Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

Ezért! Ízig-vérig modern nő, ezt egy szempillantás alatt meg lehet állapítani Szánd Líviái-ól. Kontyba csavart szőke haja, szeme és újján a hoszszúkás, nagy kövű gyűrű mutatja, hogy ismeri a divatot, s tudja, ntít lehet előnyösen, s mégis ízlésesen felhasználni belőle. Gyors „kérdezz-felelek"' játék kezdődik közöttünk: — Iskolai végzettsége? — Iparművészeti főiskola. — Beosztása? — Gyártmánytervező. — Tehát műszaki? — Nem. Munkásállományban vagyok. — Nem derogál ez? — Miért derogálna? Órabérben dolgozom, ennyi az egész. — De kolléganői, akikkel együtt végzett? — Azok se keresnek többet, mint én. — Csakhogy Pesten maradtak, ugye? — Na és? Én ózdi vagyok, de a szegedi szőrmeüzem támogatta a továbbtanulásom, tehát ide jöttem. — Nem volt áldozat? — Nem. Szeretek itt Férjhez mentem, s most már még inkább ide- vagyok kötve. — De lakása nincs, mindennap utazgatnia kell férje állomáshelyére — Igaz, nem a legkényelmesebb, de kibírom. Fiatal vagyok még. — Szereti a munkáját? — Nagyon. Higgye el, szép dolog úgy tervezni a gyári modelleket hogy azok meg is valósuljanak. Néha sokszor újra kell kezdeni, de végül sikerül, mert magam rájövök, vagy segítenek. Az alkotás öröm. — Semmi sem hiányzik, mindennel elégedett? Hiszen megszokta a főiskola légkörét, örökös mozgalmasságát Két éve jött csak el annan, elfelejtette? — Dehogyis. Most is szenvedélyesen érdekel minden űj, minden, ami modern, KI MIÉRT MiM* ? „Nagyon érdekes szakma ez" „Ötéves törzsgárdajelvényem van* „Két éve el akartam menni" „A munka itt sem könnyebb" Sokan merész dolognak tartják, hogy egy üzem dolgozóinak többsége fiatal szakmunkásokból álljon, mondván, hogy az öreg, rutinos „szakik" nélkül nem üzem az üzem, lassabban megy a munka, nem halad a termelés. De az öntödei Vállalat 06os számú gyáregységének dolgozói között más vélemény alakult ki erről a dologról. Az üzemben az 56 formázó között 35 ifjúmunkás dolgozik, akik éppen úgy megállják a helyüket, mint az idős szakmunkások. izgalmas. Azt nem lehet elfelejteni! Csak — egy kicsit elkomolyodik — kevesebb idő jut rajzolásra. Ruháimat most is magam tervezem, szabom, varrom. Szóval, ez a helyzet. Szóval ez a helyzet. Érdemes ide figyelni: Szánd Lívia, ez a szerény, egyszerű, de minden ízében modern nő tulajdonképpen új típus a mi életünkben. Főiskolai végzettségű szakmunkás. S bár még kevesen vannak hasonló helyzetben, övék a jövő! Ezért érzi jól magát „státusában". (fehér) 1 Egy kis statisztika A KISZ Szeged városi bizottsága időről időre felméri a város dolgozó ifjúságának életéről, munkájáról szóló adatokat. Az összesítés, bátran mondhatni, igen érdekes olvasmány, érdemes idézni belőle. Megtudhatjuk például, hogy 1964 első felében összesen csaknem öt és fél ezer 14—26 éves fiatal dolgozott Szeged üzemeiben, legtöbben, szám szerint 2625 a könnyűIfjűisunkások a termelésien M

ióta a világ világ, mindig voltak öregek és fiatalok. S az öregek mindig azt mondták, hogy a fiatalok a jövő reménységei, hogy a fiatalok tele vannak lendülettel, energiával, tettrekészséggel. De soha nem volt módjuk a fiataloknak úgy kiélni lendületüket, energiájukat, tettre készségüket, mint a mi korunkban. Nagyon számítunk rájuk. Számítunk az országos feladatok elvégzésében éppúgy, mint a helyiekben. A Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusi felhívása és tézisei általános formában és konkrétan is elmondják, mi az, amiben a magyar ifjúság eddig is derekas munkát végzett, s mi az, amit ezután kell még elvégeznie. De a sokrétű, változatos feladatok közül is kiemelkedik a legegyszerűbb és legmagasztosabb: a munka, a társadalmunk alapja. A munka. Hogy mi van erről beszélni való? Hiszen az ifjúmunkások eddig is, és ezentúl is nap mint nap odaállnak gépeik, munkaeszközeik mellé, s mégcsinálják, amit a terv előír. Csakhogy ez eddig sem volt elegendő, s ezentúl még kevésbé lesz az! Az ifjúmunkások legjobbjai, a KTSZ-isták, s akik még nem tagjai az ifjúsági szövetségnek, mindig többet tettek annál, mint amennyit éppen rájuk mértek. S most, a kongresszusi készülődés idején az ő lendületük kell, hogy magával ragadja a többieket is, a még magukba zárkózottakat, kényelmeskedőket, akik eddig igyekeztek „távoltartani magukat a közügyektől". Nincsenek sokan, nem lesz nehéz magukkal ragadniuk őket! Minden egyes üzemnek megvannak a feladatai, s mi tagadás, nehézségei is. E feladatok elvégzése, e nehézségek leküzdése az, amire elsősorban szükség van, amiért csatasorba lehet és kell állítani a Fiatalokat. Mindenkire érvényes recept tehát nincs. Ahol exportra dolgoznak, ott a kiviteli tervek teljesítése talán a legfontosabb. Az ifjúsági exportbrigádok számára „terem tehát a babér". Másutt olyan technikai, technológiai feladatokat kell megoldani, melyeket csupán „felsőbb hatóságok" segítségével, beruházással képtelenség. Ha viszont a fiatal műszakiak összefognak, műszaki vagy ha célszerűbb komplexbrigádokat alakítanak, melyekben felhasználhatják a fizikai munkások gyakorlati tapasztalatait, ötleteit is, akkor eredmény érhetnek el. A szocialistabrigád-mozgalom a fiataloké is, a szocialista emberré érlelődés nagyszerű folyamata ebben a mozgalomban ölt testet A KISZ védnökségvállalásai, melyek a múlt években kitűnően bevált munkamódszerré lettek, nemcsak a hatalmas, az ország egész gazdasági és politikai erejét mozgósító építkezéseket alkalmazhatók. Miért ne vállalhanák például a kenderfonógyár KÍSZ-istái, hogy védnökségükkel mindent megtesznek azért, hogy üzemük év végére teljesítse termelési tervét, annak ellenére, hogy most elmaradtak tőle, s a munkát a létszámgondok, a rekonstrukció és a szervezetlenség akadályozza? Ezeken a bajokon úrrá lenni igazán fiataloknak való célkitűzés! ióta a világ világ, azóta igaz, hogy a fiatalok a jövő reménységei, hogy a fiatalok tele yannak lendülettel, energiával tettre készséggel. A KISZkongresszus előtti hónapok különösen alkalmasak e tulajdonságok kibontakoztatására. F. K. iparban és 1456 az építőiparban. Kétezer ifjúmunkás tíetanított-, másfélezer szakmunkásként dolgozott. Az ipari tanulók száma 550 volt A fiataloknak mintegy fele tagja az ifjúsági szövetségnek. A szegedi fiatalok körében igen élénk az érdeklődés a különböző szocialista termelési mozgalmak iránt. Csaknem 900-an tagjai az ifjúsági munkacsapatoknak. Négy exportbrigádot, 59 szocialista címért küzdő és 10 a címet már elnyert brigádot alkottak ifjúmunkások. A Szakma Ifjú Mestere mozgalomba 63-an neveztek be, 41-en vizsgáztak a követelményekből, s 33-an kaptak arany-, ezüst- vagy bronzérmet. A Kiváló Ifjú Mérnök, Közgazdász és Technikus mozgalomba 58-an jelentkeztek. Sok szorgalmas újító is található közöttük: 128 fiatal 98 újítását fogadták el a szegedi üzemekben az év első hat hónapjában, melyek értéke közel 600 ezer forintot tett ki. A takarékossági mozgalomban összesen 319-en vettek részt, s csaknem 2 millió forintot hoztak a „konyhára". Sokan tanultak közülük. Felsőfokú tanintézetek: egyetemek, főiskolák, technikumok esti és levelező tagozatán 93-an, középi okúakban: gimnáziumokban, szakközépiskolákban és technikumokban 341 -en, általános iskolában 89-en tanultak. Áz üzemekben rendezett szakmai továbbképző tanfolyamokon 670-en vettek részt Sajnos még mindig 1741 olyan fiatal található a városban, aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. A legtöbb fiatal természetesen a könnyűiparban és az építőiparban képezi magát, ami érthető is, hiszen Szegeden ez a két iparág a legerősebb számszerűen is. Végezetül még egy figyelemre méltó adat: az év első felében 1741 fiatal végzett társadalmi munkát a városban vagy munkahelyén. Az általuk teljesített munkaórák száma meghaladja a 15 ezret! Füredi István ifjúmunkás tíz éve „szabadult fel" a székesfehérvári öntődében. — Azóta itt dolgozom, talaj formázó vagyok. Nekem nagyon érdekes ez a szakma. Mindig új, más formák kerülnek a kezem alá. Igaz, hogyha becsületesen, a munkaidőt jól kihasználva dolgozik az ember, elfárad, mire letelik a munkaidő. Ez azonban minden munkahelyen így van. — Mennyit keres? — A múlt hónapban például 115 százalékra teljesítettem a normát Ilyenkor több a fizetés. De átlagosan minden hónapban megvan az a 2200—2300 forint is. — Terved? — Mindenesetre: a vállalatnál maradok. Három éve nősültem, és akkor abbahagytam a tanulást. A gépipari technikum esti tagozatára jártam. Az a tervem, hogy mivel a család „rendeződött", lakást kaptunk, berendezkedtünk, folytatom a tanulást, és utána mint technikus szeretnék dolgozni a vállalatnál. ben. Szeretem a szakmámat, változatos és szép munka. Egyelőre nem is akarok elmenni a vállalattól. Nem szeretem az olyan emberekel, akik állandóan változtatják munkahelyüket. Szerintem azoknak az embereknek „munkaundoruk" van, és olyan helyet szeretnének találni, ahol nem kell dolgozni. De ilyen munkahely nincs. — Meg vagyok elégedve a fizetésemmel is. Két éve kaptam meg az ötéves törzsgárdajelvényt, és ezzel a fizetésemet 2100—2200 forintra emelték fel. Most a gépipari technikum elvégzését tűztem ki célul. Hogy azután mi lesz, még nem tudom. öt éve dolgozik a vázlatnál Dorogi Miklós segédmunkás. — Én is szeretem a munkámat, bár két éve el akartam menni Kiszomborra, hegesztőnek. Ott lakom és így nem kellett volna mindennap bejárni. De azután meggondoltam magam, mert ilyen jó közösségi szellemet nem találok sehol. A fizetéssel sincs baj 1700 forintot keresek. 0 Németh Imre és Virágh János alig egy hónapja kefóruma rültek a vállalathoz. Még tart a „próbaidejük". Nem kérdezem meg tőlük, honnan jöttek, maradjon az ő titkuk. — A munka itt sem könynyebb — mondják mind a ketten. — Meg kell dolgozni a fizetésért. Na lám! A vasönötde szakmunkásai és segédmunkásainak is egy része szívesen dolgozik a vállalatnál. Más részük viszont gyakran kézbe veszi azt a bizonyos vándorbotot. A statisztikát lehetne felhozni rá bizonyítékul. Németh Imre és Virágh János neve nem az ő statisztikájukat rontja most, hanem más vállalatét. Azt, anielyiket cserben hagyták. Majd meglátjuk, mi lesz velük. Füredi István, Oláh Ferenc vagy Dorogi Miklós példáját követik-e, s akkor még hosszú évek múlva is Tészesei lesznek a vasöntöde munkásai között uralkodó jó közösségi szellemnek. Vagy egy „lyukas kétfilléresért" megint odébbállnak kis idő múlva? Rajtuk múlik elsősorban! T. h. Megkezdődtek a vezetőségválasztó gyűlések Oláh Ferenc ifjúmunkás hét évvel ezelőtt került a vállalathoz. — 1958-ban „szabadultam fel" itt, a szegedi vasöntödéA KISZ-alapszervezetek vezetőségeinek újjáválasztása Szegeden is megkezdődött. Szeptember 1-től 30ig az üzemi, hivatali, 15-től október 10-ig az iskolák és egyetemek alapszervezeti vezetőségeit választják újjá. Azokban az alapszervezetekben, ahol háromszáznál kevesebb KISZ-tag dolgozik, egyúttal megválasztják a városi KISZ-értekezlet küldötteit is. Ahol több van, mint háromszáz, ott az üzemi küldöttértekezletre október 1. és 20., az iskolaiakra október 10. és 25. között kerül sor. A városi küldöttértekezlet november 14-én lesz. Ezen választják meg azokat a fiatalokat, akik a Kommunista Ifjúsági Szövetség VI. kongresszusán képviselik majd Szeged ifjúságát. Öreg „szakik" a fiatalok munkájáról Minden gyár nagy súlyt helyez arra, hogy a fiatal dolgozóit becsületes, megfelelő tudással rendelkező, jó szakmunkássá nevelje. Az iskolapadokból kikerült fiataloknak még nagyon sokat kel tanulniuk ahhoz, hogy a munkahelyükön kifogástalanul meg tudják állni a helyüket. Ezért a tapasztalt, a szakmában járatos, öregebb munkások sokat foglalkoznak a fiatal dolgozókkal, segítik, tanítják őket, figyelemmel kísérik munkájukat. A segítség különösen azon a munkahelyen fontos, ahol sok a fiatal szakmunkás. Elsők lettek a versenyben A vágóhíd 95 dolgozója közül 80-an fiatal munkások, akik. csak nemrég szerezték meg a 6zakmunkás-bi onyítványt. — Ezért igen sűrűn előfordul: megállunk a fiatalok mellett, és azon igyekszünk, hogy minél jobban elsajátítsák a szakma „titkait" — mondja id. Csányi András, a csontozórészleg csoportvezetője. — Arra törekszünk, mi öreg szakmunkások, hogy mielőtt végleg elhagyjuk az üzem kapuját, átadjuk a fiataloknak tudásunkat. Mi a véleménye a fiatalok munkájáról? — Jól képzett, okos gyerekek kerültek az üzembe. De természetesen ez még nem elegendő. A fiatal dolgozóknak a vállalatnál a gyakorlatban alkalmazni is kell mindazt, amit az iskola. padokban tanultak. Először még gyakran akadtak kiseb b-n gyobb problémák velük, de figyelmeztetéssel, szép szóval „belerázódtak" az üzem életébe. — Sok baj azért nincs velük, rendesen elvégzik munkájukat. Nagyon jólesett nekünk, öreg Bzakmunkásoknak az. hogy ebben az évben a húsipari vállalatok által rendezett országos ipari tanuló versenyt a mi fiataljaink, Dobó István, Kotogán János és Magyar János nyerték meg. Ilyet mindig szívesen hall az ember. Nem hiába tanítottuk, neveltük őket. „Szigorú vagyok, de később hálásak érte" Krizsán János 1934 óta az üzem serlésvágó részlegében dolgozik. Azóta sok fiatal dolgozott már nála. Jelenleg 35 fiatal szakmunkás és 21 ipari tanuló csoportvezetője. — Én is meg vagyok elégedve a fiatalok munkájával. Keményen fogom őket, munkájuk elbírálásában szigorú vagyok, de ezért később mindig hálásak a fiatalok Nemrég alkítettunk ifjúsági brigádot ls. A brigád életében előfordulnak még hibák, de ezeket megbeszéljük, s a brigád tagjaival közösen igyekszünk kiküszöbölni. Kétszeres szocialista brigád Mező Mihály, a marhavágó részleg csoportvezetője. Három éve egy öttagú ifjúsági brigádot vezet. A fiatal szakmunkások már kétszer nyerték el a szocialista brigád címet. — Ilyen fiatalokkal öröm dolgozni. Természetesen mint mindenhol, itt is vannak még bajok. Az egyik probléma például az, hogy ' a fiatal dolgozók most, a nyári időszakban nem akarják viselni a megfelelő védőruhát, amelyek elhagyása balesetet is okozhat. Másik gondunk az, hogy a részleghez került fiatal lányok még nem szokták meg az üzemi „levegőt", és ezért náluk még többször előfordul „lógás" vagy fegyel mezetlenség. A KISZ-nek többet kellene tennie A KISZ hogyan segíti a fiatalok munkáját? — A vállalat KlSZ-életében még sok hiányosság van. Különösen a politikai oktatásban adódnak nagyobb problémák — mondta Mizsik Ferenc, a vállalat párttitkára. — A fiatal szakmunkásokat ritkán hívják össze, hogy az esetleges problémákét megbeszélhessék, és közös erővel kijavitsák. A nyári építőtáborba pedig alig jelentkezett 2—3 fiatal. Ha a fiatalok majd a még meglevő hibákat is kijavítják, akkor azután igazán elmondhatják majd róluk az „öreg szakik": „nem hiába foglalkoztunk a fiatalókkal.'' Tarnai László .Vasárnap, 1964. szeptember 6, 0ÉL-MAGYARORSZÁG 425