyházi gyermekség nyomorára: Fekete kenyér volt tnyem (csemegéje, Mesebeit kalács lelkem édes (álma; A ringató bölcsőm édesanyám (térde, Az altató nóta sűrű zokogása. Nehéz idők voltak, drága volt az (élet, Az cső megfagyott, mégis (kisült minden ... Utolsó darabját ettük (a kenyérnek — Szegény édesanyám könnybe' [mosta ingem. (Emlékek) A lázadás hangjai is föl-fölcsattannak olykor az ifjú tanyai tanító húrjain. Persze nem az agrárszocialista indulat, csupán a földi igazságtalanságokon háborgó, á feudális, tőkés világ nyilvánvaló embertelenségein fölháborodó, az eszmék világához föllebbező morális érzék táplálja ilyen verseit, de ezekből is kisüt az élmény ereje, a Kossuth-párti ellenzékiség öntudata. Ám tanulsága nem a harc, hanem a visszahúzódás. Ferencnek, aki az ő példájára készül kiemelkedni a Daru utca nemzetalatti világából, ő csak félelmeit, keserveit sorolja, 6 ezt a tanácsot adja: Hanem te, jókedvű cselédem, Maradj a rejteken tovább, Ne hagyd el a szegény kis házat Is szilvafáink sátorát. De megsiratnád azt a fészket! Soha, soha ne hagyd el lelkem: Es jó apánkat, jó anvánkat Csókold, öleld, ápold'helyettem! (öcsémnek) Ferenc sem tudta megtartani e passzív intelmet: nála nagyobb erők, a társadaloméi, vitték fölfelé. S nem furcsa-e, hogy harminc év múltán, már a Horthy-korszak szörnyű tanulságai után, a Georgikon Epilógusában majd szó szerint ugyanezt üzeni Ferenc Homokországba (ez is István szava még 1894ből !) Messzi Imriskének, a tanyai csodagyereknek? A helyét nem találó, osztályából kiszakadt, felelősségétől, lelkiismeretétől zaklatott, önvádtól mardosott értelmiségi keserű lemondása, a „tülekvő úri falkában" helyét nem talált költői lélek fölsírása ez a prózai remeklés, melyben Móra Ferenc vallomásos szavakkal szól a népi tehetség akkori sorsáról. Ezt a rossz közérzetet mindkét Mórartestvér magával hurcolta egész életén át. Pedig István pályája is fölívelt. Pósa Lajos és Békefi Antal figyelt föl rá, majd a Singer és Wolfnernél megjelent verseskötet oly sikert hozott neki, hogy — Juhász Gyula szerint — némelyek a „Petőfi koszorú ját", a Petőfi Társaság tagságát ígérték neki. Ez ugyan, teszi hozzá a szegedi költő, csak ígéret maradt, de a horgosi, majd zentai tanító a fővárosba került, s 1899-től kezdődően harminc éven át a Bécsi úti polgári leányiskolában tanított. Elbeszéléskötete (Atyámfiai, 1898) jelent meg, színműveket ls írt, rendszeres tárcaírója volt a Holló Lajos és Lovászy Márton szerkesztette Magyarországnak, verseit közölte az Üj Idők, a Vasárnapi Újság. Ferenc az ő nyomdokain indult. Félegyházán 1896-ig István, attól fogva Ferenc volt a március 15-i költemény szerzője és szavalója. Bátyja költészete volt a példakép; talán ez is magyarázza Móra Ferenc lírájának ellenállását a modern törekvésekkel, Ady, Babits és a többiek Nyugaton iskolázott költői vivmánvaival szemben. Istvánnak döntő szerep jutott abban is, hogy Ferenc Szegedre került. Ö hozta magával a városba, ahol ő is indult mint keltő, ő helyezte el, más sikertelen kísérletek után, a Szegedi Naplónál Ferenc verseskötetét, a Könyes könyvet igy dedikálta Istvánnak: „Bátyámnak, tanító mesteremnek". S aztán mint annyiszor megtörtént az irodalom, a művészet, a tudomány történetében, a tanítvány mestere fölé nőtt: Ferenc híre elhomályosította Istvánét, különösen 1922 után, Könyes könyvet így dediamikor már nem középszerű poétának, hanem klasszikussá növő elbeszélőként ismerte meg az egész ország. István, aki majd egy emberöltővel élte túl öccsét, nem bánkódott Ferenc sikerei, a maya elhalványulása miatt, sőt büszke volt rá, hogy öccse túlszárnyalta. Igaz, jól esett neki, amikor élete alkonyán Illyés Gyula még ráirányitotta az utókor figyelmét. István tört utat Ferencnek a társadalomban, az irodalomban. E szerepével is, a maga szerényebb, de tiszteletre méltó írói, költői teljesítményével is kiér'emelte, hogy közös kirenítö fészkük, Szeged, megemlékezzék születéséneik századik évforduló járóiPéter László Sartre és a Nobel díj Mint már jelentettük, Jean-Paul Sartre francia írónak ítélték az 1964-es irodalmi Nohel-díjat, Sartre azonban visszautasította a megtiszteltetést. A francia író-filozófus elhatározása meglehetősen nagy visszhangot keltett. Egy svéd lap tudósítójának adott nyilatkozatában Sartre megindokolta álláspontját, kijelentette, hogy elvből ellenez mindenfajta megkülönböztető kitüntetést. „Lemondok a 250 000 svéd koronáról, mert nem akarom, hogy intézményesítsenek ... Nem lehet kívánni, hogy 250 000 koronáért feladjon valaki olyan elveket, amelyeket nemcsak egyedül, hanem elvbarátaival közösen vall" — mondotta. Nyilatkozatában elmondotta, hogy az algériai háború idején, amikor a francia művészek és értelmiségiek egy csoportja aláírta a háború befejezését követelő „Százhuszonegyek nyilatkozatát" elfogadta volna a Nobel-díjat, mert abban az időben a kitüntetés nemcsak őt, hanem a szabadságért küzdőket tisztelte volna meg. „Ez akkor nem történt meg, a harcnak pedig már vége van" — mondotta Sartre. Sartre újságíróknak kijelentette: „A Nobel-díj manapság objektíve úgy fest, mint jutalom, amelyet vagy nyugati írók, vagy keleti makrancosok kapnak. Nem koszorúzták meg például ezzel a díjjal Pablo Nerudát, Amerika egyik legnagyobb íróját. Soha komolyan szóba nem jött Lousi Aragon, aki pedig teljes mértékben megérdemelné a díjat. Sajnálatos, hogy Paszternak előbb kapott Nobel-dijat, mint Solohov, s hogy az egyetlen szovjet mű, amelyet a díjra érdemesnek ítéllek, egy külföldön kiadott könyv volt..." (MTI) Javítják az energiagazdálkodást A Nehézipari Minisztérium vezetői a közelmúltban arról tájékoztatták a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot, milyen intézkedéseket tettek az energiagazdálkodás különböző időszerű kérdéseivel foglalkozó országos vizsgálat nyomán. Egyebek között beszámoltak arról, hogy kidolgozták, s a harmadik ötéves terv energiaszükségletének megterveI /ésekor már fel is használják a legfontosabb veoyipari folyamatok komplex aergian or máját. A vegyipar, műszaki főosztály utasítása alapján felülvizsgálják a nagyobb üzemekben eltüzelt szén mennyiségének mérési lehetőségét, s a tapasztalat alapján gondoskodnak megfelelő mérőberendezések felszereléséről. Ez a takarékos tüzelőanyag-felhasználás egyik alapfeltétele. Ezenkívül azokkal a vállalatokkal* amelyeknél nem eléggé ösztönző az energiagazdálkodással foglalkozó szakemberek premizálása, új, hatásosabb javaslatot dolgoztatnak ki az anyagi ösztönzésre. (MTI) Szentesi amatőr filmetek Szegeden A múlt héten egy korábbi meghívással kapcsolatban Szegedre látogattak a szentesi amatőrfilmesek. A szegedi amatőr fiimezők előtt történt a bemutatkozásuk és a szentesiek két filmet vetítettek. A bemutatott filmek sikert arattak és a találkozó arra is alkalmat adott, hogy megbeszéljék a kölcsönös szakmai vonatkozású és egyéb szervezési feladatakai Befejeződött a régészeti tudományos iílflCC?1!)!! Gazdapuszta* Gyula nyilatkozata EliüSSlíiii a tanácskozás jelentőségéről Szerdán három napos régészeti tudományos ülésszak kezdődőt* Szegeden. Az ország minden részéről ide sereglett mintegy 40 tudományos kutató vett részt a tanácskozásokon, melynek napirendjén az Alföld régészeti kutatásának újabb eredményei szerepeltek. Az első napon László Gyula budapesti egyetemi tanár, Gazdapusztai Gyula tanszékvezető docens, Csalogh József múzeumigazgató, Patai Pál és Makkay János tudományos kutatók tartottak előadást. Másnap Bóna István kandidátus, egyetemi docens, Csollány Dezső kandidátus, valamint Kemenczei Tibor és Trogmayer Ottó muzeológusok tartottak beszámolót. Pénteken, a záróülésen, Lipták Pál kandidátus, tanszékvezető docens, Kralovánszki Alán tudományos munkatárs, Szabó János, Dienes István és Kiss Attila muzeológusok értekeztek. A tudományos ülésszak befejezése után Gazdapusztai Gyula nyilatkozott lapunk olvasóinak a tanácskozások jelentőségéről. — Az előadások legtöbbje — mondotta — valamilyen formában érintette Szeged és környéke régészeti érdekességeit is. A kifejezetten Szeged környékéin, illetve a megye területén folyó kutatásokról Trogmayer Ottó és László Gyula számolt be. — Trogmayer Ottó szegedi muzeológus a Tápé-Széntéglaégetői és Szeged környéki későbronzkori temetők leletanyaga alapján a korabeli viseleteket kutatta, őseink felsőruháját például többnyire vastag, durva köpeny helyettesitette, melyet Indul a „Ki mit tud? if A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Televízió 1965-ben, a IX. Világifjúsági Találkozó tiszteletére újra megrendezi a „Ki mit tud ?"-vetélkedőt. Az új sorozat alapeszméje: „Mit mulatnál be hazánk kultúrájából más országok fiataljainak?" AMfG A KAMERÁK ELÉ JUTNAK... A „Ki mit tud?"-versenyeket a KISZ rendezi. A versenyekre a KlSZ-szervezeteknél lehet jelentkezni. Az alapszervezetek először *,Ki mit tud?"-esteket rendeznek, s az ezeken legjobban szereplő fiatalok jutnak a városi. járási, kerületi verElsősegélynyújtó tanfolyamok, egészségügyi verseny A Vöröskereszt programjában Tegnap délután ülésezett a Vöröskereszt Szeged városi elnöksége. Ezúttal az 1964— 65. évi oktatási és kiképzési feladatokat és a Vöröskereszt Szeged városi ifjúsági szervezetének munkaprogramját vitatták meg. A tervek megvalósítása máris megkezdődött. . Több helyen sikeresen megindultak az elsősegélynyújtó-tanfolyamok. Az idei oktatási évben 17 üzemben 335 fővel kezdődik elsősegélynyújtótanfolyam. Érdemes megemlíteni, hogy az építőipar, ahol évek óta nem sikerült — megfelelő részvétel híján — elsősegélynyújtó-tanfolyamokat szervezni, most igen szép eredménnyel zárt. A közegészségügyi tanfolyam nélkülözhetetlen különösen a mezőgazdasági dolgozóknál. Ezért 180 fő részvételével 9 tanfolyamot szerveznek. Minden nagyobb üzemben az idén először „Anyák iskolája" címmel előadássorozat indul. Itt foglalkoznak a terhes anyák helyes életmódjával, egészségük óvásával, valamint a csecsemő- és gyermekápolással. Igen eredményesen dolgozik már hosszabb ideje a Vöröskereszt Szeged városi ifjúsági szervezete. Az iskolákban több egészségügyi vetélkedőt tartottak, tavaszra pedig nagyszabású városi egészségügyi versenyt rendeznek. Ugyancsak az ifjúsági szeívezel foglalkozik a tisztasági mozgalommal, az öregek segítésével és a beteg iskolás gyermekek segítésével. Most kapcsolatot próbálnak teremteni a szocialista országok ifjú vöröskereszíeseivel. Ha ez sikerül, újabb távlatok nyílnak a Vöröskereszt ifjúsági szervezetének életében. senyekre. Ezek győztesei a megyei és a budapesti döntőn mérik össze tudásukat. A versenyek legjobbjai — megfelelő előzsűrizés után — a televízió nyilvános vetélkedőjén. lépnek fel. A „Ki mit tud?"-versenyekre ez év december l-ig lehet jelentkezni. MIBEN VERSENYEZHETNEK? A népszerű vetélkedősorozatot a következő ágakban rendezik meg: ének, zene, prózai előadóművészet, színjátszás, tánc és egyéb speciális művészetek. Az eddigiektől eltérően ezúttal már vokál- és kamarakórusok is indulhatnak, de csak maximálisan 12 taggal. A zenekarok maximális létszama 8 fő. Ugyancsak újdonság a színjátszó csoportok versenye is. Ezek drámai jeleneteket, monológokat. darabrészleteket adhatnak elő. Maximális műsoridejük 6 perc. Az egyéb kategóriába tartozó paí'ódistók, bábosok, pantomimesek 4 perces műsort adhatnak elő. IDŐPONTOK VERSENYDÍJ\K Az alapszervezeti versenyeket december 31-ig kell lebonyolítani. A járási, városi, és a budapesti kerületi versenyekre 1965. január 31ig kerül sor. A rpegyei versenyeket és Pécs, Miskolc, Győr, Debrecen, valamint Szeged városi versenyeit február 28-ig kell lebonyolítani. A Csongrád megyei döntőre Hódmezővásárhelyen február 14-én. a szegedi városi döntőre február 21-én kerül sor. A vetélkedő győzteseit megjutalmazzák. A járási, városi, kerületi, nagyüzemi versenyek győztesei megkapják a Kulturális Szemle megfelelő fokozatú jelvényeit. A megyei döntőkből a televízió selejtezőibe küldött versenyzők megkapják a KTSZ KB „Ki mit tud?"jelvényét. A tv elő- és középdöntőinek résztvevőit pedig a „Kit mit tud?"-emlékéremmel tüntetik ki. A versenyek országos győztesei külföldi jutalomüdülésben vesznek részt. sokszor a fél méter nagyságot is elérő bronz tű fogott össze. Lábukon könnyű, sarúszerű cipőt viseltek, igen divatosak voltak a bronzból készült lábgyűrűk. Az ékszerek, nyakláncok, karperecek is legtöbbször bronzból, néha' aranyból készültek. Érdekes maga a temetkezés módja is, melyet a kutatások szerint északnyugatról jövő népektől vettek át őseink. Az elhantolt tetem fölé 2—6 méter magas dombot, úgynevezett halmot emeltek. Innen az elnevezés is: halomsír. Ilyen — hogy úgy mondjuk — miniatűr piramisokat azonban csak a törzsek előkelő és gazdag főnökei és családtagjai kaptak. — A Tudományos Akadémia már évekkel ezelőtt célul tűzte ki az első hun települések felkutatását. Erre a hosszadalmas és igen nehéz munkára vállalkozott László Gyula egyetemi tanár, s már eddigi munkája alapján is komoly eredményekről számolhatott be. Különböző középkori dokumentumok, levelek, oklevelek alapján a csongrád-felgyői határban kezdték meg az ásatásokat. Hamarosan földbeásott sátrak, úgynevezett jurtok nyomaira buk-. kantak. Az építkezés és az egész település jellege úgynevezett félig letelepült életmódra vall. A feltárások még folynak, a lelőhelyet azonban a veszély fenyegeti, hogy rosszul értelmezett helykihasználás ürügyén ráépítenek a még feltáratlan területekre. Egy tsz-ben négy üszfoiulífas A kübekházi Sarló-Kalapács Termelőszövetkezetben már szinte hagyomány, hogy saját erőből gondoskodnak szakember-utánpótlásról. A közös gazdaság segítségével szerzett agronómusi képzettséget Nyerges Ilona, s jelenleg gyakornokként dolgozik. A csaknem háromezer holdas területtel rendelkező szövetkezet a szociális- és kulturális alap terhére további négy fiatalt iskoláztat. Ifjú Szeredi András a Debreceni Agrártudományi Főiskolán, ifjú Egri József a mosonmagyaróvári felsőoktatási intézményben. Szárai János és Blaskovics Zoltán Hódmezővásárhelyen, a mezőgazdasági technikumban folytatják tanulmányaikat. Valamennyien a falu szövetkezeti gazdáinak gyerekei, s évente tízezer forintnál többet költenek rájuk ösztöndíj címén. Négyük közül Szeredi András végez leghamarabb, ő már gyakorlati évét tölti a jövő évben a termelőszövetkezetben. Ez idő alatt tapasztalatokat gyűjt, megismerkedik a szervező, irányító munkával, s így készíti majd el diplomatervét. A szövetkezet vezetői szerint a mezőgazdászhiányproblémát sikerül megoldani, viszont számviteli szakemberekre is égető szükség lenne. Amint lesz jelentkező, közgazdasági technikumba is küldenek fiatalokat. Más közös gazdaságok U követik a kübekháziak példáját. s a szegedi járásban az idén harmincnyolcra emelkedett azoknak a száma, akiket a termelőszövetkezetek és csoportok társadalmi ösztöndíjjal taníttatnak. Csütörtök, 1964, október 22, DÉL-MAGYARORSZÁG 3