Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-26 / 226. szám

x Tanácselnökök értekezlete Budapesten A Minisztertanács a fővárosi, megyei, és megyei jogú városi tanácsok vb-elnöfcei részére a Parlamentben értekezletet tartott. Az értekezleten részt vett Kiss ííároly, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, fir. Sághy Vilmos, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács tanácsszerVek osztályának vezetője. Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese az időszerű kormányzati intézkedésekről tájékoztatta az értekezlet résztvevőit. Ezt követően dr. Ajtai Milvlós, az Országos Tervhivatal elnöke az 1965. évi népgazdasági terv előké# szí lésével kapcsolatos tanácsi ^feladatokról, Veres József munkaügyi miniszter pedig a t&rtácsszervek munkaerő gazdálkodási feladatairól tartott beszámolót. A tájékoztatókat széles köríí vita követte. A tanácskozás részvevői az őszi mezőgazdasági munkákkal, a felvásárlással és a takarmányell atásáal kapcsolatos teendőket is megtárgyalták. Ülést tartott a városi tanács (Folytatás az 1. oldalról) A lehetőségek szerint tovább kell javítani a villamosok, autóbuszok közlekedését. A lakásfejlesztés, különösen az új ipari üzemek ós a város növekedő lakossága szükségessé teszi a tömegközlekedési hálózat további tökéletesítését. Élénk, sokrétű vita A város kommunális ellátottságának és fejlesztésének kérdéseihez sokan szóltak hozzá s tettek javaslatokat. A hozzászólásokból kicsendült az is, hogy Szeged lakossága értékeli, becsüli azokat a nagy eredményeket, amelyeket a szabad két évtized alatt elértünk. Kovács Alajos többek között kérte, intézkedjenek, az illetékesekkel, hogy a gyermekjátszóterek jobban betöltsék hivatásukat. Dr. Csiszár Béla a közműellátás javításának közegészségügyi jelentőségére is rámutatott, majd hangoztatta, hogy koordinálni kell a kommunális beruházásokat a bontakozó új ipari övezetekben is. Az építkezésekkel kapcsolatosan Nitsinger Gyula arra mutatott rá, hogy az új utcák, lakótelepek megteremtésével járjon együtt az út, csatorna és vízhálózat kialakítása is. Eddig ugyanis — több példa bizonyitja, Újszegeden — jóval a házak megépítése után kertit sor ezek megvalósítására. Engi József az Közérdekű bejelentések vizsgálata A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. Meghallgatta a KNEB elnökének beszámolóját a jelentősebb vizsgálatokat követő intézkedésekről és vizsgálatokról. A bizottság elhatározta, hogy megvizsgálja a közérdekű bejelentések és panaszok intézésének ez évi tapasztalatait. Országos hatáskörű szerveknél, tanácsoknál és a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló egyéb állami szerveknél ellenőrzik, hogy megfelelő gondossággal intézik-e a hozzájuk érkező panaszokat, bejelentéseket; érdemben intézkednek-e az ismétlődő hibák okainak megszüntetésére. A bizottság mégtárgyalta és elfogadta a fővárosra és kilenc megyére kiterjedő vizsgálat programját. (MTI) útépítések és a közművek cseréjének jobb összehangolását kérte. Dr. Nagymihály Sándor az állami lakóházakkal kapcsolatos kérdésekről, valamint az IKV javuló, de még mindig sok paansszal járó munkájáról szólt. Rámutatott a . hőenergia mielőbbi felhasználásának fon_ tosságára, s kérte, hegy végre kerüljön sor a Lechner tér rendezésére. A kommunális ellátás és a közegészségügy összefüggéséről szólt dr. Nyíri Antal. Kérte, hogy amint lehetőség van rá, meg kell szüntetni a rókusi városrész levegőjének szennyezettségét, amit a gázmű és az erőmű okoz. Sürgette a szemétszállítás tökéletesítését. Hampel Ferenc szóvá tette azt is, hogy gondoskodni kellene Istvántelep vízproblémáinak megszüntetéséről. Nagy Sándor arról is beszélt, hogy a város szépítésében milyen nagy szerepe van a lakosság társadalmi munkájának. Felhívta a figyelmet, hogy a kommunális ellátás javításakor fordítsanak nagy figyelmet a külső városrészekre. Antali Sándor a közlekedés kérdéseiről szólva ráutak, amelyek hosszú ideig úgy maradnak, nem építik. Kérte, hogy tegyék elfogadható állapotúvá a ságváritelepi játszóteret. A város közlekedési kérdéseiről beszélt Molnár János, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium tanácsi közlekedési főosztályának vevezetője. A gondos tervezésre, az összehangolt munkára is felhívta a figyelmet. Szóbele András, az Elnöki Tanács tagja többek között elmondotta, örömteli dolog, hogy a városi tanács tagjai felelősséggel és hozzáértéssel tárgyalnak közérdekű kérdésekről. A vita után a tanácsülés Szeged kommunális ellátottsága további javításának teendőire határozatokat hozott. A H. kerületi tanács munkája Napirendi pontként tárgyalták a II. kerületi tanács munkáját. A vizsgálatot lefolytató ideiglenes bizottság jelentését Pántya József, a vb tagja terjesztette elő. A városi tanács ülése megállapította, hogy a II. kerületi tanács társadalmi, gazdasági és kulturális feladatait megfelelően látja el. Erősödik a kapcsolata a lakosságmutatott, hogy az új műsza- , ki gumigyárhoz már most Megállapítottak azonban biztosítani kell a közlekedési eszközöket, hogy zavartalan . lehessen a dolgozók utaztatása. Peták József többek között kérte, hogy anyagi erőnkhöz mérten gyorsítsuk és emeljük a kommuna, lis ellátás színvonalát. Kalmár István kifogásolta, hogy vannak olyan felbontott HOLLOS ERVIN: Emlék G es történelem ICii/d ke.lt Hiába siettünk Szegedre, egy éjszakát a váróteremben kellett töltenünk. Kijárási tilalom volt Itt már négyen voltunk, mert Szabadkán Wolf László is csatlakozott hozzánk. Egy percre sem hunytuk le a szemünket. És reggel, 1944. október 30-án reggel kiléptünk az állomásról a szegedi utcára... A házakon piros zászlók, plakátok. Az elsőhöz odamegyünk: gyűlést hirdet a Magyar Kommunista Párt... Ez volt az első gyűlés a felszabadult Szegeden, melyet a párt hívott össze. Feltűnt itt-ott egy puskás ember, piros karszalaggal, a szalagon felírás: "-Polgárőrség*. Egy másik plakáton az ifjúmunkás szövetség felhívását láttuk: "Jelentkezzetek az ifjúmunkás szövetségbe!« Első utunk a városházára vezetett. Itt tudtuk meg, hogy Szeged egyik legnagyobb hatalmú embere. rendőrkapitánya nem más, mint egy bizonyos Bányai nevű úr, akit mi jól ismerünk a Csillagból és a büntetőszázadból. Nem tartozott közénk, hiszen egy hétpróbás pesti szélhámos volt, egy „jeles" tolvaj. Még emlékeztünk egyik esetére is a Csillagból. Hipist, azaz motozást rendeztek, mert az őrök megtudták, hogy az egyik zárkában nagy pénzekben, százasokban kártyáznak. Mindent végigkutattak, s nem tudni miért, Bányaiék zárkájában a szokottnál jóval tovább tartott a razzia. Bányai megjátszotta a felháborodottat. de olyan nagyszerűen, hogy színházba mehetett volna vele. — Nálunk, kérem, nincsen semmi. De ha volna, akkor sem találnák meg — hegyeskedett az őrökkel. — Mert tessék csak idenézni, milyen rosszul kutatnak önök! — és befordult az egyik zárkába, s egy bajonetet hozott elő. Az őnség parancsnoka és a smasszerek megdöbbenten álltak. Hát ez hogy lehet? Bányai meg csak nevetett. — Na, látják uraim, kár az időért.., Egyszóval Bányai jól megérdemelt büntetését töltötte a Csillagban, ahonnan három társával megszökött a zavaros napokban, s amikor a szovjet csapatok közeledtek, „okos" megfontolással segített nekik. Híreket, adatokat mondott el, sőt egy esetben kapcsolatba került a szovjet felderítőkkel, akik különböző veszélyes feladatokkal bízták meg. Elvágták a német parancsnokság telefondrótjait, s ehhez hasonló akciókat hajtottak végre. így történhetett meg, hogy amikor a szovjet csapatok Szegedre értek. Bányaiékat már ismerték és megbíztak bennük. Azonnal jelentkeztek a parancsnokságon. mielőtt a város kommunistái közül bárki is odaérhetett volna, s magas pozícióba kerültek. Ennél a Bányainál kellett jelentkezni, ami igen nagy gondot jelentett nekünk. — Ha ezek meglátnak, a leleplezéstől félve esetleg eltüntetnek bennünket... — Akkor is fel kell menni. mielőtt megtaláljuk a kapcsolatot az elvtársakkal! Ismét Péter György állt az első sorba. — Én felmegyek és tájékozódod!, ti pedig addig, minden eshetőségre számítva, keressétek meg az elvtársakat! így is történt. S mint később Péter elmondta, gyanúnk nem volt alaptalan. Bányai halottsápadt lett. amikor meglátta. Megdöbbentő volt egy ilyen hétoróbás szélhámost ekkora hivatalban, ilyen felelős pozícióban látni. Péter azonban, a megbeszélés szerint, teljesen természetesnek mutatta, hogy Bányai ott ül, abban a hivatalban. Hiszen a börtönben volt, ő is raboskodott, szenvedett a régi rendszertől. S Bányai mikor látta, hogy nincs mitől tartania, nagyon kedves lett. — Ugyan, kérlek, micsoda kabát van rajtad! Fogd ezt, itt ni, az enyémet! Jó kis krombikabát volt, úgy szerezhette valahonnan. — És a többiek? — kérdezte Péter. — Kiről mit tudsz? — Itt vannak még az én barátaim közül néhányan — mondta. Dolgoznak, vezető állásban vannak. Estére talán össze is jöhetnénk valahol, valami jó kis helyen! — Rendben... Hívd el őket is! Péter a bosszúságtól meg a nevetéstől nem tudott hová lenni, mikor lejött Bányaitól. — Ezek a zsiványok máris helyezkednek — jegyezte meg. Mint később kiderült, akkor már a szegedi kommunisták — id. Komócsin Mihály, Tombácz Imre. Katona András, Gombkötő Péter elvtársak — előtt is világossá vált, hogy ezek a csibészek közönséges konjunktúralovagok, szélhámosok. de bizonyítékokkal nem rendelkeztek, semmit nem tudtak múltjukról. Erre igazán nem gondoltunk, hogy Bányaival ilyen minőségben kell találkozni. S hogy ne bitorolhassák tovább azokat a közhivatalokat, amelyékbe befurakodtak, sietve felvilágosítottuk a helyi elvtársakat arról, hogy kik is ezek, s így hamarosan vége Bányaiék üstökös útjának. Ez volt az első szolgálatunk a szabadulás óta. Következik: ESTE A PÁRTHÁZBAN. Jogos észrevételek azt is: a IL kerületi tanácsnak, végrehajtó bizottságának még számos lehetősége van arra, hogy fejlessze munkáját, még alkotóbbá tegye tömegkapcsolatait, a lakosság részvételét az álla. mi életben. A napirendhez hozzászóltak: Farkas István, Temesi Ferencné, dr. Nyíri Antal, Újvári Józsefné, Zombori János, Csamangó Lajosné, Török Ferencné városi tanácstagok és Lacsán Mihály, a II. kerületi tanács vb-elnöke. Interpellációk, bejelentések A különféle előterjesztések után a tanácstagok interpellációira, bejelentéseire került sor. Nitsinger Gyula javasolta: az interpellációkat lehessen beterjeszteni írásban a tanácsülés előtt a tanács titkárságára, hogy a felmerült kérdésekre már a tanácsülésen pontos választ kaphassanak. Szóvá tette a Bethlen utcai és a Bérkert utcai üzletek helyzetét. Nagy Sándor a petőfitelepi óvoda helyiségeinek még tökéletesebb kihasználását sürgette. iBörcsök Lajos kérte, hogy a Dorozsmára induló villamos végállomását helyezzék egy sarokkal arrébb, az l-es számú kórháztól, mert a járatok korán hajnalban és késő este is zavarjók a betegek nyugalmát. Gerebecz Béla és Engi József javasolta, hogy a MÉK Újszegeden létesítsen újabb átvevőhelyet, illetve felvásárló telepet. A III. kerület vízellátási gondjainak megszüntetését kérte a magasnyomású vízellátás általánossá tételével Ábrahám Lajosné. Peták József többek között az albérleti uzsorát tette szóvá, s megszüntetéséhez az illetékesek intézkedését kérte. Péter Mária a közkifolyókkal kapcsolatban tett fel kérdést, Egyeki Zsigmond pedig Béketelep rossz vízellátásának mielőbbi megszüntetését kérte. A tanácsülés elfogadta Nitsinger Gyula javaslatát az írásos interpellációkra, a szóbeli interpellációk fenntartásával. Az interpellációkra, bejelentésekre a városi tanács illetékes szakigazgatási szervei 30 napon belül írásban adnak választ. A tanácsülés Piros László zárszavával ért véget. ti a megfordulunk üzemekben, termelőszövetkezetekben, gyakran elhangzik az a kérdés, hogy „az újságban is olvasott hibák elkövetőit felelősségre vonják-e?" Mert azt még csak megírják, hogy milyen hiba, mulasztás történt, de arról nem írnak a lapok és a rádió híreiben sem hallani, hogy ennek arányában történt volna felelősségrevonás. Ezek a megjegyzések bizonyos mértékben indokoltak és jogosak is. De csak akkor, ha mindjárt olyan kérdésekkel egészítjük ki, amelyekről a munkások szintén beszélnek: »,Miért nem vonja felelősségre a vállalatvezető azt a munkást vagy tisztségviselőt, aki ellógja a munkaidejét?" Ezzel az újabb megjegyzéssel bővítetten már teljes kép áll előttünk. Nem egyedi esetekben hangzik el ilyen vélemény, panasz, kérdés és kérés. Ez kicsit hangulat is, de mindenesetre bizonyos reális alapokkal bíró közvélemény. Nem túlzás: közvélemény. Mert ez a figyelmeztetés mutatója annak, hogy gazdasági és állami vezetésünkben bizonyosfajta lazulás tapasztalható. Ennek a tünetei kifejezésre jutnak olyasmiben, hogy a munka megkövetelése, a munkák ellenőrzése, indokolt esetben a felelősségrevonás — nehézkes vagy alig kerül rá sor. Jelentős testületi döntések, állami határozatok végrehajtása nem megy „keresztül" megfelelően, és amikor a dolgokat keressük, akkor rendszerint kiderül, hogy nemtörődömség, felelőtlenség, megfelelő ellenőrzés hiányával találkozunk. Amikor feltesszük a kérdést, hogy miért nem követelték meg a fontos döntések megvalósítását, akkor gyakran az a válasz; „Hát nem akartuk; hogy megsértődjenek a helyi emberek". Vagyis a helyi emberek érzékenységére tekintettel voltak, de az nem számít, hogy az állam „megsértődhet-e" vagy sem. Másként szólva: az össznépi érdekek szenvednek csorbát vagy szorulnak háttérbe. Vajon mi a fontosabb? Az, hogy a dolgozó emberek érdekében érvényt szerezzünk döntésünknek, állami határozatainknak, vagy az, hogy hanyag, felelőtlen emberek érzékenységét respektáljuk? Semmi esetre sem az utóbbi a járható út — s ahol ezt járják, nem valószínű, hogy célravezető nyomon vannak. |7zt a gondolatsort kibőa-J vítve üzemekre, termelőszövetkezetekre, hasonló esetekkel találkozunk. Előfordul, hogy munkások, szövetkezeti gazdák nem tesznek eleget kötelezettségeiknek, nem végzik el megfelelően munkájukat, de a felelősségrevonás elmarad velük szemben. Ezt joggal értetlenül nézik azok az emberek, akik elvégzik munkájukat becsületesen, akik lelkiismereti kérdést csinálnak feladataikból. A művezető attól fél, hogy megsérti az embereket, E esetleg otthagyják a munkát. De vajon jó-e az olyan munkaerő, akinek a tevékenységéből esetenként több kár származik, mint haszon? Az ilyen munkaerő nemcsak a munkafegyelmet, a munkaerkölcsöt rontja lógásával, de egy kicsit személyes például szolgál arra, hogy a becsületesen dolgozó ember is meggondolja magát. „Érdemes becsületesen dolgozni, amikor ez is annyit keres, mint én?" — hangzik helyenként a szorgalmas emberek kifakadása. A vezetésben jelentkező gyengeségek, az ügyek lazán kezelése összefügg azzal is, hogy félreértik a munkás humánumot, félreértik a demokráciát! Soha senkisem mondta, hogy a munkáshumánum egyenlő a felelőtlenség, lógás, nemtörődömség eltűrésével. Azt sem mondta senki, hogy a demokrácia eldöntött dolgok feletti újabb és újabb vitákat jelent: végrehajtsuk-e vagy sem. Minden eldöntött kérdésben az intézkedés joga egyszemélyi felelősséget igényel, és nem újabb és újabb vitákat, újabb és újabo eszmecjerét. Az üzem igazgatója egyszemélyben rendelkezik és intézkedik. Ugyanez vonatkozik a termelőszövetkezetek elnökére is, miután az igazgatósági ülésen, vagy ha odatartozik, közgyűlésen jóváhagytak döntéseket. Ugyanez vonatkozik a művezetőkre, brigádvezetőkre, tanácsi osztályvezetőkre és másokra. TVem lehet büntetlenül és nagyobb hibák bekövetkezése nélkül azt az utat járni, hogy nem akarok senkit megbántani, majd csak elmennek a dolgok valahogyan. Az igazságos és jogos felelősségrevonás ugyanakkor nem azonos a durváskodással, gorombáskodással és nagyképűséggel. A goromba és durva vezető a modorában, magatartásában, ' viselkedésében durva és goromba ha kell, ha nem. A jogos és igazságos felelősségrevonás kellő jószándékkal párosulva a jól képzett; határozott vezető jellemvonása. Az sem indok a lazaságé elnézésére, hogy emberek tudatosan, vagy tudat alatt arról beszélnek: „még majd szektásnak bélyegeznek". Ez a nézet azért hamis, mert a szektás vonás és a munka megkövetelése merőben ellentétes fogalom és ellentétes gyakorlat is. Nem lehet vezetési gyengeséget érvekkel takarni, bátortalanságot vagy szakértelem hiányát olyasmikbe burkolni, amelyeket soha senki nem mond határozott, vezetőképes emberre. Azokat a megjegyzéseket, amelyeket munkások, parasztok és értelmiségiek egyre inkább mondanak a vezetés helyenként tapasztalható lazaságáról, érdemes megszívlelni. Nem elég persze úgy „megszívlelni", hogy egyetértünk ugyan vele, de minden marad a régiben. Meg kell vizsgálni inkább, hogy mi az, ami abból személy szerint kinek-kinek a munkájára érvényes. Ha a megszívlelésnek gyakorlati következményei jelentkeznek, akkor nyugtázzák örömmel a megjegyzéseket tévő munkások, parasztok és értelmiségiek, hogy véleményüknek van foganatja a mindennapi életben. "•Egyáltalán nem valamiféle „fordulatról" van szó, valamiféle gyökeres változtatásról állami, gazdasági irányító munkánkban. Csak valamiféle erőteljesebben és bátrabban hajtsuk végre azt a politikát, gazdasági politikát, amely alapját képezi egész tevékenységünknek! Kicsit céltudatosabban, körültekintőbben kell dolgoznunk, akkor kevesebb lesz a tömegek részéről a jogos észrevétel, kevesebb pénz megy veszendőbe, kevesebb megtermelt áru kerül selejtbe, több lehetőség nyílik lakásépítkezésre, kommunális beruházásra, töb pénz jut az életkörülmények javítására... Ez a szocialista építést végző tömegek érdeke és kívánsága, a párt és a kormány véleménye és kívánsága. Ez nem másokon, csakis a vezetőkön múlik: vezetési módszerükön, szaktudásukon, szervezőkészségükön. Szombat. 1961. szept. 26. DÉL-MAGYARORSZÁG 3