Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-18 / 219. szám

Á Hazafias Népfront felkarolta a mezőgazdasági szakmunkásképzést A Hazafias Népfront szegedi járási elnöksége tegnap, szeptember 17-én a mezőgazdasági szakoktatásban eddig elért eredmények jegyében vizsgálta a járás községeiben, termelőszövetkezeteiben a szakmunkás- és a technikusképzés helyzetét. Fülöp Béla, Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatának vezetője a járásban működő technikumok munkájáról, Tóth Irén, a járási tanács mezőgazdasági osztályának oktatási előadója pedig a szakmunkásképzés szervezéséről és a szakkörökről számolt be. — örvendetes a szegedi járásban tapasztalható tanulási kedv kibontakozása — mondotta tájékoztatójában Fülöp Béla. — Csongrád megye 27 kihelyezett technikumi levelező osztályából 11 Szeged környéki. A 710 felnőtt tanulóból 280an a szegedi járás termelőszövetkezeteiben dolgoznak. A technikumi oktatás iránt Szőregen, Ullésen, Kisteleken, Balástyán, Ásotthalmon, Kiskundorozsmán, Mórahalmon és Szatymazon olyan érdeklődés volt, hogy különkülön önálló osztályokat kellett szervezni. Sajnos — tette hozzá — több szövetkezetben és községi tanácsnál még nem ismerik a technikumi osztályok szervezésének módját és feltételét. Emiatt — amint az elnökségi ülésen is kitűnt — nem indulhatott középfokú mezőgazdasági oktatás Tápén. A vásárhelyi mezőgazdasági technikumból a közeljövőben — amint azt Fülöp Béla bejelentette — sorra járják azokat a községeket, ahol önálló kihelyezett osztályok szervezésére igényt tartanak. Pusztaszert, Tápét, Zákányszéket, Szatymazt és Balástyát említette. Tóth Irén a felnőtt- és az ifjúsági szak-munkásképzés, továbbá a szakkörök szervezésében a szegedi járás eredményeit ismertette. Megállapította, hogy a szakmunkásképzés üteme — járási szinten — csökkent, majd ezzel kapcsolatban felsorolt néhány okot. Ezek között elsőnek említette: egyes általános iskolákban még mindig nem kellő a mezőgazdasági szakmára nevelés, sok szülő a nevelés legkritikusabb szakaszóban a mezőgazdaságból eltanácsolja gyermekét. Továbbá rámutatott a szakmunkásneveléssel kötelességszerűen foglalkozó gazdaságvezetők itt-ott megnyilvánuló közönyére és a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők munkabérének rendeletben is javasolt helyes megállapításának hiányára. A tájékoztatókat vita követte. Az elnökség tagjai hasznos eszmecsere után megállapodtak abban, hogy a közeljövőben a szakmunkásképzés szervezéséhez a Hazafias Népfront községi bizottságainak hathatós segítséget nyújtanak. s azokat a hasznos tapasztalatokat, melyeket Ásotthalmon, Domaszéken, Rúzsán, Zákányszéken szereztek, újabb eredmények elérésére felhasználják. Az elnökség állást foglalt amellett is, hogy a mezőgazdasági szakkörök szervezésében elért eredményeket tovább növelik a helyi szervek segítségével. Ehhez jól hozzájárul majd az a szakmunkásértekezlet is, amelyet a Hazafias Népfront járási bizottsága a közeljövőre tervez. Már eltűnt: 2,8 Még maradt: 4,6 A lemaradás megszüntetésén dolgozik a téglaipari vállalat MILLIÓ Hogy nagy az építési kedv, tudott dolog. Pénz is akad hozzá, hiszen a kettő összefügg. Az építőanyagokkal azonban baj van: ha az ország téglaipara maradéktalanul teljesítené is idén a tervet, még akkor sem volna elég. De mindeddig el is maradtak tőle a tröszt vállalatai. Az egyik jobban, a másik nem annyira, a Csongrád—Bács Megyei Téglaipari Vállalat a középtájon található közöttük. A télies március „tette be a kaput". A szegedi központtal működő nagyvállalat az első évnegyedben 10 millió helyett 2 millió nyerstéglát, 16 millió helyett 8,6 millió kisméretű téglaegységet égetett csupán. A 15 üzem közül egy sem teljesítette tervét. Ha az időjárás kedvezőbben alakul, akkor sem lett volna könnyű dolguk a téglagyáriaknak, mivel a 122 millió nyersárut, és a 120 millió késztéglét előíró idei terv húsz százalékkal magasabb a tavalyinál. De így? Csodára nem várhattak, csak a tervszerű, szívós munka hozhatott eredményt. A második negyedévben már egyenesbe hozták a termelést, és hozzáláttak az elmaradás megszüntetéséhez is. Az augusztusi összesítés szerint már nem 8, hanem 6,4 millió darab nyers- és nem 7,4, hanem 4,6 millió késztégla az adósság. 0 Új szárítási technológia Az elmaradás némi csökkentése a jól kidolgozott műszaki és szervezési intézkedések következménye. Némelyik bevált, némelyik csak részleges eredményt HOLLÓS ERVIN: Emléke történelem A inunk ás macad Néhány nap múlva a századot kivezényelték a híradós laktanyába, örömmel váltunk meg a Csillagtól, ez is egy lépés volt a szabadabb élethez. Az őrök hangulata is változott valamicskét: nem voltak már olyan gátlástalanul durvák, csendesebbek és közlékenyebbek lettek. Közülük egyesek már azt is megkockáztatták, hogy nem kell kimenni a frontra, most már úgyis hamar vége lesz. A front mégis közeledett — nem mi mentünk, hanem az jött mifelénk. Sokan voltak közöttünk olyanok, akik hosszú évek után először hagyták el a Csillag-börtön szürke épületét. Eddig csak az ablakokon át kaphattak el valamit szemükkel a természetből. Itt találkoztunk Péter Györgygyei, aki már kilenc éve volt a börtön lakója, Erdős Lászlóval, Goldman Györggyel, Orosz Dezsővel, Vida Ferenccel, Kiss Zsigmonddal, Mandel Sándorral. Legtöbbjüket a Margit körúti fegyházból hozták ide. Nem mind jöttek velünk, de Péter György, Sárközi Sándor, Seres Marcel, Sebes István, Wolf László, Szeifert Mihály, Sarlós Ferenc s még néhányan viszont velünk indultak. Innen a laktanyából napokig a német csapatok viszszavonulását figyeltük. S híre jött, hogy az ötödik hadtest valóságos pokol. Láttuk a kereketoldó csendőr-alakulatokat. a menekülő csapatokat, egy összeomló világ romjait. Milyen különös, szép októberi vasárnap délután volt! A szél már faleveleket kergetett a Berlini körúton, egyre több katonai szállítóautó keverte a port, s már jöttek lovas kocsik is. katonák és civilek keverten. Estére még élénkebb lett az út. A menekülő németek és magyarok ijesztgették ugyan a tétlen lakosságot, de annak az alsóvárosi pályamunkásnak lett igaza, akitől ezt hallottuk: — Az űr szalad, a paraszt ballag, a munkás marad... Semmi sem ért volna föl akkori helyzetünkben azzal az élménnyel, hogy urakat láttunk szaladni, kapkodni, menekülni, hiszen ahonnan az úr elpucol, miért igyekezne el a stzegény? Láttuk az utolsó vonatot is. A rendező pályaudvarnál dolgoztunk, a pályatestet javítottuk napok óta, hordtuk a talpfákat. — Ez az utolsó vonat. .. — mondogatták a vasutasok. Több már nem indul és hem érkezik ... Mit jelent ez egy háborúban? Hogy a város hamarosan 1 „eleshet". Ebben a háborúban pedig azt jelentette: az utolsó vonat, amely eltűnt az esti szürkületben, magával vitte 25 év elnyomatását, szinte az egész bűnös rendszert, s amelyek utána indulnak, igazságosztó fegyvereket vihetnek majd, meg kenyeret az éheseknek, téglát a beomlasztott gyárfalaknak. Az utolsó vonat füttyszava számunkra már érzékletesen is tapinthatóvá tette egy letűnt korszak végét. Számunkra azonban még nem volt vége ... — Riadó! Riadó! — erre ébredtünk október nyolcadikán. vasárnap reggel, délután két órakor pedig mór mindenki készen állt, felsorakozva. Nem mondták meg, de nyilvánvaló volt, hogy indítják a századot. Az őrség is paprikás hangulatban volt, ordítoztak, kiabáltak. Jó részüknek szülőföldje volt Csongrád megye, s nem szívesen hagyta itt otthonát. Néhányan viszont, akik már ittak, feltüzelve intézkedtek. — Aztán lemaradás nem lesz! — Mi az, mi az? Hol vannak a karszalagok? És sötétedés után elhangzott a parancs; — Indulj! A bajai országútra tértünk. Ismét motoszkálni kezdett fejünkben: „Szökni kellene!" De most szorítóban voltunk. Előttünk is, mögöttünk is német SS- és magyar csendőralakulatok. Nincs kitérő a csápjaikból. Egészen Mélykútig vergődtünk ezzel a gondolattal, mert ott már más gondok és izgalmak szakadtak ránk. Román nemzetiségi munkásszárad haladt és dolgozott előttünk, a falut pedig viszszavonuló német és magyar csapatok özönlötték el és őrizték. Rossz hangulatban feküdtünk le, de jóformán elaludni sem bírtunk, sortüzek, géppisztolyok rövid és hosszú sorozatai hasítottak az álom után vágyó falu csendjébe. Kis szünet, majd újabb sortüzek. A keretlegénység parancsot kapott, hogy töltse élesre fegyvereit, azután csönd lett. — Magyar géppisztolyok „beszélgettek"... — súgta egyik társunk, aki valamenynyiünknél járatosabb volt a fegyverek körül. Reggel azután mindent megtudtunk. Ahogy a falu végén elvonultunk, negyvenötven román munkaszolgálatost láttunk az árok két partján. — Jó dolguk van, pihenőt kaptak. — Örök pihenőt... Az éjszakai sorozatok ... — Csend, csend! Nem nézni se jobbra, se balra! Gyorsabban, gyorsabban! — pattogott a száradparancsnok. — Lehet, hogy holnap már mi is ilyen csöndben, nyugodtan fekszünk? S pont akkor, amikor már csak karnyújtásnyira van a szabadulás, a Vörös Hadsereg? — Gyorsabban! Gyorsabban! (Következik: Találkozás a boriakkal) hozott, attól függően, miként sikerült megvalósításuk feltételeit megteremteni. A nyersáru-termeléssel kapcsolatban két intézkedésre alapoztak elsősorban a munkát. Az egyik az a törvényes lehetőség, mely szerint az építőanyag-iparban bevezethető az 55—60 órás munkahét. Amit a lemaradásból sikerült lefaragni, jórészt ennek köszönhető, holott nem mindig és nem mindenütt hallgattak az emberek a kérő szóra. Talán ha a pártszervezetek és a szakszervezet több segítséget ad a nyújtott műszakok megszervezéséhez, akkor most még kevesebb nyerstégla lenne a hátralék. Fékezte a termelés a munkaerőhiány is. Átlagosan mintegy száz dolgozóval foglalkoztatnak kevesebbet jelenleg is az engedélyezettnél. Pótlásukra több műszaki és technológiai intézkedést léptettek életbe. A kecskeméti és a katymári téglagyárban gépesítették az anyagmozgatást. Több helyen pedig a szárítás, illetve a raktározás technológiáját változtatták meg. A nyersáru-termelésnek ugyanis nyolc hónap alatt kell biztosítania az egész évi készárutermelés alapanyagát. A télire „eltett" nyerstéglát azelőtt más helyen szárították, s megint más helyen raktározták. Az új technológia ezt a létszám- és munkaigényes műveletet öszszevonta. Különösen a szőregi üzemben értek el vele szép sikert, ahol korábban csaknem hetenként voltak kénytelenek üzemszünetet tartani a helyhiány miatt. A szárítás és a raktározás egybevonása már eddig is több százezer téglát hozott a vállalatnak, s az év hátralevő hónapjaiban még nagyobb eredményt várnak tőle. Gyakorlattá vált a különböző nem teljesen leterhelt munkakörök átszervezése is. A sok tíz perc, egy óra végül is napokat adhat ki a termelés számára. Hl Gyorsított téglaégetés Az sem a véletlenen múlt, hogy a készáru-lemaradás harmadát, már megszüntették. Kidolgoztak például egy olyan módszert, mellyel több égethető anyagot lehet bekeverni az alapanyagba. Az égetés technológiájának megváltoztatása a kemencék kapacitásának jobb kihasználását szolgálja, hiszen meggyorsul általa az égetés. Ahol a körülmények lehetővé tették, Apátfalván, Hódmezővásárhelyen és a II. számú szentesi üzemben visszatértek a téglagyártás egyik ősi formájához, a tábori jellegű égetéshez. Eddig 300 ezer téglát égettek ilyen módszerrel, s még körülbelül ugyanennyit fognak. Igaz, ez az eljárás nem túlságosan gazdaságos. de hát szükség van rá. A rendeletek biztosítják, hogy a téglaégetőkben hétnapos, úgynevezett folyamatos üzemű termelést vezessenek be. Ezt sajnos nem sikerült elérni, mert nincs hozzá elegendő munkáskéz. Esetenként, ha a munka feltétlenül megkívánta, még így is dolgoztak vasárnapokon is. j§§ Novemberben is bányásznak A kérdés most már csak ez: megszünteti-e elmaradását, avagy sem a Csongrád— Bács Megyei Téglaipari Vállalat? És ha igen, milyen módon? Válaszoljunk először az utóbbira! Újabb módszereket már nemigen tudnak kitalálni, azokra akarnak építeni ezentúl is, amelyekre eddig. A nyersárutermelésben főképpen a nyújtott műszakokra és az új szárítási technológiára. A készáru-termelésben pedig a gyorsított égetésre és a tábori kemencékre. Első eset az idén, hogy a szezont nem október végén fejezik be a téglagyárakban: novemberre is terveztek nyersanyag-kitermelést. Bár a szeptemberi időjárás nem sok jót ígér, hacsak egyetlen hétig tudnak dolgozni novemberben, akkor már egymagában ezzel a munkával is eltűnne az adósság. A vállalatnál sok brigád és dolgozó vesz részt a szocialista munkaversenyben, felajánlásaik elősegítik az anyagmozgatásban és a tárolásban előforduló nehézségek leküzdését. A lemaradás csökkentése, vagy teljes megszüntetése az ő erőfeszítéseiknek is köszönhető. Egyáltalán nem lehetetlen ugyanis, hogy év végére nem marad adóssága a vállalatnak, csakhogy ehhez a tervszerű munka mellett egy kis szerencse is kell: már ami az időjárás alakulását illeti. F. K. Uj házak Ságváritelepen (Tudósítónk jelenti.) Szegeden, a Ságváritelepen három új utcában részben már kész, részben pedig most épülő ikerházak sorakoznak. Negyven háztulajdonos már beköltözött szép otthonába. A Postás Szakszervezet megyei bizottságához sok dolgozó fordult lakásproblémával. Ekkor született meg a gondolat: kislakásokat kellene építeni. A megyei bizottság kezdeményezéséhez a MÁV ós a DÁV dolgozói közül is többen csatlakoztak. A szakszervezet szerződést kötött a mezőkovácsházi építőipari ktsz-szel a házak építésére. Űj otthonaik építéséhez segítséget nyújtott a Postás Szakszervezet budapesti központja is és az Országos Takarékpénztár. A honvédség is támogatta az otthonukat építő dolgozókat, társadalmi munkával alakítottak ki utat s elvezették a vizet a telepre. A kezdeményezés szép sikerrel járt. Idén újabb 98 család adta be kérelmét a Postás Szakszervezet megyei bizottságához, akik közül 40 család már most szeptemberben beköltözik új otthonába. Angyal Rezső Külföldi jutalomüdülés a kukoi'icabetakarítási verseny legjobbjainak Az állami gazdaságokban az idén kereken 204 000 holdon termesztettek kukoricát. Az érés észrevehetően meggyorsult, hamarosan teljes erővel kezdődik a törés. Ehhez a kiemelkedően fontos, nagyarányú betakarítási munkához a legtöbb helyen máris kellő számban rendelkezésre állnak az adapterrel felszerelt gabonakombájnok, illetve a csőtörő és fosztógépek. Igen sok függ azonban a gépek munkájának jó megszervezésétől, főleg pedig a gépek kezelőitől. Jó minőségű és gyors munkára van szükség a kukoricabetakarítósnál, mivel a tél eleji fagyok beálltáig viszonylag kevés jó időre számíthatunk, másrészt az állami gazdaságokban a kukoricatermő-területnek körülbelül 30 százalékán őszi kalászosokat vetnek, ugyanakttor a tavaszszal vetésre kerülő területeket is — lehetőleg még októberben, illetve novemberben — mélyszántásban kell részesíteni. Az állami gazdaságok főigazgatósága ezért kukoricabetakarítási versenyre szólítja fel az állami gazdaságok gépesített brigádjait. A MEDOSZ elnökségével közösen értékelik majd a betakarítási versenyt, s az országosan legjobb eredményt elérő gépkezelőket külföldi jutalomüdülésre küldik. Jutalomüdülésben részesül az állami gazdaságok 1964. évi kukoricabetakarítási versenyében az országosan legjobb eredményt elérő öt; adapteres gabonakombájnvezető. A rangsort a gépek mázsateljesítménye alapján állapítják majd meg. A csőtörőgép-vezetők versenyében a legjobb eredményt felmutató három KB—2-es kukoricabetakarító gép, továbbá egy KB—l-es, valamint egy KCSF, illetve KBF ttukoricabetakarí tógépvezetőt részesítenek jutalomüdülésben. A betakarítási versenyben legjobb eredményt elérő igazgatóság gépesítési mérnöke ugyancsak részt vesz majd a jutalomüdülésben. (MTI) Megjelent a Favorit televízió Tizenhatezer zsebrádió kerül iorgaloniba A Székesfehérvári Villamossági, Televízió- és Rádiókészülékek Gyára a RAVILL Nagykereskedelmi Vállalattal közösen kiállítást rendezett a RAVILL Lenin körúti bemutatótermében. A kiállításon a jelenleg kapható és a rövidesen forgalomba kerülő új típusú rádió- és televíziókészülékeket mutatják be. A kiállításon a VTRGY új TA típusú televíziócsaládjának első készüléke a helyszínen megvásárolható. A másutt még nem kapható Favorit az első hazai szögletes, 19 colos, kis képcsővel gyártott televízió. A nyomtatott áramkörös, 12 csatornás, különböző automatikákkál is ellátott, világszínvonalon álló készülék ára 5300 forint. Az új típusú televíziót egyébként hatféle színű kávában mutati ják be, s a közönség választása alapján a legjobban tetsző színekben gyártják majd. elevízióújdonság még a negyedik negyedévben forgalomba kerülő Horizont. a néoszeríí AT 595-ös és a Munkácsy-készülékek utóda. Ugyancsak láthatók a kiállításon az új típusú rádiócsalád első készülékei is. Bemutatják az első magyar gyártmányú, kisméretű, 28 dekás zsebrádiót, amelyből az Idén 16 ezret hoznak forgalomba. A kereskedelem eddig kétezret kapott a BZS 51 típusú készülékből, amelyet ezután Madison néven árulnak. A kiállítást csütörtök-to Léderer Sándor, a VTRGY kereskedelmi igazgatója mutatta be a sajtó képviselőinek. majd ismertette híradástechnikai iparunk legnagyobb vidéki üzemének fejlődését, munkáját Elmondotta egyebek között, hogy a VTRGY-ben 1960-ban még mindössze 60 000, az idén már 165 000 televíziót, s a négy évvel ezelőtti 86 000-hez képest már 132 000 rádiót gyártanak. Jövőre 20 000 televízióval és 150 000 rádióval növeli termelését az üzem Péntek, 1964. szeptember 18. DÉL-MAGYARORSZÁG 3