Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

Kenyérrel él az ember •Érthetően, a Szovjetunióból érkező hírek kerültek a közvélemény érdeklődésének középpontjába. De az felső híreket követő huszonnégy órán belül mindenütt fél­reérthetetlen pontossággal tisztázódott, hogy azon a lenini óton halad a politika fővonala, amelyet a szovjet párt­kongresszusok, illetve a mi pártunk VIII. kongresszusa megjelölt. A jószándékú, őszinte gondolkodású, tiszta szívű emberek tömegét ezek az állásfoglalások megnyugtatták. Mi tovább dolgozunk ennek a politikának erőteljesebb végrehajtásán, mert marxista-leninista eszmei meggyő­ződésünkből cselekszünk, s ezt őszinte hittel, érzelmi azo­nosulással tesszük. A tettek, munkánk kézzelfogható tényei és eredmé­nyei a legbiztosabb igazoló jegyek e politika végrehajtá­sában. Igaza van annak a szegedi egyetemi tanárnak, aki azt mondja: .JÉn nem vagyok híve azoknak az emberek­nek, akik mellüket féltéglával döngetik az eszme mellett, és a kezükből egy épkézláb munka nem került ki." Száz­szor többet ér egy karéjra fogható eredményes munka a szocializmusért, mint két szakajtónyi üres frázis a szocia­lizmus mellett. Valahogyan a karéjba fogható, munkaadta jó érzéssel olvastam el az öttömösi Magyar László Termelőszövetke­zet vezetőinek szombaton küldött egymondatos táviratát: „örömmel jelentjük, hogy a jövő évi kenyér magja e hó 17-én délben a földbe került." Tudom, tegnap este Öttömö. sön azzal a jó érzéssel tértek nyugovóra, hogy tettekben is megfeleltek a legfontosabbnak: ily módon is támogatják a politikát! De így gondolkodik megyénkben a termelőszövetkezeti gazdák és a szövetkezeti vezetők többsége is. Ezt nemcsak a gabonavetés-terület ötven százalékán felüli eredmények jelzik, erre utal a Csongrád megyei főagronómus rádió­nyilatkozata is, amelyben garanciát nyújt az ország köz­véleményének arról, hogy megyénkben október 31-re be­fejezzük a gabonavetést. Ennek a nyilatkozatnak a hite­lességében nem kételkedünk, meggyőződésünk, hogy így lesz. Hiszen az a nagy nekilendülés, amely községeinkben tapasztalható, valóban biztosítékként jelentkezik az emlí­tett rádiónyilatkozathoz. Mégis zavaró, hogy a szegedi járásban mintegy tízezer hold rozs vár elvetésre, holott ennek már két héttel ezelőtt a földben kellett volna lenni. Pedig mindenki tudja, hogy a szegedi járásban a rozs helyett nem lehet mást vetni, és azt is tudják, hogy minden mázsára szüksége van az or­szágnak a jövő évi kenyérellátáshoz. Furcsa az is, hogy Esombón a vezetők közül többen gépekre várnak, mert fcsak így lehet megoldani a vetést. Közben háromszáz lovat Számlálnak ott, de nem akarták befogni, holott az igavonó jószág munkábaállítása egycsapásra megoldja a géphiányt. Milyen szemlélet az, amely a gyakorlatban várakozó állás­pontot képvisel, amikor a kezeügyében vannak a megoldás eszközei! Sajnos ez nem egyedül ZsomBőn jelentkezik. Vagy egyáltalán mivel lehet magyarázni azt a húzódo­fcást, amely egyik-másik vegyes művelésű szövetkezet ve­hetőinél és a tagság egy részénél tapasztalható? „Majdcsak lesz valami a gabonával is" — mondják. De mikor? Hiszen felár három hetet késtek! Hogyan lehet ilyen elképzeléssel boldogulni, felelősséget vállalni a jövő évi kenyérért? Ma felár nemcsak a megye, a járás, város, község vezető em­berei felelnek az ország gondjaiért és dolgaiért, hanem felteden dolgozó ember. A szocialista demokrácia egyene­sen megköveteli, hogy az adott jogokkal és kötelességek­tej egyforma felelősséggel bánjon mindenki. Az állam, a feép érdekei itt is éppen olyan elsőrangú szerepet játsza­nak, mint bármelyik termelőszövetkezetben. Amíg a megye ipari üzemeiben az év utolsó hónapjaiban rendkívül nagyok az erőfeszítések az éves tervek megvalósításáért, akkor hogyan lehet nyugodtan szemlélni termelőszövetkezeteink közül néhányban azt a tétovaságot, amely a kenyérgabona elvetése határidejének betartása körül tapasztalható. Nem­csak szavakban kell egyféleképpen értelmezni és megköze­líteni az össznépi érdekeket: ezt nem lehet alárendelni Semmilyen egyéni érdeknek, és ennek valódi tanúbizony­tágait ez esetben csak az effektív tettek adják. Ez a ve­gyesművelési gazdaságokra is éppen olyan érvényes; mint bármelyik más mezőgazdasági üzemre! Amennyire örvendetes, hogy Hódmezővásárhelyen szer­vezetten folyik a vetés,' mindenki talpon van, annyira fayugtalanító, hogy tizenegy nappal a gabonavetés befeje­zése előtt, alig vagyunk túl e nagytömegű munka felén. Akárhogyan számítgatjuk, csak rendkívül nagy erőfeszítés­sel és az elmaradott szövetkezetek gyors segítésével lehet megoldani a kenyérgabona elvetését. Amennyire igaz az, hogy jobb kukorica, vagy egyéb kapásnövények után földbe Venni a gabonát, annyira igaz az is, hogy ez az okos, jó Szakmai szándék nem teheti kockára a gabonavetési ter­veket. Egyáltalán nem biztatunk arra senkit, hogy gabo­nát gabona után, de azt elvárja az ország minden terme­lőszövetkezeti vezetőtől és szövetkezeti gazdától, hogy a meghatározott méretekben és mennyiségben valósítsa meg a gabonavetést és így garantálja népünk kenyerét. , Az összefogás nem lehet szólam. Bármelyik nap bekö­vetkezhet olyan tartós eső, amely kínossá teszi a szántást, vetést. Esetleg lehetetlenné válik ez a nagy munka. Ezért ott, ahol már befejezték e munkát és tudnak biztosítani gépi, lóvontatású erőt: segítsenek azoknak, akik még nem fejezték be a vetést. Ha nem veszélyeztetik az őszi betaka­rítást, vagy ha el tudjak úgy osztani a munkaerőt, hogy az őszi betakarítással egyidejűleg a szántást, vetést segíthe­tik az elmaradóknál, akkor ezt feltétlenül tegyék meg. Parasztságunknál a következő napok jelentik a nagy próbatételt. Községeink és szövetkezeteink vezetői előre­látó, okos szervező munkával könnyítsék meg e nagy kam­pány lebonyolítását. Most nem a tanácskozás és az érteke­zés jelenti a győzelmet, hanem a földeken folyó munka. Mert csakis az elvetett gabona biztosítja jövő évi kenye­rünket. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK} MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 54. évfolyam, 245. szám Ara: 60 fillér Vasárnap, 1964. október 18. magyar barátsági nagygyűlés Wladyslaw Gomulka és Kádár János elvtársak mondottak beszédet Aláírták a lengyel—magyarközösnyilatkozatot * Hazaindult a magyar párt- és kormányküldöttség A magyar párt- és kormányküldött­ség lengyelországi látogatásának utol­só napján, szombaton Varsóban ellá­togatott a Warszava autógyárba. A vendégeket elkísérte Gomulka, a LEMP KB első titkára és a Központi Bizottság több más tagja. Párt- és kormányküldöttségünk tanulmányozta a gyár munkáját és termékeit, majd elbeszélgetett az üzem pártaktívájával és kiváló dolgozóival, akik lelkes ün­neplésben részesítettek Kádár Jánost és a küldöttség tagjait. Kora délután ünnepélyes körülmé­nyek között írták alá Varsóban a két ország párt- és kormányküldöttségei­nek tárgyalásain hozott közös nyilat­kozatot. Az aláírásnál magyar rész­ről jelen volt Kádár János, a küldött­ség vezetője, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a delegáció tagjai és a delegációval uta­zott szakértők. Lengyel részről jelen voltak a párt és a kormány vezetői: Wladislaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, Józef Cyrankiewicz, a Minisztertanács elnöke, Stefan Jedry­chowski, Zenon Kliszko, Adam Ra­packi, Franciszek Waniolka, a LEMP Politikai Bizottságának tagjai és Wi­told Jarosinski, a LEMP Központi Bi­zottságának titkára, valamint a len­gyel politikai és társadalmi élet vezető személyiségei. A közös nyilatkozatot magyar rész­ről Kádár János, lengyel részről Wla­dyslaw Gomulka és Józef Cyrankie­wicz irta alá. Délután a varsói tudomány és kul­túra palotája kongresszusi termében barátsági nagygyűlést rendeztek a Lengyelországban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tisztele­tére. A magyar és lengyel zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített hatalmas teremben több mint 3000 ember, Varsó politikai, gazdasági, kulturális életé­nek vezető személyiségei, Varsó társadalmának, Varsó dolgozó népé­nek képviselői voltak jelen. Az elnökségben lengyel részről je­len volt Wladyslaw Gomulka, Józef Cyrankiewicz, Stefén Jedrychowski, Zenon Kliszko, Adam Rapacki, Fran­ciszek Waniolka, a LEMP Politikai Bizottságának tagjai, Stanislaw Kulczynski, a Demokrata Párt Köz­ponti Bizottsága Elnökségének elnöke, Józef Ozgamichalski, a Lengyel Egye. sült Parasztpárt alelnöke; magyar részről Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kál­lai Gyula, az MSZMP. Politikai Bizott­ságának tagja, a kormány elnökhelyet­tese, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Péter János külügy­miniszter, dr. Lázár György, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyettese. Stanislaw Kociolek, a LEMP varsói vajdasági pártbizottságának első tit­kára nyitotta meg a nagygyűlést, majd a zenekar eljátszotta a magyar és a lengyel himnuszt. A nagygyűlés szónokai Wladyslaw Gomulka és Kádár János voltak A két beszéd alatt a nagygyűlés résztvevői nem egyszer lelkes he­lyeslésüknek adtak kifejezést. A magyar—lengyel barátságot éltető nagygyűlés beszédeinek befejezése után a Mazowsze Lengyel Állami Népi Együttes adott műsort A magyar párt- és kormánykül­döttség szombaton este különvona­ton hazaindult Varsóból. Búcsúzta­tásukra megjelent a pályaudvaron Gomulka, Cyrankiewicz és a LEMP és a lengyel kormány több más ve zetője, a varsói diplomáciai testü­let több vezetője és tagja. Az ünne­pélyes búcsúztatáson Wladyslaw Go­mulka mondott búcsúbeszédet, mely­re Kádár János válaszolt. Kádár János elvtárs a lengyel ha­tárt átlépve köszönő táviratot intézett a Lengyel Népköztársaságnak. Wladyslaw Gomulka elvtárs beszéde Gomulka elvtárs bevezető­ben forró és szívélyes üd­vözletét fejezte ki a magyar nép, a testvéri szocialista or­szág küldötteinek. Teljes meggyőződéssel állíthatjuk — mondotta Go­mulka —, hogy magyar ba­rátaink hazánkban tett lá­togatása és a velünk folyta­tott megbeszélések, valamint a hozott határozatok értéke­sen járulnak hozzá a lengyel —magyar kapcsolatok to­vábbi erőteljes fejlődéséhez és kifejezik az összes szo­cialista országok együttmű­ködésének és egységének a közös ügyért vívott harcunk­nak irányvonalát. A lengyel—magyar kap­csolatok fejlődése tekinteté­ben igen fontos az árucsere. Országaink gazdasága dina­mikusan fejlődik — mon­dotta. majd rámutatott: — Minden szocialista ál­lam, az egész szocialista kö­gazdasági hatalmá­nak, fejlődési ütemének már ma. de a jövőben még in­kább, saját erőfeszítésük, a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás, a specializáló­dás, a termelési kooperáció, a távlati tervek összehango­lása, az egységes fejlődés biztosítása az alapja. Ez érdeke minden szocia­lista államnak és az egész szocialista rendszernek. Csak az ily módon értel­mezett együttműködés bizto­síthatja a sozcialista orszá­gok között a folyamatos, tervszerű és kölcsönösen hasznos árucsereforgalom gyors növekedését. Megelégedéssel állapítjuk meg — mondotta Gomulka elvtárs, — hogy magyar barátainkkal foly­tatott kétoldalú megbeszé­lések során új, konkrét megállapodásra jutottunk a szakosítás és mindkét or­szág ipari termelésének kooperációja területén. Együttműködésünk a béke eleme Elvtársak! A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság együttműkö­dése nemcsak a két ország számára döntő jelentőségű. A mi barátságunkat és együttműködésünket úgy kell tekinteni, mint az euró­pai politikai helyzet, a szo­cialista tábor egysége, az összes szocialista országnak a háború elkerüléséért, a bé­kés együttélés győzelméért vívott harcának lényeges elemét. A békéért és a különböző rendszerű , országok békés együttműködéséért folyó harcban döntő szerep jutott a szocialista világrendszer­nek. Mindez programunk huma­nista tartalmából és abból a tényből fakad, hogy az emberiség jövőjét mi képvi­seljük. Ez pedig a mi rend­szerünknek a tőkés rendszer­nél való magasabbrendű­ségéből fakad. Magyar vendégeink érke­zésének napján — mondot­ta Gomulka elvtárs — a Szovjetunió újabb törté­nelmi sikert ért el, felbo­csátva a Voszhodot, az első hácomsaemélye* űrhajót, ^ —ESTS-IÜA -M®1 D^DTÍTEUNÍ amely újabb bizonyítéka a tudomány és a technika te­rületén megmutatkozó szov­jet fölénynek. Ez is példázza az első szo­cialista országnak az em­beriség jólétéért, bizton­ságáért cs a tartós béke megőrzéséért vívott küz­delmét. A Szovjetunió, valamint a lengyel, a magyar és más szocialista országok külpoli­tikájának fő irányvonala a közös, következetes harc a békéért, a nemzetközi eny­hülésért, a leszerelésért és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldásáért A nemzetközi életben min­den tevékenységünk ebből az óhajunkból fakad. A békés együttélés poli­tikája — mondotta a szónok — megfelel a világ minden népe kívánságának és a földkerekség összes haladó erőinek a népek teljes füg­getlenségéért, a szocializ­musért vívott harcával szo­rosan összefűz bennünket — Arról van sző, hogy a lehetőségeket konkrét tény­ei* iBKáSRgpft és a Miéz dést nemzetközi enyhülés útjára vigyük, hogy az ag­resszív imperialista körök, a hidegháború megszállottjai­nak minden mesterkedése ellenére új, konkrét lépése­ket tegyünk a nemzetközi légkör, a nemzetközi viszo­nyok enyhülése felé. — Országaink nem kímélik erőfeszítéseiket, hogy hozzá­járuljanak a világbéke biz­tosításához. Teljes szolidaritásunkat fejezzük ki — mondotta Go­mulka elvtárs — a Szovjet­unió fontos békekezdemé­nyezéseivel és ugyanakkor saját kezdeményezéseinkkel lépünk fel a nemzetközi fe­szültség enyhüléséért. Köz­ismertek a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére, valamint az idén előterjesztett, az atomfegyverek e térségben történő befagyasztására irá­nyuló lengyel javaslatok. Az a körülmény, hogy az NSZK legmakacsabb el­lenállása ellenére más nyugati országok nem dobták sutba a lengyel terveket, azt tanúsítják, hogy ezek mindenki szá­mára érthetőek és elfogad­hatóak. — Időnként újabb nehéz­ségek és káros politikai aj­tócsapkodásolt nehezítik a konkrét megegyezést a nemzetközi feszültség eny­hülésének útján. A megegyezések eszméi népszerűek a világ közvéle­ményének szemében, s a vi­lág népei egyre szélesebb fronton lépnek fel az impe­rializmus békeellenes politi­kájával szemben. A NATO­ban működő hidegháborús erőknek egyre nehezebb ér­veket kiagyalniuk a szocia­lista országok békejavasla­taival szemben. Gomulka elvtárs a továb­biakban bírálta a bonni kor­mány agresszív politikáját: — A bonni militaristák és revansisták szüntelenül a né­Wt* birodalom újjászületésé­ről ábrándoznak. Nem hagy­nak fel az étét által régen meghiúsított lengyel-ellenes területi igényeikkel és to­vábbra is hirdetik az NDK bekebelezésének képtelen koncepcióját. A NDK 17. évfordulóján Erhard kancellár a nyu­gat-berlini sajtóértekezle­ten ismét előadta az 1937. évi lengyel határokról szőtt lázálmait. — Ebben a békeellenes koncertben nemrég megszó­lalt a CDU-CSU Bundestag­beli frakciójának elnöke, Rainer Barzel, aki a bonni kormány revanspolitikáját ..európai jelentőségű ügy­nek" nevezte. Amint Barzel állítja, „az Odera—Neisse­vonal problémájának" meg­oldása előtt a fő akadály az, hogy Lengyelországot a kom­munisták kormányozzák. „Amikor nem békélünk meg a kommunisták tör­vényellenes uralmával és az általuk teremtett jogtalan tényekkel, mi Európa ügyét szolgáljuk" — mondja Bar­zel, majd így folytatta: „Varsóban és Prágában, Bu­dapesten, Bukarestben és Szófiában európaiak milliói főleg azért reménykednek a szabadságban, mert mi nem békélünk meg a kommunis­ták uralmával és az általuk teremtett tényekkel"... — Megkérdezhetjük Erhard kancellárt: Rainer Barzel teljesen ki­fejtette az Erhard-kor­mánynak a szocialista ál­lamok irányában követett politikáját? — Szó. ami szó, gyönyörű program ez, méltó arra, hogy kifüggesszék a NATO­országok minden fővárosá­nak minden falán, Washing­tonban és Londonban. Pá­rizsban és Rómában és az összes többi országban. Hadd tudják meg az emberek, mi­ben áll a bonpj kormány politikájának .európai jelen­tősége". tfolutatÁt a Z, ddato%4

Next

/
Oldalképek
Tartalom