Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

üicik a lövőért estek el ötezren véreztek el az országban a legjobbak közül az ellenforradalom kegyetlen bosszúhadjáratában. és öt bányász hullott el a felsőgallai csendőrsortűznél, amely 1919. szeptember hatodikán dördült el. Mondhatná valaki: mi ez az öt gyilkosság az ötezerhez képest? A felelet nem lehet más: az ötezer, aHorthy fővezérletével újra hatalomra került földesurak, iparbárók, bankárok, főpapok és tiszti különítmények bosszúhadjáratának áldozata, a történelmi múlt egy rövid időszakáért, a négy és fél hónapos proletárdiktatúráért. Mert „Magyarország e tavaszon a világ homlokán tombolt". Az öt bányász halála a hegyedszázados rémuralom kezdetét jelezte. A proletárdiktatúra vívmányait felszámoló Peidlkormány tiszavirág életű közszereplését a román imperialisták megszálló seregeivel együttműködő Friedrichkormányé követte. A munkások bérét felére csökkentették, a napról napra hatalmasabbá váló infláció ennek értékét is tovább morzsolta. Az előző őszön még negyvenkétezren dolgoztak a vasiparban, egy évvel később már csak tízezren. Így volt a többi szakmában is. Több mint százezer munkanélküli nyomorgott, a segély megszűnt. ötvenezren kerüllek börtönbe és internáló táborba, a terror, az erőszakoskodás, a gyilok elöntötte az országot. Vén Dunának hömpölygő [hulláma Vidd világgá bánatunk Elnyomóink véres [gazságára Világ előtt te légy [tanúnk — énekelték a megkínzottak, £ legbátrabbak, akik vállalták a szenvedést, s elég elszántak voltak ahhoz is, hogy tovább folytassák a küzdelmet. A bányákban tizenkét órás munkanap volt. Egymást követték az erőszakos bérletörések. Szólni nem lehetett. Aki tiltakozott, azt lázítónak nyilvánították, rács mögé, vagy a Duna fenekére került. Tatabánya nyugtalankodott. A belügyminiszter úr őkegyelmessége felkérte a román parancsnokságot, küldjön egy századot a rebellis bányavidékre. A megfélemlítés nem érte el célját: a keserűség, a düh erősebbnek bizonyult a félelemnél. Sztrájkba lépett Tatabánya, Felsőgalla, Nagymányok, Szászvár, Komló. A kaposvári katonai körlet parancsnoksága jelentést küldött Siófokra Horthynak: Nagymányokon minden leállt. Szén hiányában a mázai villanytelep is. Kényszert kell alkalmazni! — rendelkezett a fővezér. Kaposvárról páncélvonat ment Nagymányokra. Sásdról gyalogság, Tolnáról egy század, két géppuskával. A bányászok besorozhatok — mondta Horthy —, s ha nem dolgoznak, falhoz velük. Tolna megye alispánja jelentette: a bányászokat ott munkára kényszerítette a karhatalom. . Tatabánya—Felsőgallán a bányászokban lobogott még a proletárforradalom gyújtotta láng. Léptük keményen dobbant, tekintetük dacos volt és halált megvető. Az asszonyok éheznek! A gyerekek éheznek! — kiáltották. A csendőrkülönítmény vállhoz emelte fegyverét. A főhadnagy vezényelt: Tűz! öt névtelen áldozat sírhalma nyitotta meg a mártírsírok végtelen sorát. Az öt bányász, aki negyvenöt évvel ezelőtt, é napon esett el, már a jövőért adta életét: az új felszabadulásért, a véglegesért. Méltán illeti emléküket tisztelet. önfeláldozásuk, mártíromságuk évfordulója esztendőről esztendőre a bányásznapi ünnep, amely alkalom számvetésre, emlékezésre, s elszánt fogadalomra: a harc továbbfolytatásáért a szabad hazában, új viszonyok között, hogy a munkáshatalom — ahogy vérüket hullató hitvallói egykor megámodták — töretlen, tiszta fényben ragyogjon. Vadász Ferenc Zsombó embere az Országházban Köze! ötezer vasutas 634 brigádjának munkaversenye A MAV szegedi igazgatóságának szolgálati helyein közel ötéves múltra tekint vissza a szocialista brigádmozgalom. Mióta megalakultak az első brigádok, az igazgatóság, a szakszervezeti bizottságok, a pártszervezetek állandóan segítik a dolgozók e nemes kezdeményezését. Évente többször is napirendre tűzik pártszervezeti, szakszervezeti vezetőségi üléseken, taggyűléseken a szocialistabrigádmozgalom helyzetének vizsgálatát, s ilyenkor mindig megszabják a további tennivalókat. Legutóbb Szeged-állomás és a Szegedi Pályafenntartási Főnökség, valamint a Szegedi Fűtőház szakszervezeti bizottságai tárgyalták meg ülésükön a munkaversenyt, a szocialista brigádmozgalom helyzetét. Az igazgatóság központi szolgálata pedig aktívaülést, szakosított szocialista brigádvezetői értekezletet tartott Ezeken a megbeszéléseken rendszerint az igazgatóság vezetője és helyettese, vagy az egyes osztályok vezetői voltak az előadók. Rendszeresen kaptak elvi és gyakorlati segítséget a csomóponti pártbizottságtól is a szocialista brigádok. E rendszeres foglalkozás eredménye is az, hogy ma már 634 brigád közel 5 ezer fővel vesz részt a szocialista cím elnyeréséért, vagy megtartásáért folyó versenyben. A brigádtagok a példamutató munkájuk mellett jeleskednek a társadalmi munkában is. A Szeged-állomás szocialista brigádjai például 1263 társadalmi munkaórát vállaltak, 41 újítási javaslatot nyújtottak be, többen vettek részt szakmai és politikai oktatásban, 34-en pedig idegen nyelven tanulnak. Elmondhatni, hogy állandóan erősödik és gazdagodik a szocialista brigádmozgalom a MÁV szegedi igazgatóságának szolgálati helyein. Sziládi Sándor Augusztus 18-án érkezett a távirat a zsombói tanyákra. Tombácz János portáját kereste a postás. Tombácz János zavartan bontotta fel a táviratot. De az első pillantással megtudta, hogv jó hírt hozott a futár. Alkotmányunk ünnepén népköztársaságunk kormánya a „Népművészet mestere" kitüntető címet adományozta a híressé vált népi mesemondónak ós a kitüntetés, meg a vele járó pénzjutalom átvételére az Országházba invitálták. Nagy gondok következtek. Volt ugyan már Pesten valamikor. de egyedül mégsem merte nyakába venni a pesti utca- és házrengeteget. A tanító úrral tanácskozott, mit kellene tenni. Végül a tanyai tanítók hagyományaihoz híven Kovács Álmos tanító és Tombácz János népi mesemondó együtt induHak a fővárosba a nagy „tisztösségre". Pesten először a Művelődésügyi Minisztériumba, majd az Országházba iparkodtak. János bácsi leült a leghátulsó székbe, ahogy illik és ahogy hányavetett paraszti élete során megszokta. Aztán Molnár János miniszterhelyettes kívánságára „arra alkalmatos személyök" karon fogták és az első sorba ültették. Lehet, hogy frissen pödrött nagy bajusza, mindig mosolyra álló derűs tekintete, vagy még inkább országos érdeklődést kiváltó mesemondó készsége vitte őt előre a „miniszterük" közé. Persze nem is sokan vannak. Mindössze hatan az ország minden részéből. Köszöntések, kézszorítások, fényképezők ós fii mezők kattogása kissé meleg hangulatot teremtett. Aztán karikába ültek és egy-egy pohár bor mellett mesét rögtönzött. Arról mesélt, hogy menekítette meg a századját a vihar elől katonakorában egy gomba segítségével és aztán hogy tett „csudát" a piactéren a századparancsnokával az álmélkodó falusiák szeme láttára. Majd ledűltek a székről a derültrég közepette és ünnepelték a mesemondót. De hamar eltelik ilyenkor az idő! Indulni kellett. Egykét ajándék az unokáknak, „az asszonypajtásnak", és a mesék olyan sokszor idézett sebességével röpültek vissza a szegedi homok világába. Ütközben egy egész sereg utast szórakoztatott mókáival, tanulságos példabeszédeivel. A dolgos hétköznapok egymásutánját gyakran szakítja meg azóta is egy-egy autós vendég, riporter, újságíró, hogy személyesen győződjenek meg János bácsi mesemondó készségéről. Köszöntjük Csongrád megye harmadik kitüntetett népművészét, Tombácz János mesemondót, a népművészet mesterét! Börcsök Vince Már termál a MsEődI űj bauxitbánya A Veszprém megyei Kislőd község határában új bauxitbánya kezdte meg működését. A hegy mélyében levő telepet több mint egy kilométer hosszú vágattal közelítették meg, majd vágatokat hajtottak ki és így tették hozzáférhetővé az ércet. A korszerű berendezésekkel, rakodógépekkel felszerelt bányában a munka igen kifizetődő, mert a többi bányával ellentétben ezen a területen a termelést nem nehezítik a földalatti vizek, a hegy mélyére vezető szállítóúton elektromos meghajtású mozdony hozza napszínre a kitermelt anyagot. A már üzemszerűen termelő bányából évente hatvanezer tonna érc kerül ki. A tervezettnél hamarabb A beruházási programnál jóval előbb kezdik meg munkájukat a szegedi gumigyár első gépegységei. A gépek érdekessége, hogy gyártmányaik szerint igen sokfélék. A tervezők általában igyekeztek a legmodernebb, s a leggazdaságosabban termelő gépeket tervezni és beszereztetni. Felső képünkön például a csehszlovák formapré6ek láthatók. Ezekkel "Sütik* majd a cipőtalpakat, a különböző apró gumigyártmányokat. Mögöttük még a villanyszerelők dolgoznak, előttük az útburkolók. Néhány nap múlva már ezek a gépek ÍS mimkára készen állnak majd. Második képünk az első vulkanizáló gépet mutatja. Ez nemcsak a vulkanizálok között első, hanem valamenynyi gép előtt is. Nemcsak azért, mert sokmillió forintba került, többe mint a mellette levők, hanem mert elsőnek próbálták ki. Ezzel a géppel gumihevedert gyártanak majd. Amíg munkába nem állítják technológiai sorrendben a vulkanizálót megelőző gépeket, addig félkész áruval Budapestről látják el. Ez a gép szeptember 10-én kezdi meg a próbagyártást. A munkások a próba előtt ellenőrzik és tisztogatják a hengereket. Harmadik képünkön a Kari-Marx-Stadt-j gépgyár egyik készítménye látható, előtérben a vezérlőasztallal. A szerelőipari vállalat dolgozói a német gyár szerelőjével itt is az utolsó műveleteknél tartanak. Néhány nap múlva megtartják a géppróbát. Az óriás területű gépcsarnokban még sok munka van hátra ahhoz, hogy elmondhassuk: teljes üzemmel készen áll a termelésre a szegedi gumigyár beruházásának első lépcsője. Ma még a gépek szereléséin, egy részének csak alapozásán dolgoznak a munkások, de máris azzal a gondolattal foglalkoznak a vezetők, hogyan, s miként bővítsék ezt a csarnokot. A bővítés, pontosabban a beruházás második lépcsője tervének megvalósítása is napirendre került. Folynak a tárgyalások, s rövidesen megszületik a döntés, amely megszabja, hogyan és milyen mértékben épül tovább a szegedi gumigyár. 4 DÉLJMAGYARORSZÁG Vasárain. 1961. szeotember fi.