Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

Ql Címkézők közt a harmadik lány... A gyufagyáriak mind isme- szen olyan fiatal még — móri k és szeretik ezt a bájos, megjelenésében nőies, tetteileányt: Czakó pépünk fegyveres fiait ünnepeljük szeptember 29-én. Azoknak a férfiaknak, nőknek adózunk tisztelettel e napon, akik vállalták hazánk belső rendjének és külső biztcnságá' nak fegyveres védelmét, vállalták, s vállalják nap mint nap azt a sok nehézséget, megpróbáltatást, ami e hivatással együtt jár. De rtcm csak a tisztelet, hanem a bizalom hangja is felcsendül ilyenkor, újból és újból megajándékozzuk hitünkkel azokat, akik eddig is éberen őrködtek alkotó mun- ben férfias kánk, boldog családi tűzhelyünk békéje felett. M^fáí'u - ,, - • , Mintha elo reklamja volna Közüixink valöK ők, bármilyen egyenruhát viseljenek is; a megvalósult női emancis mert közülünk valók, hát értünk élnek, tanulnak, járöröz- pácipnak, mintha benne tesnek, gyakorlatoznak mind. tértinek meg mind az a nemes es nagyszerű tulajdonNem látványos, köztereken harsogó hazafiság az övek, amely asszonyainkat a csendben, szerényen, szinte észrevétlenül élnek közöttünk, férfiak egyenrangú társaivá minden fiatal, barátom. BárVelünk dolgoznak a munkapadok mellett, ott élnek házaink emeli az élet minden terüle- milyen problémájuk legyen, közt a laktanyáikban, vagy éjt nappallá téve üldözik a lén- sdt •;-.,... A . hozzám fordulnak... . .'.,,, . . , , ... „ — A cimkézok kozt a has- — Például?...rosszat. Őrzik, védik a dolgozo emberek szemelyi biztonsa- madik lany vagyok... — — Melyiket mondjam? gát, egyéni vagy közös javait. vallja szerényen s zavartan Tán, a legfrissebbet. Gorcsa Am ha segítő férfikarra van szükség — mint az üllési igazgatja a munkásőrruha Attila lakatos nálunk, s köz. ... . , , - 7 li ; , „a rancait . ben a gépipari technikum esgazkitores esetében ls - csak egy hivo szo kell, s katona- Igen ^ a munkagép mel_ tl tagozatára jár. Ebben a ink vállra vetik a fegyvert, hogy a tőlünk kapott, s ve- iett valóban harmadik, de tanévben érettségizik. Hogy dclmünkre rendelt hatalmas gépsikkel, harceszközeikkel másutt, ahol a termelőmun- jól vizsgázhasson, állandó oltalmunkra keljenek, még a vad termeszeti erőkkel szem- kán kl-vül is kell tenni, ott délelőttös szeretne lenni. solyogva hozzá teszi: — Korán fogtam fegyvert, tizenhét éves koromban. — És... a KISZ-ben a fiatalok hallgatnak magára? — kérdezem. — Három év óta vagyok KISZ-titkár az üzemben ... Azt hiszem szeretnek és bíznak bennem. Tudja, nekem ben is. Ilyenek ők, ezért zártuk szívünkbe, fogadtuk bizalmunkba fegyveres fiainkat, s ezért köszöntjük őket oly nagy-nagy szeretettel szeptember 29-én, a fegyveres erők napján. kérdem. — öt év óta... — s hogy látja csodálkozásomat — híAz univerzális ember Engi Vince tizedesről azt mondja a parancsnoka, hogy univerzális ember és sok kellene belőle. Ez nagy dicséret. Engi elvtárs az alakulatának szinte valamenynyi gépéhez ért, ha valahová biztos kezű határozott katonát kell állítani, hát gyakran esik reá a választás. Pedig Engi Vince nem különleges ember. • Egyszerű parasztfiú, Pusztamérgesről jött az alakulathoz. Ha munkája iránt érdeklődnek, csendben válaszol: — Én mindig szerettem elvégezni becsületesen amit rám bíztak — mondja, s másoktól tudtam meg, milyen derekas munkát végzett árokásó gépével az üllési gázkitörés megfékezésekor is. — Mondja el azt is Engi elvtárs, hogyan dolgozott a dunaújvárosi földcsuszamlásnál... — biztatta a parancsnoka. de Vincét csak nehezen lehetett rávenni, hogy az akkori helytállásáról beszéljen. — Mit mondjak? Csinálni kellett... — Nem, nem csak azért, mert parancsolták, hanem ... mert láttam, hogy kell, nagy szükség van a munkámra. Néha, még tizennégy órát is ültem egyfolytában a gépemen ... — Nem volt váltás? ... — Volt, volt. De ..a társam elsőéves még, újonc. Nem uralja úgy a gépet... az első. Így mondták a gyár Hozzám jött, legyek a szóyezetői. szólója. Miért ne, hiszen a Mióta munkásőr?... — gyár érdeke is. Máskor meg hogy lebontják az új irodák Csapó Annus szólított meg: helyét elfoglaló fásszint, s „KISZ-esküvöt szeretnénk kiássák a készülő épület tartani. Segítenél-e Marika?" alapjait Örömest. Mozgósítottam is a A beszélgetés megszakad, fiatalokat, s olyan bensősé- a munkásőrparancsnok lép a gesen rendeztük meg az es- szobába, s Mária sorsomra küvőt, hogy az emlékezetes marad sokáig. — És a KISZ társadalmi munkája?... — Ö, hát erről is szóltak amivel dolgoztam, magának? — néz ram csoegy vastag, ezer mii- dálkozva, de aztán mintegy liméteres átmérőjű beletörődve —, hogy betoncsövet húzat- ugyis minden „teritékre kefolytatja: — Hogy -történt? .. — A buldózerrel, hagy. — Parancsnok elvtárs! A lányok azt kérik, ne osszanak be bennünket szombatvasárnapi szolgálatba... Ha lehet... — Majd meglátjuk... — most mondía a parancsnok, s a ke- Pzcme sarkában elnéző kis tam. Nem tudom ^'"folytatja: — Üj'Yrodákra ™°«>ly buikdb ... . hány mázsa lehetett, van szfi^, mert 1 régi he_ Hiába no Ha munkásőr is, de elképzelhetik, ]yiségt.kct átalakították la- a ******* hogy nem volt köny- leásnak egy fiatal kiszista kics!ve vesznek ut a nyű. Egy ideig jött mérnök számára. kozos teherbol... De terméis szépen, engedfcl- Aztán kiderül hogy Mária, mesen. Azt az ifjúkommunista munkáshittem, Qr-]ány milyen nagyszerű baj nélkül a helyé- szervező. A KlSZ-fiatalok az re vontatom. Hanem ő kezdeményezésére vállalták, egyszer csak érzem ám, hogy könnyebb a motor járása. Nagy ég! Mi történt? A csőre pillantok, s látom, hogy sebességgel csúszik felém a lejtőn. szetesen, a saját érdekükben, hiszen csakis az ő kedvükért akarnak otthon maradni fegyvertársaik, a lányok. M. I. Acz etn&eáételéü Három-négy liter csörgedez testükben. Néhány deciliter életet ment. Ám az életmentőt — a "ért — fiem lehet pillanatok alatt előteremteni. Ott áramlik szüntelenül a vérkörökben, de kl t"dja mikor kellene belőle segítség! Ez a gondolat vitte a szegedi karhatalmi alakulat katonáit a közelmúltban is a véradó állomásra. Amíg más fegyveres testületek a maguk módján a maguk eszközeivel szolgálják a közösséget, ők a vérüket adják, a szó szoros értelmében. Sorban jönnek százkilencen. Valamelyikük ezt mondja csendesen, miközben a gumiszalag a karjára feszül: „Lehet, hogy éppen egy kisgyermeknek kell a vérem." És a Szegedi Vöröskereszt köszönetét fejezi ki a karhatalmistáknak. De hányan lesznek még, akik ismeretlenül gondolnak majd rájuk hálás szívvel, a százkilenc karhatalmistára, a névtelen katonákra, akik zuhogó esőben, fagyban aszfaltolvasztó hőségben teljesítenek szolgálatot, s védik becsülettel hazájukat. Kósa Csaba Egy disszidens, egy kisfiú és a halárőrök A délelőtti gyorssal érkeaz nagy 2ett Szegedre M. Ottó budapesti taxisofőr. Estig a városban kószált, majd amikor ve~ kigyulladtak a lámpák, nekivágott a határnak. Három (Molnár István felv.) Aztán, olyan meredek, csúszós volt, a Duna-partjának az a szakasza, ahol dolgoztunk ... Szóval, nem akartam, hogy valami baja essék. Ügy éreztem felelős vagyok érte is. — És, maga nem félt sohasem? ... A tizedes szájaszögletén alig észrevehető kis mosoly jelent meg. — Mit tagadjam. Egyszer— Kiugrott zetőülésből? A, nem. Arra napot arra £zánt> hogy meg. már, úgysem lett vol- figyelje a határőrök mozgána időm. Csak mar- Eát, meglesse azok tartózkokoltam görcsösen a dási helyét Óvatos volt, mint botkormányt, s irtó- az őz> és úgy hitte, ravasz, zattal vártam a pil- mint a róka. lanatot, amikor a cső a buldózer oldalának De valamit nem vett szácsapódik, s felborít a géppel mításba. A határőrök nem együtt. Szerencsémre nem ez egyedül őrködnek, történt. Elcsúszott melletegyszer megijedtem. Néhány másodpercig azt hittem, nem kor is biztosan jövök vissza többé Dunaúj- nak. városból. Molnár István tem... Engi hqmlokára húzta a sapkát, világoskék szeme rám villant. Láttam, unja már a faggatást. Nem beszélni, dolgozni szeret in-' kább. Ha katonai feladattal bízzák meg, ő annak végzésében is első, de ha a népnek kell segíteni, hát reá akszámíthatPillanatok alatt keli dönteni m I Ni IQ : Csend volt, aludt a város. A közrend és közbiztonság őrei, a gépkocsizó járőrszakasz a jólismert kék-fehér színű rendőrkocsin már többször végigjárta a főútvonalakat. — Ügy látszik, csendes napunk lesz — szólt a járörszakasz parancsnoka, Szőke Győző törzsőrmester. — Halló, halló — szólt egyszercsak recsegve a rádiókészülék. — A felső Tisza parton egy részeg társaság megtámadott egy fiatal nőt, azonnal menjenek a helyszínre. — Értettem. ..' — s a rendőrautó pillanatok alatt a szalámigyárnál volt. Nem kellett keresni a helyszínt: a munkából, szórakozásból hazafelé igyekvő emberek nagy körben vették körül a síró kislányt. — Egy szót sem szóltunk, úgy mentünk el mellettük — mondja sírva — és egyszerre négy... — keresi a szavakat — ... négy huligán ránktámadt. Ezután pontos személyleírás következett. Szőke Győző törzsőrmester, aki jól ismeri a szegedi éjszakák lovagjait, már sejtette ki a tettes. A síró kislányt é3 udvarlóját a rendőrségre vitték; hogy ott jegyzőkönyvbe mondják sérelmüket. Szőke Győző és a járőrszakasz pedig a garázdák keresésére indult. A "koresőlámpák megvilágították a Tisza töltését. Megmozdult az egyik bokor. A fényszóró most már csak a gyanúsan reszkető bokrot világította. Néhány izgalmas pillanat következett ezután és a garázdák vezére a rendőrségi autóban ült. „Jegyzőkönyv. Készült Szegeden..." — eddig jutott el a gépelésben az ügyeletes tiszt, amikor kopogtak az ajtón s a tettest vezette elő Szőke Győző törzsőrmester. Tanács Ernőnek, a röszkei kisfiúnak a mezőn volt dolga és ő vette észre a bujkáló idegent, amint egyik kukoricatáblából a másikba szaladt, keresztül a dűlőn. Ernő kerékpárra pattant, és szólt az első járőrnek, akivel találkozott Riadó. Pillanatok alatt fegyverben állt két őrs legénysége. Vattai Sándor főhadnagy és Burncz József törzsőrmester a helyszínre siettek, velük volt Guba is, a fekete hátú, villogó szemű nyomolvasókutya. M. Ottó megneszelhetett határőrök valamit, mert menekülni pró(Taltács István felvétele) Guba már nyomon van. A háttérben Burncz törzsőrmester és járőrtársa biztosan állnak akik szinte önkéntes határpa-.ztjukon. Azonkívül olyan őrként őrzik katonáinkkal _ , , — segítőik vannak, mint Tanács együtt államhatárunk sérthebalt. Hiaba, Guba rátette fe- Ernő 6s mások> a faivak) a tétlenségét jét a nyomra, s- elindult Kö- környék becsületes lakói, Szabó József zel két kilométeren át folyt az üldözés. A határőrök alig tudták követni az okos kutyát. Csatornán, szőlősorok között, kukoricatáblában, Birkózás a tűssel * Rekkenő meleg volt. A ne- emészthetett volna el a tűz. friss szántáson keresztül ve- héz kiképzés közben jólesett Mikorra a tűzoltók a helyzetett az úttalan út a határsértő nyomában, s az nem bírta a versenyt a határőrökkel, a kutyával. Egy bokorban lapult, amikor rátaláltak. — Egyszer, hat éve, akkor sikerült, most rajtavesztettem — mondta, s keserűség volt a hangjában. — De, ha nem — Nehéz a mi feladatunk — mondta munkájáról. — Pillanatok alatt kell dön- játnak meg átjutok lenünk fontos ügyekben. ' ' ' , , Ha láthatatlan tud maradHogy hány ügyben intézkedett Szőke n, akkor sikerül szö. Győző, sem o, sem parancsnokai nem tud- i+'v ják pontosan, de hogy mindig nagyon ha- kes — efelol megnyugtattak iározottan és szakszerűen, erről híres. Varga főhadnagyék, mert a a pihenés. színre érkeztek, mar meg— Fiúk, tűz! — kiáltott akadályozták a tűz tovateríel a pihenőben az egyik jedését. karhatalmista. — Köszönjük — rázogat— Irány a tűz! — szólt ták a karhatalmisták kezét Sirok Sándor hadnagy pa- a Napsugár Tsz dolgozói, rancsa, és a 35 szegedi kar- — Kötelességünket teljesihatalmista szélsebesen fu- tettük — válaszoltak a fiúk tott az algyői Napsugár Ter- szerényen, melőszövetkezet szérűskert- — A mi fiaink! — monjéhez, ahol már lobogott a degatják az emberek, ahol hatalmas szalmakazal. Kérői-kézre járt a vödör, előkerültek a fecskendők, izzadtak a fiúk, de ki törődött magával és a fáradtsággal, több millió forint értékű 6zénát, szalmát, rájuk. meglátják a kékparolis karhatalmistákat, akik nemcsak a szolgálatukat látják el kitűnően, hanem ott vannak minden nagyobb szegedi építkezésen is, ahol szükség van 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasáram- 1961. szent. 21